Kezdőlap Címkék Iszlamista

Címke: iszlamista

RAMIL SAFAROV (a baltás gyilkos) MAGYARORSZÁG MEGMENTŐJE – I. rész

Sokan azt mondjuk, hogy egy igaz barát, ajándék. Pedig az igaz barátságnak semmi köze sincs az ajándékhoz, mert az egy vívmány. Főleg így, úton a negyven felé. Az ember a legtöbb barátját gyerekkorában szerzi. Felnőtt fejjel már ez ritkábban adatik meg neki, de ha mégis, akkor azt biztos nem ajándékba kapta.

Ramilt – vagy, ahogy egymást hívtuk kölcsönösen, „Arkadas” (ami törökül barátot jelent) – 2009-ben hozták a Gyűjtő B épületének alagsorába, a 7-es cellába. Egy tucat „fekete kutya” kíséretében, kéz-, lábbilinccsel megvasalva. Egy fejjel magasabb volt valamennyi kísérőjénél.

Miután a Venyige utcai BV Intézetben négy „fekete kutya” meggyalázta Ramil Koránját, Ramil pedig egymásra hányta őket, mint Obelix a rómaiakat (csak további vagy fél tucat „fekete kutya” beavatkozásával tudták megfékezni), leszállították Szegedre, ahol két napig bírtak vele. Tökös srác, aki nem tojta össze magát a magyar BV-től.

A magyar BV-k a magyar bűnözőkhöz szoktak, akiknek többsége ehhez a szellemiséghez szocializálódott. Ramil nem illett ebbe a rendszerbe. Amikor megismertem, magamat véltem felismerni benne. Makacs, büszke, és nem „fekszik le” a zsarnokságnak.

Ramil azon kevesek közé tartozott, akinek a büszkesége mindennél fontosabb volt. Akár az életénél is. Sokan összekeverik a nagyképűséget a büszkeséggel, holott a kettő között óriási a különbség: míg előbbihez csak vastag bőr kell a pofán, utóbbihoz gerinc! Az utóbbiból alig van, míg az előbbiből rengeteg, főleg idebent.

Amikor egy büszke embert, aki büszke arra, hogy férfi, meg akarnak alázni, az olyan, mintha az életét akarnák elvenni, és úgy is küzd érte. Vannak elvei és az elveiért hajlandó meg is halni. Sokan vallják ezt, de csak kevesen gondolják komolyan. Ramil komolyan gondolta, és ezt becsülöm benne a mai napig.

Ramil 1977-ben született Azerbajdzsánban, közel az örmény határhoz. Szigorú iszlám törvények és hagyományok között nevelkedett. Számára az iszlám, annak hagyománya és törvényei egyet jelentettek az életével. Ez tette férfivá.

Az első és egyetlen komoly vitánk is ebből fakadt, ami csak azért nem fajult verekedésig, mert egy rács választott el bennünket egymástól, a Rezervátum rácsa.

Ő legalább annyira gyűlölte a nyugatot, amennyire én szerettem, és én legalább annyira vallástalan voltam, mint amennyire ő vallásos.

A délszláv háborúban éppen úgy, mint Hollandiában, az általam megismert radikális iszlamisták enyhén szólva is igen ellenszenves benyomást keltettek bennem. Amúgy is hadilábon állok a vallással, legyen az keresztény, iszlám, hindu vagy bármely más, de az

iszlám végképpen távol áll tőlem, és az összes közül a legellenszenvesebb.
Ramil sem ezért lett az egyetlen barátom a rácsok mögött, hanem, mert férfi volt. Olyan, akit el tudok fogadni barátnak. A vitát azzal zártuk le, hogy amilyen keveset csak lehet, mellőzzük társalgásunkból a vallásokat érintő témákat, de fogadjam el, hogy neki Allah van az első helyen, és az anyukája csak a másodikon, ő pedig azt fogadja el, hogy én meg teszek minden másra, ami nem földi. Mindkettőnknek nehéz volt egymás elveit elfogadni, két-három hónapig nem is beszéltünk egymással, de aztán kezet ráztunk, és mindketten tudtuk, ez nem egy átlagos kézfogás, hanem két férfi kézfogása. Egyszerűen szükségünk volt egymásra. Az ellenségeink közösek voltak, így azok összekovácsolták a barátságunkat.

Mivel Ramil ezután az életem részévé vált, amiért a mai napig hálás vagyok a sorsnak, az elveim szerint tekintettem rá. A barátom barátja a barátom, a barátom ellensége az ellenségem. Így a vallást is elfogadtam. Nem váltam hívővé, csak a barátom iránti tiszteletből tisztelettel beszéltem (beszélek) róla, pont úgy, mintha a barátomról beszélnék. Ami az egyiknek fontos, azt a másik maximálisan tiszteletben tartja. Erről is szól a barátság.

1988-ban az örmények orosz támogatással megtámadták Azerbajdzsánt, és az 1991-ig tartó háborúban Ramil sok családtagját elveszítette, de a legfájdalmasabb veszteség számára a menyasszonya elvesztése volt, akit szintén örmények öltek meg a háborúban. A lánnyal, aki egyben a szomszédjuk is volt, bölcső-eljegyzésben volt, ami annyit jelentett, hogy a szülők már kiskorukban egymásnak szánták őket az iszlám hagyományok szerint.
1991-ben, amikor az örmények elfoglalták Azerbajdzsán egy részét, ahol Ramil is élt, menekültként a fővárosba, Bakuba került családjával. 1992-től 9 éven át Törökországban tanult az Isztambuli Katonai Főiskolán. 2001-ben főhadnagyként tért haza, és mint minden hű hazafi, ő is azonnal jelentkezett a frontvonalra. Egy évet töltött ott, majd 2004 januárjáig Bakuban, a Katonai Főiskolán volt oktató és kiképző tiszt.

2004 januárjának elején érkezett Magyarországra, a Zrínyi Katonai Akadémián szervezett nemzetközi angol tanfolyamra, ahonnan a végső célállomás felé szerette volna venni az irányt, a West Pointra, az USA-ba. Csakhogy a magyarországi tanulmány tragédiába torkollott. Az évfolyamtársai között voltak örmény származású katonatisztek is, akikkel nem jöttek ki egymással.

Egy sértett ember mindig sokkal élesebb. Ennyit legalább illett volna tudniuk a Zrínyi Katonai Akadémia vezetőinek, és akkor talán nem fajul tragédiába Ramil katonai pályafutása.

Ramil volt a sértett fél, aki a háborúban a saját szülőföldjén, kegyetlen körülmények között vesztette el rokonsága egy részét és a szerelmét, valamint meggyalázták az iszlámot.

Normális esetben egy ember nem ugrik arra, ha gúnyosan mosolyognak rá, ha meglökik a vállát és elnézést sem kérnek, vagy ha a nemzeti lobogójára tesznek gúnyos megjegyzést. Csakhogy ez nem normális eset volt. Itt egy katona, egy férfi becsületét, büszkeségét gyalázták újra és újra. Ramil jelezte a vezetőségnek, hogy provokálják, de semmi sem történt. Nem minden nemzet tűrésküszöbe egyforma. Számtalan eset történt Európa-szerte, hogy egy bosnyák megölt egy szerbet vagy fordítva, vagy épp egy horvátot, vagy a horvát mást, csak mert sérelem érte a háború folyamán, családját, hozzátartozóit, a nemzetét. Egyes népeknél a bosszú a mindennapi élet része. Primitív, barbár, de ez van.

Ramil brutális módon végzett az egyik örmény katonatiszttel. Szinte feldarabolta egy fejszével alvás közben, levágva annak fejét és egyes végtagjait.

Sokat beszéltünk az esetről. Miután mondtam, hogy elítélem, amit tett, pontosabban azt, ahogy tette, azt válaszolta, nekem bevallja őszintén, hogy ha tudná, visszacsinálná az egészet. Akkor is megölné, vagy legalábbis megpróbálná, de nem ilyen aljas módon. Adna esélyt, hogy védekezzen, de megölné. Csak az tudja tettét megérteni, aki hasonló cipőben járt, mint ő.

Évek óta figyelem az „ír gázoló” huzavonáját. Az édesapát, aki harcol azért, hogy az illető, aki két csodálatos kisgyermekét halálra gázolta, leülje büntetését. Az elején sajnáltam, ma már megvetem. Százszor elgondolkoztam azon, ha én volnék az apa helyében, tudnék-e ennyire gyenge, már-már szánalmas lenni? A válasz mindig ugyanaz volt: nem! Már biztos végrehajtottam volna rajta a magam általam kiszabott büntetést.

Képtelen lennék lélegezni úgy, hogy tudom, gyermekeim gyilkosa röhög a markába. Sokan mondják ránk, hogy „primitív balkániak”, de mi legalább harcolunk önmagunkért, mert csak büszkén vagyunk hajlandóak életben maradni. Legalábbis én biztos nem tudnék másképpen élni. Nem tudnék az emberek szemébe nézni. Vannak dolgok, amik a törvények felett állnak, ha a törvény erősebb is náluk, és tudjuk, hogy le fog sújtani, akkor is meg kell tenni. Egy apa nem asszisztálhat gyengeségével ahhoz, hogy gyermekei gyilkosa, aki nemhogy hálás lenne a sorsnak, hogy csak három évet kellene vezekelnie megbocsáthatatlan bűnéért, kivonja magát a felelősségre vonás alól.

Folytatjuk…

Az oroszok már a spájzban vannak

Kilenc év után kivonják a francia  és szövetséges csapatokat Maliból. Macron elnök jelentette be a döntést  az uniós Afrika csúcs előtt. Az iszlamista erőket épp a franciák űzték ki 2013-ban Maliból, amelynek korábban az északi részét elfoglalták.

Maliban a franciák mellett más uniós katonák sőt kanadaiak is jelen vannak – köztük kis számban magyarok is. Mindenki távozik. Jönnek az oroszok.

“A Task Force Takuba számára jelenleg nincsenek meg a működési feltételek. Ezért összehangoltan kivonják erőiket Mali területéről”

– fogalmaz a közlemény, amely arra utal, hogy Mali kormányával immár oly rossz a viszony, hogy nincs mód a katonai együttműködésre.

Macron elnök nem tartja kudarcnak a kivonulást

“Ha nem avatkozunk be 2013-ban, akkor mi lett volna Maliból?”

Akkoriban a tuareg törzsek az iszlamista lázadókkal együttműködve átvették a hatalmat az ország északi részén, és előrenyomulásuk már a fővárost, Bamakot fenyegette. A gyors francia katonai akció kisöpörte az iszlamista lázadókat, akiknek vezetője felrobbantotta magát. Azóta is a francia csapatok, és a később hozzájuk csatlakozó szövetségesek biztosították az észak-afrikai ország rendjét és garantálták biztonságát. Aztán két puccs következett gyors egymás utánban, és a kapcsolat nagyon megromlott Párizs és Mali kormányzata között. A mostani hatalom jó kapcsolatokat ápol Moszkvával.

Kivonulás

Augusztust jelölte meg távozási dátumként a francia vezérkar, amelynek 2400 katonát és jelentős mennyiségű hadfelszerelést kell elszállítani. Ezenkívül fel kell számolni három támaszpontot is. Semmit sem akarnak hátrahagyni, mert egyáltalán nem bíznak Mali mostani rendszerében.

Mali nemrég kiutasította Franciaország nagykövetét, hogy teljessé tegye a szakítást.

Franciaország az iszlamista terrorizmus elleni harc székhelyét Maliból Nigerbe helyezi át – közölte Macron francia elnök.

Az oroszok már a spájzban vannak

Macron azt is elmondta, hogy “a katonai vezetés Bamakoban együttműködik a Wagner hadsereggel, amely üzleti érdekeket védelmez.”

A Wagner hadsereg Putyin zsoldosainak elnevezése, Afrikában sok országban jelen vannak például Líbiában vagy a Közép Afrikai Köztársaságban. Az elmúlt évben Maliban is megjelentek, ezt nemcsak Franciaország, de az Európai Unió is elítélte.

A Wagner hadsereg először 2014-ben került be a hírekbe amikor Ukrajna keleti részén a szakadár tartományokban katonai akciókat hajtott végre. Jevgenyij Prigozsin, Putyin “szakácsa” szervezte meg ezt a magán hadsereget leszerelt elit katonákból, akik a világ minden részén szerepet vállalnak – jó pénzért. 2014 óta felbukkantak Szíriában, Mozambikban, Líbiában, a Közép Afrikai Köztársaságban és tavaly már Maliban is.

Az Európai Unió felmérte nemrég az oroszok nyomulását Afrikában, és azt találta, hogy “stratégiai vetélytársaink egyre nagyobb szerepet játszanak a Szahel övezettől a Horn fokig.” Az EUobserver utal arra is, hogy az orosz érdeklődés leginkább Afrika ásványi kincseinek szól: Oroszországban képzett geológusok kutatásait védelmezi a Wagner hadsereg Maliban – ahogy erre Macron francia elnök is célzott.

Felélénkül az iszlamista terrorizmus Afganisztánban?

Dusanbeban tartottak találkozót a sanghaji kezdeményezés vezetői, akik az afganisztáni válságot tárgyalták meg elsősorban. Irán is belépett a szervezetbe, így már a térség összes érintett állama egyeztetheti elképzeléseit Afganisztánnal kapcsolatban.

A két fő kérdés:

  • újra az iszlamista terrorizmus hátországa lesz-e Afganisztán?
  • Mi lesz a több millió menekülttel? Pekinget elsősorban azt izgatja: hova mentek az ujgur iszlamisták Afganisztánból?

A tálibok szóvivője exkluzív interjút adott a pekingi Global Timesnak, és ebben azt állította, hogy a Kelet Turkesztáni Iszlamista Mozgalom /ETIM/ embereinek megmondták: el kell hagyniuk Afganisztánt! De hol vannak most? Hányan élnek még mindig Afganisztánban?
– tudakolja a pekingi vezetés angol nyelvű portálja.

Az ujgur iszlamistákkal közöltük, hogy nem használhatják bázisként Afganisztánt külföldi hadműveletekhez – nyilatkozta a Global Timesnak Suhail Shaheen tálib szóvivő. Aki viszont nem közölte: hány ujgur iszlamista hagyta el Afganisztánt és hányan maradtak még ott? Ezt kifogásolta a pekingi külügy szóvivője.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa tavaly májusban egy jelentést tett közzé arról, hogy  az ETIM-nek körülbelül 500 harcosa él Badahsan, Kunduz és Taksan tartományban Afganisztán északi részén.

Pakisztáni források szerint 200-300 ujgur iszlamista harcos maradhatott Afganisztánban.

Az amerikai katonák csapást mértek egy táborra Badahsan tartományban 2018-ban, ahol a tálibok az ujgur fegyvereseket képeztek ki.

A sanghaji Fudan egyetem professzora szerint az ETIM emberei szétszóródtak: az iszlamista szervezet legfőbb erői Pakisztánban, Szíriában és Törökországban élnek. Csang Csiatong professzor szerint ma már az iszlamista szervezetnek több tagja él Szíriában mint Afganisztánban. A táliboknak még akkor is nehéz lenne teljesíteni az ígéretüket, melyet Vang Ji külügyminiszternek tettek Tiencsinben még a hatalomátvétel előtt, ha komolyan akarnák hiszen ők maguk is megosztottak és nem ellenőrzik Afganisztán egész területét.

A tálibok Kínától, az ujgur iszlamisták az USA-tól várnak segítséget

Erre az ellentmondásra mutat rá a Global Times, amely megerősíti, hogy a támogatás legfőbb feltétele az, hogy a Kínában terroristának tekintett szervezetet számolják fel Afganisztánban.

Az ETIM azonban élvezi az Egyesült Államok támogatását – hangsúlyozzák a kínai szakértők. Azzal, hogy az USA ilyen villámgyorsan vonult ki Afganisztánból, megnőtt a szomszédos államok terrorfenyegetettsége – hangsúlyozza a Global Times.

Kínai-orosz együttműködés

Tadzsikisztán fővárosában Afganisztánról tanácskoznak a sanghaji együttműködési szervezet tagállamainak vezetői. A kínai és az orosz külügyminiszter: Vang Ji és Szergej Lavrov megerősítették az együttműködési szándékot a terrorizmus ellen. Vang Ji ezenkívül sürgette az Egyesült Államokat és az Európai Uniót, hogy járuljanak hozzá ehhez – írta a Hszinhua hírügynökség.

A tanácskozáson Dusanbeban részt vett India, Pakisztán és Irán is, melyek mind érintettek az afganisztáni válságban.

Kétszáznál is több halott egy egyiptomi merényletben

0

A legfrissebb hírek szerint legalább 230 ember meghalt, amikor egy mecsetnél robbantottak, illetve lövéseket adtak le a gyülekezetre Egyiptom észak-sínai kormányzóságában.

A merénylet Bir al-Abed városában történt, nem messze El-Arístól, a kormányzóság központjától.

A helyi rendőrség beszámolója szerint a pénteki imára összegyűlő embereket támadták meg. Rengeteg a sérült is, a beszámolók több mint száz sebesültet említenek.

A Guardian arról ír, hogy a mecsetben az ima végén robbant a bomba, a kitóduló emberekre pedig négy katonai terepjáróból nyitottak tüzet.

A Sínai-félszigeten az elmúlt három évben rendszeressé váltak az iszlamista terrortámadások, de az egyelőre még nem világos, hogy ki áll a mostani merénylet mögött.

Késelés Oroszországban is

0

Nyolc járókelőt késsel megsebesített egy férfi az oroszországi Szurgut városában. Az Iszlám Állam dzsihadista szervezete a szócsövének számító Aamák hírügynökségen keresztül bejelentkezett, mint a támadás elkövetője.

Az incidens a Hanti-Manysi Autonóm Körzethez tartozó Szurgut városában szombaton a reggeli órákban történt. Az álarcos támadó a város központi utcáin késsel hadonászva megsebesített nyolc embert. Mindnyájukat kórházba szállították, négynek súlyos az állapota, műtétet hajtanak végre rajtuk.  Egyes, ugyancsak hatósági közlések szerint nem nyolcan, hanem heten sebesültek meg.

A rendőrök azonnal megpróbálták őrizetbe venni a férfit, de mivel ellenállást tanúsított, lelőtték. A támadó egy 23 éves helyi lakos volt.

Az orosz hatóságok szerint nem terrorcselekmény történt, meglepő viszont, hogy a vizsgálatot az ügyben Alekszandr Basztrikin, az orosz Nyomozó Bizottság vezetője vette a kezébe – írja az MTI külföldi hírügynökségekre hivatkozva.

 

 

Rendőrt szúrt le a dzsihád harcos, aki öngyilkos merényletre készült Isztambulban

Isztambulban az utolsó nagy iszlamista merénylet újévkor volt egy diszkóban, ahol 39 ember megsebesült és sok megsérült. Azóta maximális a készültség Törökországban.

Az Iszlám állam nevében akart öngyilkos merényletet elkövetni egy dzsihád harcos Törökország legnagyobb városában. A rendőrök elfogták, de a dzsihádistának sikerült egyet közülük leszúrnia. Isztambulban az utolsó nagy iszlamista merénylet újévkor volt egy diszkóban, ahol 39 ember megsebesült és sok megsérült. Azóta maximális a készültség Törökországban, ahol a turizmus komolyan megszenvedi az iszlamista merényletek negatív hatását.

Törökország viszonya a múltban meglehetősen kétértelmű volt az Iszlám állammal, mely Szíria és Irak területén működik.

Az Iszlám állam elleni harcban ugyanis kiemelkedő szerepet játszanak a kurd milíciák, melyeket az USA támogat, de Törökország terrorista szervezeteknek tekint. Trump elnök Szaúd-Arábiában az iszlám csúcson háborút hirdetett az Iszlám állam ellen, mely egyre kisebb területre szorul vissza. Katart Szaúd-Arábia, Egyiptom és néhány más közel-keleti állam azzal gyanúsítja, hogy támogatja az iszlamista terroristákat. Ezért megszakították vele a diplomáciai kapcsolatot. Törökország viszont katonákat küldött Katarba, jelezve, hogy szükség esetén megvédi az emírséget.

Törökország Irakban és Szíriában igényt tart bizonyos területekre, melyek jelenleg az Iszlám állam ellenőrzése alatt állnak. Washington jelezte: szó sem lehet a határok módosításáról! Ugyanakkor leállította az elnökválasztási folyamatot Kurdisztánban.

A törökök attól tartanak, hogy a kurdok Irakban, Szíriában és Törökországban összefognak és saját államot követelnek.

Ebben a zűrzavaros helyzetben az iszlamista terrorizmus állandó veszélyt jelent valamennyi érintett országban. Ezért a merénylet után Ankarában megerősítették: továbbra is érvényben van a maximális készültség az iszlamista terrorizmussal szemben.

 

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK