Kezdőlap Címkék Közvélemény-kutatás

Címke: közvélemény-kutatás

Picit csökkent a Fidesz támogatottsága

1

Publicus Intézet a Vasárnapi Hírek megbízásából október 11. és 17. között 1007 fő megkérdezésével készített reprezentatív közvélemény-kutatásban vizsgálta a pártok támogatottságának alakulását. Fidesz-KDNP támogatottsága 24 százalék, az MSZP-P-é és a Jobbiké 9 százalék.

A Fidesz-KDNP támogatottsága a múlt havi növekedés után ebben a hónapban két százalékpontot csökkent, így 24 százalék.

Az MSZP-P támogatottsága a múlt hónapban mérthez képest változatlan, 9 százalék.

A Jobbik támogatottsága az elmúlt hónapok lassú csökkenése után ebben a hónapban nem változott, és így 9 százalék.

Az LMP támogatottsága egy százalékpontot csökkenve, 2 százalék, a DK esetében nem változott, 3 százalék. A Kétfarkú Kutya párt és a Momentum esetében sem változott a támogatottság, így azok 2 és 1 százalék. A Mi hazánk mozgalom párt támogatottsága megjelenése óta most először elérte az 1 százalékot. Az MLP-nek viszont ez most sem sikerült. Az Együttet pedig megszűnése okán 2018 júniustól nem mérik.

A bizonytalanok aránya a múlt havi csökkenés után, most két százalékpontot növekedve, 47 százalék.

Módszertan

A kérdőíves vizsgálatot 2018. október 11 – 17 között a Publicus Intézet készítette az ország felnőtt népességét reprezentáló 1007 fő telefonos megkérdezésével, a Publicus Omnibusz részeként. A mintavételből eredő torzulások a KSH Népszámlálás 2011 adatain alapuló súlyozással korrigáltak. A felmérésbe bevont személyek nem, életkor, iskolai végzettség, régió és településtípus szerinti összetétele megbízhatóan reprezentálja a hazai lakosság hasonló ismérvek szerinti összetételét. Az adott mintanagyság mellett a vizsgálatból nyert adatokról 95 százalékos biztonsággal állítható, hogy legfeljebb +/-3,1 százalékponttal térnek el attól, amit az összes 18 éves vagy idősebb magyar lakos megkérdezésével kaptunk volna. Ez a mintahiba azonban nagyobb akkor, ha egy megoszlást nem a kérdezettek összességére, hanem annak kisebb alcsoportjára adunk meg.

Félmilliós Fidesz-veszteség: nem annyi, sőt

Szó sincs arról, hogy félmilliós támogatói tábort bukott volna a Fidesz – mondja a felmérést készítő Medián ügyvezetője. Szavaiból kiderül, hogy nehezményezi a hvg.hu interpretációját. A számok ugyanis azt tanúsítják, hogy a Fidesz inkább erősödött, különösen a szavazási hajlandóság alakulása következtében. Adataikat alátámasztja a Závecz Research mérése is.

Csak látszólagos a Fidesz jelentős támogatói csökkenése, a valóságban lehet, hogy még erősödött is a kormánypárt pozíciója, a hvg.hu ugyanis nem összemérhetőként számon tartott adatokat hasonlított egymáshoz – derül ki a Medián ügyvezetőjének szavaiból.

A portál márciushoz képest 7 százalékpontnyi, összesen bő félmilliós támogatásvesztésről írt cikket szerdán, beharangozandó a nyomtatott lap csütörtökön megjelenő számában olvasható teljes felmérést. (Ez utóbbi már csak a májussal összevetett adatokat tartalmazza.)

Hann Endre a Független Hírügynökségnek elmondta, hogy számára indokolatlanul a Medián jelenlegi felmérését a márciusi adatokkal vetették össze a portálnál.

Ekkor ugyanis – karnyújtásnyira a választáshoz – a választani tudókat érdemes inkább alapul venni, ami márciusban 51 százalék volt a Fidesz esetében (a választókorúaknál 41 százalék). Mivel közben lezajlott a pártok megméretése, jelenleg a választási eredménnyel való összehasonlítás a szakszerű. Márpedig

a Fidesz listás eredménye 47 százalék volt, aminek a választani tudó biztos szavazók kategóriája felel meg, ez szeptemberben történetesen 60 százalék.

Vagyis a Fidesz vélhetően még erősödött is – vonta le a következtetést Hann Endre. Ebben persze szerepe lehet a választások utáni úgynevezett győzteshez húzás hatása maradékának is.

Azért is ellentmondásos a márciusi számok alapul vétele, mert a pártok támogatottsági arányát nagyban befolyásolja a szavazási aktivitás. Ez pedig nagyot zuhant április óta (egy héttel a választás előtt 66, most pedig alig 53 százalék mondta azt, hogy elmenne voksolni). Kivéve két pártot, a Fideszt és a DK-t, amelyek tábora rendkívüli elkötelezettségről tanúskodó 76, illetve 77 százalékban biztos szavazónak nevezte magát; az MSZP-ben mindössze 46 százalék az arány.

Egyébként ha a teljes választókorú populációt nézzük, akkor a választáshoz képest mért 4 százalékpont Fidesz-veszteség is csak 300 ezer embert takar, nem pedig félmilliót.

A Medián számai a többi párt esetében stagnálást-visszaesést mutatnak. A Jobbiké (9 százalék) a legdrámaibb: a teljes népességben 4 százalékpontnyi,

korábbi szimpatizánsainak negyede úszott el.

Ezzel az MSZP (8 százalék) hibahatáron belülre megközelítette őket. A DK 6, az LMP 3 százalékkal következik, utóbbi azonban már mindegyik összevetésben az 5 százalékos küszöb alá csúszott. Először mérte az ex-jobbikosok által alapított Mi Hazánk Mozgalmat a Medián. Az összes választónál 1, a biztos szavazóknál 2 százalékon állnak.

Összességében az mondható, hogy a pártokat elhagyók inkább a bizonytalanok táborát gyarapították, május óta 25-ről 31 százalékra nőtt ez a tábor.

A ZRI Závecz Research szeptemberi mérése is hasonló eredményt mutat, amelyet az Infostart ismertet. Eszerint egy hónap alatt szeptemberre alig változtak az erőviszonyok, a Fidesz tábora 35 százalék (választókorúak), illetve 57 százalék (biztos pártválasztók). Az MSZP változatlanul 6-7 százalékos, a Jobbik is őrzi 10 százalékos körét, miként a DK 4 százaléka se változik érdemben a 18 évnél idősebbek soraiban. A biztos pártválasztóknál a Jobbik 14, az MSZP 11, a DK 7 százalékot tudhat magáénak, az LMP 3 százalékot.

A Mi hazánk Mozgalom a Závecznél is megjelent, 1, illetve 2 százalékot mutatott ki náluk, vagyis a biztos szavazók körében nagyobb elkötelezettség vélelmezhető.

A többség tudta, hogy aránytalan a választási rendszer

Minden hatodik ember már a választások előtt tudta, hogy a kormánypártnak kedvez a választási rendszer, és 50 százalék úgy gondolta, hogy ez nem jó. Márciusban a többség tiszta és igazságos voksolásra számított.

Vegyes képet mutat a magyarok ismerete és viszonya a hazai választási rendszerről – derül ki a Political Capital (PC) elemzéséből, amelyet a Závecz Research által március közepén a Friedrich-Ebert-Stiftung és a PC megbízásából végzett közvélemény-kutatásból készített.

Sokkal kevesebben (60 százalék) tudta megmondani, hogy két szavazólapot kapunk, mint kilenc éve (72 százalék). Az öt százalékos bejutási küszöbbel pedig a megkérdezettek kevesebb, mint fele volt tisztában. Igen gyér a saját egyéni képviselő ismerete: noha az arány javult kilenc év alatt, most is ötből csak ketten tudták megnevezni.

A választás utáni visszaélés-, sőt, csalásgyanút övező viták láttán érdekes adat, hogy márciusban, tehát egy hónappal a voksolás előtt a többség arra számított, hogy tiszta és igazságos választás lesz. A grafikonból kiderül, hogy a Jobbik és a DK szimpatizánsai körében eleve meglehetősen nagy volt a fenntartás ebben a kérdésben.

Forrás: Political Capital

Ez azért is fontos adatsor, mert a választásra készülők meglehetősen pontosan tudták, hogy a rendszer nem egyenlően mér, még ha ebben a körben különböző kérdésekre nem egyformán válaszoltak. Például – iskolai osztályzattal – közepest adott a relatíve legnagyobb csoport, 32 százalék arra a kérdésre, hogy érvényesül-e az a követelmény, hogy ugyanannyit érjen minden szavazat. (Nem meglepően a Fidesz-támogatók legnagyobb csoportja, 41 százalék szerint teljesen érvényesül.)

Ugyanakkor az emberek többsége tudja, hogy a 2011-ben kialakított választási rendszer még inkább a legtöbb szavazatot kapó pártnak kedvez, 59 százaléka azt is pontosan tudta, hogy a kormánypártnak. Még a fideszesek többsége is így gondolja.

Részrehajlástól mentesnek csak 16 százalék ítéli a választási rendszert, ami talán az egyik legszimptomatikusabb adat a teljes kutatásban

– vonta le a következtetést a PC.

A választási adatok egyébként pontosan igazolják az emberek ismereteit és előzetes várakozásait. A három hete lezajlott választáson a Fidesz egy mandátumához 41 ezer szavazat kellett, a másik véglet az Együtt (96 ezer). S ahogyan javul az eredmény, úgy csökken ez a szám.

S az is kiderül a válaszokból, hogy a négyévente választók szerint ez nem jó. Minden második azt részesíti előnyben, hogy a választói akaratot tükrözze a parlamenti képviselet megoszlása, és csak 35 százalék szerint fontosabb ezzel szemben a kormányzati stabilitás.

Stabil a külhoni magyar állampolgárok választójogának elutasítása,

60 százalék most is masszívan ellenzi ezt – éppúgy, mint a Publicus tavaly augusztusi mérése. (A DK-ban szinte mindenki, de még a jobbikosoknak is 77 százaléka. Egyedül a Fidesz-hívek körében van enyhe, 56 százalékos egyetértés.)

A PC szerint a választási rendszerről való folyamatos diskurzus eredménye lehet, hogy a válaszadók többsége szerint politikai érdekeket is szolgál a 2011 során megalkotott választókerületi térkép, és jelentős problémának érzékelik a külföldön tartózkodók szavazási módjának megkülönböztetését ugyanúgy, mint a jelöltállítás kapcsán menetrendszerűen felmerülő adatvédelmi aggályokat.

Hann Endre: A hintapolitika bukásra lehet ítélve

“Nagyon erős fenyegetést kapott a társadalom, és ennek ellenére többséget kapott a Fidesz…Nem tudjuk, hogy mi várható. Nem tudjuk, hogy jogi, netán rendőri eszközökkel fellépnek-e a civil szervezetekkel szemben” – mondta Hann Endre, a Medián ügyvezető igazgatója. A Független Hírügynökségnek adott interjújában beszélt a választási eredményhez vezető okokról, s egyebek között azt is kifejtette, hogy egyetért szakértőkkel, akik szerint a világtörténelemben nem volt még ilyen, hogy egy párt, egy kormány a saját népét egy ilyen fenyegetéssel képes legyen ekkora hatékonysággal befolyásolni. A választás tisztasága kérdésében hajlik arra, hogy elfogadja, rendszer-szintű csalás nem történt. Fontos dolgokat mond ki az interjúban arról is, hogy szerinte mi várható az elkövetkező időszakban.

 

Ketten nyertek a vasárnapi választáson, a Fidesz meg a Medián. Pedig te magad személy szerint is kaptál hideget-meleget, amikor a szavazást megelőző napokban kétharmados győzelmet jeleztél a Fidesz számára. Mindenki azt mondta, hogy a 65 százalék feletti részvétel már szinte kizárólag az ellenzéknek hoz voksokat.

Én ilyet nem mondtam.

Nem te mondtad, csak 65-66 százalékos aktivitást mértél.

Bizonyára megcsal a memóriád. Az előzetes felmérések egyébként normál részvételt ígértek, abban a bizonyos HVG cikkben, a múlt hét csütörtökjén írtam le először, a legfrissebb felmérés eredményeként, hogy hatvanról hatvanhatra ugrott fel három hét alatt a választási hajlandóság. Ez a szám engem is megdöbbentett, ilyen dinamikát még soha nem tapasztaltam. És azt is észre kellett venni, hogy ennek a hatszázalékos növekedésnek a döntő része a falvakból táplálkozik. Ez, ismétlem, el is olvasható a múlt heti HVG-ben. Kétségtelen, hogy korábban én is azt olvastam ki az adatokból, hogy a növekvő részvétel az ellenzéknek kedvezhet. De az a választást kb. 10 nappal megelőző felmérés megmutatta, hogy mozgósítás elsősorban a fideszes szavazókat érte el.

Ez is váratlanul ért?

Inkább azt mondom, hogy a Jobbik gyenge szereplése lepett meg, mert a korábbi tapasztalatok és mérések erősebbnek mutatták a Jobbikot. Szerintem az a nagyon erős kampány, amit ellenük folytattak, sokakat ejtett gondolkodóba.

Miért?

Mert ez egy olyan közönség, amely sokkal kiszolgáltatottabb az ilyen durva kampányeszközökkel szemben.

Ezek szerint a Fidesznek ezek az üzenetei elérték a vidéki lakosságot.

A mostani választásnak ez volt az egyik legnagyobb tanulsága: a Fidesz az utolsó napokban, hetekben elképesztő – megkockáztatom -, káprázatos mozgósítást hajtott végre.

És ezt mi innen, a fővárosból ezt nem láttuk?

Hát igen, ez az. Azt nem állíthatom, hogy senki nem érzékelhette, akadtak persze ilyenek, de általában nem láttuk. Nem is feltétlenül láthattuk, mert nem mindig nyílt módszerekkel állunk szemben. És nem pusztán a nyilvánvalóan etikátlan módszerekre utalok, hanem olyanokra, amelyek szinte láthatatlanok. Például, ha egy kis település fideszes, vagy függetlennek mondott, de a kormánypárthoz kötődő polgármestere személyesen motiválja a falu lakosságát, akár pozitív, akár negatív értelemben, annak nagy hatása lehetett. Én nem akarok ebben ítélkezni, hallok ilyen meg olyan történeteket, de ennek nincs jelentősége. Nincs, mert ez egy adottság, amellyel a másik oldal nem tudott élni. Főként azért, mert az idők folyamán elvesztette azt a kapcsolatrendszerét, amely korábban a rendelkezésére állt.

Annyiban vitatkoznék veled, hogy azért az erkölcsi része nem tehető zárójelbe, még ha adottságnak is kell tekinteni. Mindenestre abban viszont igazad van, hogy az MSZP elfelejtett hálózatot építeni.

Nem pusztán elfelejtett, hanem hagyta szétmállani. De mindegy is, mert most nem fogjuk végigelemezni, hogy mindez hogyan történt. Viszont én is reagálnék a te erkölcsöt érintő megjegyzésedre. Nem akartam én az erkölcstől elszakadva beszélni, csak annyit mondtam, hogy a befolyásolás, praktikus mozgósítási szempontból, mindegy, hogy pozitív, vagy negatív. Neked meg kell értened ezt: ha azt mondjuk, hogy door to door kampányt kell folytati, azaz ajtóról ajtóra járnak, akkor ez belefér. Amiről persze érdemes beszélni, az a kampánynak az a tematikája, amely egy nem létező célpontot jelöl ki, fogalmazhatok úgy is, hogy egy fantomot rajzol fel a választók elé. Arra gondolok, hogy Magyarországon a migráns, mint fenyegetés, valójában nem létezik. Szakértők mondják, hogy a világtörténelemben nem volt még ilyen, hogy egy párt, egy kormány a saját népét egy ilyen fenyegetéssel képes legyen ekkora hatékonysággal befolyásolni.

A hódmezővásárhelyi választás után volt ebben némi bizonytalanság, a Fidesz médiamunkásai például ki is mondták, hogy abba kell hagyni a migránsozást, ám két nap múltával épp az ellenkezője történt.

Igen, feltehetően valóban volt egy átmeneti elbizonytalanodás a legszűkebb pártvezetés körében is, és ezt ezek a médiamunkások érzékelték, ezért aztán azonnal megpróbáltak igazodni, meg irányt mutatni, de engem nem érdekel, hogy mit gondol a Bayer meg a Bencsik, igazán nem tudom, hogy ebben mennyi volt a saját gondolatuk, és mennyi az irányított, de az biztos, hogy két nap alatt eldöntötték Orbánék: tovább mennek az eddig úton, sőt fel is erősítik azt.

Érdemes lesz egyszer végigelemezni, hogy ki mit élt át Hódmezővásárhely után.

Emlékszel, milyen eufória volt, hogy legyőzhető a Fidesz. És ez nagyon fontos fordulat volt: addig senki nem bízott az ellenzék pártjaiban abban, hogy legyőzhető a kormányoldal. Ezért sem lehetett számítani az együttműködésre; miért hoznának áldozatot azért, ami biztos vereséget és veszteséget hoz. Akkor azonban megfordult a hangulat, de csak nagyon rövid időre.

Azt azért a többség úgy gondolta továbbra is, hogy nem lesz kétharmada a Fidesznek.

Igen, és sokan tartották volna ezt az eredményt már önmagában győzelemnek. De az a hit, hogy itt győzni is lehet, legfeljebb két napig tartotta magát, ez hozott magával egyfajta lelkesedést is, hogy az ellenzéki szereplők képesek lesznek megállapodni egymással, de ez nagyon gyorsan elmúlt. Emiatt aztán egészen a választások napjáig ment tovább az az iszapbirkózás, amely végig jellemezte az ellenzéket. A Fidesz pedig, eközben látványosan felismerte, hogy itt most mindent meg kell tenni a győzelemért.

Azt is felismerte, hogy ehhez a vidéket kell megszereznie?

Igen, tudták. Azért azt ne higgyük, hogy ez nagy meglepetés, legfeljebb az arányok azok. Az ellenzéknek viszont feltétlenül pozitív, ha ki tudná használni, hogy Budapesten mennyire erősnek bizonyultak. Biztató is lehetne számukra, ha lenne rá egy világos stratégia.

Ennek a rendkívül éles határvonalnak, ami Budapest és a vidék között húzódik, mi lehet a magyarázata?

A hagyományoknak óriási a szerepe. Amikor mandátumbecslést csinálunk, az alapvető kiinduló pont az adott település, régió tradíciója. Budapestre nem véletlenül mondták többször, hogy a bűnös város. A fővárosnak hatalmas liberális, baloldali hagyományai vannak, ezért az itteni végeredmény sem olyan nagy csoda az én szememben.

Annyi változás azonban még itt is érzékelhető volt, hogy a rendszerváltás óta hegemón jobboldali kerületeket bukta el kis híján a Fidesz; megfelelő koordináció esetén akár az összeset elveszíthette volna.

Mert ez egy más kultúra, mint ami vidéken tapasztalható. Vagyis az a kizárólagossá tett kampányelem, tehát a migránsozás, illetve tegyünk hozzá még egy elemet, a stabilitás ígéretét, kevésbé működött.

A biztonság igényének erejét semmiképp se becsüljük le. A kampányban nagyon erősen lehetett ugyanis érvelni azzal, hogy egy ilyen ellenzék, amelyik széttagolt, és egymással is alig ért szót, az veszélyezteti nemcsak az ország, de a családok életének stabilitását is.

Szoktatok készíteni kutatást a választások után, és azok azt mutatták, hogy még többen emlékeztek úgy, hogy a végső győztesre szavaztak, mint, amilyet a valós eredmény mutatott. Most is így lenne szerinted?

Most jóslásra késztetsz. Értem én persze, hogy miért kérdezed, nyilván azért, hogy éreznek-e bűntudatot az emberek a végeredmény miatt. Szerintem egyébként most se mutatna mást a kutatás, mint korábban, megfelelő tagoltsággal persze. Kétségtelen, kényes ez a mostani helyzet. Voltak, vannak ilyen jelek, amelyek azt mutatják, hogy a szavazók közül akadnak jópáran olyanok, akik utólag megijedtek attól, hogy mit tettek. De a szavazóbázis, feltehetően stabil marad. Egyébként pedig hét végén indul egy kutatásunk, néhány hét múlva meglátjuk, mit mutatnak az adatok. 

Amit hallok: a hangadók pillanatnyilag a bűnbakképzéssel vannak elfoglalva. És azzal, ez viszi el mostanság az energiákat, hogy történt-e itt jelentős mértékű csalás, vagy sem. Már ez is megosztja az ellenzéket, az ugyanis, hogy érdemes-e ezzel foglalkozni, vagy sem.

Szerinted?

Én hajlok arra, hogy elfogadjam, a számomra mértékadónak számító szakemberek véleményét, akik azt mondják, hogy rendszer-szintű csalás nem történt. Mindenesetre az önmagában baj, hogy az ellenzék nem tudott küldeni minden szavazókörbe saját embert, azaz nem találtak helyben olyanokat, akik akár kockázatot vállalva is részt vettek volna ezeknek a bizottságoknak a munkájában.

Szerinted az ellenzék súlyos veresége elhúzódó politikai apályt hoz magával, vagy ellenkezőleg: épp a bukásnak lesz mozgósító ereje?

Ami most van, arra nem nagyon van általános tapasztalat, a közel harminc éves demokráciánkban nem találok erre példát. Nagyon erős fenyegetést kapott a társadalom, és ennek ellenére többséget kapott a Fidesz. Arra gondolok, hogy ugyan beterjesztették a Stop Soros-törvényt, amely a civilek elleni támadás, de ugye az elfogadását a választások utánra halasztották. Ma már úgy beszélnek róla, hogy a végeredményt azt mutatja, hogy a választó polgárok elfogadják, sőt egyetértenek ezzel a törvénnyel.

Szerinted mire ad ez felhatalmazást?

Nem tudjuk, hogy mi várható. Nem tudjuk, hogy jogi, netán rendőri eszközökkel fellépnek-e a civil szervezetekkel szemben. És az a baj, hogy ezek a szervezetek, bármennyire is társadalmilag hasznos tevékenységet folytatnak, Magyarországon nem elég erős a beágyazottságuk.

Magyarul a társadalomtól nem várhatnak védelmet.

Ettől tartok. De másfelől egy kicsit a nyolcvanas évekre emlékeztet a helyzet; most is

elindult egy gondolkodás, hogy Bibóval szólva, hogyan lehetne kiépíteni a szabadság kis köreit…

De ha az Orbán-rendszer és annak túlbuzgó kiszolgálói elvetik a sulykot, mint most, amikor nemcsak kritikus civilszervezeteket, de tekintélyes tudósokat, egyetemi tanárokat is ellenségként listáznak, akkor akár meg is fordulhat a közhangulat. És feltételezem, hogy a fiatalokat, akiket nem az apatikus Kádár-rendszer szocializált, nem könnyű megfélemlíteni, Ezért  is

fontos különben, hogy a szombati tüntetésnek mi lesz a súlypontja. Ha a választási csalás, akkor vannak kétségeim.

Majtényi László úgy fogalmazott: ma azt a kérdést kell feltenni, hogy szabadságban akarunk-e élni, vagy alattvalóként.

Ez nagyon szép gondolat. A magyar vidék hagyománya inkább az alattvalóság. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy lebecsülöm a vidéki embert, hogy feltétlenül szembe akarom állítani, kulturálisan is Budapestet és a vidéket. Hangsúlyosan a tradíciókról beszélek. Ráadásul, ahol ki vagy szolgáltatva, akár közmunkásként egy helyi kiskirálynak, akkor ott nagyon nehéz lázadni. Már a gondolat is képtelen. Miközben Budapest mindig is a szabadság városa volt. A szabadelvűség városa.

Tudom, hogy a közvélemény-kutató nem jós, de érdekelne, hogy a mostani kényelmes többsége alapján nyugodtan készülhet Orbán 2022-re?

Nem hiszem. Nagyon kényes a nemzetközi környezet, és bevallom, itt nekem is restanciám van a tájékozódásban. Talán én is túlságosan a hazai választásra koncentráltam, miközben a világban fenyegető folyamatok zajlanak, már-már háborús helyzet fenyeget.

Az ilyen helyzet megerősítheti Orbánt abban, hogy érdemes folytatnia az eddigi koreográfia szerinti mozgást, de ha igazán éles helyzet alakul ki, a hintapolitika bukásra van ítélve.

Egyelőre mindenesetre azt hiszem, hogy Európára vagyunk ítélve, és talán nem mindegy, hogy  a történésekre miként reagál az Unió.. Például a civilek ledózerolását szerintem Európa nem tűrné.

Vagyis a magyar társadalom eltűrné, csak Európa nem. Hadd emlékeztesselek arra, hogy a sajtó ledózerolását elviselte a magyar társadalom és Európa is.

Ebben igazad van.

Sőt már ott tartunk, hogy Szájer József szerint a Fidesz volt hatalmas, 7:1 arányú médiahátrányban.

Még valami olyat is mondott, hogy a Fidesznek sok párttal szemben egyedül kellett helytállni… Mit lehet az ilyenre mondani? Igen tehát, túlzott optimizmusra nincs ok, de azok a szervezetek, amelyeket a Fidesz támad, többségükben nemzetközi beágyazottságúak.

Visszatérve a sajtóra: Szájer kijelentése arra is utalhat, hogy tovább területeket akar megszerezni a Fidesz. Szerinted mi várható?

A vidéket már most szinte teljes mértékben maga alá gyűrte a Fidesz, főleg, ha az ott élők tájékozódási szokásait vizsgáljuk. Ott nem nagyon jutnak más hírforrásokhoz és főleg véleményekhez, mint a kormányzat felől érkezőkhöz. Nincsenek erről kutatási adataim, de nagyon valószínűnek tartom, hogy azok a hangos korrupciós ügyek, amelyek az utóbbi időkben kerültek napvilágra, a társadalom jelentős részéhez el sem jutottak. De ha el is jut; ott van Debrecen, kiderült, hogy a Kósa-féle ügyek egyáltalán nem rendítették meg a belé vetett bizalmat, abszolút többséggel választották meg. Úgyhogy a sajtó egészét tekintve sem vagyok bizakodó, a Magyar Nemzet, Lánchíd rádió bezárása után különösen nem.

Publicus: minden attól függ, ki tud jobban mozgósítani

A Fidesz egyfajta karantént épített maga köré saját választóiból, akikhez a rossz hírek nem, vagy alig-alig jutnak el – nyilatkozza Pulai András, a Publicus Intézet ügyvezető igazgatója a Független Hírügynökségnek adott interjúban. Ezek az emberek nem tartják korruptnak a pártjukat, vagy ha igen – legfeljebb öt százalékuk , akkor sem szavaznak másra. Pulai szerint Finkelstein halála óta a Fideszből hiányzik a politikai innováció, ezért megelégszik a régi sémákkal, és arra törekszik, hogy a saját táborát, azt a 2,2 millió szavazót mindenképpen elvigye szavazni. A végeredménnyel kapcsolatban Pulai is megállapítja: ma szinte lehetetlen megjósolni, pontosan felmérni, mi lesz a végeredmény, de csekély az esély, hogy az ellenzék alakítson koalíciós kormányt.

Ez az interjú pénteken jelenik meg, de amikor beszélgetünk, még csak kedd dél van…

Ez nem teszi könnyűvé a helyzetemet…

Hát nem, mert nem tudjuk, milyen visszalépések lesznek még a hátralévő napokban. De ezek a visszalépések döntő módon képesek befolyásolni az eredményt? Egyáltalán: eljutnak a választókig?

Igen, ha okosan lépnek vissza, és ezt egymást segítve teszik meg – hozzáteszem, eddig így volt -, akkor érdemben befolyásolhatják az eredményeket. Ma azt számoljuk, hogy, visszalépések nélkül, tíz-húsz helyen tud egyéniben nyerni a baloldali ellenzék, de ezt jó taktikával, vagyis ügyes visszalépésekkel, meg lehet duplázni. Sőt, magas részvétel esetén még tovább nőhet a szám. Ha így lesz, akkor a legvalószínűbb végeredmény patthelyzetet jelent.

Csak az olvasók kedvéért: péntekig még aktualizáljuk a beszélgetésünket…

Azért is fontos ez, mert

a mi szakmánk szempontjából ez a legbonyolultabb, legkiszámíthatatlanabb választás a rendszerváltás óta.

Szinte az összes kutató ezt mondja, és azt is, hogy az egyik legfontosabb tényezőt, a választáson való részvételi hajlandóságot sem lehet pontosan felmérni…

Így van, mint ahogy azt sem, hogy melyik párt hány embert tud még elvinni, hány választót tud mozgósítani. Fontos látni, hogy

van nagyjából egymillió aktív bizonytalan szavazó, akiknek a kétharmada elmenne ugyan szavazni, de kérdés, hogy talál-e magának olyan válasz pártot, amelyikre szívesen szavazna.  

És mi van, ha nem talál: otthon marad, vagy a többségük elmegy, de szétszavaznak.

Az is fontos kérdés, amit ön firtatott, hogy az egymás javára történő visszalépések híre, hangja, eljut-e az állampolgárokig. A múlt hétvégén történt mozgásokról az emberek többsége hallott, tudott, de azért ne felejtsük, hogy az Budapest 1-es választókörzetét érintette, azaz a Belvárost, márpedig ez a körzet az országos érdeklődés középpontjában áll. De ha hasonló visszalépés történik, mondjuk Borsodban, vagy Somogy megyében, arról értesülnek-e egyáltalán az ott lakók.  Biztos vagyok abbn, hogy sokan csak a szavazófülkében fognak szembesülni azzal, hogy ki van húzva egy ember, és akkor kell eldönteniük, hogy mit csináljanak. Valószínűleg az ellenzéknek ez a fajta késlekedése rontja a saját esélyeit is.

Vidéken azért is nehéz lehet a helyzet, mert egy-egy választókörzet hatalmas területen nyúlik el, és biztos vagyok benne, hogy az egymástól távol eső falvak, városok lakói semmit nem tudnak a másikról.

A Fidesz úgy rajzolta meg a választókörzeteket, hogy a saját pillanatnyi érdekeit tartotta szem előtt, nem pedig az adott körzet szociológiai alapvetéseit. Igen, így aztán vannak olyan kacskaringós, tóval, mocsaras vidékkel elválasztott választókerületek, például Heves, vagy Jász-Nagykun megyében, ahol a választókerület két felének semmi köze nincs egymáshoz.

Tovább megyek: Nógrádban hosszában van kettévágva a megye, az egyiknek Balassagyarmat, a másiknak Salgótarján a központja;

olyan területek vannak összerakva, amelyeknek soha nem volt egymáshoz közük,

és a két végpont között 130 kilométer a távolság. Biztos vagyok abban, hogy élnek ott olyanok, akik még soha nem jártak a másik településen. Tehát rettentő távol állnak egymástól, és nem csak fizikailag, gondolatilag is.

Engedjen meg néhány szakmai kérdést. Azt mondják, hogy manapság sokkal több embert kell megkérdezniük ahhoz, hogy megbízható adathoz jussanak.

Ez csak részben van így. A választásokat megelőző egy hónapig lényegében nem tapasztaltunk ilyet. Mostanság igen, de kizárólag a nagyvárosokban, illetve azokban a nagyvárosokban, ahol komoly verseny van, éles politikai verseny a Fidesz és az ellenzék között. Érthető: ezeken a helyeken éri több impulzus a választókat, mind a kutatók, mind a politikai marketing részéről, hiszen itt van érdemi küzdelem, míg például Csornán, ahol senki sem számít ellenzéki győzelemre, ott a kampány hevessége is jóval alacsonyabb.

Arra van-e válaszuk a kutatóknak, hogy miközben szinte szőnyegbombázás-szerűen érték az elmúlt időszakban a Fideszt a botrányos ügyek, a támogatottsága mégsem változott egy jottányit sem.

Az egyik magyarázat az, hogy a Fidesz nagyon erős brandet, nagyon erős elkötelezettségű pártot épített fel, olyan szavazókkal, akiket a nem kormánypárti forrásokból származó hírek nem érdekelnek,

az ellenzéki sajtóból érkező információkat gonosz, ördögi ármánykodásként fogják fel,

ami pedig a saját médiájukból érkezik, azt fenntartás nélkül elfogadják. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a Fidesz egyfajta karantént épített a saját választói köré. A másik magyarázat pedig az, hogy olyan erős érzelmi elkötelezettséget alakított ki a választói körében, ami két márkát jelent, mégpedig magát a Fideszt és Orbán Viktort, amelyen szinte lehetetlen áthatolni.

Mondok erre konkrét kutatási adatot is. Rendszeresen vizsgáljuk a pártok imidzsét, hogy az emberek mit gondolnak az egyes pártokról. Ebből tudjuk, hogy

a Fideszt a szavazói nem tartják korruptnak.

Mindössze öt százalékuk gondolja úgy, hogy létezik ilyen jelenség, de ők is felmentik őket, mondván Orbán biztos nem tud róla, amúgy pedig, mondják, mindenhol vannak korrupt képviselők. Sőt, nem gondolják a Fideszt hazugnak, vagyis nagyjából abban a Fidesz-buborékban élnek, ami egy, a világban nyitott szemmel járó ember számára elképzelhetetlen. Ennek pedig az a következménye, hogy a Fidesz felülről és alulról is korlátos.

Ez mit jelent?

A felülről való korlátot a Fidesz a menekültkérdéssel és magának a miniszterelnöknek a személyével próbálja oldani, mert úgy gondolják, hogy a menekült-ügy minden frontvonalon átcsap, és hatékony is abból a szempontból, hogy az emberek már lassan megijednek minden sálban megjelenő nőtől.

És ez valóban eredményes?

Abból a szempontból nem, hogy a pártpreferenciákat nem alakítja át. Vagyis attól, hogyan értékeli valaki Orbán Viktor szerepét a menekültkérdésben, nem fog átszavazni a Fideszre. Ebből a szempontból totális kudarc a sorosozós, migránsozós, brüsszelezős, CEU-bezárós radikális történet. Vagyis a Fidesz a felülről korlátosságát ezekkel az ügyekkel nem tudta oldani. Az alulról korlátosság pedig ott nyilvánul meg, hogy van ugyan egy tíz-tizenöt százaléknyi tábora, amelynek nem tetszenek a párt dolgai, nem elégedett a kormányzással, eljutottak hozzájuk korrupciós ügyek, az is, hogy maga Orbán Viktor családilag is érintett, de nem fog átszavazni másra. Vagyis

a kiábrándult Fidesz-szavazó lényegében nem létezik, az viszont valós veszély a párt számára, hogy ezek az emberek otthon maradnak.

A Fidesz most azon dolgozik, hogy őket mindenképpen elvigye szavazni. Ha megfigyelte, a kormánypárt kommunikációja az utóbbi hónapokban másról sem szól, csak arról, hogy azt a stabilnak vélt táborát, azt a 2,2 milliónyi embert elvigye szavazni.

A kérdésem továbbra is az, hogy a szélsőséges migránsozás, plusz Orbán Viktor elegendő-e ahhoz, hogy a Fidesz elvigye a táborát szavazni?

A Fidesz abban bízik, hogy ez elegendő. Volt több próbálkozása is a pártnak; Hódmezővásárhely után meg akarták támadni az ENSZ-t, de a szövegkönyvükben ez már nincs benne. Bevezették az oltalmazott fogalmát a politikai kommunikációban, de rájöttek, hogy nem működik, mivel két éven keresztül csak migráns létezett. Próbálkoztak a rezsicsökkentéssel, de egyrészt ezt nehéz kétszer eljátszani, másrészt azért sokak számára kiderült, hogy az, amit ők rezsicsökkentésnek neveztek, az valójában nem az. Az az igazság, hogy

amióta nincs Finkelstein, azóta nincs politikai innováció, és amióta nincs innováció, azóta a Fidesz csak a régi, bevált receptekhez tud visszanyúlni; békemenet, rezsicsökkentés, szociális populizmus, a menekültezés, a sorosozás, meg hát Orbán Viktor.

Bár, ha azt is megfigyeljük, hogy miként pakolgatja a Fidesz az utolsó hetekben a plakátokat, akkor azt is látjuk, hogy az Orbán-plakátok jó részét lecserélték migránsozóra. Szerintem nem ez volt a terv. Feltehetően bemérték, és rájöttek, hogy már Orbán sem működik eléggé. A helyére náci képszerkesztéses, csúsztató plakátok kerültek.

Azt mondja, hogy az Orbán-nimbusz némiképp megrendült?

A Fidesz-szavazók körében stabil a bázisa, az ellenzék körében nyilvánvalóan nagy az elutasítottsága, viszont van egy magas alkalmassági értéke. Azt még az ellenzéki szavazók is elismerik, hogy valamelyest tud kormányozni, legalább nem vezeti falnak az országot. Ezért is volt mindenhol az ő plakátja. De úgy látszik, hogy a népszerűségi hátrány annyira szembe megy az alkalmassági előnnyel, hogy maga a brand már nem működik, vagyis nem hozza azokat a számokat, amelyeket vártak tőle. Ezért cserélik le a plakátjait, persze nyilván nem mindet, mert az már ártana Orbánnak.

Még mindig, vagy megint a szakmáról: az ember azt gondolná, hogy közvélemény csak egy van, csak egy lehet, itt azonban ahány intézet, annyi eredmény, ráadásul nagyon eltérőek, méghozzá politikailag is eléggé meghatározható eltérésekkel. Ez hogy lehet?

A közvélemény-kutatás nagyon trükkös szakma. Többnyire ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel, csak más módon. Mi például telefonon kutatunk, nagyjából ugyanazon típusú szavazókat érjük el, mint bárki más. A legrosszabb és a legjobb vagyoni helyzetben lévőket semmilyen módszerrel nem lehet elérni, ezt csak azért mondom, hogy itt sem mutatható ki különbség az intézetek között. A választ megtagadók többsége nem politikai okokra hivatkozik, hanem azt mondja, hogy éppen valami mással van elfoglalva. De sokféle ok van még, amiről érdemes beszélni.

Kétségtelen, létezik az a jelenség, amely szerint a Fideszt-túlmérik, még mi is, a másik jelenség pedig, hogy a baloldalt alulmérik. Mindkettőnek megvan az oka. A túlmérésnek az, hogy a Fidesz nagyon erős brand, ezen felül főként kistelepüléseken éri fenyegetés is a választókat. Ugyanez a fenyegetettség magyarázza a baloldal alulmértségét, illetve az a tény, hogy a baloldaliság vállalása nem túl népszerű.

Ma büszkén lehet fideszesnek, jobbikosnak lenni, de nem az baloldalinak lenni.

És persze magyarázatul szolgálhat az is, hogy a baloldal pártjai a legsérültebb brandek. Ez igaz az MSZP-re is, és a DK-ra is. Ezt a két jelenséget kell kezelni az adatfelvétel során, és mi ezt úgy tesszük, hogy nyitott kérdésekkel fordulunk a válaszadókhoz, tehát nem adjuk meg a válaszlehetőségeket. A múltban is beigazolódott, hogy akkor tudunk a legpontosabban mérni, ha így kutatunk.

És ez elég magyarázat ahhoz, hogy ilyen különbségek legyenek?

Talán igen, de más cégek munkáját nem akarom kommentálni.

Ha most jósolni kellene vasárnapra, mit tippelne, részvételre, eredményre?

Kevés ennél keresztre feszítőbb kérdés lehet egy kutatóhoz, mintsem hogy jósoljon, már csak azért is, mert az egy másik szakma. De, ha mégis valamit jósolni kell, akkor a mostani állapotról tudok beszélni. Azt nagyjából borítékolni lehet, hogy

a részvétel magasabb lesz, mint négy éve, akkor 62 százalék volt.

Viszont nem is az a kérdés, hogy mennyien mennek el szavazni, hanem hogy melyik párt tudja jobban mozgósítani a választókat. 65 százalék környékén nem tudjuk, hogy ki mozgósított; ha ez a Fidesznek sikerült jobban, akkor nem kizárható a kétharmados győzelme. Ebben az esetben bejut a parlamentbe a Jobbik, az MSZP-Párbeszéd, az LMP, és a DK, a többieknek nincs esélyük. Ha a részvétel 65-70 százalék között lesz, akkor elmondhatjuk, hogy a Fidesz elvitt mindenkit, akit lehet, mert mint mondtuk: felülről korlátos,  tehát nem tud növekedni a szavazóbázisa. Amennyiben az ellenzéki és a bizonytalan szavazók megtalálnak egy esélyes jelöltet, akkor az a párt, vagy szövetség nagyot tud nyerni, és ki tud emelkedni. Ha nem lesz ilyen esélyes, akkor

a bizonytalanok szét fognak szavazni; ma ezt tartom a legvalószínűbb szcenáriónak.

Ebben az esetben az ellenzéki oldalról a Jobbik kapja a legtöbb listás szavazatot, körülbelül annyit, mint négy éve, húsz százalék körül, a második helyre az MSZP-Párbeszéd jön be, 18-20 százalék körüli eredménnyel, őt az LMP, majd a DK követi. Az LMP azért, mert elasztikusabb, kevésbé elutasított, mint a DK, így több is a tartaléka a bizonytalanok között, és a belső tartaléka is magasabb. Az MSZP-Párbeszéd és a DK több egyéni mandátumot fog szerezni, mint a Jobbik, ezért a mandátumszámok közelíteni fognak egymáshoz. Hogyha a részvétel 70 százalék fölött van, akkor lehet a Fidesznek kényelmes többsége, de kialakulhat az a helyzet is, hogy senkinek sincs többsége. Ha a részvétel 72-73 százalék körül alakul, akkor a DK elkezdhet aggódni, könnyen kieshet a parlamentből, mert felülről korlátos, nincs sem belső, sem külső tartaléka. Ez viszont azt eredményezné, hogy a Fidesz nyerne azon, ha kiesne ez a közel öt százalék, és így a patthelyzetet is elkerülné.

Ma tehát annak van a legkisebb esélye, hogy egy olyan koalíciós kormányt kelljen létrehozni, amelynek tagja a Jobbik is?

Én nem látom, hogy ilyen helyzet kialakulna.

Visszalépések és átszavazás nélkül is legyőzhető a Fidesz

Félszáz egyéni választókerület elvitelével kisebbségbe szorítható a Fidesz, visszalépések és a választók átszavazása nélkül is. A Republikon Intézet szerint 34 helyen a baloldal, 7 helyen a Jobbik az egyértelmű esélyes, tízben nem látszik, ki győzhet.

A Republikon Intézet 51 választókerületet vizsgált meg aszerint, hogy a baloldal vagy a Jobbik jelöltje kerülhet-e közelebb a Fideszhez, vagy előzheti meg a kormányoldalt. E körzetek megnyerése már bőségesen elég az abszolút többség megakadályozásához. Az intézet a támogatottsági adatokból és az egyes választókerületek 2014-es eredmények alapján képzett területi súlyaiból indult ki.

A pártok támogatottságához a Republikon februári kutatási adatait korrigálták egy szakmai becslés alapján várható alul- illetve felülméréssel. A becslés a következő támogatottsági adatokkal számol:
• Fidesz: 44 százalék
• Jobbik: 20 százalék
• MSZP-Párbeszéd: 18 százalék
• DK: 7 százalék
• LMP: 6 százalék
• Momentum: 2 százalék
• Együtt: 2 százalék

Bár az utóbbi hetekben a választásokkal kapcsolatos közbeszédet a visszalépések kérdése uralta, a Republikon számításai szerint

nincs szükség átfogó visszalépési megállapodásokra a Fidesz kisebbségbe szorításához.

Ez már csak azért is fontos, mert valószínű, hogy a legtöbb körzetben több ellenzéki jelölt is indulni fog. S bár az ellenzéki tárgyalások elindultak, a Jobbik elzárkózni látszik a koordinációtól, az LMP pedig a Jobbik magatartásához köti saját politikáját.

Ebben a helyzetben a kulcs a választói tudatosság: az, hogy a szavazók tudják-e, hol kinek van esélye a Fidesz legyőzésére. Ha a választók akár csak kis része is átszavaz az esélyes jelöltre, a Fidesz az abszolút többséget jelentő 100 mandátum alá eshet.

Ezeket az esélyes jelölteket azonosította a Republikon elemzése. 51 esélyes választókerületből 34 helyen a baloldal, 7 esetben a Jobbik áll jobban. A Republikon tíz olyan háromesélyes választókerületet azonosított, ahol nem eldönthető, a baloldal vagy a Jobbik startol-e jobb helyzetből.

A 34 baloldali körzet jelentős része Budapesten, illetve nagyvárosokban (például Szeged, Pécs, Szombathely) található.

A lista elején olyan körzetek találhatóak, amelyekben a baloldal a négy évvel ezelőtti választáson is győzni tudott. A Közös Ország Mozgalom felmérései, valamint a választókerületi súlyok alapján történő becslések azt mutatják, hogy a baloldali jelöltek közül egy esetet kivéve minden körzetben az MSZP-Párbeszéd-DK megállapodás által támogatott jelöltek a legesélyesebbek.

Az egy kivétel Szél Bernadett körzete, így

az LMP átszavazások esetén – visszalépések nélkül – egy mandátumra számíthat.

A baloldal által megnyerhető 34 körzetből a pártok közötti megállapodások értelmében 17-ben az MSZP-Párbeszéd szövetség állított jelöltet, 14-ben a Demokratikus Koalíció, 1 körzetben az LMP, két körzetben pedig a baloldali pártok által támogatott független jelölt indul.

A baloldal által megnyerhető körzetekhez képest más típusú választókerületekben van esélye mandátumszerzésre a Jobbiknak.

Vona Gábor pártja kisebb településekből álló, főként az ország keleti részében elhelyezkedő választókerületekben lehet esélyes

a Fidesz legyőzésére. Ilyen kerületek többek között a Heves megyében található gyöngyösi, valamint hatvani választókerületek és a Jász-Nagykun-Szolnok megyében található Törökszentmiklós, illetve Jászberény központú körzetek.

Választás előtt: csak egyetlen ellenzéki jelölt nyerhet?

Legtöbb esetben arra a következtetésre jutottak a közvélemény-kutatók, hogy csak egyetlen ellenzéki jelöltnek lehet esélye az eddig megmért egyéni választókerületekben. Sok azonban a bizonytalanság az adatok körül.

Úgynevezett csatatér kerületekben rendelt meg közvélemény-kutatásokat a Közös Ország Mozgalom (KOM). A már elkészültek (és a hvg.hu-n, a 24.hu-n és az indexen megjelent) megállapításainak lényegét foglaljuk össze alábbiakban.

A mérések egy része a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás előtt, néhány pedig utána készült. Hódmezővásárhelyen – hivatalosan meg nem erősített értesülés szerint – a Fidesz számára készült belső felmérés biztos, 60 százalék körüli eredményt mutatott, a végeredmény aztán ennek fordítottja lett.

Ennek figyelembe vételével (is) állítja több közvélemény-kutató, hogy a Fidesz erősen felülmértnek tekinthető. A legfrissebb fejlemény, a kamupártok minden eddiginél nagyobb száma sok helyütt akár teljesen át is írhatja az eseményeket.

Baranya megye 1., Pécs 

  1. Csizi Péter (Fidesz–KDNP) 43%
  2. Mellár Tamás (független) 26%
  3. Fogarasi Gábor (Jobbik) 16%
  4. Keresztes Lóránt (LMP) 13%
  5. Nemes Balázs (Momentum) 3%

A megállapítás az, hogy csak egyetlen közös jelölt nyerhet, de még így is 55-45-re hozták ki a  Csizi-Mellár-párharcot.

Borsod-Abaúj- Zemplén megye 1., Miskolc

Ha egy ellenzéki jelölt marad, a jobbikos Jakab Péter győzhet a kormánypárti Csöbör Katalin ellen, de a DK-s Debreczeni József sem lenne esélytelen. A Fidesz a centrális erőtérben bízhat Miskolcon.

  1. Csöbör Katalin (Fidesz-KDNP) 39%
  2. Jakab Péter (Jobbik) 29%
  3. Debreczeni József (DK) 18%
  4. Csoma László (LMP) 9%
  5. Szopkó Tibor (Momentum) 3%

Ha csak Jakab Péter és Csöbör Katalin állna egymással szemben, akkor a felmérés szerint a fideszes jelölt 52:48 arányban nyerne, ez pedig nagyon kicsi, hibahatár körüli különbség. Egyedüli ellenzéki jelöltként nem szerepelne rosszul Debreczeni József sem, ő azonban 56:44 arányban maradna alul.

Budapest 1., I., V. kerület, a VIII. és IX. kerület egyes részei (Belváros, a Várnegyed, illetve a VIII. kerületi Palotanegyed és a IX. kerület egy része)

Megegyezés nélkül az ellenzéki oldalnak szemernyi esélye sincs legyőzni a Fidesz-KDNP jelöltjét, Hollik Istvánt.

  1. Hollik István (Fidesz-KDNP) 42 %
  2. V. Naszályi Márta (MSZP-Párbeszéd) 18 %
  3. Csárdi Antal (LMP) 13 %
  4. Fekete-Győr András (Momentum) 10 %
  5. Juhász Péter (Együtt) 9 %
  6. Losonczy Pál (Jobbik) 8 %

Ha az indirekt becslést (tehát azokat is hozzászámolva, akik hajlandóságot mutattak az ellenzékre szavazni, de nem mondták biztosra egy-egy jelölt támogatását) nézzük, és a Jobbikig bezárólag mindenki visszalépne, és csak egy maradna, akkor mindenki hibahatáron belül van a jobbikost leszámítva, és mind a négy jelölt kiszámíthatatlan kimenetelű párharcot vívhatna. Lényegében mindegy, hogy melyik baloldali jelölt maradna talpon, esélyes lehet a Fidesz ellen. Még a direkt becslésben a baloldali jelöltek közül legkevesebb százalékot elérő százalékot kapó Juhász Péter is esélyes lehet, ha a többiek visszalépnek a javára.

Budapest 4., II.kerület és a III. kerület hegyvidéki része

  1. Varga Mihály (Fidesz-KDNP) 35,7 %
  2. Niedermüller Péter (DK) 18,7 %
  3. Ungár Péter (LMP) 10,3 %
  4. Kovács Tamás (Jobbik) 6,3 %
  5. Benedek Márton ( Momentum) 2,9 %

Ha csak Niedermüller indulna Vargával szemben, akkor nagyjából a szavazatok 39 százalékát szerezné meg. Ha viszont Ungár lenne az egyetlen ellenzéki jelölt, akkor ő is közel ilyen jól szerepelne. De ha a jelenleg egy ilyen választási lehetőséggel kapcsolatban tanácstalan válaszadók is mind szavaznának, és a pártszimpátiáik és minden egyéb válaszuk alapján várható szavazatot adnák le, akkor Ungár már hajszállal jobban is szerepelne (44 százalék), mint Niedermüller (42 százalék).

Budapest 15., XVIII. kerület

Ha az LMP visszalép, az MSZP-s jelölt nyer. Ha az LMP nem lép vissza, akkor a Fidesz. Kunhalmi Ágnes ebben a helyzetben 54-46 arányban nyerne Kucsákkal szemben. A jobbikos Makai Tibor 58-42 arányban kapna ki Kucsáktól. Az LMP-s Kassai Dániel pedig ikszelne 50-50 százalékkal.

Budapest 18., XXII. kerület

Molnár Gyula egyértelműen több szavazatot kapna a választókerületében, mint a többi ellenzéki jelölt. Ám ha a többiek visszalépnének, akkor sem tudná legyőzni a Fideszt.

  1. Németh Zsolt (Fidesz-KDNP) 42%
  2. Molnár Gyula (MSZP–Párbeszéd) 26%
  3. Staudt Gábor (Jobbik) 12%
  4. Hajdu Nóra (Együtt) 8%
  5. Pitz Dániel (LMP) 9%
  6. Orosz Anna (Momentum) 4%

Ha csak egy komolyan vehető ellenzéki jelölt maradna a Fidesszel szemben, akkor Molnár Gyula 57-43-ra kapna ki Németh Zsolttól.

Csongrád 1., Szeged

Az MSZP-s Szabó Sándor egyértelműen a legesélyesebb ellenzéki jelölt Szegeden, legutóbb is sikerült nyernie. Ám most a jobbikos jelölt annyira erős, hogy ellenzéki átszavazások nélkül a Fidesz jelöltje nevethet a végén.

  1. Bartók Csaba (Fidesz–KDNP) 35%
  2. Szabó Sándor (MSZP–Párbeszéd) 30%
  3. Tóth Péter (Jobbik) 21%
  4. Bodrog Zoltán (LMP) 8%
  5. Mihálik Edvin (Momentum) 6%

Ha az LMP és a Momentum visszalép, de a Jobbik nem, a Bartók–Szabó-párharc 38-38 százalék lenne. Ha a Jobbik is visszalép, és egyedül Szabó marad ellenzékiként állva, akkor viszonylag sima győzelmet arathat 53-47-re. Érdekesség, hogy ha a jobbikos maradna talpon, és netán Szabó lépne vissza, ő kikapna a Fidesztől 51-49-re. Feltehetően Botka László miatt egyértelműen az MSZP a legerősebb ellenzéki erő a városban. Ám a Jobbik erősödése veszélyezteti az ellenzéki győzelmet.

Fejér megye 4., Dunaújváros

Ha az összes ellenzéki jelölt ringbe száll, a fideszes Galambos Dénes 41 százalékot szerezne. Hozzá hasonlóan erősödött a Jobbik jelöltje, Pintér Tamás is, aki 31 százalékon végezne. A DK-s Mezei Zsoltot mindössze 17 százalékra mérték. Indirekt becsléssel két induló esetén a fideszes és a jobbikos 50:50-re végezne, de még a DK-s Mezei Zsolt sem tűnik teljesen esélytelennek, ő 54:46 arányban maradna alul Galambossal szemben.

Pest megye 2., Budakeszi és Budaörs

  1. Csenger-Zalán Zsolt (Fidesz-KDNP) 35,4 százalékon áll,
  2. Szél Bernadett (LMP) 15,5 százalékon,
  3. Császárné Kollár Tímea (Jobbik) 12,4 százalékon,
  4. Tóth Zoltán (DK) 8,7 százalékon,
  5. Szemző Áron (Momentum) pedig 2,2 százalékon.
  6. A bizonytalanok aránya itt 25,8 százalék.

Indirekt becslés: a Szél és a Fidesz jelöltje közti ki-ki választás esetén az előbbi 43 százalékot szerezne.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 1., Nyíregyháza

A fideszes Szabó Tünde simán nyerhet Nyíregyházán annak ellenére, hogy a többség itt kormányváltást akar, és az ellenzékiek összességében többségben vannak. Csak éppen annyira megosztott az ellenzék, hogy el sem lehet dönteni a kutatás alapján, hogy az MSZP-s Csabai Lászlóné vagy a jobbikos Lengyel Máté az esélyesebb-e.

  1. Szabó Tünde (Fidesz-KDNP) 42 %
  2. Csabai Lászlóné (MSZP-Párbeszéd) 25 %
  3. Lengyel Máté (Jobbik) 23 %
  4. Szoboszlay György (LMP) 6 %
  5. Lővei Csaba (Együtt) 3 %
  6. Babosi György (Momentum) 2 %

Vagyis Csabainé csak leheletnyivel, hibahatáron belül előzi a jobbikos jelöltet. Ha az LMP-s visszalép (az MSZP-LMP tárgyaláson ilyesmi is felmerült állítólag), akkor ebből a Jobbik is profitálna a válaszok szerint: 26-26 lenne a két ellenzéki jelölt eredménye. Azt is megmérték, mi történik, ha az MSZP-s, vagy ha a jobbikos lép vissza. Első esetben a Szabó-Lengyel párharc 57-43 lenne, míg a második esetben Szabó-Csabainé 55-45 százalékkal végződnek. Vagyis Csabainé jobban megszorítaná a fideszes jelöltet.

Tolna megye 1., Szekszárd

A Fidesz–KDNP jelöltje simán vezet a szekszárdi választókerületben, egyetlen ellenzékinek sincs esélye önállóan. Harangozó Tamás valamivel jobban áll, mint a jobbikos és az LMP-s Hadházy Ákos.

A Fidesz–KDNP jelöltje, Horváth István volt szekszárdi polgármester simán megnyerné a választókerületet, 50 százalékot kapna. Az ellenzék tehát szintén 50 százalékon van, vagyis nem eleve reménytelen a küzdelem, ám a megosztottság miatt elég távol van az összes ellenzéki a Fidesztől.

  1. Horváth István (Fidesz–KDNP) 50%
  2. Harangozó Tamás (MSZP) 19%
  3. Szabó Balázs (Jobbik) 16%
  4. Hadházy Ákos (LMP) 14%
  5. Rácz Norbert (Momentum) 1%

A párharcok így alakulnának, ha egyetlen ellenzéki maradna a fideszes jelölttel szemben: Horváth-Harangozó 70-30%, Horváth-Szabó 73-27%, Horváth-Hadházy 69-31%.

A különböző egyéni jelöltek egyértelmű rangsorolására nem képes vagy nem hajlandó megkérdezettek egyéb kérdésekre adott válaszai alapján statisztikai eszközökkel számolták ki az esetleg elképzelhető látens véleményeket. Ez alapján Hadházy már 37, Szabó és Harangozó pedig 31 százelékot érne el a fideszes jelölttel való ki-ki küzdelemben.

Erősebb lett a Fidesz

0

Két százalékponttal erősebb a Fidesz a teljes népességen belül egy hónap alatt: ezt mérte a Nézőpont Intézet és a Závecz Research egyaránt. Második a Jobbik, utána az MSZP következik. A kormánypárti intézet az MSZP-t a parlamenti küszöbön mérte.

Decemberben a teljes felnőtt népesség 37 százaléka támogatta a kormánypártokat, ami két százalékpont növekedést jelent novemberhez képest a Nézőpontnak a kormánypárti Magyar Idők megrendelésére készült, és a FüHü-höz eljuttatott felmérésében. A Jobbik tábora újabb egy százalékpontot csökkenve csak 8 százalék, ami ugyan hibahatáron belüli változás, de

2014 óta a legrosszabb eredmény a párt számára.

Az MSZP-vel továbbra is 5, a DK-val pedig 4 százalék szimpatizál. Ezen a bázison az Együtt és a Fodor Gábor által vezetett Liberálisok 1-1 százalékon állnak, míg a Párbeszéd ezúttal sem érte el ezt a szintet. Az LMP-t a teljes felnőtt népesség 4 százaléka támogatja, szemben a Momentum 2 és a Kétfarkú Kutya Párt 1 százalékos szimpatizánsi táborával.

Ugyancsak decemberi mérést készített a Závecz Research, amely 31-ről 33 százalékra emelkedett Fidesz-eredményt tapasztalt. A Jobbik második, egy pontot csökkenve 9 százalékon áll, szorosan a harmadik az MSZP 8 százalékkal.

A Závecznél a DK és az LMP áll a parlamenti küszöböt képező 5 százalékon. A (Karácsony Gergely MSZP-s miniszterelnök-jelöltsége miatti) szakítás előtt mért Együtt-Párbeszéd-tandem változatlanul 2 százalékra számíthatna most. Maradt 1 százalékon a Momentum, a Kétfarkú Kutya és a Liberálisok.

A Nézőpont készített elképzelt listás választási eredményt is a választási részvételüket biztosra ígérők potenciális pártpreferenciája alapján. Eszerint a Fidesz-KDNP 51 százalékon áll, így

a kormánypártokra többen szavaznának, mint az összes ellenzéki pártra együtt.

A Jobbik támogatottsága a biztos szavazók körében is tovább gyengült, a párt a 2014-es listás eredményétől hét százalékponttal elmaradva már csak a listás voksok 14 százalékára esélyes. A baloldalon is folytatódott a hónapok óta tartó átrendeződés, a biztos szavazók körében 9-9 százalékos eredményével a DK és az LMP is megelőzte az ezen a bázison mindössze 8 százalékon álló szocialistákat. A Momentum jelenleg a listás szavazatok 3, az Együtt és a Kétfarkú Kutya Párt 2-2, míg a Párbeszéd és a Liberális Párt 1-1 százalékára esélyes.

Nagyon hasonló eredményre jutott a Závecz is a mezőny elején, a szocialisták itt stabil harmadikok 12 százalékkal a 8, illetve 7 százalékos DK és LMP előtt. Az intézet azonban figyelmeztetésként megjegyzi, hogy ennek a szavazói rétegnek ilyenkor csak tájékoztató jellegű a támogatási adatsora.

Az embereket nem érdekli, ha lopnak a politikusok

Ma nem látszik esélye annak, hogy a Fidesz győzelmét meg lehetne akadályozni – állítja Hann Endre, a Medián közvélemény-kutató intézet igazgatója a Független Hírügynökségnek adott interjújában. A Fidesz ügyesen építette és építi klientúráját, sokan pedig a stabilitást látják benne, míg az ellenzék inkább a bizonytalanságot jelenti számukra. A tudományos elemzés ugyan azt mutatta ki, hogy a solymári eredmény, kivetítve az országra, döntetlent hozna, de hol van az az összefogás, ami solymári időközi választáson megvalósult. Hann szerint a magyar emberek meglehetősen immunissá váltak a politikai botrányok és a korrupció iránt, ugyanakkor a Fidesz Soros-kampánya jelentősen növelte az idegengyűlöletet. A kutató ma úgy gondolja, hogy a kormánypárt mögött a Jobbik fog végezni, őt az MSZP és a DK követi majd, és a stabilizálódott LPM lesz még tagja az új parlamentnek.

 

Megjelentek a legfrissebb Medián eredmények is…

Igen és ilyet nagyon ritkán látni, hogy egyik hónapról a másikra szinte ne változzon semmi, valóban alig-alig fordul elő. Vagyis november vége felé ugyanazt mértük, mint október végén.

De azt láttam, hogy a Fidesz egy százalékkal lejjebb ment…

Igen, de ezzel nem szabad foglalkozni, amúgy pedig a többiek változatlanok.

De a többi kutatónál a Fidesz javított, egyedül önöknél rontott.

Ez nem érdekes, bőven hibahatáron belül van.  Nézze, én két dolgon izgulok: egy részt, hogy a mérésünk jó legyen, a másik pedig, hogy ne legyenek nagy különbségek.

Mármint a több intézettel összevetve?

Igen.

De ezért miért izgul?

Mert, ha nagyok a különbségek, akkor nem arról fognak beszélni, hogy mik az eredmények, hanem arról, miért különböznek ilyen mértékben a különböző kutatási eredmények? Mert, ha ez van, akkor az a szakmát járatja le.

Ez a szakmának a sajátossága. Ami készül, az egy valószínűség becslés. Konkrétan lehetetlen mérni, ezért nevezzük mintavételen alapuló becslésnek. Ebbe pedig belefér az, hogy különbözne k az eredmények. És az is fontos ugyanakkor, hogy nem azonos időpontban készülnek a felmérések.  Most például, amit mi felvettünk, abba még nem volt benne az a durva támadás a Jobbik ellen, ami a számvevőszéki büntetés hozott magával, vagy a Karácsony Gergely és az MSZP összekapcsolódása, vagy az Együtt részéről kiszivárogtatott hangfelvétel, ugyancsak a Karácsonnyal kapcsolatban.  Vagyis, ha valaki ezen történések után mér, de nagyjából azonos időben jelenik meg az eredmény, máris lehet azt mondani, hogy már megint hogy különböznek.

De most ön a szakmát védi…

Igen, én mindig védem.

De hát épp a minap volt egy facebook bejegyzése, amiben éppen hogy  támadta.

Nem a szakmát. A szakmát védtem ott is.

Akkor a szakma egyes képviselőit.

Hát igen. Ez nagyon kényes dolog. De még mielőtt erről beszélnénk, hadd említsek meg egy fontos dolgot. Azt mondtam az előbb, hogy a mi novemberi felmérésünk nem érintette azokat a politikai, mondjuk így, botrányokat, amelyekről az előbb tettem említést. És ezt most azért hozom ide, mert az igazság az, hogy az utóbbi néhány évben arra a következtetésre kellett jutnunk, hogy a közvélemény mintha már-már immunis lenne az ilyen történésekre. Korábban, a kilencvenes években kifejezetten érzékenyek voltak az emberek, reagáltak a politikai rezgésekre, most viszont nem rendülnek meg szinte semmin. Ez főleg igaz a kormánypárt szavazóira. Aminek az is a következménye, hogy a Fidesz politikusai sokkal többet engednek meg maguknak. Emlékezzen csak Torgyán József elhíresült féregírtós beszédére. Előtte szárnyalt a kisgazda párt, Torgyán volt az egyik legnépszerűbb politikus. Ez a beszéd viszont elég volt ahhoz, hogy beszakadjon a párt népszerűsége, meg Torgyáné is. Ma teljesen érzéketlen a közönség a hasonlókra. Itt van például ez a Sorost disznózó kép és a fideszes képviselő kommentje…

De ez sincs benne a mostani felmérésben…

Nem is lesz. Pont erről beszélek: nincs látszata az ilyen undorító kiszólásoknak sem.

Térjünk azért vissza a szakmai vitára, illetve arra a bírálatra, amit ön megfogalmazott…

Nem voltam egyedül, más is megszólalt ebben az ügyben. Tóka Gábor, aki a mi szakmánkban egy nagyon elismert szakember, és nem kötődik egyetlen intézethez sem, Angliában él, ott is tanít, nos ő sokkal durvábban fogalmazott, mint én, és ment neki a Republikon felmérésének, mint én. Arról van szó, hogy ők a választási kampányban végig fognak követni néhány kiválasztott választó kerületet, amit ők, az angolból átvéve, csatatérnek neveznek, ahol nagyon kiélezettek az erőviszonyok, és a 24.hu-val kötött megállapodásuk alapján, ugyanezt teszik a hírportál munkatársai, újságírói eszközökkel. Feltehetően a pénzhiány miatt háromszáz fős, ráadásul telefonos felmérést csinálnak. De ez még csak hagyján, hanem azt is megnézik, hogy mondjuk a belvárosi Jobbik szavazók közül hányan szavaznának át másik pártra. Ez esetben tízegynéhány emberről beszélünk, márpedig erre nem lehet statisztikai következtetéseket építeni. Én nem durvultam, csak megírtam a véleményem. Tóka igen, ő példátlan sarlatánságnak nevezte. A lényeg azonban az, hogy véleményem szerint ilyet nem lehet csinálni.

A választási kampánynak ez az egyik sajnálatos velejárója: felbukkannak olyan cégek, – és most nem a Republikonról beszélek -, amelyekről nem lehet tudni, hogy miként kötődnek egy-egy párthoz.

Félek, hogy most is így lesz, ráadásul az internet világában muszáj a kattintásra koncentrálni, azért pedig szenzációval kell szolgálni, olyan címeket adni… Most is ezt tapasztaltam: arról írtak, hogy a Fidesz tarolt, a Jobbik bezuhant.

És ez nem igaz?

Nézze egy háromszáz fős mintából is kiderülhetnek a főbb irányok, de azért nem ez a jellemző. Nem akarom, hogy ez az interjú erről szóljon, de muszáj annyit elmondanom: ez is egy szakma, ötven éves sztenderdekkel, amelyek alapján dolgozunk. Egy vízvezeték szerelőnél is fontos, hogy jó referenciái legyenek, kövesse a szakma szabályait…

Miért nem gázszerelőt mondott?

Hát ezek nagyon rokon szakmák…De ha provokál, akkor azt mondom, hogy az nem szerencsés, ha egy jó gázszerelő egyszer csak elkezd útépítéssel foglalkozni.

Maradva azért az ön szakmájánál: itt jószerivel minden intézetet stigmatizálnak, főleg annak fényében, hogy milyen eredményt mér.

Igen, de ebben igazán nem következetesek a kritikák. Ha például azt mérjük, hogy a Fidesz elhúzott, akkor sokan azt mondják, a fideszesek persze, hogy el akarjuk altatni a szavazóikat, nehogy elmenjenek szavazni, úgy is eldőlt már a választás.  Ezzel együtt igaz, kimutathatóak a kötődések, de nem a mérésekben, inkább az adott intézet vezetőjének megszólalásában.

A Nézőpont irányítója például nyíltan vállalja a kormánypárthoz való kötődését, szinte kampányol neki. Én ezt szerepzavarnak és összeférhetetlennek tartom.

És az nem volt szerepzavar, hogy ön annyira kirohant a Republikon féle mérés miatta?

Kétségtelen kicsit durva voltam, fel is hívott a 24.hu felelős szerkesztője, eléggé sértetten, mert az írtam, hogy az atv, meg a 24.hu esetleg össze is beszélt, netán egy központból irányítják őket, de ezt aztán, a telefon hatására, levettem a facebookról és átírtam. De értsen meg, azért jöttem indulatba, és biztos a kötelező zsurnalizmus íratta velük, hogy bezuhant a Jobbik. Összesen két százalékról beszélünk, háromszázas mintán. Ilyet nem lehet csinálni, de tudomásul vettem az újságírói érzékenységet és új bejegyzést írtam. De a véleményem ettől még nem változott.

Viszont így meg úgy tűnik, mintha a Jobbikot védené…

Nem, ezt azért senki nem mondja.  Az persze kétségtelen, hogy ez a Jobbik-kérdés nagyon megosztja a társadalmat és a hangadó értelmiséget. Elképesztő indulatok vannak, Heller Ágnest támadják, nem is igazán illő módon…

A Független Hírügynökség a napokban készített interjút vele, az ő állítása az, hogy a Jobbik egy párt, míg az orbáni rendszer zsarnokság…

Akár egyet is érthetnék vele,  de azért a dolog ennél sokkal bonyolultabb. Mert előre is kell nézni, mert rettenetes kockázatoknak nézünk elébe. Nem látjuk, hogy mire lenne képes a Jobbik, hatalomban, bár azt igen, hogy mi várható egy kétharmados Fidesztől.  Mindegy, a lényeg az, hogy

négy hónappal a választások előtt, hihetetlen indulatok jellemzik a politikai közbeszédet.

De nem ez az én témám. Az én témám az, hogy ne tessék ilyen szenzációhajhász címeket adni, pláne egy ilyen kényes politikai helyzetben.

Most akkor próbálunk meg újra szorosan vett szakmájáról beszélgetni. Ön milyen következtetést von le a solymári, igazi közvélemény-kutatásból, az időközi választás eredményéből?

A solymári eredményből lehet országos következtetéseket is levonni. Nem én, hanem a barátaim összegezték a legutóbbi solymári, és az elmúlt vasárnapi eredményt, amelyeket tudományos módszerekkel extrapoláltak, és arra jutottak, hogy ez egy holtverseny közeli állapotot hozna létre országosan, ha ilyen összefogás lenne, mint amilyen ebben az esetben volt.

De hol van ilyen összefogás? Ez természetesen fikció, ráadásul nem lehet tudni, hogy a most jelöltet nem indító jobbikos szavazók, miként viselkedtek.

Meg akkor, ha kevesebb lenne a párt. De én ilyet nem mondhatok. Illetve, mégis, mondok ilyet. Másutt is vannak kis pártok, de a végén valahogy leegyszerűsödik a helyzet. Itt nekem sokkal nehezebb lesz a dolgom, ha mindenki külön-külön indul. Szóval meg lehet a fele a szavazóknak, ha mindenki együtt indulna, a Fidesszel szemben. Ebben a szétaprózott helyzetben viszont sokan a választók közül a stabilitás felé áramlanak. Ha ugyanis a másik oldalon nem látom a stabilitást, a kormányváltás ígéretét, amihez kellene egy vezető is…

Említette a beszélgetésünk során, hogy a magyar választók meglehetősen apatikusak, ez másutt is így van?

Én azt látom, hogy mostanság afelé megy a világ, hogy igyekeznek a politikai szereplők felkorbácsolni a kedélyeket, hogy csak a Brexitet, vagy Trump megválasztását…

Én hozzátenném a Soros-kampányt is.

Igen, lehet hasonlítani, bár nem még sem. Ehhez semmi nem hasonlítható. Hogy eljutunk addig, hogy egy disznóra ráírják a Soros nevét. Amerika egy hatalmas ország, elképesztő fanatizmusokkal, vallási szektákkal, de ez még ott is kirívó lenne.

Magyarországon viszont azt tapasztaljuk, hogy a Fidesznek ezzel a kampánnyal sikerült jelentősen fokoznia az idegengyűlöletet.

Igen, többször is mértük ezt: a Soros iránti ellenszenv nőtt az országban. Ebből azonban nem szabad arra a következtetésre jutni, hogy ezek az emberek mind kormánypárti szavazók; a Fidesz kampánya inkább a tábor megőrzését szolgálja. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a kormánypárt az elmúlt hónapokban fokozatosan erősödött, de hogy ebből mennyi köszönhető a Soros-féle kampánynak, illetve mennyi annak, hogy a gazdaság eredményei javultak, az emberek zsebében csak több a pénz, azt nem tudom.

Nagy harc folyik a nyugdíjasokért, és bár még most is többen szavaznak a nyugdíjasok közül a baloldalra, de nagyon javult e téren a Fidesz is.

A négy hónappal a választások előtt mért eredmények, a korábbi tapasztalatok alapján, mennyire jelölik ki a végeredményt?

Korábban voltak nagyon szoros versenyek. Mostanában nincsenek.  Egyébként pedig, ahogy közeledünk a választásokhoz, az egyik legfontosabb kérdéssé az válik, hogy ön szerint melyik pártnak van esélye a győzelemre? Most például konkrétan azt kérdezzük, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy a Fidesz legyőzhető?

És?

Bő kétharmados többségben vannak azok, akik azt mondják, hogy a Fidesz fog nyerni.

Ez a kérdés azért a hitre vonatkozik, ugye?

Igen, de nagymértékben befolyásolja a végső szavazást is. Ez ugyan már nem az én szakmám, talán inkább szociológia, hogy milyen mértékben hatja át a választókat az az érdekeltségi rendszer, amelyet a Fidesz nagyon ügyesen épít, és amely széle klientúrát biztosít számára. Vagyis, hogy én, mint egyszerű vízvezeték szerelő, milyen megrendeléseket, munkákat kapok, elveszítem-e ezeket, ha kormányváltás van, magyarul a szavazó ezeket az urna előtt állva pontosan mérlegeli. A nagy különbség ma kormánypárt és ellenzék között, hogy az egyik stabilitást ígér, a másik meg labilitást jelent. Így aztán csoda lenne, ha más eredmény születne.

A korrupció egyáltalán nem érdekli a magyar választót?

Érdekli, de mintha immunis lenne, tudomásul veszi, és hozzáteszi, mindenki lop, a világon mindenütt lopnak, és már tovább is lép rajta. A Fidesz-választó meg azt mondja, hogy nekik megbocsájtja, mert ezek az övéi…

Van olyan veszély, hogy a szocialisták nem jutnak be a parlamentbe?

A mérések alapján nincs. Bezuhanás – hogy én is használjam ezt a szót – nem látható, a Botka-válság után jelentősebb csökkenésre számítottam, de ez nem következett be. Morzsolódás van, de nincs beszakadás.  Ugyanakkor még nincs vége a történetnek. A Gyurcsányék próbálják kihasználni a helyzetet, de én ezt nem negatívumként említem, a politika kemény játék, és ez vezethet eredményre, de vissza is üthet rájuk.

Tudom, hogy nem szeret jósolni, mégis arra kérem, mondjon egy sorrendet 2018 április 8-ára.

Hadd javítsam ki a kérdését. Az első ugyanis az, hogy hány párti lesz?

Akkor hány párti lesz?

Beláthatatlan.

Most ezért javította ki a kérdésemet, hogy utána azt tudja mondani: beláthatatlan…

Az igaz szakmai kérdés a végén ez lesz. Azt ugyanis nem nehéz megjósolni, hogy a Fidesz nyer, az egy kicsit bizonytalanabb, hogy meglesz-e a kétharmada. Ma az látszik, hogy igen. Ha nem, az jobb helyzet lenne az ország szempontjából. Ez az alapító atyák szellemével is szembemenne. De maga sorrendre kíváncsi: ma a Jobbiknak áll a második hely, és az MSZP-é a harmadik hely, de nincs kizárva, hogy a Gyurcsányéknak sikerül előzni.

A Jobbik helyzete is változhat, hiszen látjuk mi történik, ez a Simicska-Orbán harc terepévé vált, amit én rendkívül sajnálatosnak tartok.

És a többi párt? A Momentum például?

Nem hiszem, hogy bejutna, mert nincs meg a dinamikája. Az LMP stabilizálódott, Szél Bernadett megfelelő vezetőnek látszik, nem azért mert nő, mert az Magyarországon nem hoz szavazatokat, neki a személyisége látszik alkalmasabbnak, mint az elődjéé.

Ebből, amit mond viszont az következik, hogy eléggé bemerevedtek a pártviszonyok.

Igen, most ez a helyzet, de négy hónap azért csak hátra van.

Iránytű Intézet: A DK és az LMP is beérte az MSZP-t

A kormánypártok viszont magabiztosan vezetnek.

Molnár Gyula és Gyurcsány Ferenc, a háttérben Karácsony Gergely
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

A Magyar Nemzetben jelent meg a Jobbikhoz közel állónak tartott Iránytű Intézet felmérése. Eszerint a biztos pártválasztók körében a Fidesz-KDNP egy százalékot erősödni tudott az előző hónaphoz képest, és most 50 százalékos a támogatottságuk. A második helyen a Jobbik áll, 22 százalékkal.

Vélhetően nem függetlenül az elmúlt hónapok káoszától,

az MSZP elvesztette harmadik helyét,

ugyanis 7 százalékon áll, miközben a DK-nak 8, az LMP-nek szintén 7 százalékot mértek. A Momentum 3, az Együtt, a Párbeszéd és a Kutyapárt 1-1 százalékon áll.

Hasonló a sorrend a teljes népességben, ott a Fidesz-KDNP 34, a Jobbik 17, az MSZP és a DK 6-6, az LMP 5 százalékon áll.

A bizonytalanok aránya 13 százalékos,

6 százalék pedig nem akart válaszolni a kérdésekre.

A Republikon kicsit mást mért, erről itt olvashat.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK