Kezdőlap Címkék Konteo

Címke: konteo

Zsoldosok és hasznos idióták

A kiművelt fő, a pallérozott elme akadálya a populista politikai elit uralkodásának, ezért a megalapozott tudás okkult érdekből, valami megvetendő, lehurrogni való, idegen dologként tűnik föl követőik számára: ez már a szakértelem, a kompetencia leértékelődésének lejtője, ha még nem is a „vége”, mint Tom Nichols azt az USA kapcsán kifejti (lásd. – The Death of Expertise: the Campaign against Established Knowledge and Why it Matters, 2017).
Nichols abból a narcisztikus de téves meggyőződésből vezeti le a szakértelem leértékelődését, hogy amennyiben mindenki egyenlő, a jogait illetően, ugyanúgy egyformán intelligensek és felkészültek lennénk, hogy a vélemények azonos értékűek, mert ahogy mondani szokás mindenkinek van egy belőle. És nemcsak önmagában a tudatlanság válik egyféle erénnyé, hanem az indokolatlan arrogancia is, egy „egyre narcisztikusabb kultúra dühe, mely nem bírja elviselni a leghalványabb utalást sem az egyenlőtlenségre, függetlenül annak típusától”. Ez az alapvetés, melyet a média, annak különösen internetes és interaktív formája exponenciálisan fölnagyít és elképesztő gyorsasággal terjeszt a „populista kétely”-el kapcsolódik össze, mely elitellenességével oda vezet, hogy végül minden biztos, megalapozott, kiérlelt szakértői tudással szemben kételyeket ébreszt, míg az előítéletes és összeesküvés-elméletekre alapozott áltudást elfogad, sőt terjeszt.

A tudás természetének megváltozása

Azt írja egy egyébiránt és saját területén fölkészült pedagógus kolléga nemrég, hogy ő biza nem hisz a klímaváltozásban, mert a „tennap reggel es hideg vót ám”, és egyébként is az egészet csak a háttérhatalmak és titkosszolgálatok terjesztik. Amikor viszont érvelnie kellene állítása mellett, kijelenti, hogy hát nem az alapja a gondolkodásnak a Descartes-i dubito ergo cogito? A különös csak az, hogy egyre többen vallják a kételyhez való jogukat, ha tudományos eredményekről, megalapozott szakértelemről van szó, és mint barátunk teszi, egyáltalán nincsenek kételyeik a konteókkal kapcsolatban. Már ott is vagyunk a szimptómánál, hogy a populista kétely a tudományban – melynek, félreértés ne essék meglehet a maga marginális, azaz szélsőséges esetekben érvényes alapja, mert statisztikailag ugyan sokkal kisebb mértékben mint a „civilek”, de a tudósok is téved(het)nek – az igazol(hat)atlan, megalapozatlan, légből kapott, alternatív tényekre épülő és poszt-igazságokat pufogtató konteókban és előítéletekben való vakhittel társul. A rosszul értelmezett és gyakorolt álkritikai gondolkodás a másik részről mindenfajta kritika hiányával társul, mindenben ellentétesen azzal a régebbi meggyőződéssel és pedagógiai eszménnyel, hogy a tudományos tudás a biztosabb és igazolhatóbb, a jó- vagy rosszindulatú vélekedések pedig kritikai vizsgálat tárgyát kellene képezzék. Úgy hogy meggyőződésem, hogy a közös tudás, az általános műveltség természetében is változás állt be, nemcsak arról van szó – persze ez is lényeges eleme a közéletnek –, hogy a közösségi média, és általában a túl sok információt terjesztő internet és egyéb média a hibásak a tudományos világkép és képviselői népszerűségének lecsökkenése miatt, de megváltozott az elfogadott és működő köztudás, általános műveltség (éljen a brave new google-world) jellege, természete.

A manipuláció mesterei

Márpedig egyre nyilvánvalóbb, hogy a professzionalizmus, a tudományos tudás presztízse csökkent, abból is, hogy mindenféle (párt)propagandának, közönséges manipulációnak, alternatív tényeknek és poszt-igazságoknak bedőlünk. És ehhez nem elég még az internet és a közösségi média világában való – akár céltalan, időtöltésből való – dagonyázás, és az infotainment, a hírek és szórakoztató tartalmak spontán hatása, a manipulációnak, noha gyakran a háttérben maradó, de avatott szakértői vannak. Szervezett troll-központok és think tank csoportok készítik elő és indítják a világhálón és minden más felületen útjukra a legvalószínűtlenebb álhíreket, összeesküvés-elméleteket (nincs is könnyű dolga, ki ilyesmivel foglalkozik, és sikeres), rágalom- és gyűlöletkampányokat.

A populista pártok politikai ténykedésének, a polkommunikáció, a stratégiai közlés kidolgozása, a manipuláció tömeges elterjesztése lett a tartalma. Jobb sorsra érdemes spin doctorok éjt nappá téve dolgoznak a megvezetés és a tudományos világkép leépítésén, azon, hogy mindenféle álhírt és konteót valósnak gondoljon a közönség.

A hitmalmok 24/7 napon működnek, nyomják a közönség elé végtermékeiket, a hamis híreket és kétes tudást, míg minden és mindennek az ellenkezője is „igaz” nem lesz, ebben a manipulált térben: a látszólagos előbbre való a valós, tapasztalati és különösen a szakértői tudásnál, mindent ki kell kezdeni és helyettesíteni populista üzenetekkel, közönséges demagógiával, hitegetéssel. Mérgezett tudás gyárai működnek mindenfele – igazán ipari méretekben a nagyhatalmak rendelkeznek álhír gyárakkal, millió trollal és fizetett zsoldosokkal, akik központi kontroll alatt töltik föl a netre a propagandát –, de ma már Magyarország is térképen van. És, ha az anyaországi kormány és különösen a „kedves vezető” elől jár a populista manipulációban, hát az beindul a határon túli, az oly sokat emlegetett Kárpát-medencei „összmagyarság” (mintha ugyan máshol nem élnének magyarok szép számmal, sőt egyre többen) teljes politikai szcénáján. A legutóbbi rommagyar kampány nacionalista üzenetei jól példázzák a jelenséget, de szerepet játszik a manipulációban az elhallgatás, a lényeges de a hatalomnak kínos témák kisebb-nagyobb botrányokkal, vagy művi botrányokkal való elfödése (jobb híján, jól jön a maga idejében egy kis nacionalista provokáció, temetőfoglalás is), vagy apró ügyek fölnagyítása, komoly problémák lekicsinylése, stb. Szóval ránk nemcsak Bukarestből és Budapestről, (no meg Szentpétervárról, stb.) ömlik az áltudomány, a manipuláció, a fake-news özön, hanem újabban Kolozsvárról is. Kisebbségi helyzetünk még sebezhetőbbé tesz az etno-nacionalista uszításokkal szemben, mert az alapséma, ugye az, hogy „minden rossz, ami román”, és ugyanakkor elfogadóbbak vagyunk a magyar nacionalista propagandával, mert ugye „ami magyar, az csak jó lehet” (mint a megfelelő fake news oldal címe is jelzi).

Hasznos idiótaság, mint társadalmi jelenség

Kerülni szerettem volna a kifejezést (melyet azt hiszem nem kis malíciával tulajdonítanak Leninnek), de kifejező, mert jól lefedi azoknak a tevékenységét, akik szándékuk ellenére tudatlanságból, elfogultságból, tudálékosságból, dühödt frusztráltságból, stb, nem fizetségért és nem megbízatásként, mint zsoldos társaik,

ingyen, s bérmentve szolgálják a populizmus, sőt az alt right érdekeit, mint kommunikációs ügynökök. Igen, itt mindenekelőtt a kommentariátusra gondolok, azokra a „hasznos idiótákra”, akik (és ezt valóban Marx mondta) „teszik de nem tudják”.

Akik felülnek mindenféle manipulációnak, ugranak a fake news-re, szent meggyőződésből terjesztik a konteókat és írtják a szakértelmet, gyűlölik és lenézik, aki többet tud náluk, egyszóval az elitellenesség és tudományos világnézet fizetetlen ellenségei. Ha csak egy napi kommentfolyamot nézünk is megdöbbentő az a frusztráltság és elvakultság, előítéletesség és negatívizmus, nekikeseredett megveszekedettség és fantáziatlanság, amivel a hasznos idióták, a kommentariátus tálalja a történéseket, dekódolja a híreket, terjeszti, többek között, a gyűlöletbeszédet, a mindenféle ellenességet. Hát ezt fizetségért nem is lehetne, vagy hogy úgy mondjam nincs az a pénz, amiért józan-racionális emberek vállalnák. Önkéntesek ők, akik egyébként gyűlölnek minden másfajta önkéntességet és vezérük sugallatára, legszívesebben betiltanának mindenféle voluntariátust és civil szervezetet. De,

ne legyenek illúzióink, a hasznos idióták segítik a populisták hatalomra jutását az USA-tól, Anglián át, Kelet-Európáig és tovább, ők a megágyazói az autokratikus rendszereknek, ők segítik a demokratikus rendszerek leépülését, diktátorok fölemelkedését.

Ahogy tapasztalom a hasznos idiótaság nem fáj művelőinek, sőt egyfajta placebó hatást vált ki: „a beteg kibeszéli (kikommenteli, kidühöngi, kitrágárkodja – lehet választani) magát, a beteg megnyugszik” alapon. Régebbi és újabban netre jött hadak együtt és danolva űzik a végtelen trollkodás, a manipulált beszéd a konteók terjesztését, a háttérbeli zsoldosok felügyelete mellett. Elképzelem, amint Orbán szövegírói, a manipulátorok, a konteók és képtelen ötletek, az alternatív tényekre és világnézetre épülő kommunikátorok hangosan röhögnek, amikor a „népek” értelmezni próbálják agymenésüket, ha a főnök azt találja mondani példának okáért, hogy „keresztény szabadság”. Nem,

hölgyeim és uraim, a keresztény szabadság fogalmának nincs semmi rendkívüli, sőt logikus értelme, töltelékszó, politikai kommunikációs (hazugság) termék, mint régebb az állandó polgározás volt, és amit a kissé megkopott „illiberalizmus” helyett vezetett be a „kedves vezető”,

hogy buta halként ráharapjanak és míg horgon vannak nem foglalkoznak egyébbel, addig is lehet büntetlenül folytatni a „közvagyon magán jellegűvé alakítását”. Olyan a rendszer, hogy önmagát gerjeszti és terjeszti, működtetői/éltetői a hasznos idióták pedig önmagukat és szövegfolyásukat állandóan újratermelik, a hasznos idióták az (autopoietikus) önmagát újratermelő rendszer láncszemei. És nem is kell hozzá más, csak áram, net és billentyűzet, mert egyébként, ahogyan azt Murphy mondaná:

„Az intelligencia mennyisége a Földön állandó, a lakosság száma pedig egyre nő!”

Tartsuk azt is szem előtt, hogy arról sem írtak még angol tudósok, hogy a hasznos idióták a mennybe mennének, kár hagyni, hogy tudatlanul is pokollá tegyék a mi és egyaránt az ők földi életét.

Lézersugár, magyar égen – Déli kávé Szele Tamással

Lehet, hogy sokan nem értik majd, miért találom komoly fenyegetésnek ezt a kis hírt. Az is lehet, hogy számosan az elkövetővel szimpatizálnak majd – nekem akkor is kötelességem riadót fújni. Mert valóban kritikussá kezd válni a helyzet. De azért előtte kérek egy duplát, három cukorral.

Szóval a hír valahol a bűnügyek és a színes hírek határán helyezhető el, a 444 adta közzé, emígyen szól:

„Lézerrel vakították el a békéscsabai repülőtérről felszálló tanulópilótát, számolt be az RTL Klub Híradójának szombat esti adása. A beszámoló szerint az éjszakai iskolakörre indultak oktatójával, már 300 méter magasan, mikor elvakították. Az életveszélyes szituációban az oktatónak kellett közbelépni: átvette az irányítást, és azonnal visszafordultak. A két pilóta annyira pontosan meg tudta mondani, hogy honnan világítottak a gép felé, hogy a rendőrök nem sokkal később meg is találták az elkövetőt. Az RTL szerint a tanyája mellett bóklászott mikor igazoltatták, még a lézer is a zsebében volt.”

Csúnya dolog, légi közlekedés biztonságának veszélyeztetése első megközelítésben, foglalkozik is vele a Btk. 233. paragrafusa, miszerint:

„233. § (1) Aki a vasúti, a légi vagy a vízi közlekedés szabályainak megszegésével más vagy mások életét vagy testi épségét veszélyezteti, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés

a) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést,
b) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,
c) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,
d) öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.”

Itt sikerült elkerülni a nagyobb bajt, úgyhogy három év néz ki az elkövetőnek – jó, tudom, egyelőre gyanúsított, de tekintve a tettenérést, lesz ez még vádlott és elítélt is, pillanatokon belül, mondhatni fénysebességgel. Az ügy – jogilag – tiszta és világos,

de miért tette, amit tett?

Az átlagos hírfogyasztó valószínűleg odáig eljut, hogy az ilyenek dobálták régen kövekkel a vonatok ablakait (büntetőjogi szempontból azonos a cselekmény, valóban), de ez egy modern kor, most már sokkal fejlettebbek vagyunk, most már lézeres mutatópálcával vakítják el a pilótákat. Mondjuk, ha maradandó látáskárosodást is okozott a fickó, megállhat az öt év is.

Az álhírek kutatója, a tapasztalt mocsári hajós azonban, József Attilával szólva, „szétnéz merengve, és okos fejével biccent, nem remél” – ez bizony chemtrail-gerillának néz ki. Terjed ez a veszélyes népbutítás, mint a kolera, mindenhol megterem, akár a bolondgomba. Csak remélem, hogy van, aki számára még újdonságot mondok. A chemtrail-elmélet szerint ugyanis  a repülőgépek titokban mérgező vegyi anyagokat permeteznek, melyek megmérgezik és butítják a lakosságot. Az időjárás-befolyásolást és a pszichológiai manipulációt is célként említik az elmélet hívei.

Mely repülőgépek? Bármely és mindenfajta repülőgépek, épp ezért harcolni kell a légi közlekedés minden formája ellen.

Sült bolondság, nem is érdemes szót fecsérelni a cáfolatára, ezek az emberek hisznek, mert hinni akarnak, mert ez megadja nekik az összetartozás érzését, a csoporttudatot és némi felsőbbrendűség érzetét is – hiszen ők átlátnak a szitán. Hogy a szitán túl kimérákat látnak, az másodlagos. Mostanában minden korábbinál virulensebben terjed ez az elmebaj, keveredik némi ál-környezetvédő ideológiával, laposföld-elmélettel, oltásellenességgel, és minden egyébbel, ami veszélyes szamárság: nézetem szerint a manapság divatos konteókoktél ártalmasabb az emberi elmére, mint a heroin, pedig az sem akármilyen szinten forgatja ki magából a fogyasztóját.

Ráadásul a magyar kormány is mintha adná alájuk a lovat, hiszen a minap is közölték: korlátozni kívánják Magyarország légterében az éjszakai forgalmat.

De a repülést manapság és Magyarországon a legváltozatosabb indokok alapján illik utálni

Volt már vitám „méregzöld” környezetvédővel, aki mindenestől be akarta tiltani, ökológiai okok miatt (távolról sem annyira szennyező, főleg a modern hajtóművek miatt, mint azt terjesztik), mikor megkérdeztem, mivel menne Londonba, azt válaszolta, hogy nem menne, ami roppant decens érv, és bizonnyal elnyeri a kormány tetszését is, csak ez véletlenül a huszonegyedik század, mint naptári adataim mutatják. Lehet ugyan leállítani a külkereskedelmet és a személyforgalmat, volt már önellátó Magyarország, csak sajnos utoljára Mátyás király idejében, így saját forrásokból maximum az akkori szintet tudnánk hozni. Vagy azt sem, tekintve, hogy a só- és aranybányák már nincsenek határainkon belül – bár, ha nincs külkereskedelem, minek az arany? Hagyjuk is, aki vissza akar térni a boldog középkorba, tegye felőlem, barátunkkal nem folytattam a vitát, nem az nekem a bajom, hogy mit gondol – az a bajom, hogy azt akarja, én is gondoljam.

Nem fogom.

Személyszállító gépeket akarnak elpusztítani

Az viszont napi gyakorlat, hogy a chemtrail elkötelezett hívei már teljesen nyilvánosan szövögetik a terveket az utasszállító gépek megsemmisítésére. A közösségi oldalakon. Igen, személyszállító gépeket akarnak elpusztítani, mondjuk Stinger rakétájuk még nincs, de lézeres mutatópálcáik vannak – ezekkel bizony el lehet vakítani úgy egy-egy pilótát, hogy landolás közben ízzé-porrá törjön a gép és a roncsok is kigyulladjanak. Mármost az egy dolog, hogy a zavaros fejű csőcselék mit hisz és mit nem hisz el a cinikus prófétáinak, azonban a tömeggyilkosság már sokkal konkrétabb valami.

Hogy a kormány mi okból matat a légi közlekedéssel, azt tudjuk: Mészáros Lőrinc próbája megszerezni a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér tulajdonlását, de a kis húzásaikkal őrülteket biztatnak fel, bennük keltik azt az érzést, hogy támogatják őket. És különben van az a pénz, amennyiért támogatnák is – nem hinnének a chemtrailben, de ha megérné nekik, támogatnák az eszmét.

Akár a chemtrail-ellenes mozgalmat is.

Hát, ilyen madárkát fogtak a rendőrök Békéscsaba mellett.

Remélem, legalább három évet fog ülni az ágon.

Világösszeesküvés!

Rájöttem, hogy Orbán Viktor kivételesen igazat mondott, amikor világösszeesküvéssel vádolta meg Soros Györgyöt. Mert hát lássuk be, tényleg Soros György szabadította ránk Orbán Viktort, meg az ő hűbéreseit. Na ugye!

Sőt nem csak a keményen szívó magyar emberekre, hanem távlatilag egész Európára rászabadította, amikor ő taníttatta Oxfordban, meg ő finanszírozta a politikai indulását. Hiába, a háttérhatalom hosszú távra sző terveket.

A Fidesz ultraliberális indulása is csak álca volt, a “térdre, imára” szlogent pedig valójában teljesen komolyan gondolták, ma már tudhatjuk, azt jelenti, hogy vasárnap vásárlás helyett térdre, imára.

Azt is kikövetkeztettem, hogy valójában Gyurcsány Ferenc közvetíti a háttérhatalom utasításait Orbán Viktornak. Hihetetlen? Nem, csak nagyon ravasz, ügyes módon: ha Fletó mond valamit, Viktor máris tudja, hogy annak pont az ellenkezőjét kell csinálnia! Az utasítások így is pontosan érthetők, csak ráadásul még teljesen rejtve is maradnak.

Ugyanez a magyarázat a manapság folytonos sorosozásra: a figyelem elterelése!

***

Bocs, mielőtt valaki kihívná hozzám az ápolókat a kényszerzubbonnyal, vagy ami még rosszabb, felajánlana egy Fidesz tagkönyvet, el kell árulnom, hogy csak hülyéskedtem.
Csak azt akartam demonstrálni, hogy bárki tud hülye konteókat gyártani, és ehhez még Ibizára sem kell utazni egy kis kokainért. Sőt, az én pár perc alatt összedobott világösszeesküvés elméletem még jobb is, mint amit naponta lenyom a torkunkon a papagájkommandó, hiszen legalább beleszőttem néhány tényt is (Oxford, a Fidesz pálfordulása, Orbán veszélyes volta).

A különbség csak annyi, hogy akinek hatalma van hozzá, az a legostobább konteót is el tudja fogadtatni a társadalom jelentős részével…

Amatőr hazudozók – Déli kávé Szele Tamással

Ma feketén kérem a kávét, észnél kell lenni, komoly témáról lesz szó, ha könnyeden is. Arról ugyanis, hogy hazudni mégiscsak egy mesterség, ha jól csinálják, lehet művészet is (akkor irodalomnak hívják vagy filmnek). Nem ártana, ha a kormány az ilyesmiket, amikhez kell némi ismeret, szakértőkre bízná, nem amatőrökre. De hiába beszél ezeknek az ember…

Három hírt fogunk vizsgálni, mindhárom az elmúlt huszonnégy óra termése, egyik szőke, másik barna, harmadik meg csodaszép. Mindegyik a kormánymédia ügyetlenségét, amatőrségét mutatja a hazugság, ferdítés, manipuláció terén – hogy is mondjam csak, azt, hogy nem mondanak igazat, mindenki tudja, de legalább tennék profi módon.

Az első történet egy sajtótájékoztatóról szól

Az olvasó nem járatos ilyen helyeken, én bezzeg annál inkább, sajnos, többnyire feleslegesnek is találom őket, hiszen sok okosat ezeken nem tud meg az ember – de el kell menni egyikre-másikra. Kivéve persze, ha a kormány valamely oszlopa tartja őket, azokra el sem érdemes, úgysem engednek be, nehogy véletlenül valamelyik magáról megfeledkezett sajtómunkás még kérdezzen valamit. Mármint olyan valamit, amire nincs kész a válasz és amit nem rágtak előre a szájába. Épp ezért a kormánypárti sajtótájékoztatókra leginkább csak a saját médiájukat engedik be, de van, amikor még őket sem.

Ezt a lehetőséget vitte a végletekig Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára. A Média1 fedezte fel ugyanis, hogy a Hír TV közvetítésében, mely nevezett úr tökéletesen érdektelen, sorosozó, uniószapuló sajtótájékoztatójáról szólt, az ilyenből tizenkettő plusz áfa egy féltucat mostanság, összesen négy ember vett részt, ebből ketten operatőrök voltak, ketten talán újságírók, habár az sem lehetetlen, hogy beültettek hamarjában két ártatlan járókelőt, mégis legyen valaki az államtitkár előtt, mikor beszél… Különben a kormánymédiának speciel abban igaza volt, hogy nem küldték ki az embereiket. Minek? Az esemény vége után egy órával úgyis kijön a beszéd az MTI-n, további fél óra múlva a kormany.hu-n, kérdezni sem nem szabad, sem nem lehet, sem nem mernek – akkor minek odamenni?

Bár az mindig kínos, mikor két operatőr kínjában egymást veszi, hogy legyen vágóképe…

Hát, ha már közvetítik, illett volna közönségről is gondoskodni, de ezek, kérem, amatőrök.

Amatőrök a Pesti Srácok is

Tegnap hatalmas dörgedelemmel közölték, miszerint vége a magyar sajtószabadságnak (mondjuk nagyjából vége is van, csak páran próbálunk még vigyázni rá) de ezt nem onnan tudják, hogy kivételesen jól értesültek, hanem onnan, hogy országos körözést adtak ki a főszerkesztő-helyettesük ellen. Elolvasván a történetet, már tegnap este is hümmögtem: ha az embert beidézik, menni kell vagy ha nem tud, szólni kell, mert jön a rendőr – de ezt pontosabban leírja kollégám lapunk másik helyén. Meg hát bírósággal, bíróságról nem jó füllenteni, azok komolyan veszik a tekintélyt, reggelre meg is cáfolták az egész történetet. Az esetet csak azért vettem elő, mert bizony ez is azt mutatja: hazudni tudni kéne, de ezek ahhoz is tehetségtelenek, sajnos.

Szoros kapcsolat fűzi Kásler emberminisztert a gyíkemberekhez

Akkor menjünk tovább, művészibb és fejlettebb kamubirodalmak irányába, ahol már komoly pénzek forognak. Az Index számol be arról, milyen különös és szoros kapcsolat fűzi Kásler emberminisztert a repülő csészealjakhoz és az alakváltó gyíkemberekhez, illetve nem is hozzájuk, hanem az ellenük folyó világméretű küzdelemhez. Ha még Ashtar parancsnokot is belekeverték volna, szebb lenne, de így is olyan figurák tűnnek fel a miniszter és kedvenc tévécsatornája környékén, hogy az ember hátán feláll a szőr. Vagy a pikkely, ha már.

Arról lenne szó, miszerint a konteó – amit sokan kevernek az álhírrel, van ugyan átfedés, de nem azonos a két fogalom –, tehát az összeesküvés-elmélet hatalmas üzlet az egész világon. Már a hatvanas években folyóiratok éltek az ufóhívők tömegeiből (a tudományos-fantasztikus irodalom akkori virágzása is annak köszönhető, aminek az ufó-legendakör: az emberek az űrkutatásról szóló hírek hatására elkezdtek az ég felé figyelni). Született ezer tanulmány a repülő csészealjakról és legalább feleannyi arról, hogy ez az egész nem vélemény kérdése, ez kezd egyfajta vallásszerű hitvilággá alakulni, ez hamistudat és üzlet – aztán mindenki gondolt, amit akart, a fejlett társadalom egészen nyugodtan bír létezni úgy is, hogy van benne pár szamárság.

A konteók kora az internet világméretű elterjedésével jött el igazán: akkor már, az információs robbanás hatására nem csak pár folyóiratot tudtak eltartani a hívek és néhány, közismert gurut (mint Däniken), hanem iparággá fejlődött, amiben dollármilliárdok vannak. Most nem mennék bele részletesebben, de például az alakváltós-gyíkemberes rémmesét eredetileg nem az orosz hírszerzés találta ki, ahogy a chemtrail és a HAARP legendáját sem, hanem tehetséges amerikai szélhámosok, csak hát hazugságot nem lehet bejegyeztetni, levédetni, így aztán ezek a legendák is átcsúsztak mára azok kezébe, akik politikai célokra használják őket. Viszont a QAnon-történet kifejezetten mai, alt-rightos találmány – azt tetszenek ismerni? Csak pár szóban mutatnám be.

QAnon egy fiktív személy,

aki azonban elég aktív egyes közösségi médiumokban, saját állítása szerint olyan valaki, akinek „Q szintű”, tehát az elnökénél is magasabb hozzáférése van az államtitkokhoz. Mondjuk ez az Egyesült Államokban kissé nehezen megoldható, jogi lehetőség nem nagyon van rá, fizikai viszont igen, hiszen nem minden elnök ért mindenhez, mondjuk a genetikai kutatásokat vagy a húrelméletet Trumpnak hiába is magyaráznánk, így az valószínű, hogy van ember, aki többet tud egyes államtitkokról az elnöknél. Különben a Q szintű hozzáférés nem is erre vonatkozik: így nevezik a legmagasabb szintű hozzáférés kódját az amerikai atomarzenált is felügyelő energetikai minisztériumnál. Ezért is lett ennek a titokzatos személynek – ha ugyan egy személy – Q a neve a 4chanen és 8chanen.

Miért pont ezeken a közösségi oldalakon? Azért, mert a 4chan és az 8chan a felhasználóitól tényleg nem kér semmiféle személyes adatot, így aztán a teljes névtelenségben ott gyűlt össze az internet legelmebetegebb társasága, akik között nincs tabu, minden belefér a témáikba. Q magát egyszerűen csak „hazafinak” nevezi, aki az elnök megbízásából „szivárogtat ki apró információmorzsákat”, aki ezeket összerakja, megkapja az egész kenyeret. Ezért nevezik magukat a Q-hívők pékeknek.

Az összerakott morzsákból egy minimum őrült világkép áll össze

Tehát: az Egyesült Államokat és az egész bolygót elmebeteg, kannibál pedofilok összeesküvése irányítja, akik minden hatalmi központot és ágat a kezükben tartanak, kivéve az Egyesült Államok hadseregét. Az valahogy kimaradt nekik. A hadsereg kérte fel Trump elnököt, hogy induljon a választásokon, amiket meg is nyert, ámde most megjátssza a bolondot, hogy ne tűnjön fel a pedofil kannibáloknak, milyen okos is ő, és míg látszólag őrültségeket művel, a háttérben a pedofilok vezetőinek letartóztatását készíti elő.

A Mueller-bizottság Q szerint nem Trump ellen vizsgálódik, az csak a legenda, valójában Barack Obama és Hillary Clinton körül szorul a hurok, és már csak napok kérdése, hogy rács mögé kerüljenek. Mondjuk elég rég óta napok kérdése, de senki sem mondta, főleg Q nem, hány napról van szó. Ezen kívül Angela Merkel Adolf Hitler unokája, a Las Vegas-i mészárlást a Clintonok szervezték, és a célja Mohammad Bin Salman szaúdi trónörökös meggyilkolása volt, szóval tombol a paranoia.

Azért részleteztem ennyire ezt a konteót, hogy tessenek látni: sem ez, sem a többi nem ártatlan hóbort

Márpedig nem csak Kásler miniszter, de még a környezete is kezd ezeknek a kóklereknek a befolyása alá kerülni, illetve ott is van már régen, csak most derült ki. Akkor kellett volna megszólaljon a vészcsengő az agyakban, mikor olyanokat mondott, hogy az ősrobbanás csak spekuláció, a halálos betegségek 70-80 százaléka elkerülhető lenne a tízparancsolattal, az Árpád-házi dinasztia pedig genetikailag nem finnugor. Mondjuk igaz, hogy egyik kérdés sem tartozik a szakterületéhez, az onkológiához, de mindegyik téma kedvence a magyar konteó-hívőknek. Jó, hülyeségekben hisz, de kit bánt ez? Ha magánember volna, senkit sem zavarna, de rá van bízva a teljes magyar egészségügy és oktatás példának okáért. Ehhez tiszta fej kívántatna.

Márpedig a konteókat és babonákat terjesztő Hatoscsatorna nevű kábeltévét már nem csak rokonszenv fűzi a miniszterhez, hanem anyagi szálak is. Kásler Miklós nyilvános szerepléseit 2018-ban ennek a Hatoscsatornának a kreatív igazgatója videózta közpénzért, pontosabban havi 450 ezer forintért, a kapcsolat létrejöttében pedig fontos szerepe lehetett a tévé egykori műsorvezetőjének, aki jelenleg Kásler sajtófőnöke. Szintén nem ingyen.

Kis válogatás a Hatoscsatorna visszatérő vendégei közül: Egely György (ő még viszonylag ártalmatlan a többihez képest), Szűcs Róbert ufókutató és Bácsi Boglárka.

De ki az a Bácsi Boglárka?

Így csak a konteósok és a kérdés szekértői ismerik a nevét, a nagyközönség nem tudja, hogy ez Bácsfi Diána polgári neve. Aki a 2000-es évek közepén az ELTE filozófus-egyiptológus hallgatójaként a hungarista Magyar Jövő Csoport vezetőjeként tűnt fel. Katonai egyenruhában pózolt, Szálasit éltette, karlendítéssel köszöntötte a Terror Háza előtt megjelenteket, nyilaskeresztes plakátokat ragasztott, és arról szónokolt, hogy mindazokat kivégezné, akik elveivel ellentétes nézeteket vallanak. Bácsfi ellen rendőrségi, majd bírósági eljárás indult, és az ELTE is kirúgta. Ez nem zavarja abban, hogy manapság Bácsi Boglárka néven „mítoszkutatóként” működjön és Avatára néven YouTube csatornán ossza az igét. A csatorna különben

„Saját reklámjában azzal büszkélkedik, hogy műsorainak 80 százaléka saját gyártású, és 2017-ben a kb. 3,8 millió háztartás 47 százalékában volt elérhető. Átlagos nézettsége azonban csak 0,5-1,5 százalék, így nem lehet mondani, hogy tömegek tapadnának rá a műsoraira.” (Index)

Hát ilyen körökben forog a mi Kásler miniszterünk, ezekkel ért egyet, nekik ad sok milliós megbízásokat. Azt már nem is mondom, hogy a Trianoni Szemle oszlopos támogatója is.

Kérem, az egy dolog, hogy szemmel láthatóan a hazugság lett államrendünk alapja és fő mozgatórugója. Olyan államrend még nem volt soha és sehol, amiben ennek ne lett volna szerepe, bár a sikeres társadalmakban csak mellékszereplő, nálunk főhős. Sőt: rendezési alapelv.

De ha már hazugságra, propagandára, manipulációra épül az állam, legalább csinálnák elviselhetően. Igaz, hogy mint említettem volt, manapság már Amerikában is röhejesen és pocsékul hazudoznak, de akkor is: tessék már profikra bízni.

Vagy, ahogy a halaskofa mondta a vevőnek a piacon:

– Uram, vagy vegyen fel hosszabb dzsekit, vagy lopjon rövidebb halat!

Itt már minden kilóg mindenhonnan, már nem lólábakról van szó, nem is lovakról, hanem egész ménesekről…

Szekusozni csak szépen…

0

Mindenfele divatba jöttek az álhírek és az összeesküvés-elméletek, nem csoda tehát, ha nálunk is már-már uralják a média terét, és amennyiben a politika túlontúl mediatizált jelenség, hát nyilván a politikai közbeszédet is egyre inkább kisajátítják.

Egyféle korszellem, valamiféle magától-értetődőség hozza be a közbeszéd fő sodrába azokat a “történeteket”, melyek igazolhatatlanok ugyan, viszont, amelyekhez érzelmileg kötődni, sőt azonosulni lehet velük, amelyek a legkevésbé sem racionális érveken alapulnak, de “hihető megérzések”. Úgy tűnhet a médiafogyasztók – és számuk a közösségi média, a világháló kiterjedésének következtében példa nélkül megnőtt (csak az alig 15 éves Facebook 2.7 milliárd “arccal” rendelkezik) – sőt a proaktív médiafogyasztók, akik tartalmakat generálnak és nemcsak passzívan befogadnak, mindenre vevők. Válogatás nélkül, mindenféle kritikai meggondolást mellőzve “zabálják” a valódi és az álhíreket, a tényeken alapulókat és az alternatív-tények lila füstvilágába tartozókat, egyaránt.

Új közvetítő technológiák, új típusú fogyasztók, hallatlanul megnövekedett terjedési sebesség és kiterjedtség mellett miért is várnánk, hogy a régi, a jól bevált újságírói etika és a hagyományos típusú, illetve műfajú, politikai diskurzusok legyenek továbbra is a keresettek? A kérdés inkább az, hogy miért válnak az álhírek és a konteók kedvenc műfajjá? Miért ezek és nem a tudományos ismeretek, vagy a tudományos ismeretterjesztő szövegek vállnak uralkodóvá a neten? És a válasz egyik része mindenképpen azzal kapcsolatos, hogy az alternatív tények és konteók, a rájuk épített diskurzusok a hatalmi erőtérben erősödnek meg, válnak a hatalmi vetélkedés eszközeivé. A hatalmasok rejtett cselekedeteit hivatott leleplezni igen sok konteó, illetve az álhír és összeesküvés-elméletek szolgálnak a hatalom megtartására-kiterjesztésére ott, ahol kormányok kampányolnak ilyenekkel, ijesztgetik a plebset, kitalált, vagy elképzelt, politikai kommunikációs termékként fölépített személyekkel és konteókkal. Az éppen új virágkorát élő populizmus (különösen a szélsőjobbos, az alt-right) a kerete a fake news és a konteók terjesztésének, legitimálásának, a populizmus “logikája”, úgy is, mint politikai teológiai eljárás (amikor monoteisztikus vallási fogalmakat szekularizált formában használnak politika- elméleti és gyakorlati érdekből – Schmitt, Arató) a legalkalmasabb talaj a jelzett jelenségek szárba szökkenésére, kivirágzására.

Nincs arra itt tér, hogy elméleti fejtegetésekbe fogjak a jelenségről, csupán egy sajátos témáját és annak vonásait igyekszem felvázolni a román és a rommagyar politikai kommunikációt és médiákat elözönlő álhír és konteó termésnek. Hadd kezdjem azzal, hogy ezen a területen – azaz a szimbolikus politizálásban és a “politikai teológiában” – is megjelenik az a kétfelé tekintés, ami a román és azután a rommagyar médiát és általános tájékozódást illeti, a rommagyar fake news és konteó-gyár a magyarországit követi, a román meg inkább nyugatiból és persze mindkettő saját forrásból is merít. Van viszont egy – lényegében fölmelegített – közös konteó, amit nemcsak a hatalmon levő PSD-ALDE és a Fidesz itteni fő fiókpártjának koalíciója, és az illiberalizmusban azonos érdekeik indokolnak, hanem régebbi tisztázatlanságok, eltitkolt és ki nem beszélt, meg nem emésztett rommagyar nyavalyák, harmincéves sztorik is táplálnak.

Ez pedig a Ceaușescu-féle politikai rendőrségre való sűrű utalás, immár úgy is, hogy egy tollvonással, de még inkább egy lélegzettel, con spirare, egyenlőségjelet tesznek a volt szekuritáté és a jelenlegi titkosszolgálatok közé, és folyamatos összeesküvéssel vádolják meg úgy az előbbit, mint az utóbbit. A “párhuzamos állam” (ami a Trump és spinnerei által kiokumulált “mély állam”-ra hajaz) ennek a konteónak a magja, mely párhuzamos államról csak az tudható, hogy valahogyan létező összeesküvés, mely – politikai térféltől és személyektől függően – a törzsi, azaz megosztott, éthosz alapján, kicsinál vagy fölemel politikusokat, vagy egész politikai formációkat.

A párhuzamos államra való utalás és a szekusozás olyan konteók, melyek igen sűrűn és változatos felületen előfordulnak a román politikai diskurzusokban, egyfelől tömegpszichológiai hasznot hajtanak (ezt a vonatkozást igényesen fejti ki Krekó Péter, Tömegparanoia című könyvében: a konteók pszichológiai védelmet nyújtanak csoportoknak és benne egyéneknek, magyarázattal szolgálnak atipikus jelenségekre, megváltoztat(hat)ják a hatalmi viszonyokat, megszilárdít(hat)ják a hívők nézeteit, stb.), másfelől pedig a populista politikai hatalom “harci eszközei” (elvben lehetnének az ellenzék fegyverei is, de nálunk nem ez a jellemző).

Mire jó a szekusozás? Természetesen elsődleges funkciója a vélt és/vagy valós ellenfelek lejáratása, akiket előszeretettel ellenséggé maszkíroznak spin doctorok és azután propagandisták, politikusok, és az ők hívői/követői. A mögöttes konteó és a szekusozás viszont a megosztott morál, a törzsi éthosz alapján osztja föl a világot, a mi “jó” szekusaink és a ti “rossz” szekusaira. Az ellenzék a kormányt igyekszik démonizálni, a hatalom pedig “párhuzamos államról” beszél, mely megakadályozza a “jó kormányzásban”, politikusok egymást kölcsönösen leszekusozva igyekeznek lejáratni, stb., a nagyérdemű pedig politikai ízlésének megfelelően egyik vagy másik pártot, illetve vezetőit “véli” szekusnak.

A gond az, hogy a fogalom mára teljesen kiürült, éppen ettől a mindenkire, minden bizonyíték nélkül rámondott gyakorlattól, másfelől pedig azért, mert soha fel nem dolgozta a társadalom a múlt rendszert és benne a politikai rendőrség szerepét, befolyását, megtorló képességét és valós emberellenes föllépéseit. Van ugyan egy nagy nehezen született átvilágító testület (CNSAS), de maga is egyre hiteltelenebb, mert politikai alapon kinevezettek a tagjai, elkötelezettek a vezetői, mert még mindig átláthatatlanok a volt szeku irattárai, nehézkesek az eljárásai, stb. Gyakran éppen volt szekusok és besúgók a leghangosabb szekusozók, illetve ők, akik a párhuzamos állam létét bizonygatják, mint bennfentesek. Különös, de adott esetben a közvélemény inkább hisz egy kiugrott/kirúgott szekus-tisztnek, mint a józan észnek; a média és a rezonátorok és influencerek meg éppen a szekus-diskurzus bajnokaivá válnak. Igaz, hogy a szeku és a jelenlegi – valóban túlméretezett – titkosszolgálatok összefonódását Emil Constantinescu volt államelnök tette divatossá, mondván: „a titkosszolgálatok győztek le”, azaz második mandátumért már nem is indult, hiszen hitelét, elnökségének rossz hírét, lejáratását, azok okozták volna.

Annyira kifordult magából, eltorzult és paradoxonná lett a különféle politikai szekértáborok szerint hangoztatott szekus befolyás és kapcsolat, hogy például a rommagyar politikai mainstream simán kimondja, hogy Mihai Răzvan Ungureanu volt az eddigi legjobb miniszterelnök, akinél nem számít, hogy azelőtt a külügyi titkosszolgálat (SIE) vezérigazgatója volt. Támadják viszont Dacian Cioloș, szintén volt miniszterelnököt, azon halovány, és igazolhatatlan feltételezés alapján, hogy esetleg a SIE ügynöke volt (igaz, volt ő már Soros-gyerekének is mondva, sikertelen lejáratási kísérletben).

Érdemes észrevenni azt is, hogy az újonnan megjelent atipikus politikai pártok különösen alkalmasak arra, hogy szekusozás célpontjaivá váljanak, hiszen éppen a szokatlan föllépés és újszerű megnyilvánulások jellemzik őket, amit nem tudnak hová tenni az egyszerű népek, sőt a mindig magabiztos kommentelők is bizonytalanok megítélésükkel kapcsolatban. Könnyű lejárató hadjáratot indítani, magyarán leszekusozni, olyan pártokat és közszereplőket, akik népi/utcai mozgalmak, sőt már-már a polgári engedetlenség és proteszt eszközeivel léptek föl, sikeresen, ahogyan pl. az USR tette. Vagy olyan alternatív gyűjtőpártként alakul és lesz egyre befolyásosabb, mint a Victor Ponta-féle Pro Romania, és utoljára, de nem utolsó sorban a szintén civil hátterű PLUS, és vezetője Dacian Cioloș. Ezen pártok relatív sikerét képtelen felfogni a politikát kevéssé értő közönség, és erre építenek a hagyományos pártok (köztük a Fidesz itteni fiókpártjai is), amikor konspirációs elméletekkel és leszekusozással igyekeznek lejáratni az újonnan érkező pártokat és politikusokat, akik és amik reális veszélyt jelentenek lefele haladó népszerűségükre.

Van még egy ok, amiért a szekusozás nagy hangerővel és intenzitással folyik: elrejteni, ismételten és esetleg véglegesen szőnyeg alá seperni a volt szekus-tisztek és besúgóhálózatuk leleplezését, a történelmi léptékű feldolgozást és megakadályozni egy tisztább kép kialakulását. Jellemző, hogy a ma szekusozók hallgattak mindeddig, eszük ágában sem volt tisztázni saját múlt rendszerbeli szerepüket, vagy a valós szekusok és besúgók problémáját. És nemcsak a román többség szabotálja el módszeresen és rendszeresen a kérdés fölvetését, hanem a rommagyar értelmiség és közvélemény is maszatol.

Jellemző, hogy egy néhány évvel ezelőtt a témakörben szerkesztett Korunk (havilap) szövegei és kontextusuk arra a következtetésre vezettek, hogy valójában a besúgóknak (különösen, ha azok rommagyarok, ismert értelmiségiek, akik mára felhagytak a nacionál-kommunizmus támogatásával, csak simán nacionalisták) békén kell hagyni, a történelmet mindenféle kutakodás nélkül kell lezárni, mert, … csak. Volt a témáról egy viszonylag színvonalasabb vita a transindex.ro portálon is, ami „döntetlenre” végződött, és már-már szerecsenmosdatásban zárult. Szóval a ma szekusozók a valós, egyszer volt szekusmúlt elfödésén munkálkodnak – tudnak róla, vagy sem – és azon, hogy ha lehet, soha meg ne értsük a volt titkosszolgálat és a jelenlegi titkosszolgálatok közötti vélt vagy valós folytonosságot, a mentalitás továbbélését, stb. Véleményem szerint viszont kár ezt a jobb sorsra érdemes, ezt a társadalmi értelemben és léptékben fontos témát, konteókba, tévhitekbe és manipulatív diskurzusokba zárni, csak lejáratásra használni, fontos lenne a tényszerű, dokumentált és megérvelt kitárgyalása.

Magyari Nándor László

Leszen-e még orbántalanítás nálunkfele?

Az elhatalmasodó populista hullám, már-már korszellemként határozza meg a politikai klímát, a közéletet és olyan politizálási stílust, valamint olyan politikai kultúrát hoz felszínre, mely mindeddig rejtett maradt, különösen a politikai nyugaton. Amely most viszont elemi erővel tör felszínre, nemcsak “távoli” és marginális helyeken, hanem a központi demokráciákban is. Az, hogy pontosan hol is van a központ és merre a periféria szintén nem egyértelmű, hiszen a “világfalu” kialakulása és a virtuális tér globális kiterjedése erősen relativizálta a társadalmi tér és idő fogalmait is.

Úgy tűnik a populizmussal nehéz, vagy szinte lehetetlen fölvenni a versenyt –
a jobboldalira nem lehet a baloldali populizmus a válasz, hiszen nem tartalmi, hanem politika stratégiai kérdésről beszélünk – hiszen populizmust populizmussal csak a babonaság, a népi ál-bölcsesség (“kutyamarást szőrével” típusú demagógia) szerint lehet gyógyítani. Ezért a legtöbb helyen a beletörődés, a vele való együttélés, a hallgatólagos belenyugvás, vagy a csöndes és reménytelen ellenállás a válasz, ami az irányzat még virulensebb és agresszívabb föllépését támogatja: a populista – nevezzük meg népiesen: “aki fölfele nyal lefele pedig rúg” – igenis a földön fekvő ellenfélbe rúg, ez a természete, nem ismeri a fair játékot, és félne szembenézni álló ellenzőivel. A civil társadalom és a populista kultúra, értsd politikai diskurzusok által meg nem fertőzöttek, önkéntes visszavonulása, behódolása, odadörgölőzése az igazi opportunizmus, ha nem egyenesen gyávaság. Még akkor is, ha rengeteg (ön)fölmentő utólagos racionalizáció, kibúvó és elterelő szöveg van forgalomban gyávaságuk elrejtésére, felelősségük szétterítésére.
Tisztelet a kivételnek, de úgy tűnik az a jellemző felállás, hogy

az egyik oldalon a felelőtlen populisták, akik „teszik, de nem tudják”, másikon az opportunista civilek, nézelődnek egyáltalán nem farkasszemet.

Nem túlságosan hízelgő kép szép új ezredünk kezdetének jellemzésére, de attól még valós, kezdve nemcsak a harmadik világ országaival, hanem az AEÁ-tól, Oroszországon, Brazílián, Törökországon, vagy Kínán, Magyarországon és egyéb hozzánk közeli országokon át, egyre inkább globálisan.
A populista vezér maga azonosul az alattvalók egy tömegeként fölfogott néppel, és ebből nem az következik, hogy zárt intézetbe utalják, hanem, hogy prófétaként (ha nem még magasabb régiók lakójaként) ünneplik, és vakon követik. A populista vezér, egy paradox kisajátítási gesztussal, nemcsak a hatalmat ragadja magához, hanem igényt tart arra is, hogy csak és csakis ő az aki a “az igazi” nép – legtöbbször nemzetként fölfogott alattvalók csoportja, ismétcsak legtöbbször egy egyszerű, sőt így-úgy, kvázi-szabad és kvázi-demokratikus választással összeverbuvált (lásd. még “fülkeforradalom”) alattvalók/követők csoportját nevezi ígyigényeit ismeri, aki kommunikálni tud a nyelvén, aki érti a lelkületét. Azon igyekezetében, hogy közvetlenül a “nép nevében” szólhasson, illetve gyakorolhassa hatalmát a fennálló intézményeket akadályként, eltörlendő, felszámolandó entitásnak tekinti, míg végül egyetlen “intézmény” marad talpon a populista vezér. Persze amiről beszélek az a modális populista vezér alakja, a populizmus pedig egy olyan politikai stílus, politizálási módozat, illetve másik oldalon, olyan politikai kultúra, mely végső soron ebbe az irányba halad. Azt akarom mondani, hogy a populizmust nem, mint valamilyen politikai filozófiát, illetve tartalmas ideológiát érdemes tekinteni, hanem mint olyan stratégiát, mely nagyon sokféle és ellentmondásos konkrét tartalom mellett beindítható. Ehhez nemcsak egy (vagy néhány) autoriter személyiség kell (lásd Adorno klasszikus jellemzését az autoriter személyiségről: ezek jellemvonásai közé tartozik többek között a formalizmus, a feltétlen alárendelődés az autoritásnak, agresszivitás, értelmiségellenesség, babonaság, sztereotip gondolkodás, romboló szellem, cinizmus, stb.), akikből rövid úton “vezérkar” válik, hanem olyanok tömege is, akik alapból nem vonzódnának az ilyenekhez, de érdekből lecsatlakoznak, vagy manipulációval, félrevezetéssel, megtévesztéssel, morális és/vagy érzelmi zsarolással, stb. elfogadtatják velük a populista vezér hatalmát, sőt basáskodását is.

A populista politizálás tele paradox és többértelmű diskurzussal, tartalmatlan és légből kapott kijelentéssel, mely nyomán azután mégis merev és egyirányba sulykolt jelszavak és végtelenül lebutított félmondatok, soha végig nem gondolt utalások, stb. sarjadnak és válnak a populista bikkfanyelv állandó fordulataivá.

A gond ezekkel a képtelen ötletekkel és jelszavakkal, hogy a „vezér” általi kimondást követően, szinte instant módon hatnak. Üres és tartalmatlan, viszont erős szimbolikus kötőerővé lesznek a saját csoport számára. Vagy ahogy Ernesto Laclau mondja „üres jelölők” hoznak létre tartalmatlan közös nevezőt, melyben sokan megtalálni vélik saját érdekeiket is, akárcsak az előítéletek (melyre mindenkor apellálnak), olyan nyelvi és mentális konstrukciók, melyeket azután tabuk és sztereotípiák védelmeznek, megkérdőjelezhetetlen „igazságként” tűnnek föl a lusta elme számára (és ilyenek vagyunk így vagy úgy mindannyian). A populista valóságépítéshez – inkább, mint minden másfajta ideológián alapuló politikai nézet esetében, melyek a maguk során szintén nem mentesek a populizmus bizonyos kellékeitől – az ellenségépítés, illetve kijelölés szervesen hozzátartozik, ezért az ellenségképek dominálják, melyeket a(z akár tudatalatti) „néplélek” meglévő, de rég elfojtott alsó régióiból hívnak felszínre, mely lényege szerint a félelem, az idegentől, a mástól, a két agysejttel föl nem foghatótól, az empirikusan nem igazolhatótól, stb. Egyszóval ez a típusú gondolatkör és politikai stratégia a demokrácia-ellenesség maga: a populizmus Bibó teljes tagadása.

Jó példa a populista ellenséggyár működésére, de arra a makacs és szinte lebonthatatlan, a kollektív tudatból kitörölhetetlen képzetre, amit a sorosozás hozott, pontosabban Soros György egyre inkább globális ellenséggé kikiáltása, nemcsak Magyarországon, hanem ettől egyre szélesebb körben, és az a paradox működési mechanizmus, ami a jelenséget kíséri.

A politikai propagandagépezet szóvivői, a mindig „beszélő fejek”, olyan összefüggésekben és paradoxális helyzetekben hivatkoztak Soros állítólagos aknamunkájára, ami annyira abszurd volt, hogy már-már hihető. Akár konteoként, akár antiszemita gyűlölködés célpontjaként, akár vállalkozóként (persze spekulánsnak nevezve őt), akár mecénásként (szubverzív tevékenységeket pénzelt, mondják gyűlölködő influencerek), olyan komplex ellenségképet kreáltak a név köré, mely önálló életre kelt. Minden helyzetben bedobható volt, hogy „mert Soros …” és a kliensek, vazallusok, vak követők, cinikus érdekeltek, satöbbi, soha nem várták a mondat befejezését, vagy semmiféle logikus magyarázatot, a propagandisták szándékának megfelelően „értették”, sőt összekacsintva a bennfentesség biztos tudatával tovább terjesztették. Nos, most lelepleződött a Soros-ellenségkép fikciója, hogy egy (méghozzá zsidó spin doktorok által kitalált) „politikai kommunikációs termék” (akárcsak – de ki emlékszik már erre? – a polgár szó átmaszkírozott emlegetése volt, anno dacumal), alternatív tényekre és poszt-igazságokra való utalás, fake news és aljas rágalom egyben. Az aljas és alaptalan rágalom – igaz csak Magyarországon, máshol csupán populista pártok szólamainak konteójaként, hivatkozási pontjaként működik – kormányzati kommunikációt, plakátkampányt és rengeteg pénz kiszórását, valamint az ország legrangosabb egyetemének száműzését eredményezte, csakhogy. A populista politikai kultúra (a „parokiálishoz” való visszatérés fura eredményeként előállt torzképződményként) olyannyira magáévá tette a kitalált aljas rágalomhadjáratot, hogy attól tartok, még hosszú ideig olyan toposzként fog megjelenni a magyar (és egyéb) popkultúrában és nyilvános diskurzusokban, hogy egész korszakot meghatározó diskurzus-típusnak tekinthetjük. Hiába a leleplezés, hiába a józan ész, hiába a cáfolat, akik hinni akarnak, azok hinni fognak. A konteok működésének módozata, hogy minél nyilvánvalóbbak a cáfolatok, annál inkább megerősödik a benne foglalt gyanú:

„Mint tudjuk az elefánt a leginkább cseresznyefán legelészik, mondja a konteo. Azért nem láttunk még elefántot cseresznyefán, mert nagyszerűen álcázza magát”.

Szorult valamennyi szemérmesség a rommagyar politikába, és ezért (no meg gyakorlati meggondolásokból, hiszen errefelé és különösen magyar kultúrát, oktatást, stb., érdemben csak a Soros alapítványai támogattak az elmúlt harminc esztendőben, és különösen az EU-ba való belépést megelőzően) a Soros-konteo nem volt túl hangos, a „borzasztó tagság”, a kommentariátus és szakmájuk szerint trollkodók, stb., az viszont előszeretettel átvette és követte magyarországi karrierjét, és Dragnea and Co egyes diskurzusaiban is alkalmanként megjelent.

Viszont van itt egy pozitív, de hasonlóan elszállt, előítéleteken és alternatív tényeken valamint köznapi mítoszokon és sztereotípiákon alapuló „pozitív-konteo”, mely éppen olyan makacs és a legmagasabb körökig hatásos, mint Soros negatív imidzse, az Orbán-imádat.

A mítoszt Kató Béla püspök, Orbán régi barátja kezdte el építgetni, még a Fidesz első mandátuma alatt, amikor „Erdély fejedelmének” nevezte Orbánt. Persze, nem minden hatalmi/anyagi érdek nélkül hiszen mára ő lett a fő magyarországi költségvetési végrehajtó: a magyar kormánypénzek fő itteni elosztója, a pénzeszsákok ura. Sikeres volt a propaganda, hiszen ma a “közrommagyar” agyában nemcsak a politikai és egyéb döntések, hanem az amúgy hektikus, klienteláris és ezért is átláthatatlan kormányzati pénzosztás is „Orbán ajándékaként” jelenik meg. Azt mondani, hogy a pénz nem Orbántól, az ő kegyeiből és zsebeiből jön, szinte blaszfémia, nemcsak az opportunista és pénzéhes kedvezményezettek, hanem a „hasznos bolond” nézőközönség, a fan klub számára is.

A rommagyar egyes vagy kettős alattvaló, minden támogatást Orbán-pénznek vél, akként könyvel el – persze szimbolikusan, mert a valóságos könyvelésről rövid távon kiderülne, hogy nem pénzügyi szabályok, hanem a pénzmosás szabályai szerint működik – és minden támogatás Orbán-mítoszt erősít.

Hiába írták le és dokumentálták (jól összefoglalja ezeket Czika Tihamér írása), az elosztás átláthatatlanságát, a prioritás kijelölő szabályok hiányát, a pazarlást, az értelmetlen klienteláris és presztízs befektetések hatékonyságának nyilvánvaló hiányát, stb. a konteo, az Orbán-mítosz, csak erősödik, és ez még hosszú távon is kemény feladatokat ró egy eljövendő másik politikai felállásra: nem lesz könnyű felénk sem az orbántalanítás.
Magyari Nándor László

Dragnea hattyúdala

A politikai mérlegelés és döntés, a politikai diskurzus általában, ha nélkülöz mindenféle morális meggondolást, éppen annyira félrehord, mintha minden racionális (politikusok sokszor pragmatizmusnak mondják) meggondolást mellőzne. A politika morális dimenziója az egyetemes, vagy legalábbis a partikularizmust szélesebb keretbe foglaló szempontot jelenti, az ahhoz való igazodást, hogy más is ember és a politikai cselekedetek következményei így vagy úgy őket is érinti, ezért az ők érvei, szempontjai és érdekei is figyelmet érdemelnek, integrálni kell őket is. Az amorális politika t.k. – a békasegge alatti nézőpontok, a gyűlölködés, a többes mérce propagálása – politika alatti, a mégoly szenvedélyes, viszont egyoldalú és kirekesztő diskurzusok különösképpen a demokratikus politizálás mércéjét nem érik el: diszkurzív értelemben antipolitikák. Persze az uszító, lejárató, gyűlöletkeltő, kirekesztő és intoleráns, alternatív tényekre és poszt-igazságokra, konteókra, magyarán szemenszedett hazugságokra, alapozott politikai diskurzusok hatnak, vagy még inkább fertőznek: a populizmus eléri és megerősíti közönségét, amikor minősít, ígérget, hiteget, kirekeszt és ajnároz.

Ezért is nehéz a PSD-vezér legutóbbi hosszú szövegelését valódi politikai előadásnak, különösen programatikus beszédnek tekinteni, egy sokszorosan meghasonult és rettegő politikai szereplő, önjelölt vezér, sőt diktátorjelölt, elkeseredett és cinikus, sőt szarkasztikus beszédét mondta vasárnap Liviu Dragnea. A király meztelen, hiszen ami két éve tudható, hogy a hatalmon levő párt(ok) egyetlen reális célja megvádolt, sőt elítélt vezéreinek (és egyéb korruptaknak) a fölmentése, minden eszközzel és minden áron, éppen beszédében vált egyértelművé. Az abszolút prioritás, minden kendőzés, ötölés-hatolás nélkül, az amnesztia és közkegyelem sürgősségi (sic!) kormányrendeletbe foglalása, mint utolsó lehetőség, hogy a vezérek megússzák a börtönt. Márpedig erre politikát, különösen racionális közpolitikákat építeni egyszerűen lehetetlen. Ezért történhetett meg két saját kormány elzavarása, a harmadik viszont fél éve nem képes semmiféle távlatos tervet kivitelezni, egyik napról a másikra sodródik, amint a pártvezér üzeneteit leső – illetve az itteni Habony, a szintén elítélt Darius Vâlcov “bölcs tanácsait” követő – báb-miniszterelnök asszony kormányon téblábol, sem autoritása, sem hozzáértése, biodíszlet.

Mit közvetít a pártnak és a “világnak” Dragnea pártvezér hosszas expózéjával? A pártvezér diskurzusa képtelen kontextust teremteni, ez a politikában – ezt Paretotól tudjuk – gyakran azt jelenti, hogy a politikus szenvedélyes lózungokkal elrejti valódi szándékait és érdekeit. Dragnea szarkazmusai mögül viszont minduntalan kilóg a lóláb, sőt már maga az egész lótetem. Mitől jobban fél, attól nagyobbakat mond, támad és lejáratni próbál mindent és mindenkit. Viszont az emlegetett – ügyészt fenyeget ezzel – megroggyanó térd éppen rá a jellemző, fél és félelmét igyekszik agresszív ellentámadásba csomagolni, hasztalan. De nemcsak logikus, vagy legalább követhető programot képtelen vázolni, hanem – bár az egész beszéde azt célozza, arra igyekszik – a fő ellenséget sem képes betájolni, és kétségbeesésében igencsak széles körben, egymásnak is ellentmondó részekből álló ellenség-felhőt vázol. Így lesz ellenség az EU-mellett az egész politikai nyugat, Soros, a multik, az ügyészek-bírák, és mindenekelőtt a “nem román” államelnök, akit hazaárulással vádol meg, sőt utasítja szárnysegédjeit, hogy mondvacsinált okokból konkrét vádemelést hoznának össze Johannis ellen. Beszédének egyetlen kötőeleme a szélsőséges etno-nacionalizmus (adott pillanatban a kormányról mondja, hogy “románnak kell lennie”, mintha a mostanit éppen harmadszorra és többszörös átalakítást követőn nem ő alakította volna olyanra, amilyen), amit viszont még “a köznapi értelmezhetőség” nyelvére sem képes lefordítani, beszéde szétesik, humorosnak vélt szarkasztikus megjegyzésekkel, vízkortyolgatásokkal és indokolatlanul kitartott sakállmosolyokkal igyekszik tagolni azt. Név szerint utasítgatja a kormánytagokat – mert a kormány a párt, mert maga a nép is a párt, ahogy azt a vranceai kisbáró szíves közléséből tudjuk –, mert miniszterelnök és miniszterek a PÁRT ÉS NEM AZ ORSZÁG “SZOLGÁI”, a PÁRT pedig DRAGNEA!

Más kérdés, hogy mitől virulensebb, parttalanabb és töredezettebb a beszéd annál nehezebb – illetve sok vonatkozásban egyértelműen abszurd és lehetetlen – gyakorlattá átfordítani, és minden valószínűség szerint gondot okoz majd kivitelezni. Ezt az (i)gazságügyminiszter máris jelzi, amikor az amnesztia és közkegyelemről hozandó sürgősségi kormányrendeletről mondja, hogy “utolsó megoldás” lehet, és egyelőre nincs is napirenden. De még kínosabb – nem is nyilatkozik a “kijelölt feladatokról” – az egyébként mindenben obediens miniszterelnök-asszony, számára vállalhatatlan a nyugatellenesség, amikor 2 hete maradt, hogy átvegye az “EU soros elnökségét”. Dragnea fenyegetései és etno-nacionalista kirohanásai megfejtésre várnak, ma még nem látható, hogy egyáltalán követi azt a pártapparátus – már a kötelező lojalitást fölmutató rituális gesztusokon és ismételgetésen kívül – vagy pusztába kiáltott szó marad. Ne feledjük a PSD a ceusescu-féle sajátos nacionál-kommunista párt örököse, hálózatai, egész beágyazottsága a régi párt modelljére épül, ezért a kettős beszéd (Orvell, na), a központi ukáz csendes elszabotálása és közben lojalitás mímelése a vérereiben van. Ami kívülállónak abszurdnak és lehetetlennek, ellentmondásosnak, illetve kognitív disszonanciát okozónak tűnik, azt a párt “alapsejtjei” simán megoldják képmutatással, mimézissel. Teszik ezt egyfelől a “fölfele nyalni, lefele rúgni” bizánci logikája szerint, másrészt viszont, néha fönt és a lent, a politikai karnevál groteszt szabályai szerint, megfordulnak, néha a vidék, a lent diktál. Nemcsak a vidéki szervezetek és potentátok, a megyei és városi kisbárók a foglyai Dragnea és társainak, hanem megfordítva a központ – végső soron, és a választási mobilizálásért cserében, a klienteláris viszonyok implicit szabályai szerint – is a párt alapsejtjeinek a foglya: róka fogta csuka.

Azután van egy másik körbefutó kisebb hálózat, egy egyre szoruló hurok, mely Dragneat és Tăriceanut, a kisebbik kormánypárt vezérét, összekapcsolja és a kölcsönös zsarolás helyzetébe hozza. A PSD azzal zsarolja a szenátus elnökét, hogy utat enged parlamenti szavazatával az ellene folyó újabb ügyészi kivizsgálás és esetleges megvádolásnak, ha nem támogatja az amnesztia és közkegyelem kihirdetését (már azon is túl, hogy maga is haszonélvezője lenne az intézkedésnek), amit megmaradt elveinek (még pontosabban az európai ALDE) nyomására nem szívesen támogat. Călin Popescu Tăriceanu, másfelől pedig arra akarja rávenni Dragneat, hogy ő maga legyen a PSD-ALDE közös államelnök jelöltje jövőre: csuka fogta róka.

És ha a központ és vidék, valamint a PSD és ALDE kölcsönösen zsaroló hálózatai, a román politikai mezőny struktúrájába illő hálózatok és hurkok, „hagyományos” politikai viszonyoknak mondhatók, a Fidesz itteni fiókpártjainak hatalmat, pontosabban Dragneat, támogató magatartása nem illik a képbe. Néhány körülmény van, ami minden valószínűség szerint – hiszen a titkolózás, a manipuláció, a sajtó megszállása, a cenzúra, a rommagyar egypártrendszer legfőbb jellemzői – motiválja a Dragnea-Tăriceanu-Kelemen trió szövetségét. Azt gondolom, hogy deduktív úton közelítve, elsősorban az orbáni illiberalizmus, játszik szerepet a trió fönntartásában, a fékek és ellensúlyok kiiktatásának, az (i)gazságszolgáltatás alávetésének a szándéka a közös. Azután az EU-ellenesség, mégpedig éppen azért, mert az bírálni merészeli a jogállamiság fenyegetettségét, számon kéri az európai normák betartását. De a Soros-konteó mantrázása, szintén közös, csak a rommagyar mainstream, érthető okokból, halkabban sorosozik. Végső soron pedig az orbáni etnonacionalizmus, a szélsőséges populizmus, pontosabban alt right-hoz való kapcsolódás a kötőanyag, aminek a kisebbség szempontjai szerinti újfradefiniálásával kapcsolatban adós még a rommagyar politikai spin doktorok hada.

Ott tartunk, hogy Dragnea nyugodt lélekkel támadhatja a visszaszolgáltatási folyamatot a Fidesz itteni fiókpártjai, egyetemben a folyamat fő haszonélvezőivel az egyházakkal, meg sem mukkan. Eddig úgy tudtuk, hogy az elkobzott javak visszaszolgáltatását (restitutio in integrum), illetve a kártérítést, ahol nem lehetséges, kezdeményezték, támogatták, sőt sürgették (még nemzetközi fórumokon is) a rommagyar politikai formációk és egyházak. Nos, mára már ezt is fölülírja az illiberalizmus, az alt right igenlése, az Orbán-imádat.
Meddig még?

Magyari Nándor László

A Trump-hívek jobban hisznek a konteókban

0

A Cambridge-i Egyetem új kutatása szerint Donald Trump és a brexit támogatói nagyobb eséllyel esnek áldozatul összeesküvés-elméleteknek, nagyobb valószínűséggel hiszik, hogy a klímaváltozás átverés, és több összeesküvés-elméletben hisznek, mint a lakosság bármely más szegmense.

Az összeesküvés-elméleteket kutató eddigi legnagyobb felmérés kimutatta, hogy a megkérdezettek több mint harmada szerint a kormányok rejtegetik az igazságot sok kérdésben, köztük nem utolsó sorban a migrációról. A kutatás arra is rávilágított, hogy azok, akik Trumpot és a brexitet vonzónak találják, nagyobb valószínűséggel hajlamosak figyelmen kívül hagyni a tudományos eredményeket, és drámai összeesküvéseket gyanítani, ezen belül például azt, hogy a muzulmánok át akarják venni országaikat.

A kutatás kilenc országban végzett felmérések adatait dolgozta fel. Ezek az országok: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Olaszország, Lengyelország, Németország, Franciaország, Svédország, Portugália és Magyarország.

Az állításai alátámasztására a kutatás számokat is sorol a különféle összeesküvés-elméletek Trump- és brexit-követők közötti elfogadottságára. Az egyik szerző a tanulmány bemutatásakor hangsúlyozta: a kutatás egyik fontos tanulsága, hogy ezek az összeesküvés-elméletek már nem kis embercsoportok körében hódítanak, hanem egyre inkább a fősodorba kerülnek, és ez fontos szempontokkal szolgál a populista és nacionalista pártok népszerűségének megértéséhez.

A tanulmányhoz az említett kilenc országban idén augusztus 13-23. között 11523 felnőttet kérdeztek meg – írta az Inquisitr, a magát függetlenként meghatározó amerikai portál.

Tekintélyelvű banditák, hibbant konteókat gyártók

0

És most célkeresztbe kerültek a civilek, valamint napirenden van a tekintélyes CEU bezáratása is. Ha sikerül az utóbbi terv, az megint nagy győzelem lesz Orbán háborújában a szólás és a gyülekezési szabadság ellen. Egyelőre úgy tűnik, ő áll nyerésre.

Az Economist folyóirat úgy látja: van abban bőven irónia, hogy a tekintélyelvű magyar kormány kitessékeli a Nyílt Társadalom Alapítványt, a tolerancia és a józan ész hangját. Soros rengeteget tett a demokráciáért, cserében a jelek szerint csak arra számíthat a szülőhazájában, hogy lehordják mindennek, befeketítik, alapítványának munkatársait zaklatják.

Antiszemita felhangokkal megtűzdelt, hibbant összeesküvés elméleteket gyártanak a személye körül,

végül pedig a tekintélyelvű banditák lehetetlenné tették a jótékonysági szervezet munkáját. Ezek az orgyilkosok – írja a világ egyik legtekintélyesebb folyóirata – rájöttek, hogy szavazatokat nyerhetnek, ha baljós spekulánsnak állítják be az üzletembert, és ha üldözik az általa létrehozott alapítványt. A Fidesz a választási kampányban tele aggatta az országot Soros baljós képeivel. Ugyanazt a szerepet töltötte be, mint Goldstein Orwell 1984-ének totalitárius államában: ő a titokzatos, bizonytalan ellenség, akire a nép gyűlölete irányul, és akinek az állítólagos terve igazolni hivatott a rezsim által gyakorolt teljhatalmat.

Orbán és Soros viszálya nem is lehetne ennél jelképesebb: hogy a kormányfő szembefordult egykori jótevőjével, abban van valami ödipuszi, vagy talán az „Elveszett paradicsom” a jó kifejezés, ahol a politikus játssza a lázadó angyalt. Az illiberális demokrácia meghirdetésével nem is tudott volna még élesebben szembe fordulni a befektető filozófiájával. Most meg már „kereszténydemokráciát” akar.

A migránsválság tette lehetővé, hogy a Fidesz felébressze a szavazópolgárok szunnyadó idegengyűlöletét.

Soros azzal szolgáltatta ki magát a támadásoknak, hogy cikkekben meglehetősen ésszerű terveket tett közzé a menekültek befogadására. Az olyan etnikai és vallási nacionalista erők számára, mint amilyen a magyar párt is, tökéletes ellenségként szolgál a zsidó milliárdos, aki támogatja a nagyarányú muzulmán bevándorlást. És most célkeresztbe kerültek a civilek, valamint napirenden van a tekintélyes CEU bezáratása is. Ha sikerül az utóbbi terv, az megint nagy győzelem lesz Orbán háborújában a szólás és a gyülekezési szabadság ellen. Egyelőre úgy tűnik, ő áll nyerésre.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!