Kezdőlap Címkék Liberális

Címke: liberális

Trump elbukott, de a populizmus nem

Piri Katalin, az Európai parlament magyar származású holland képviselője arról nyilatkozott, hogy Trump bukása felbátorította a liberális tábort az egész világon.

A liberálisok defenzívába szorultak Trump előrenyomulása idején, de most a populisták maradtak magukra vezér nélkül az egész világon. – Erre hívta fel a figyelmet a liberális Washington Post.

Csakhogy Trump és támogatói nem tették le a fegyvert sem az USA-ban sem pedig külföldön. Az amerikai republikánusok felsorakoztak Trump mögé, és abban reménykednek, hogy 2024 – az újabb elnökválasztás éve – már az övék lesz. Addig ugyanis maguk alá temetik a Biden kormányzatot azok a problémák, melyeket Trumpnak sem sikerült megoldania.

A globalizáció lúzerei nagyon sokan vannak

Rájuk alapozta reményeit Trump, és a rozsda övezetek nagy részében rá is szavaztak. Európa is tele van rozsda övezetekkel – elsősorban Délen és Keleten. Nem véletlenül ott igazán erősek a populisták.

Ha Biden és európai szövetségesei – Angela Merkel és Emmanuel Macron – nem találnak valamilyen megoldást erre a problémára, akkor a populisták még meg is erősödhetnek hiszen a vírusválság olyan gazdasági visszaesést okoz, amely tragikus életszínvonal csökkenést jelenthet sok országban – miközben az elit egyre csak gazdagodik…

Mihez kezd az EU Orbán vétója után?

Érdekes javaslattal állt elő a liberális Guy Verhofstadt, aki szerint az Európai Unió alaptörvényei lehetővé teszik, hogy a 25 tagállam túllépjen a magyar és a lengyel vétón.

Hogyan?

Úgy mint az euró esetében! A 325-ös paragrafus lehetővé teszi, hogy kilenc vagy több uniós állam fokozhatja együttműködését miközben a többiek kimaradnak ebből. Ez történt az euró esetében is, és jól működött.

1850 milliárd euróról van szó

Erre nagy szüksége van valamennyi tagállamnak, mert a Covid-19 járvány mindenütt visszavetette a gazdaságot. A magyar és a lengyel kormány azzal számol, hogy Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban különösen rossz a helyzet, ezért ezek a kormányok készen állnak a kompromisszumra.

Guy Verhofstadt szerint ez hiba lenne, mert így tovább finanszírozhatnának olyan tagállamokat, melyek egyre korruptabbak miközben lépten-nyomon megsértik az jogállamiság elvét.

Ha a tagállamok elfogadják az eurónál alkalmazott megoldást, akkor 25-en vígan előre léphetnének miközben kihagyják Magyarországot és Lengyelországot.

Brüsszel viszont támogathatná azokat a nemkormányzati szervezeteket ezekben az országokban, melyek az európai elvek betartásáért küzdenek Magyarországon és Lengyelországban.

Ha az Európai Unió nem akarja teljesíteni elveszíteni az arcát, akkor nem hagyhatja, hogy két, egyre autokratikusabb tagállam zsarolja. Ezért ezt a megoldást kell választania !- hangsúlyozta Belgium egykori miniszterelnöke, az Európai parlament liberális frakciójának egykori vezetője, aki jelenleg a frakció prominens tagja Brüsszelben.

Másképp kell reagálni Orbán illiberális politikájára!

A magyar miniszterelnök ma azért bírálja elsősorban a liberális demokráciát, mert az nem alkalmas az identitás megerősítésére és növekvő egyenlőtlenséget teremt, amely aláássa a társadalom stabilitását – Timothy Garton Ash politológus, aki annak idején Orbán Viktort is tanította Oxfordban, erre hívja fel a figyelmet a Der Spiegelnek adott interjújában.

A liberális demokrácia híveinek épp ezért korszerűsíteniük kell nézeteiket, hogy hatékony válaszokat találjanak Orbán és a Kaczynski bírálatára.

A német modell

A brit politológus a németek sikeres modelljének elemzését és reklámozását javasolja mondván, hogy az NSZK eredményes volt az NDK átalakításában és megteremtette Európa első számú nagyhatalmát. Németország ma stabil liberális demokrácia, melyet jóval kevésbé fenyegetnek populista tendenciák mint az Európai Unió déli és keleti tagállamait.

Pénz híján a német modell csak álom marad

Németországban a liberális demokrácia azért stabil, mert a lakosság 80%-át alkotó középosztály jólétben él. Ezért a szélsőséges Alternative für Deutschland nem képes áttörni, és nem jelent igazi politikai veszélyt. Ámde Európa keleti és déli részén a gazdasági helyzet sokkal rosszabb: a lakosság igen jelentős része él az európai szegénységi küszöb alatt – 1000 euró/fő /hónap. Ilyen körülmények között tág tere nyílik a populista pártoknak, melyek az EU-t teszik felelőssé azért, hogy a lakosság többségének életszínvonala nemcsak, hogy gyenge, de még romlik is a válság miatt. Ha tehát a liberálisok hatékonyan akarják bírálni Orbán Viktor politikáját, akkor életképes gazdasági – társadalmi alternatívát kellene kínálniuk az EU gyenge tagállamai számára, melyek egy frusztrált társadalommal néznek szembe, amely hajlamos hitelt adni a populista politikusok ígéreteinek.

Miért lettek egykor liberális barátaim populisták?

Amerikában megjelent Ann Applebaum legújabb könyve. Az amerikai politológus szomorúan állapítja meg sok jó barátja beállt populistának. Vajon miért? – teszi fel a jogos kérdést.

Például Orbán Viktor miniszterelnöktől fogadott el kitüntetést a konzervatív-liberális filozófus Roger Scruton és Thatcher asszony egykori beszédírója, John O’Sullivan, akik mindketten lelkesen támogatták a kommunista párt egyeduralma ellen küzdő mozgalmakat Európa keleti felén. Most pedig, hogy Orbán Viktor rendszere meglepően hasonlít a 90-es fordulat előtti világra Európa keleti felén, lelkesednek érte! Twilight of Democracy: The Failure of Politics and The Parting of Friends  (A demokrácia alkonya: a politika kudarca és búcsú barátoktól). Ez a hosszú cím mutatja Anne Applebaum kiábrándulását, mert ő Lengyelországban, férje Radoslaw Sikorski az egykori külügyminiszter oldalán élte át a fordulatot. Míg a rendszerváltozás utáni éveket a liberális eszmék dominanciája jellemezte Európa keleti felén addig a huszonegyedik században előretört és sok helyen tartósan hatalomra is jutott a populizmus. De nemcsak ott…

Személyes ismerős Boris Johnson

“Egyetlen komoly politikus sem akarja Nagy Britanniát kivinni az EU-ból” – mondta 2014-ben egy vacsorán Anne Applebaumnak Őfelsége mai miniszterelnöke. Aki egész politikai karrierjét a Brexitre építette fel! Szélkakas lenne? Éppúgy mint Orbán Viktor, aki liberálisból illiberális lett?

amazon.com

A baloldal szerint a megszorító csomagok és a gyorsan növekvő társadalmi egyenlőtlenség eredményezte a populista fordulatot. A jobboldal szerint a migráció. Anne Applebaum, aki ismeri magukat a politikusokat és az őket befolyásoló tanácsadókat is, egy harmadik magyarázattal szolgál: az elitek háborúja folyik! A Brexit egy elit elképzelés volt, amely mögé azután populista politikusok állították a közvéleményt. Trump is az elit tagja, aki demagógiával megszerezte a rozsda övezetek szavazatait. Boris Johnson és főtanácsadója, Dominic Cummings Oxfordban végeztek. Egyáltalán nem azok a kisemberek, akiknek a nevében politizálnak.

Anne Applebaum bánatosan búcsúzik egykori barátaitól, akik a populizmus zászlóvivői lettek: karrierizmusból vagy egyszerűen csak kihasználva azokat a lehetőségeket, amelyeket az informatikai forradalom teremtett a közvélemény befolyásolására.

E tekintetben nemigen különbözik egymástól az angolszász világ és Lengyelország vagy Magyarország – véli Anne Applebaum, aki még mindig keresi a választ arra, hogy valójában miért is lettek liberális barátai a populizmus elszánt hívei?!…

Nemzeti sebek, amiket az idő nem gyógyít

75 év. Ennyivel ezelőtt honfitársaink még azt hihették, minden rendben lesz… de azután minden megváltozott. Három emberöltő, háromnegyed évszázad. Hosszú idő, de úgy látszik, a tisztánlátáshoz nem elég. – írja Sermer Ádám Facebook bejegyzésében.

Talán az időnek ehhez semmi köze – egy nemzet lelkiismeretének tisztulásához az idő önmagában még kevés. Nem az eltelt idő, és nem is a miatyánk nem volt eddig elég, hogy tovább léphessünk, hanem a valódi megbánás. Anélkül elfogadni a magyar történelmet és felvállalni hazánk múltját egyszerűen nem kivitelezhető.

Az úgy nem működik, hogy a nemzettudatunk szelektíven, csupán a számunkra kedves eseményekről vesz tudomást.

Sajnos.

Sajnos be kell lássuk, hogy nemzettudatunkban összekapcsolódunk a második világháború nyilasaival ugyanúgy, mint a szovjet megszállás során munkába álló III/3-as ügynökökkel is.
Ez persze távolról sem jelenti, hogy minden magyar állampolgár neonáci, vagy kommunista lenne.

Azt viszont kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy ha fontos közösségszervező erőként tekintünk a nemzet fogalmára – én büszke patriótaként így teszek – akkor tetszik, nem tetszik a szélsőségek mindkét pólusával is egy közösséget alkotunk. Egy sokszínű, egészségesen működő társadalomban a szélsőségek marginális létezése nem jelentene komoly veszélyt, de Magyarországon a helyzet jelenleg nagyon más, ezért égető szükség lenne végre a múltunk őszinte lezárására.

Mert ahol egy autoriter hatalom ráteszi a kezét a tudományra, a kultúrára és az oktatásra…
Mert ahol egy autoriter hatalom vallási nézeteket próbál ráerőltetni egy egész társadalomra…
Mert ahol egy autoriter hatalom elkezdi táborokban átnevelni a gyermekeket…
Mert ahol egy autoriter hatalom bírósági ítéletek, és ezáltal a jog fölött állónak érzi magát…
Mert ahol egy autoriter hatalom személyi kultuszt épít a vezetője köré…
Mert ahol egy autoriter hatalom az állampárt rendezvényére kivezényli tapsolni a honvédségi vezérkart…
Mert ahol egy autoriter hatalom rasszizmust táplál és egymás ellen fordítja az állampolgárait…

… ott végül mindig egy diktatúra születik.

Hogy ez a diktatúra hazánkban még végérvényesen nem jött létre, arra október 13. jó példa, de napról napra egyre közelebb kerülünk a végkifejlethez, ezért szükséges mielőbb cselekedni.

30 év nem volt elég ahhoz, hogy felfogjuk, milyen tragikus árat kellett fizetnünk a kommunizmus és a szocializmus látszatáért. Rendben, ez történelmi léptékben nézve felfogható egy lassú tanulási időszakként, melynek egyszer az lesz a vége, hogy végül már senki sem fog Kádár-nosztalgiával keseregni a kapitalizmus nehézségein.

De úgy fest, 75 év sem volt elég ahhoz, hogy megértsük, ha ez a nemzet hagyja, hogy megosszák, akkor mindig tragédiákkal kell számoljon. De

a legnagyobb probléma, hogy sem 30, sem 75 év nem volt elég, hogy a magyar társadalom vállalja és elfogadja 20. századi múltjának legborzasztóbb szakaszait is.

Talán tényleg nem az időn múlik.

Egyre többször hallani újnáciktól az antikommunizmust, és radikális újbaloldali szélsőségesektől az antifasizmust, mint egyfajta furcsa önigazolást. Meggyőződésem, hogy ezek a párhuzamok nem valódi érvek, inkább csak valamiféle kicsavart önigazolási kísérletek.
Én például egyenlő távolságra (pontosan nem mérhető, de a végtelenhez konvergál) vagyok mind a szélsőséges baloldali eszméktől, mind a szélsőséges jobboldali eszméktől. Bár választási együttműködést egyik szélsőséggel sem tudnék elképzelni, de sem az antifasizmusomat, sem az antikommunizmusomat nem fogom feladni azért, mert bármelyik esetén azonos álláspontra kerülök egy másik szélsőséggel.

Liberális vagyok, és egyaránt elfogadhatatlannak tartom a szélsőbaloldali utópisztikus hazugságok oltárán feláldozott egyéni szabadságjogok lehetőségét, mint a szélsőjobboldali fajelméleti rendszerek gondolatát.

Talán éppen amiatt, mert mindkét szélsőség távol áll tőlem – de én tisztán látom, hogy a 20. században hazánkban milyen pusztítást okozott az önkény, a diktatúra – bármelyik oldalról is származott.

Számomra az is egyértelmű, hogy igazán nagy pusztítást és máig sem begyógyuló sebeket a magyar nemzet testén éppen azért tudott ejteni mind a fehér, mind a vörös terror, mert Magyarország mindkét esetben szövetségese volt a diktatúráknak, a magyar nép egységesen nem ellenállóként, hanem nagyon sok esetben a rendszer szerves részeként aktivizálódott.

Többször is próbáltunk az ördöggel cimborálni, aztán valahogy mindig nagyon rövidet húztunk, majd gyáván mutogattunk a mások által már legyőzött gonoszra, hogy mindenről ő tehet.

Hazánk emlékezetpolitikája mindaddig kényes téma fog maradni, ameddig ezt a fájó nemzeti felelősséget nem vállaljuk.

Nemzetként diktatúrákkal, és diktátorokkal, nácikkal és kommunistákkal szövetkeztünk, ami több esetben is honfitársaink százezreinek került végül az életébe.

Addig nem rendeződhet az emlékezetpolitika, addig nem lehet valódi nemzeti együttműködés, amíg egy széles társadalmi réteg nem hajlandó tudomást venni a magyar zsidótörvények, a nyilasok, a megbújó néma- és az aktív pusztító antiszemitizmus és rasszizmus hazai valóságáról, viszont válaszként előszeretettel kommunistázik. Ahogy addig sem rendeződhet az emlékezetpolitika, és addig sem lehet valódi nemzeti együttműködés, amíg egy széles társadalmi réteg nem hajlandó tudomást venni az ÁVÓ-sok, a III/3-as ügynökök, a besúgó panel-szomszédok, a Kremlbe jelentéseket küldözgető magyar honpolgárok történelmi felelősségéről, viszont válaszként előszeretettel nácizik.

Mindkét esetben megértem a viszolygást, de ez nem így működik.

Az áldozatok emléke mindkét esetben azt követeli, hogy ne próbáljuk eltagadni a bűnösök felelősségét.

Nemzeti szinten csak úgy lesz esélyünk, hogy a lelkiismeretünk tiszta lehessen, ha egyszer végre szembenézünk a történelmi valóságunk szégyenteljes szakaszaival is.

Ha ez az őszinte szembenézés valaha megtörténne, annak sok jelét fogjuk egyértelműen érzékelni, én most mégis kiemelek két nagyon fontos szimbólumot. Ha szabadon hozzáférhetővé válik minden 1990 előtti ügynökakta, valamint a Szabadság térről eltűnik a történelemhamisító nácikra mutogató emlékmű, akkor biztosan tudhatjuk, hogy a folyamat elindult, és talán tényleg többé nem ismétli magát történelmünk egyik borzalmas időszaka sem.

Ezeken a sebeken az idő nem fog segíteni, ezeket csak a valódi megbánás és felelősségvállalás gyógyíthatja be egyszer.

A kommunizmus áldozatainak emléknapján nem tudok mást kívánni, mint nyugalmat és békét az áldozatoknak, megbékélést a hozzátartozóknak, és mielőbb nyilvánosságra hozott ügynökaktákat a múlt lezárása és a szembenézés jegyében.

Teszteld magad! Inkább konzervatív, nacionalista vagy liberális?

Egy választ jelölj meg! Keresd meg a nézeteidhez legközelebbi választ akkor is, ha nem osztod teljes mértékben! Alul a megoldó kulcsok (súlyozott értékek) és a kiértékelés. Ne gondolkozz túl sokat egy-egy válaszon!

1. Ki számodra az első, ha meg kellene védened (a többi lehetőséggel szemben is)?

A. a szűk családod B. a nemzet C. önmagad

2. Melyek jelentik (vagy hozzák létre) a legnagyobb értéket a szemedben?

A. a piac  B. az állam C. a hagyományok

3. Mi szerint kellene élniük elsősorban az embereknek?

A. a közösségeik érdeke szerint, hiszen közösség nélkül nincs értelmes élet  B. A saját érdekeik szerint  C. A saját értékeik szerint

4. Mi engedhető meg leginkább?

A. az emberi élet szabályozása a közérdek szerint  B. a keresztény hittételeknek és/vagy az uralkodó civilizációs hagyományoknak megfelelő élet erkölcsi kitüntetése C. a teljes szabadság a magánélet megélésében és megmutatásában

5. Meddig terjedjen az állam befolyása a személyes életekben?

A. Érvényesítse az személyes életekben a közösségi értékeket  B. Biztosítsa a tulajdon, az életek és a civilizációs alapvetések védelmét, de ezen felül minden jogosultságának nyilvános vitákban kell eldőlnie  C. Az előbbin túl biztosítsa az emberi méltóság és mindenki identitásának egyenlő védelmét!

6. Mi legyen a nemzetgazdaság működését mozgató fő elv?

A. Az egyéni értékteremtés és vállalkozás szabadsága  B. az ország gazdagsága és versenyképessége  C. a humánummal és az erkölcsi renddel kompatibilis alkotóerő támogatása

7. Melyik fajta egyenlőség áll a legközelebb hozzád?

A. Nincs ilyen  B. Esélyegyenlőség (avagy bemeneti egyenlőség: egyenlő színvonalú oktatás, kiterjedt egészségügyei alapellátás, jog- és erkölcsi rend)  C. Redisztributív igazságosság (avagy kimeneti egyenlőség: az öröklött és az élet során felhalmozott anyagi és szimbolikus hátrányok folyamatos méltányos kiegyenlítése)

8. Mennyire fontos a nemzet a szemedben?

A. A saját sorsomnál is előrébb való  B. Fontos, amíg nem kerül konfliktusba a családom igényeivel  C. Fontos, de az emberiség jövője jóval fontosabb

9. Mennyire fontos a személyes szabadság a szemedben?

A. Nem mindenkit szabadna egyformán megilletnie, mert nem mindenki tud egyformán hasznosan élni vele  B. Csak akkor van értelme, ha nem sújtja túl nagy anyagi különbség az embereket  C. Kevésbé fontos, mint a közösség haszna

10. Egyetértesz-e ezzel: vannak értékesebb és kevésbé értékes életek?

A. Egyetértek, de még a kevésbé értékes életeknek is több esélyük van az ember szülőföldjén. B. Minden élet értékét az döntse el, aki éli, pl. egy nő dönthesse el, hogy meg akar-e szülni egy magzatot  C. Ennek eldöntésére csak a konkrét életek összehasonlítása ad lehetőséget, általánosságban nem tesz értékessé valamit csak az, hogy emberi

11. Tartozunk-e egymásnak csak amiatt, hogy emberek vagyunk?

A. Nem, bármiféle tartozás vagy kötelezettség csak konkrét személyek között jöhet létre  B. Igen, a mindenkit megillető emberi méltóság erkölcsi kötelezettséget hoz létre mindannyiunk között  C. Az általános emberi kapcsolatoknál erősebb köteléket hoz létre a közös kultúra

12. Egyetértesz-e ezzel: az emberi alapmotivációk fő katalógusa örök és változatlan?

A. Igen. B. Nem, mert fejlődünk. C. Nem, hiszen ezek irányíthatók bizonyos magasabb érdekek szerint.

13. Ha választanod kellene, kinek az életét kímélnéd meg leginkább az alábbi összevetésekben?

A. Két középkorú férfiét egy gyerekkel szemben.  B. Egy heteró párét egy homoszexuális páréval szemben.  C. Egy fehér nőét egy fekete férfiéval szemben.

14. Jobb lehet-e a robotizált, mesterséges intelligencia uralta világ, mint a mai?

A. Talán. B. Igen, mert kevesebb háború lesz és hatékonyabban lehet majd eloszatni a Föld erőforrásait és megtermelt javait  C. Nem, az emberi választások háttérbe szorulása a mégoly hatékony algoritmusokkal szemben is veszteség

15. Mi fölött érzel/éreznél nagyobb bánatot?

A. a Notre-Dame pusztulása  B. a Székelyföld elrománosodása C. a Székelyföld elnéptelenedése

__________________

Add össze a pontokat a válaszaid szerint, a betűk mögött az adandó pontszám.

1. A1 B2 C3
2. A1 B3 C2
3. A3 B1 C2
4. A3 B2 C1
5. A3 B1 C2
6. A1 B3 C2
7. A3 B2 C1
8. A3 B2 C1
9. A2 B1 C3
10. A3 B1 C2
11. A2 B1 C3
12. A2 B1 C3
13. A1 B2 C3
14. A3 B1 C2
15. A2 B3 C1

45       ajaj
35 – 44 inkább nacionalista vagy, mint bármi más
25 – 34 inkább konzervatív vagy, mint bármi más
15 – 24  inkább liberális vagy, mint bármi más

Ez a tágabban értelmezett centrumra vetített teszt, szélsőségeket (bal- és jobboldali szocializmusokat) nem mér. De ne ess kétségbe, tölts ki egy másik tesztet is bárhol máshol. Ez az én tesztem volt.

Liberális baloldali konzervatív vagyok

Azt hiszed, ez azt jelenti, hogy megőrültem? Hát nem! Csak megpróbálok olyan európai demokrata lenni, aki elfogadja az össze fontos alapelvét az európai, vagy talán pontosabban, a nyugati demokráciának.

A magyarázatot kezdjük azzal, hogy egy jól működő nyugati demokráciában a különböző politikai irányzatok “csak” vetélytársakat látnak egymásban, nem kivégzendő ellenfeleket. Már csak azért sem, mert a történelmi fejlődés során mindegyik alapvető politikai eszmerendszer legfontosabb elveit és követeléseit elfogadta a másik két irányzat csakúgy, mint a társadalom döntő többsége.

Kezdjük talán a liberálisokkal: az, hogy liberális, egy normális országban nem szitokszó, ezt csak a magyar illiberális rendszer próbálja azzá tenni. Azt jelenti: szabadelvű.

A nyugati demokráciák rég elfogadták és ma már többnyire természetesnek veszik azokat a szabadságjogokat, amelyeket eredetileg jórészt a liberális pártok harcoltak ki. Egy valódi polgári társadalomban nem lehet kérdéses az emberek jog előtti egyenlősége, a hatalmi ágak megosztása, a hatalmi ellensúlyok működése. Ezekért ma már a komolyabb baloldali és konzervatív pártok is kiállnak, ők is védik a liberális (azaz szabadelvű) demokráciát. Ennek érdekes módon abban is szerepe van, hogy a legtöbb nyugati államban csökkent a liberális pártok súlya, mivel főbb követeléseik már rég teljesültek.

Bezzeg nálunk a fülkeforradalom óta ezzel ellentétes a tendencia, Orbán Viktor maga is rendszeresen az illiberális (azaz NEM szabadelvű) állam kiépítéséről beszél. Sajtómunkásai pedig már az agyatlan zsidózással is összemossák a “libsizést”. A balliberális jelző mantrázása is igen megtévesztő, hiszen a baloldali és a liberális nézetek is elég különbözőek, főleg ami a gazdaságot illeti.

A baloldal meg kiharcolta a munkások jogait, például a nyolc órás munkaidőt, elfogadtatta a jóléti állam eszméjét, a társadalombiztosítást és annak kiterjesztését az egész társadalomra.

A társadalombiztosítást egyébként először a markánsan jobboldali Bismarck vezette be, de éppen azért, mert ki akarta fogni a szelet a szociáldemokratát vitorlájából. A jóléti állam széleskörű elfogadásához is valami hasonló járult hozzá: a jobboldal is támogatta a kiépítését a hidegháború idején, mert el akarta kerülni, hogy az alsó társadalmi rétegek vonzónak lássák azt, ami a szocialista országokban történik. Mára a normális országokban a társadalombiztosítás és a jóléti állam is valamennyi nagy párt által elfogadott megoldás, más kérdés, hogy a mértékéről, a konkrét lépésekről késhegyig menő viták lehetnek, lásd a mostani francia viszályt.

Magyarország “természetesen” nem ilyen normális ország…

Itt megszüntették a társadalombiztosítást, ami azt jelenti, hogy a nyugdíjjárulék évtizedeken át történő fizetése nem jár semmilyen joggal, az ma már csak egy különös adó, és a kormány azt csinál vele, amit jónak lát. Magyarán a nyugdíj ma már nem jár, hanem csak adható. Az ingyenes, mindenkinek járó jó egészségügyi ellátásnak is vége, aki nem tudja megfizetni a magánrendeléseket, vagy nincs pénze legalább a zsebbe csúsztatandó borítékok rendes kitömésére, az úgy is járt. Az Eurostat legfrissebb jelentése szerint évente több mint 24 ezer ember azért halt meg, mert nem kapott megfelelő orvosi ellátást. Ez a halálozások 41,5 százaléka! Erről írtam korábban, hogy Orbán gyakorlatilag egy tömeggyilkos.

A Kedves Vezető persze maga is elismeri, hogy ezen a téren szembefordult az alapvető európai eszmékkel, hiszen ő rendelte el a társadalombiztosítás kihagyását az alaptörvényből, ő dicsekedett a mesés Keleten azzal, hogy nálunk sikerült alacsonyan tartani a béreket, ő beszélt többször is arról, hogy szó sem lehet jóléti államról. Ja, és egyfajta modern jobbágyságot hozott létre a közmunka átalakításával. A közoktatást is szétverik, a kormány olcsó szakmunkásokat akar képezni. Mindezt még kiegészíti a baloldal (és a liberálisok) nemzetellenesnek való beállításával.

A konzervatívok, a jobboldal alapvető értékeit is elfogadta a másik két irányzat, ilyen a hagyományok tisztelete, a patriotizmus (tehát nem a nacionalizmus), a polgári berendezkedés és a szabadpiaci kapitalizmus.

A Fidesz magát ilyen pártnak hazudja, de ez csak megtévesztő manőver. A Centrális erőtér nem európai értelemben vett jobboldal, hiszen kívül áll a demokratikus közösségen, szembehelyezkedik az európai eszmékkel. Ma Magyarországon nem a liberálisok, a baloldal és a jobboldal között húzódik a frontvonal, hanem a demokrácia hívei és a diktatúrát építő, a szervezett lopást állami rendszerré alakító párt között.

A Kárpátok új Géniusza, miközben az Európai Néppártban villog és konzervatívnak hazudja magát, valójában a keleti önkényuralmi rendszerek, sőt a horthyzmus és a fasizmus módszereit használja a minél nagyobb hatalom kiépítése érdekében. Nyilván ezt sem elvi meggyőződésből, hanem számításból, érdekből. Ilyen rossz emlékű módszer a nacionalizmus és az idegengyűlölet erősítése és összekapcsolása a szociális demagógiával, a gyűlöletkampányokkal és az összeesküvés elméletekkel (lásd sorosozás, háttérhatalmak emlegetése).

Egy általam igen tisztelt úr mesélte nekem nemrég, mit is mondott neki Orbán G. Viktor a 90-es évek közepén, egy háttérbeszélgetésen. Megkérdezte ugyanis tőle, mégis miért váltott olyan hirtelen a radikális liberális nézetekről a jobboldalra. Mire azt az egyáltalán nem elvi választ kapta, hogy azért, mert azon az oldalon, ahol addig volt, soha nem lett volna esélye arra, hogy miniszterelnökké váljon…

Abból pedig, amit a címben írtam magamról nem lehet arra következtetni, hogy melyik demokratikus pártra szavaznék a legszívesebben. De ennek ma nincs is igazán jelentősége, az a lényeg, hogy elutasítom a NER-t.

***

Ezt a cikket eredetileg évekkel ezelőtt írtam, csak sajnos már nem érhető el az interneten. Most viszont legalább annyira aktuális, mint akkor volt, hiszen a NER, az illiberális állami fokozatos kiépítése folytatódik, sőt Orbán már nem is a Néppártban villog. Szóval megismétlem önmagam leleplezését: nem vagyok NERtárs, csak egy liberális baloldali konzervatív. Még akkor is, ha erre a cikkre korábban már itt is utaltam.

Orbán és a cselekvő politika

„A hagyományos európai elit ugyanis dekadens” – mondja Orbán Viktor a Kleine Zeitungnak adott mai interjújában. „Mit ért dekadensen?” – kérdez vissza az újságíró, amire Orbán ezt feleli: „Dekadens abban az értelemben, hogy az elit nem hisz a politikai cselekvés erejében.”

Klasszikus fordulathoz értünk. Én most nem beszélnék arról, hogy Nietzsche óta – bizony, még a katolikus teológiai gondolkodásban is, vesd össze pl. a jezsuita Henri de Lubac munkásságát) – legalábbis annak, aki folyamatosan a kereszténységre hivatkozik (mintha az csak egy kötőszó lenne) illene számot vetnie azzal, hogy a dekadencia egyik meghatározó forrása – eszmetörténeti és mentalitástörténeti értelemben egyaránt – éppen maga a kereszténység, amely – hogy Nietzschére hivatkozzam – minden pozitívumot a túlvilági létbe, a transzcendenciába, az örökkévalóságba helyez, az evilági, immanens, temporális életet és értékeket mélyen lenézve, lebecsülve és elutasítva, s a világi létezésnek folyamatosan tragikus, végzetes, gyászos és komor karaktert adva.

Az viszont tény, hogy a Harmadik Birodalom ideológusai mély undorral és megvetéssel utasították el a dekadenciát,

mint jellegzetes zsidó bűnt és szennyet, s miközben az „elit” – Orbánnak tetsző módon – kizárólag a politikai cselekvésben hitt, a dekadens kultúrával látványosan igyekezett leszámolni. Picasso, Dali, Nolde, Otto Dix, Chagall, Beckmann, Kandinsky, Franz Marc és mások (az impresszionisták, az expresszionisták, a dadaisták, a szürrealisták, a kubisták, a Bauhaus vagy épp az atonális zene képviselői stb.) művészete az „entartete Kunst” (elfajzott művészet) elnevezést kapta, s hol elégették az alkotásokat, hol nagy kiállítást rendeztek Münchenben az „Elfajzott művészetnek”, elrettentésképpen, s olyan magyarázó aláírásokkal, mint például „kretén és kurva”, vagy „a zsidó faji lélek jelentései.”

Orbán interjújában egyébként felvonul a „tudományos” magyar nemzeti karakterológia:

„Ha az ember magyar, akkor alapérzés az, hogy elárulták… Nekünk, magyaroknak pedig romantikus hajlamunk is van, ami néha naivvá tesz bennünket. A magyaroknak nagy szívük van. És gyakran szívből és nem az értelemből indulnak ki. Meglepődnek, ha valaki, akivel baráti volt a viszonyuk, kezdi nem a szívét, hanem az érdekeit követni.”

Aztán megjelenik a háttérhatalom, „egy egész Európát” átszövő „hálózat”. „Én ezt liberális hálózatnak nevezem. Ez egy civil szervezetekből, think-tankekből, a médiából, baloldali értelmiségiekből, egyetemekből és politikusokból álló hálózat. És ha ezek rászállnak egy politikusra, akkor annak nagyon megnehezítik az életét… Fasizmus, nacionalizmus, populizmus, ezek mind olyan kifejezések, amelyeket a liberális hálózat politikai bunkósbotként használ. Lehetetlenné teszik, hogy a haza szeretetéről vagy Jézus tanainak követéséről beszéljünk.”
Orbán azt is kiemeli, hogy

“az európai eliteknek az a problémája, hogy nem hisznek a személy, a vezető személyiség erejében. Veszélyesnek tartják azokat a vezető személyiségeket, akik képesek lelkesíteni az embereket.”

Ez bizony az ún. Führerprinzip kedves és megértő átcsomagolása.
S végül megfogalmazza Magyarország kulturális sokszínűségét, ahol – mint felsorolja – együtt élünk „szerbekkel, szlovákokkal, horvátokkal, ukránokkal, zsidókkal, románokkal és magyarokkal.”

Azért ne feledjük: a felsorolás (az együttélés) egyúttal elválasztást is jelent: jelen esetben például a magyarok és románok, a magyarok és szlovákok, a magyarok és szerbek, a magyarok és horvátok és a magyarok és zsidók elválasztását.
Amúgy pedig várhatóan ma veszi kezdetét a dekadens MTA végső szétverése, amely jól érzékelhető részét képezi az egész Európát „átszövő hálózatnak.”
Nagyon szar időknek nézünk elibe!

Gábor György

Bréking (fék)nyúz, 2019. április 24. – Tudósítás a másik valóságból

0

Az Origóból megtudhatjuk, hogy Nyugaton veszélyben vannak a keresztény szimbólumok. A PestiSrácok megírta, hogy Amerikában már beérett a liberális csodafegyver, a népességcsere. Kövér László pedig elmagyarázta, hogy a bírói függetlenség nem abszolút és öncélú.

Óriási veszélyben van a Nyugat

A párizsi Notre-Dame leégése még aktuálisabbá tette azt a nyugat-európai jelenséget, hogy a keresztény templomokat egyre több támadás éri az utóbbi időben. Ezek a támadások sok esetben rongálások, gyújtogatások és megszentségtelenítések. Miközben Közép-Európában csak elvétve vannak ilyen támadások, a nyugati országokban évről évre nő a keresztényellenes támadások száma.

Franciaországban naponta átlagosan két templomot szentségtelenítenek meg. A támadások száma jellemzően azokban az országokban nőtt a leginkább, ahová a legtöbb muszlim bevándorló érkezett. A nyugati média persze magát a támadásokat is megpróbálja elhallgatni. Aki beszélne a problémáról, azt gyűlöletbeszéddel vádolják. (Origo: Egyre aggasztóbb a nyugat-európai keresztényellenesség)

A rekordokat döntögető migrációs áradat miatt többen szavaznak majd a Demokrata pártra

Beérni látszik az amerikai Demokrata párt bevándorlást segítő programja, egy friss felmérés szerint a 2020-as elnökválasztásokon az aktív választópolgárok körében többségbe kerülnek a spanyolajkúak a feketékhez képest, ami eddig sosem fordult elő. Minthogy a fekete közösségek kényszerbetelepítése már rég a múlté, önkéntes bevándorlásuk az Egyesült Államokba pedig elenyésző, a latinók lettek az első számú migráns populáció az USA-ban. A Pew Research Center felmérése alapján ez azért különösen érzékeny kérdés, mivel a migrációs hátterű választók jellemzően a baloldali liberális politikai erőket támogatják.

Az afro-amerikai közösség annak ellenére zsugorodott második számú etnikummá számtani értelemben, hogy a fekete népesség növekedett. Az egyszerű különbség köztük, és az őket megelőző latin- amerikaiak között, nem más, minthogy az utóbbi népcsoport rendkívüli növekedését nagyban segíti a rekordokat döntögető migrációs áradat Közép- és Dél- Amerikából.

Még rosszabb helyzetben vannak az amerikai fehérek, akik 2000-ben még a választók 76.4%-át adták, ma azonban a választójoggal rendelkezőknek csupán kétharmada fehér. (PestiSrácok: Amerikában már beérett a liberális csodafegyver, a népességcsere)

Kövér László: a bíró nem lehet független az államtól

A bírói függetlenség nem abszolút és öncélú – jelentette ki Kövér László, az Országgyűlés elnöke a magyar bírói függetlenséget garantáló törvény elfogadásának 150. évfordulója alkalmából tartott konferencián, a Parlamentben szerdán.

Hozzátette: a bíró nem lehet független az államtól, annak “nem külső tartozéka”.

Az állam egyik sarokkövét alkotta meg az 1869. évi 4-es törvény, amely 80 évig hatott. Nem véletlen, hogy éppen addig élt, amíg a magyar állami függetlenség: a 20. század közepéig – mondta a házelnök.

Kövér László azt mondta, szerencsés az a nemzedék, amely újjászervezheti az államot: 1990-ben a kommunizmust, 2010-ben a posztkommunizmust “sikerült lerázni”.

Ma a globalizmus nevében a demokratikus nemzeti államok felszámolása, az Európa erőforrásai feletti ellenőrzés megszerzése a cél az európai politikában. Védjük meg a cselekvőképes államot, mint közös jövőnk biztosítékát! – hangoztatta Kövér László. (MTI: Kövér László: a bírói függetlenség nem abszolút és öncélú )

A modernség legfontosabb mondata 1651-ből

Thomas Hobbes a következőt írja a Leviatánjában (megjelent: 1651, magyar kiadás: 1970, 76.): valami “értékét az határozza meg, hogy (…) használatáért mennyit fizetnénk, tehát az érték nem feltétlen, hanem szükséglettől és mások ítéletétől függ.” Ennél a mondatnál én nem ismerek fontosabbat és megrendítőbbet, röviden tragikusabbat a modern kori gondolkodás történetében; és ennek oka világosan az esetleges igazságának embertelensége, ami Hobbes-ot egyúttal a modernség legfontosabb teoretikusává teszi még a modernség előtt, azzá a zsenivé, akihez képest mindenki más csak nyafogó moralista.

Hobbes mondatának kontextusa a természeti törvény és az embertől független (de legalábbis transzcendens referenciával igazolt, “örök”) igazságok összeomlásának kora, amikor az ember magára maradt az erkölcs alapjainak meghatározásában. Ez az újkor: a modernség – az ember egyedül létének – kezdete. Isten már egyre ritkuló nyomokban jár csak a földön és feszítő erővel vetődik fel a kérdés: mi lesz utána? Az ember és a természet ellenőrzött egyensúlyának helyét átveszi a természet (az embert körülvevő világ) szabad meghódításának és leigázásának programja (lásd a mai konzekvenciákat), és ezzel párhuzamosan nyitott kérdéssé válik a jól elrendezett társadalom és a hatalom igazolásának mibenléte.

Hobbes olyan – szenvtelen – választ adott ezekre a kérdésekre, amely mentes volt az előzetes normák feltevésétől, a szenvelgő moralizálástól és a jó emberhez fűződő kliséktől. Azt kérdezi, hogyan viselkedik az ember, amikor megrendül körülötte a normák transzcendens rendje. És hogy viselkedne másképp, minthogy az erejére hagyatkozna egy átfogó háborús helyzetben, amelyben az erős győz, a gyenge meg elbukik (bellum omnium contra omnes). Normák híján az egyetlen norma az erőszak marad. És az erőszak időszaka alatt/után az erősek új normákat alkotnak (lásd az országunkat), egy új rend stabilizálódik, amely a legtöbb szempontból nem lesz igazságos, sőt adott esetben inkább a temetők csendjére emlékeztet.

De Hobbes nem ezzel vívja ki az első bekezdésben neki tulajdonított jelentőségét

A lényege jóval túlmutat ezen az ismert paradigmaváltáson a liberális világ végső jellemzője felé, amely individualizmusból építkezik, de sosem juthat el a leváltott isteni természeti rend stabilitásáig: amíg fennáll, megmarad néha fékezett habzású, néha tomboló háborúnak, amelyben nem a transzcendens normák és a természeti törvény, hanem az aktuális erő hajtja uralma alá a gyengéket. A liberális anómia legfontosabb intézményes logikája nem véletlenül gazdasági, hiszen az erőforrások feletti harcnak a gazdasági intézményrendszer a legfontosabb terepe, és amennyiben sikerül ezt a harcot normalizálni és a hatékony forráshasználattal felváltani, akkor az új(kori) rend alapjait nagyrészt “le is tettük”.

És valóban, a nyugati újkor legfontosabb találmánya a kapitalista szabad piac,

amely máig a legfontosabb gátja a teljes anómiának és a mindent elemésztő háborúnak. Minden más intézmény – az állam, a nemzet, a kultúrák, a vallás, a jog – jóval sérülékenyebb garancia a mi tájékunkon, illetve amikor szembefordulnak a legalább részlegesen szabad piaccal pl. – kulcsfontosságúan – az ember és az egyes embercsoportok értékelésében, akkor ott többnyire háborús helyzet alakul ki. A szabad piacot és a piaci modernizációt kísérő társadalmi átalakulás (individualizáció, polgárosodás) a Nyugatot is eltérő mértékig vette be: Magyarországra pl. máig jellemző a nemzet és az etnikum harca a piaccal, az eltérő eredetű normák (eltérő paradigmák) egymásnak feszülése pedig nem kevés hatékonyságvesztéssel (ugyanakkor a természetes/premodern/közösségi szemlélet megmaradt része adta átmeneti biztonságérzettel) jár.

Amikor azt mondom, hogy Hobbes a modernség legfontosabb filozófusa, azt értem ezen egyrészt, hogy a maga szenvtelenségében vette észre a struktúrák változatlan hatalmát az egyes ember fölött – a modernség esetében a tágan vett piacét (értsd, a gazdasági szemlélet uralkodóvá válását a normateremtésben). Ennek a harca a nekifeszülő archaikus intézményekkel meghatározza az etika modern fogalmainak (pl. a szabadságnak) a terjedelmét és gyakorlatát. Ma már nincs olyan szabadság, igazságosság, egyenlőség, amely túlmutathatna a modernségre jellemző – az erő és a hatalom folyamatos érvényesítésében gyökerező – háború logikáján, ellenkező esetben a rend lehetősége is elvész (ti. a rend kényszerét a hatalom érvényesítése diktálta háborús logika hozza létre).

A mai hatalmasok tévedése ott van, hogy bár értik ezt és apellálnak az erőre, ezt nem hatékonyan teszik

Tehát a maiak (Orbánék, ha úgy tetszik) jobban értik – ti. szemben az ún. liberálisokkal egyáltalán elismerik – az erő szerepét a rendben, nota bene elismerik a háború realitását (lásd Lánczi és G. Fodor nyilatkozatait), de nem engedik az erő konszolidációját, ami előbb-utóbb visszaütő hatékonyságvesztést okoz.

Hobbes félelmetessége azonban egy további megfontolásban rejlik. A hasznosság és az érték/ár kalkuláció ugyanis kiterjed az emberre is – az egyes emberre és a fajra is. A hatalom és a gazdasági (érték/ár) szemlélet szimbiózisa, ha tetszik, totális, mindent maga alá gyűr. Stabil természeti rend híján az ember mint faj feláldozása az egyes emberek hatalmának (azaz a hatalmasok ad absurdum önfelszámolása) ugyanúgy a logika része, mint egy pohár kóla értékének az ára (a sivatagban több, a kólagyárban vagy egy hegyi forrás mellett kevesebb), és a liberális rend kellő robusztussága híján elvileg bármikor meg is történhet, amint valaki olyan kap kellően nagy hatalmat a kezébe, aki az ember(iség) értékét jóval kevesebbre becsüli a megkövetelt áránál (a költségénél).

Márpedig a liberális “rend” nem elég robusztus:

a gazdasági alapjától eltekintve nem volt képes visszavonhatatlanul megalapozni még a Nyugaton sem a saját kompakt kultúráját és állami rendjét. A liberális “rend” anómiáját ma mindenki a bőrén érzi legalább az életében jelentkező fenyegetések formájában (vö. rizikótársadalom). Valójában egyetlen realitás van, ami maga a modernség definíciója: mindenki harca mindenki ellen, amit az intézmények (és az ambíciók hiánya) legfeljebb korlátoznak – sőt olyannyira korlátoznak, hogy néha szelíden csak versenynek nevezzük, ami folyik, jóllehet a verseny és az eseti kooperáció gyökerében semmi más nincs, mint a túlélésért és a hatalomért folytatott harc.

Az ember szabad, kiterjedt, korlátozatlan gazdasági értékelésénél ilyen körülmények között nem lehet alkalmasabb alapja az Örök Békének: ez ad egyedül lehetőséget arra, hogy bárki transzparensen igazolja mások és a közössége előtt azt, hogy érdemes a tiszteletre és az elismerésre, magyarul elég magas az értéke, ezért elégedett lehet a saját hatalmával egy közösségen belül, a közösségnek bizonyítottan szüksége van rá, megnyugodhat. Amint azonban bárkit és bármilyen megnyilvánulást – akár indokoltnak tűnően – kivonunk a piac hatálya alól és egy másik mércéjét állítjuk fel az elismerésnek, máris legalább két kompetitív mércét látunk az elismerésre, ami a háború eszkalációját hozza. (Ez a háború lehet nagyon apró is, pl. tudományos teljesítmények megítélése körül, egy család szerteágazó viszonyai között stb., de mégis létezik.)

Hobbes saját megoldása persze nem ez volt

Pontosan látta, hogy a liberális anómia nem garantálja mindenki biztonságát és a háború végét. A szuverén azonban, akit ő beiktatott a rendszerbe, a legközelebb egy Carl Schmitt nevű német jogfilozófusnál tért vissza, akinek történetesen Hitler volt a főnöke és kenyéradó gazdája, ma pedig a NER filozófusai vallják. Ezzel együtt Hobbes meglátása a modernség mibenlétéről – és vele a tragikusságáról, amennyiben állandósítja a háborút és árucikké teszi az embert – a korunkról való gondolkodás alfája és ómegája.

Azzal, hogy Hobbes mindennek az értékét – így az emberét is – a használatának árával méri (a legközvetlenebben úgy, hogy mekkora erőfeszítést teszünk érte/értük, mennyi erőforrást áldozunk rá/-juk, mennyire tiszteljük), aminek a piac csak a legadekvátabb intézményi kerete, a “kizsákmányolás” fantazmagóriáját pedig messze megelőzi logikailag és történetileg is, azt is megjelölte mellesleg, hogy mit ér nekünk egy politikai rendszer vagy egy nemzet. Annyit, amennyit egy egyén, csoport vagy közösség az erőforrásaiból (ideértve a kieső bevételeket is) rá áldoz.

Magyarországon a nemzet ma drágább, mint egy működő civil társadalom; a demokrácia pedig sokkal olcsóbb, mint Orbán Viktor akarata. A közgazdasági szemlélet pontosságát azonban hagyományosan két tényező korlátozza: hogy a fogyasztók nem mind (adott esetben többségükben nem) racionális szereplők, illetve ha azok is, a haszonmaximalizációjuk csak rövid távon konvergál a mindenkori szubjektív értékhez. A hosszú távú nyereséget és veszteséget messze nem tudják pontosan beárazni.

Végül még egy mondat: a modernség kritikája meddő. A forradalmaknak – akár etnicisták, akár kommunisták – semmi esélyük. Az anómia marad és értelemszerűen nem lehet legyőzni az anómia alá eső eszközökkel.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK