Az iráni hírszerzés vezetője beszélt erről. Izraelben már korábban meggyanúsították Gonen Szegev volt energiaügyi minisztert, hogy Iránnal dolgozott.
Mahmúd Alavi iráni hírszerzési miniszter úgy fogalmazott: ellenőrzésünk alatt tartottuk egy ellenséges ország miniszterét. Ezt mintegy mellékesen jelentette be, amikor arról beszélt, hogy több tucat külföldi kémet fogtak el az országban. Köztük sok a kettős állampolgár, a hírszerzés szerint különböző állami intézményekbe épültek be.
A miniszter nem nevezte meg, melyik „ellenséges ország” miniszteréről van szó,
de több médium egyből az egykori izraeli energiaügyi miniszterre, Gonen Szegevre gondolt.
A Jediót Ahronót honlapja azt írja: Szegev 1995-96-ban töltött be miniszteri posztot, majd üzletember lett. Gyanús ügyei voltak, 2004-ben ecstasy tablettákat akart nagy mennyiségben Izraelbe csempészni. Börtönben ült 2007-ig.
Ezután külföldön élt, 2012-ben, Nigériában kerülhetett kapcsolatba az ottani iráni nagykövetséggel. Ezért júniusban
kémkedés miatt vádat emeltek ellene
Izraelben. Ő egyébként azt állította: át akarta verni az irániakat, és hősként akart hazatérni.
Ilyen magasrangú áruló még nem volt Izraelben és Iránnak sem sikerült soha ilyen magasrangú vezetőt beszervezni egy másik államban.
Kémek nem csak ellenséges viszonyban lévő országokban dolgoznak, hanem például az Európai Unió központjában is. Erről ebben a cikkben írtunk bővebben.
Négynapos látogatást tesz Litvániában Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, aki a másik két balti állam vezetőivel is itt találkozik.
A Háárec szerint Netanjahu stratégiája ugyanaz, mint a visegrádi államok esetében: szembeállítani a tagállamokat az Európai Bizottsággal. Az illiberális úton járó izraeli miniszterelnök több kérdésben is ellentétbe került az EU-val, ezért az Unió külügyi főképviselője, Federica Mogherini le is mondta izraeli útját.
Netanjahu többek közt azt szeretné, hogy az EU ismerje el Jeruzsálemet Izrael fővárosának, ne támogassa a palesztinokat és szakítsa meg kapcsolatait Iránnal.
Netanjahu Litvániában érzelmi húrokat is pengetett.
Többek között kijelentette, hogy az ország a hazája, mivel családja onnan vándorolt ki a holokauszt előtt.
A Baltikumban és különösen Litvániában jelentős zsidó közösségek éltek a második világháború előtt. Vilniust északi Jeruzsálemnek nevezték. Mindebből semmi sem maradt, az itteni zsidó közösségeket a nácik elpusztították. Aki túlélte a holokausztot, kivándorolt, aki mégis maradt, a Szovjetunió összeomlása után költözött Izraelbe vagy Amerikába.
Netanjahu ugyanakkor Vlagyimir Putyinnal is jó kapcsolatokra törekszik, akitől viszont tartanak a Baltikumban, és emiatt számítanak a NATO és az Egyesült Államok védelmére – márpedig Netanjahu Donald Trumppal is jó viszonyban van.
Megítélése Izraelben ellentmondásos volt. A jobboldali szélsőségesek szerint áruló volt és rágalmazó munkát folytatott, s ezért többször megtámadták és bántalmazták. Egyszer megkéselték, egyszer mindkét karját eltörték.
Kilencvennégy éves korában, szélütés nyomán elhunyt Tel-Avivban Uri Avnirei újságíró és békeharcos, volt parlamenti képviselő, az első izraeli, aki személyesen találkozott Jasszer Arafattal, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) vezetőjével.
A már hetven évvel ezelőtt palesztin állam alakítását szorgalmazó Avneri alapította meg a Gus Salom nevű békemozgalmat, s vezette az Olam haze (A mi világunk) című liberális-szatírikus hetilapot, amely több mint negyven éven át a humor eszközével küzdött az izraeli közélet visszásságaival.
Uri Avneri Helmut Ostermann néven egy jómódú német zsidó család gyermekeként látta meg a napvilágot a németországi Beckumban, ahonnan Hitler hatalomra jutása után, 1933-ban, tíz éves korában, családjával az akkor brit fennhatóság alatt álló Palesztinába emigrált.
Már tizennégy évesen dolgozni kezdett egy ügyvédi irodában, hogy anyagilag segítse családját. 1938-ban, tizenöt évesen csatlakozott a jobboldali cionista Irgun mozgalomhoz, ahonnan 1942-ben kilépett, mert nem értett egyet terrorista módszereikkel.
„Szabadságharcosok voltunk” – vélekedett utólag Optimista című önéletrajzi könyvében erről a korszakáról.
„Akkoriban azt tanultam meg, hogy csak nézőpont kérdése a szabadságharcos és a terrorista közötti különbség”
– tette hozzá.
Rajparancsnokként harcolt az 1948-as függetlenségi háborúban, s kétszer is megsebesült, egyszer súlyosan. A kórházban kristályosította ki későbbi politikai álláspontját a palesztin állam szükségességéről.
„A háború teljesen meggyőzött arról, hogy van palesztin nép és a békét először is velük kell megkötni. Ennek a célnak az eléréséhez meg kell alapítani egy palesztin nemzetállamot” – írta önéletrajzában.
Felépülése után, 1950-ben barátaival megvásárolta a csődbe ment Ha olam haze című hetilapot, amit Félelem és előítéletek nélkül jelszóval Izrael legendás ellenzéki orgánumává fejlesztett, mely híres lett pimasz, az intézményeket és a politikusokat nem kímélő hangvételéről, leleplezéseiről és pletykáiról, valamint a hátsó borítón szereplő meztelen nőkről egyaránt.
Negyven évig a lap főszerkesztője volt, s a médiumon keresztül a katonaság bálványozása, a vallási korlátozások, a korrupció, az etnikai diszkrimináció, és az arabellenes politika ellen küzdött.
A hatvanas és a hetvenes években a kneszetben is politizált több baloldali párt képviseletében. 1982-ben találkozott rejtekhelyén,
az ostromlott Bejrútban bujkáló Jasszer Arafattal, amiért édesanyja annyira megharagudott rá, hogy kitagadta az örökségéből.
1993-ban alapította meg a Gus Salom nevű békemozgalmat, amelyet 2009-ig maga irányított. A második intifáda idején, 2003-ban sokat tartózkodott Rámalláhban a palesztin vezérkarnak otthont adó Mukátában, hogy jelenlétével védje Arafatot egy esetleges támadástól.
Uri Avneri megítélése Izraelben ellentmondásos volt. A jobboldali szélsőségesek szerint áruló volt és rágalmazó munkát folytatott, s ezért többször megtámadták és bántalmazták. Egyszer megkéselték, egyszer mindkét karját eltörték.
Benjamin Netanjahut korrupciós ügyei miatt hallgatták ki, már 11. alkalommal.
Két rendőrautó érkezett Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök rezidenciájához reggel, hogy kihallgatásra vigyék. Lapértesülések szerint Bezeq nevű távközlési cég korrupciós ügyében hallgatták ki, idén már negyedszer.
A rendőrség ezt hivatalosan nem erősítette meg, egyáltalán nem tájékoztatták a nyilvánosságot a történtekről. A Times of Israel úgy tudja, ebben az ügyben már nem lesz több kihallgatás, a rendőrség ugyanis
vesztegetés miatt vádemelést javasol a miniszterelnök ellen.
A Bezeq-ügyben többek között azt vizsgálják, hogy Netanjahu azért hozott-e az állam érdekével ellentétes, a cégnek kedvező döntéseket, hogy cserébe a vállalat tulajdonában álló Walla hírportálon kedvezőbb színben tüntessék fel a Netanjahu-házaspárt, valamint hozott-e a céggel kapcsolatos döntéseket azután, hogy Saul Elovics főrészvényessel ápolt barátsága miatt ettől kifejezetten eltiltotta a legfőbb ügyész.
Az év elején a Bezeq-ügyben
a rendőrség őrizetbe vett két, Netanjahuhoz közel álló embert.
A rendőrség korrupciós ügyei miatt már összesen 11-szer hallgatta ki Netanjahut, aki ellen több eljárás is folyik, várhatóan azok miatt is többször kihallgatják majd. Van olyan, amelyben azzal gyanúsítják, hogy milliárdos oligarcháktól kapott nagy értékű ajándékokat, egy másik vád szerint pedig azt ígérte az egyik napilap tulajdonosainak, hogy korlátozzák a riválisuk megjelenését, ha pozitívan írnak róla.
Két izraeli magáncég politikai ellenfeleket hackel meg Afrikában, Európában, a Közel-Keleten és az Egyesült Államokban – megfelelő díjazás fejében. Erről közölt nagyon terjedelmes és részletes cikket az amerikai liberális folyóirat, a Nation Richard Silverstein szabadúszó izraeli újságíró tollából, aki írásaiban többnyire az izraeli nemzetbiztonsági állam túlkapásaival foglalkozik.
A szerző szerint Izrael demokráciának tekinti magát, de valójában nemzetbiztonsági állam, bár a magánélettel és szabadságjogokkal kapcsolatos áldozatok árát az izraeliek jelentős része örömmel fizeti meg a biztonságért cserében.
Silvestein röviden leírja az izraeli titkosszolgálatok szerkezetét, majd megállapítja, hogy az elmúlt két évtizedben Izrael jelentősen kiterjesztette a titkosszolgálati technológiák felhasználását, és
a szervezetek veteránjai átvitték tudásukat a vállalkozási szférába.
A piszkos operációk élvonalában két cég áll: az NSO csoport és a Black Cube. A cikk hosszan sorolja a két cég ismertté vált ügyeit, majd megállapítja: nem kizárt, hogy a Black Cube nem csupán egyszerű magáncég, hanem egy kiszervezett csapat, amely azokat a piszkos feladatokat végzi el, amelyeket az izraeli külföldi hírszerzés, a Moszad nem tud, vagy nem akar végrehajtani. Ez egyben védelmet nyújt Izraelnek a nemzetközi felháborodás ellen, ha esetleg ilyen operációk nyilvánosságra kerülnek.
A szerző ezt követően a Politico korábbi cikke alapján nagyon részletesen ismertette a Black Cube magyarországi operációját, majd megállapította: előbb-utóbb meglesz az ára a Black Cube titkos műveleteinek. Egy majdani botrány nem csak a céget, hanem az országát is sújthatja. Ezt követően Silverstein kitér az NSO Group tevékenységére is, amely főleg a titkosszolgálatnál is alkalmazott hackereket foglalkoztat, akiknek a programjai a mobiltelefonok lehallgatását és nyomon követését teszik lehetővé. A szerző szerint ez kizárólag azért került nyilvánosságra, mert
többen, akiknek furcsán kezdett viselkedni a mobilja, amerikai szakemberekhez fordultak segítségért.
Az NSO azt állítja, hogy a termékeire kötött szerződésekben szerepel, hogy ezek kizárólag kormányok által használhatók, és kizárólag a bűnözés és a terrorizmus elleni harcban, de nem alkalmazhatók állampolgárok megtámadására azok tevékenysége miatt. Amikor pedig újságírók felvetették, hogy az ügyfelek nem a szerződésben rögzítettek szerint használták fel a szoftvereket, az NSO csupán azzal reagált, hogy nem felelős azért, ahogyan a technológiáját felhasználják, és nem is követi nyomon a felhasználást. Az amerikai laboratórium, amely feltárta az NSO-szoftverek létezését, egy közleményben felhívta a figyelmet arra, hogy a cyber-hacking egész területe alig szabályozott.
Silverstein szerint feltételezhető, hogy maguk az ilyesmivel foglalkozó cégek is támogatnák a szabályozást, mert az lehetővé tenné számukra, hogy úgy kövessék üzleti céljaikat, hogy közben tiszteletben tartják a közös normákat. A kérdésben kormányokra és az érintett cégekre való nyomásgyakorlás egyik eszköze a pénzügyi piacokon indított támadás lehet – írta Silverstein, és beszámolt arról, hogy az NSO esetében egy nagy ilyen üzletet már sikerült megakadályoznia jogvédő csoportoknak. Ennek során a jelenlegi tulajdonos 730 százalékos haszonra tett volna szert. Az akció sikerének egyik oka az volt, hogy egy korábban kirúgott alkalmazott ellopott egy merevlemezt, és felkínálta azt a piacon. Megpróbálták az ügyet bírói végzéssel titokban tartani, de később ezt feloldották, mert ezzel megfosztották volna a cég megvásárlása iránt érdeklődőt az üzleti döntéseihez szükséges információktól.
Másrészt a Globes izraeli gazdasági orgánum héber kiadásában többször is szóba hozták, hogy
az izraeli hatóságok a szoftver ellopását, illetve ennek nyilvánosságra kerülését nemzetbiztonsági szempontból az egyik legsúlyosabb kiszivárgásnak tekintik.
Ez a szerző szerint azt is jelentheti, hogy a Pegazus elnevezésű szoftvert, vagy annak egyes lényegi elemeit nem is az NSO fejlesztette ki, hanem az izraeli titkosszolgálat illetékes egysége, és így a nyilvánosságra kerülése világszerte veszélyeztetheti az izraeli titkosszolgálatok műveleteit. A nevezett cégek értékének növekedésével új vállalatok is megjelennek a piacon. 12,5 millió dolláros finanszírozással nemrég létrejött Toka elnevezéssel egy újabb cég, amely az ügyfeleknek a különféle háztartási eszközök ellenőrzését lehetővé tévő szoftvert kínál: ez sebezhetővé tesz minden háztartási berendezést, amely internet-szerverekkel áll kapcsolatban, a termosztátoktól a riasztórendszerekig. Ez lényegében az NSO üzleti modelljének átültetése az otthoni berendezésekre. Vagyis a szimatoló társaságok vagy egyének bekukucskálhatnak bárki otthonába. A Toka egyik alapítója Ehud Barak volt miniszterelnök – írta Silverstein.
Három izraeli vadászgép is részt vett egy horvátországi légi parádén, Szerbia tiltakozik emiatt.
A parádét ugyanis az 1995-ös Vihar hadművelet emlékére rendeztek meg: 23 évvel ezelőtt a horvát hadsereg nagy offenzívát indított meg a szerbek ellen. A harcok során több ezren meghaltak, köztük sok civil is. Több mint 250 ezer szerb menekült el Horvátországból.
A megemlékezésen Kolinda Grabar-Kitarovic horvát elnök azt mondta: a Vihar a horvát nép és a horvát katonák teljes egységének ideje volt.
A szerbek viszont másképp látják ezt.
Alekszandar Vucsics szerb elnök egyenesen a holokauszthoz hasonlította a hadműveletet, szerinte a horvátok etnikai tisztogatást hajtottak végre.
Ez a számunkra olyan volt, mint egy hatalmas pogrom – mondta Szerbia izraeli nagykövete a Times of Israelnek. Szerinte a második világháború után ez volt a legnagyobb népvándorlás Európában – közben viszont diszkréten megfeledkezett arról, hogy
a szerbek csaknem egymillió koszovói albánt kényszerítettek menekülésre a délszláv háború idején.
A délszláv háború idején mindegyik oldalon követtek el háborús bűnöket. Hágában a Nemzetközi Törvényszék szerb és horvát háborús bűnösöket is elítélt, például Ratko Mladicsot vagy Ante Gotovinát – utóbbinak fontos szerepe volt a Vihar hadműveletben.
Az izraeli vadászgépek jelenléte a horvátországi parádén azt mutatja, hogy Benjamin Netanjahu kormánya fontosnak tartja a szövetséget egy NATO-tagállammal a Földközi tenger térségében. Miután Törökország egyre kevésbé megbízható NATO-szövetséges, ezért az USA szemében is felértékelődött a balkáni térség – elsősorban Románia és Horvátország. James Mattis amerikai hadügyminiszter nemrég Zágrábban találkozott a térség katonai vezetőivel. Izrael pedig a Földközi-tenger keleti medencéjében az Egyesült Államok legfőbb katonai szövetségese. Washingtonban a szenátus épp most hagyott jóvá egy 15 milliárd dolláros katonai segélycsomagot Izraelnek.
Rengeteg a párhuzam Benjamin Netanjahu, becenevén Bibi, és Orbán Viktor pályafutása között, és abban is, amilyen államot az utóbbi években kiépítettek. A két politikus személyes kapcsolata is jó – és abban is hasonlítanak, hogy mindkettőjük családjában vannak korrupciós botrányok.
Benjamin Netanjahu és Orbán Viktor is a 90-es években került először hatalomra, országuk történetének legfiatalabb miniszterelnökeként. Az első ciklus után mindketten elvesztették a választást, majd közel egy évtizedet töltöttek ellenzékben. Utána újra hatalomra kerültek, majd egymás után nyerték a választásokat, a kampányukban pedig
központi szerepet kapott az idegengyűlölet, az ostromhangulat,
és segítségükre volt a liberális és baloldali ellenzék gyengesége is.
Orbán és Netanhaju között a személyes kapcsolat is nagyon régi. A Jerusalem Post szerint, amikor Orbán ellenzéki vezetőként a kétezres évek közepén Izraelbe látogatott, Netanjahu volt az egyik, aki komolyan tárgyalt vele.
Ő mutatta be Orbánt Arthur Finkelsteinnek, a lejárató kampányok mesterének is,
aki már 1996-ban Netanjahu kampánystratégája volt. Izraeli források szerint egyébként Netanjahu és Orbán egymásnak is adtak tanácsokat a politikai üzenetekkel kapcsolatban.
Az egyik legnagyobb izraeli lap, Háárec egyik magyar forrása, aki hosszú időt töltött mind a magyar, mind az izraeli miniszterelnök társaságában, azt mondta: „ha meg akarod érteni Bibit, nézd meg Orbánt. És vice versa.”
Éppen ezért, a Háárec egy másik szerzője már egy „Orbán-szerű” gyűlöletkampánytól tart Izraelben is. Szerinte ennek már régóta vannak jelei. A nemrég elfogadott, Izraelt nemzetállammá nyilvánító törvénnyel kapcsolatban azt írja: ahogy a kelet-európai, demokráciától távolodó rezsimeknél, a Netanjahu-kormánynál is csak eszköz a kisebbségek elleni fellépés – a valódi ellenfél a „belső ellenség”, az árulók, akik a többség tagjai, és nem a kisebbségé.
Netanjahu politikáját párhuzamba állítja azzal, ahogy Orbán magát a keresztény kultúra védnökeként és megmentőjeként látja, a muszlim bevándorlókkal szemben. Márpedig
ez puszta demagógia:
a 10 milliós lakosságból alig néhány ezren muszlimok Magyarországon. Azt pedig a Die Presse és a Politico ábrái is azt bizonyítják, hogy már évek óta alig jönnek bevándorlók.
A muszlimokkal való fenyegetőzés valójában csak politikai célokat szolgál. Az egész kampány arca, központi alakja pedig Soros György lett. A Háárec szerint „nem kell történésznek lenni, hogy az ember megértse,
Soros itt az ’örök zsidó’ jelképe, az antiszemita mítoszé a zsidókról,
akik a bankokon és a kereskedelmen keresztül akarják uralni a világot.”
A magyar zsidó közösség nagy része felháborodott a kampány miatt, először a nagykövet is tiltakozott – Netanjahu viszont ezen háborodott fel és visszavonatta a tiltakozást, hiszen ő és emberei ugyanolyan kampányt folytatnak Soros ellen. Ebben egyébként meghatározó szerepe van egy másik amerikai milliárdosnak, Sheldon Adelsonnak. Hogy miért, arról itt írtunk bővebben.
Mindenesetre a Soros-ellenes kampány Izraelben olyan szintig jutott, hogy a miniszterelnök fia, Jáir Netanjahu még egy antiszemita ihletésű karikatúrát is posztolt a Facebookon, miszerint Soros a gyíkembereken keresztül irányítja a világot.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
A Háárec cikke felidézi Orbán március 15-ei beszédét, amelyben azt mondta: az ellenfél rejtőzködő, alantas, nemzetközi, pénzzel spekulál, „nincs saját hazája” és bosszúálló. Ebben
ugyanazok a gondolatok köszönnek vissza, amelyeket Netanjahu is használ,
amikor az izraeli baloldalt, vagy épp különböző szervezeteket vádol. Például aki nem támogatja őt, az szerinte nem lojális az államhoz, a nemzetállami törvény ellen tiltakozó drúzokat pedig szerinte a szélsőbaloldali ellenzék lázítja.
A középosztály egyik országban sem akarja kockáztatni helyzetét azzal, hogy felemeli a szavát a hatalom és az uszító kampányok ellen.
A hasonlóságokat a konkrét intézkedések kapcsán is hosszan lehetne sorolni. Izraelben is évek óta készülnek arra, hogy korlátozzák bizonyos civil szervezeteknél a külföldi adományok mennyiségét, és ott is kormánybaráttá alakították a közszolgálati médiát.
Az utóbbi időben egyre több a konkrét együttműködés a két kormány között, elég csak az izraeli hírszerzőcég, a Black Cube szerepére gondolni a magyar civilek lejáratásában.
Már diplomáciai segítségről is lehet hallani,
leginkább arról, hogy az amerikai kormányt az izraeliek „puhítják”, hogy legyenek jobbak a magyar-amerikai kapcsolatok.
Erre már tavaly felbérelt a magyar kormány két izraeli lobbistát: Cvika Brot volt újságírót, aki Netanjahu pártjának, a Likudnak a polgármester-jelöltje volt Tel Aviv egyik elővárosában, de emellett ő volt Donald Trump izraeli kampányfőnöke is (az Izraelben élő amerikaiakat kellett meggyőznie); valamint Ariel Sender politikai tanácsadót. Azt az Átlátszó derítette ki, hogy a kapcsolattartójuk Szabó László washingtoni magyar nagykövet volt. (Szabó László egyébként korábban pont az izraeli gyógyszercég, a TEVA magyarországi vezérigazgatója volt.)
Az izraeli Channel 10 szerint egyébként Netanjahu utasítására még Izrael amerikai nagykövete is győzködte az amerikai kormány tagjait, hogy javítsanak a kapcsolatokon a magyarokkal. Ezután következett a találkozó a két külügyminiszter, Mike Pompeo és Szijjártó Péter között.
Egyébként még egy dologban hasonlít egymásra a két miniszterelnök: mindkettőjük családját korrupciós botrányok veszik körül: Orbán vejének, Tiborcz Istvánnak az ügyeiről mi is sokat írtunk már, Izraelben pedig maga Netanjahu ellen is több ügyben nyomoznak.
Az izraeli kormánytöbbség a múlt héten fogadta el a törvényt, amely nemzetállamként definiálja Izraelt.
26 évig szolgáltam Izrael hadseregében – panaszkodik Amal Aszad tartalékos dandártábornok a Jediót Ahronótnak. Száz, a drúz kisebbséghez tartozó tiszt tiltakozik közösen az új nemzetállami törvény ellen.
A drúzok már Izrael függetlensége előtt is együtt harcoltak a zsidókkal: 1947-ben alakult meg a Kard zászlóalj. Ez azután Izrael hadseregének a része lett, és csak 2015-ben szűnt meg. A drúzok viszont most úgy érzik, hogy
Izrael cserbenhagyta őket.
Imád Faresz nyugdíjas dandártábornok szerint ez pontosan olyan mintha a temető árkába temetnék el őket. Pedig ő is sokáig szolgált a hadseregben, az egyik fia most is tiszt, egy másik pedig szintén katonának készül. Ehhez képest úgy érzik, hogy az új törvény sérti őket, mert másodrendű állampolgár lesz belőlük.
Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi főképviselője is jelezte, hogy tanulmányozzák az új törvényt, főként abból a szempontból, hogy mennyire sérti a kisebbségek jogait. Az arab kisebbséget például nyelvhasználat tekintetében érte súlyos csapás:
eddig az arab is hivatalos nyelv volt Izraelben, most viszont már csak a héber az.
Az Európai Unió azzal sem ért egyet, hogy a törvény kimondja: az egységes Jeruzsálemet tekinti Izrael Állam fővárosának. Donald Trump az Egyesült Államok nevében múlt decemberben elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, de ezt a palesztinok és a muszlim világ jelentős része máig nem fogadja el.
Az új izraeli törvényt hétéves vita után fogadta el a Knesszet, ahol a baloldal ellene szavazott, mert úgy érzi: ezzel sérült Izrael demokratikus jellege, amely pedig az ország alapítása (1948) óta alapvető értéknek számít.
A török elnök Izrael állam új törvényét bírálta, mely kimondja: Izrael a zsidók nemzetállama. „Hitler Adolf szelleme újraéledt. Ez egy cionista, fasiszta törvény”, mondta Recep Tayyip Erdogan.
Válaszul Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök sötét diktatúrának nevezte Törökországot, ahol Erdogan hatalma szinte korlátlan. Ráadásul
azzal vádolta a török államfőt, hogy utasítására gyilkoltak meg embereket a kurd és a szír kisebbség tagjai közül.
A két állam viszonya különösen feszült azóta, hogy Donald Trump elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának. Ezt követően a palesztinok tiltakozó akciókba kezdtek és ezt Törökország maximálisan támogatta.
A 85 milliós Törökországnak van a legerősebb hadserege a térségben. Erdogan parancsára elfoglalták Szíria egy részét is. Szíriát stratégiai szempontból Izrael kulcsfontosságúnak tekinti a saját biztonsága szempontjából. Törökország rendszeresen egyezteti katonai terveit Oroszországgal és Iránnal.
Az újabb szópárbaj azt mutatja: tovább éleződik a viszony Izrael és Törökország között pedig nemrég még – mint az USA szövetségesei – jó kapcsolatban álltak egymással.
Törökország egyre inkább vezető szerepre törekszik az iszlám világban.
Erdogan minden bizonnyal ezért intézett újabb támadást Izrael ellen.
Németországban tartóztattak le egy iráni diplomatát, aki a gyanú szerint a titkosszolgálat operatív tisztjeként terrorakciókat szervezett Európában. Az izraeli titkosszolgálat szerzett erről információkat.
Franciaország és Belgium volt elsősorban a célkeresztben, mert mindkét országban jelentős muszlim és zsidó közösség is él. Az Iszlám Állam is több merényletet hajtott végre mindkét országban.
A Moszad viszont információkat szerzett a most készülő akciókról, és azokat el is juttatta a német, a francia és a belga titkosszolgálatoknak – írja a Háárec.
Ezek után tartóztatták le Németországban a diplomatát, valamint Belgiumban két iránit, akik egy Iránnal foglalkozó nemzetközi tanácskozáson akartak robbantani. A találkozón iráni ellenzékiek mellett részt vett Rudy Giuliani, New York korábbi polgármestere, Trump szövetségese, és Newt Gingrich az amerikai képviselőház egykori republikánus elnöke is.
Mindez közel egy hónapja történt,
az izraeli titkosszolgálat most oldotta fel a hírzárlatot,
és számolt be arról, hogy ők szerezték az információkat a tervezett merényletekről.
Az izraeliek amúgy is erősen lobbiznak, hogy újra zárják nemzetközi karanténba iránt. Donald Trump támogatását sikerült is megnyerniük, az USA ki is lépett az iráni atomalkuból, a többi nagyhatalom viszont nem.
Irán Izrael ellensége, még az állam létjogosultságát sem ismeri el, ugyanakkor vezető szerepre tör a Közel-Keleten – aminek következtében viszont Izrael más régi ellenségeihez egyre közelebb kerül. Lobbiznak az oroszoknál is, hogy vonják meg a támogatásukat Irántól. Ebben a hírek szerint Donald Trump is segíti őket,
állítólag felajánlotta Putyinnak, hogy felszámolják az oroszok elleni szankciókat, ha elérik, hogy Irán kivonuljon Szíriából.
Putyin persze ezt sem ígérte meg.
Arról egyébként, hogy Trump miért áll ennyire egyértelműen Benjamin Netanjahu oldalán, itt írtunk korábban.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
