Kezdőlap Címkék Magyarország

Címke: Magyarország

Sophia-művelet leállítva

Európa esélye az egység, mindegy minek hívjuk, uniónak, egyesült államoknak vagy egyszerűen Európának.

Az EU leállítja a Földközi-tengeren a Sophia-műveletet, noha az idáig csaknem 50 ezer embert mentett meg a vízbefulladástól. Pedig minden nemzetnek jogi és erkölcsi kötelessége, hogy kimentse a tengeren bajbajutott embereket. A Sophia látványosan jelenítette meg az európai egységet, egyben hatékony módszer volt a példátlan menekültválság kezelésére. A többieknek azután segíteniük kellett volna a déli államoknak, ám erre csak a németek és a svédek voltak hajlandóak, a magyarok, lengyelek és csehek egyszerűen visszautasították még az igen minimális kvótát is. De nem tündököltek a franciák sem. Az olasz kormány leállította minden menekült befogadását, így maradt a program beszüntetése, ahelyett, hogy a tagállamok megállapodtak volna: megosztják a költségeket, együtt dolgozzák fel a kérelmeket, illetve elosztják a befogadott menekülteket.

A Frontex ügyében megfigyelhető huzavona példaszerűen illusztrálja: kudarcot vallott az unió menedékpolitikájának reformja. Állítólag az egyik legfontosabb témáról, a külső határok védelméről van szó. Az egyetértés hiánya miatt felfüggesztik a hivatalosan az embercsempész-hálózatok felderítését végző hajók járőrözését. A misszió így a légi támogatásra, a líbiai parti őrség kiképzésére és a Líbiával szembeni fegyverembargó betartásának ellenőrzésére korlátozódik – mondta a szóvivő. “Világos, hogy tengeri erők nélkül nem lehet teljes körűen végrehajtani a misszió mandátumát” – fogalmazott egy illetékes.

Ennek ellenére csak 2027-re töltik fel 10 ezer emberrel a határőrizeti erőket. Néhány tagállamnak “túl gyors” volt a Bizottság által javasolt tempó. Így az embercsempészek nyugodtak lehetnek, van idejük kidolgozni a megfelelő üzleti modellt, hogy tovább működtethessék jövedelmező vállalkozásukat: az embercsempészetet.  Ráadásul a mostani döntés nem ér semmit, ha nem határozzák meg, hogy mi legyen a menedékérőkkel. Ki az illetékes, hová küldjék ezeket az embereket? Igaza van Macronnak: „Schengen ára a menedékkérők befogadása”. Ha valaki fenn akarja tartani a szabad mozgást, mint Magyarország és Lengyelország is, akkor az nem vonhatja ki magát állandóan a közös felelősségből, ha a migránsok befogadásáról van szó.

Magyarul, ha Európa meg akarja oldani egyre sűrűsödő gondjait a májusi választás után – bármi is legyen az eredmény –, olyan döntési mechanizmusokat kell életbe léptetni, ami a sorból kilógókat képes rövid úton szankcionálni és az egység útjára visszaterelni.

Miért sikertelen nemzet a magyar? Van-e kiút?

Évente 60-70 ezer kilométert autózom Magyarországon keresztbe-kasul; nem hiszem, hogy sokan lennének közöttünk, akik az utak, az árokpartok és épületek állapotától a boltokon, a benzinkutakon, a gyárakon és a szállodákon át a legkülönbözőbb rendű és rangú emberekig több közvetlen információval rendelkeznének az országról, mint én. Nagyon nem vagyok fideszes, de nagyon nem vagyok egy balos pártnak se a híve. Jól ismerem a Nyugatot és Közép-Kelet Európát, ahol korábban többet, de ma is még néhány hetet eltöltök évente munka kapcsán, emberekkel és gépekkel. Közben szegről-végről szakmám a történelem és a filozófia. A véleményem kiegyensúlyozott – és patrióta.

Esünk szét.

Megint miért? Mindig miért?

A magyar nemzet sikertelensége legkésőbb a klasszicizmusunk és a felvilágosodás óta – kétszázötven éve – a patrióta magyar értelmiség legfontosabb témája. Sokan sokféle magyarázatot találtak már a kérdésre, többen bele is őrültek, rengetegen itt hagyták az országot, legalább ennyien az életüket adták érte vagy az áldozatává váltak. A nemzetről való folyamatos önáltatás és hazudozás közepette a nemzetről való igazság kergetése Berzsenyitől Széchenyin át Esterházyig a színvonal ismérve is. Alul a zagy, felül – a fájdalmas élveboncolásban – a keserű igazság.

Az igazságkeresés hitelét kétségtelenül rombolta a XX. században az igazságot nélkülöző agresszió az öröklött tehetetlenség ellen a bolsevikok oldaláról, amelyet sajnos a mai progresszivista szemlélet részben tovább éltet. De az utóbbiak elutasítása csak a zagy szemében indokolja a nemzeti romantikát és kritikátlanságot; csak a zagy véli úgy, hogy a hazaszeretet ismérve a nemzeti dicsőség magasztalása egy nemzet füstölgő romjain. Márpedig a romok romok, a füst füst, a mélyben munkáló ismeretlen erőkkel való szembenézés változatlan. [*]

Nem akarok és nem tudok organikus magyarázatot adni itt mindenre, erre részben itt van a blogom eddigi csaknem 1400 bejegyzése és itt van megannyi írás jó néhány színvonalas magyar értelmiségi tollából. Inkább sorolom a romlás hátterének darabjait, amiről jóval kevesebb vita van a populáris nyilvánosságban (a mozifilmeken, a TV-ben, a szépirodalomban, az iskolákban, vitaklubokban stb.), mint a magyar gőggel lenézett Amerikában a saját – még mindig – feldolgozásra váró nemzeti traumáikról.

Ismeretlen témák…

Ilyen – a nagy nyilvánosságban hajmeresztően ismeretlennek számító, feldolgozatlan, de mitikus, torz formájukban a kultúránkat meghatározó – darabok a magyar etnicizmus, a nemzeti gőg és a nemzeti sérelmek dinamikája, a nemzeti nagyság tévképzetei, a magyar nemzeti szocializmus, a nemzet és a modernizáció konfliktusai, a polgárosodás és a hazafiság elkülönbözése és ellentétbe kerülése, Trianon és Auschwitz összefüggései, az egykori nemzetiségeink látószöge, kommunizmus és zsidóság, a magyar történeti mitológia, az elmaradt polgárosodás ismérvei, a kapitalizmus és a jólét viszonya, a liberális demokrácia, a szabadság és az államiasság konfliktusai, az az adófizetés és a polgári erkölcs stb., stb. Ezek jórészt ismeretlen témák a magyar nyilvánosság említett és nem említett fórumain, ezekről és más alapvető kérdésekről semmiféle alapos vita nincs, ami előre vihetné a közös dolgainkat, a zagy széndioxidot és ként dob fel, életünk tavai haldoklanak, mert nem bírják már tovább a beléjük folyó mérget és a vízforgás hiányát.

Akinek van szeme, látja: ami jó történik, az nagy nagy többségben magántőkéből jön létre; a közszolgáltatásaink ezzel szemben gyorsulva romlanak, az állam nevében bűnözők élősködnek a nemzet testén aljas módon legitimálva a tolvajlást Európa kétségkívül rosszul menedzselt problémáival és a zagynak nincs tudása a jelenségek szétszálazásához. Mivel a lényegi kérdések feldolgozatlanok, a kormány és ellenzéke egyformán rombolja a nyilvánosságot, amit egy hatalmas pöcegödörnek látnak, amelyet – azt gondolják – folyamatosan megtölteni hivatottak az ürülékükkel, az előbbi jórészt számításból, az utóbbi jórészt tudatlanságból dolgozik a nép további romlásán, miközben a magyarok fogynak a határainkon belül, a több évszázados áthúzódó problémáinkra nincs szem és fül, azt hisszük, meg lehet úszni a velük való szembenézést, ha még egyszer nemzetet akarunk látni a füstölgő romok helyén. Nem lehet. Hányszor kell még bebizonyítania a sorsnak, hogy zagyon nem lehet várat építeni?

A címben feltett második kérdésre, hogy mi a megoldás: nem tudom.

Van-e kiút? Nem látok. Annak a zagynak kellene – a puszta számaránya miatt – a kiút felé vennie az irányt, amely a minőségénél fogva képtelen erre. Addig pedig, amíg ez a csoda be nem következik, az erkölcstelenség marad. A rombolás marad.

[*] Az egyik utolsó érv a nemzeti kritikátlanságtól, hogy “már az is csoda, hogy megmaradtunk”, ez is a nagyszerűségünket bizonyítja. Kérem, ugyan miért? Objektíven nézve Magyarország (a Magyar Királyság) a XIV. században élte a fénykorát és máig tartóan folyamatosan veszítette el a befolyását, a legnagyobb időre a függetlenségét, a gazdasági és katonai erejét, a kulturális befolyását, majd a területe nagy részét (amikor nem mellesleg nyugati politikai döntés volt az is, hogy a románok és a cseh-szlovákok nem foglalhatták és számolhatták fel egészen), ma pedig roppant bölcsen a Nyugat ellen harcol, ahova mindig is igyekezett.

Eközben államok alig tűntek el Európában, inkább létrejöttek, nem kevés éppen a mi nemzetiségeinkből vagy azokkal egyesülve, ami éppen nem a kivételes erőnket bizonyítja, hanem a relatív erőtlenségünket. A konzisztens erőtlenségünket. Ezt nemzeti nagyságnak hazudni az okok keresése helyett: cinikus, aljas és nemzetellenes. Mindenkor mindenhova ellenséget vizionálni, majd önsajnálatba és önsorsrontásba menekülni hatékony politika helyett felveti a nemzeti értelem teljes megbomlásának gyanúját..

Trump kereskedelmi háborúját a világ ellen Magyarország is nagyon megszívhatja

0

Ez derül ki a Eurofound közgazdászainak modelljéből, melyben azt vizsgálták: a büntető vámok hogyan befolyásolják a gazdasági növekedést és a foglalkoztatottságot a világ országaiban.

A legrosszabbul az Európai Unió tagállamai és Kína járhatnak, ahol lényegesen kisebb lehet a GDP és a foglalkoztatottság mint abban az esetben, ha a világkereskedelemben fennmaradnak az alacsony vámok. Minél nyitottabb egy gazdaság a világra, annál rosszabbul járhat. Különösen akkor, ha kereskedelmi többlete van mint Németországnak, Hollandiának vagy épp Magyarországnak. A Eurofound modellje szerint ez a három állam veszítene a legtöbbet a kereskedelmi háborúskodásból.

Magyarország -2 százalék

Ha Donald Trump folytatja a vámok bevezetését illetve a fenyegetőzést, akkor ez komoly mínuszt jelentene Hollandiának (-2,1), Magyarországnak (-2) és Németországnak (-1,9) a GDP arányában 2030-ban. A protekcionizmus kínos következményeit tehát a magyar gazdaság is komolyan megérezné.

A foglalkoztatottságban -0,3 százalék lenne a hatás az EU-ban

Vagyis a negatív következmények a foglalkoztatottságban kevésbé látványosak, de mindenképp fennállnak. Ha ugyanis például Trumpnak sikerül korlátoznia a németek autóexportját az Egyesült Államokba, akkor annak negatív hatását azok az uniós államok is megérzik, ahol sok német összeszerelő üzem működik (Magyarország, Szlovákia, Lengyelország stb.)

Trump és a visegrádiak

Miközben tehát Trump politikáját a visegrádi államok sokkal nagyobb jóindulattal nézik, mint a nyugat-európaiak, a kínos gazdasági következmények őket éppúgy sújthatják. Sőt, talán még jobban, mert a német autógyárak jóval nagyobb szerepet játszanak ezeknek a kis országoknak a gazdaságában, mint magában Németországban.

Összefog-e az EU és Kína az USA ellen?

Pekingben ezt javasolják arra hivatkozva, hogy Trump America First protekcionista gazdaságpolitikája épp e két gazdasági nagyhatalomnak a legkellemetlenebb. A Huawei-ügy világos teszt: az USA meg akarja akadályozni, hogy a kínaiak exportálják Európába a maguk ötödik generációs technológiáját. Mike Pompeo külügyminiszter ezért járt nemrég Európában. Trump küldöttje jött, látott és vesztett. Orbán Viktor magyar miniszterelnök azt közölte vele, hogy csak Berlin és Párizs politikáját követjük, amikor együttműködünk a Huaweijel.

Trump a tűzzel játszik, mert tíz éve nem volt ilyen nagy az USA kereskedelmi deficitje, mint most. Vagyis miközben megsértette legfontosabb partnereinek érdekeit, a célját egyáltalán nem érte el, mert Amerikának nem sikerült csökkentenie a kereskedelmi mérleg hiányát. Ehelyett az negatív rekordot döntött. A Eurofound tanulmányából kitűnik : a protekcionizmus negatív következményei meglehetősen világosak, ám a haszna annál kevésbé. Jól tulajdonképp senki sem jár, de a legrosszabb azokkal történik, akik a legsikeresebbek a globális kereskedelemben mint Kína, Németország, Hollandia vagy – a maga szintjén – Magyarország.

Egy, csak egy legény van talpon a vidéken

“Hajrá, készen állunk” – mondta a miniszterelnök arra a felvetésre, hogy a magyar kormány sorosozós, junckerezős plakátkampánya miatt frakcióülést tart a Néppárt. Hogy a megtámadott Juncker szerint a Fidesznek nincsen helye a néppárti frakcióban, hogy természetesen az EU minden illetékese is azonnal Juncker védelmére kelt: a CDU elnökasszonya, a CSU Weberrel a fedélzetén, Merkel kancellár külön is hangot adott értetlenségének és hazugságnak nevezték Orbán kampányát.

Orbán szerint elhibázott stratégia a FRONTEX tízezer főre duzzasztása – mint mondta csak a magyar határt nyolcezer katona védi, tehát igenis a választás tétje a bevándorlás. Most a magyar emberek is megérthetik, mire készül Brüsszel. Orbán szerint Brüsszel bevándorláspárti, a kampánnyal pedig „többletinformációhoz juthatnak” a magyarok. A kormányfő állítja, az EU nem védte meg a határokat, sőt, Brüsszel a legális bevándorlás elősegítésére törekszik.

A helyzet rossz, kudarcot vallottunk számos kérdésben – összegezte az európai helyzetet, ebben Magyarország is osztozik, ahogyan a sikerekben is, az EP-választásokon lehetőség van új vezetőket választani. Nincs akkora szőnyeg, ami alá be lehetne söpörni a britek kilépését és a migránsok beengedését.

A családvédelmi akciótervről is kérdezték Orbánt. Többen kritizálták ezt – például Svédországból –, őket különös, furcsa embereknek nevezte a kormányfő. „Akinek nem tetszik a családvédelmi akcióterv, majd nem él vele.” De véleménye szerint az emberek kilencven százaléka a normális (ez Orbán kifejezése) családmodell híve. Miért kell elrontani az emberek kedvét? A negatív véleményekkel nem vagyok hajlandó foglalkozni –zárta mondandóját a miniszterelnök.

Varga Mihály pénzügyminiszter “szűken mér” de kiváló munkát végez. Uff.

Die Presse: Budapest és Varsó elszigetelődik

0

A Magyarország és Lengyelország ellen indított jogállamisági eljárások jogilag egy helyben állnak, de politikailag nagyon is hatásosak – írta az osztrák konzervatív lap.

Mindkét eljárás olyan benyomást kelthet, mintha csütörtököt mondana. Kedden újra szerepelt mindkettő az Európa-ügyi miniszterek ülésének napirendjén. A résztvevők ezúttal sem mentek túl azon, hogy az EU Bizottsága és az érintett két ország képviselői megvitatták a kérdéseket. Szó sem esett arról, hogy szavazás következne az eljárás soron következő lépéséről az egyik, vagy a másik ország ügyében. Mindenki tisztában van azzal, hogy Budapest és Varsó kölcsönösen „falazna” egymásnak, vagyis vétójogukkal élve a mindenkori másikat érintő eljárásban a Tanácsban megakadályoznák a szankciók kivetését, illetve a szavazati jog felfüggesztését. Szigorúan jogi oldalról szemlélve tehát a 7. cikkely halva született.

Politikai téren azonban növekvő jelentőséggel bír ez a rendelkezés, amely a tíz éve létrejött Lisszaboni Szerződés útján került be az uniós jogba. Ez pedig a pénzzel függ össze. A tagállamok ugyanis hónapok óta tárgyalnak a 2022-2027 közötti időszakra vonatkozó új költségvetésről a brexit, az Amerikával folyó kereskedelmi viszály, és más nagy, válságos témák háttere előtt. Ez a költségvetés a második legnagyobb nettó befizető, Nagy-Britannia kilépésével több, mint egytizeddel csökken. Nem feltételezhető, hogy a többi nettó befizető több pénzt utal át Brüsszelnek a keletkező lyuk betömésére, de ha mégis, akkor az eddiginél jobban megnézik majd, mi történik ezekkel az uniós pénzekkel. Ebben a vonatozásban a 7. cikkely szerinti eljárások nyomásgyakorló eszközként és virgácsként szolgálnak a nettó befizetők kezében, akik a menekültügyben tanúsított szolidaritás hiánya miatt nem kicsit dühösek Lengyelországra és Magyarországra.

A Die Pressének több uniós diplomata is megerősítette, hogy az EU-költségvetés finanszírozóinak érdekében áll, hogy minél tovább hagyják lassan fortyogni ezeket az eljárásokat a két nagy nettó kedvezményezett állammal szemben – írta a lap. A cikk rámutatott: úgy tűnik, Magyarország kormánya nincs tudatában annak, hogy milyen öngólt lő a Brüsszellel szembeni provokációival, és ismertette a legújabb kampányt.

The Daily Telegraph: Megállapodás nélkül kilépni

1

Az unión belül rendőrállam fenyeget és ezt Nagy-Britannia úgy tudja a leginkább megúszni, ha minden megállapodás nélkül lép ki. – írja a konzervatív lap.

Sötét és alattomos tekintélyelvűség tör magának utat az EU-ban. Egy sor tagországban a kormányzat minden szintjén visszaélnek a hatalommal, az ellenőrzést egyre inkább központosítják. A román Alkotmánybíróság pl. feltárta, hogy a titkosszolgálat összejátszott a Korrupcióellenes Ügyészséggel és hat millió embert figyelt meg titokban. Vagyis Románia még mindig rendőrállam. Ráadásul ennek a vádhatóságnak a vezetőjét akarják kinevezni az új Európai Ügyészség élére.

Magyarországon még inkább egy kézbe kerül a hatalom. Bírákat kényszerítenek nyugdíjba, a politikai fokozatosan ellenőrzése alá vonja az igazságszolgáltatást, még a bírák munkáját is a kormány ítéli meg. Nem jobb a helyzet a lengyeleknél sem, ezért vezető elemzők úgy vélik, hogy a két ország sokkal nagyobb fenyegetést jelent az unió számára, mint a Brexit. Brüsszel nehéz helyzetbe manőverezte magát, mert nem lépett fel határozottan, miután attól félt, hogy ily módon kiderül: mennyire ingatag az egész klub. Igazából nincs a kezében semmi, hogy megbirkózzon az olyan, belső fenyegetésekkel, mint Magyarország, Lengyelország és Románia, amelyek gyorsan csúsznak visszafelé az autokráciába és látnivalóan megrendítik a szabályokra épülő rendet.

Az EU-nak nincs szüksége Oroszországra, maga is igen hathatósan ássa alá, gyengíti meg és tördeli szét a szervezetet. A Kreml gazdái nem hisznek a szemüknek, hogy micsoda mázlijuk van, hiszen az unió mind jobban eladósodik, gazdaságilag gyengélkedik és nem hajlandó szembenézni a veszéllyel, mármint hogy mit jelent a jogállam folyamatos összeomlása egy sor tagállamban.

A német Zöldek haszontalan idiotizmusa

„Ahol romlik a demokrácia állapota, ott erősödik a korrupció, ahol csökken a korrupció, ott egészen biztosak lehetünk abban, hogy a demokratikus jogok is egyre szilárdabbak” – kezdi Ara-Kovács Atilla legújabb Diplomáciai jegyzetét.

Nemrég Magyarországon járt egy igen jó nevű, német oknyomozó újságíró – a nyugati gyógyszer gyártók és az orvosok között zajló korrupt összejátszásokról leleplező kötetet írt, melyből eddig több, mint egymillió példányt adtak el. Arra kér, hogy egyik este vacsorázzam vele, mert „meg szeretné érteni, mi is zajlik Magyarországon”. Készséggel igent mondtam, s fel is szerelkeztem angol és német nyelvű cikkekkel, sőt magammal vittem Magyar Bálint Magyar Maffia-kötetének egy angol nyelvű példányát is. Nagyjából összefoglaltam a helyeztet, mire az újságíró ezt válaszolta: „Uram, amit elmondott, az szomorú, de el sem tudja képzelni, micsoda korrupció van Nyugaton. Az önöké annak nyomában se ér.”

Mindig érdekelt a nyugati „hasznos idióták” (Lenin) lélektana. Garmadával voltak, akik először pénzért, majd zsarolás okán mosogatták minden nap tisztára, hol magát Lenint, majd Sztálint, sőt Hitlert is. Igen, voltak olyanok is – és talán ők voltak a tényleg „hasznos idióták” –, akiket az ideologikus vakhit tett kritikátlanná. De vitapartneremet, szemmel láthatóan nem az Orbán rezsim pénzeli, még csak nem is tudatlan vagy ideológiailag elfogult. A témával kapcsolatos tanácstalanságom továbbra is megmaradt…

Viszont ez az – egyébként igen rövidre sikeredett – vacsora jutott most eszembe, amikor azt olvasom: azon a Bundestagban lezajló vitán, melyen Günther Oettinger, az unió költségvetési biztosa javaslatát vitatták meg, hogy milyen politikát is folytassanak a demokratikus normákat megszegő Magyarországgal és Lengyelországgal szemben, s hogy miként szankcionálják ezeket a kormányokat uniós pénzek elvonásával, a Zöldek egy, Oettinger álláspontjával pont ellentétes javaslatot kívánnak beterjeszteni. Úgy látják ugyanis, hogy a biztos elképzelései nem reálisak, sőt ellenkező hatást fognak elérni, mert az érintett országok a kieső összegeket nem fogják pótolni, hanem megszorításokat vezetnek majd be, ami az EU-val szembeni hangulatot táplálja. Ezzel szemben inkább növelni kellene a támogatásokat a civil szervezetek felé, és hasonló támogatásban részesíteni az önkormányzatokat.

Mintha a Zöldek ingerküszöbét el sem érte volna, hogy Magyarországon már évek óta goebbelsi intenzitású gyűlöletkampány folyik az Európai Unióval szemben, s hogy már rég megbénították a civil szervezeteket, különösen azokat, amelyek külföldről pénzt kapnak, az önkormányzatok mozgásterét pedig minimálisra csökkentették azzal, hogy elvonták feladataikat.

A Zöldek egyébként a legutóbbi parlamenti választásokon komoly erőre kaptak, számos szövetségi tartományban újabb mandátumokat szereztek, s volt olyan terület, ahol képesek voltak komoly számú szavazót még a jobboldali CSU-tól is elhódítani. Az ember egy felfelé elinduló párttól joggal várná el, hogy képes legyen kitekinteni saját viszonyrendszeréből, politikusaitól pedig, hogy bírjanak némi empátiával, vagy legalábbis olvassák a tanulságos sajtót. És ha már oly sok mindent megtennének a civil szervezetekért, akkor legalább hallják meg hangjukat, érveiket. Magyarországon, de nem csak ott.

Épp ezekben a napokban és természetesen Németországban mutatta be a Transparency International a legújabb korrupciós indexek által összeállított országlistát, melyben ugyan megállapította, hogy világszerte nagy-nagy visszaesés tapasztalható, de vannak kivételek. Melyek azok? Hát természetesen a jól működő nyugati demokráciák: Dánia (88 pont), Új-Zéland (87), majd Finnország, Svédország és Svájc (mind 85 pont). Magyarország a maga 46 pontjával a 64. a rangsorban, 2012 óta 9 pontot vesztett.

A felmérés tanulsága a Transparency szerint, hogy ahol romlik a demokrácia állapota, ott erősödik a korrupció, ahol csökken a korrupció, ott egészen biztosak lehetünk abban, hogy a demokratikus jogok is egyre szilárdabbak.

Egyébként Oettinger költségvetési biztos javaslatát hivatalosan is beterjesztette a 2021-ben kezdődő költségvetési időszakra. Ő maga arra számít, hogy indítványát elfogadja a Tanács és a parlament, jelenleg a 28 tagállamból már 20 magáévá tette és támogatja az elképzelést.

Ausztria és Magyarország – gyermeteg viták

„Az osztrák és a magyar magatartásban sok rokon vonás van, de mégsem azonos súlyúak. Egyrészt azért, mert az osztrákok meg tudják védeni saját pozícióikat, s ezzel valóban elérik céljaikat, miközben a magyar fellépés képtelen lesz elérni saját céljait. Mi több, komolyan ront majd az amúgy sem problémamentes osztrák-magyar kapcsolatokon.” – Ara Kovács Attila Diplomáciai jegyzete

Január 1-ével életbe lépett Ausztriában az a törvény, mely megvonja az osztrák szintű gyermektámogatást azoktól a külföldi munkavállalóktól, akik nem Ausztriában nevelik a gyerekeiket. Nem teljes elvonásról van szó, a családi pótlék ezután is jár, de mondjuk egy olyan magyar munkavállaló esetében, akinek gyermekei Magyarországon élnek, neki a magyar szintű támogatást fizetik ki. Bécs szerint legalább egymilliárd euróról van szó, amit a jövőben nem kívánnak átvállalni.

A magyar kormány jegyzékben tiltakozott az osztrák külügyminisztériumnál, s egyértelműsítette: a szerinte diszkriminatív lépés miatt Marianne Thyssen szociális ügyekben illetékes uniós biztoshoz fordul, s ha ennek sem lesz foganatja, akkor megtámadja a családi pótlék indexálását az Európai Bíróságon.

Kérdés azonban, hogy vajon milyen sikerrel…? Ugyanis, míg Budapest bűnös diszkriminációról beszél, az osztrák eljárás egyáltalán nem nevezhető diszkriminatívnak, hisz az tulajdonképpen nem csak a külföldi munkavállalókra, de osztrákokra is épp úgy vonatkozik, ha az ő gyermekei sem élnek Ausztriában.

Igaz, az érintett osztrákok száma minden bizonnyal elenyésző, ugyanakkor nagyon nagyszámú külföldit – főként kelet-európait – érint majd, az intézkedés, hisz sajnos bevett gyakorlattá vált, hogy a magyarok, csehek, szlovákok stb. többsége eddig sem vitte magával gyermekeit, de felvették értük az osztrák támogatást. Ez általános gyakorlatnak számít – érvelnek az osztrákok, s tudvalevő, hogy igazuk van.

Ennél fogva a Bécshez intézett tiltakozás és a fenyegetőzések aligha elégségesek, hogy Budapest kierőszakolja a törvény megváltoztatását. Akkor pedig mi az értelme az egésznek?

A lényeg épp ebben a körülményben rejlik. Nem tagadható, hogy a jobboldali osztrák kormány – melynek egyébként tagja a szélsőjobboldali Szabadságpárt (FPÖ) is – lázasan keresi azokat a témákat, amelyek – legyenek azok akár jogosak is, mint jelen esetben – kifejezetten a külföldiek ellen irányulnak, s demonstrálják azt, hogy Bécs mindent megtesz saját állampolgárainak, illetve az osztrák érdekeknek „védelmében”. Persze, nem feltételezhető, hogy Budapesten ne tudnák: tiltakozásuknak nem lesz foganatja, mert egyszerűen nincs igazuk. Az osztrákok ugyanis nem diszkriminálnak, hanem bezárnak egy olyan kiskaput, amit a kelet-európaiak előszeretettel használtak ki némi többletpénz reményében. Viszont a kakaskodással a magyar munkavállalók jogainak védelmét imitálják, s ezzel igyekeznek kielégíteni a populista elvárásokat.

Az osztrák és a magyar magatartásban sok rokon vonás van, de mégsem azonos súlyúak. Egyrészt azért, mert az osztrákok meg tudják védeni saját pozícióikat, s ezzel valóban elérik céljaikat, miközben a magyar fellépés képtelen lesz elérni saját céljait. Mi több, komolyan ront majd az amúgy sem problémamentes osztrák-magyar kapcsolatokon.

A jelenség sok tekintetben beszédes, sőt bizonyos értelemben számos egyéb tanulsággal is bír, hisz ennél plasztikusabban semmi sem képes kifejezni az európai radikális jobboldal, továbbá az Európa-szkeptikusok kontinentális összefogásának képtelenségét. Az elmúlt két évszázad során számos, rövidebb-hosszabb életet megélt internacionálét láthattunk már. Egyet azonban soha: a jobboldali pártokét. Nacionalizmusuk és az oly jellemző belső indulataikat tüzelő populizmusuk képtelenné teszi őket az összefogásra. A 20. században csak háborúkat tudtak kirobbantani, békét és megegyezést teremteni soha.

Kilábalás II – Az emberi élet visszahelyezése a társadalom fókuszába

A magyar nem polgári társadalom, a nagyobb részét nem lehet modernizációs és/vagy elvont célokkal megnyerni a mai bűnözők leváltásának, ezért én nem tartom alkalmasnak az ellenzék mai öt pontját sem, ahogy mondani szokás, a Körúton és a nagyobb vidéki belvárosokon túli mozgósításra.

Amíg a modernizáció nem fordítódik le a többség nyelvére apró lépésekben (kvázi konzervatívan, az adott kontextusban érthetően), addig nem szervesülhet. Az öt pontot ihlető élményen – a “rabszolgatörvényen” – túl a többi pont (kevesebb rendőri túlórát; független bíróságokat; Európai Ügyészséget; független közmédiát) csak a vájt fülűeket hozhatja izgalomba, azok közül se mindet. Szerintem elhibázott a lista. A “rabszolgatörvény” szakszervezeti lefordíthatósága és akcióképessége is korlátozott. Ezek után csak a szenvedélyek maradnak, amelyek valameddig kitartanak, de mivel nincsenek (nem voltak) szépen, türelmesen felépítve, kevés az esély a tartós, országos fenntarthatóságukra. Szrgya Popovics egyelőre nem találná ideálisnak az ellenzék valóságértelmezését.

Én ezek helyett olyan pontokat javasolnék, amelyek sokkal köznapibbak és szerethetőbbek – a cél ugyanis a humánum visszahelyezése a napi élet középpontjába (vagy inkább odahelyezése, ahol Magyarországon sose volt). Ehhez az emberi kapcsolatok helyreállítása és erősítése érdekében emberi nyelven, emberi célokat kell kitűzni a rendszerváltás támogatói elé, miközben a vezető aktorok persze foglalkozzanak az alkotmányos, gazdasági és egyéb vonatkozásokkal. A populizmusból meg kell őrizni azt, ami a mikrovilágokban erősíti az autentikus élet reményét, és legalább annyira használni kell, amennyire a bonyolultabb, absztraktabb célokat meg tudja szelídíteni, sőt adott esetben értelmezni tudja.

Ilyen emberi pontok lehetnek (hevenyészve): a legutóbb Csehországban törvényre emelt intézkedés importja, hogy a nap végi, megsemmisítendő, de még ehető ételmaradékot minden élelmiszerláncnak (vagy tőlük egy közösségi szolgáltatónak) kötelessége elosztópontokra szállítani és meghatározott adagokban és/vagy összetételben ingyen a rászorulók rendelkezésére bocsátani. Vissza kell állítani a művelődési házak rendszerét, meg kell erősíteni a közkönyvtárakat. Átfogóan ingyenessé kell tenni az iskolai közétkeztetést és a tankönyvellátást. Minden községben ingyenes internetszolgáltatást kell biztosítani közintézményekben vagy e-pontokon. A köz- és szociális munkát ki kell terjeszteni a nyugdíjasok és egyedülállók közösségi programokba való bevonására vagy a velük való otthoni kapcsolattartásra. Több közparkot, játszóteret és csak gyalogosoknak fenntartott közterületet kell kialakítani, erősíteni kell és rendszerbe kell szervezni a közösségi közlekedést. A rendőrség állományának egy részét önkormányzati fennhatóság alá kell vonni. A közszolgáltatási és államigazgatási ügyfélpontok minőségét radikálisan javítani kell. A tanárok fizetését meg kell duplázni, a közoktatást modernizálni kell.

Nyilván lehet ezt még ragozni, csak a szemléletet akartam nyilvánvalóvá tenni. Az intézkedések költsége nem választható el az államigazgatási reformtól (korrupció visszaszorítása és hatékonyság), de ezzel minden probléma nélkül előteremthető. Folyt. köv.

Az amerikai hadügy és a Dacia Sandero beszerzés

0

A korrupció teljesen átszövi a kelet-európai régiót,  ráadásul csak a szavak szintjén küzd ellene az EU, de még az Egyesült Államok is. Ha az érdek megkívánja félre fordítják fejüket, sőt előfordul, hogy maguk is részt vesznek benne.

Hogy lehet az EU elnöke Románia, ha Magyarország és Lengyelország útját járja?

Ezt a kérdést feszegeti a párizsi Le Monde, mely arra emlékeztet: Jean-Claude Juncker szerint Románia nem alkalmas arra, hogy az Európai Unió soros elnöke legyen. Az egész régióban általános a korrupció – mutat rá a New York-i Bloomberg. A helyi elitek pedig nem tesznek mást minthogy igyekeznek elfedni a kínos valóságot: míg ők egyre jobban élnek, addig a lakosság messze az uniós szint alatt vegetál. A Bloomberg egy konkrét példán mutatja be, hogy mire gondol:

Miért vett a Pentagon egy Dacia Sanderot a román hadügyminisztériumnak?

New Yorkban a Bloomberg portál kiszúrta, hogy az amerikai katonai költségvetésből egy Dacia Sanderot vesznek a bukaresti hadügyminisztériumnak. Az Egyesült Államok katonai költségvetése 717 milliárd dollár – minden eddigi rekordot megdönt. Valahogy elszámolni a hatalmas katonai kiadásokkal évek óta nem sikerül Washingtonban. A korrupciót ugyanis ritkán rögzítik írásban mint a Dacia Sandero esetében. Jim Mattis, az épp most távozó hadügyminiszter mégiscsak személyesen vállalta fel az ügyet: azt írta a szenátusnak, hogy ezzel megkönnyítik az USA és Románia kapcsolatait és a közvéleményt kedvezően befolyásolják. A furcsa csak az, hogy mindezt a US Navy költségvetéséből teszik. Egy 2,9 millió dolláros csomag része, melyet az amerikai flotta nápolyi központja utalt ki. Hivatalosan ebből az összegből a nagy amerikai rakéta támaszpont körüli utakat építik meg. Deveselu mellett épül  a nagy amerikai rakéta támaszpont, melyről célba lehet venni Oroszországot éppúgy mint a Közel Keletet. Ahol a törökök mind kevésbé megbízható szövetségesei az Egyesült Államoknak. Nem úgy mint Románia.

Liviu Dragnea részt vett Trump beiktatásán, ahova egyetlen külföldi politikust sem hívtak meg

A kiskirály, aki a háttérből irányít, mert perei miatt nem lehet miniszterelnök, tökéletesen tisztában van azzal, hogy az Egyesült Államoktól függ politikai jövője. Az USA nagykövetsége ugyanis Obama elnök idejében aktívan támogatta a korrupció ellenes ügyészség munkáját Bukarestben. Le is buktattak több minisztert. Liviu Dragnea-nak két korrupciós pere is van.

Dragnea kész káoszba taszítani Romániát csakhogy a bőrét mentse

Ezt nyilatkozta Dan Lungu író és szenátor a párizsi Le Monde tudósítójának. Az ellenzéki politikus egy új szervezet, a Mentsük meg Romániát (USR) szenátora. Szerinte Románia politikai életének irányítója tudatosan építi le a jogállamot, mely az ő politikai jövőjét fenyegeti. A korrupcióellenes ügyészség vezetőjét Klaus Johannis elnök kénytelen volt leváltani miután az Alkotmánybíróság kötelezte őt erre. Dragnea emberei támadják  az ügyészséget is, sőt magát a főügyészt szeretnék leváltani. A nemzeti szuverenitásra hivatkoznak, mondván a korrupciós vizsgálatokat kívülről ösztönzi az Európai Unió és az Egyesült Államok.

Nem emlékeztet mindez a magyar és a lengyel modellre?

A párizsi Le Monde szerint Románia egyértelműen követi Magyarországot és Lengyelországot ezen az úton. Csakhogy Románia január elsejétől az Európai Unió soros elnöke! Ebben az időszakban kellene vizsgálatot indítania a jogállam leépítése miatt Lengyelország és Magyarország ellen az Európai Uniónak – írja a Le Monde, amely nemigen látja a különbséget Orbán Viktor, Jaroslaw Kaczynski és Liviu Dragnea között annak ellenére, hogy az előző kettő jobboldali húrokat penget míg a román kiskirály annak a szociáldemokrata pártnak az erős embere, amely Ceausescu kommunista pártjának a jogutóda.

A korrupciós vizsgálatoktól való félelem mintha felülírná a politikai elveket

Ez nemcsak a posztkommunista államokban van így, de ebben a régióban kristálytisztán megmutatkozik, hogy az értékrendre hivatkozás nem más mint üres blöff, a hatalom mindenütt a saját érdekeit védelmezi – változó fedő szöveget alkalmazva.

Mi lesz így az Európai Unióval?

A román elit szereplése olyan mint egy rossz vígjáték – állapítja meg a Deutsche Welle közszolgálati portál újévi elemzése arról az országról, mely ebben a félévben az Európai Unió elnöke lesz. Nem kell-e aggódni emiatt? Nem – válaszolja a Deutsche Welle román szakértője, aki szerint az elit zűrzavaros belháborújában Klaus Johannis elnök meg tudja akadályozni azt, hogy túlságosan elfajuljanak a dolgok. Klaus Johannis elérte, hogy Nagyszeben, ahol sokáig polgármester volt, Európa kulturális fővárosa lett. Megszervezheti az uniós csúcsot is Erdélyben. A soros elnöknek amúgy sincs sok más tennivalója. Különben is: ennek a félévnek a legfőbb problémája a brexit. Ebben pedig a nagyhatalmak is teljesen tanácstalanok. Brüsszel és London egyaránt leszerepelt, megoldás pedig még csak nem is körvonalazódik. Az pedig, hogy Romániában a korrupció az úr nem számít vadonatúj felismerésnek sem az Európai Unióban, sem az Egyesült Államokban. Különben miért is venne a Pentagon egy Dacia Senderot a bukaresti hadügyminisztériumnak?!…

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK