Orbán és Salvini egyfolytában úgy állítja be, mintha ők lennének az új álomcsapat, a Nyugat populista megmentői. Ha nem volna olyan szomorú, még nevetni is lehetne rajtuk.
A Deutsche Welle kommentárja szerint Macronnak igaza van, amikor felveszi az Orbán és Salvini által odadobott kesztyűt, mert az erő jelenti az egyetlen jó választ a jobboldali populistákkal szemben. A frontvonalak mindenesetre kialakultak: az egyik oldalon vannak az illegális bevándorlás terminátorai, akik az illiberális demokráciával próbálkoznak országukban. A másik térfélen találhatóak a „bevándorlás pártfogói”, akik, mint a francia államfő, igazi demokratáknak tekinthetik magukat. Értik, hogy kompromisszumokkal lehet előrevinni az EU-t. A nagyszájúak segíthetnek megnyerni a szavazókat, de ritkán járulnak hozzá a bajok megoldásához.
És ha más nagyszájúakról esik szó: Orbán és Salvini egyfolytában úgy állítja be, mintha ők lennének az új álomcsapat, a Nyugat populista megmentői. Ha nem volna olyan szomorú, még nevetni is lehetne rajtuk. Őket ugyanis kizárólag az ellentmondást nem tűrő, megszállott és gyűlöletes stílus köti össze. Igazából azonban céljaik teljesen eltérőek. A menekültek szétosztását illetően Salvini álláspontja közelebb áll Merkeléhez, mint a magyar politikuséhoz. Ez az ellentét alááshatja a populista szövetséget, Macron éppen erre játszik. De valakinek végre meg kellene szorongatnia az ellenfelet, nem pedig hagyni, hogy a Liga, az AfD vagy éppen a Fidesz szabja meg az irányt.
A bejáratott, hagyományos pártoknak nem szabadna átvenniük az egyetlen témára összpontosító erők stílusát. Azt kell csinálniuk, amit a francia elnök: nekimenni azok szívtelenségének. Az európai csendes többség igényel valakit, aki átveszi a vezetést. Aki harcol az értékekért, aki hajlandó nyílt sisakos csatára az eszmék párbajában. Ez pedig Macron. A másik oldalon azt látni, hogy a populisták nem sokat tudnak felkínálni. Nincs fogalmuk a konstruktív kormányzásról olyan ügyekben, mint a munkanélküliség, a klímaváltozás és a szegénység. A francia államfő kész megvívni a döntő csatát, mert tisztában van azzal, hogy Európa jövője attól függ, az emberek többsége felismeri-e a jobbos populisták hozzá nem értését és ellentmondásait.
Elnéztem, ahogyan a labdarúgást kisajátítja a politika, mégpedig elvben a legmagasabb szintű és ezért is a legmanipulatívabb, hiszen technikai/logisztikai és pénzügyi lehetőségei annak a legnagyobbak, már-már korlátlanok. A VB úgy festett a végére, hogy az csak Putyinnak játszik, az ő, otthon korlátlan, de a világban is jelentős – még ha nem is föltétlen pozitív – imidzsét volt hivatott építeni és erősíteni. De a kép, melyen az orosz autokrata elnököt esernyővel védik, társai Macron és Kitarovic francia, illetve horvát, elnök meg ázottan ölelgetik játékosaikat másról is szól.
A másik kép, amit érdemes értelmezni Helsinkiben készült. Két merőben eltérő személyiség, megjátszottan egy hullámhosszon, itt is van VB-labda, de az lényegtelen, sem aki adja, sem a ki kapja rá sem néz, mindenestől színházi kellék, mint ahogy üresen teátrális a gesztus is. Tartok tőle, hogy Trump nehezen boldogul a Football értelmezésével, a szabályait sem ismeri a nálunk oly népszerű soccernek, Putyin talán érti a játékot, de jól álcázza, nem labdarugó alkat – azt Orbánról mondja, szintén töltelékmondatként – csak kezébe nyomták a labdát, hát mosolyt imitáló grimasszal tovább adja (Trump azután már dobja is feleségének, és ez árulja el tudatlanságát a soccer-világban).
Mi erről a véleménye Macron elnöknek? – tették fel a kérdést egy sajtóértekezleten Brüsszelben. „Ha tudomást szereztem volna erről a diplomácia jelentésről, akkor azonnal visszahívtam volna a nagykövetet. Az álláspontja ugyanis ne felel meg a francia hivatalos állásponttal” – válaszolt Emmanuel Macron, akinek egyébként kulcsszerepe volt abban, hogy Brüsszelben európai megoldás született migráns ügyben.
