Kezdőlap Címkék Izrael

Címke: Izrael

Izrael legnagyobb ellensége: Benjamin Netanjahu

Izraelben a hatalomra került kemény jobboldali vallási koalíció a polgári szabadságjogokat támadja belföldön, és megbízhatatlan partnerré válik külföldön. Vezetője felelőtlenül veszélyezteti országa nyugati támogatását. Erről jelent meg terjedelmes cikk a Guardian hasábjain.

Samir Aslan azt tette, amit bármelyik apa tenne. Amikor a múlt héten izraeli katonák betörtek az otthonába a Qalandiya menekülttáborban, hogy letartóztassák fiát, ő sietett megvédeni őt. A 41 éves palesztint agyonlőtték. Halálát alig vették észre, olyan gyakoriak az ilyen esetek. Tavaly a jelentések szerint 224 palesztint öltek meg a megszállt Ciszjordániában, amely szinte naponta szenvedett katonai rajtaütésektől. 2023 még rosszabb lesz.

A fő ok egy új ultranacionalista, keményjobboldali vallási koalíciós kormány Jeruzsálemben, amely rasszista, arabellenes minisztereket foglal magában, akik elhatározták, hogy az összes palesztin területet annektálják. Mégis, Izrael nyugati szövetségesei erre a riasztó, destabilizáló fejleményre adott válasza furcsa módon elnémult. Néhányan burkolt figyelmeztetést adtak ki, de egyik sem vetett ki olyan szankciókat vagy bojkottokat, mint a múltban más országok politikai szélsőségesei ellen.

Miért nem szállnak szembe vele a nyugati szövetségesek?

A koalíció kifogásolható tervei egy szélesebb körű, kényelmetlen kérdést vetnek fel az Egyesült Államok és Európa számára, túlmutatva a katonai megszállás túlságosan is ismert visszaélésein és büntetlenségén. Röviden:

tekinthető-e Izrael továbbra is megbízható, törvénytisztelő szövetségesnek, aki a nyugati demokráciákkal közös értékeket és normákat vall?

A kritikus szempontok szerint Izrael Benjamin Netanjahu miniszterelnök uralma alatt önfenntartó vezetést jelent. Megakadályozza a palesztin konfliktus kétállami megoldását, és megveti az ENSZ-t és a nemzetközi jogot. Nem hajlandó támogatni az Oroszországgal szembeni szankciókat Ukrajnával kapcsolatban. Felháborítja a 2015-ös iráni nukleáris megállapodást, miközben háborúval fenyeget. Kémprogramokat és fegyvereket ad el olyan tekintélyelvű rezsimeknek, amelyek visszaélnek az emberi jogokkal.

Ami még ennél is rosszabb, Netanjahu bigott bandája aktívan aláássa Izrael demokratikus intézményeit és polgári jogait, például a békés tiltakozást és az LMBTQ-jogokat. Sok izraeli, zsidó és arab egyaránt szenvedélyesen ellenzi a kormányt. A vezető politikusok „polgárháborúra” figyelmeztetnek. A diplomaták és a tábornokok lázadnak. De a vakmerő, opportunista Netanjahut ez nem érdekli.

Az Izraellel szembeni, más országoktól eltérő bánásmód hagyományos követelményei így hangzanak: Izrael a Közel-Kelet egyetlen valódi demokráciája – támogatni kell. Ellenséges rezsimek veszik körül, amelyek a megsemmisítésére törekszenek – meg kell védeni.

A holokausztra emlékezve Európa és Amerika örök adóssággal tartozik a zsidó népnek – ezt tiszteletben kell tartani.

Ez a rögzült gondolkodás tájékoztat, de nem mentesít a szélsőjobboldali buzgókkal szembeni vonakodástól. Bezalel Smotrich pénzügyminiszter, a Vallási Cionista Párt vezetője, aki a teljes megszállt Ciszjordánia annektálását szorgalmazza, most a települések építéséért felel. Egyik első cselekedete az volt, hogy lefoglalt 40 millió dollárt a Palesztin Hatóság pénzéből.

Itamar Ben-Gvir, a Zsidó Hatalom párt társvezetője, akit korábban rasszizmusra való felbujtás miatt ítéltek el, az új nemzetbiztonsági miniszter. Kezdetben elrendelte az izraeli kormányellenes tüntetések rendőri fellépését, betiltotta a palesztin zászlókat, és szándékosan provokatív látogatást tett Jeruzsálem legérzékenyebb szent helyén.

Netanjahu koalíciója gyorsan igyekszik megszelídíteni az igazságszolgáltatást – ugyanazt az igazságszolgáltatási rendszert, amely állítólagos korrupció miatt vádat emel ellene. Eközben a kritika kockázatossá válik. Zvika Fogel, a Jewish Power képviselője a múlt héten „haza elleni hazaárulással” vádolta meg Yair Lapid és Benny Gantz ellenzéki vezetőket. Nem csoda, hogy Isaac Herzog elnök úgy érezte, hogy nyugalomra kell hívnia.

Joe Biden amerikai elnök, Izrael erős szövetségese, a demokratikus értékek védelmét tekinti a kor meghatározó globális harcának. Netanjahu és a demokráciaromboló Donald Trump szoros kapcsolata, a brazil „csodálatos” puccsisták, Jair Bolsonaro lelkes támogatása, valamint az orosz Vlagyimir Putyinnal és a magyar Orbán Viktorral való kapcsolata miatt Biden bizonyára értetlenül áll, hogy a hat ciklusú miniszterelnök valójában ki mellett áll. A progresszív amerikai zsidó vezetőknek hasonló aggodalmaik vannak.

Szégyenletesen alázatos megközelítést folytatnak az uniós országok – és Nagy-Britannia is.

Biden Antony Blinken külügyminisztert küldi Jeruzsálembe, hogy vizsgálja meg, mi történik, Netanjahu pedig a jövő hónapban Washingtonba érkezik. Ez érdekes lesz. Ennek ellenére az Egyesült Államok eddig elkerülte a nyílt kritikát. Szégyenletesen alázatos megközelítést folytatnak az uniós országok – és Nagy-Britannia is. A múlt héten Izraelbe látogatva Lord Ahmad külügyminiszter könnyelműen kijelentette, hogy a kétoldalú kapcsolatok „új magasságokra” jutottak.

Az az elképzelés, hogy Izraelt ellenséges rezsimek ostromolják, egykor igaz volt, de már nem. Sokszor bebizonyosodott, hogy tud vigyázni magára. Az Egyesült Arab Emirátusokkal, Bahreinnel és Marokkóval kötött úgynevezett Ábrahám-megállapodások megerősítették az arab világgal való együttélés, ha nem barátság irányába mutató kialakult tendenciát. Netanjahu reméli, hogy legközelebb a szaúdiak jelentkeznek be. A hajdani gyűlölködő Izrael-ellenes ogrék – Egyiptomban, Irakban, Szíriában, Szudánban és Líbiában – így vagy úgy, mindegyiket legyőzték.

A nagy kivétel Irán, amely továbbra is hevesen ellenséges. Előbb-utóbb Netanjahu ismét azzal fenyeget majd, hogy megtámadja Teherán nukleáris létesítményeit. Az Iránnal vívott háború bár utálják a rezsimet Európnak és az Egyesült Államoknak ez továbbra is ellentétes érdekeikkel. Sikeresen visszafogták Netanjahut – egészen mostanáig.

Hasonlóképpen, az intifáda-szerű robbanást Ciszjordániában – amelyet a miniszterek az illegális telepek rendszeresítése vagy a Palesztin Hatóság összeomlására tett kísérlete váltana ki -, a Nyugat elkerülhető katasztrófának tekintené. Ennek ellenére a jelek szerint robbanás közeleg, amit a közelmúltbeli erőszak és a gázai Iszlám Dzsihádhoz köthető palesztin fegyveres csoportok felemelkedése is bizonyít.

Abbász szövetségesei attól tartanak, hogy az új izraeli kormány meg akarja semmisíteni a Palesztin Hatóságot.

Netanjahu és gyűlöletkeltő cimborái azáltal, hogy veszélyeztetik Izrael állam nyugati köztámogatását, aláássák demokráciáját és összezavarják szövetségeseit, saját országuk legrosszabb ellenségének mutatják magukat.

Miközben megosztanak és uralkodnak, a szakadék a nyugat felé kiszélesedik – Izrael pedig gyengül.

Milyen ironikus az 1948 óta ontott „vér és könnyek” után – hogy egy volt, bátor béketeremtő miniszterelnököt, Jichak Rabint idézzük –, ha a végső, végzetes csapást belülről sújtják. Ne feledje, Rabint később meggyilkolták. A gyilkosa? Egy fanatikus jobboldali zsidó ultranacionalista.

Izrael: A kormányalakítás buktatói

Izrael továbbra is demokratikus ország, de a hatalmi ágak szétválasztása közötti egyensúly változásával az állam karaktere is változik.

Majdnem olyan volt, mintha Itamar Ben-Gvir lemaradt volna a három héttel ezelőtti választási eredményekről. Ben-Gvir szerdán a jeruzsálemi kettős terrorista merénylet után azt tette, amit az elmúlt években szinte minden második terrortámadás után – azonnal a helyszínre érkezett.

 „Vissza kell mennünk a célzott gyilkosságok végrehajtásához”

– mondta Ben-Gvir a bomba helyszínén összegyűlt újságíróknak.

Klasszikus Ben-Gvir volt. Ahol a terror támad, majd megjelenik Ben-Gvir. Ezúttal azonban látszólag megfeledkezett arról, hogy alig pár hét múlva ő lesz a közbiztonsági miniszter, amikor Benjamin Netanjahu megválasztott miniszterelnök és Bezalel Smotrich felhagy a tárcák miatti harccal, és végre felesküszik az új kormányra.

Ben Gvir megtanulja: a változás nem csak úgy történik

Izraelnek nincs szüksége olyan politikusra, aki támadások helyszínére megy és kampányszlogeneket tud csak mondani. Ezt a politikát a biztonsági kabinetben mondhatja majd el, amelynek a törvény értelmében tagja lesz.

Ben-Gvir sikeres kampányt folytatott a választások előtt, vezetői tapasztalat nélkül kerül a vezetői pozícióba. Soha nem vezetett nagy szervezetet vagy intézményt, és soha nem kellett naponta megküzdenie az izraeli kormány hírhedt bürokráciájával. Hamarosan megtanulja, hogy a változás befolyásolásához keményen kell dolgozni nem csak úgy magától történik.

Ez a kormány a jelek szerint pontosan a változásra törekszik. Minden nap úgy tűnik, Netanjahu és partnerei újabb politikát húznak elő a kalapjukból. Ott van a Legfelsőbb Bíróság felülbírálási törvényjavaslata, a nemek közötti szétválasztás legalizálása, a jesiva-hallgatók támogatásának megkétszerezése, szerdán pedig a legújabb ötlet – a miniszterek saját miniszteri jogi tanácsadót nevezhetnek ki.

A jogi tanácsadók – azok a tisztviselők, akiknek alá kell írniuk a törvényhozásban a pénzköltést és a fontos miniszteri döntéseket – már nem profipolitikusok, de nem is  apolitikusak, akkor mi akadályozza meg a minisztert abban, hogy olyan személyt nevezzen ki, aki kizárólagosan automata bólogatóként működik? Ki fogja biztosítani a törvény betartását? Ki fogja megvédeni a közérdeket?

Van egy közös nevező a különböző reformok között, amelyeket az új kormány igyekszik elfogadni. A felülbíráló törvényjavaslat és a jogi tanácsadók személyes kinevezései ugyanabból a forrásból származnak – az a vágy, hogy megszüntessék minden fékeket és ellensúlyokat vagy felügyeletet a végrehajtó hatalom felett, és teljes hatalmat adjunk neki az ország irányítása felett.

Személyesen kinevezett jogi tanácsadók zsigerelnék ki a főügyész felügyeletét. A rendőrség operatív döntései felett a közbiztonsági miniszter felhatalmazása az országban még nem látott módon politizálná a rendőrséget.

Izrael a diktatúra felé csúszik?

Talán még nem mondható ki, hogy Izrael a diktatúra felé csúszik, de a liberális demokráciából egyfajta tekintélyelvű demokrácia felé halad. Izrael továbbra is demokratikus ország, de a hatalmi ágak szétválasztása közötti egyensúly megváltozásával az állam karaktere is változik.

Mindez csak akkor lesz igaz, ha megalakul a kormány. Ez nem megy olyan simán, mint Netanjahu eredetileg tervezte.

Zelenszkij feladta a leckét Izraelnek

Zelenszkij, ukrán elnök elítéli Oroszország és Irán „szövetségét” országa ellen, és arra buzdítja Izraelt – máig hiába –, adjon neki eszközöket, hogy ellenálljon a közös ellenségeknek.

A február 24-i orosz inváziót követő hetekben Zelenszkij elnök online beszélt számos parlament előtt, és minden alkalommal meleg fogadtatásban részesült a képviselőktől, akik meghallgatták és tapsolták őt. Ám március 20-án Jeruzsálemben kiürültek a Kneszet öblei, mert az izraeli választott tisztségviselők nem voltak hajlandóak megszakítani parlamenti szabadságukat, hogy a közgyűlésükből az ukrán államfő beavatkozását kövessék, amelyet a Zoom sugárzott. Zelenszkij ezután ezzel az idézettel nyitotta meg beszédét, amelyet a kijevi születésű Golda Meir, aki Izrael kormányfője volt1969 és 1974 között kormányfője idézett:

„Szeretnénk életben maradni, a szomszédaink holtan akarnak minket látni. Ez nem olyan kérdés, amely sok lehetőséget hagy a kompromisszumra.”

Emlékeztetve arra, hogy „a zsidók és az ukránok története hogyan fonódik össze ” – fejezte be:

„Mindig megkérdezhetjük, miért nem kapunk önöktől fegyvereket, miért nem vezet be Izrael súlyos szankciókat Oroszországgal szemben, miért nem gyakorol nyomást az orosz cégekre. De a válasz mindig ugyanaz. Ez a ti döntésetek, kedves testvéreim. És ezzel a válasszal kell élned, Izrael népe.”

Moszkva és Teherán „szövetsége”

Ez a beszéd távolról sem váltott ki támogatást Izraelben, megerősítette a vezetőket Ukrajna és Oroszország közötti látszólagos semlegesség irányvonalában, mivel az utóbbit annál is inkább kímélték, mert Szíriában Moszkvának hallgatólagos együttműködése jól működik az izraeli légierővel az Iránnal kapcsolatos célpontok ellen.

Szaúdi uralkodóház és a vahabizmus 3.

Nem a származása minősíti az uralkodóházat, hanem tettei:

Amint említettük, 1744-ben az Al-Szaúd dinasztia királya, Mohammed bin Al-Szaúd szövetséget kötött Mohammed bin Abdel Wahab sejkkel. Az egyezség lényege: Al-Szaúd adja a királyokat, a Wahab nemzetség pedig az ideológiát.
Ez egy olyan Iszlámra hivatkozó ideológia volt, ami nem tűrt meg semmilyen gondolati elemet. Mindent hithamisításnak, vagy újításnak (bida’a) tartott, ami nem azt a szó szerint vett Iszlámot jelenti, amit ők hirdetnek. Így minden más Iszlám felfogás is Bida’a, ezért ellenségnek tekintették. Az ábrázolást, képi, formai megjelenítést annyira tiltották, hogy 1805-től a Medinát és Mekkát elfoglaló wahabita fanatikusok nekiláttak azoknak síremlékeknek a lerombolásához, ahol a Próféta (béke reá) leszármazottai nyugodtak.
A Próféta lánya, Fatima nyughelye is így semmisült meg sok mással együtt a Dzsannat ul-Baqi temetőben. Az ok: ne járjon ide senki emlékezni, látogatni a sírokat, mert ez bálványimádás stb… 1925-ben ez odáig fajult, hogy a Próféta nyughelyét is fel akarták dúlni Medinában.

A 20. század elején a Kába megsemmisítésére is kísérletet tettek, de ezt a nemzetközi tiltakozás meghiúsította.

Szóval, létrejött 1744-ben, durván ezer évvel a Próféta (béke reá) után egy Iszlám irányzat, amely minden más Iszlám irányzatot ellenségnek tekint. Dúl-fúl, rombol, gondolkodásnak, elmélkedésnek nem hagy teret.

Akkor ez miért Iszlám?

Említettem, hogy Szaúd Arábia mennyire nem egységes. Hát, az uralkodó ház sem az. Tagjai kb. 15 ezer főt számlálnak, közülük durván 2000 van a vagyon és hatalom birtokában. De a kétezer fő is megosztott ezért disztingválni kell, kiről, hogy nyilatkozunk.
Pl. meg kell emlékeznünk Talal bin Abdul Aziz Al-Szaúdról, a jelenlegi egyik leggazdagabb herceg, Al-Waleed apjáról, akit „vörös hercegnek” neveztek és elfogató parancsot adtak ki ellene a házat kritizáló megnyilatkozásai miatt. Rajta kívül számos családtag emelte fel a hangját, de ezek egy része nyomtalanul eltűnt, vagy külföldre menekült.
Így akkor járunk el helyesen, ha egy tettet, nyilatkozatot adott személyhez, uralkodóhoz és névhez kötünk. Mert az az állítás, hogy Szaúd Arábia wahabita, csak az uralkodó házra és követőire áll. És az, hogy Szaúd Arábia háborút visel Jemennel, szintén nem igaz. Salman király és a trónörökös, Mohammed bin Salman visel jelenleg háborút Jemennel. Az ország most az ő tulajdonukban van és a tulajdonoshoz kötődik minden felelősség, ami az országgal történik.

Lássuk, mit ír a hadisz

Fitna (kísértés, zavarkeltés, ármány) könyve, Bukhary 1037 és Muszlim 2905 nyomán Szahih, tehát a tudósok által autentikusnak elfogadott:
Ibn Omar nyomán, akik következőt idézték a Prófétától (Béke reá):
„Ó Allah áldd meg a mi Shamunkat (Szíriánkat), Ó Allah áldd meg a mi Jemenünket!”
És mi van a mi Nadzsdunkkal (a mai Rijad tartománya) ó Próféta?
Erre ő:
„Ó Allah áldd meg a mi Shamunkat (Szíriánkat), Ó Allah áldd meg a mi Jemenünket!”
A követők: Mi van a mi Nadzsdunkkal, ó Próféta? Majd harmadszor is elismételte és hozzátette: Azon a helyen földrengés és Fitna (ármány) hatalmasodik el és a Sátán kora (szarva) onnan jön el.”

Hát nem érdekes, hogy pont Szíriában és Jemenben folyik háború?

Napjainkban egyre nyilván valóbb, hogy mindaz, ami a Közel keleten, Irakban, Szíriában, Jemenben Palesztinában történik Szaúd Arábia és csatlósállamai finanszírozásában, egy nagy terv része. E tanulmánynak nem célja összeesküvés elméletekről írni, itt csupán a Szaúdi dinasztia tündökléséről, tombolásáról és közeli bukásáról szólok.
A cionista hatalmak számára végzetes lenne egy Irán, Irak, Szíria, Libanon tengely kialakulása, márpedig ez minden nappal erősebben rajzolódik ki. Az Al-Szaúd dinasztia egyre idegesebb lépéseket tesz. Jemen megtámadásával a sok harctéri vereség után egy gyors sikert remélt, de nem jött össze.

A jemeni nép hiába él törzsekben, tradicionális vezetés alatt, tudatilag több száz évvel előrébb tart, mint az Al-Szaúd uralkodóház. Nem tűrték tovább a dinasztia által fenntartott bábállamokat Jemenben és fellázadtak.

Jemen stratégiailag kiemelkedő fontosságú. A Bab Al-Mandeb szoros a Vörös tenger kikerülhetetlen pontja, ahol olajszállító tankerek haladnak a Szuezi csatorna felé. Aki ezt a pontot kezében tartja, az óriási stratégiai értéket kontrollál. Szó sincs itt a szaúdiak propagandájában elhangzó vádaskodásról:

1. Jemenben síita kisebbség veszi át a hatalmat, melyet Irán támogat. Ez sántít. Irán katonailag nem avatkozott be az eseményekbe. Humanitárius segélyt szállított, majd fegyvereket is, de katonákat nem. Irán nem síita alapon nyújtotta a támogatást, hanem egy olyan erőt támogat, aki meg akar szabadulni a zsarnokságtól, elejét akarja venni az Al-Kaida által okozott káosznak és rendezni akarja saját sorsát külső beavatkozás nélkül.

2. A másik szaúdi vád: Jemen az arabságot veszélyezteti fellépésével. Ez is sántít, mert Jemen az Arab félsziget egyetlen kultúrhatalma, ahol több ezer évvel ezelőtt civilizáció volt. Itt alakult ki az arab nyelv és kultúra alapja. A Hymiar dinasztia több ezer évvel ezelőtt az Iram folyó vizéből és a hegyekből lezúduló patakokból egy gátrendszert épített, akvakultúrát hozott létre. Ez az akvakultúra, valamint a kereskedelem, karavánutak adták az itt élő népek lehetőségét egymás gondolatainak, kultúrájának cseréjére. A Maarebi gát átszakadásával mindez megsemmisült és a Hymiar dinasztia törzsei vándorlásra kényszerültek. Ez a diaszpóra adta a mai arab népek genetikai alapját. E törzsek voltak a gyökerei a mai szaúdi, szíriai, iraki arab törzseknek. Jemen maga az arabság, tehát nem fenyegetheti az arabságot. Aki igazán fenyegeti, az Al Szaúd ház, aki nem is arab.

3. A harmadik vád: Jemen fenyegeti az Iszlámot, a Kába kövét és Medinát, a próféta sírját. Ez is sántít. Ma a legnagyobb iszlám ország Indonézia. Ha nincsenek jemeni muszlim kereskedők, akkor ez a hatalmas szigetvilág nem ismerkedik meg a középkorban az Iszlámmal. Akik pedig a Kábát, Mohamed próféta (béke reá) medinai koporsóját valóban fenyegetik, azok a vahabiták, akik 1936-ben ezeket meg akarták semmisíteni.

4. Negyedik vád: Az Al-Houthi család, akik a jemeni felkelést vezetik síiták és Iszlám felekezetek közti konfliktust szítanak. Ez is sántít, mert az Al-Houthi valóban vezeti a harcokat, de ehhez a harchoz nem csak síiták csatlakoztak. Ez egy öntudatra ébredt nép harca. Aki viszont a síita-szunnita konfliktusban érdekelt, az Szaúd Arábia, hisz az elmúlt hetven évben másról sem szólnak erőfeszítései. A jelenlegi Iszlám Állammal, Szíriával, Irakkal kapcsolatos hírszerzési, majd felforgató tevékenységei is erről szólnak.

5. Ez nem vád, hanem szaúdi állítás: a támadások kizárólag a felkelők bázisait, logisztikai központjait, állásait célozzák. Ez is sántít, mert célkeresztbe kerültek kórházak, vízművek, polgári infrastruktúrák, közművek, tehát minden, ami a jemeni nép életének, alapvető szükségletének szolgálatában állt.

Nos, ha ennyi vád nem áll meg, sőt, bebizonyosodik, hogy a Szaúdi támadásokat izraeli gépek is támogatják, az USA pedig jogosnak tartja ezeket, akkor nem vitás ki milyen oldalon áll és mit akar. Ez a könnyű harci siker nem jött össze és az arab országok Jemen elleni koalíciója sem volt sikeres.
A kezdeti szólamok után sorra kifaroltak a hadműveletekből. Az Al-Szaúd dinasztia pedig amortizálódik és egyre felvállalhatatlanabb mindenki számára. Anakronisztikus volta miatt 21. századi demokráciák nem vehetik komolyan, agresszív politikája, cionista rendszere az arab-Iszlám világban csökkenti jelentőségét, Izrael és USA számára pedig továbbra is fizeti a térség számláit, de egyre cikibb felvállalhatósága.

Meddig tartható a dinasztia?

Erőlködik. Modernizációt erőltet az országra úgy, hogy nem tartja be a fokozatokat. Bárok nyílnak, szórakozóhelyeken ömlik be a nyugati divat, ami önmagában nem rejt semmi kivetnivalót, de egy olyan országban, ahol tilos volt a zene, a nők nem vezethettek járműveket, erős cenzúra alatt él a nép, ez a hirtelen nyitás nem tudjuk mit hoz.
Akármi is lesz a játszma vége, Szaúd Arábia proxi háborúkra bevont szövetségese az USA-nak. Ha pedig ez a helyzet, a Szaúdi pénzekkel fenntartott sok terrorszervezet és más, funkciójában megkérdőjelezhető szerveződés, ami a világon Szaúdi pénzekkel működik, nem egyértelműen a Szaúdi igényeket elégíti ki.
Bár az USA nyilvánosság elé tárt kommunikációjában ott szerepel a szörnyülködés, tágra nyílt pupillák, mint aki nem érti, hogy történhet meg a sok vérontás, valójában az USA és Izrael érdekei szerint történik minden. A királyság a káoszalkotás, erőviszonyok, egyensúlyok megbontásának eszköze.

Izraeli útlevéllel menekült el Oroszországból Putyin keresztlánya

0

Kszényija Szobcsak televíziós műsorvezető lakását átkutatta a rendőrség. Putyin keresztlánya, aki az utóbbi időben gyakran bírálta az orosz elnököt az ukrajnai agresszió miatt, ezekután úgy látta: jobb, ha Nyugatra távozik. Izraeli útlevéllel lépte át Litvánia határát.

Az orosz rendőrség szerint a házkutatás csak rutinmunka volt, nem ellene kerestek bizonyítékot hanem egy televíziós főnök ellen. Kszényija Szobcsak azonban úgy véli: azért a televíziós riportjáért vették őrizetbe, amelyikből kiderült, hogy az orosz börtönökben szisztematikusan kínozzák a rabokat, különösen azokat, akik amiatt kerültek be, mert bírálták Putyin agresszióját Ukrajna ellen.

Kszényija Szobcsak azután kapta meg az izraeli állampolgárságot, hogy Putyin megtámadta Ukrajnát. Litvániában csakis azért fogadták, mert izraeli állampolgár. A balti államok általában nem engedik be a menekülő oroszokat, mert attól tartanak, hogy közöttük kémek is lehetnek. Most viszont Landsbergis litván külügyminiszter közölte: Kszényija Szobcsak izraeli állampolgár, és nincs rajta egyetlen szankciós listán sem, ezért 90 napig vízum nélkül is Litvániában maradhat.

Putyin keresztlánya jól ismeri keresztapját: félrevezető információkat tett közzé az interneten arról, hogy Törökországba akar menekülni, majd hirtelen megjelent Fehéroroszországban, ahonnan azután elérte Litvánia és egyben az Európai Unió határát.

Putyin politikai keresztapjának lánya

Az orosz elnök politikai pályáját Szentpéterváron kezdte, ahol akkoriban Anatolij Szobcsak volt a polgármester. Putyin a privatizációval és a pénzügyekkel foglalkozott felhasználva KGB kapcsolatait. Később a maffiával is összefogott, de ez nem zavarta Szobcsakot, mert Putyin pénzt hozott a házhoz. Ezért is kérte meg őt, hogy legyen lányának keresztapja. Kszényija Szobcsak kezdetben jócskán kihasználta kapcsolatait Putyinhoz, és látványos karriert futott be az orosz televíziókban. Az újgazdag arrogáns fiatal nő oly sok néző ellenszenvét váltotta ki, hogy egy időre levették a képernyőről. Erre politikai karrierbe kezdett. Részt vett a nagy tüntetésekben Putyin ellen 2011-12-ben. Majd “liberális” színekben  elindult az elnökválasztáson 2018-ban. 1,7% ot szerzett egy olyan választáson, ahol Putyinnak csak nyilvánvaló csalással sikerült győznie. Az ellenzék folyamatosan azzal gyanúsította Kszényija Szobcsakot, hogy valójában titkosszolgálati megbízást teljesít: játsza az ellenzékit a médiában és a politikában, hogy így próbáljon törvényes színezetet adni Putyin rendszerének, amely már egyetlen demokratikus elvet sem respektál.

Az ukrajnai agresszió után tele lehetett a hócipője “hőn szeretett keresztapjával”, és inkább Nyugatra menekült, mert Oroszországban immár Putyin keresztlányának sincs biztonságban az élete.

Arab többség Nagy Izraelben

Ha hozzászámítjuk Izrael népességéhez Ciszjordániát és a Gázai övezetet is, akkor a többség immár arab – nyilatkozta a Haaretz című lapnak Arnon Szofer professzor.

A professzor elmondta, hogy 46-47% a zsidó lakosság részesedése,  a létszáma pedig
7 millió 454 ezer. Az arabok 7 millió 503 ezren vannak, és a számuk gyorsabban nő mint a zsidóké. Egyrészt azért, mert a muzulmán családokban több a gyerek, másrészt pedig azért, mert az arab társadalom fiatalabb vagyis kisebb a halandóság.

3 millió 244 ezer arab él Ciszjordániában, 2 millió 256 ezren a Gázai övezetben és valamivel több mint 2 millió arab Izraelben.

Nagy Izrael a maga 15 millió lakosával már ma is túlnépesedett, de a dinamikus növekedés miatt 2065-re megduplázódhat a lakosság, és elérheti a 31 milliót.

Politikai probléma

Izrael megalakulása óta demokrácia, de lakosságának többsége eddig zsidó volt. Ha nagy Izrael egységes állammá válna, akkor ott a választások alkalmával az arabok kerülhetnének többségbe. Ez pedig politikai, sőt nemzetbiztonsági problémákat is felvet. Épp ezért Izraelben nemigen akarja senki sem egységes állammá tenni nagy Izraelt, de a megszállt területek igazgatása egyre nagyobb gondot jelent. Annál is inkább, mert a Gázai övezetben a Hamász az úr, amelyik nyíltan szembenáll Izraellel.

Az Egyesült Államok támogatásával Izrael jelenleg olyan szövetség létrehozásán fáradozik a Közel Keleten, melyben a zsidó államon kívül a mérsékelt szunnita országok vennének részt: Szaúd Arábia, Egyiptom, az Egyesült Arab Emirátusok, Jordánia  stb.   Ennek eredményeképp talán meg lehetne állapodni a palesztin kérdésről is, amely évtizedek óta rendezetlen. A mérsékelt palesztin vezető, a PFSz elnöke legutóbb palesztin holokausztról beszélt Berlinben. Nem lesz tehát könnyű megállapodni velük, de Izrael jelenleg saját magával sem képes megállapodni: hamarosan újra választásokat tartanak az országban, mert Isten választott népe nem tud választani politikusai közül…

“Zsidóknak és kutyáknak belépni tilos”

A Magyar Tudományos Akadémia épületére 1944-ben ki volt írva, hogy “Zsidóknak és kutyáknak belépni tilos”. Erre emlékeztette a hallgatóságot Izrael magyar származású miniszterelnökének édesapja.

Yair Lapid édesapja Lampel Tamás néven született Újvidéken. A holokauszt idején Budapesten bujkált, és csak édesanyja lélekjelenlétenek köszönhette, hogy elkerülte a halált. Tomi Lapid néven Izraelben csinált politikai karriert: miniszterelnök helyettes és igazságügyi miniszter lett. Fia, Yair, aki egykor újságíró volt, megírta édesapja történetét. Apja halál után maga is politikus lett. Pénzügyminiszter Benjamin Netanjahu kormányában. Ebben a minőségében Budapesten is járt 2013-ban, ahol a parlamentben ítélte el az antiszemitizmust:

“Magyarországon ismét felütötte ocsmány fejét az antiszemitizmus. Mi tudjuk, mert megtanultuk 1944-ben a Duna parti zöld illemhely mellett, hogy a rasszizmust nem szabad nem észrevenni, nem szabad lekicsinyelni, nem szabad kifejlődni hagyni.”

A célzás a zöld vécére szimbóluma a holokausztnak a Lapid családban. A jelenlegi miniszterelnök édesapját ugyanis itt rejtette el az édesanyja amikor a nyilasok a Duna partra kísérték a zsidókat, hogy kivégezzék őket. Mindenkit meg is öltek ebből a halálmenetből.

Ezért mondhatta a parlamentben Yair Lapid, hogy

“több tízezer magyar aktív segítsége és többmillió magyar hallgatása nélkül ilyen mértékű népirtásra nem kerülhetett volna sor Magyarországon.

Folt esett ennek a Háznak a becsületén. Hosszú évekig próbáltuk nem észrevenni ezt a foltot, de a történelem megtanított arra, hogy nem jó politika az, ha ezekről a tényekről nem veszünk tudomást” – hangsúlyozta Yair Lapid a magyar parlamentben.

Patthelyzet Izraelben

Megbukott az az egységkormány, amely egyetlen dologban értett egyet: Izrael leghosszabb ideig hatalmon levő miniszterelnökének, Benjamin Netanjahunak a leváltásában. Novemberben újra választásokat tartanak. Yair Lapid addig Izrael miniszterelnöke.

A 73 éves Netanjahu visszatérhet a hatalomba.

Orbán Viktor miniszterelnök jó kapcsolatot épített ki Izrael konzervatív ex minisztereinökével, aki Budapestre is ellátogatott. Mindketten elítélik Soros György politikai irányvonalát.

Benjamin Netanjahu intézte el, hogy Donald Trump fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt. Ugyancsak Netanjahu engedélyezte azt, hogy a Pegazus kémszoftvert eladják Magyarországnak. A Pegazus kémszoftvert a magyar ellenzékkel szemben is felhasználták a titkosszolgálatok.

Csaknem annyi zsidó él a világon mint a holokauszt előtt

A Jerusalem Post az izraeli statisztikai hivatalra hivatkozva arról számolt be, hogy a második világháború megkezdése előtt – 1939-ben – a világ zsidó népessége körülbelül 16,6 milliós volt. 2020-ban ez a szám elérte a 15,2 milliót.

A zsidó népesség megoszlása radikálisan megváltozott: míg hagyományosan a zsidók többsége Európa keleti felén élt addíg a holokauszt után már egészen más a helyzet. Izrael államban él a legtöbb zsidó: 6,9 millió. Az államalapítás – 1948 óta – ez megtízszereződött. Lengyelországban, ahol a legtöbb zsidó élt a holokauszt előtt csak pár ezren maradtak, mert itt működött a haláltáborok jórésze, ahol módszeresen meggyilkolták őket.

A második legnagyobb zsidó közösség az Egyesült Államokban él: 6 millió fő. Németországban, ahol kitalálták a holokausztot, jelenleg 118 ezer zsidó él, de a döntő többségük bevándorló. Jórészt az egykori Szovjetunió területéről érkeztek Németországba. A Szovjetunióban is jelentős zsidó népességet regisztráltak, de a rendszer bukása után a többségük emigrált. Új életet kezdtek Izraelben, az Egyesült Államokban vagy Európa nyugati felén.

Alija?

1,5 millió olyan zsidó él Izraelben, akik nem ott születtek. Izrael mindenkori vezetői arra biztatják a diaszpórában élőket, hogy vándoroljanak ki Izraelbe, ahol mintegy egymillió olyan zsidó él jelenleg, aki a Szovjetunió területén született.

Benjamin Netanjahu akkori izraeli miniszterelnök alijara bíztatta a francia zsidókat a párizsi iszlamista merénylet sorozat után. A francia elnökök viszont azon az állásponton vannak, hogy meg tudják óvni Európa legnagyobb zsidó közösségét. Számuk jelenleg 445 ezer,  mert nem sokan követték Netanjahu miniszterelnök felhívását annak ellenére, hogy Franciaországban él Európa legnagyobb zsidó közössége is.

A szélsőjobboldali Le Pen féle mozgalom nem is oly rég még antiszemita húrokat pengetett, de azután gyűlölet kampányukat átirányították a muzulmánokra. Mégis sokan tartottak attól, hogyha Marine Le Pen került volna hatalomra Párizsban, akkor megerősödtek volna az antiszemita tendenciák Franciaországban. Miután Marine Le Pen megbukott a választáson, ezért a francia zsidók döntő többsége továbbra sem gondolkodik az alijan.

Pegasus csak barátoknak

Az izraeli kormány az elmúlt években elutasította  Ukrajnától érkezett kéréseket a Pegasus kémprogram megvásárlására tett kéréseit – írja a New York Times. 

Ukrajna és Észtország is a Pegasussal hozzá akart férni az orosz telefonokhoz, feltehetően az oroszok  egyre fenyegetőbb  titkosszolgálati műveletei miatt még azokban az években, mielőtt Oroszország végrehajtotta Ukrajna invázióját.

Izrael attól tartott, hogy a kiberfegyver Oroszország ellenfelei számára történő eladása tönkretenné Izrael és a Kreml kapcsolatát.

Az izraeli védelmi minisztérium azonban megtagadta, hogy engedélyt adjon az NSO Groupnak, a Pegazust gyártó cégnek, hogy Ukrajnának értékesítsen, ha ennek  az volt a célja, hogy a fegyvert Oroszország ellen is bevesse. A döntések azután születtek, hogy Izrael évekig engedélyeket adott a külföldi kormányoknak, amelyek a kémprogramokat a hazai ellenzék elleni eszközeként használták.

A Pegasus egy úgynevezett zéró kattintásos hackereszköz, ami azt jelenti, hogy lopva és távolról kinyerhet mindent a célpont mobiltelefonjáról, beleértve a fényképeket, névjegyeket, üzeneteket és videofelvételeket, anélkül, hogy a felhasználónak egy adathalász hivatkozásra kellene kattintania. A mobiltelefon így a telefon kémkedhet saját tulajdonosa után.

A Krím 2014-es orosz inváziója óta az Ukrajna egyre inkább az orosz agresszió és kémkedés közvetlen célpontjának tekinti magát. Ukrán tisztviselők az izraeli védelmi felszerelést az orosz fenyegetés ellen kívánták felhasználni, de Izrael szinte teljes embargót rendelt el fegyverek, köztük a Pegazus Ukrajnának történő eladására.

A Pegasus tündöklése és bukása

Az izraeli adatvédelmi hatóság vizsgálata arról számolt be, hogy a rendőrség NSO hackertechnológiát használt izraeliekkel szemben – írja a Jerusalem Post.

Matanyahu Englman az  állami adatvédelmi hatóság nevében bejelentette, hogy nyomozást indít a rendőrségen a Calcalist jelentés miatt, amely azzal vádolja a bűnüldöző szerveket, hogy az NSO Group Pegasus hackertechnológiáját használták izraeli állampolgárok ellen.

Állítólag a rendőrség feltörte hétköznapi állampolgárok telefonjait, köztük Netanjahu-ellenes tüntetések vezetőit.

A vádak, ha igazak, különösen nagy port verhetnek fel, mert a jelentés szerint a rendőrség szükséges bírósági engedélyek nélkül járt el, néha elegendő volt a Legfőbb Ügyészség jóváhagyása, vagy máskor pedig csak a rendőrség hivatalos jóváhagyása.

A rendőrség kedd reggel kezdetben kategorikusan cáfolta a cikket anélkül, hogy foglalkozott volna a jelentés meggyőzőnek tűnő bizonyítékaival. Tagadták, hogy a rendőrség NSO-t vagy hasonló hackertechnológiát használt volna a korrupcióval gyanúsított polgármesterek, a meleg büszkeség-felvonulások elleni aktivisták vagy a Netanjahu-ellenes tüntetők mobiltelefonjai ellen.

“Minden a szükséges törvényi felhatalmazással történik.”

Kedd este Yoav Telem, az izraeli rendőrség nyomozási főosztályvezető-helyettese annyit mondott, hogy a fejlett technológiai technikákat, például a mobiltelefonok feltörését csak súlyos bűncselekménnyel gyanúsítottak ellen, és a bíróság jóváhagyása után alkalmazzák.

Ezzel szemben az egyik tv csatorna arról számolt be, hogy a rendőrség a Cellebrite cég technológiáját használta fel  tiltakozók mobiltelefonjának feltörésére.

Omer Bar Lev közbiztonsági miniszter több nyilatkozatot adott ki a nap folyamán. Elvégezte az első ellenőrzést, és meg volt győződve arról, hogy a jelenleg hivatalban lévő rendőrségi vezetés tudtával nem törte fel izraeli állampolgárok mobiltelefonjait megfelelő bírósági jóváhagyás nélkül.

„Nincs gyakorlata az izraeli rendőrségnek a lehallgatásnak vagy az eszközök feltörésének a bíró jóváhagyása nélkül”

Később kijelentette, hogy megvizsgálja a rendőrség esetleg visszaélt-e az NSO-val vagy más mobiltelefon-hackelési technológiával izraeli állampolgárokkal szemben, még az ő hivatalba lépésének megkezdése előtt, tehát megvizsgálják a múltbéli – Netanjahu elnöksége idején történt – lehetséges visszaéléseket.

Az adatvédelmi hatóság jelentése szerint a rendőrség 2013 óta használja kiskapuként a mobiltelefon-hackelési technológiát, mivel az adott technológiát nem tárgyalták a korábbi törvények, amelyek maguk is a technológia létezése előtt születtek.

Az ellentmondás ellenére a bírósági határozatokból és a korábbi precedensekből egyértelműen kiderült, hogy a Pegasus állítólagos rendőri felhasználás szabályos gyilkosságok, korrupció és egyéb ügyek gyanúsítottjai ellen a törvényes határok nyilvánvaló megsértését jelentené, mivel azokat  bírósági végzés nélkül hajtották végre.

A jelentés azt sugallja, hogy korábban a rendőrség megúszta ezt a magatartást azzal, hogy a mobiltelefonok illegális feltörése során gyűjtött bizonyítékokat „becsomagolta” „IT intelligenciával szerzett információként”, de a konkrét forrás felfedése nélkül.

A Legfőbb Ügyészség szóvivője kérdéseket intézett a rendőrséghez, egyúttal megerősítette, hogy hivatalának nincs felhatalmazása arra, hogy a nem terrorizmussal összefüggő ügyekben bírósági jóváhagyás nélkül engedélyezze a mobiltelefonok feltörését.

Az izraeli törvények értelmében csak a Shin Bet (Izraeli Biztonsági Ügynökség) jogosult az ilyen mobiltelefon-hackelés végrehajtására bírósági végzés nélkül, hogy megakadályozza a palesztinok, arab-izraeli vagy izraeli zsidók közelgő terrortámadásait, amennyiben azt ügynökség különböző vezető tisztségviselői, illetve a Legfőbb Ügyészség aláírja.

Ugyanez a jogkör – bírósági végzés nélkül – nem létezik a rendőrség számára, még  a terrorizmussal kapcsolatos ügyekben sem.

A Pegasust Yohanan Danino volt rendőrfőnök vásárolta meg 2013-ban, használatát pedig Roni Alsheich akkori rendőrfőnök 2015-ben fokozta – áll a jelentésben. Alsheich a Shin Bet-től érkezett, és új, hírszerzési hátterű tisztviselőket vont be a rendőrségre, akiknek más kulturális megközelítésük volt a bizonyítékok gyűjtésében, mint a hagyományosabb, a bírósági jóváhagyásra váró megközelítés.

A jelentés szerint Amir Ohana volt igazságügyi miniszter idején a rendőrséget arra utasították, hogy a Benjamin Netanjahu-ellenes tüntetők ellen használja a mobiltelefon-hackelést.

A kormánypártok azt nyilatkozták, ha ez igaz,  megsértették a demokratikus kormányzás és a jogállamiság elveit.

A Knesszet Belső Biztonsági Bizottságának vezetője, MK Merav Ben-Ari (Yesh Atid) azt mondta, hogy a jövő héten összehívja bizottságát a botrány miatt.

„A rendőrség, amely felelős az izraeli állampolgárok biztonságáért, nem sértheti biztonságukat és demokratikus jogaikat!”

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK