Kezdőlap Címkék Liberális

Címke: liberális

Teszteld magad! Inkább konzervatív, nacionalista vagy liberális?

Egy választ jelölj meg! Keresd meg a nézeteidhez legközelebbi választ akkor is, ha nem osztod teljes mértékben! Alul a megoldó kulcsok (súlyozott értékek) és a kiértékelés. Ne gondolkozz túl sokat egy-egy válaszon!

1. Ki számodra az első, ha meg kellene védened (a többi lehetőséggel szemben is)?

A. a szűk családod B. a nemzet C. önmagad

2. Melyek jelentik (vagy hozzák létre) a legnagyobb értéket a szemedben?

A. a piac  B. az állam C. a hagyományok

3. Mi szerint kellene élniük elsősorban az embereknek?

A. a közösségeik érdeke szerint, hiszen közösség nélkül nincs értelmes élet  B. A saját érdekeik szerint  C. A saját értékeik szerint

4. Mi engedhető meg leginkább?

A. az emberi élet szabályozása a közérdek szerint  B. a keresztény hittételeknek és/vagy az uralkodó civilizációs hagyományoknak megfelelő élet erkölcsi kitüntetése C. a teljes szabadság a magánélet megélésében és megmutatásában

5. Meddig terjedjen az állam befolyása a személyes életekben?

A. Érvényesítse az személyes életekben a közösségi értékeket  B. Biztosítsa a tulajdon, az életek és a civilizációs alapvetések védelmét, de ezen felül minden jogosultságának nyilvános vitákban kell eldőlnie  C. Az előbbin túl biztosítsa az emberi méltóság és mindenki identitásának egyenlő védelmét!

6. Mi legyen a nemzetgazdaság működését mozgató fő elv?

A. Az egyéni értékteremtés és vállalkozás szabadsága  B. az ország gazdagsága és versenyképessége  C. a humánummal és az erkölcsi renddel kompatibilis alkotóerő támogatása

7. Melyik fajta egyenlőség áll a legközelebb hozzád?

A. Nincs ilyen  B. Esélyegyenlőség (avagy bemeneti egyenlőség: egyenlő színvonalú oktatás, kiterjedt egészségügyei alapellátás, jog- és erkölcsi rend)  C. Redisztributív igazságosság (avagy kimeneti egyenlőség: az öröklött és az élet során felhalmozott anyagi és szimbolikus hátrányok folyamatos méltányos kiegyenlítése)

8. Mennyire fontos a nemzet a szemedben?

A. A saját sorsomnál is előrébb való  B. Fontos, amíg nem kerül konfliktusba a családom igényeivel  C. Fontos, de az emberiség jövője jóval fontosabb

9. Mennyire fontos a személyes szabadság a szemedben?

A. Nem mindenkit szabadna egyformán megilletnie, mert nem mindenki tud egyformán hasznosan élni vele  B. Csak akkor van értelme, ha nem sújtja túl nagy anyagi különbség az embereket  C. Kevésbé fontos, mint a közösség haszna

10. Egyetértesz-e ezzel: vannak értékesebb és kevésbé értékes életek?

A. Egyetértek, de még a kevésbé értékes életeknek is több esélyük van az ember szülőföldjén. B. Minden élet értékét az döntse el, aki éli, pl. egy nő dönthesse el, hogy meg akar-e szülni egy magzatot  C. Ennek eldöntésére csak a konkrét életek összehasonlítása ad lehetőséget, általánosságban nem tesz értékessé valamit csak az, hogy emberi

11. Tartozunk-e egymásnak csak amiatt, hogy emberek vagyunk?

A. Nem, bármiféle tartozás vagy kötelezettség csak konkrét személyek között jöhet létre  B. Igen, a mindenkit megillető emberi méltóság erkölcsi kötelezettséget hoz létre mindannyiunk között  C. Az általános emberi kapcsolatoknál erősebb köteléket hoz létre a közös kultúra

12. Egyetértesz-e ezzel: az emberi alapmotivációk fő katalógusa örök és változatlan?

A. Igen. B. Nem, mert fejlődünk. C. Nem, hiszen ezek irányíthatók bizonyos magasabb érdekek szerint.

13. Ha választanod kellene, kinek az életét kímélnéd meg leginkább az alábbi összevetésekben?

A. Két középkorú férfiét egy gyerekkel szemben.  B. Egy heteró párét egy homoszexuális páréval szemben.  C. Egy fehér nőét egy fekete férfiéval szemben.

14. Jobb lehet-e a robotizált, mesterséges intelligencia uralta világ, mint a mai?

A. Talán. B. Igen, mert kevesebb háború lesz és hatékonyabban lehet majd eloszatni a Föld erőforrásait és megtermelt javait  C. Nem, az emberi választások háttérbe szorulása a mégoly hatékony algoritmusokkal szemben is veszteség

15. Mi fölött érzel/éreznél nagyobb bánatot?

A. a Notre-Dame pusztulása  B. a Székelyföld elrománosodása C. a Székelyföld elnéptelenedése

__________________

Add össze a pontokat a válaszaid szerint, a betűk mögött az adandó pontszám.

1. A1 B2 C3
2. A1 B3 C2
3. A3 B1 C2
4. A3 B2 C1
5. A3 B1 C2
6. A1 B3 C2
7. A3 B2 C1
8. A3 B2 C1
9. A2 B1 C3
10. A3 B1 C2
11. A2 B1 C3
12. A2 B1 C3
13. A1 B2 C3
14. A3 B1 C2
15. A2 B3 C1

45       ajaj
35 – 44 inkább nacionalista vagy, mint bármi más
25 – 34 inkább konzervatív vagy, mint bármi más
15 – 24  inkább liberális vagy, mint bármi más

Ez a tágabban értelmezett centrumra vetített teszt, szélsőségeket (bal- és jobboldali szocializmusokat) nem mér. De ne ess kétségbe, tölts ki egy másik tesztet is bárhol máshol. Ez az én tesztem volt.

Liberális baloldali konzervatív vagyok

Azt hiszed, ez azt jelenti, hogy megőrültem? Hát nem! Csak megpróbálok olyan európai demokrata lenni, aki elfogadja az össze fontos alapelvét az európai, vagy talán pontosabban, a nyugati demokráciának.

A magyarázatot kezdjük azzal, hogy egy jól működő nyugati demokráciában a különböző politikai irányzatok “csak” vetélytársakat látnak egymásban, nem kivégzendő ellenfeleket. Már csak azért sem, mert a történelmi fejlődés során mindegyik alapvető politikai eszmerendszer legfontosabb elveit és követeléseit elfogadta a másik két irányzat csakúgy, mint a társadalom döntő többsége.

Kezdjük talán a liberálisokkal: az, hogy liberális, egy normális országban nem szitokszó, ezt csak a magyar illiberális rendszer próbálja azzá tenni. Azt jelenti: szabadelvű.

A nyugati demokráciák rég elfogadták és ma már többnyire természetesnek veszik azokat a szabadságjogokat, amelyeket eredetileg jórészt a liberális pártok harcoltak ki. Egy valódi polgári társadalomban nem lehet kérdéses az emberek jog előtti egyenlősége, a hatalmi ágak megosztása, a hatalmi ellensúlyok működése. Ezekért ma már a komolyabb baloldali és konzervatív pártok is kiállnak, ők is védik a liberális (azaz szabadelvű) demokráciát. Ennek érdekes módon abban is szerepe van, hogy a legtöbb nyugati államban csökkent a liberális pártok súlya, mivel főbb követeléseik már rég teljesültek.

Bezzeg nálunk a fülkeforradalom óta ezzel ellentétes a tendencia, Orbán Viktor maga is rendszeresen az illiberális (azaz NEM szabadelvű) állam kiépítéséről beszél. Sajtómunkásai pedig már az agyatlan zsidózással is összemossák a “libsizést”. A balliberális jelző mantrázása is igen megtévesztő, hiszen a baloldali és a liberális nézetek is elég különbözőek, főleg ami a gazdaságot illeti.

A baloldal meg kiharcolta a munkások jogait, például a nyolc órás munkaidőt, elfogadtatta a jóléti állam eszméjét, a társadalombiztosítást és annak kiterjesztését az egész társadalomra.

A társadalombiztosítást egyébként először a markánsan jobboldali Bismarck vezette be, de éppen azért, mert ki akarta fogni a szelet a szociáldemokratát vitorlájából. A jóléti állam széleskörű elfogadásához is valami hasonló járult hozzá: a jobboldal is támogatta a kiépítését a hidegháború idején, mert el akarta kerülni, hogy az alsó társadalmi rétegek vonzónak lássák azt, ami a szocialista országokban történik. Mára a normális országokban a társadalombiztosítás és a jóléti állam is valamennyi nagy párt által elfogadott megoldás, más kérdés, hogy a mértékéről, a konkrét lépésekről késhegyig menő viták lehetnek, lásd a mostani francia viszályt.

Magyarország “természetesen” nem ilyen normális ország…

Itt megszüntették a társadalombiztosítást, ami azt jelenti, hogy a nyugdíjjárulék évtizedeken át történő fizetése nem jár semmilyen joggal, az ma már csak egy különös adó, és a kormány azt csinál vele, amit jónak lát. Magyarán a nyugdíj ma már nem jár, hanem csak adható. Az ingyenes, mindenkinek járó jó egészségügyi ellátásnak is vége, aki nem tudja megfizetni a magánrendeléseket, vagy nincs pénze legalább a zsebbe csúsztatandó borítékok rendes kitömésére, az úgy is járt. Az Eurostat legfrissebb jelentése szerint évente több mint 24 ezer ember azért halt meg, mert nem kapott megfelelő orvosi ellátást. Ez a halálozások 41,5 százaléka! Erről írtam korábban, hogy Orbán gyakorlatilag egy tömeggyilkos.

A Kedves Vezető persze maga is elismeri, hogy ezen a téren szembefordult az alapvető európai eszmékkel, hiszen ő rendelte el a társadalombiztosítás kihagyását az alaptörvényből, ő dicsekedett a mesés Keleten azzal, hogy nálunk sikerült alacsonyan tartani a béreket, ő beszélt többször is arról, hogy szó sem lehet jóléti államról. Ja, és egyfajta modern jobbágyságot hozott létre a közmunka átalakításával. A közoktatást is szétverik, a kormány olcsó szakmunkásokat akar képezni. Mindezt még kiegészíti a baloldal (és a liberálisok) nemzetellenesnek való beállításával.

A konzervatívok, a jobboldal alapvető értékeit is elfogadta a másik két irányzat, ilyen a hagyományok tisztelete, a patriotizmus (tehát nem a nacionalizmus), a polgári berendezkedés és a szabadpiaci kapitalizmus.

A Fidesz magát ilyen pártnak hazudja, de ez csak megtévesztő manőver. A Centrális erőtér nem európai értelemben vett jobboldal, hiszen kívül áll a demokratikus közösségen, szembehelyezkedik az európai eszmékkel. Ma Magyarországon nem a liberálisok, a baloldal és a jobboldal között húzódik a frontvonal, hanem a demokrácia hívei és a diktatúrát építő, a szervezett lopást állami rendszerré alakító párt között.

A Kárpátok új Géniusza, miközben az Európai Néppártban villog és konzervatívnak hazudja magát, valójában a keleti önkényuralmi rendszerek, sőt a horthyzmus és a fasizmus módszereit használja a minél nagyobb hatalom kiépítése érdekében. Nyilván ezt sem elvi meggyőződésből, hanem számításból, érdekből. Ilyen rossz emlékű módszer a nacionalizmus és az idegengyűlölet erősítése és összekapcsolása a szociális demagógiával, a gyűlöletkampányokkal és az összeesküvés elméletekkel (lásd sorosozás, háttérhatalmak emlegetése).

Egy általam igen tisztelt úr mesélte nekem nemrég, mit is mondott neki Orbán G. Viktor a 90-es évek közepén, egy háttérbeszélgetésen. Megkérdezte ugyanis tőle, mégis miért váltott olyan hirtelen a radikális liberális nézetekről a jobboldalra. Mire azt az egyáltalán nem elvi választ kapta, hogy azért, mert azon az oldalon, ahol addig volt, soha nem lett volna esélye arra, hogy miniszterelnökké váljon…

Abból pedig, amit a címben írtam magamról nem lehet arra következtetni, hogy melyik demokratikus pártra szavaznék a legszívesebben. De ennek ma nincs is igazán jelentősége, az a lényeg, hogy elutasítom a NER-t.

***

Ezt a cikket eredetileg évekkel ezelőtt írtam, csak sajnos már nem érhető el az interneten. Most viszont legalább annyira aktuális, mint akkor volt, hiszen a NER, az illiberális állami fokozatos kiépítése folytatódik, sőt Orbán már nem is a Néppártban villog. Szóval megismétlem önmagam leleplezését: nem vagyok NERtárs, csak egy liberális baloldali konzervatív. Még akkor is, ha erre a cikkre korábban már itt is utaltam.

Orbán és a cselekvő politika

„A hagyományos európai elit ugyanis dekadens” – mondja Orbán Viktor a Kleine Zeitungnak adott mai interjújában. „Mit ért dekadensen?” – kérdez vissza az újságíró, amire Orbán ezt feleli: „Dekadens abban az értelemben, hogy az elit nem hisz a politikai cselekvés erejében.”

Klasszikus fordulathoz értünk. Én most nem beszélnék arról, hogy Nietzsche óta – bizony, még a katolikus teológiai gondolkodásban is, vesd össze pl. a jezsuita Henri de Lubac munkásságát) – legalábbis annak, aki folyamatosan a kereszténységre hivatkozik (mintha az csak egy kötőszó lenne) illene számot vetnie azzal, hogy a dekadencia egyik meghatározó forrása – eszmetörténeti és mentalitástörténeti értelemben egyaránt – éppen maga a kereszténység, amely – hogy Nietzschére hivatkozzam – minden pozitívumot a túlvilági létbe, a transzcendenciába, az örökkévalóságba helyez, az evilági, immanens, temporális életet és értékeket mélyen lenézve, lebecsülve és elutasítva, s a világi létezésnek folyamatosan tragikus, végzetes, gyászos és komor karaktert adva.

Az viszont tény, hogy a Harmadik Birodalom ideológusai mély undorral és megvetéssel utasították el a dekadenciát,

mint jellegzetes zsidó bűnt és szennyet, s miközben az „elit” – Orbánnak tetsző módon – kizárólag a politikai cselekvésben hitt, a dekadens kultúrával látványosan igyekezett leszámolni. Picasso, Dali, Nolde, Otto Dix, Chagall, Beckmann, Kandinsky, Franz Marc és mások (az impresszionisták, az expresszionisták, a dadaisták, a szürrealisták, a kubisták, a Bauhaus vagy épp az atonális zene képviselői stb.) művészete az „entartete Kunst” (elfajzott művészet) elnevezést kapta, s hol elégették az alkotásokat, hol nagy kiállítást rendeztek Münchenben az „Elfajzott művészetnek”, elrettentésképpen, s olyan magyarázó aláírásokkal, mint például „kretén és kurva”, vagy „a zsidó faji lélek jelentései.”

Orbán interjújában egyébként felvonul a „tudományos” magyar nemzeti karakterológia:

„Ha az ember magyar, akkor alapérzés az, hogy elárulták… Nekünk, magyaroknak pedig romantikus hajlamunk is van, ami néha naivvá tesz bennünket. A magyaroknak nagy szívük van. És gyakran szívből és nem az értelemből indulnak ki. Meglepődnek, ha valaki, akivel baráti volt a viszonyuk, kezdi nem a szívét, hanem az érdekeit követni.”

Aztán megjelenik a háttérhatalom, „egy egész Európát” átszövő „hálózat”. „Én ezt liberális hálózatnak nevezem. Ez egy civil szervezetekből, think-tankekből, a médiából, baloldali értelmiségiekből, egyetemekből és politikusokból álló hálózat. És ha ezek rászállnak egy politikusra, akkor annak nagyon megnehezítik az életét… Fasizmus, nacionalizmus, populizmus, ezek mind olyan kifejezések, amelyeket a liberális hálózat politikai bunkósbotként használ. Lehetetlenné teszik, hogy a haza szeretetéről vagy Jézus tanainak követéséről beszéljünk.”
Orbán azt is kiemeli, hogy

“az európai eliteknek az a problémája, hogy nem hisznek a személy, a vezető személyiség erejében. Veszélyesnek tartják azokat a vezető személyiségeket, akik képesek lelkesíteni az embereket.”

Ez bizony az ún. Führerprinzip kedves és megértő átcsomagolása.
S végül megfogalmazza Magyarország kulturális sokszínűségét, ahol – mint felsorolja – együtt élünk „szerbekkel, szlovákokkal, horvátokkal, ukránokkal, zsidókkal, románokkal és magyarokkal.”

Azért ne feledjük: a felsorolás (az együttélés) egyúttal elválasztást is jelent: jelen esetben például a magyarok és románok, a magyarok és szlovákok, a magyarok és szerbek, a magyarok és horvátok és a magyarok és zsidók elválasztását.
Amúgy pedig várhatóan ma veszi kezdetét a dekadens MTA végső szétverése, amely jól érzékelhető részét képezi az egész Európát „átszövő hálózatnak.”
Nagyon szar időknek nézünk elibe!

Gábor György

Bréking (fék)nyúz, 2019. április 24. – Tudósítás a másik valóságból

0

Az Origóból megtudhatjuk, hogy Nyugaton veszélyben vannak a keresztény szimbólumok. A PestiSrácok megírta, hogy Amerikában már beérett a liberális csodafegyver, a népességcsere. Kövér László pedig elmagyarázta, hogy a bírói függetlenség nem abszolút és öncélú.

Óriási veszélyben van a Nyugat

A párizsi Notre-Dame leégése még aktuálisabbá tette azt a nyugat-európai jelenséget, hogy a keresztény templomokat egyre több támadás éri az utóbbi időben. Ezek a támadások sok esetben rongálások, gyújtogatások és megszentségtelenítések. Miközben Közép-Európában csak elvétve vannak ilyen támadások, a nyugati országokban évről évre nő a keresztényellenes támadások száma.

Franciaországban naponta átlagosan két templomot szentségtelenítenek meg. A támadások száma jellemzően azokban az országokban nőtt a leginkább, ahová a legtöbb muszlim bevándorló érkezett. A nyugati média persze magát a támadásokat is megpróbálja elhallgatni. Aki beszélne a problémáról, azt gyűlöletbeszéddel vádolják. (Origo: Egyre aggasztóbb a nyugat-európai keresztényellenesség)

A rekordokat döntögető migrációs áradat miatt többen szavaznak majd a Demokrata pártra

Beérni látszik az amerikai Demokrata párt bevándorlást segítő programja, egy friss felmérés szerint a 2020-as elnökválasztásokon az aktív választópolgárok körében többségbe kerülnek a spanyolajkúak a feketékhez képest, ami eddig sosem fordult elő. Minthogy a fekete közösségek kényszerbetelepítése már rég a múlté, önkéntes bevándorlásuk az Egyesült Államokba pedig elenyésző, a latinók lettek az első számú migráns populáció az USA-ban. A Pew Research Center felmérése alapján ez azért különösen érzékeny kérdés, mivel a migrációs hátterű választók jellemzően a baloldali liberális politikai erőket támogatják.

Az afro-amerikai közösség annak ellenére zsugorodott második számú etnikummá számtani értelemben, hogy a fekete népesség növekedett. Az egyszerű különbség köztük, és az őket megelőző latin- amerikaiak között, nem más, minthogy az utóbbi népcsoport rendkívüli növekedését nagyban segíti a rekordokat döntögető migrációs áradat Közép- és Dél- Amerikából.

Még rosszabb helyzetben vannak az amerikai fehérek, akik 2000-ben még a választók 76.4%-át adták, ma azonban a választójoggal rendelkezőknek csupán kétharmada fehér. (PestiSrácok: Amerikában már beérett a liberális csodafegyver, a népességcsere)

Kövér László: a bíró nem lehet független az államtól

A bírói függetlenség nem abszolút és öncélú – jelentette ki Kövér László, az Országgyűlés elnöke a magyar bírói függetlenséget garantáló törvény elfogadásának 150. évfordulója alkalmából tartott konferencián, a Parlamentben szerdán.

Hozzátette: a bíró nem lehet független az államtól, annak “nem külső tartozéka”.

Az állam egyik sarokkövét alkotta meg az 1869. évi 4-es törvény, amely 80 évig hatott. Nem véletlen, hogy éppen addig élt, amíg a magyar állami függetlenség: a 20. század közepéig – mondta a házelnök.

Kövér László azt mondta, szerencsés az a nemzedék, amely újjászervezheti az államot: 1990-ben a kommunizmust, 2010-ben a posztkommunizmust “sikerült lerázni”.

Ma a globalizmus nevében a demokratikus nemzeti államok felszámolása, az Európa erőforrásai feletti ellenőrzés megszerzése a cél az európai politikában. Védjük meg a cselekvőképes államot, mint közös jövőnk biztosítékát! – hangoztatta Kövér László. (MTI: Kövér László: a bírói függetlenség nem abszolút és öncélú )

A modernség legfontosabb mondata 1651-ből

Thomas Hobbes a következőt írja a Leviatánjában (megjelent: 1651, magyar kiadás: 1970, 76.): valami “értékét az határozza meg, hogy (…) használatáért mennyit fizetnénk, tehát az érték nem feltétlen, hanem szükséglettől és mások ítéletétől függ.” Ennél a mondatnál én nem ismerek fontosabbat és megrendítőbbet, röviden tragikusabbat a modern kori gondolkodás történetében; és ennek oka világosan az esetleges igazságának embertelensége, ami Hobbes-ot egyúttal a modernség legfontosabb teoretikusává teszi még a modernség előtt, azzá a zsenivé, akihez képest mindenki más csak nyafogó moralista.

Hobbes mondatának kontextusa a természeti törvény és az embertől független (de legalábbis transzcendens referenciával igazolt, “örök”) igazságok összeomlásának kora, amikor az ember magára maradt az erkölcs alapjainak meghatározásában. Ez az újkor: a modernség – az ember egyedül létének – kezdete. Isten már egyre ritkuló nyomokban jár csak a földön és feszítő erővel vetődik fel a kérdés: mi lesz utána? Az ember és a természet ellenőrzött egyensúlyának helyét átveszi a természet (az embert körülvevő világ) szabad meghódításának és leigázásának programja (lásd a mai konzekvenciákat), és ezzel párhuzamosan nyitott kérdéssé válik a jól elrendezett társadalom és a hatalom igazolásának mibenléte.

Hobbes olyan – szenvtelen – választ adott ezekre a kérdésekre, amely mentes volt az előzetes normák feltevésétől, a szenvelgő moralizálástól és a jó emberhez fűződő kliséktől. Azt kérdezi, hogyan viselkedik az ember, amikor megrendül körülötte a normák transzcendens rendje. És hogy viselkedne másképp, minthogy az erejére hagyatkozna egy átfogó háborús helyzetben, amelyben az erős győz, a gyenge meg elbukik (bellum omnium contra omnes). Normák híján az egyetlen norma az erőszak marad. És az erőszak időszaka alatt/után az erősek új normákat alkotnak (lásd az országunkat), egy új rend stabilizálódik, amely a legtöbb szempontból nem lesz igazságos, sőt adott esetben inkább a temetők csendjére emlékeztet.

De Hobbes nem ezzel vívja ki az első bekezdésben neki tulajdonított jelentőségét

A lényege jóval túlmutat ezen az ismert paradigmaváltáson a liberális világ végső jellemzője felé, amely individualizmusból építkezik, de sosem juthat el a leváltott isteni természeti rend stabilitásáig: amíg fennáll, megmarad néha fékezett habzású, néha tomboló háborúnak, amelyben nem a transzcendens normák és a természeti törvény, hanem az aktuális erő hajtja uralma alá a gyengéket. A liberális anómia legfontosabb intézményes logikája nem véletlenül gazdasági, hiszen az erőforrások feletti harcnak a gazdasági intézményrendszer a legfontosabb terepe, és amennyiben sikerül ezt a harcot normalizálni és a hatékony forráshasználattal felváltani, akkor az új(kori) rend alapjait nagyrészt “le is tettük”.

És valóban, a nyugati újkor legfontosabb találmánya a kapitalista szabad piac,

amely máig a legfontosabb gátja a teljes anómiának és a mindent elemésztő háborúnak. Minden más intézmény – az állam, a nemzet, a kultúrák, a vallás, a jog – jóval sérülékenyebb garancia a mi tájékunkon, illetve amikor szembefordulnak a legalább részlegesen szabad piaccal pl. – kulcsfontosságúan – az ember és az egyes embercsoportok értékelésében, akkor ott többnyire háborús helyzet alakul ki. A szabad piacot és a piaci modernizációt kísérő társadalmi átalakulás (individualizáció, polgárosodás) a Nyugatot is eltérő mértékig vette be: Magyarországra pl. máig jellemző a nemzet és az etnikum harca a piaccal, az eltérő eredetű normák (eltérő paradigmák) egymásnak feszülése pedig nem kevés hatékonyságvesztéssel (ugyanakkor a természetes/premodern/közösségi szemlélet megmaradt része adta átmeneti biztonságérzettel) jár.

Amikor azt mondom, hogy Hobbes a modernség legfontosabb filozófusa, azt értem ezen egyrészt, hogy a maga szenvtelenségében vette észre a struktúrák változatlan hatalmát az egyes ember fölött – a modernség esetében a tágan vett piacét (értsd, a gazdasági szemlélet uralkodóvá válását a normateremtésben). Ennek a harca a nekifeszülő archaikus intézményekkel meghatározza az etika modern fogalmainak (pl. a szabadságnak) a terjedelmét és gyakorlatát. Ma már nincs olyan szabadság, igazságosság, egyenlőség, amely túlmutathatna a modernségre jellemző – az erő és a hatalom folyamatos érvényesítésében gyökerező – háború logikáján, ellenkező esetben a rend lehetősége is elvész (ti. a rend kényszerét a hatalom érvényesítése diktálta háborús logika hozza létre).

A mai hatalmasok tévedése ott van, hogy bár értik ezt és apellálnak az erőre, ezt nem hatékonyan teszik

Tehát a maiak (Orbánék, ha úgy tetszik) jobban értik – ti. szemben az ún. liberálisokkal egyáltalán elismerik – az erő szerepét a rendben, nota bene elismerik a háború realitását (lásd Lánczi és G. Fodor nyilatkozatait), de nem engedik az erő konszolidációját, ami előbb-utóbb visszaütő hatékonyságvesztést okoz.

Hobbes félelmetessége azonban egy további megfontolásban rejlik. A hasznosság és az érték/ár kalkuláció ugyanis kiterjed az emberre is – az egyes emberre és a fajra is. A hatalom és a gazdasági (érték/ár) szemlélet szimbiózisa, ha tetszik, totális, mindent maga alá gyűr. Stabil természeti rend híján az ember mint faj feláldozása az egyes emberek hatalmának (azaz a hatalmasok ad absurdum önfelszámolása) ugyanúgy a logika része, mint egy pohár kóla értékének az ára (a sivatagban több, a kólagyárban vagy egy hegyi forrás mellett kevesebb), és a liberális rend kellő robusztussága híján elvileg bármikor meg is történhet, amint valaki olyan kap kellően nagy hatalmat a kezébe, aki az ember(iség) értékét jóval kevesebbre becsüli a megkövetelt áránál (a költségénél).

Márpedig a liberális “rend” nem elég robusztus:

a gazdasági alapjától eltekintve nem volt képes visszavonhatatlanul megalapozni még a Nyugaton sem a saját kompakt kultúráját és állami rendjét. A liberális “rend” anómiáját ma mindenki a bőrén érzi legalább az életében jelentkező fenyegetések formájában (vö. rizikótársadalom). Valójában egyetlen realitás van, ami maga a modernség definíciója: mindenki harca mindenki ellen, amit az intézmények (és az ambíciók hiánya) legfeljebb korlátoznak – sőt olyannyira korlátoznak, hogy néha szelíden csak versenynek nevezzük, ami folyik, jóllehet a verseny és az eseti kooperáció gyökerében semmi más nincs, mint a túlélésért és a hatalomért folytatott harc.

Az ember szabad, kiterjedt, korlátozatlan gazdasági értékelésénél ilyen körülmények között nem lehet alkalmasabb alapja az Örök Békének: ez ad egyedül lehetőséget arra, hogy bárki transzparensen igazolja mások és a közössége előtt azt, hogy érdemes a tiszteletre és az elismerésre, magyarul elég magas az értéke, ezért elégedett lehet a saját hatalmával egy közösségen belül, a közösségnek bizonyítottan szüksége van rá, megnyugodhat. Amint azonban bárkit és bármilyen megnyilvánulást – akár indokoltnak tűnően – kivonunk a piac hatálya alól és egy másik mércéjét állítjuk fel az elismerésnek, máris legalább két kompetitív mércét látunk az elismerésre, ami a háború eszkalációját hozza. (Ez a háború lehet nagyon apró is, pl. tudományos teljesítmények megítélése körül, egy család szerteágazó viszonyai között stb., de mégis létezik.)

Hobbes saját megoldása persze nem ez volt

Pontosan látta, hogy a liberális anómia nem garantálja mindenki biztonságát és a háború végét. A szuverén azonban, akit ő beiktatott a rendszerbe, a legközelebb egy Carl Schmitt nevű német jogfilozófusnál tért vissza, akinek történetesen Hitler volt a főnöke és kenyéradó gazdája, ma pedig a NER filozófusai vallják. Ezzel együtt Hobbes meglátása a modernség mibenlétéről – és vele a tragikusságáról, amennyiben állandósítja a háborút és árucikké teszi az embert – a korunkról való gondolkodás alfája és ómegája.

Azzal, hogy Hobbes mindennek az értékét – így az emberét is – a használatának árával méri (a legközvetlenebben úgy, hogy mekkora erőfeszítést teszünk érte/értük, mennyi erőforrást áldozunk rá/-juk, mennyire tiszteljük), aminek a piac csak a legadekvátabb intézményi kerete, a “kizsákmányolás” fantazmagóriáját pedig messze megelőzi logikailag és történetileg is, azt is megjelölte mellesleg, hogy mit ér nekünk egy politikai rendszer vagy egy nemzet. Annyit, amennyit egy egyén, csoport vagy közösség az erőforrásaiból (ideértve a kieső bevételeket is) rá áldoz.

Magyarországon a nemzet ma drágább, mint egy működő civil társadalom; a demokrácia pedig sokkal olcsóbb, mint Orbán Viktor akarata. A közgazdasági szemlélet pontosságát azonban hagyományosan két tényező korlátozza: hogy a fogyasztók nem mind (adott esetben többségükben nem) racionális szereplők, illetve ha azok is, a haszonmaximalizációjuk csak rövid távon konvergál a mindenkori szubjektív értékhez. A hosszú távú nyereséget és veszteséget messze nem tudják pontosan beárazni.

Végül még egy mondat: a modernség kritikája meddő. A forradalmaknak – akár etnicisták, akár kommunisták – semmi esélyük. Az anómia marad és értelemszerűen nem lehet legyőzni az anómia alá eső eszközökkel.

Bréking (fék)nyúz, 2019. február 5. – Tudósítás a másik valóságból

0

A Századvég szerint az európai baloldal képviselőinek nincs valódi programjuk, ezt pedig erőszakkal próbálják leplezni. Az Origóból megtudhatjuk, akkora kudarc volt a baloldali előválasztás első fordulója, hogy nem is akarják folytatni. A PestiSrácok lerántja a leplet a liberális propagandáról: borzalmakat okoz.

Válságban van az európai baloldali identitás

A Századvég jogi szakértője szerint válságban van az európai baloldali identitás, képviselőinek nincs valódi programjuk, ezt pedig erőszakkal próbálják leplezni.

Ifj. Lomnici Zoltán az M1 aktuális csatorna keddi műsorában ismertette, hogy az előzetes adatok szerint az Európai Szocialisták Pártja (PES), amely korábban 26 százalékot kapott, 17,9 százalék körül szerepel majd a 2019-es európai parlamenti választásokon.

Nincs könnyű helyzetben tehát Frans Timmermans, a párt választási csúcsjelöltje, ezért tőle is egyre radikálisabb kiszólásokra lehet számítani – értékelt.

Úgy vélekedett, a liberálisok és a baloldal ezzel próbálja nyomás alá helyezni a bevándorlásellenes erőket. (MTI: Századvég: válságban van a baloldali identitás)

Hatalmas kudarc volt a baloldali előválasztás

Akkora kudarc volt az első forduló, hogy álproblémák sorát kreálják, hogy ne kelljen folytatni.

Egy kreált probléma miatt fordíthat hátat az előválasztás második körének Puzsér Róbert és a “régi baloldal”: összekülönböztek azon, milyen feltételekkel történjen az online szavazás. Az ismételten fellángolt vitát leginkább pozícióharcként lehet értékelni, hiszen a teljes érdektelenségbe fulladt első forduló után mindkét oldal arra játszik, hogyan tudna minél előbb komolyabb arcvesztés nélkül kiszállni a politikus-castingból. Ugyanis minél tovább versenyeznek, annál kínosabb helyzetbe hozzák saját magukat.

Puzsér kampányfőnöke szerint az előválasztáson való részvétel nélkül is megmérettetné magát a humorista az őszi főpolgármester-választáson.

Ezzel pedig előállhatna az a helyzet, hogy legalább ketten elindulnak Tarlós István ellen. (Origo: Összeomlott a baloldali előválasztás)

A liberális propaganda borzalmakat okoz

A mindenkori jobboldali újságírók 90 éve hallják mindazt a kommunistáktól, a náciktól és a nyilasoktól itt Magyarországon, amit mi voltunk kénytelenek elviselni az SZDSZ-től és a „liberális” értelmiségtől az elmúlt 30 évben. Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy gyenge jellemű felebarátaink, barátaink, szövetségeseink, egyébként normális értékrendű embertársaink közül sokan elhitték ezt, sokaknak épült be a tudatába, a világlátásába, hogy a „haladás” XX. századi formája, tömegmészárlásostól, kilencedik hónapig végezhető abortuszostól, a PC-terrorostól, normális, magától értetődő, természetes állapota a világnak.

Egy mondattal összefoglalható a progresszió „kommunikációs” projektje: A haladásért ugyan áldozatot kell hoznia az embereknek, hatalmas áldozatokat, de ezért nem a haladás a felelős, különösen nem a mindenhol felbukkanó értelmiségiek, hanem azok, akik nem akarnak arra haladni, amerre a haladók akarnak. Soha nem látott propagandaipart építettek fel erre. Emlékezzünk rá, hogy a rendszerváltás utáni húsz évet úgy csináltuk végig, hogy 95 százalékos sajtófölényük volt. Ha felel-fele körül alakulnak a sajtóviszonyok 1990 után, Magyarországon egyetlen egyszer sem nyertek volna a baloldali liberális pártok választást.

A jobboldali újságíró közösségekben időről-időre rácsodálkozunk arra, hogy a liberálisok milyen érinthetetlen eltökéltséggel képviselik a szélsőséges nézeteiket és milyen hihetetlen erővel képesek nem tudomást venni azokról a borzalmakról, ahová az elveik könyörtelen alkalmazása vezet. …olyanokkal harcolunk, akiknek vakhite van. (PestiSrácok: A “magas színvonalú” propaganda és annak majmolói)

Bréking nyúz, 2018. október 29. – Tudósítás a másik valóságból

0

Amikor őrtüzek üzennek őrtüzeknek, az egy megtapasztalt felemelő közösségi érzés. A férfi a család papja és vezetője, a család pedig hálás neki ezért. Ne nézzék hülyének a fideszes hülyéket!

Lármafákat gyújtanak Székelyföldön

„Kitartó a Székely Nemzeti Tanács: ismét lármafák meggyújtására szólítja fel a székely közösséget. A vasárnapra szóló felhívás részeként ugyanakkor közös imára kérik fel a magyar keresztény gyülekezeteket.Az őrtűzgyújtással a közösség autonómia melletti elkötelezettségét szeretnék megerősíteni minden évben, és ez most sincs másképp – fejtette ki a Székelyhon.ro-nak Izsák Balázs, az SZNT elnöke. „Hagyományuk van a lármafáknak Székelyföldön, én is megtapasztaltam azt a felemelő közösségi élményt, amikor a szomszédos dombokon fellobbanó lángokat fürkésszük a résztvevőkkel. Tulajdonképpen ilyenkor őrtüzek üzennek őrtüzeknek.

Ezáltal megerősítjük a nagyvilág előtt, hogy nemcsak a politikusok akarják Székelyföld területi autonómiáját, hanem a nép is – magyarázta a tisztségviselő. A gyülekezőt minden településen egységesen vasárnap délután fél hatra szervezték, ekkor gyújtják meg a lármafákat. A közösségeknek javasolják, hogy szervezzenek kulturális műsorokat is, a résztvevők pedig lehetőségük szerint székely zászlókkal és más nemzeti szimbólumokkal menjenek a kijelölt helyszínekre.” (Origo: Tüzeket gyújtanak egész Székelyföldön) 

A liberális, feminista és karrierista nőket nem védi meg a férjük

„”…már egyáltalán nem divat az a családmodell, ahol a férfi a család papja, vagy vezetője. Ha ő nincs nálunk ilyen státuszban, ha ő nem vállalja a felelősséget a családjáért, ha nem ebben a modellben élünk és én egy liberális, feminista, karrierista nő vagyok, akkor nem biztos, hogy a férjem elém jön, és megmenti az életem.” … Én szívesen a kezébe adom ezt a felelősséget, és ő szívesen el is fogadja. Ő az a férfi, aki alkalmas rá, hogy vezesse a családunkat, mi pedig hálásak vagyunk neki ezért!” (888: Ha én egy liberális, feminista, karrierista nő vagyok, akkor nem biztos, hogy a férjem elém jön, és megmenti az életem – Az október közepén futás közben megtámadott és a férje által megvédett Makai Viktória vallomása a világról)

Orbán Viktor gonosz mágiája

„Még az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepe előtt jelent meg Karafiáth Orsolya újabb tehetséges és minden szempontból kielégítő elemzése a 24.hu oldalon. Legutóbb arról írt, hogy a fideszes hülyéket ne nézzék hülyének és akkor talán el lehet csábítani őket Orbán Viktor gonosz mágiájából, aztán ahogy lehull a hályog és a varázs, boldogan olvadnak majd egybe a tiszta baloldal kitartó híveivel és végre itt lesz a Kánaán. Most azonban újból az ostor került elő Karafiáth nercbundája alól, és a rákosista, de közben azért fasiszta Orbánt igyekszik földbe döngölni a tehetséges polihisztor.

A feneketlen éhségű orbánizmust illeti komoly kritikával a mindig tökéletes észrevételeket megosztó művésznő, aki szerint jelenleg az ötvenes éveket idéző hangulatban élünk Magyarországon. Hasonló gondolatait időnként kilöki magából; talán úgy érzi, ha sokszor elismétli, akkor esetleg igaz lesz.

A rezsim ugyanis mindent akar. Minden kell nekik, és az is kevés.” (Karafiáth szerint az Orbán-rezsim rosszabb, mint a Kádár-rendszer. Tényleg?)

Bréking nyúz, 2018. október 24. – Tudósítás a másik valóságból

0

Ákos gondolatai a liberális uralomról és a szent forradalom becsorgásáról, valamint arról, hogy odahaza nem szerették a kommunistákat, de erről nem volt szabad beszélni. Szakács Árpád a Magyar Idők kulturális verőlegénye veretes mondatokkal folytatja harcát: „A boszorkányt alakító énekesnőt fekete és pink ruhába öltöztették, egy éjszakai transzvesztitabár dominájának tűnik, két fekete macskafüllel a fején.” Lili mindent tud az afgánokról, verik a nőket és bosszúállók, ő maga nemrég tért át a muszlim hitre, időnként csadort visel, mostani párja is afgán, igaz, ő nem olyan, mint a többi. (Akik eleinte szintén nem olyannak mutatják magukat, mint amilyenek.)

 

Nem ácsorog a forradalom, hanem becsorog

„Ákos szerint, ha lassan is, de „becsorog” a helyére szent forradalmunk akár a történelem által, akár a művészek vagy televíziós műsorok által. Azt mondta, évszázadokon keresztül a hazafiság, a szerelem, a szakrális tematika adta a művészetek alapját. Most liberális uralom van a kultúra minden területén, s ma a lázadás azt jelenti, ha valaki konzervatív – mondta a Kossuth-díjas zenész.

Mit hoztam magammal a gyerekkoromból? Azt, hogy nem szeretjük a kommunistákat, de nem lehet róla beszélni. Egyféle narratívát mondtam, kölyökkoromban is azt mondtam, ami a kommunistákat bosszantja, az nekem tetszik, ez máig így van. A kommunisták szellemi utódjairól is beszélek.” (Origo: Ákos: Ami a kommunistákat bosszantja, az nekem tetszik.)

A boszorkány gyárában fehér egerek és patkányok dolgoznak

„Jancsi és Juliska történetét mindenki ismeri. Tudják: a gonosz mostoha sorsukra hagyja az erdőben a gyermekeket, bolyongásuk közben rálelnek egy mézeskalács házra, ahol a gonosz boszorkány foglyul ejti őket, de végül pórul jár. A klasszikus Grimm-mesének rengeteg feldolgozása volt eddig is, ám mindegyik ódivatú, most viszont korsze­rűvé tesszük a darabot.

Kezdődjék hát! Függöny!

A színpad egy beton gyártelepet próbál ábrázolni, a falon felirattal: „A munka nemesít?” Az egész díszlet nyomasztóan sötét, depresszív hangulatot áraszt. A szereplők hajléktalanok, szakadt, koszos ruhában. A gyerekek guberálnak, egy bevásárlóko­csiba gyűjtik a szemetet.

Amikor végre ételhez jut a család, a szülők első dolga, hogy felpattintsanak egy-egy sörösdobozt. A szülők inkább vedelnek, mintsem hogy a gyerekeikről gondoskodnának. A The Black Cat Sugar Free Candy Factory édességgyár mellett laknak – amelynek logója egy fekete macska –, de soha nem kóstolhatják meg az ott készült édességeket. Később kiderül, hogy ez a boszorkány gyára, ahol fehér egerek, patkányok dolgoznak, fejükön gázmaszkkal.

Azután a gyerekeket elzavarják otthonról az erdőbe epret szedni. Eközben a színpadon nagyvárosi dzsungelt látunk jelzőlámpákkal, patkányokkal. Juliska zöld rétről, csivitelő madarakról énekel, míg a színpadon csak egy árva bevásárlókocsi látható. Leszáll az éj, Jancsi és Juliska elalszik, ezalatt újra megjelennek a gázmaszkos patkányok, nyalókát is adnak Jancsinak. A mézeskalács ház mint adomány a bevásárlókocsiból kerül elő.

A boszorkányt alakító énekesnőt fekete és pink ruhába öltöztették, egy éjszakai transzvesztitabár dominájának tűnik, két fekete macskafüllel a fején. Éneke csúcspontján lazán lekapja a parókáját, miáltal kinézete egy horrorfilmbeli bohócra hajaz, amitől több kisgyerek úgy megijedt, hogy sírva fakadt. A cukorkagyár belülről egy kísérleti labor, ahol Jancsit villamosszékbe kötözi a boszorkány és injekciós tűvel bele akar fecskendezni valamilyen anyagot. Ekkor Juliska már igazi feminista amazonként tűnik fel, a boszorkány pedig ennek köszönhe­tően az ipari kemencében végzi.” (Magyar Idők: genderbe vágnák a kultúrát).

Lili a Lokálnak mondja el, milyenek az afgánok

„– Mindent tudok az afgánokról, nem érdeklik őket, hogy házasok, nem érdekli őket semmi. Ha egy nő nem engedelmeskedik, akkor egyszerűen megverik, ahogy velem is tette az exem. Szétverte az arcomat, és volt, hogy a bordámat is megrugdosta – kezdte a Lokálnak Lili, akinek kérésére megváltoztattuk a nevét, és a képen sem felismerhető. A fiatal magyar lány fél, hogy bosszút állnak rajta, mert őszintén elmesélte a történetét.

– Ha megtudnák, ki vagyok, elkezdődne az igazi embervadászat. Nagyon bosszúállóak, ha úgy érzik, hogy belegázoltak a becsületükbe, akkor családról családra mennek, és először megkeresik, aki számodra a legfontosabb, megölik őt, majd utána jössz te. Nem félnek semmitől… – mesélte a Lokál munkatársának Lili, aki nem tagadja, hogy kettős érzései vannak: évek óta jól ismeri a magyarországi afgán közösséget, sokakkal jó kapcsolatot ápol, de pontosan tudja, hogy milyenek az afgán és arab férfiak.

A magyar lány nemrég áttért a muszlim hitre, mostani párja is afgán, de ahogy Lili fogalmaz, jelenlegi kedvesét össze sem lehet hasonlítani az exével.

Ahogy a fotómon is látszik, csadort is szoktam viselni, ezzel szerintem nincs semmi baj. Azért mesélek, mert szeretném, ha a fiatal lányok nem dőlnének be a szép szavaknak. Az arab férfiak ugyanis az elején a csillagokat is lehozzák, mindent megígérnek, de valójában elképesztően kegyetlenek tudnak lenni. Engem többször is összevert az exem, egyik alkalommal félelemből a szexet is engedtem neki, utána úgy éreztem magam mintha megerőszakoltak volna. Pedig a kapcsolatunk olyan jól indult, de egy idő után teljesen kifordult magából. Afgánokhoz költöztünk, az egyik alkalommal egyszerűen nem akartam otthon maradni. Akkor kaptam az első verést, amit aztán több követett. A mostani párom bújtatott később, de az exem többször megtalált. Tavaly decemberben eljött a munkahelyemre, az első pofonnál a gyűrűje beszakította az arcomat.

Nagyon vérezett a szám. Egy másik alkalommal három napig nem engedett ki a lakásból, elővette az övét, hogy „Na, akkor mesélj!”. Olyan dolgokat mondtam, amiket hallani akart, mert féltettem az életemet. Elhordott minden k*rvának, hogy én megcsaltam őt. Sőt olyanokat is mondott, hogy embercsempész vagyok. Amikor szerintem pont ő csinált ilyesmit. Egyik alkalommal 40-50 ezer forintot kért tőlem bécsi vonatjegyre, és egyéb dolgok is utaltak arra, hogy egyáltalán nem tisztességes. A verések után orvosnál is voltam, de nem mentem el a rendőrségre, mert lebeszéltek róla, amit ma már nagyon bánok. Folyamatosan félek attól, hogy felbukkan. Szóval szeretném, ha legalább az én példámból tanulnának a fiatal lányok és nem hinnének a szép szavaknak… szeretnék segíteni. (Lokál: Többször összevert az afgán exem)

Ami most van, végig hazugságokon alapszik

Rajk László Kossuth-díjas építész szerint Nemes Jeles László Napszállta című új filmje a civilizáció veszélybe kerüléséről szól. Aktuális vetületei is lehetnek, például az, hogy teljesen eltervezett a rombolás stratégiája. Az autokratikus hatalmak mindig is féltek a kultúrától.

  • Kizárólag a haszonelvűség dolgozik sokakban.
  • Most sok 15 perces sztár nyomul.
  • Számukra tök normális történet, hogy kurválkodom és közben színészkedem.
  • A diktatórikus rendszereknek irracionális a működésük.
  • Ha nem a szemünk előtt játszódna, akkor nem hinnénk el, hogy ilyen őrületeket lehet csinálni.

Óriási a várakozás előzi meg Nemes Jeles László Napszállta című új filmjét, aminek szintén te tervezted a díszleteit. A napokban jöttél haza a velencei fesztiválról, tehát már be tudsz számolni a fogadtatásáról.

Ráadásul Velencében az Anons című török nagyjátékfilmben is érdekelt voltam. Mahmut Fazin Coskun csinálta, akinek szerintem érdemes lesz a nevét megjegyezni, mert ez is egy nagyon fura film. Nemes Jeles Napszállta című filmjéről azt gondolom, hogy igen bátor. Egészen más irányban indult el, mint a Saul fia. Erdély Mátyás operatőr művészete filmnyelvvé változott. Azt gondolom, hogy Nemes Jeles filmjeit ugyanúgy meg lehet majd ismerni, mint egy Jancsó vagy Tarkovszkij alkotást. Saját stílust teremtett.

A bátorsága nyilván nem csak a formanyelvében mutatkozik meg.

Abban is, hogy nem történetmesélő film, ami manapság eléggé kivételes. Meg meri csinálni ezt a saga-szerű, két és fél órás hömpölygő filmet.

A Saul fia, kicsit tán Kertész Imre írásaihoz közelítve, a holokausztot szárazan, ridegen, lelkizés nélkül, logikusan levezetve az eseményeket, mutatja be. Ezért is volt annyira mellbevágó. A Napszállta esetében miről van szó?

Sokkal tágabb a horizontja. Egészen új megvilágításba helyezi 1913, az utolsó békeév történetét. A civilizáció veszélybe kerüléséről szól. Proust nagy könyvsorozatának éppen 1913-ban jelenik meg az első kötete. Sokan mondják róla, hogy egy civilizációt mutat be, amelyik éppen az elpusztulás szélén van. Ez a film is egy olyan világot mutat be, amiről nekünk eddig egészen más elképzeléseink voltak. Egy titokzatos, sötét világot, amiben nem igazán ismerjük ki magunkat. Szintén egy ember cselekedetein keresztül látjuk ezt a világot, 1913 Budapestjét, mint a Saul fiában.

Beleláthatjuk a filmbe, hogy most is sok érték pusztul el?

Akár ezt is beleláthatjuk. Mindenkinek meg lehet a maga interpretációja. Nekem valami ilyesmi az olvasatom. Proust Az eltűnt idő nyomában című művét is úgy használtam mint egy kézikönyvet, ami, ha Párizsban is, de erről szól. Ez nekem sokat segített a tervezésben is.

Számodra mi pusztul?

Ezzel az erővel akár aktualizálhatjuk is már ezt a történetet. Nagyon furcsa, változó világban vagyunk, és ezt nem csak Magyarországra, hanem Európára is értem. Ha csak azt hallom, hogy pusztuljanak a 68-asok, akkor mondtam egy civilizációs elemet, amire éppen nálunk most különböző emberek fenekednek, teljesen érthetetlen módon. Nem akarom a magam generációját piedesztálra emelni, de, ha ránk valaki azt mondja, hogy nekünk el kell tűnnünk, azért ez egy kicsit húzós.

Bennetek mi testesül meg, ami esetleg a hatalom számára nem kívánatos? Netán az akkori reformhullám?

’68 az egy világjelenség. Mexikótól kezdve az Egyesült Államokig, Németországig, még Kínát is beleértve. Pozitív és negatív jelenségeket egyaránt tartalmaz, de azért döntően pozitívakat. A beatzenét, a rockzenét, a színházi, a filmes megújulást, a csehszlovák új hullámot. Majdnem végtelen ez a lista. Ilyen típusú civilizációs elemek például veszélyben vannak vagy eltűnnek.

A tudománytól a kultúráig, ma sok minden veszélyben van nálunk.

Igen. És ez oly mértékben irracionális, ha nem a szemünk előtt játszódna, akkor nem hinnénk el, hogy ilyen őrületeket lehet csinálni. Ez a teljes irracionalitás benne van a filmben. Nincs aktualizálva, nincs nevesítve, ez nem politikai, hanem művészfilm, de az ebből adódó szorongást azt magával hordozza.

Ezt irracionálisnak tartod? Nincs ebben végig gondoltság?

Mondjuk azt, hogy számomra irracionális, hogyan lehet ekkora hülye valaki? Egyébként pedig teljesen eltervezett a rombolásnak ez a stratégiája. Nem értem, hogy lehet ezt csinálni!? Számomra fölfoghatatlan, hogy valaki ilyesmire vetemedik, a kultúrával, a tudománnyal, a művészettel kapcsolatban.

Hová vezethet ez?

Remélem, hogy oda, hogy egyszerre csak eltűnnek, el lesznek zavarva. Gondolom, hogy éppen ideje volna már.

Ennek nem sok jelét látom. Nem úgy néz ki Magyarország, ahol a kultúra, a tudomány miatt kiszaladnak az utcára a tömegek. Sőt, maguk a kultúra emberei és a tudósok is eléggé behúzzák fülüket, farkukat.

Hát azért mégiscsak születnek olyan alkotások, mint ez a film. És mellette még sok minden más születik. Persze, hogy lehet kultúrharcot hirdetni, de a minőséget nem lehet bedarálni. Azért is nagyon örülök ennek a filmnek, mert én azt gondolom, hogy az igazi pozitív változások a kultúrával kezdődnek, egyszerre csak ott mondatnak ki bizonyos dolgok.

Ez akkor azt jelenti, hogy a kultúrától nem véletlenül fél a hatalom? Foglalkoztál szamizdatok kiadásával, terjesztésével. Szamizdatokkal rendszert lehet buktatni, vagy azért ez illúzió?

Részük volt a bukási folyamatban. Az autokratikus hatalmak, a diktátorok mindig is féltek a kultúrától, mind a mai napig féltek. Az elmúlt nyolc évben furasága ennek a rendszernek, hogy nem akart saját kultúrát teremteni. Ez lehet, hogy most indul el. Nincs szoc. reál, nincs Fidesz reál, lehet, hogy most kezdődik éppen. Adja Isten, hogy ne így legyen.

Azért láttunk már ilyen törekvéseket, például, amikor Kerényi Imre megrendelésére dicsőítő festmények születtek. Ezek tán a szoc. reálhoz közelítettek a sematizmusukkal és a dicshimnusz jellegükkel.

Nem tudom megjósolni, hogy az új Zsdanov, vagy éppen nem tudom kicsoda, mit talál ki, lehet, hogy a sport lesz a központi téma. A másik, amiben nagyobb tételben mernék fogadni, az a történelem, lesz nekünk Búvár Kundunk és Pozsonyi csatánk művészetben megörökítve. Nem beszélve a Hunyadiakról. Azt is meg lehet jósolni, hogy Nándorfehérvár és a kereszténység védelme meg a déli harangszó is szerephez jutnak.

Vagyis előkerül a nem túl sok győztes csata, vagy netán a vesztesek is kicsit átheroizálva?

Igen, a hősiesség. Ha elindul egy ilyen nem rombolásból, hanem szerintük pozitív állításból létrejövő kultúra, akkor a történelem biztosan benne lesz. Ha a sport is benne lenne, mulatságos lenne, ha csupa hős focistát, meg Aranycsapatot festenének le. Biztos, hogy ezen igen sokat nevetnénk, és sok jó kabarétréfa születne.

Csak ezek már nem jutnának el a tévécsatornákig.

Persze, minden ellenőrizve van, de meg fogja találni az útját az emberekhez az, aminek meg kell találnia. Én még mindig nem vagyok pesszimista, optimista vagyok, azt gondolom, hogy ez nem tarthat örökké.

Az építészetben ez mit hozhat? Mondjuk például a felépült stadionok tükrözik ezt a heroizálást?

Én inkább azt mondanám, hogy a debrecenit kivéve, elég rossz minőségűek. Az elmúlt harminc, negyven év stadionjainak a versenyében nem ütik meg a csúcskategóriát.

Kinézetben vagy a beton minőségében?

A beton minőségét nem tudom. De az is lehet, hogy egyszer csak kiderül, nincs bennük megfelelő beton. A Papp László Sportarénáról ránézésre mindenki érzi, hogy az egy minőség, a Fradi stadionra ezt viszont nem mondanám. Azt látom, hogy itt nem az volt a cél, hogy valami új típusú dolgot csináljanak, hanem, hogy legyenek túl azon, hogy megvan a stadion. Legendáriumok vannak az MTK stadionról, hogy micsoda őrület van a pálya végén, ahol a játékos nekifut egy betonfalnak. Tehát lehet, hogy csúcsra van járatva a stadionok építése, de, hogy ezek milyenek lesznek, az már nem nagyon érdekli a megbízót.

Az építészet meghatározó módon függ a megrendelőtől, sokkal inkább, mint a többi művészet. Szoktad emlegetni, hogy kell tudni nemet mondani, például, hogy vágóhidat nem vállalnál, meg, hogy az auswitchi haláltábort is építészek csinálták és pontosan tudták, mit vállalnak. Itt jön be az írástudók felelőssége vagy éppen felelőtlensége.

Persze. Az az ideológia és filozófia nélküli, csak haszonelvű politizálás, napi élet, ami Magyarországon van, nagyon aggasztó. Kizárólag a haszonelvűség dolgozik sokakban. Nincs eszmei alapú nemet mondás. Elterjedt mondás, hogy Orbán Viktor a liberalizmustól eljutott a nem tudom hova, ekkor én azt szoktam mondani, hogy ti biztosak vagytok benne, hogy valaha is liberális volt, és nem az történt, hogy akkor is hazudott, akkor is a haszonelvűség vezérelte? Szerintem sose volt liberális.

Hát ez már tényleg nagyon vitatható. Nem hiszem, hogy ebben igazad van.

Jó, én vállalom, hogy azt gondolom, nem valami indíttatása volt, hanem haszonelvűségből mondta azt, amit mondott. Most pedig borzalmas, amit művel Európával kapcsolatban. Ez számomra megint irracionális. Meg tudom magyarázni, hogy nem érdekli semmi, csak a maga kis klánja.

Erre kérdezhetem azt, miért hagytátok, hogy így legyen? Hogyan jutottunk el a rendszerváltás eufóriájától a mostani helyzetig? Nincs SZDSZ. Az értelmiség gyakorlatilag kiszállt a politikából és nem képviselteti magát. A környező országokhoz képest is hátrébb sasszézunk, pedig mi számítottunk a legvidámabb barakknak, vagyis ebben a régióban a legkedvezőbb pozícióból indultunk.

A legnagyobb hiba, hogy nem tudtuk elérni, hogy az emberek ne higgyenek el hazugságokat. Ami most van, végig hazugságokon alapszik. És ez nem csak a Fideszre vonatkozik, sokkal szélesebb értelemben mondom. Hogyan lehet például, hogy nálunk elhiszik, hogy a tizenharmadik havi nyugdíj baromi jó, és miért nem azt mondják, hogy tessék felemelni a havi nyugdíjat. Az összes demagóg hazugság átment, ami sajnos világjelenség. Tehát, ha azt kérdezed, mi volt a 68-as generációnak a nagyon nagy bűne, akkor ez.

Nem voltatok ti a „köznépnek” kicsit lilák, elefántcsont toronyban ülő értelmiségiek, akiket nem értenek? Nem lehet, hogy nem tanultatok meg alacsony iskolázottságúak, vagy éppen vidékiek nyelvén beszélni?

Sartre se tudott a nép nyelvén beszélni, attól még baromi nagy sztár volt. Az igen jelentős különbség, hogy celebek a celebek vagy filozófusok.

Miért maradtatok ti rétegértelmiségiek?

Azt gondolom, hogy nem rétegértelmiségiek vagyunk, hanem bebizonyosodott Andy Warhol mondása, hogy 15 percre mindenki lehet sztár. Most sok 15 perces sztár nyomul. És ezek mellé a hazugságok mellé odaállnak a tévék játékmesterei, akik lehet, hogy közben meglehetősen jó filmeket csinálnak. Engem kicsit zavar, hogy ezt elintézik azzal, hogy igen jó pénzkereset. A diákjaimon azt látom, hogy számukra tök normális történet, hogy kurválkodom és közben színészkedem. Az nem csak politikus hiba, hogy nem tudtuk az emberek fejébe elültetni, hogy hazugságoknak ne higgyenek. Mindegy, hogy baloldali vagy jobboldali hazugságról van szó. És mindig is megvolt az értelmiségi udvar. Erre mondtam, hogy kell tudni nemet mondani. Néhányszor végigéltem, amikor valaki rájön, hogy igen nagyot hibázott. Ezt nyilvánosan bevallja, majd ellene fordul. Ez a legnehezebb lépéssorozat mindenki életében. Egyszer végigéltem azt, amikor édesanyám kiszabadult a börtönből, és elkezdtek hozzá jönni újságírók, és azt mondták, „Júlia kedves, én megírtam azt a cikket, de hát értse meg…’

Gondolom mártírhalált halt édesapádról volt szó.

-Igen, és az újságírók hozzátették, „én nem gondoltam volna, hogy föl fogják akasztani.” Ezt kiskölyökként megéltem. ’68 körül megint anyámhoz jöttek különböző emberek, és azt mondták, hogy „Júlia, maguknak volt igaza ’56-ban. Nem lehet ezt a rendszert humanizálni, emberarcúvá tenni.” A saját életemben pedig természetesen a rendszerváltás után szintén megtapasztaltam ezt. Ezeknek az embereknek a kínlódásából tudom, hogy iszonyatosan nehéz megtenni ezt a lépést. Igen nehéz lesz a most Fideszt támogató szakértelmiségnek azt mondani, hogy nagyot hibáztak. De meg fog történni. Szerintem ez fog először megtörténni.

Nem elképzelhető, hogy a többségük hisz abban, amit most csinál?

Én nem hiszem, hogy bármelyik értelmiségi kolléga hinne abban, hogy 4000 fős faluba stadiont kell építeni. A racionális szakmákat űző emberek azért látják, ami itt folyik. Mi, akik valamifajta technokrata foglalkozást űzünk, azt a végtelen korrupciót, ami ebben az országban van, abszolút látjuk. Már föl van függesztve az építésziroda, mert annyira államfüggő az egész.

Mármint, hogy az irodád nem vállalhat munkát?

Hát, hogy finoman fogalmazzak, a Fidesz győzelme után eltűntek a munkák, és, ha beadnék egy engedélyezési tervet, igen hosszú idő után kapnám meg nem az engedélyt, hanem a hiánypótlást, amikor újra elkezd ketyegni az óra. Nekem több volt a magánberuházóm, mint az állami vagy önkormányzati megbízás. Egy magánberuházóval nem lehet ezt megcsinálni, mert, ha valaki engedélyezési tervet rendel, azt jelenti, hogy már megvan a pénze az építkezéshez.

Díszletet ezért könnyebb neked most tervezni?

Igen, de díszletből is elég sokat külföldön tervezek. Egy nagyon kedves kollégám tanácsolta nekem, hogy „hát add be más néven!” Mire én azt válaszoltam, hogy ezt már én megtapasztaltam, elég volt nekem 15 éven keresztül, a daliás időkben. Nem akarnám újra ezt csinálni. De hát a diktatórikus rendszereknek irracionális a működésük. Én például nem értettem azt, hogy színházban miért voltam totál letiltva, miközben a tévében néha dolgozhattam álnéven, és a mozifilmekben pedig simán dolgozhattam álnéven. Mindenki tudta, hogy én csinálom, míg a színházban teljes tiltás volt. Sosem értettem, hogy ebben mi a logika.

Ha a sorsodat végig vesszük, olyan szempontból elég szörnyű a pályaív, hogy mártír fiaként indultál el, majd harcoltál a kommunista rendszer ellen, és majdnem ugyanott tartasz, mint akkor. Jó, utazhatsz, meg nyilván több a pénzed, de a szituáció meglehetősen hasonló. Föl lehet tenni a kérdést, hogy akkor ezért harcoltál?

Azért olyan környezetben nőttem föl, ahol ez természetes volt. Első világháború, második világháború, Rákosi rendszer, ’56, börtön, és aztán rendszerváltás, majd még jön ez is. Én gyenge kezdő vagyok ezekhez az emberekhez képest.

Azt lehetne gondolni, hogy ezzel a múlttal és szakmai teljesítménnyel piedesztálra kellene emelni, bár valószínűleg nem vágysz erre. De pont az ellenkezője történik. Ez nem csak rád nézve rossz, hanem egy országkép.

Igen is, meg nem is, mert én azt gondolom, hiába van ellenőrizve a rádió, az újság, minden, a különböző értékek mégiscsak valahogy eljutnak az emberekhez.

Egy körhöz igen, de az ország csücskébe már nem biztos.

Azért, ha megkérdezünk 100 embert, legalább 50 tudja, hogy én csináltam a Lehel téri piacot. A karakószörcsögi asszony is tudja.

De, hogy mit mondtál a rendszerről, azt már nem tudja.

Azt nem tudja.

A Fidesz viszont módszeresen kiépítette a polgári köreit és a legkisebb falvakban is ott van. Az ellenzéknek ez nem sikerül.

Az elképesztő korrupcióról igenis tudnak Karakószörcsögön is. Ezt jobban tudják helyben, mint a városokban.

Akik tudják, azok közül is sokan Fidesz szavazók, mert kicsit növekedett az életszínvonaluk, és nem tudják, mi lenne, ha jönne az ellenzék, félnek tőle, hogy esetleg még rosszabb lesz.

Most ez történt, én csak azt mondom, nem igaz az, hogy sehova semmi nem jut el. Eljut a szavazóhoz, hogy korrupció van, hogy ez rettenetes, eljut, hogy pénzt kell leadni, hogy a közmunka kizsákmányolás, mégis rászavaz. Ezt nem tudom megmagyarázni neked. Erre semmi mást nem lehet mondani, minthogy egy országnak olyan kormánya van, amilyet megszavaz.

Megmagyarázható, mert szemben vele érdemben nincs más.

Te a pozitív szavazatot kéred számon, de van azért proteszt szavazat, ezt tudjuk. Ebbe nem akarok belemenni, mert a korrupció nem csak egy pártra jellemző. És én még nem halottam senkit azt mondani, hogy álljon meg a korrupció, és tényleg csak arról beszélni.

Mindez hová vezet?

A párhuzamos kulturális lehetőségeknek a megteremtése, és ez úgy érzem, hogy zajlik, engem nagy optimizmussal tölt el. Azt is gondolom, hogy az Unió lépni fog, és nem fogja ezt tovább tűrni. Lehet azt mondani, hogy a külföldi beruházók szeretik a diktatúrákat, féldiktatúrákat, mert akkor csak egy emberrel kell valamit megbeszélni, és, ha ő ki van elégítve, akkor jó. De ez sem tart örökké. A párhuzamos kultúrák kiépítése pedig a szemünk előtt zajlik, most beszélgetünk éppen erről.

És nem a közszolgálati rádióban, tévében tesszük.

Nem. Nem. Nem. De azért hozzátenném, mert én ültem a tévé kuratóriumban, hogyha a nézettségi adatokat vesszük, akkor emiatt én nem vagyok annyira elkeseredve. Ekkora beruházással ilyen kicsi eredményt elérni, teljesen irracionális. Tátott szájjal figyelem az ár-érték arányt az ellenőrzött médiumokban.

Az is irracionális, hogy az ellenzéknek már ennyire nincs sajtója. A jobboldal még ellenzékből ütőképes sajtóbirodalmat épített ki, a baloldal már hatalmon engedte pusztulásnak indulni az ő oldalán lévő sajtót, ami még tovább pusztul. Lehet azt mondani, hogy akkor ott van az internet, de gyaníthatóan már azt is figyelik. Ahogy a munkahelyek egy része is megteszi ezt, és emiatt sokan már ott is igencsak megnézik mit posztolnak, kikkel leveleznek.

Törökországból ezt nagyon tudom. Az az ember, aki még mindig Fidesz szavazó, és töröl valakit az ismerősei közül, mert mások a nézetei, egyszer csak elgondolkodik, hogy ekkora barom, és ennyit hazudik ő is másoknak. Azért nem lehet mindig másokat hibáztatni egy olyan országban, ahol lehetne szabadon szavazni. Ne csináljuk már azt, hogy senkinek semmi felelőssége nincsen, aki elment szavazni. Például az is lehet egy nagy hiba, hogy a rendszerváltó értelmiség nem tanította meg a szavazókat, az új generációt, hogy bizony, a szavazás, az felelősség. És, hogy azért ez nem csak úgy van, hogy azt mondom, hú, én most nagyon be vagyok szarva, és ezért a Fideszre szavazok. Nyugodtan lehetne ellene szavazni. A proteszt szavazást nagyon ismerjük. Majdnem azt lehetne mondani, hogy Magyarországon szinte minden választás proteszt szavazás volt, nem valakire szavaztak, hanem valaki ellen. És ez most nem valósul meg.

Szülők és utódok

Itt Koreában, a szociál-liberális elnök, Mun Dzse In lánya, a legnagyobb ellenzéki, konzervatív párt támogatója, szavazója. Ezen senki sincs fennakadva, ő a konzervatív értékeket tartja előbbre valónak valamilyen oknál fogva, mint a liberális vonalat.

Igaz ugyan, hogy a szülei pénzét nem használja párttámogatásra, az is igaz, hogy a szülei egy olyan apartmanból költöztek az elnöki palotába 5 évre, mint amilyenben én lakom például, tehát nem is lehetne senki oligarchája, egy anyuka, kisgyermekekkel, nem több.

Ez csak azért jutott eszembe, mert a napokban módom volt elolvasni az LMP egy tagjának cikkét, amit saját online felületén tett közzé, majd  ebből az írásból, az Index rövidített cikkét, majd az ebből még inkább zanzásított két sort, aztán a baloldali, balliberális közönség reakcióit, melyek jelentős része az író személyének ekézésében merült ki, esetleg a párt szidalmazásával folytatódott, némelyek pedig elintézték annyival, hogy az anyja fia, nem is ő írta, Fidesz propaganda.

Ez persze lehetséges, nekem sem tetszett az írás, nem találtam benne értelmes választ semmilyen kérdésre, csak amolyan általánosságokat, hogy a migráció bizony nem tagadható probléma Európában, meg, hogy legyen mértékletesebb az ellenzék. Nos, ha a mostaninál is mértékletesebb lesz, akkor bevesz pár szem altatót, és végigalussza, míg a nemzetközi trendek eltávolítják a hatalomból a mostaniakat, aztán vesz be újabbat, és folytatja. Az sem érv, hogy ne nevezzük Orbánt diktátornak, és a rendszerét diktatúrának. Aztán miért ne? Talán mert nem az? Dehogynem az. Meg „húzzunk váratlanokat”. Ezt a cikkíró sem ragozta, nekem pedig megjelent lelki szemeim előtt, amint a gyakorlatilag vegetáló ellenzék épp „mértékletesen húz váratlanokat”, ami olyan félmondat, mint anyám krumplispogácsa receptjében a „sózd meg a krumplit, tedd bele a tálba az élesztővel együtt, de ne találkozzanak”. Mindkettőn jó ideig gondolkodtam, ez utóbbi intelem megvalósíthatónak bizonyult némi krumpli lökdösés árán, de a mértékletes és egyben váratlan húzásokra nem találtam megfelelő hasonlatot sem, hacsak nem kihalásra játszunk, de az egyrészt sok millió magyarnak nem opció, másrészt meg az Orbán család meglehetősen szapora, lesz utánpótlás.

Akárhogy is, elolvastam, amit ez a befolyásos LMP-s írt, és megpróbáltam arra reagálni. Komolyan, nem volt egy Háború és Béke hosszúságú valami, pár perc alatt különösebb erőfeszítés nélkül meg lehetett vele küzdeni, nem pontosan értem, hogy vajon miért kell az egyszerűt tovább egyszerűsíteni, majd abból két sornál kevesebb szöveget tartalmazó mémet gyártani, azt utána kontroll nélkül szidni, mert nyilván annak olyan sok értelme van, hogy csak na. Mondjuk nem terheli meg az egyszeri olvasó agytekervényeit, az kétségtelen, ám az is, hogy ideje lenne őket megterhelni, különben soha az életben nem fog változni semmi Magyarországon, illetve dehogynem, egyre rosszabb lesz.

Az nekem nem érv, hogy mert az anyja az, aki. Az sem érv, hogy gazdagnak született, sőt, elméletileg az még előnyére is válhatott volna, nem vált, de erről nem a gazdagság tehet.

Maga az LMP megítélése pedig indifferens, egy abba az alakulatba tartozó ember írását illetően. Ha kritizálunk, vitatkozunk, akkor kritizáljuk a szöveget, vitatkozzunk a gondolatmenettel, ne pedig információ hiányában lőjük a virtuális lövedékeket, azt is egyre unottabban, és unalmasabban.

Sosem értettem egészen a kommentkényszeres embereket. Nyilván nincs az embernek ideje, ereje minden egyes cikket elolvasni, minden egyes véleményt alaposan megismerni, nem is várja el senki. Csupán az lenne talán a követendő, hogy ha nem volt időm, nem volt módom, nem érdekes, zsigerből utálom, el nem olvasnám amit ő ír semmi pénzért, akkor pörgessünk tovább, annyi édes kölyökmacska van a Facebookon, az aznapi szívecske adagot minden további nélkül el lehet szórni, ráadásul nem ártunk vele se magunknak, se másoknak.

Fent említett ifjú titánról ennyit, már ez is több, mint amit az írása alapján megérdemel, nézzük, kik vannak még. Ott a DK, és az MSZP. Remek, náluk mértékletesebb ellenzéket nem kívánhatna magának senki, erről ennyit is, a mai állapotok kialakulásában az MSZP-nek épp annyi felelőssége van, mint amennyi a Fidesznek, nincs mit ezen ragozni már, mindenki tudja. Gyurcsány Ferenc ellenzéki politizálását még progresszívnek is lehetne nevezni, ha ezt demokratikus keretek között tehetné, de így csak segít fenntartani a demokrácia látszatát a Fidesznek, amitől akarva, akaratlanul, maga is kollaboránssá válik. Van még Bokros Lajos, akiről nem tudom miért nem lett népszerűbb, talán az egyetlen ember ezen a térfélen, aki értelmesen, érvek mentén próbálkozott, lehet, hogy ez volt vele a baj. Van még kevés performancer, akik annyira vehetőek komolyan, amennyire a műfaj ezt megengedi, és utána a nagy semmi.

Nagyon sokszor leírtam, hogy véleményem szerint egy társadalom egészségére remekül lehet abból következtetni, hogy bánik a gyermekekkel, az idősekkel, a betegekkel, az elesettekkel. Ugyanígy, az adott társadalom szigorú tükörképe az, amit a politikai „elit”-nek nevezünk. Magyarország esetében az elit szó, nem véletlenül került idézőjelbe, egy beteg társadalom még betegebb tükre a mai politikai szereplő, álljon bármely oldalon. No de mitől lett beteg Magyarország népe? A rendszerváltástól, illetve annak szerencsétlen véghezvitelétől, és attól a ténytől, hogy nem volt, és nincs akarat az emberekben az öngondoskodásra, márpedig a kapitalizmus erről szól. Nem adják a fogyasztói társadalom javait csak úgy grátisz Kádár elvtárs mellé, ahhoz létbizonytalanságban kell élni, ahhoz teljesítménykényszerben kell élni, ahhoz meg kell tanulni, hogy kölcsönt felvenni lehet, de nem muszáj a karácsonyi ajándék megvásárlása érdekében, és még millió dolgot el kell sajátítani, amit a magyar átlag nem kedvel. Neki adjanak egy apukát, egy karizmatikus vezetőt, aki majd megoldja, aki majd gondolkozik helyette, aki dönt, és újra beköszönt a kánaán, ami praktikusan soha nem volt jelen, csak el kellett menni a kelet, és a Nyugatnémet kemping mellett nyáron. Annál élesebben semmi sem tudta megmutatni, mi is a különbség szocializmus, és kapitalizmus között.

A másik különbség, ami a megérdemelt anyagi előnyök mellett van, az nem látszott, arról senki sem gondolta, hogy létezik, pedig de, és ez az, amitől el kellene kezdeni ismét, elölről.

Persze, lehet hibáztatni a nem összefogó ellenzéket, vagy épp az összefogásra biztatót, ízlés szerint, csak épp semmi értelme. Amikor egy hatalom leváltásához már „taktikai szavazást” kell gyakorolni, és minden létező trükköt bevetni, mert eleve esély sincs rá, hogy megtörténjen, akkor az azt jelenti, hogy az adott társadalom jelentős hányada köszöni szépen, a jelenlegi keretek között szeretne élni, ez neki megfelel. Az egyetlen dolog, amit ilyenkor tenni lehet a menekülésen kívül, az a kapitalizmus megtanulása, és megtanítása, hogy legalább a következő generációk fel legyenek készülve arra, hogy önmaguk felelnek az életükért, annak minőségéért, egyetlen kormánypárti, vagy ellenzéki formáció sem tud élni helyettünk, azt nekünk kell megtanulni, a rég megváltozott körülmények között, megváltozott módon. Van egy pszichiáter barátom, ő mindig azt mondja, az ember nem változik, de képes tanulni. Elképzelhető, hogy ezt a képességet kéne most már pallérozni, és picivel kevesebbet hibáztatni másokat azért, amit mi magunk hoztunk létre.

FRISS HÍREK

Eurószázmill...

Kultúrharc a...

A főváros ne...

Ingyen bérle...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK