Iránban a birkózás lényegében nemzeti sportnak számít. Ezért Teherán különösen ügyel arra, hogy ez a sportág az „ideológiát és a rendszert” szolgálja akkor is, ha ez komoly nemzetközi bonyodalmakkal jár együtt.
Az iráni Birkózó Szövetség elnöke, Raszúl Hádem lemondott, miután a Nemzetközi Birkózó Szövetség (UWW) fél évre eltiltott egy iráni sportolót és annak edzőjét, mert szándékosan elvesztett egy mérkőzést. Ugyanis tavaly novemberben Ali Reza Karimi iráni birkózó a lengyelországi U-23-as világbajnokságon azért hagyta magát megveretni az orosz Alikhan Zhabrailov által, mert a következő körben az izraeli Uri Kalasnyikov ellen kellett volna fellépnie.
Az edzői viszont ezt nem akarták, mivel tartották a hatóságok reakcióitól.
Iránban hivatalosan tilos bármiféle sportmérkőzésben részt venni a zsidó állam sportolóival,
mert ezzel szerintük „elismernék Izrael létezését”. Mivel Karimi szándékosan veszített, ezért őt „hősként” ünnepelték Iránban, még a Legfelsőbb Vezető Ali Hámenei a „palesztinok melletti szimpátia megnyilvánulásának” minősítette az esetet.
Viszont az UWW nem fogadta el ezeket az okokat és inkább Karimi eltiltása mellett döntött. Az iráni Birkózó Szövetség már eddig is kritizálta, hogy politikai okokból nem engedték versenyzőiket az izraeliek ellen pályára lépni. Az olimpiai aranyérmes Hádem mindössze két hónapig állt a szervezet élén, de már kezdettől fogva bírálta az iráni hatóságok „fundamentális hozzáállását”. Az elnök a szövetség honlapjára feltett levélben közölte, hogy „külső nyomás hatására távozik a posztjáról”. Rajta kívül a teljes tanács lemondott.
Az elmúlt években Karimin kívül más iráni birkózók sem léphettek fel izraeliek ellen. Sőt, a muszlim országok közül messze Irán vezet az „Izrael elleni sportbojkott terén”: eddig több mint harmincan – önszántukból vagy a hatóságok nyomására – megtagadták a mérkőzést vagy az indulást.
Ezek között volt dzsúdózó, egész kosárlabdázó, úszó, vívó.
2017 augusztusában az keltett nagy visszhangot a sportvilágban, amikor Teherán döntése értelmében a görög Panioniosz két légiósát, Maszud Szodzsaeit és Ehszan Haszafit kizárták a válogatottból, mert pályára léptek az izraeli Makkabi Tel-Aviv ellen az Európa Liga selejtezőjében. Emiatt nem játszhatnak az idei oroszországi világbajnokságon.
Az iráni befolyást akarják visszaszorítani. Az Aszad-rezsim sikerei és az amerikaiak csökkenő szerepvállalása miatt döntöttek így.
Harc a Golan-fennsíkon a felkelők és a kormányerők között. (MTI/EPA/Atef Szafadi)
A Háárec számolt be arról, hogy a szíriai háború fejleményei miatt Izrael úgy döntött, hogy változtat Szíria-politikáján. Az utóbbi idők ugyanis a kormánycsapatok sikereit hozták, amelyek leginkább Damaszkusz környékén és az északi Idlíb tartományban támadják a felkelőket. Emellett a rezsim egyre több katonát küld délre is, például a Golan-fennsík környékére.
Tavaly novemberben a mérsékelt felkelőket támogató Egyesült Államok, Jordánia, valamint a rezsimet segítő Oroszország aláírt egy megállapodást, amely szerint
nem engedik, hogy Dél-Szíriára is kiterjedjenek a harcok,
és távol tartják a szintén Aszadot támogató Iránt és a síita milíciákat a térségtől. Izrael azt szerette volna, ha az irániakat és az általuk támogatott csapatokat legalább 60 kilométeres távolságra tartják a frontvonaltól, de a többiek csak öt kilométert garantáltak.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az irániak már most akár 20 kilométerre is megközelíthetik az izraeli határt. Az izraeli hadsereg szerint a szíriai kormánycsapatok hamarosan az egész Golan-fennsíkot megpróbálják visszaszerezni a felkelőktől. Márpedig az egész térség feletti vezető szerepre törő
Iránt Izraelben a legnagyobb ellenségnek látják.
Már csak azért is, mert Irán nem csak a szíriai rezsimet támogatja, hanem a libanoni terrorszervezetet, a Hezbollahot is (amelynek katonái pedig Aszad oldalán harcolnak).
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök (akinek korrupciós ügyeiről itt olvashat) többször bejelentette már, hogy Izrael mindent megtesz azért, hogy Irán ne növelhesse a befolyását Szíriában. Ezért is kezdett Izrael szíriai kormánycsapatokat bombázni az elmúlt hetekben, amellett, hogy a Hezbollah fegyverszállítmányait már korábban is támadta.
Járőröző izraeli katonák a Golan-fennsíkon. (MTI/EPA/Atef Szafadi)
A Golan-fennsík izraeli határhoz közeli részeit hosszú ideje a mérsékelt lázadók tartják ellenőrzésük alatt. A konfliktust talán legjobban ismerő elemző, Elizabeth Tsurkov szerint
Izrael egyre nagyobb támogatást nyújt a felkelőknek.
Erről több milícia vezetője is beszélt neki. Legalább hét olyan, mérsékelt szunnita szervezetről tud, amelyek pénzt, fegyvert és lőszert kapnak Izraeltől. A folyamat egy éve kezdődött, amikor az USA jelentősen csökkentette szíriai aktivitását.
Izrael azonban nem csak fegyvereket ad: segélyszállítmányokat küld a lázadók által ellenőrzött területeken lévő falvaknak – élelmiszert, gyógyszereket és ruhákat. Ugyanakkor Tsurkov szerint a lázadók azt várnák, hogy Izrael segít nekik megdönteni az Aszad-rezsimet, míg az izraeliek csak fel akarják tartóztatni a kormánycsapatok előrenyomulását.
A Golan-fennsík egy részét továbbra is az Iszlám Állam uralja. Állítólag az izraeliek az ellenük való harcban is segítik a felkelőket, leginkább dróntámadásokkal.
Izrael egyébként nem most kezdte támogatni a szíriai felkelőket, erről itt írtunk bővebben.
A hétvégén ismételten olyan szituáció alakult ki a Közel-Keleten, amely egy újabb háború kitörésének (rém)képével fenyegetett: egy izraeli vadászbombázó lelövése, majd azt követő megtorló akciók nemcsak a régióban, hanem a nagyhatalmak körében is komoly aggodalmakat szült. Habár szerencsére a súlyosabb összecsapások elmaradtak, Izrael esetében könnyen fordulópontot jelenthet a válság, hiszen szükségessé vált a korábbi Szíria-politikájának a felülvizsgálata.
A legutóbbi izraeli-szíriai válság azzal kezdődött, hogy február 10-én egy iráni pilóta nélküli gép berepült az izraeli légtérbe. Egy izraeli támadóhelikopter befogta a drónt és lelőtte, majd ezután az IAF (izraeli légierő) lebombázta a szíriai Palmüra mellett lévő irányítóközpontot, amelyet az irániak üzemeltettek.
Az események idővonala. A szíriai célpontokról lásd.
Utolsó csepp
A szírek – ellentétben az eddigi, hasonló izraeli katonai akcióktól – nem hagyták annyiban a dolgot: utólagos beszámolók szerint összesen húsz darab SA-5 és SA-17-es légvédelmi rakétát lőttek ki az izraeli gépekre, miután befejezték a bombázást. Az izraeli F-16-os vadászbombázó kötelék egyik gépét eltalálták, de a pilóta és a navigátor még időben katapultált. Az egyik könnyen, a másik súlyosan sérült meg, katonai helikopterrel szállították őket kórházba. Egyelőre még nem tudni, hogy miért nem vették észre a rakétát és kezdtek kitérő manőverbe.
Ez az eset alaposan felszította az indulatokat a térségben és az eredmény mindegyik felet elgondolkodtatta: az izraeliek nagyobb kockázat nélkül már nem hajthatnak végre légitámadásokat Szíria területén; Irán kétszer is meggondolja, hogy megsértse-e az izraeli légteret; a szíriai kormány pedig biztos lehet abban, hogy minden lelőtt izraeli géppel csak a saját légvédelmének puszta létezését kockáztatja. A nagyhatalmakat szintúgy kényelmetlenül érintette az incidens, különösen Oroszországot, hiszen veszélybe került minden eddig elért eredménye Szíriában.
Derült égből bomba
Habár egyelőre úgy tűnik, hogy a szokásos fenyegető és egymás megsemmisítését célul kitűző nyilatkozatokon kívül nem történt más, a kedélyek korántsem csillapodtak le. Különösen azért, mert a legfőbb kérdés azzal kapcsolatban alakult ki: vajon Izrael ezek után is folytatni fogja az eddigi gyakorlatát? Ugyanis eddig szinte nem telt el úgy hónap, hogy egy szíriai/iráni drónt ne lőttek volna le Izrael felett vagy az IAF nem hajtott volna végre bombázást az országban.
2011 óta az izraeli légierő még a legóvatosabb becslések szerint is közel 100 légitámadást hajtott végre Szíriában, és eddig nem szenvedett semmiféle komoly veszteséget, mivel a szíriai légvédelem tétlen maradt. Ez pedig egy újabb kérdést szült: mitől változtatta meg hirtelen a szíriai hadsereg a korábbi álláspontját és döntött az izraeli gép lelövése mellett? Erre állítólag az az eset szolgál magyarázatul, hogy szintén a múlt héten egy amerikai légicsapás Aszad oldalán harcoló 100 milicistával végzett.
Izrael már 2011 előtt is bombázott Szíriában. A képen a 2007-es, sokat vitatott „Gyümölcsöskert-hadművelet” látható. Az izraeli állítások szerint ugyanis egy készülő atomreaktort bombáztak le, de ezt Damaszkusz tagadta.
Az izraeli légicsapások okai elsődlegesen azok voltak, hogy az izraeli hadvezetés egyfajta „vörös vonalként” jelölte meg: Bassár el-Aszad szíriai elnökhöz hű kormányerők nem adhatnak át semmiféle fegyvert – pláne vegyifegyvert – a libanoni síita szervezetnek, azaz a Hezbollahnak. Amennyiben az izraeli hírszerzés tudomást szerzett egy ilyenfajta fegyverszállítmányról, akkor azonnal közbeléptek és az IAF gépei még szállítás közben lőtték ki a konvojokat.
Ugyanúgy a másik fő célkitűzést az jelentette, hogy bizonytalanná és költségessé tegyék az iráni szerepvállalást a szíriai háborúban. Teherán ugyanis már évek óta jelen van az arab országban, a Hezbollahhal, a szíriai hadsereggel, a síita milíciákkal és itt-ott az oroszokkal együttműködve harcolnak a Szabad Szíriai Hadsereg (FSA) maradék egységei, illetve más szélsőséges szunnita csoportok (al-Núszra Front, Iszlám Állam – ISIS) ellen.
Csakhogy idővel az irániak száma több ezer fővel megemelkedett és már egész bázisokat építettek fel az arab országban, amelyet az izraeli vezetés nem hagyott szó nélkül: legutóbb decemberben bombáztak le egy Damaszkusz melletti iráni bázist. Ráadásul ezekkel a támadásokkal nemcsak nagy anyagi károkat okoznak az IRGC-nek, hanem minden egyes iráni halálával tovább növelik az elégedetlenséget a perzsa országban, ahol ebben az évben tüntettek már a kormány expanziós és a beavatkozós politikája ellen (is).
Ám a szíriai háborúban játszott izraeli szerepvállalás ennyiben nem merült ki ennyiben, mivel az elmúlt években több olyan esetet regisztráltak, amikor együttműködtek a fegyveres ellenzékkel. Ez elsőre furcsának tűnhet: a hivatalos magyarázat és a legtöbb szakértő szerint a légicsapásokon, a Hezbollah megerősödésének megakadályozásán, az iráni jelenlét csökkentésén, és a drúz kisebbség védelmén kívül az izraeli vezetésnek nem érdeke az Aszad-kormány megbuktatása. Egyszerűen azért, mert (már) nincs olyan szereplője a konfliktusnak, akiket Benjamin Netanjahu vezette kormány „nyugodt szívvel” támogatna, hiszen sok közöttük a szélsőséges iszlamista. Sőt, néhány „ideológiai testvérszervezetükkel” már évek óta ellen harcolnak Gázában és a Sínai-félszigeten.
Ugyanúgy néhányan rámutattak arra, hogy Aszad minden hibája ellenére egy „racionális, kiszámítható, és szekuláris” ellenfél: 1973 óta lényegében „hideg béke” van a két ország között, s dacára a határmenti konfliktusoknak, nem tört ki egy államközi konfliktus, hiszen Damaszkusz tisztában volt az IDF (izraeli hadsereg) technikai és katonai fejlettségével. Ezzel szemben az Aszad-ellen harcoló csoportok között sok olyan szervezet van, amely eleve Izrael létét sem ismeri el és a „halállistájukon” az alaviták, a síiták és a helyi keresztények után a zsidók következnek.
Ráadásul összehasonlítási alapként lehetne említeni Egyiptom példáját: amikor Mohamed Murszi vezette „mérsékelt iszlamista” erők kerültek hatalomra 2012-ben, rendkívül feszültté vált Kairó a viszonya Izraellel, amely már az 1979-es különbéke felmondásával fenyegetett. Ezért Szíriában egy rendszerváltás esetében szintén nem lehet tudni, hogy „kik kerülnének hatalomra” és miképp vélekednének az olyan kérdésről, mint a Golán-fennsík kérdése, amely a mai napig egy izraeli-szíriai különbéke legnagyobb akadálya.
Határátkelő a Golán-fennsíkon. A kép forrása: Wikimedia Commons
Kétségtelen, hogy van igazság ezekben az állításokban, de amennyiben górcső alá kerülnek az elmúlt évek eseményei, igencsak árnyalódik a kép: lehetséges, hogy a Netanjahu-kormány hivatalosan nem deklarálta (sőt, egyes esetekben bírálta) a szíriai ellenzéki csoportok külföldi támogatását, mégsem az ún. „stratégiai várakozás” volt rájuk a jellemző. Ugyanis az izraeli katonai vezetés és a titkosszolgálatok többször aktív támogatást nyújtottak a szíriai kormány ellen harcoló fegyveres csoportoknak. Sőt, nem egyszer közösen indítottak katonai akciókat is. Természetesen erre azt lehetne mondani, hogy ezek csupán „ad hoc”, vagyis alkalmi jellegű kooperációk voltak és gyakorlatban semmiféle közép vagy hosszútávú izraeli stratégiát nem jelentenek, de mégis az elmúlt években túl sok hasonló – köztük nem egy nyugtalanító – eset látott napvilágot.
Fegyvertársak
Már igazából az is figyelemreméltó, hogy a február 10-i támadásokban a SOHR keresztül meg nem nevezett szíriai ellenzéki erők szolgáltattak információt az IAF-nak a célpontokról, azok bombázás utáni állapotáról és az áldozatok számáról. Az ellenzéki területen élők az interneten és a médiában mondtak köszönet az izraelieknek a határozott fellépésért, mivel legalább addig sem őket bombázták a szíriai kormányerők. Ám a legérdekesebb, hogy az amúgy egyszerre Szíria, Irán, Oroszország és a nyugati világ ellen harcoló terrorista szervezetek, mint az al-Kaidához tartozó al-Núszra Front egykori alapítója szintén
„üdvözölt minden rezsim és Irán ellen végrehajtott izraeli bombázást”
Ezek pedig ismételten felszította a vitát azzal kapcsolatban, hogy a háttérben van-e bármiféle kooperáció a felek között. Természetesen az elmúlt években Aszad és Teherán rendre megvádolta Izraelt, amiért beavatkozik a szíriai válságba és FSA csoportokat támogat, de ezekre a legtöbb helyen csak legyintettek. Azonban idővel nem egy szíriai ellenzéki parancsnok szólta el magát, miközben egyre több riport készült erről a bizonytalan „szövetségről”.
Például 2014 decemberében kiadott ENSZ-jelentés, amelyet az izraeli sajtó is átvett, szerint a Golán-fennsík közelében épített izraeli kórházakban látják el az FSA fegyvereseit. A megfigyelők több ilyen esetet is leírtak, és jelezték, hogy voltak alkalmak, amikor egészséges milicistákat láttak Izrael északi részén sétálgatni. 2017-ig összesen 3000 sebesültet – civileket és fegyvereseket egyaránt – gyógyítottak meg, és gyakran adtak fegyveres kíséretet a mentőknek, akik visszakísérték a sebesülteket a határhoz.
A VICE összefoglalója az izraeli kórházak működéséről:
Az UNDOF (az ENSZ Biztonsági Tanácsának speciális szervezete) jelentése kitér arra is, hogy nem csak „egészségügyi ellátást” biztosítottak az FSA-nak, hanem fegyvereket és lőszereket. Egy június 10-i beszámolóhoz csatolt fényképeken az látható, hogy az IDF katonái két nagy dobozt nyújtanak át az FSA harcosainak, amelyekben hadianyagok vannak, de a dobozok pontos tartama a mai napig nem ismert. Ugyanúgy a korábban említett parancsnokok arról tettek említést, hogy tankelhárító eszközöket, légvédelmi rakétákat, lőszereket és egészségügyi csomagokat kaptak az izraeliektől.
Ezen beszámolók száma pedig az elmúlt években nem csökkent: legutóbb tavaly júniusban derült ki, hogy az IDF, ha nem is az FSA egészével, hanem egyes Izrael számára „vállalható” brigádokkal tartott fenn kapcsolatokat. Többek közt a 400 főt számláló Fursan al-Joulan (Golán Lovagjai) nevű csoport, amely 2013 óta fegyvereket és havonta 5000 dollárt kap az izraeli hatóságoktól. A feladatuk pedig az volt, hogy távol tartsák a Hezbollahot és később az iráni Forradalmi Gárdát az izraeli-szíriai határtól, egyfajta „pufferzóna” (ütközési terület) létrehozva a térségben.
Újratervezés alatt
Az elmúlt napok eseményei rámutattak az izraeli beavatkozások korlátjaira és a légicsapások már nem feltétlenül jelentik a legkönnyebb utat. Azonban nemcsak a vadászbombázó elvesztése miatt mehet át gyökeresen változáson Izrael eddigi Szíria-politikája: Avigdor Liberman izraeli védelmi miniszter már tavaly ősszel elismerte, hogy „Aszad győzedelmesen került ki” az egész válságból, s immáron értelmetlen bárkit is támogatni. Ezért az már egyáltalán nem fenyegeti az országot, hogy Szíriában egy nyíltan iszlamista vezetés kerülhet hatalomra, amely sokkal konfrontatív politikát kezdene el folytatni. Ellenben a másik opció sem éppen egy vonzó alternatíva: a Hezbollah és az IRGC megerősödése Izrael határainál szintén vörös posztó a Netanjahu-kormány szemében.
Évtizedek óta nem látott méretű támadással válaszolt Izrael Iránnak, miután elfogtak egy, az ország területére behatoló iráni drónt. Benjámin Netanjahu figyelmeztette Iránt, hogy Izrael bármilyen támadás esetén megvédi magát.
Az eset kiváltó oka az volt, hogy Izrael területére berepült egy Szíriából indított iráni drón, amelyet egy izraeli harci helikopter lelőtt. Ezután indított támadást Izrael Szíriában található iráni célpontok ellen. Netanjahu szerint joguk és kötelességük és megvédeni magukat bármilyen fenyegetés ellen, ami az állam szuverenitását veszélyezteti – idézi a BBC.
Izrael növekvő aggodalommal figyeli az iráni befolyás növekedését Szíriában, és Netanjahu világossá tette, hogy ellenzik az Irán katonai jelenlétének kiterjesztését. Emellett viszont arról is beszélt, hogy Izrael békét szeretne.
Irán tagadja a drónnal kapcsolatos vádakat, az USA pedig úgy reagált, hogy támogatja Izraelt. Vlagyimir Putyin telefonon kereste meg Netanjahut az eset után, és figyelmeztette, hogy el kell kerülni a konfliktus eszkalálódását.
Szombaton Izrael két légicsapás-sorozattal reagált a drón elfogására. Az elsőben odaveszett egy vadászgépük, amelyet lelőtt a szíriai légvédelem, de a pilóták életben maradtak. A második támadásban Izrael beszámolója szerint sikerült jelentős kárt okozni Szíriában található iráni célpontokban, és ilyen masszív támadást nem hajtottak végre az ország ellen az 1982-es libanoni háború óta.
Veszélyes lehet, ha Izrael tovább folytatja katonai akcióit Szíriában
– figyelmeztette Vlagyimir Putyin orosz elnök Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt a támadás után.
Szíria légvédelmét egy orosz rakétarendszer látja el, ezért áll fenn az izraeli akciók során a konfliktus veszélye Izrael és Oroszország között.
Az izraeli miniszterelnök egyébként Rex Tillerson amerikai külügyminiszterrel is tárgyalt a szíriai helyzetről, amelyen Washington teljes támogatásáról biztosította Izraelt. Amúgy pedig az Egyesült Államok szövetséget szervez a Közel Keleten, amelyben Izrael és Szaúd-Arábia játssza a főszerepet. Oroszország viszont azt a szövetséget támogatja, amelyet Irán, Szíria és a libanoni Hezbollah alkot. A két szövetség többé kevésbé nyílt háborút folytat egymással Szíriában és Jemenben.
Megszólaltak a szirénák Izrael északi részén azt követően, hogy a légvédelem lelőtt egy iráni drónt. Ezután Izrael válaszul Szíriában létesített iráni célpontokat támadott, a szíriai légvédelem viszont eltalált egy izraeli F-16-ost.
„Komoly iráni támadás érte Izraelt”- mondta a hadsereg szóvivője. Ronan Manelisz dandártábornok ismertette az iráni drón lelövésének körülményeit. Egy izraeli Apache helikopter követett, és már szíriai területen lelőtt egy iráni drónt, amely előtte az ország légterébe hatolt. Az izraeli légierő ezután iráni létesítményeket támadott Szíriában, de a légvédelem lelőtt egy F 16-os vadászgépet. A két pilóta kiugrott és biztonságban van, kórházba vitték őket. Összesen tizenkét légicsapást hajtottak végre: az izraeli légierő először azt az iráni katonai bázist támadta szíriai területen, ahonnan a drónt indíthatták. Később Damaszkusz környékén hajtottak végre légicsapásokat.
Izrael álláspontja már régóta az, hogy nem engedi meg Irán katonai betelepedését Szíriába. A szíriai-iráni-Hezbollah szövetség stratégiai fenyegetés Izrael számára, mely az Egyesült Államokkal és Szaúd-Arábiával együtt ellentábort szervez a Közel-Keleten.
Ali Khámenei ajatolláh külföldi vallási vezetőket és politikusokat fogadott, akiknek többek között arról beszélt, hogy Szaúd-Arábia együttműködése az Egyesült Államokkal és Izraellel árulás az iszlám ellen, és Jeruzsálem Palesztina fővárosa.
Az iráni vallási vezető kitért arra is, hogy az, hogy Donald Trump elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, az arculcsapását jelenti az iszlámnak. Trump döntésére válaszul Irán még decemberben Palesztina fővárosának ismerte el Jeruzsálemet. Az ajatolláh kedden a Twitteren is közzétett erről egy bejegyzést:
#Palestine is a collective, a country with a history. Palestine is from the river to the sea and #AlQuds is undoubtedly its capital.
Irán valójában Izrael létét sem ismeri el, válaszul Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök igyekszik Irán ellen hangolni az Egyesült Államokat és Szaúd-Arábiát. Nemrég az izraeli fegyveres erők vezérkari főnöke nyilatkozott egy lapnak Szaúd-Arábiában, amire korábban nem volt példa. Az izraeli tábornok közölte, hogy információkat cserélnek Szaúd-Arábiával Iránnal kapcsolatban.
Izrael és Szaúd-Arábia fokozódó együttműködésének a jele az is, hogy a jövőben az Indiából Izraelbe repülő gépek Szaúd-Arábián keresztül juthatnak el a zsidó államba. Ezzel két órával rövidülne a menetidő.
Egyelőre nem állítja vissza a szankciókat, de fel akar állítani egy határidőt az egyezmény „megjavítására”.
A Reuters értesülései szerint, ha semmi változás nem lesz, akkor Donald Trump újra az egyezmény felrúgásával fenyegetőzhet majd. Irán azonban közölte: nem fogad el újabb feltételeket.
A héten
az Európai Unió is felszólította Trumpot, hogy tartsa tiszteletben az atomalkut.
Az egyezményt hat ország írta alá Iránnal 2015-ben: az USA, Kína, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország.
Dzsavad Zarif iráni külügyminiszter Brüsszelben is tárgyalt erről Federica Mogherinivel, az EU külügyi főképviselőjével, aki szerint az egyezmény bevált, működik, lehetővé teszi az iráni nukleáris program külföldi ellenőrzését.
Ugyanakkor Irán nagy ellenfelei, Izrael és Szaúd-Arábia örömmel fogadná az atomalku felmondását, és azt, ha újra szankciókat vezetnének be Iránnal szemben.
Brüsszelben tárgyalt Javad Zarif iráni külügyminiszter. A tárgyalások után Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi főképviselője elmondta: az egyezmény bevált, működik, mert lehetővé teszi az iráni nukleáris program külföldi ellenőrzését.
Ezért arra szólította fel Trump elnököt, hogy tartsa tiszteletben a 2015-ös egyezményt. Az USA elnökének a hétvégén kell nyilatkoznia erről.
Trump korábban úgy nyilatkozott, hogy az Obama diplomácia egyik súlyos hibája volt az Iránnal megkötött nukleáris egyezmény.
Az előzmények: hat nagyhatalom képviselői írtak alá egyezményt Iránnal 2015-ben : az USA, Kína, Oroszország, Nagy Britannia, Franciaország és Németország. Minthogy az EU nem szerepelt az aláíró felek között, ezért a brit, a francia és a német külügyminiszter jelezte támogatásával, hogy egyetért Federica Mogherini javaslatával.
Trump ötletét az iráni nukleáris egyezmény felmondásáról Izraelben és Szaúd Arábiában örömmel fogadták. Szaúd Arábia erős embere, Mohamed bin Szalman trónörökös koalíciót kovácsol össze Iránnal szemben. Ez a koalíció élvezné az Egyesült Államok és Izrael támogatását. Megnövelné viszont a háborús feszültséget a Közel Keleten, ahol amúgy is bőven vannak ellentétek a különböző államok és vallások között.
Az általános iskolákban többé nem lehet angolt tanítani Iránban, mert az ország Legfelső Vezetője szerint a korai angoltanulás könnyen megfertőzi nyugati eszmékkel a diákokat.
Ali Khámenei ajatolláh szerint az angoltanítás utat nyit a Nyugat kulturális inváziójának. Erre hivatkozva vasárnap az állami televízióban az oktatási tanács vezetője közölte, hogy az állami és a nem állami általános iskolákban is tilos mostantól angolul tanítani a diákokat – írja a Reuters.
Közben a Forradalmi Gárda vasárnap bejelentette, hogy véget vetettek a több mint egy hete tartó rendszerellenes tüntetéseknek, amelyeken már az ajatolláh távozását is követelték az utcára vonuló emberek. Összesen 1000 és 1800 közé tehető a letartóztatott tüntetők száma (hivatalos adatok még vasárnap sem voltak), köztük mintegy 100 diák is van, de a hivatalos beszámolók szerint a többségüket már elengedték. A demonstrációkban vasárnap estig 22 ember halt meg.
A Forradalmi Gárda az Iránon végigsöprő tüntetéshullámért továbbra is az Egyesült Államokat, Izraelt és Szaúd-Arábiát teszi felelőssé. A demonstrációkkal kapcsolatos részletes elemzésünket ide kattintva olvashatja.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
