Kezdőlap Címkék LMBTQ

Címke: LMBTQ

Ursula levelét megírta

Folyamatosak a magyar hatóságokkal az egyeztetések a még nyitott kérdések tisztázása érdekében, az úgynevezett gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatos jogi vita viszont nem része a helyreállítási alappal kapcsolatos folyamatnak, az Európai Bizottság elnökének levele szerint „ez két különálló és párhuzamos folyamat” – ismertette Ursula von der Leyentől kapott írásos válaszát Ujhelyi István szocialista EP-képviselő csütörtöki online sajtótájékoztatóján.

Az MSZP európai politikusa azért kért részletes tájékoztatást az Európai Bizottság vezetőjétől, mert a Fidesz-kormány rendszeresen arra hivatkozik a helyreállítási alap kapcsán, hogy azért késik a magyar terv elfogadása, mert a kormány ellenáll „Brüsszel” azon szándékának, hogy LMBTQ-aktivistákat engedjenek a magyar iskolákba és óvodákba.

Az EU helyreállítási alapjából Magyarországnak mintegy 2500 milliárd forint járna, de egyelőre még a 326 milliárdos előlegtől is elestünk, miután a magyar kormány által benyújtott tervet az Európai Bizottság még nem hagyta jóvá; szemben szinte már mindegyik másik uniós tagállammal.

Az Ursula von der Leyentől kapott válaszlevél egyértelmű fogalmaz az ügyben. Az Európai Bizottság elnöke világossá tette, hogy a helyreállítási alaphoz kapcsolódó nemzeti tervek esetében minden lépést megtesznek annak érdekében, hogy biztosítva legyen az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme, ez ugyanis kulcsfontosságú az európai adófizetők felé való elszámoltathatóság kapcsán.

Ursula von der Leyen egyértelművé tette azt is, hogy a tervek elfogadása az országspecifikus ajánlásoknak való megfelelést veszik kiemelten figyelembe.

Ezzel kapcsolatban Ujhelyi rámutatott, hogy a Magyarországgal szemben megfogalmazott javaslatok alapvetően az állami szintű korrupció elleni fellépésről szóltak. A Bizottság állítólagos elvárása például, hogy

a magyar kormány erősítse meg a korrupcióellenes keretet, többek között „az ügyészi erőfeszítések fokozásával és a nyilvános információkhoz való hozzáférés javításával, valamint erősítse a bírói függetlenséget.”

Ursula von der Leyen írásos tájékoztatását ismertetve Ujhelyi azt is elmondta, hogy az Európai Bizottság elnöke egyértelművé tette:

az úgynevezett „gyermekvédelmi törvény” miatti jogi vita nem része a helyreállítási alappal kapcsolatos folyamatnak.

A sajtótájékoztatón elhangzott még, hogy Ujhelyi levélben fordult Várhelyi Olivér uniós biztoshoz is annak érdekében, hogy kiderüljön: a Fidesz-kormány által delegált bizottsági tagnak volt-e, van-e arról tudomása, hogy az Európai Bizottság az LMBTQ-aktivisták óvodai fellépésének megakadályozása miatt tartja vissza a helyreállítási forrásokat; ha pedig ez az állítás valótlan, akkor az uniós biztos jelezte-e a magyar kormány felé, hogy ezügyben félrevezetik a magyar nyilvánosságot. AZ EP képviselő hozzátette:

Várhelyi Olivér egy hónapja nem válaszol az ezzel kapcsolatban neki feltett írásbeli kérdésekre, ami ugyanolyan beszédes az igazságot illetően.

Lelepleződött hazugság

Orbán Viktor miniszterelnök a szerbiai látogatása során tartott sajtótájékoztatóján azzal vádolta meg az Európai Bizottságot, hogy LMBTQ-aktivistákat akarnak az óvodákba és iskolákba küldeni. A Bizottság cáfolta ezt a vádat.

Egy újságíró megkérdezte Gulyás Gergely minisztert, hogy mire alapozzák ezt az állítást, melyet egyébként ő is megismételt. Gulyás erre az alábbiakat olvasta fel az Európai Bizottság által 2020-ban elfogadott LMBTQ-stratégiából:

„A Bizottság támogatni fogja a gyermekek számára nyújtott befogadó oktatás biztosításával kapcsolatos oktatás bevált gyakorlatok cseréjének ösztönzését. Foglalkozni fog az oktatásban megjelenő nemi sztereotípiákkal. A Bizottság támogatni fogja azokat a projekteket, amelyek a kulturális kifejezésmód használatával előmozdítják az LMPTQ személyek teljeskörű befogadását. A Bizottság növelni fogja az LMPTQ személyek egyelőségét azáltal, hogy beépíti azt a releváns oktatási kezdeményezésekbe.”

Ezt olvasta fel Gulyás mint „bizonyítékot”. Az RTL Klub újságírója joggal jegyezte meg:

„Ebben nincs szó arról, hogy LMBTQ-szervezeteket engednének be az iskolákba.”

Mire Gulyás:

„Hát, ha Önnek ez ebből nem következik, akkor kedélyes egyet nem értés áll fenn közöttünk.”

„Nem ez következik belőle. Nem ezt írták.” -ismételte meg az újságíró.
„Nehéz ennek a végrehajtását másként elképzelni”- így Gulyás.

Pedig nem így van: az idézett passzus arról szól, hogy valakik – mindenekelőtt az iskolai oktatás részvevői: tankönyvek szerzői, maguk a pedagógusok – ilyen tartalmú tananyagot, segédanyagokat juttassanak el a tanulókhoz.

Ahogy a határon túli magyarok helyzetéről, jogairól nem határon túli magyar szervezetek, a cigányok emancipációjáról nem cigány szervezetek nyújtanak ismereteket a magyar iskolásoknak, úgy a szexuális kisebbségekről sem az érintettek saját szervezeteinek kell eligazítaniuk a gyerekeket.

Elképzelhetetlen, hogy ezt Gulyás ne értené. Nem, itt arról van szó, hogy miként Orbán korábban migránsokkal riogatta a kevéssé tájékozott magyarokat, most LMBTQ-aktivistákkal riogatja őket.

Már megint hazudott egy jót. Gulyás szemlátomást felkészült arra, hogy ezt a hazugságot valamivel alátámassza, de nem sikerült, mert nem sikerülhetett neki.

Andy Landy mosolyalbuma – Back In The U.S.S.R.

Már a Fidesz saját sajtója is kritizálja Orbán Viktor bejelentéseit!
Ezek között szerepel az orosz mintára indított a „a szólásszabadságot és a gyermekjogokat is súlyosan korlátozó” homofób kampány, amely betiltaná az iskolai LMBTQ témájú oktatási programokat és társadalmi célú reklámokat.

AL

Vasfüggöny

Ha jól értem, a vasfüggöny még mindig megvan. Budapesti nagykövetségek közleményben álltak ki a melegek szervezetei – precízebben az LMBTQ-mozgalom – mellett.

Hogy Magyarországon ilyesmire szükség van, az sajnálatos, de tény. Hogy a közlemény megszületett, az helyes. A dologban az az érdekes, hogy a közleményt a nyugat-európai, észak-amerikai országok, Izrael, Ausztrália és Új-Zéland nagykövetségei jegyzik.
A visegrádi országok, Románia, Bulgária, Szerbia, Horvátország, Szlovénia nagykövetségei nem szerepelnek a listán. Összesen három egykori szocialista ország: Lettország, Litvánia és Montenegró nagykövetségei csatlakoztak az akcióhoz. (A baltiak közül hiányzik Észtország, vajon miért?) Az Európát kettéválasztó, a Balti-tengertől az Adriai-tengerig húzódó vonal tehát –az említett kivételekkel – ma is megvan. Nyugat-Európa legtöbb országában elismerik a melegházasságot, Kelet-Európában tudtommal sehol. Az emberek egyenlő jogai, egyenlő méltósága az egykori vasfüggöny keleti oldalán csak korlátozottan érvényesül.
A melegek elleni uszítás ott volt Andrzej Duda kampányában a lengyel elnökválasztás második fordulójában, a szlovák parlamenti választás győztese is sietett leszögezni, hogy továbbra is ellenzik a melegházasságot, nálunk Orbán alaptörvénybe iktatta a maga házasság-definícióját. Romániában és Szlovákiában érvénytelen lett az ügyben kezdeményezett népszavazás – a nép ott is okosabb és toleránsabb, mint a politikai osztálynak az a szegmense, amely a népszavazást kezdeményezte.
Pedig, ha egyszer megbukik az Orbán-rendszer, ebben a kérdésben is le kell bontanunk a vasfüggönyt.

Progresszivizmus az őrület és a fasizmus közötti pályán

Teljesen hihető – hiszen számos forrásból ismerhető -, hogy ha valaki adott volna egy interjút száz éve arról, hogy a születésétől fogva rá jellemző férfi jegyek ellenére nőnek képzeli magát, akkor még aznap megérkezett volna a háza elé egy rácsos autó nagy dudával és elvitték volna a legközelebbi zárt intézetbe. Harminc éve már nem vitték volna el, csak elkerülik az utcán. Tíz év múlva minden jel szerint hozzá fog tartozni a civilizáció (nyugati) fogalmához, hogy a összes munkahelyen LMBTQx kvóták lesznek (ti. a hozzáértésé mellett vagy akár vele szemben) és aki nem kezd el támogatóan vélekedni hangadó identitáskisebbségek elismeréshez való jogáról – tehát nem egyszerűen az emberek egymást összekötő erkölcsi és jogi egyenlőségéről – és nem támogatja ezt nyilvánosan érzékelhetően (lásd még békeharc, identitássztahanovizmus, életmódpozitivizmus, konfesszionális közösségek, felszabadítási teleológia) akár a saját kárára is az önérvényesítésben, az fasiszta. Jóllehet ez a helyzet maga lesz a fasizmus.

Tisztázzuk: liberalizmus akkor van, ha eldönthetem, hogyan vélekedem, és képviselhetem a véleményemet a nyilvánosságban,      amíg másnak nem ártok vele (fizikailag).

(Tehát a liberális nem lehet rabszolgatartó, de gondolhat és mondhat bármit a feketékről, ha nem uszít vele tettlegességre, legfeljebb magát járatja le stb.) Progresszivista gyökerű fasizmus ezzel szemben akkor van, ha csak egyféleképpen vélekedhetek, nota bene ezt kötelességemmé teszik és konfessziókat kell tartanom róla, ellenkező esetben magamnak ártok vele (akár fizikailag). A fizikai ártáson túlmenő képzelgések a károkról már mind erősen véleményesek. Annak kiderítésére, hogy mikortól ártok valakinek, ha nem bántom tettlegesen, ma ott vannak a személyiségjogi perek, és az ilyen sérelmeknek megvan a – meglehet, erősen labilis -tényállása a jogrendekben. De

az, hogy valakinek akkor is ártok, ha neki fontos ügyekben ütközik a véleményem az övével és ezt szóvá is teszem, az nonszensz.

Mégis ennek elkerülésére alakultak ki a mai „biztonságos terek” a hópihék által látogatott, pl. felsőoktatási intézményekben, de ennek megelőzése része gyakorlatilag az összes világcég etikai kódexének is, amelynek megszegése súlyos következményekkel jár az elkövetőkre. Az előbbi furcsa, de még mindig indokolható volna (vannak érzékenyebb lelkű embertársaink), ha nem terjedne ki pl. az egyetemi nyilvánosságra is és nem befolyásolna az állások és a grantek odaítélésétől kezdve a „helyes” fogalmáig mindent. Az utóbbi – corporate policy – viszont színtiszta üzleti érdek. Így ér össze egymással a rendszerint a progresszivizmussal együtt élő antikapitalizmus a kapitalista érdekekkel a nyugati világ legfontosabb inkorporált intézményeiben, az egyetemeken és a nagyvállalatokban, hogy egymást erősítve terjesszék – a szabadságellenességet. (Érzékelhetően ebben a posztban nem akármelyik életforma jogi elismerése, hanem kulturális totalitása és a mögöttes módszer ellen érvelek.)

A konfesszionális közösségekben, amikké a progresszivisták a nyugati társadalmakat akarják szervezni, az egyenlőségi napirendre rákerülő kritikus identitás- és életmódkérdésekben egyféle álláspont/módszer/nyelv (vö. egyenlőség, inkluzivitás, klíma, sex vs gender, emberi méltóság, társadalmi igazságosság, elfogadás vs. elnyomás, a fehér ember történelme stb.) lehetséges, amely azonban mégcsak nem is az összességben elérhető véleményének ütköztetésével alakul ki, hanem a nyilvánosságot uraló kisebbség programja/konstrukciója alapján. Ennek a programnak pedig egy algoritmusa van: a homogenitásé. Amelybe egyébként -a baloldal okulására – nem tartozik bele az anyagi (vagyoni, jövedelmi, hozzáférési, vagy akár az esély-) egyenlőség ügye.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK