A kormány magánviszonyokba nem tud, és nem akar beleavatkozni, de elutasítják a hatalommal való visszaélés minden formáját, és a szexuális zaklatást. Ezt mondta Lázár János, a 103. kormányinfón. Nem kérdésre válaszolt a Miniszterelnökséget vezető miniszter, magától hozta szóba témát. Nyilván azért, mert már ő is érezte, mennyire kínos, hogy a kormánynak nincs mondanivalója az elmúlt hetekben nagy port kavaró ügyekkel kapcsolatban.
Megszokhattuk már, hogy a kormány, nemcsak a jelenlegi, de elődei is, ha csak teheti, ellép a kínos ügyek elől. Ha siker van, győz a csapat, akkor látjuk a képernyőn a prominenseket, amint örülnek a győzelemnek. Ha a csapat veszít, akkor mintha ott sem lettek volna.
Amikor csökken az államadósság, önfeledten nyilatkoznak, ha nő – eltűnnek, mint szürke szamár a ködben.
Most is úgy tűnt, hogy a zaklatási ügyekben most sem szólal meg senki a kormány részéről. A hatalom úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne semmihez. A kínos ügyeket máskor is alsóbb szintekre passzolják, számos esetben láthattuk, hogy Orbán Viktor miniszterelnök soha nem kerül közelségbe a kormány számára kellemetlen dolgokkal. Vagy hallgatnak róla, vagy ha már nem tehetik meg, valahol alsóbb szinten viszik el a balhét.
A főnökségnek csak a sikerekhez van köze.
Nem mintha a mostanában kipattant zaklatási ügyek a kormány sarai lennének. Nem az ő embereik követték el a vállalhatatlan cselekedeteket, ráadásul mindez nem az elmúlt nyolc év története. De azt állítani, hogy nincs közük hozzá, az sem felel meg a valóságnak.
A mostanában előkerült ügyek ugyanis nem a Vígszínházról, az Operettszínházról szólnak. Ezekhez hasonló vagy éppen ezeknél is szaftosabb ügyek bizonyára más színházakban is előfordulhatnak. És nemcsak színházakban, hanem mindenhol, ahol függőségi viszonyok vannak. Ami most a felszínre került, az a jéghegy csúcsa. Ott van az iskolákban, csalásokban, üzletekben, szerkesztőségekben, éttermekben, bárhol.
A konkrét esetekről nyilván nem a mindenkori kormány tehet,
nem a miniszterek mutogatták a micsodájukat.
De az ő felelősségük, hogy egy országban milyen a légkör, milyen erkölcsi normák az irányadók. Ameddig a parlamentben a hatalmat gyakorló képviselők megengedhetik maguknak az olyan beszólásokat, minthogy Vetkőzz, Ági!, meg az olyanokat, hogy Hol a babydoll?, addig ezen uraknak a társdalom többi tagjától sincs joguk számonkérni, hogy miként viselkednek.
A rendcsinálást, bármennyire is meglepő, felülről kellene kezdeni.
2007. november 10-én a Független Hírügynökség beszámolt arról, hogy bejelentették: számos konkrét cselekvési program indul hamarosan a vidéki munkahelyek bővítése érdekében. Ilyen lesz például a Nemzeti Pálinka Program, amelynek segítségével a pálinkakészítés és forgalmazás vidéki húzóágazattá válhat.
A kormányfő szombaton hajnalban tért vissza négynapos vidéki körútjáról, amelynek keretében 7 megyében 18 településre látogatott el. Kiderült, hogy a vidék sokkal jobb állapotban van, mint ahogy azt a városi emberek egyébként gondolnák – mondta a kormányszóvivő.
Daróczi Dávid szerint sok a probléma és a tennivaló, de látszik, hogy az ott élőkben rengeteg a tettvágy.
Terveik, elképzeléseik vannak, és ezekhez kérnek segítséget, forrásokat az államtól – tette hozzá.
Két nagy uniós alap létezik, amely a következő hat évben a meghatározza a vidékfejlesztést, és forrásokat is biztosít hozzá – közölte az FVM szakállamtitkára. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv és az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program. A két programot egy keret dokumentumba, az Új Magyar Falu Programjába foglalták össze. Ebben összeszedték azokat a fejlesztéspolitikai eszközöket, amelyek a két nagy programban megjelennek, és amelyek eredményeképp 50-60 különböző pályázat jelent, vagy jelenik meg – mondta Ficsor Ádám.
A legfontosabb cél a munkahelyteremtés, mert jelenleg a falvakban nincs elegendő munkalehetőség. A szakállamtitkár szerint, ha egy fiatal elmegy főiskolára, egyetemre, kicsi rá az esély, hogy miután elvégezte, visszatérjen szülőhelyére. A munkahelyteremtő program keretében kisvállalkozásoknak, köztük újonnan induló cégeknek adnak támogatásokat. Az életminőség fejlesztése is hangsúlyos szerepet kap az Új Magyar Falu Programban. Egy olyan új szolgáltatási keretet kell találni, amely biztosítani tudja az európai színvonalú életet a falvakban – közölte Ficsor Ádám.
A kormányfő állattartó telepeket is meglátogatott vidéki útján.
A kormány azt szeretné elérni, hogy a gazdák rendelkezésére álljon az állattartáshoz szükséges földterület.
Az FVM szakállamtitkára szerint az árviszonyok jelenleg nem teszik lehetővé a nyereséges gazdálkodást, ezért uniós támogatásokkal segítik a gazdákat. Eddig 250 milliárd forintnyi támogatási igény érkezett be az állattartóktól. Ez 500 milliárd forint értékű beruházást jelent. A beérkezett pályázatokról a következő hetekben döntenek – tette hozzá.
Ficsor Ádám elmondta: a vízgazdálkodás fejlesztését is célul tűzték ki, hogy 50 százalékkal növeljék az öntözött területek arányát. Itt egy külön programot indítanak, amellyel 40-50 ezer hektáron valósulna meg az öntözés.
Ezzel szeretnék felhívni mindenki figyelmét arra, hogy az emberi jogok védelmezőinek üldözése és zaklatása súlyosan antidemokratikus irány, a titkosszolgálatokkal való fenyegetőzés pedig példátlan a hazai közéletben.
A legutóbbi nemzeti konzultációba a Magyar Helsinki Bizottság mellett az Amnesty International is bekerült, mint két olyan szervezet, amely azért dolgozik, hogy a migránsok kevesebb büntetést kapjanak az általuk elkövetett bűncselekményekért. Ebből persze semmi sem igaz, de ez az utóbbi évek civilellenes lejárató kampánya közepén ez persze nem újdonság – áll az Amnesty közleményében.
„A Helsinki Bizottság bírósághoz fordult, mi pedig úgy döntöttünk, emlékeztetjük a kormányt, hogy egykoron a magyar állam legmagasabb szintű vezetése számára is fontosak voltak az emberi jogok és az azokért dolgozó civil szervezetek” – írják.
A közleményben az áll: „Szeretnénk felhívni mindenki figyelmét arra, hogy az emberi jogok védelmezőinek üldözése és zaklatása súlyosan antidemokratikus irány, a titkosszolgálatokkal való fenyegetőzés pedig példátlan a hazai közéletben. Arra kérjük az embereket, hogy szánjanak pár percet arra, hogy elmondják a véleményüket a kormánynak. Ezért létrehoztuk az eztkulddel.amnesty.hu oldalt, ahol bárki kitölthet egy a kormánynak szóló virtuális képeslapot.”
Azt is írják: „Szeretnénk, ha sokan részt vennének november 23-ig, és elmondanák a véleményüket arról, hogy fontosak-e a számára az emberi jogok, és hogy kellenek-e az ezekért dolgozó civil szervezetek. A kitöltött képeslapokat mi továbbítjuk majd a címzettnek, ezzel szeretnénk biztosítani, hogy a konzultációnkban résztvevők adataival nem élhet vissza a kormány.”
Egyébként az Amnesty International főtitkára, Salil Shetty a FüHü-nek adott interjúban korábban arról beszélt, hogy a nemzeti konzultációt a választási kampány részének tartja, a civiltörvény nincs összhangban a nemzetközi joggal, a démonizálás politikája miatt pedig az emberi jogok szabadesésbe kezdenek.
Meglepetésről írt a Független Hírügynökség 2007. november 5-én: a várakozásokkal ellentétben a Fidesz a kormánytagokkal és az SZDSZ-szel közösen megszavazta, hogy be lehessen vezetni a csak értékalapú ingatlanadót.
Az MSZP-frakció nem támogatta a javaslatot. Az egyes adótörvények módosító javaslatainak szavazásánál ugyanakkor az MSZP frakció akarata érvényesült, mert az ellenzék szavazataival közösen többségbe kerültek az SZDSZ-szel és a kormánnyal szemben, így mégsem vonták össze 2008-tól az úgynevezett kisadókat.
Volt, amelyik kérdésben azért egyetértett az MSZP-frakció a kormánnyal és az SZDSZ-szel, vagyis koalíciós partnerével:
nem támogatták az ellenzékkel szemben a személyi jövedelemadó 18 százalékos adókulcsához tartozó összeghatár megemelését. Ennek támogatásától az SZDSZ a koalíciós egyeztetés után állt el.
Soros-terv nem létezik, az csak a választási kampány része, a nemzeti konzultáció hazugságokra épül, és az sem igaz, hogy uniós tisztviselők „vannak Soros György zsebében” – ezt mondta a FüHü-nek adott interjúban Csontos Csaba, a Nyílt Társadalom Alapítvány magyarországi szóvivője. Arról is beszélt, hogy az elmúlt időszakban az ellenségképzés lett a kormányzati kommunikáció fő iránya, de a gyűlöletkeltés az őcsényihez hasonló esetekhez vezethet. Csontos Csabát is megkérdeztük arról, Soros-ügynöknek tartja-e magát.
Csontos Csaba Fotó: FüHü
Mit szól a plakátkampányhoz és a nemzeti konzultációhoz?
Nagyon sok probléma van ezzel a nemzeti konzultációval. Alapvetően az, hogy
hamis állításokra épül.
Újságcikkekből, Soros György által írt véleménycikkekből kiragadott részletekből extrapolál bizonyos feltételezéseket, és azokat úgy állítja be, hogy tulajdonképpen már be is épültek az Európai Unió döntéshozatali folyamatába, és egy létező tervként működnek. Ez így természetesen nem igaz.
Soros György egy sokat publikáló, sokat megnyilvánuló ember, aki az elmúlt évtizedekben a befektetői tevékenysége mellett nagyon sok emberbaráti adományozó tevékenységet indított el. Emellett a gondolatait megosztja a külvilággal, publikál, előadásokat tart.
Azok a kiragadott idézetek, amelyeket a kampányban használ a kormányzati kommunikáció, azok egy 2015-ös, a Project Syndicate-en megjelent esszéből vannak kivéve, amelyet egyébként egy évvel később már sok szempontból meghaladott Soros György gondolkodása, és ezt a Foreign Policy tavaly júliusi cikkében ki is fejtette.
Ha visszamegyünk az eredeti kérdésre, több probléma van magával a kampánnyal is. Egyrészt a kampányt kísérő masszív kommunikáció, a plakátok, tévés, rádiós, online kampány elég erős gyűlöletkeltő és ellenségképző hatást fejt ki.
Azt látjuk, hogy az elmúlt egy évben
egyértelműen az ellenségképzés lett a kormányzati kommunikáció fő csapásiránya.
Voltak ugye a menekültek, a „migránsok” az elején. Aztán jött „Brüsszel”, ami azért volt bizarr, mert az EU egy népszerű dolog Magyarországon, a lakosságnak több mint kétharmada támogatja az ország uniós tagságát. Ezért az a csúsztatás történt a „Brüsszel, mint ellenség” kampányban, hogy a kormányzati kommunikáció egyenlőségjelet tett az Európai Unió és a brüsszeli bürokrácia között.
Ennek keretében ráadásul
a lakosságot szándékosan félrevezették
azzal, hogy összekeverték a döntéshozói szerveket, amelyekben ott ülnek a magyarok, így az Európai Tanácsban, az állam- és kormányfők fórumain Orbán Viktor maga is részt vesz, és a Bizottságot, amely döntés-előkészítő és ellenőrző funkcióval bír.
Közben jött a civilek elleni kampány, a megbélyegző törvény. Itt már megjelent Soros György és a Nyílt Társadalom Alapítvány neve, mint támogató. Ebből nőtt ki a Soros György elleni kampány, amelynek már a második hullámát látjuk, hiszen nyáron, szerencsére csak rövid ideig, de volt egy gyűlöletkeltő kampány Soros György ellen személyesen.
Tehát akkor Ön azt mondja, hogy a „Soros-terv”, amit a kormány most már naponta többször is emleget, valójában nem létezik?
Most már ott tartunk, hogy a múlt heti Kossuth rádiós interjúban maga Orbán Viktor is azt mondta, hogy ha Navracsics Tibor nem tud arról, hogy van Soros-terv, akkor ezért kell kideríteni a titkosszolgálatok bevonásával, hogy van-e Soros-terv. Most előreugrottam kicsit az időben, de nem csak mi mondjuk, hanem már a kezdetektől fogva értelmiségiek, talán százas nagyságrendben mondták ki, beleértve Navracsics Tibort is, hogy nem létezik ilyen.
Látható, hogy
ez egy Magyarországra kitalált kommunikáció,
hiszen nem véletlenül mondta Navracsics Tibor és más uniós biztosok is, hogy nincsen ilyen napirenden, tárgyalások során soha nem emlegetik a Soros-tervet. Ez a magyar lakosságnak, a magyar választóknak szól, a választási kampány része.
Azt gondolom, hogy nem is lenne érdemes erről tovább beszélni, csak sajnos ott landolt a postaládákban több millió háztartásban ez a hazug kérdőív. Azért is tartjuk károsnak ezt a kampányt a gyűlöletkeltés mellett, mert ez egy ál-konzultáció. Egyrészt
manipulatívak a kérdések,
van hozzájuk egy sorvezető, aminek a végén megkérdezik, hogy „ugye nem akarod, hogy valami nagyon rossz történjen”. Az ilyenek a valódi társadalmi párbeszédet értékét csökkentik.
A Nyílt Társadalom Alapítvány hisz a valódi párbeszédben. Annyi olyan kérdés és megoldandó probléma lenne Magyarországon, az egészségügy helyzetétől, az oktatástól a nyugdíjkérdésig, amit meg kellene beszélni a társadalommal, oly módon, hogy valódi kérdéseket tesznek fel, vagy akár, meghagyni a lehetőséget az embereknek, hogy ők tegyenek fel kérdéseket. Magyarországon elfojtják a társadalmi kezdeményezéseket, fölülről irányított kérdések vannak.
A harmadik nagyon veszélyes dolog, és ez a kérdések mögé van elbújtatva, hogy az Európai Unió ellen dolgozik az egész kampány, mert azt sugallja, hogy az Unió sötét erők zsebében van.
A kormány azt mondja, hogy aki tagadja a Soros-terv létezését, az azért teszi ezt, mert Soros György ügynöke. Mástól is megkérdeztem már: Ön akkor Soros-ügynök?
Nyilvánvalóan nem vagyok ügynök, én munkavállaló vagyok, egy alapítványnál. Olyan munkaszerződésem van, mint bárkinek Magyarországon, aki egy vállalatnál, közigazgatásban vagy bárhol dolgozik. Ha ezt ügynöknek nevezik, akkor lehetnék az is, de ez a címkézés megint az ellenségképzéshez tartozik.
A magyar történelemnek voltak olyan korszakai, amikor címkéztek embereket származásuk, politikai meggyőződésük miatt. Nagyon rossz dolog lenne, ha oda mennénk vissza.
Visszatérve arra, hogy akik letagadják, hogy van Soros-terv, azok mind Soros György zsebében vannak. Megint tisztázni kell valamit: hogyan működik az EU döntéshozatali folyamata. A kommunikációban szándékosan mossák össze a döntéshozó és a végrehajtó ágakat. Ez odáig ment, hogy amikor a strasbourgi emberi jogi bíróság, amelynek semmi köze az Unióhoz, két bangladesi menedékkérő ügyében hozott egy olyan döntést, amely szembe ment a magyarországi ítélettel, rögtön utána az jelent meg a kormányzati kommunikációban, hogy már a bíróságok is a Soros-tervet hajtják végre, és az Unió máris lép.
Ez nem a tudatlanságukat mutatja,
én biztos vagyok benne, hogy a magyar kormányban minden megfelelő ember pontosan tudja, mi a különbség a luxemburgi Európai Bíróság és a strasbourgi bíróság között, a Bizottság és a Tanács között. Szándékosan keverik össze őket, hogy a saját kommunikációjuk alá rendeljék az üzeneteket.
Fotó: FüHü
És hogy ki kinek van a zsebében… Korábban megjelentek olyan cikkek a kormányzathoz közel álló médiumokban, amelyek azt mutatják be, hogyan dolgozik Brüsszelben a Nyílt Társadalom Alapítvány és intézetei. El kell mondani, hogyan működik a brüsszeli döntéshozatal és döntésbefolyásolás.
Ez utóbbit lehet lobbizásnak vagy advocacynek nevezni. Ez Európában egy nagyon átlátható történet.
Minden találkozó nyilvános, lehet tudni, ki kivel találkozik.
A hazai médiában olyan kifejezéseket használnak, mint „zárt ajtók mögött tárgyaltak”, amelyek obskúrusnak tüntetik fel az ilyen megbeszéléseket.
Több ezer érdekképviseleti szerv működik Brüsszelben. A mi irodánk 14-15 fős, a rendezvényei nyilvánosak.
Ettől fél Magyarország?
Dolgoztam én vállalati oldalon is ezen a területen, ez ott is ugyanúgy megy. Szakpolitikai kérdésekben megvitatnak dolgokat. Például egy parlamenti képviselő nem szakértője minden kérdésnek, meghallgat mindenkit, a döntéshozók igyekeznek minden érintettet meghallgatni és eldöntik, ki volt meggyőző, kivel értenek egyet. A legfontosabb: csak értelmes üzenetet várnak, csak valódi tartalomról hajlandóak beszélgetni.
A kormány és a hozzá közel álló médiumok egy oroszokhoz közel álló hackercsoport állítólagos dokumentumaira hivatkozva mondják azt, hogy emellett van egy manipuláció, amit az alapítvány, és, az ő szavaikkal élve, a „Soros-hálózat” folytat. Erről mit gondol?
Nem akarok belemenni, hogy mi köze a csoportnak az orosz titkosszolgálatokhoz, de valóban volt egy támadás, amikor belső dokumentumokat, levelezéseket elloptak. A kormányközeli sajtóban azt írják, hogy több mint 200 képviselő van a baráti listán. Azt tudom erre mondani, hogy
minden érdekérvényesítő összeállítja azoknak a listáját, akihez megítélése szerint egy adott szakpolitikában érdemes odamenni.
Ez a vállalati oldalon is ugyanígy működik. Ezt tanítják is. Mondok egy egyszerű példát: atomenergetikában dolgozó cégnek nem érdemes egy zöldpárti képviselőt megkeresnie.
Tehát, ha egy belső levelezésben azt látják valakiről, hogy vele tudunk beszélni, akkor az annyit jelent, hogy nyitott például emberi jogi kérdésekre. Az bizarr gondolkodásra vall, ha valaki azt mondja, hogy azok a döntéshozók, akik nyitottak a párbeszédre egy szakpolitikai témában, máris annak szervezetnek a „zsebébe kerülnek”, amely képviselőivel beszélgetnek.
Tehát itt inkább arról van szó, hogy azonos elveket vall az alapítvány és bizonyos képviselők?
Így van. Ez a munkánk része, hogy felmérjük, kivel lehet beszélgetni. Tegyük fel, hogy találkozik valaki egy kávéra egy újságíróval. Ez vállalati oldalon is létezik. Sőt, én nem hiszem, hogy a magyar kormány emberei ne találkoznának döntéshozókkal Brüsszelben, vagy épp újságírókkal.
Az az igazság, hogy amikor azt mondják, hogy valaki valakinek a zsebében van, az súlyos inszinuáció, mert azt feltételezi, hogy pénzek mozognak és valakit lefizet valaki.
Vagyis ez egy korrupciós vád?
Azért csak inszinuáció, mert aki ezt állítja, az semmilyen tényt nem említ, csak annyit mond, hogy ki kell deríteni.
Térjünk vissza a civilekhez. A kormány azt mondja, hogy azért támogatnak civileket, mert ők is azt a tervet akarják megvalósítani, amiről mondta, hogy nem is létezik: le akarják bontani a kerítést és be akarnak telepíteni egymillió bevándorlót. Valóban ezért támogatják őket?
Nem. És
Soros György sem akarja lebontani a kerítést és nem akar behozni egymillió menekültet se Európába, se sehova. Sőt, a kötelező kvótaelosztást kifejezetten ellenzi.
De megérkezett több mint egymillió ember Európába. 2015 volt a csúcs, azóta csökkent a szám, de nem azért, mert kerítést építettünk, hanem azért, mert Törökországgal született egy megegyezés, és a két fő útvonalon több szűrést vezettek be.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a szíriai menekülthullámban főleg a középosztály jött el, azok, akiknek volt pénze arra, hogy ide tudjanak jönni. Azok jelentős részének, akik a környező országok menekülttáboraiban vannak, nincs erre pénze.
Mármint a Szíriát körülvevő országokra gondol?
Igen, Jordániára, Törökországra, Libanonra. Azok a megoldási javaslatok, amelyeket Soros György leírt, illetve az alapítvány és az általa támogatott szervezetek képviselnek, arról szólnak, hogy egyrészt a már ideérkezett menekülteknek valamilyen jogsegélyt, egészségügyi segítséget, pszichológiai segítséget nyújtsanak. Utóbbiról kevesebbet beszélünk, pedig ők traumatizált emberek. És nem csak a jogaikat, hanem a kötelezettségeiket is el kell nekik mondani.
Fotó: FüHü
Ha a hatóság ignorálja, hogy itt vannak, nem kommunikál velük, és ahogy látjuk, kirakják őket egy senkiföldje-zónába, hátha megunják és elmennek – ezzel nem csak az emberséges bánásmódot és a genfi egyezményhez kötött jogokat sértik meg, hanem rontják a helyzetet. Ezeket az embereket, akik átéltek egy traumát, fölösleges frusztrációnak teszik ki.
Ezzel a későbbi beilleszkedésüket nem, hogy segítik, hanem még taszítják is őket tőle.
Ők már eldöntötték, hogy elmenekülnek. Valahova el fognak jutni, és ha olyan helyről jöttek, ahol valóban életveszélynek vannak kitéve, akkor megkapják a menedékjogot. Valamikor őket integrálni kell. Ebben is tudnak segíteni a civil szervezetek, akiket támogatunk.
A másik fontos csapásirány, hogy a megoldást azokon a helyszíneken kell keresni, ahonnan a menekültek elindultak.
Tulajdonképp ezt mondja a magyar kormány is.
Így van, ebben teljesen egyetértenek. Csak ugye eltér a külső és belső kommunikáció.
Magyarországon azt mondják, hogy nem értenek egyet Soros Györggyel, de a nemzetközi fórumokon néhány pontban ugyanazt vallják.
Visszatérve a helyszínekre: vannak olyan helyzetek, mint a szíriai polgárháború, vagy Afganisztán és Irak, ahol folyamatos az erőszak, a terror. Ott politikai megoldást kell keresni. A többi országban, főleg Afrikában, a szubszaharai régióban, ott a klímaváltozás miatt várható éhínségek megoldása hosszabb távú, más jellegű. Mindkét dolog a nemzetközi közösségre vár.
A lényeg, hogy a helyszínen kell segíteni, de ha már megérkeztek a menekültek, akkor nekik segíteni kell abban, hogy minél hamarabb integrálódjanak. Ez mindenkinek jó: a befogadó társadalomnak is és az érkezőknek is.
A gyűlöletkeltés, ami nálunk folyik, csak oda vezet, mint ami Őcsényben történt.
Olyan ijedtek, kétségbeesettek az emberek, hogy teljesen irracionálissá vált az érvrendszerük. Olyan apokaliptikus víziókat vetít eléjük a központi kommunikáció, ami után nem is lehet csodálkozni, hogy még pár gyereket sem hajlandóak egy hétig megtűrni maguk között.
Az alapítvány nem csak a menekültekkel foglalkozó civileket támogatja, hanem sok egyéb szervezetet is. Mi alapján választják ki, kiket támogatnak és egyáltalán, hogy néz ki ez a támogatási rendszer?
Vannak nagy programok, ezeknek vannak pályázati kiírásai, amelyeken elindulhatnak közösségek, civil szervezetek, akik megfelelnek a feltételeknek – ezek általában az átláthatóság és a tapasztalat. Lényeges, hogy
ezek nem politikai kritériumok.
Ha bejelentkezik egy nem liberális beállítottságú szervezet, az is kaphat támogatást. Közösségfejlesztő, közösségeket segítő programjaink is vannak.
Azt is látjuk, hogy ma Magyarországon van egy nagy párbeszéd-, bizalom- és együttműködési hiány. Ha nincs párbeszéd, nem alakul ki bizalom. Hajlamosak vagyunk elhinni minden információt, a legvadabb dolgokat is. Az együttműködésnek meg a bizalom lenne az alapja. Ha a gyűlölettel próbálunk szembe menni, ezeket kell kiépíteni.
Sok jó példa lenne, de ha ezek az alulról jövő kezdeményezések nem kapnak levegőt, támogatást, illetve megbélyegzik őket, akkor nem lesz továbbra sem párbeszéd, együttműködés, bizalom.
Soros György az elmúlt időszakban 18 milliárd dollárt adott a Nyílt Társadalom Alapítványoknak. Miért adta ezt, és mire fogják felhasználni?
Ez nem egy pillanatnyi aktus volt, évek óta folyik, most fejeződött be. Soros György 87 éves. A menedzsment arra készítette fel a szervezetet, hogy tudja tovább vinni az ügyeket, a nyílt társadalom eszméjét. Soros György azért döntött úgy, hogy vagyonának nagy részét az alapítványra hagyja, mert azt gondolta korábban, hogy erre szüksége van a világnak.
Világszerte szűkül a tér az alulról jövő kezdeményezések körül. Az antidemokratikus rendszerek gyakorlatilag kiszorították az alulról jövő kezdeményezéseket, a civil társadalmat.
Ezekben az országokban nem tűrik az ellenvéleményeket.
Soros György azért küzdött az elmúlt 30 évben, hogy a szabadságot, az emberi jogokat, a jogegyenlőséget, a kisebbségeket, a sérülékeny csoportokat segítse. Sajnos erre még sokáig szükség lesz.
A támogatási rendszer pedig nem változik. Ez nem úgy működik, hogy akkor most gyorsan eltapsolja az alapítvány a pénzt, épp ellenkezőleg, hosszú távra rendezkedik be.
A Bloomberg azt írta, hogy valójában ennek az adományozásnak a célja adóelkerülés volt. Ez is szerepet játszott?
Az amerikai törvények hagytak egy határidőt arra, hogy az offshore cégekben felgyülemlett vagyont vagy jótékony célra használják, vagy adót kell fizetni utána. Ez valóban így van, de Soros György több mint 30 éve kezdte el filantróp tevékenységét. Erre már korábban is 14 milliárd dollárt szánt. Ő azért hozta ezt a döntést, hogy a célokat tovább vigye.
Fotó: FüHü
Ha valaki a magyar kormányt hallgatja, akkor azt gondolja a nyílt társadalomról, mint elvről, hogy az valami rossz dolog, ami ellen küzdeni kell. Valójában mi ez a nyílt társadalom, miről szól?
Soros György Londonban tanult, filozófiát is hallgatott Karl Poppertől, a 20. század egyik meghatározó filozófusától. Az ő leghíresebb könyve volt A nyílt társadalom és annak ellenségei. Nyilván az ő előadásai és könyvei is inspirálták Soros Györgyöt.
A nyílt társadalom egy fejlett, demokratikus, szabadságon, jogegyenlőségen, a vélemények pluralitásán alapuló, párbeszédre épülő rendszer.
Arra lehetőség, hogy az emberek szabadságban éljenek, meg tudják beszélni a dolgaikat, és legyen társadalmi mobilitás. A zárt társadalmak megszüntetik a véleményszabadságot.
Arról mit gondol, hogy az utóbbi időben nem csak Magyarországon van egyre több támadás, egyrészt ez ellen a gondolat ellen, másrészt személyesen Soros György ellen, hanem egyre több országban?
Ez valahol párhuzamosan zajlott azzal, hogy különböző, még demokratikus országokban is, megerősödtek a populista hangok. Hangosabbá váltak a leegyszerűsödött üzenetek. Ezt sok mindenhez lehet kötni, de a nyugati világban a 2008-as válság után volt egy elbizonytalanodás.
Ez frusztrációt okozott.
Sokan ma is úgy érzik, hogy a legfelsőbb elitben jól jártak az emberek, érintetlenek maradtak, ők meg nagyon sokat vesztettek.
Ugye a második világháború után kialakult jóléti rendszerek egyik fő üzenete az volt, hogy a következő generációnak mindig jobb volt, mint az előzőnek. Most egy olyan korszak határán vagyunk, vagy bele is léptünk, amikor ez nem látszik biztosnak. Nagy társadalmi rétegek lába alól kijött a talaj.
A háború után megszilárdult a jobb- és baloldali pártfelosztás, a váltógazdálkodás a kereszténydemokrata-konzervatív jobboldali, illetve a szociáldemokrata baloldali gondolkodás között. Bejöhettek még centrista, liberális pártok. De most azt látjuk, hogy a mainstream pártok üzenetei már nem jutnak el a választók jelentős részéhez, és
az elbizonytalanodó választók nyitottak lettek a populista ígérgetésekre. Új, radikális, elitellenes közbeszéd alakult ki a politikában is.
Ebből a szempontból Soros György ideális célpont lett. Azonosították a liberális eszmékkel, az alapvető emberi jogokkal, a szabadságjogokkal. Mivel a kisebbségi jogok védelmébe olyan csoportok is beletartoztak, amelyek ellen könnyű volt érzelmeket mozgósítani, leegyszerűsített populista ígéretekkel, amelyekre fogékonyak a talajt vesztett rétegek.
Ebben az a bizarr, hogy nálunk az elitellenes kommunikációt pont a hatalmon lévő elit folytatja.
Magyarországon van egy másik vonulata ennek: Soros György magyar származású, pénzügyi befektető, liberális ügyeket képvisel, és sok helyen kirekesztett kisebbségeket karol fel a programjai egy részével. Ezek a kirekesztett csoportok, akár a romák, akár a menekültek, akár a szexuális kisebbségek könnyű célpontok – és aki a kirekesztetteket segíti, az rossz ember.
Külön jogi entitások vagyunk, nem is nyilatkozunk egymás ügyeiről. Alapítónk ugyanaz a személy és empátiával tekintünk a másikra, amikor azt politikai támadás éri.
Mit szól ahhoz, hogy a kormány most nemzetbiztonsági vizsgálatot is akar a „Soros-hálózat” tevékenységével kapcsolatban?
Abban látjuk a veszélyt, hogy
ez egy fenyegetés.
Nem feltétlenül csak a Nyílt Társadalom Alapítványra nézve, hanem az újságírókra és a civil szervezetekre is. Hiszen itt őket nem is annyira burkoltan meg is nevezték. Az újságírók fenyegetése pedig kifejezetten káros, hiszen az a szabad sajtó elleni támadás.
Ami a legfontosabb az alapítvány szempontjából, hogy mi mindenféle gyanúsítgatás ellenére fenntartjuk a támogatásainkat és elkötelezettségünket Magyarország iránt, és segítünk a magyar embereknek, hogy megoldják a problémáikat.
Növekszik a magyar gazdaság. Csak az uniós pénzek tartják életben a gazdasági növekedést. Két egymásnak mondó állítás, amelyeket gyakran hallottunk az elmúlt hetekben, hónapokban.
A GKI Gazdaságkutató Zrt. intézet szerint a magyar gazdaság továbbra is komoly bajban van: minden növekedés csak a beáramló uniós fejlesztési pénzeknek köszönhető, valós gazdasági erősödésnek nyoma sincs. Ez azt jelenti, hogy
az Orbán-kormány a lehető legrosszabbul használta fel az EU-s pénzeket:
ahelyett, hogy a tehetséges és tisztességesen működő magyar vállalkozások erősödtek volna az uniós pénzekből, azokat inkább ellopták a fideszes oligarchák.
A Demokratikus Koalíció szerint miközben az egyik legtöbb fejlesztési forrást kapó országként 2010 óta a teljes régiót leelőzhettük volna, az Orbán-kormány ellopta a Magyarországnak történelmi lehetőséget jelentő EU-s pénzeket. Az Orbán-kormány ma mégis inkább Brüsszel lábán áll, mint a sajátján.
Benyújtotta lemondását Constanca Urbano de Sousa portugál belügyminiszter, miután az utóbbi hónapokban kétszer is több tucat halálos áldozattal járó erdőtüzek pusztítottak az országban. Az ellenzék bizalmatlansági indítványt nyújt be a kormány ellen.
Portugál tûzoltó térdel az erdõtûz füstjében Fotó: MTI/EPA/Paulo Novais
A kormányfőnek írt levelében a belügyminiszter úgy fogalmazott: az utóbbi napokban pusztító erdőtüzek után úgy érzi,
nincsenek meg a kellő politikai és személyes feltételei
annak, hogy továbbra is a tárca vezetője maradjon. António Luís Santos da Costa miniszterelnök elfogadta a lemondást.
A vasárnap óta tomboló erdőtüzek nagy részét sikerült eloltani. A legfrissebb jelentések szerint
41 ember halt meg, és több mint hetvenen megsérültek.
Kevesebb mint négy hónap alatt összesen több mint száz ember halt meg erdőtüzek miatt Portugáliában, ahol csaknem 90 éve nem volt ilyen száraz a nyár. Az év eleje óta összesen 350 ezer hektár égett le, 2003 óta nem voltak ilyen pusztító erdőtüzek az országban.
A portugál kormányt számos bírálat érte amiatt, hogy képtelen felkészülni az újabb katasztrófákra. Az egyik ellenzéki párt bejelentette:
bizalmatlansági indítványt nyújtanak be a kormány ellen a tűzesetek kezelése miatt.
A legnagyobb ellenzéki párt már jelezte: támogatják az indítványt.
A közösségi médiában már tüntetésekre is hívják az embereket a hétvégére. A szervezők szerint ezek célja, hogy kifejezzék szolidaritásukat az áldozatokkal és követeljék a portugál erdők fokozottabb védelmét.
A miniszterelnök bejelentette, hogy átfogó reformokra készül az erdőtervezés és az erdőtüzek elleni küzdelem terén.
Sajtótájékoztatón jelentette be a Közép-Európai Egyetem (CEU), hogy teljes mértékben megfelel a magyar hatóságok és New York állam közötti megállapodásban meghatározott követelményeknek. Felszólítják a magyar kormányt, hogy írja alá a megállapodást, mert diszkriminációnak tartják, hogy más egyetemekről megállapodtak már, de róluk nem. Az egyetem szerint elfogadhatatlan, hogy újabb egy évig akarják bizonytalan jogi helyzetben tartani őket. A rektor azt is mondta: az a céljuk, hogy Budapesten maradjanak.
Ahogy korábban írtuk, a kormány módosította a felsőoktatási törvényben szereplő határidőket. Az új időpont 2019. január elseje, addig kell a külföldi egyetemeknek megfelelni az új előírásoknak.
Liviu Matei, Fodor Éva, Michael Ignatieff és Enyedi Zsolt Fotó: FüHü
A sajtótájékoztatón Michael Ignatieff rektor arról beszélt: elfogadhatatlan, hogy a kormány nem mondja meg, hogy aláírják-e a jövő év végéig a megállapodást New York Állammal. Enyedi Zsolt magyar ügyekért felelős rektorhelyettes azt mondta, magyarázatot szeretnének kapni arra, hogy miért mondta Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter, hogy „okafogyottá” vált a szerződés aláírása.
Az egyetem úgy tudja, hogy ez a megállapodás már elkészült (ezt egyébként délelőtt David Kostelancik, az ideiglenes amerikai ügyvivő is megerősítette), szeptember óta csak arra vár, hogy aláírják. Az egyetem információi szerint
a megállapodás garantálja a jogot, hogy a CEU Budapesten maradhasson.
Ezért is írták alá a memorandumot a Bard College-dzsal az együttműködésről (ezt a sajtótájékoztatón is bemutatták), amelynek értelmében a CEU kapott egy épületet a Bard amerikai campusán, közös programokat indítanak, valamint diák- és tanárcserére is sor kerül a két egyetem között.
Vagyis, ahogy Michael Ignatieff fogalmazott:
A CEU megtett mindent, hogy megfeleljen a törvény követelményeinek.
Azt kérdezte, hogy a magyar kormány ezt miért nem fogadja el válasznak. Szerinte diszkrimináció, hogy miközben Maryland állammal a McDaniel College ügyében a magyar állam aláírt egy szerződést, addig New Yorkkal ezt nem teszi meg, sőt, Balog Zoltán azt mondja: erre nincs is szükség.
„Hat hónapja tart a bizonytalanság, a határidő kitolása azt jelenti, hogy még egy évig tarthat”
mondta. Ezért arra kérik a kormányt, hogy minél előbb írják alá a megállapodást New Yorkkal.
A bizonytalanságnak ugyanis következményei vannak, tartanak attól, hogy emiatt kevesebb diák akar például ide jönni. Ahogy fogalmazott: „minél tovább tart ez, annál többet szenved az egyetem, és
egy egyetem nem lehet szabad, ha valaki lassan meg akarja fojtani”.
Ignatieff azt mondta: ők megoldást szeretnének találni, ami rendelkezésre is áll, csak alá kellene írni a megállapodást New Yorkkal.
Arról is beszélt, hogy nem akarnak B-tervvel foglalkozni, mert
Fotó: FüHü
„az nem lehet, hogy a CEU felfüggessze a működését. Budapest az otthonunk, és szeretünk itt lenni”.
Ugyanakkor stabil jogi környezet nélkül nem tudnak működni, ezért kérik a megállapodás aláírását. Fodor Éva társadalom- és bölcsészettudományokért felelős rektorhelyettes szerint nagyon fontos a jogbiztonság, hogy a diákok tudják, lesz majd diplomájuk, a tanároknak pedig állásuk.
Michael Ignatieff külön kiemelte, hogy az egyetem nem Soros Györgynek tartozik elszámolással, hiszen Amerikában eleve nem lehet anélkül akkreditálni egy egyetemet, hogy a teljes függetlenségét biztosítanák.
A CEU épülete Budapesten Fotó: MTVA/Bizományosi: Balaton József
Liviu Matei rektorhelyettes azt is mondta, hogy New York Állam oktatási biztosa hivatalosan is tájékoztatta a magyar kormányt a CEU és a Bard között kötött megállapodásról. A levelet be is mutatták, ebben MaryEllen Elia azt írja, Orbán Viktornak címezve: „az egyetértési megállapodásban foglalt tevékenységek mindkét intézmény alapító okiratával összhangban vannak”.
Az egyetem ezért sem érti, a kormány miért döntött hirtelen úgy, hogy kitolják a határidőt – most, hogy már mindenben megfelelnek a törvénynek. Ahogy Michael Ignatieff fogalmazott:
„Egyetlen egyetemnek sem kellett még Európában átmennie azon, amin nekünk. Ez elfogadhatatlan.”
Nem értik, hogy miért folytat kettős kommunikációt a kormány, hiszen, bár itt azt mondják, nincs szükség a szerződés aláírására, a New York-i tárgyalásokat sem hagyták még ott. „Gondoljanak bele, mit érezhet ilyenkor a New York-i kormányzó” – mondta.
Azt is mondta:
az egyetem nem akar különleges feltételeket, épp ellenkezőleg, azt szeretné, ha ugyanúgy kezelnék, mint a többieket.
Elfogadhatatlannak és szükségtelennek nevezte az eljárást, miközben a megoldás rendelkezésre áll. Ahogy fogalmazott: két egyszerű oldalból áll a megállapodás, ami nagyon hasonló ahhoz, amit a kormány Marylanddel is aláírt. Azt mondta:
„Itt akarunk maradni, tiszteletben tartjuk a magyar törvényeket.”
2006. október 23-a ugyanúgy hétfői napra esett, mint az idén. Délelőtt 10 órakor megkezdődött az 1956-os forradalom fél évszázados jubileumának ünnepi megemlékezése a fővárosban. A Budapesti központi rendezvényekre 56 külföldi delegáció érkezett, köztük 2 király és 20 államfő.
Folytatjuk – befejezéshez közeledő – sorozatunkat a 2006-os őszi eseményekről. Cikkünkben, akárcsak a sorozat korábbi részeiben, elsősorban a Független Hírügynökség egykori beszámolóira támaszkodunk. A FüHü eredetei, szó szerinti szövegeit dőlt betűkkel olvashatják.
Felvonták a nemzeti lobogót
Az állami ünnepségsorozat délelőtt 10 órakor, a nemzeti lobogó ünnepélyes felvonásával kezdődött a Kossuth téren. A meghívott 56 külföldi közjogi méltóság egy-egy szál fehér rózsát helyezett el az ’56-os emlékműnél.
A külföldi delegációk között húsz állam- és kormányfő, a spanyol és a norvég király, a belga trónörökös és a luxemburgi nagyherceg is Budapestre érkezett. Részt vesz a megemlékezéseken a NATO főtitkára és az Európai Bizottság elnöke; a német, az osztrák, a finn, a svájci, a portugál, az izlandi, az ír, a horvát, a máltai, a macedón, a lengyel, az ukrán, a lett, a litván, az észt, a szerb, a szlovák és a cseh elnök, a holland és a román miniszterelnök, a pápai legátus, New York állam kormányzója, valamint az orosz parlament elnöke is.
„A tüntetés elveszítette békés jellegét”
Már hajnalban és kora reggel voltak kisebb atrocitások Budapesten. A Független hírügynökség tudósítója beszámolt arról, hogy tizenegy embert állítottak elő a rendőrök, miközben hétfőn kora hajnalban feloszlatták a Kossuth téri tüntetést. A sátrakban számtalan veszélyesnek vélt eszközt foglaltak le, köztük tucatnyi vasgolyót, benzineskannát, késeket, botokat és baltákat.
A rendőrségi tájékoztatás szerint a tüntetést azért kellett feloszlatni, mert elvesztette békés jellegét, a tiltakozók a megállapodást megszegve nem működtek együtt a rendőrséggel.
A Kossuth téri füves területet műveleti területté nyilvánították, a tüntetőket a Nádor utcába és a Szabadság térre szorították. A Független Hírügynökség helyszíni tudósítója szerint a Kossuth téri sátrakat átvizsgálták, de nem kezdték meg a bontásukat.
Mivel a rendőrség nem nyilatkozik, azt egyelőre nem tudni, hogy a demonstrálók délután visszatérhetnek-e a térre, ahol megemlékezést akartak tartani.
Egyre többen jönnek, előkerülnek a gumibotok
Hétfőn késő délelőttig 5-600 ember gyűlt össze a budapesti Nádor utca környékén. A kormány ellen tiltakozók egy részét még hajnalban a Kossuth térről szorították ki, ám azóta is egyre többen érkeznek a környező utcákba.
A Független Hírügynökség helyszíni tudósítója szerint emberek gyülekeznek a Szabadság téren, a Nádor utcában, az Arany János utcában és a Roosevelt téren.
A rendőrök hajnalban, a Kossuth térről 11 ember állítottak elő ellenszegülés miatt, de az elmúlt órákban is több tiltakozót fogtak el.
A tüntetők egy csoportja táblákkal érkezett a Bazilikához, a rendőrök azonban erőszak nélkül, de határozottan elküldték onnan őket. A Nádor utcában több tüntetőt is gumibottal vertek meg.
Gyurcsány a Parlamentben beszél
Míg 1956-ban a szabadságért küzdött Magyarország, addig 2006-ban a szabadság és a demokrácia mikéntjéről vannak viták az országban – mondta Gyurcsány Ferenc kormányfő hétfőn a Parlamentben a Budapest 56 Szabadság Nyilatkozat elfogadásakor a külföldi delegációk előtt.
A miniszeterelnök beszédében összehasonlította 1956 forradalmát és a 2006-os eseményeket. Gyurcsány szerint a legfontosabb különbség, hogy 56-ban a többség az utcát választotta véleményének kinyilvánítására, mert nem volt más választása, míg 2006-ban Magyarország többsége hisz a parlamentáris demokráciában.
A kormányfő hangsúlyozta, hogy a demokrácia védi, és csak annyiban korlátozza a szabadságot, hogy ne sérüljön mások szabadsága. Gyurcsány szerint ki kell mondani, hogy nincs szabadság demokrácia nélkül, de nincs osztályuralomra épülő demokrácia és nincs jogállam szabadon választott parlament és kormány nélkül.
A Budapest ’56 Szabadság Nyilatkozat
Elfogadták a Budapest ’56 Szabadság Nyilatkozatot a Parlamentben. A dokumentumot a meghívott külföldi közjogi méltóságok is aláírták. Először Schell Judit színművész olvasta fel magyar nyelven a nyilatkozatot, majd angol nyelven Kulka János színművész tolmácsolta.
A Budapest ’56 Szabadság Nyilatkozat megemlékezik az 1965-os forradalom neves és névtelen hőseiről. A szabadságharc mondanivalója, hogy szabadság és emberség kiegészíti egymást, amelyet napjainkban sem feledhetünk el. A nyilatkozat közös felelősségre és cselekvésre buzdítja az európai és az azon túli nemzeteket is – áll a dokumentumban.
A sorozat három legutóbbi cikkét itt olvashatják. Akit a sorozat összes írása érdekel, a FüHü keresőjében megtalálja.
Arról már korábban is értesülhettünk, hogy Andy Vajna utál adót fizetni. A TV2 fölvásárlását ugyan magyar állami hitel tette lehetővé, a csatorna magyar bankhitelekből működik, ám a TV2 csoport számos kábelcsatornáját már Romániában jegyeztette be.
Ott fizet utánuk – alacsonyabb – műsorszolgáltatási díjat és adót egyaránt.
Most az is kiderült, hogy
a Vajna által fizetendő alacsonyabb adóhoz a kormánynak is fontos érdeke fűződik.
Varga Mihály miniszter ugyanis jóváhagyta Vajna két kaszinót működtető cégének miniszteri engedélyhez kötött összeolvadását, amely így a korábbi 2,1 milliárd forint helyett mindössze 400 milliónyi adót, árbevételének 2 százalékát kénytelen fizetni.
A miniszterelnök már korábban említette, hogy célja az egyszámjegyű adókulcs. Azt elfelejtette hozzátenni, hogy ezt Andy Vajnán fogja kipróbálni.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
