Kezdőlap Címkék Lenyúlás

Címke: lenyúlás

Dollárbaloldal 

Van ám annak haszna, ha valakinek a többszörös kétharmad birtokában sikerül lenyúlnia a politikát, a gazdaságot, a médiát, a fékeket és ellensúlyokat, az ügyészséget, az igazságszolgáltatást, a tudományt, a művészetet, a sportot és az összes hozzáférhető közpénzt (remélem, nem maradt ki semmi).

Kishazánkban haa bárki kekeckedik a Főnökséggel, rá lehet uszítani a NAV-ot, az ÁSZ-t, az NMHH-t, a Poltpétert, na meg a Hír TV-t is, mely utóbbi ugyan intézkedni nem tud, de a befeketítést tekintve nagymenő. A fentiek közül legjobb az ÁSZ, mert nála elég a gyanú, bizonyítania semmit nem kell, és az ítélete ellen fellebbezésnek helye nincs. Ennél több önkényre alkalmat adó rendszert nehéz lenne kitalálni.

Hogy mit tehet az ellenzék?

Mint az ismeretes, Pártunk és Kormányunk úgy döntött, hogy felkarolja ezt a számára ígéretes „külföldi beavatkozás a magyar választásba dollárokkal” sztorit az ellenzék további kicsinálásának céljából, és rögtön be is rendelték Windischt a Klastromba. Így kellett tenniük, mert ha 2026-ban már kilenctizeddel akarnának nyerni, nem állhat meg a kicsinálás egyetlen pillanatra sem. A kiforrott technika általában az, hogy valamilyen büntetés formájában a Főnökség elcsaklizza az ellenzéki pártoknak azt a kevés pénzét is, ami még marad a szűkös megélhetés után. Úgy hirdessenek, ha tudnak a szemetek!

Az ellenzéki vezetésű önkormányzatoknál, például Budapesten, Kormányék néha másképp csinálják, ott nem csak büntetés a pénzmegvonási ok (lásd pl. a Lánchíd hatmilliárdjának nemfizetését, mert „Nem állt helyre az eredeti állapot”), hanem a szolidaritás is hivatkozási alap, mondván, hogy a gazdag települések fizessenek a szegényeknek. A csóró államot tehát, a gazdag Budapest segítse ki.

Budapest ugyanis gazdag. Hogy honnan tudjuk ezt?

Egyrészt Tarlóstól, aki bukása óta hetente kétszer sértődőtten emlegeti azt a kétszáz milliárdot, ami a főpolgármester váltáskor a kasszában volt, de arról sajnos nem mondott egy szót sem, hogy ez szabad felhasználású pénz, vagy a teljes összeg a szükséges és már elhatározott kiadásokra kell. Előbbi esetben a gazdagság adott, utóbbi esetben sajnos nem a gazdagságot mutatja, hanem az egyik napról a másikra élést.

Másrészt a Kormánytól tudjuk, amely már sokszor nyilatkozta, hogy a fővárosban megtermelt adó minden száz forintjából kilencvenhét forintot ugyan magához von, azaz a fővárosnak saját pénzből csak három forint marad, de mégis mennek a buszok, megújult a Lánchíd, a Blaha, sőt még a Corvin is. Van itt pénz! Sajnos az utóbbi két év újabb orbáni elvonásait tekintve az a maradék három ma már csak két forint, abból dőzsölhet meg segélyezhet Budapest. Az állam helyett. Mert az viszont szegény. Kellemetlen állapot.

Szóval az állam szegény. Hát még a FIDESZ! Az milyen szegény!

  • Sohasem telne neki 130 milliárdra, amennyiből megvehetné az MTVA-t, hogy az őt folyamatosan dicsérje, az ellenzéket meg folyamatosan szidja. Még szerencse, hogy a szegény állam az adóbevételekből össze tud kaparni évente ennyi közpénzt, és elintézte vele a közmédia fideszes pártmédiává züllesztését. Intézte, intézi, és intézni fogja, ahogy a kormányt ismerem. Little problem, hogy az elegáns húzás láttán a Nyugat nemhogy nem tapsol, de még hörög is, mert nem tetszik neki. Hát milyen mimózák, tessen mondani! Sok hülye!
  • Tovább ragozva a kérdéskört, ugyanígy nem telne szegény FIDESZ-nek a Rogán féle, főleg propagandára használt állami konglomerátum 44 milliárddal való megtámogatására sem, azon célból, hogy Rogánék plakátoljanak mindenfelé, meg Miniszterelnökúr szíves közreműködését igénybe véve konzultáljanak a néppel. Ez ugyan elvileg az államnak a polgárokkal való jobb együttműködése céljából, valamint az informálásuk érdekében történik, ám mivel a plakátokon valamint a konzultációs kérdéseket tekintve soha nem a pártok megegyezésén alapuló, hanem mindig a FIDESZ által kitalált, és az ő érdekeit szolgáló szöveg a nyerő, nyugodtan tekinthetjük ezt is közpénzből fizetett pártreklámok végtelen sorának.
  • Korábban az állam gazdagabb volt, így meg tudta venni azokat az állami vállalatokat, amelyek jelenleg az általuk forgatott közpénzből a megfelelő sajtótermékekben (NER lapok) hirdetéseket adnak fel, hogy azok anyagi gondok nélkül, azaz hűségesen tudják szolgálni a FIDESZ-t.
  • Hogy az ispánságokon és egyéb állami szerveknél is jut közpénz a fideszes pártpropagandára, az meg nem kérdés. Semmiképp.

A fentiek alapján mindent összeadva kiderül, hogy közel 200 milliárdnyi közpénz megy el a regnáló párt propagandisztikus támogatására (évente).

Ennek fényében nem egészen érthető, hogy ha az ellenzék pártjaihoz még akár érkezett is volna egyszeri 4 milliárd forint, hogy tudjanak miből kampányolni (bár a./ egyelőre nincs bizonyítva, és b./ ez ugyan külföldi, de saját pénz, azaz senkitől de főleg nem a magyaroktól lopott), az a 4 milliárd csak a töredéke annak, amit a mi adónkból a FIDESZ saját kampányára fordít.

Lehettek volna az ellenzékkel nagyvonalúbbak, ha már magukhoz azok, mert a morálisan sokkal ótvarabb, és két nagyságrenddel nagyobb hatású, közpénztolvajként való beavatkozásukat simán nézik el maguknak, ám, mint tudjuk, az úri viselkedés nem az ő sajátjuk. Semmiképp nem az.

Kispolgári középparasztokhoz nem is illene.

Pártvonalon kívül – Déli kávé Szele Tamással

A ma déli kávénk mellé megint egy kis pártpolitikát szervírozunk: ha meg tetszik figyelni, úgy fogyasztjuk a magyar nem kormánypárti mozgalmakat, mint a pizzát szokás, kívülről befelé, esetleg néha le-lecsapva egy izgalmasabb falatra. Hát, most a pizza keményre sült héja következik, de azt is meg kell enni: a kamupártok.

Kezdjük rögtön azzal, hogy a magyar kampányfinanszírozási törvényt annak idején, a rendszerváltás garabonciás napjaiban vagy finom lelkű idealisták, vagy dörzsölt brigantik fogalmazták, sőt, valószínűleg mindkét állítás igaz: ugyanis nagyon komoly lehetőséget nyújt minden, a politika színpadán frissen megjelenő, feltörekvő egyénnek és mozgalomnak. Még a mostani, 2013. évi LXXXVII. törvény szerint is:

„1. §. Az országgyűlési képviselők általános és időközi választásán minden egyéni választókerületi képviselőjelölt (a továbbiakban: jelölt) egymillió forint összegű, a központi költségvetésből juttatott támogatásra jogosult.

3. §. Az országgyűlési képviselők általános választásán minden pártlistát állító párt a központi költségvetésből az 5. § szerinti összeg
a) 15%-ával megegyező összegű támogatásra jogosult, ha legalább huszonhét,
b) 30%-ával megegyező összegű támogatásra jogosult, ha legalább ötvennégy,
c) 45%-ával megegyező összegű támogatásra jogosult, ha legalább nyolcvan,
d) 60%-ával megegyező összegű támogatásra jogosult, ha minden
egyéni választókerületben jelöltet állított.”

Nem nagy összeg ez, ha belegondolunk egy hagyományos választási kampány költségeibe, de nem is kicsi, ügyes pártok több száz milliót is összeszedhetnek, bár el kell számolni a kiadásokkal, azonban ez Magyarországon – ahol köznyelvi elem a „lepapírozzuk” és a „megoldjuk okosban” kifejezés – igazán nem jelenthet gondot. Tény viszont, hogy a szabályellenes finanszírozás esetén – így járt a Jobbik idén – bizony be kell fizetni az államkincstárba a fű alatt kapott pénzt is, ami komoly anyagi érvágást jelenthet.

Azt sem árt tudni, hogy a törvény szerint az országos listák után járó kampánytámogatást akkor kell visszafizetnie egy pártnak, ha a listára kapott szavazatok aránya 1 százalék alatt marad, ami reális eleme a törvénynek, hiszen ha egy mozgalom minimálisan sem képes teljesíteni, akkor tényleg nincs keresnivalója a közéletben, hiszen olyan kevés embert képvisel, és ha pénzt vett fel, adja is meg.

Az álpárt nagyon nagy üzlet is tud lenni

No, ezzel szokott baj lenni. A magyar pártpolitikusok – mármint az elismert pártok politikusai – szerint a kamupártokat kizárólag az ármány hozza létre, a célból, hogy tőlük szavazatokat vonjanak el (mondjuk egymásról is ugyanezt állítják), de azért ne feledjük, hogy az álpárt nagyon nagy üzlet is tud lenni. Nem akkora, mint egy kaszinó, akkora sem, mint egy Nemzeti Dohánybolt, de nincs is vele annyi munka. Lássuk most az idei választásokon egy százalék alatt teljesítő pártok és tartozásaik listáját, mert Jupiterre, tanulságos olvasmány!

MAGYARORSZÁGI CIGÁNYPÁRT – 154 167 773 forint tartozás
SZEGÉNY EMBEREK MAGYARORSZÁGÉRT PÁRT – 154 167 773 forint tartozás
TENNI AKARÁS MOZGALOM – 154 114 962 forint tartozás
KELL AZ ÖSSZEFOGÁS PÁRT – 154 167 773 forint tartozás
SPORTOS ÉS EGÉSZSÉGES MAGYARORSZÁGÉRT PÁRT – 154 160 229 forint tartozás
IRÁNYTŰ PÁRT – 154 160 229 forint tartozás
EURÓPAI ROMA KERESZTÉNYEK JOBBLÉTÉÉRT DEMOKRATIKUS PÁRT – 154 160 229 forint tartozás
NET PÁRT – 154 107 418 forint tartozás
REND ÉS ELSZÁMOLTATÁS PÁRT – 154 107 418 forint tartozás
MAGYARORSZÁGON ÉLŐ DOLGOZÓ ÉS TANULÓ EMBEREK PÁRTJA – 154 114 962 forint tartozás
CSALÁDOK PÁRTJA – 154 107 418 forint tartozás
KÖZÖS NEVEZŐ 2018 – 154 152 684 forint tartozás
ÖSSZEFOGÁS PÁRT – 308 214 836 forint tartozás

Azt én tudom, hogy a Cégbíróságon nem épp stiliszták dolgoznak, de egyiknél-másiknál azt csodálom, hogyan lehetett őket egyáltalán bejegyezni? Mire gondolhatott például a Sportos és Egészséges Magyarországért Párt alapítója, miféle politikai szándék vezette? Mi történt volna, ha tévedésből bejutnak a Parlamentbe vagy ne adja az Isten, győznek? Alaptörvénybe emelik a szögletet és a középkezdést?

És a NET Párt mihez kezdett volna? Garantálja a sávszélessséget?

A pénz eltűnt

Nyilván nem politikai, hanem pénzcsinálási szándékok vezették ezeket az ambiciózus hölgyeket és urakat, akik néha komoly hálózatokat is építettek a pártjaikból: ilyen volt a Magyarországon Élő Dolgozó és Tanuló Emberek Pártja. Ami egy ferencvárosi kerékpárgumi-üzletbe volt bejegyezve. Ők a Családok Pártjával működtek együtt, mondhatni koalícióban, mely egy kisboltban működött az iratok szerint, majd a szép közreműködésbe belépett harmadiknak az Összefogás Párt is, így aztán együtt több, mint hatszáz milliót markolhattak fel – a botrány akkor tört ki, mikor kiderült, hogy nem pártcsaládról, hanem teljesen valódi családról van szó, a család különböző tagjai nevén futottak a különböző mozgalmak.

Nyomukat ősi magyar hagyományaink szerint bottal ütik az illetékesek.

Hát igen, ugyanis nem csak egyéni jelöltek után jár a támogatás: ha a párt országos listát is tudott állítani, akkor a jelöltek számának függvényében akár további 597 millió forintot is felvehet. És fel is vesz, mint a mellékelt ábrák mutatják.

Azt tetszenek mondani, ez világbotrány? Az bizony, de valamiért hagyjuk.

Illetve, nem szimplán valamiért. A törvényt csak a kormányzó kétharmad tudná megváltoztatni, ám ők nem akarják, ugyanis részben igaz, hogy a kis pártok megosztják a szavazatokat, de az is igaz, hogy a kamupártok nem: azokra ugyan nem szavaz senki. Viszont, tekintve, hogy idén is huszonhárom párt indult az országgyűlési választásokon, és ezek közül tizenhárom, azaz jóval több, mint a felük volt kamupárt, elmondhatjuk, hogy a kamupártok egyrészt a kampánytámogatási törvény melléktermékei, másrészt, hogy igazi nagy kárt mégis inkább az államkincstárban tesznek.

Azt se feledjük, hogy a kamupárt elvben mindig ellenzéki – de csak annyiban, hogy nem tagja a kormánykoalíciónak.

Nem úgy működnek, ahogy azt nekik kitalálták, nem szívják el a szavazókat a többi politikai mozgalomtól, hiszen szinte csak tévedésből voksolnak rájuk a választók – különben nem kéne visszafizessék a felvett dotációkat. Illetve, ördögöt fognak azok visszafizetni, ahhoz előbb kézre kéne keríteni a felelősöket, de erre még szándék sem nagyon mutatkozik.

Épp ezért nem is jósolhatunk nagy jövőt nekik: olyan ez az üzletág, mint az olajszőkítés volt, egy ideig virágzott, ontotta a pénzt, aztán nem is annyira a rendőrségi fellépés, mint inkább a jogi környezet megváltozása miatt elmúltak a szép napok és az olajszőkítők áttértek más, hasonlóan jövedelmező bizniszre.

A kampányfinanszírozási törvény szigorítása nehézzé tenné valódi új pártok megjelenését is

Viszont, ha szigorítanák a kampányfinanszírozási törvényt – amit, esküszöm bármire, egy emberként szavaz majd meg az ellenzék is! – azzal lehetetlenné vagy végletesen nehézzé tennék a valódi új pártok megjelenését is, de hát a magyar pártélet olyan, mint egy úri kaszinó, amibe csak ritkán van felvétel és akkor is komoly ajánlókat kell hozni a jelentkezéskor. Azt senki se gondolja komolyan, hogy az Országgyűlésben bármelyik erő örülne a konkurencia megjelenésének: legfeljebb tudomásul veszik, mint az a Jobbikkal történt, vagy el sem hiszik, ahogy majd a Kétfarkúakkal fog történni, akik nézetem szerint a következő ciklusban nem is egy képviselőt adnak majd.

Már persze, ha egyáltalán lesznek választások.

Hát itt tartunk most, hölgyeim és uraim: ez volt a kamupártok tündöklésének és bukásának kora.

Így nyúlják le a piacot és a közpénzt

Egy befolyásos vállalkozóval tárgyaltam a napokban – pontosabban egy üzletemberrel, aki befolyásos volt, de a cégét a NER szándékosan csődközelbe kényszerítette. Egy ma már tipikusnak nevezhető történet arról, hogy a fideszes haveri kör minden üzletágat meg akar szerezni, persze nem szabad, piaci versenyben, hanem hatalmával visszaélve.

Az üzletembert és cégét, sőt az érintett gazdasági ágazatot sem nevezem meg, van neki enélkül is elég baja. Ami pedig vele történt egyáltalán nem ritkaság a mai Magyarországon.

Szóval az üzletember már a rendszerváltás után elkezdte felépíteni vállalkozását, amely rövidesen toronymagasan piacvezető lett az ágazatában. Új technológiát honosítottak meg, nem kevés fejlesztés kötődik a cégéhez. Mindez persze komoly bevételt és nyereséget hozott, amire aztán szemet vetettek a NERtársak. Az államhoz és a Párthoz, a NER kompatibilis oligarchákhoz köthető cégek kivonultak a velük való együttműködésből, zuhant a megrendelések száma, és elterjedt a piacon a hír, hogy fel akarnak építeni egy nagy konkurens fideszes céget. Le akarják nyúlni ezt az üzletágat is.

Eddig ebben nincs semmi meglepő, számos hasonló történetet hallottam már én is. Ami számomra újdonság volt, az annak gátlástalan és lényegében kendőzetlen módszere, ahogy ezt össze akarják kapcsolni a közpénzek lenyúlásával.

Az ismerősöm, mivel a cége már csőd közelben van, felajánlotta, hogy nagyon nyomott áron, néhányszor tízmillió forintért eladja a cége berendezéseit és a használatukhoz fejlesztett szoftvert a nyomuló fideszes konkurenseknek. A teljes felszámolásnál még ez is jobb egy kicsit.

Az ember azt gondolná, hogy ilyenkor azok lecsapnak a számukra nagyon kedvező ajánlatra és ezzel azonnal monopolhelyzetbe kerülnek a piacon. De nem! Meglepő módon elutasították az ajánlatot. Azért nem, mert a tízmilliós nagyságrendű vásárlás helyett inkább ennek a százszorosáért (!) vesznek új berendezéseket és fejlesztenek új szoftvert. Naná, hogy állami támogatással, a rengeteg közpénz pedig elveszíti közpénz jellegét.

A vállalkozó azt nem említette, hogy a Keresztapa küldött-e neki lófejet az ágyába.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!