Kezdőlap Címkék Macron

Címke: macron

Ki akarja a szövetségi Európát, és ki nem?

0

Orbán arra épít, hogy a mélyebb integráció ügyében ellentétek vannak a nyugati vezetők között. Látja a nacionalisták megerősödését, érti, hogy az unió vonakodik túlmenni a nyilatkozatokon, és várja, hogy eljöjjön az ideje.

A Reuters kommentárja szerint Európa számára a legtanácsosabb a Macron-féle harmadik utat követni, miután az egymillió forintos kérdés az: ki gyakorolja a hatalmat. A szerző, John Lloyd, az Oxfordi Egyetem Újságírás tanszékének társalapítója rámutat, hogy ez a dilemma felvetődött a héten az EP-ben is, ahol szankciót hoztak az illiberális politikát folytató Magyarország ellen.

Az egységesebb EU ugyanis világosságot követel, de tisztázni kell, hogy kell, hogy

kívánatos-e a szövetségi unió,

amely lebontja a tagállamok szuverenitását, továbbá, hogy ki a hatalom legfőbb letéteményese.

A földrészen a háború után az az álláspont kerekedett felül, hogy az országok összefogása, mégpedig a nyugati liberalizmus értékei alapján. Csakhogy a klubnak vannak szabályai és a héten úgy ítélték meg, hogy a magyar kormány megszegte azokat, a mind inkább tekintélyelvű Orbán Viktorral az élen. Átfogó jelleggel megsértette a bíróságok, a sajtó és az oktatás szabadságát, azon kívül mérhetetlenül korrupt.

A miniszterelnök teljes mértékben kihívóan viselkedett

és fellépése dramatizálja a kérdést: van-e joga egy olyan korlátozott demokratikus közösségnek, mint az EU, felülbírálnia egy megválasztott kormányt? Orbán mindinkább úgy érzi, hogy képes hangot adni a Brüsszellel szembeni kifogásoknak. Ebben a szellemben fogja folytatni a jövőben is, mert lengyel és olasz szövetségesei meg tudják vétózni, hogy a magyar vezetést megfosszák szavazati jogától.  Itt jutunk el ugyanahhoz a kérdéshez, amelyet a nacionalista-populista erőkkel szembenálló francia elnök tett fel a legvilágosabban: ki akarja a szövetségi Európát, és ki nem?

Orbán arra épít, hogy a mélyebb integráció ügyében ellentétek vannak a nyugati vezetők között. Látja a nacionalisták megerősödését, érti, hogy az unió vonakodik túlmenni a nyilatkozatokon, és várja, hogy eljöjjön az ideje. Macron koncentrikus köröket javasol, és pontosan ez a jó megoldás, mert segítségével lehetségessé válik a szorosabb összefogás, de úgy, hogy közben távolságot tartsanak azok a kormányok, amelyek ebben egyelőre nem kívánnak részt venni. Utóbbiak meg akarják őrizni a nemzeti szuverenitást – mivel a jelek szerint a választóik ezt várják tőlük.  A magyar miniszterelnök erre alapozta fél-tekintélyelvű rendszerét. A britek döntöttek, a magyarok, lengyelek és olaszok ellenségesek a közös Európával szemben. Mások továbbra is ingadoznak. Csak éppen egyre kevesebb az idő a bizonytalankodásra.

Reuters/Szelestey Lajos

A nap kérdése – Orbán kontra Macron

0

Orbán Viktor és a populizmus, illetve Emmanuel Macron és Európa.

Szavazzon ki nyeri az immár nyílt csatát!

Macron kontra nagyszájúak

1

Orbán és Salvini egyfolytában úgy állítja be, mintha ők lennének az új álomcsapat, a Nyugat populista megmentői. Ha nem volna olyan szomorú, még nevetni is lehetne rajtuk.

A Deutsche Welle kommentárja szerint Macronnak igaza van, amikor felveszi az Orbán és Salvini által odadobott kesztyűt, mert az erő jelenti az egyetlen jó választ a jobboldali populistákkal szemben. A frontvonalak mindenesetre kialakultak: az egyik oldalon vannak az illegális bevándorlás terminátorai, akik az illiberális demokráciával próbálkoznak országukban. A másik térfélen találhatóak a „bevándorlás pártfogói”, akik, mint a francia államfő, igazi demokratáknak tekinthetik magukat. Értik, hogy kompromisszumokkal lehet előrevinni az EU-t. A nagyszájúak segíthetnek megnyerni a szavazókat, de ritkán járulnak hozzá a bajok megoldásához.

És ha más nagyszájúakról esik szó: Orbán és Salvini egyfolytában úgy állítja be, mintha ők lennének az új álomcsapat, a Nyugat populista megmentői. Ha nem volna olyan szomorú, még nevetni is lehetne rajtuk. Őket ugyanis kizárólag az ellentmondást nem tűrő, megszállott és gyűlöletes stílus köti össze. Igazából azonban céljaik teljesen eltérőek. A menekültek szétosztását illetően Salvini álláspontja közelebb áll Merkeléhez, mint a magyar politikuséhoz. Ez az ellentét alááshatja a populista szövetséget, Macron éppen erre játszik. De valakinek végre meg kellene szorongatnia az ellenfelet, nem pedig hagyni, hogy a Liga, az AfD vagy éppen a Fidesz szabja meg az irányt.

A bejáratott, hagyományos pártoknak nem szabadna átvenniük az egyetlen témára összpontosító erők stílusát. Azt kell csinálniuk, amit a francia elnök: nekimenni azok szívtelenségének. Az európai csendes többség igényel valakit, aki átveszi a vezetést. Aki harcol az értékekért, aki hajlandó nyílt sisakos csatára az eszmék párbajában. Ez pedig Macron. A másik oldalon azt látni, hogy a populisták nem sokat tudnak felkínálni. Nincs fogalmuk a konstruktív kormányzásról olyan ügyekben, mint a munkanélküliség, a klímaváltozás és a szegénység. A francia államfő kész megvívni a döntő csatát, mert tisztában van azzal, hogy Európa jövője attól függ, az emberek többsége felismeri-e a jobbos populisták hozzá nem értését és ellentmondásait.

Bréking nyúz, 2018. 09. 01. – Tudósítás a másik valóságból

1

A PestiSrácok bemutatja: a rózsaillatú kutyakaka esete a femináci lappal, avagy a libsik versenyben vándoroltatnák ki Nyugatra a magyarokat. Macron francia elnök kritizálta Orbánt, naná, hogy a minden lojalitásra (seggnyalást akartunk írni, de volt gyerekszobánk) kapható Origo nekimegy Macronnak. Diadalittasan üvölt a 888: afgán fiatalember késelt meg két embert Amszterdamban!

 

Ez itt Mucsa, kint nyugaton viszont minden jobb

„..buták/agresszívek/rosszkedvűek/jobbágymentalitásúak/genetikailag alattvalók. Itt minden drága. Drámai a szegénység, négymillió hajléktalan gyermek éhen fagy. Majdnem mindenki kivándorolna. Románia is kenterbe ver minket. Diktatúra van. Stadionok. Távolodunk a Nyugattól. Ejrópai értékek. Fékek-ellensúlyok. Itt még a szurikátákat is agyonverik. Budapesten szarabb a gyros, mint Londonban. Stb. Csak néhány azon toposzok közül, amelyeket az elmúlt években hallottunk balliberrált honfitársainktól arra, miért Magyarország a Föld legpocsékabb helye. Most újabb módszert kísérleteztek ki a hazaszapulásra, illetve arra, hogy minél több magyar elmenjen innen – ha már a hon idegenekkel való elárasztása első körben nem sikerült. Beindult a kivándoroltatás-biznisz.

Az új módszer lényege: tetszőlegesen kiválasztott, külföldön élő magyarokkal mondatják el, miért szörnyű ez az ország. És természetesen az alig kódolt üzenet is ott lapul minden ilyen siralomhalmaz mögött: ők is emiatt menekültek el, nem lehet itt élni, és aki teheti, pucoljon innen. A megszólaltatott illető lehet létező személy, mint például a Londonban élő Kégl Ágnes újságíró, aki saját lapjának, a femináci WMN-nek magyarázta el a minap, miért kilátástalan ez a hely, amit mi hazánknak gondolunk. Ám lehet olyasvalaki a nagy bölcsességek forrása, akinek csak a keresztnevét árulják el: mint például az Indexnek sopánkodó Bori Londonból. Névvel vagy név nélkül, mondandójuk lényege ugyanaz: ez itt Mucsa, kint Nyugaton viszont sokkal jobb, ott még a kutyakaka is rózsaillatú.” (PestiSrácok: Itt az új libsi verseny: vándoroltass ki minél több magyart külföldre!)

Orosz író mögé bújt a francia elnök

„Macron a hét elején a francia nagykövetek előtt mondott beszédében Szolzsenyicin mögé bújt. A Nobel-díjas nagy orosz író 40 éve a Harvard Egyetemen a nyugat bátorságának hanyatlásáról beszélt, ezt idézte Macron azzal, hogy ő ezen akar változtatni. A francia elnök azonban elhallgatta Szolzsenyicin gondolatának második felét, emlékeztet Rioufol.

Szozsenyicin ugyanis így folytatta:nem lehet tagadni, hogy a személyiségek meggyengültek nyugaton, keleten viszont folyamatosan elszántabbakká és erősebbekké válnak… A legvégzetesebb Macron számára az, hogy olyan csatába akar beszállni Orbán Viktor ellen, amiben egyértelműen a magyar miniszterelnöknek van igaza.” (Origo: A meggyengült Macron elszigetelte magát egy zsákutcában.)

Minden afgán késelő, minden késelő afgán

„Két ember megsebesült egy késelésben Amszterdam fő vasúti pályaudvarán pénteken, a rendőrök megsebesítették a feltételezett elkövetőt is – közölte a holland rendőrség. Az esti órákban azonosították az elkövetőt, aki a közlése szerint egy német tartózkodási engedéllyel bíró 19 éves afgán. A késelő indítéka egyelőre nem ismert, a rendőrség közlése szerint véletlenszerűen választotta ki áldozatait.

A rendőrség lőfegyverrel megsebesítette az elkövetőt, majd a hatóságok kórházba vitették, ahol kihallgatták.

A nyomozás folytatódik, a hatóságok nem zártak ki semmilyen indítékot, így a terrorizmust sem. Az AT5 helyi televíziós csatorna úgy tudja, a késelést vita előzte meg.

A két megkéselt sebesültet is kórházba szállították.  (888: Szerintetek ki volt az amszterdami késelő?)

Macron-Orbán – a végső leszámolás?

0

Macron megkezdi a párbajt Orbán Viktorral – Európáért. Így értékeli a Der Standard, hogy a francia elnök a jövő évi EP-választásra összefogást szorgalmaz a politikai közép liberálisaival, így be van programozva az összecsapás a „haladás szövetsége” és az ellenoldal között.

A francia elnök már tavaly elmagyarázta a földrész keleti felének, hogy az EU nem önkiszolgáló bolt: nem lehet kicsemegézni belőle a jó dolgokat, ellenben a többiekre hagyni azt, ami nem a szájuk íze szerint való, lásd a menekültek befogadását.

A magyar kormányfő a múlt hónap végén a Bild Zeitungnak adott interjúban ellentámadásba ment át és beszólt a brüsszeli „liberális elitnek”, illetve arra figyelmeztette a németeket, hogy legyenek résen, mert Párizs a maga hatalmát akarja megvalósítani az unióban – Berlin pénzéből. Macron – szabadsága közben – úgy reagált, hogy itt

hallatlan erőszak érte Európát és annak értékeit,

mégpedig egy olyan politikus részéről, aki elutasítja a bevándorlást és a nacionalizmust követi. Továbbá, hogy Orbán nyilatkozatából jól látni, hol húzódnak a törésvonalak a kontinensen.

A két vezető kimondatlanul is megindította a választási kampányt. Mindkettő ideális ellenfelet lát a másikban. Macron azt testesíti meg, amit Orbán elutasít: a liberalizmust, a nyíltságot és az elmélyített európai integrációt. Ugyanakkor meggyőződésesen elveti a magyar politikus nemzeti-konzervatív felfogását, de úgy véli, hogy annak segítségével maga mögé tudja állítani a politikai szövetségeseket. Célja az, hogy a liberális Aldéval és másokkal együtt hozzon létre közös frakciót, amely ily módon a 3. erő lenne Strasbourgban a Néppárt és a szociáldemokraták mellett.

Csakhogy odahaza egyre inkább nyomás alá kerül, azon kívül Európában nehezebben érvényesül vonzereje és az érvelése. Ezért igyekszik úgy megjelenni, mint Orbán fő ellenfele. Ennek érdekében már beutazta szinte az összes tagállamot és mindenütt szóba hozta a migrációt, a szabad kereskedelmet, továbbá Oroszországot. Ez egytől egyig olyan téma, amely kapcsán a mostaninál jobban nemigen térhetne el egymástól az ő és Orbán véleménye.

Der Standard/Szelestey Lajos

Orbán az anti-Macron szerepét játssza

0

A magyar miniszterelnök frontálisan támadta Franciaország elnökét a német Bild Zeitungnak adott interjúban illetve Tusnádfürdőn Erdélyben. Orbán Viktor közölte: nem kér egy olyan Európából, melyet a franciák vezetnek- a németek pénzén. Demokrácia-deficittel vádolta meg az Európai Unió brüsszeli bizottságát, „melynek a napjai meg vannak számlálva”.

Orbán Viktor szeretne Juncker székébe ülni?- veti fel a Le Monde. Erre kevés esélye van, hiszen Magyarország támogatóinak a száma nem túl nagy: a visegrádi négyek, Ausztria, Olaszország és persze Bajorország, amelynek azért nagy szava van Németországban.

Ez a jelenlegi helyzet. A magyar miniszterelnök azonban abban bízik, hogy a jövő évi európai választások új erőviszonyokat hoznak majd. Megerősödnek azok az antiliberális irányzatok, melyeket Orbán Viktor egész Európában támogat.

Mi a francia reakció? Macron elnök korábban leváltotta Franciaország budapesti nagykövetét, aki egy hazaküldött jelentésében azt javasolta, hogy Párizs kövesse Orbán politikáját a migránsok ügyében. A Macron által leváltott nagykövetet Szijjártó Péter külügyminiszter kitüntette.

Macron Orbán politikájára célozva azt hangsúlyozza: a nacionalizmus olyan, mint a lepra! Lassan, de biztosan tönkreteheti az Európai Uniót!

Emmanuel Macron az Orbán Viktornak adandó választ rábízza az európai ügyek miniszterére. Arra a Nathalie Loiseau asszonyra, aki nemrég vitriolos kritikát írt Orbán politikájáról. „Demokrácia deficittel vádolja az Európai Uniót és közben dicsőíti Oroszországot és Törökországot?! Minél nagyobb a hazugság, annál jobban elfogadják?”– kérdi a francia miniszterasszony Twitteren.

Orbán Viktor nem Oroszország és Törökország belső rendszerét dicsérte, hanem az Európai Uniót bírálta azért, mert nem megfelelőképp kezeli Oroszországot és Törökországot. A magyar miniszterelnök rugalmasabb politikát vár Brüsszeltől ebben a tekintetben. Nincs ezzel egyedül: Berlinbe meghívták Erdogant annak ellenére, hogy a német sajtó nagyrésze élesen bírálja a török elnök önkényuralmi rendszerét. Németország tovább építi azt a földgáz vezetéket, mely Oroszországgal köti össze. Erről Trump elnök úgy nyilatkozott, hogy Németország Oroszország foglya!

Orbán Viktor most az anti-Macron szerepet játssza el, de a futball világbajnokságon együtt fényképezkedett a fiatal francia államfővel, és gratulált a francia csapat játékához. Közben persze nem titkolta: Horvátországnak drukkolt.

Moszkvában esett – Két kép, és ami mögöttük lehet

0

 

Olyanfajta bizonytalanság ez, ami semmi jóra nem vezet, ami elbizonytalanítja a kisebb hatalmakat és fölbátorítja a kalandor politikusokat, összemossa a határokat. Orbán máris, hol Európára leselkedő fenyegetésnek tekinti a putyini Oroszországot, ja, a brüsszeli NATO-csúcson, hol meg az ellene hozott szankciók fölött lamentál, ja, persze Moszkvában rázogatva Putyin kezét.

Könnyű fölfigyelni arra, hogy akik szeretik elmondani, azt a jól hangzó, de igaztalan kijelentést, miszerint a tények, és azután a képek “maguktól beszélnek”, valahogy elfelejtik befejezni a mondatot és megmondani, miről is beszélnek fentebb említett dolgok, csak sejtetik, mintha ők percig is tudnák. Mert, sem a tények – különösen azok ma divatos alternatív, magyarán fiktív, hamis (fake) változatai -, sem pedig a képek – különösen azok ma divatos manipulált (fotóshopolt) változatai – nem önmagukban/ról szólnak, bármit is.

Az ún. tények és a többszörösen közvetített imidzsek, lényegüket tekintve, csak az interpretáció, az értelmezések hálózatában nyernek egyáltalán értelmet, lesznek “beszédesek”. Nem beszélve arról, hogy rendelkeznek egy egyre erőteljesebben észlelhető szimbolikus összetevővel. A szimbolikus dimenziónak pedig az a tulajdonsága, hogy sokértelmű, és bizonytalan, nem “önmagában” nyer jelentést, hanem az értelmező elméjében, az olvasat éppen olyan fontos, mint a szimbólum maga, egyik sincs meg a másik nélkül.

Elnéztem, ahogyan a labdarúgást kisajátítja a politika, mégpedig elvben a legmagasabb szintű és ezért is a legmanipulatívabb, hiszen technikai/logisztikai és pénzügyi lehetőségei annak a legnagyobbak, már-már korlátlanok. A VB úgy festett a végére, hogy az csak Putyinnak játszik, az ő, otthon korlátlan, de a világban is jelentős – még ha nem is föltétlen pozitív – imidzsét volt hivatott építeni és erősíteni. De a kép, melyen az orosz autokrata elnököt esernyővel védik, társai Macron és Kitarovic francia, illetve horvát, elnök meg ázottan ölelgetik játékosaikat másról is szól.

Két világ, két mentalitás, (Kelet és Nyugat?), egyfelől a jó modort (ha ugyan létezik ott) is fölülíró szolgalelkűség, az esernyős emberek gesztusa, amivel nem a hölgyet, hanem a potentátot védik, azután Putyin zavart, egyszerre cárovicsos és pártfőtitkári mosolya. Másfelől az egyenlők üdvözlése, mind a francia elnök, mind a horvát elnök-asszony a lehető legközvetlenebbül és személyesen, emberi, nagyon is érthető érzelmi megnyilvánulásokkal üdvözli a győztest, és a döntő vesztes csapatának tagjait is. S, hogy közben bőrig áznak? Aligha számít, az eső maszkokat mos le és emberibbé teszi a mögöttes arcot, viselői megengedhetik, tudják kik ők és ez az öntudat, a pillanatnak megfelelő identitás (facade ez is, csak őszintébb, mondaná Goffman) jobban véd az esernyőnél, humanizál. Nem, mint a potentát, akinek maszkját talpnyalói féltik, nem lehet a király meztelen, mert ki tudja miféle arc van örökös – kardot nyelt, saját fontosságának tudatában, illetve dehogy, annál is nagyobb arcot mutató – álarca mögött? Tud-e közvetlen, tud-e őszinte és fölszabadult lenni, a volt KGB-ügynök, a mindenestől “megcsinált” Putyin (az arctalan, távolságtartó és álságos, fake facade)?

A másik kép, amit érdemes értelmezni Helsinkiben készült. Két merőben eltérő személyiség, megjátszottan egy hullámhosszon, itt is van VB-labda, de az lényegtelen, sem aki adja, sem a ki kapja rá sem néz, mindenestől színházi kellék, mint ahogy üresen teátrális a gesztus is. Tartok tőle, hogy Trump nehezen boldogul a Football értelmezésével, a szabályait sem ismeri a nálunk oly népszerű soccernek, Putyin talán érti a játékot, de jól álcázza, nem labdarugó alkat – azt Orbánról mondja, szintén töltelékmondatként – csak kezébe nyomták a labdát, hát mosolyt imitáló grimasszal tovább adja (Trump azután már dobja is feleségének, és ez árulja el tudatlanságát a soccer-világban).

Nem tudjuk, hogy mit beszélhettek négyszemközt az amerikai és az orosz elnök, de láthatjuk a képen is: álságosak a mosolyok, viszont Putyin ad, Trump tettetett örömmel kap, látszik, hogy meg akarnak egyezni (miről is?), de az is, hogy nem tudnak. Nagyot fordult a politikai világ, hiszen példátlan, hogy éppen az orosz elnöknek “ismeri el” az amerikai, hogy úgymond a rossz viszonyokért elődei, és az AEÁ a hibás, miközben az orosz kampány-beavatkozás egyre nyíltabb titka cinkossá teszi őket.

A barátkozós/bratyizós Trump körbejárta a világot és többszörös salto mortale-t bemutatva, egyelőre, magánérdekből, Putyin mellett horgonyzott le. De ahogy a labdával a képen, képtelen bármit is kezdeni, politikai céljai is határozatlanok (őt is elérte a Dragnea-szindróma, birodalmát adná megmeneküléséért?), engedményeket tesz, de nem látszik az ellentétel, és főként a pozitív eredmény. Sem a kínai elnökkel való találkozója (Trump, “világszínvonalú pókerjátékosnak” nevezte Hszi Csin-ping-et), sem az észak-koreai diktátorral való parolázása (Trump szerint Kim Dzsong Un, “nagyon tehetséges ember, és nagyon szereti a hazáját”) nem hozott eredményt. De rosszul sültek el a nagybritanniai és európai, valamint NATO találkozói is, az amerikai elnöknek, amiből még az is kiderült az EU ellenfél, és nem a természetes partner stb.

Gond, nagy és beláthatatlanul komoly probléma az amerikai elnök színjátéka, az hogy szemmel láthatóan bámul a világra és nem érti azt (akárcsak a soccert nem), és nem működik a “barát-ellenség” detektora (még a republikánus párt korifeusai szerint sem). Olyanfajta bizonytalanság ez, ami semmi jóra nem vezet, ami elbizonytalanítja a kisebb hatalmakat és fölbátorítja a kalandor politikusokat, összemossa a határokat. Orbán máris, hol Európára leselkedő fenyegetésnek tekinti a putyini Oroszországot, ja, a brüsszeli NATO-csúcson, hol meg az ellene hozott szankciók fölött lamentál, ja, persze Moszkvában rázogatva Putyin kezét.

Magyari Nándor László

Hollik szerint a foci

Lehetett a horvátoknak szurkolni a futball világbajnokság döntőjében, lehetett a franciáknak is, ha már a magyaroknak nem lehetett, mert mi a futballban sem vagyunk sehol. Egy dolgot nem lehet, azt, amit Hollik István tett. Vagyis, azt is lehet, csak ebben az esetben az embernek számolnia kell azzal a nem túlságosan szívet melengető opcióval, hogy ettől kezdve a tisztességes emberek szemében a lojalitással elegy aljasság mértékegysége az 1 hollik.

Hollik István, a Fidesz-KDNP szóvivője ugyanis ezt írta néhány órával a futball világbajnokság döntője előtt a Facebook oldalára: „A foci persze arról szól, hogyan küzd két csapat a pályán. De a foci ennél mindig sokkal többről szól. A világbajnoki döntőnek Európa jövője szempontjából is fontos üzenete lehet, hiszen egy bevándorlóország játszik egy nemzeti identitására büszke, keresztény országgal. Már csak ezért is hajrá Horvátország.”

Az eredményt ismerjük: a bevándolóország csapata legyőzte a nemzeti identitására büszke keresztény ország válogatottját. De ez – szemben Hollik úr állításával – semmit sem jelent Európa jövője szempontjából, legföljebb Hollik úr politikai jövője alakul jól, legalábbis abban az esetben, ha a főnöke, Orbán Viktor miniszterelnök értesül beosztottja a Facebookon véghez vitt verbális hőstettéről.

Grabar-Kitarović nyilván nem örült annak, hogy nem a horvátok, hanem a franciák nyerték meg a világbajnokságot, de ez nem gátolta meg abban, hogy kéz a kézben menjen Emmanuel Macron francia elnökkel az eredményhirdetésre. (Aki egyébként puszival köszöntötte a legyőzött csapat országának elnökasszonyát.) A nemzeti identitására büszke keresztény ország vezetője, Kolinda Grabar-Kitarović a saját csapatának tagjait megpuszilta, az ellenfél játékosait pedig megölelte.

Vélhetően azért, mert nem tudta, hogy Hollik szóvivő úr mit üzent nekik és a világnak, de főleg a magyaroknak. Ha olvassa Hollik úr veretes bejegyzését, lehet, másképp alakul minden: Kolinda Grabar-Kitarović nem öleli meg a francia színekben futballozó fekete fiúkat, és Emmanuel Macron sem ad puszit a nemzeti identitására büszke keresztény ország elnökének, Kolinda Grabar-Kitarovićnak.

Amikor az eredményhirdetéskor eleredt az eső, a szervezők elsőként Putyin orosz elnök fölé tartották az esernyőt. A bevándorlóország államfője (Emmanuel Macron) és a nemzeti identitására büszke keresztény ország első embere (Kolinda Grabar-Kitarović) pedig annak rendje és módja szerint ronggyá ázott.

Lehetne ez a kis intermezzo afféle párhuzam is. Miszerint Hollik István képviselő úr Facebook-bejegyzése, és az, hogy nem a hölgy, hanem az úr fölé tartottak esernyőt, ugyanarról a tőről fakadó nettó bunkóság.

Bréking nyúz, július 6. – Tudósítás a másik valóságból

0

Simicska Amerikába megy – írja a 888.hu kaján örömmel, s állítja, letelepedési engedélyt kért a mindenét értékesítő üzletember. Mintegy oldalvágásként megemlíti, hogy a HírTv is meg fog szűnni. Megkapja a magáét „Tóth Berci” is –  ironikus módon a cikk szerzője azért aggódik, hogy feleslegesen költene az állam milliárdokat népszavazásra. S persze nem maradhat el a napi migránsozás sem (Dániában 12 nemi erőszakból tízet migránsok követnek el). A világpolitika szereplői közül ezúttal Macron francia elnök kap, most inkább a magánélete miatt.

888 – Simicska Amerikába megy

A Jobbik régi gazdája Amerikában kért letelepedési engedélyt, az utóbbi időben már át is helyezte gazdasági tevékenységének a súlypontját – írja a portál. A hét elején röppent fel a hír, hogy Simicska ismeretlen áron és „szinte” mindenét eladja üzlettársának, Nyerges Zsoltnak.

Nincs indoklása az adásvételi akciónak, ahogy arról sincs hír, hogy miből és mennyi pénze volt a vásárlónak, hogy megvegye a közel 80 milliárdosra becsült cégbirodalom eddig még ismeretlen részét.

A Jobbik finanszírozójaként elszenvedett áprilisi választási vereség óta a milliárdos üzletember sorra zárta be sajtótermékeit anélkül, hogy komoly eladási szándékot mutatott volna, valamint több tucat embert elbocsátott attól a Hír TV-től, amelynek működését egyébként még állítólag egy évig tervezte biztosítani, de a Magyar Idők már arról írt, hogy záros határidőn belül megszűnhet az ellenzéki csatorna.

Magyar Hírlap – Berci üzent a baloldalnak

Úgy tűnik, minálunk nem csupán azt jelenti a demokrácia, hogy lehet szabadon választani, gyülekezni vagy véleményt nyilvánítani, hanem azt is, hogy mindenkinek joga van ostobának lenni  – írja publicisztikájában a lap. Politikai értelemben hülyeséget mondani.

Mert miként is értékelhetjük az újdonsült szocialista elnök népszavazási kezdeményezését, mint egy nagy rakás szerencsétlen mellékcselekvést?

Hisz senki nem gondolhatja komolyan, hogy az európai ügyészséghez való csatlakozás és a kormányzati kommunikáció megváltoztatása a Berci által megígért hagyományos baloldali üzenetek egyike lenne. De hát istenkém, egy demokráciában Tóth Bertalannak is joga van baloldali balfékké válnia, követve ezzel az elmúlt évek hagyományait.

Ha el is játszunk a gondolattal, hogy összefog az egész ellenzék (Gyurcsánytól a Jobbikig), és valahogy mégis összejön a megfelelő számú aláírás, és kiírják a népszavazást, akkor is nehéz elképzelni azt, hogy milliós tömegek indulnának el a szavazófülkék irányába. Azt pedig végképp elvethetjük, hogy az egykori baloldali szavazók is boldogan kampányolnak majd. Ha pedig érvénytelen lesz ez az egész bohózat (bár aligha jut el odáig a történet), akkor az államnak több milliárd forint közpénzt kell majd a népszavazásra fölöslegesen elköltenie – ami miatt az ellenzék nap mint nap aggódik –,

pedig kiszámolhatnánk, hogy mennyi lélegeztetőgépet és okostáblát lehetne ebből a pénzből venni, a rezsicsökkentésről és a tizenharmadik havi nyugdíjról nem is beszélve.

Ha már tradicionális baloldaliakról beszélünk.

Origo – Dániában 12 nemi erőszakból 10-et migránsok követnek el

Ez derül ki abból a kutatásból, amelyet 2016 januárja és 2017 májusa között végezték el – közölte a Suavelos News. A tanulmányt a dán integrációért és bevándorlásért felelős minisztérium rendelte meg. Ebből az derült ki, hogy 12 nemi erőszakból 10-et migráns hátterűek követnek el, akik döntően Eritreából, Szomáliából és Irakból származnak. Csak 2017-ben 196%-kal nőtt a szexuális jellegű bűncselekmények száma Dániában.Az erőszakoló migránsoknak az átlagos életkora 23 év.

A nyilvánosságra hozott adatok sokkolták a dán közvéleményt – írja az Origo.

Borsonline – Egyre több a botrány a francia elnök életvitele körül

Macron népszerűtlenebb, mint valaha, soha francia elnök 15 hónappal a megválasztása után nem volt még ilyen elutasítot. A rekordnépszerűtlenség (az Odoxa-Dentsu Consulting felmérése szerint már 59% mondja azt, hogy alkalmatlan) nagyon fontos eleme Macron személyisége, múltja, magánélete.

Magánélete már az elnökválasztási kampányban fontos szerepet kapott.

2017 februárjában egy párizsi kampányrendezvényen elkezdett arról beszélni, hogy nem homoszexuális, nem él kettős életet és valódi a kapcsolata a feleségével. Korábbi pletykák szerint ugyanis Macron valójában nem a nála 24 évvel idősebb feleségével élt, hanem Mathieu Gallet-val, a Radio France elnökével. Nemrégen derítette ki a Closer című magazin, hogy Macron 300 oldalas erotikus regényt írt 14 éves korában, állítólag ettől is el volt ragadtatva drámatanárnője, későbbi felesége.

Botrányt okozott, hogy sokmilliót költött sminkre Macron, hogy palotauszodát akart építtetni elnöki nyaralójába, hogy nevetséges drága evőeszközöket akart venni.

És a legutóbbi botrány: Az elnöki palotába a hagyományos, június végi Zene Ünnepén transzvesztitákat hívott meg, az erről készült botrányos videó sok emberben keltett felháborodást.

 

A nagykövet távozása

0

„Kinek állt érdekében, hogy a szenzitív információkat tartalmazó nagyköveti feljegyzés nyilvánosságra kerüljön? És mi magyarázza Fournier véleményének megváltozását Orbán politikai cselekedeteiről? Efféle diplomáciai botrányok nagyon ritkán fordulnak elő és soha nem tesznek jót az érintett feleknek. Ugyanakkor azt is érdemes megemlíteni: ahol ilyen esetek mégis megtörténnek, ott valami nincs rendben a fogadó országgal.” Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete:

Eléggé sajnálatos értelmezéseknek lehetünk tanúi Éric Fournier volt francia nagykövet távozásával kapcsolatban. Vannak vélemények, amelyek arról szólnak: Emmanuel Macron francia elnök menesztette budapesti nagykövetét, mások úgy vélik, szó sincs erről: a nagykövet megbízatása lejárt, hazarendelése a szokásos ügymenet része.

Nos, egyik vélemény sem igazán fedi a valóságot. Egyrészt Fournier megbízatása valóban lejárt. Hosszú hónapok óta lehet erről tudni, s köztudott volt az is, hogy már rég elkezdődtek a búcsúzkodással együtt járó találkozók, ebédek és vacsorák.

Másrészt viszont az a látványos közjáték, melynek keretében Emmanuel Macron bírálta nagykövetének azok kijelentéseit, hogy az Orbán elleni európai sajtó támadásokat a „magyarokkal szembeni gyűlölet” és az irigység inspirálja, s hogy az antiszemitizmus vádja, amit – a Soros-kampány miatt is – Orbánnal szemben egyre gyakrabban okkal felemlegetnek, valójában csak arra lenne jó, hogy „elfedje a franciaországi és németországi muszlimok antiszemitizmusát”, Fournier-vel szemben szokatlanul nyílt, radikális és ellentmondást nem tűrően kritikus.

Ha minden háttérismeret nélkül vonjuk meg a fenti kijelentések mérlegét, akkor könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy Éric Fournier volt nagykövet egyszerűen csak Le Pen Nemzeti Frontjának szellemiségét képviselte Magyarországon, ennek megfelelően ítélte meg a magyar helyzetet, s nem csoda, hogy éles összeütközésbe került a jelenlegi francia vezetés politikai álláspontjával és értékbeli hitvallásával.

Csakhogy az a szűk magyarországi értelmiségi elit és diplomáciai kör, melyben Fournier mozgott, nem ilyennek ismerte meg a volt nagykövetet.

Ő korábban egyáltalán nem adta tanújelét annak, hogy a Nemzeti Fronthoz húzna, s egyébként is a háttérbeszélgetések során – s egyes esetekben még a nagy nyilvánosság előtt is – nem fukarkodott a mai magyar kormány intézkedéseit illető kritikákkal. Az említett magánbeszélgetések persze szűk, zárt körben zajlottak, de „végösszegük” azért idővel összeadódott a „második nyilvánosságban”, hisz a résztvevők időnként bizalmasan kicserélték értesüléseiket, s ezekből egyértelműen az volt leszűrhető: Fournier egy liberális, nyugatos értelmiségi, aki kritikusan szemléli Orbán ténykedését. Ez tehát a számos ellentmondás egyike…

Ugyanakkor tény, hogy az a diplomáciai feljegyzés vagy – régebbi nevén – rejtjeltávirat, amit Fournier kormányához intézett, valóban ellentmondott mindannak, amit a volt nagykövet kapcsolatrendszere leszűrt korábbi bizalmas megnyilatkozásaiból. E jegyzet – természetéből fakadóan – nem volt nyilvános, vagyis felfoghatjuk ezt is úgy, hogy valódi álláspontot, valódi szándékot sugallt. És ez is az üggyel kapcsolatos ellentmondások része…

Ezek számát szaporítja, hogy Fournier korábbi megnyilatkozásai nem az Orbán kormány tetteit és rémtetteit kimagyarázó vélekedést támasztottak eddig alá, hanem egy kritikusat. Vagyis, hogy a nagykövet fenntartásokkal szemlélte a fideszes politikai elit ténykedését. Elég csak egy pillantást vetni a nagykövetség honlapjára. Ott havi gyakorisággal több blogbejegyzésben mondta el Éric Fournier véleményét a világról. Nyílt politikai kritikát természetesen nem fogalmazott meg, de az a humánus megközelítés, amit például menekültügyben legutóbb, június 20-án leírt, nem, hogy elhatárolódik a mai magyar gyakorlattól, de indirekt kifejezett bírálja azt.

Mindebből egyértelmű következtetések nem fakadnak, leszámítva azt, hogy Fournier most nyilvánosságra került véleménye szöges ellentétben áll a Macron által megszabott politikával, ráadásul ellentmond saját eddigi megnyilatkozásainak és magatartásának is. Ugyanakkor a felsorolt tények lehetőséget teremtenek rá, hogy bizonyos kérdéseket megfogalmazzunk velük kapcsolatban:

(1) Kinek állt érdekében, hogy a szenzitív információkat tartalmazó nagyköveti feljegyzés nyilvánosságra kerüljön? Talán csak nem a Macron álláspontját láthatóan teljes mellszélességgel támogató francia diplomáciai apparátusnak? Ez szokatlan lenne, de csak annyiban, ha azzal Fournier személyét akarnák ellehetetleníteni. A volt nagykövet ugyanis igazából nem számít fajsúlyos diplomatának, kevésé fontos, harmadikvilágbeli helyeken töltött be eddig beosztotti diplomáciai posztokat, talán a grúziait leszámítva, ahol nagykövetként épp az orosz-grúz konfliktus idején szolgált (2007-2011). Viszont lehetett – nagyon is indokolható – tétje a kiszivárogtatásnak, ha a célpont maga Orbán Viktor és kormánya volt.

(2) Mi magyarázza Fournier véleményének megváltozását Orbán politikai cselekedeteiről? A francia politikai valósághoz köthető okai lennének ennek, például Fournier felsorakozása Le Pen mögé? És ha igen, mi indokolja ezt, teljesítményének nem kellő visszaigazolása az új francia politikai vezetés részéről? Vagy magyarországi okok? Mindkét esetben a jövő, ha nem is gyors, de konkrét válaszokat ígér annak tükrében, hogy Fournier – aki már korosodó ember lévén, karrierje végéhez közeledik – hol és miként folytatja karrierjét? Megmarad-e a francia külügyminisztérium alkalmazásában? Vagy máshova szegődik el? Netán olyan pozícióba, melyre lehet a magyar vagy orosz politikai vezetésnek valamilyen ráhatása?

Összegzésképpen azonban megállapítható:

ilyen diplomáciai botrányok nagyon ritkán fordulnak elő, és soha nem tesznek jót az érintett feleknek.

Ugyanakkor azt is érdemes megemlíteni: ahol ilyen esetek mégis megtörténnek, ott valami nincs rendben a fogadó országgal. Az 1989 körül összeomló szovjet szatellitállamok mindegyikében – a reformokban jeles akkori Magyarországot leszámítva – számos diplomáciai botrányt okozott az adott társadalmakban mutatkozó egyre erőteljesebb politikai árapály. Ráadásul minél nagyobb válságban volt egy-egy társadalom – vagyis minél abnormálisabban működött az adott állam politikai vezetése –, annál nagyobb diplomáciai botrányok kerekedtek egy-egy ügy, vagy egy-egy személy körül. A jelek szerint nem történik ez másként a mai Magyarországon sem.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!