Az iráni atomalkuról tárgyal Európában az izraeli miniszterelnök.
Benjamin Netanjahu gyakorlatilag az egyetlen a nemzetközi színtéren, aki támogatta Trump kilépését az iráni atomalkuból. Sőt, ezt ő maga korábban is erősen forszírozta. Az európai vezetők viszont meg akarják tartani az alkut – csakhogy, bár a napokban épp velük tárgyal, Netanjahut az ő véleményük kevéssé érdekli a Háárec szerint.
Az izraeli miniszterelnök ugyan aggódik, hogy Irán egyre nagyobb katonai szerephez jut Szíriában, de tisztában van vele, hogy
az európaiak keveset tehetnek ebben az ügyben:
Amerika és Oroszország fontos ebből a szempontból.
Netanjahu pedig elsősorban Amerikára figyel: maximálisan Trump követőjének mutatja magát. Emellett szinte nyíltan törekszik az EU megosztására is – ahogyan az amerikai diplomaták egy része is.
Például az új német nagykövet, aki bejelentette, hogy támogatni fogja az európai „konzervatívokat” – vele Netanjahu most személyesen is találkozott. Az új nagykövet megfogalmazta az amerikai vezetés valódi célját is: elitcserét az Európai Unióban és annak vezető államaiban.
Netanjahu közben Emmanuel Macron francia elnökkel is találkozott, aki az iráni atomprogramban érintett mindent felet óva intett a feszültség fokozásától. Netanjahu azt mondta: „Nem kértem Macron elnöktől, hogy lépjen ki a megállapodásból. Úgy vélem, hogy a gazdasági realitások fogják ezt a kérdést rendezni.”
„Nem hiszem, hogy a németek akadályt gördítenének az elé, hogy THAAD rendszert telepítsünk hozzájuk!”- mondta szűkszavúan Curtis Scapparotti tábornok a NATO európai erőinek főparancsnoka.
A Reuters hírügynökség exkluzív értesülései szerint a THAAD (Terminal High Altitude Area Defense) rakétavédelmi rendszert Ramsteinbe telepítenék. Itt van a NATO európai légierőinek főhadiszállása.
Elvben az amerikaiaknak nem kell kérniük ehhez a németek engedélyét, de tekintettel az ügy katonai és diplomáciai jelentőségére, ezt Washington mindenképp megteszi. Ez ugyanis már olyan lépés, amely kicsaphatja a biztosítékot Moszkvában.
Miért most kerül erre sor? Mert Donald Trump kilépett az iráni atomalkuból, és ennek sok stratégiai következménye is lehet. Nem véletlen, hogy Merkel kancellár kiállt az iráni atomalku fenntartása mellett, és közölte: „Európa immár magára maradt, saját magát kell megvédenie!”
Az aggodalom jogos. Egyrészt azért, mert Irán már ma is rendelkezik olyan Shabab 3 rakétákkal, melyeknek a hatótávolsága 2000 kilométer, vagyis elérhetik Európa déli részét is. De a veszély ennél jóval nagyobb, hiszen a Forradalmi Gárda Teheránban közölte: vannak olyan rakétáik, melyek képesek ennél messzebbre is eljutni, de ezeket eddig nem fejlesztették. Ha bukik az atomalku, akkor ehhez is hozzáfognak. Ezért Németország – más európai államokkal együtt – olyan új atomalkut akar Iránnal, mely nemcsak a nukleáris fegyverekre, de a hordozó rakétákra is kiterjed.
Apró probléma, hogy ezt az európai tervet sem Irán, sem az USA nem fogadja el…
A fő gond azonban nem Irán, hanem Oroszország, mely igen érzékeny az amerikai katonai fejlesztésekre Európában. Bár a NATO tagadja, hogy ezek közvetlenül Oroszország ellen irányulnak, de Moszkvában ezt egyértelműnek tekintik. Ha tehát lesz THAAD rendszer Ramsteinben, akkor ez semmiképp sem javítja Oroszország és Európa kapcsolatait.
Erről is tárgyalt nemrégiben Merkel kancellár Putyin elnökkel Szocsiban. Természetesen nemcsak stratégiai kérdések szerepeltek a tárgyalások napirendjén, hanem gazdaságiak is. Trump kereskedelmi háborúja közelebb hozhatja egymáshoz az Európai Uniót Oroszországgal, sőt Kínával is!
Ebben a környezetben az amerikai rakéta telepítési terv Németország területén valamiféle hidegháborús maradványnak minősülhet.
Már csak azért is, mert épül a Nord Stream 2 gázvezeték, amely közvetlenül hozza el a földgázt Oroszországból Németországba, és amelyet az USA meg akart akadályozni. Ennek eredményeképp Németország az EU gázelosztó központja lehet.
A gyakorlatban tehát a német-amerikai katonai együttműködés áll szemben a német- orosz gazdasági kooperációval. Persze párhuzamosan is mehetnek a dolgok, hiszen Angela Merkel kancellár nagy mestere a kompromisszumoknak, melyek eredményeképp Németország a kecskét és a káposztát is megszerezheti magának…
Az Egyesült Államok hamarosan elismerheti Izrael részének a stratégiai fekvésű Golán fennsíkot – közölte Israel Katz, a zsidó állam hírszerzési minisztere. Szerinte Trump döntése arról, hogy az USA kilép az iráni atomalkuból, jó alkalom arra, hogy Washington elismerje a stratégiai fontosságú Golán fennsík annektálását.
Izrael az 1973-as háborúban foglalta el a Golán fennsíkot, mely addig Szíria része volt. 1981-ben Izrael annektálta is az 1200 négyzetkilométeres területet, de ezt a külvilág nem ismerte el.
Miután Donald Trump elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, most tovább mehet azzal, hogy a Golán fennsík esetében ugyanígy dönt – hangsúlyozta a hírszerzési miniszter. Aki szerint ezzel a megfelelő üzenetet küldenék Szíriának és Iránnak. Izrael ugyanis stratégiai fenyegetésnek tekinti, hogy az irániak katonailag berendezkednek Szíriában. Nem beszélve arról, hogy Teherán nem ismeri el a zsidók államának jogát a létezéshez!
„Miután a Damaszkusz melletti csatát megnyerte, most Asszad kitessékelheti Iránt Szíriából!”
– állítja Israel Katz hírszerzési miniszter. Mi pedig Izraelben aztmondhatjuk neki: „ha Irán bábja leszel, akkor ne csodálkozz, ha akként is bánunk veled!” Szíria rendkívüli mértékben meggyengült a hetedik éve tartó polgárháborúban, melyben Asszad elnök csakis külföldi szövetségesei: Oroszország és Irán segítségével őrizhette meg a hatalmát. Szíria elnöke nemrég felkereste Szocsiban Putyin orosz elnököt. Csakhogy Netanjahu izraeli miniszterelnök megelőzte őt, és elérte: Oroszország egyelőre nem szállítja le az S 300-as rakétavédelmi rendszert Szíriának. Izraeli harci gépek rendszeresen támadják az iráni katonai célpontokat Szíriában. Ezeket is védelmeznék az orosz rakéták, ezért is beszélte le Netanjahu miniszterelnök Putyint, hogy leszállítsa a megígért rakétarendszert Szíriának.
Israel Katz hírszerzési miniszter szerint nem rontaná Izrael és Oroszország kapcsolatait, ha az Egyesült Államok elismerné a Golán fennsík feletti izraeli fennhatóságot. A Golán fennsík 51 éve áll izraeli megszállás alatt. Az őslakosság drúz, a vallásuk muzulmán. A 20 ezer drúznak Izrael felajánlotta az állampolgárságot, de a döntő többségük nem élt ezzel – emlékeztet az ynetnews portál. Amióta Izrael elfoglalta a Golán fennsíkot azóta 20 ezer zsidó költözött be ide. Netanjahu miniszterelnök többször is megerősítette: a stratégiai fekvésű Golán fennsíkot sohasem adják vissza Szíriának! Most az izraeli kormány azt szeretné elérni, hogy az USA hivatalosan is ismerje el: a Golán fennsík Izrael része. Az ynetnews megkérdezte az amerikai külügyminisztériumot, illetve a nagykövetséget arról, hogy mit tudnak az ügyről, de mindkét helyen elutasították. Az izraeli hírszerzési miniszter nyilatkozata viszont azt jelzi: Netanjahu kormánya aktívan lobbizik azért, hogy a Golán fennsík annektálását az USA is elismerje vagyis Jeruzsálem után újabb szimbolikus gesztust tenne legfontosabb közel-keleti szövetségének, Izraelnek.
Több mint egy hetet kellett várni, de végül szombat reggelre megérkeztek a múlt héten tartott iraki választások hivatalos eredményei. Mivel az Iszlám Állam (ISIS) legyőzése után most először dönthettek az irakiak a parlamentjük összetételéről, ezért a nemzetközi téren kiemelt figyelmet szenteltek az eseménynek, ami ismét pár meglepetéssel szolgált.
Akárcsak Libanonban, ugyanúgy Irakban sem szóltak másról az elmúlt hetek, mint a közelgő parlamenti választásról. Eredetileg tavaly szeptemberben tartották volna meg, de két dolog miatt elhalasztották:
az ISIS és a kurdok.
Az iszlamista terrorszervezet 2016 végétől egymás után vesztette el területeit Irakban. Ugyan az észak-iraki Moszul már 2017 nyarán felszabadult, több a szíriai határ mentén fekvő iraki település még mindig az ISIS igája alatt nyögött. Végül az iraki jelenlétüket csak tavaly decemberben tudták teljesen felszámolni és időbe tellett, amíg a két millió menekült visszatér a saját lakhelyére (ennek ellenére még így is sokan szavaztak a menekülttáborokban sebtében felállított szavazóhelyiségekben).
A késlekedés másik oka pedig a 2017. szeptember 25-re kiírt kurd népszavazás volt. Maszúd Barzáni vezette Kurdisztáni Demokrata Párt (KDP) óriási kockáztatott vállalt, hiszen egy önálló észak-iraki Kurdisztánt akartak létrehozni. Habár a kurd szavazók több mint 93 százaléka igennel voksolt a javaslatra, örömük nem tartott sokáig: Ankara, Bagdad és Teherán azonnal mozgásba lendült. Alkotmányellenesnek minősítették a népszavazást, leállították a térségbe irányuló kereskedelmet és a légiforgalmat. Az iraki kormány októberben hadműveletet indított, amely során a hadsereg a síita milíciákkal együttműködve bevonult minden olyan területre, amelyet korábban a kurdok foglaltak el az ISIS-től. A pesmergák egy-két kivételtől eltekintve nem vállalták a fegyveres harcot és nem tört ki az iraki-kurd háború, de a feszültség továbbra is fennmaradt az etnikumok között.
Összefoglaló a kurd referendumról.
Otthon maradva
Végül az iraki parlamenti választások időpontjának május 12-ét tűzték ki. Szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek be az országban, miközben a csalások kiszűrése érdekében ujjnyomat alapú személyazonosító rendszert vezettek be, ami nagyon lassúvá és körülményessé tette a voksolást. Ebből kifolyólag a
a szavazóképes 24 millió iraki lakosságnak alig 44,5 százaléka járult az urnákhoz.
Szaddám Huszein bukása óta egyetlen másik választáson sem esett a részvételi arány 60 százalék alá. További okként jelölik meg az új iraki választási törvény bevezetését és a társadalomban tapasztalt apátiát. Ezzel együtt szerepet játszhatott Irak vallási megosztása is, mivel az ország 64 százaléka síita, 30 százaléka szunnita, de a nyugalom és az együttműködés mára szinte ismeretlen fogalommá vált a két csoport.
A szunnita régiókban sokan bojkottálták a választásokat, mivel egyszerűen nem tartják legitimnek és úgy vélik, hogy még mindig nem szólhatnak bele érdemben az ország működésébe.
Egy iraki katona leadja szavazatát egy bagdadi szavazóhelyiségben 2018. május 10-én, két nappal az iraki parlamenti választások előtt. Az egymillió főnyi katonaság és rendőrség tagjai azért adhatják le korábban voksukat, hogy a választás napján teljes egészében a lakosság védelmére tudjanak összpontosítani. A kép forrása: MTI/EPA/Ali Abbász.
Pedig Irakban az állampolgárok egyáltalán nem szenvedtek hiányt a jelöltekből. Közel 7000-en, több mint 200 párt színeiben indultak el, hogy ülőhelyet szerezzenek maguknak a 329 fős iraki parlamentben. A jelöltek a teljes politikai spektrumot lefedték: iszlamisták, liberálisok, nacionalisták, civilek és kommunisták versenyeztek a szavazatokért. Például közöttük találjuk azt a híres iraki újságírót, aki 2008-ban két cipővel dobta meg az arab országba érkező, az akkori iraki miniszterelnökkel (Núri al-Máliki) együtt sajtótájékoztató tartó George W. Bush amerikai elnököt.
A cipőt hajító újságíró Muntadar az-Zejdi, az al-Bagdadíja iraki televízió munkatársa volt, aki azóta nemzeti hőssé vált az arab világban. Egy szobrot is emeltek a tiszteletére Tikritben, de pár nappal később az iraki hatóságok eltávolították azt. A kép forrása: Youtube.
Hosszú menetelés a győzelemig
Az iraki választások legnagyobb nyertese Muktada asz-Szadr síita hitszónok, akinek most először adódott lehetősége bekerülni a parlamentbe, mégpedig az asz-Szajrúnt pártszövetség élén. Ez alighanem Irak történelmének legfurcsább politikai képződménye, mivel
vallásos síiták és az ateista kommunisták ülnek egy pártkoalícióban
Muktada asz-Szadr korántsem ismeretlen személy Irakban, hiszen Szaddám bukása után lassan, de biztosan építette ki a befolyását az országban. Amivel igazán nagy figyelmet váltott ki, az nem a heves Amerika-ellenessége volt (a „Mehdi Hadserege” nevű milíciájával több felkelést is vezetett az amerikai csapatok ellen), hanem Irán folyamatos bírálata. Annak ellenére, hogy asz-Szadr a síita vallási felekezethez tartozik és évekig élt a szomszédos perzsa államban, szinte állandóan ostorozta Teheránt, amiért az beavatkozott az iraki politikába. Ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan kritizálta az iráni Forradalmi Gárda (IRGC) egységeit, mivel szerinte ők egyfajta ütközőzónaként használják Rijáddal szemben, de ebből az irakiak semmit nem profitálnak, csak áldozatai az iráni-szaúdi hidegháborúnak.
Muktada asz-Szadr képét emelik magasba annak hívei. A kép forrása: MTI/EPA/Hider Abbász
A többi síita párt és hitszónok, akik szoros kapcsolatot ápoltak az iráni vezetéssel, sokáig képesek voltak háttérbe szorítani, de Szadr szunniták felé történő nyitásával, az elszegényedett déli síitáknak tett szociális és gazdasági ígéreteivel, valamint „Teherán és Washington befolyásától mentes Bagdad” jelszavával sikerült sokakat megnyernie. Így az asz-Szajrúnt koalíció 54 mandátumot szerezett a parlamentben, és Irak 18 tartományból hatot ők vezethetnek.
Látható, hogy sem az amerikai, sem pedig az irániak nem örülnek az eredménynek. Egyelőre egyikük sem gratulált Szadrnak, csupán elismerték a választások kimenetelét, mivel mindketten tudják, hogy ezután egy különösen nehéz időszak veszi kezdetét az Irakkal fenntartott kapcsolataikban. Iránnak már így is komoly gondot jelentett, hogy nemrég az Egyesült Államok farolt a 2015-ös atommegállapodás mögül, és egy nehezebben irányítható Irak csak éket verne Teherán és az annak arab szövetségesei – Hezbollah, Szíria – közé. Az Egyesült Államoknak pedig leginkább az nem tetszik, hogy Szadr minden eddiginél aktívabb szerepet akar szíriai háborúban, valamint a kurdok önrendelkezését illetően is teljesen más véleménnyel van, mint az eddigi iraki vezetések.
Jamis Mattis amerikai védelmi miniszter egykoron Irakban szolgált. A sors iróniája, hogy ő vezetésével harcoltak Mehdi Hadserege ellen, most viszont kénytelen lesz együttműködni annak vezetőjével, Szadrral.
Futottak még…
Az iraki parlamenti választások második helyezettje az 47 ülőhelyet szerző és 4 tartományt vezető Fatah lett. Ez magába foglalja szinte az összes síita milíciát és fegyveres csoportot, akik elsősorban az ISIS felett aratott győzelemből igyekeztek politikai tőkét kovácsolni. Ugyanúgy ők kapják a legtöbb iráni támogatást, így az iraki választások után Teherán nem fogja teljesen elveszíteni a befolyását az arab ország felett. A szövetséget az a Hádi al-Amiri egykori közlekedési miniszter vezeti, aki több ISIS-ellenes csatában is részt vett.
A többi párt ezzel szemben mind rosszul vagy a vártnál gyengébben szerepelt. Például Núri al-Máliki, aki az ISIS megerősödésében játszott felelőssége miatt kényszerült lemondani 2014-ben, pártja katasztrofális vereséget szenvedett, hiszen az ülőhelyeinek 70 százalékát elvesztette.
Haider Al-Abádi. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Ennél jobban teljesített Máliki helyébe lépő Haider Al-Abádi, akivel kapcsolatban kezdetben nagy elvárásokat fogalmaztak meg, hiszen azt hitték sikerült kibékítenie egymással a szunnitákat és síitákat, egy közös egységfrontot létrehozni az ISIS-el szemben, de ezek az erőfeszítések nem nagyon vezettek eredményre. Ezzel együtt amiatt is sokan bírálták őt, hogy a terrorszervezet elleni harcban túlságosan engedett az amerikai nyomásnak, miközben az iráni IRGC iraki jelenléte ellen sem tett semmit. Abádi által vezetett Győzelem nevű koalíció 42 mandátumot szerezett az iraki parlamentben, de csupán egyetlen tartományban, Ninivében végzett az első helyen.
Végezetül pedig meg kell említeni a kurdokat is, hiszen a jelenlegi választásra súlyos árnyékot vetett a tavalyi függetlenségi referendum kimenetele. Barzáni október 29-én bejelentette lemondását, és két nappal később 12 év után távozott a hatalom éléről. Ez azonban korántsem oldotta meg a problémát, sőt inkább súlyosbította azt: a régi kurd politikai csoportok (KDP és a Kurd Hazafias Szövetség – PUK) és a pár éve formálódott ellenzéki erők között nem egyszer halálos kimenetelű összecsapásra került sor. A május 12-i választáson a kurd pártok közül a legjobban az immáron Barzáni unokaöccse által vezetett KDP szerepelt, mintegy 25 helyet szerezve, de a PUK is elégedett lehet a maga 18 mandátumával. Nem úgy mint a kurd ellenzéki pártok, akik egyáltalán nem fogadták el az eredményt, sőt, az elmúlt napokban fegyveresek szállták meg az egyik szavazati helyiséget, hogy az eredmény megváltoztatására kényszerítsék a helyi bizottságot.
Koalíciós játékok
A parlamenti választások után a legfontosabb kérdést a leendő iraki kormány összetétele jelenti. Ugyanis hiába a Szadr által vezetett koalíció gyűjtötte be a legtöbb szavazatot, a síita hitszónok nem jelöltette magát miniszterelnöknek. Ahhoz pedig, hogy kiválassza a neki megfelelő embert, szüksége van mások támogatása is. Már zajlanak az egyeztetések a kurd ellenzéki mozgalmakkal és a kisebb pártokkal, miközben a Fatah, a KDP és a Győzelem szintén igyekszik egy parlamenti tömböt létrehozni.
Ráadásul úgy tűnik, hogy egy dologban mindenképp konszenzus van a felek között. Ez pedig egy amerikaiak által bevezetett gyakorlat megszüntetése: a miniszterelnöknek síitának, a parlamenti elnöknek szunnitának, az államfőnek pedig kurdnak kell lennie, de ezt sokan a külföldi befolyás szimbólumaként értelmezik az országban, amelynek megszüntetésével lehet egy új korszakba lépni.
Lázas diplomáciai aktivitást váltott ki Donald Trump amerikai elnök döntése az iráni nukleáris egyezmény egyoldalú felmondásáról. Talán ez is volt a bejelentés egyik célja. Az iráni nukleáris egyezmény ugyanakkor féléves türelmi időt hagy a feleknek vagyis novemberig még nagyon sok minden történhet. Akár még Donald Trump is meggondolhatja magát.
Hosszú telefonbeszélgetésben egyeztetett az Iránnal kötött, s Donald Trump által felmondott nukleáris egyezmény sorsáról Angela Merkel német kancellár és Vlagyimir Putyin orosz elnök. Az amerikai elnök láthatóan véresen komolyan gondolta, hogy az USA-t kiviszi az egyezményből: új berlini nagykövete arra figyelmeztette a német vállalatokat, hogy ha novemberig nem hagyják el Iránt, akkor szankciókra kell számítaniuk az amerikai piacon.
Ez a nyugati együttműködés vége – állítják sokan Európában, de a német kancellár nem így gondolja.
Angela Merkel megpróbálja megmenteni az iráni nukleáris egyezményt oly módon, hogy Oroszországot és Kínát bevonva rádöbbenti Donald Trumpot arra, ezúttal túlságosan messzire ment.
A német, a brit és a francia külügyminiszter kedden találkozik az iráni diplomácia vezetőjével Brüsszelben. Merkel május 18-án Szocsiba repül, és ott Vlagyimir Putyinnal tárgyal. Mindenekelőtt arra akarja rábeszélni az orosz elnököt, hogy gyakoroljon nyomást Teheránra annak érdekben, hogy Trump döntése ellenére ne mondja fel az atomalkut.
Irán gazdaságilag nehéz helyzetbe kerül, ha az USA újra szankciókat alkalmaz vele és a vele kereskedő cégekkel szemben.
Ebben a tekintetben a hatodik aláíró fél, Kína – amely az iráni kőolaj legnagyobb vásárlója –kulcsszerepet játszik. Nemrég egy 600 milliárd dolláros, tíz évre szóló gazdasági együttműködési egyezményt írt alá Iránnal. Peking döntésétől tehát nagyon sok függ. Kína – amely számára prioritás az amerikai kapcsolat – Washingtonnal közvetlenül is tárgyal a kereskedelmi háború elhárításáról, Liu Ho, gazdaságért felelős kínai miniszterelnök-helyettes révén. Nyilván ezektől a tárgyalásoktól is függ, hogy Kína milyen álláspontot foglal el az iráni atomalku ügyében.
Pekingben ugyan bírálták Trump döntését, de kérdés, hogy hajlandóak-e a kínaiak egységfrontot alakítani az EU-val és Oroszországgal az Egyesült Államokkal szemben.
Mindenesetre – mint elemzésünkben megírtuk – az Egyesült Államok kihátrálása súlyos, de (egyelőre) nem végzetes csapást mért az iráni atomalkura. Az európai országok ugyanis jelezték, hogy semmi áron sem fogják veszni hagyni a megállapodást, még abban az esetben sem, ha emiatt nyíltan szembe kell menniük Washingtonnal.
Franciaország elnöke kapta idén a Charlemagne díjat. A Nagy Károly császárról elnevezett díjat minden évben annak nyújtják át Aachenben, ahol Charlemagne uralkodott, aki a legtöbbet tette az egységes Európáért. Merkel kancellár meleg szavakkal üdvözölte Emmanuel Macront, aki újra felvázolta reformterveit, melyekkel szemben „a nacionalizmus zenéje mind hangosabb Európában”. A célzás világosan Magyarországra és Lengyelországra vonatkozott.
Egységes szuverén Európára van szükség, mert
a megosztottság „olyan mint a lepra, egyre csak terjed”.
Macron nemcsak beszél a szuverén Európáról, de cselekszik is. Most Donald Trump amerikai elnök iráni döntése ellen mozgósít.
Nem vagyunk vazallusok! – hangsúlyozta Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter annak kapcsán, hogy Trump megfenyegette azokat a külföldi cégeket is, melyek befektettek Iránban az atomalku aláírása után. Ez olyan nagy európai cégeket érint mint a Total olajtársaság, az Airbus repülőgépgyártó közös európai óriásvállalat és a két nagy francia autógyár a Renault és a Peugeot.
Bruno Le Maire egyeztetett amerikai kollégájával, Steven Mnuchinnel, aki pontosította Trump fenyegetését: hat személy és három cég esik az USA szankcióinak hatálya alá Iránban. Ezek a forradalmi gárda vezetői illetve a hozzájuk tartozó cégek. Akik velük kapcsolatot tartanak fenn, büntethetők lesznek az amerikai felfogás szerint. Bruno Le Maire kérte az amerikai pénzügyminisztert, hogy az európai cégeket mentesítsék a szankciók alól, vagy legalább adjanak hosszabb határidőt. Steven Mnuchin udvariasan válaszolt, de Franciaország pénzügyminisztere úgy summázta a beszélgetést, hogy nincsenek illúziói a folytatást illetően.
Épp ezért Franciaország megkezdte az offenzívát: Jean-Yves Le Drian külügyminiszter kerek-perec kijelentette, hogy Európa nem fogja megfizetni Trump döntésének az árát. A negatív következményeket máris érzékeljük – hangsúlyozta a francia diplomácia vezetője, aki a Le Parisien című lapnak nyilatkozott.
Az olaj ára megy felfelé és a feszültség egyre fokozódik a térségben.
Jean-Yves Le Drian arra a légi háborúra célzott, mely Szíria felett zajlott Izrael és Irán között.
Párizsban nem lepődtek meg Trump döntésen, hiszen Macron elnök nemrég Washingtonban járt. Onnan azzal jött vissza: az USA valószínűleg kilép az iráni atomalkuból. Macron szerint ebben a helyzetben a közös európai fellépés a megoldás. Ennek megfelelően tanácskozásokat szerveznek a német és a brit külügy- illetve pénzügyminiszterek számára, hogy közös álláspontot dolgozzanak ki Trump szankciói ellen. (Franciaország, Nagy Britannia és Németország az a három EU tagállam, mely az USA-hoz, Oroszországhoz és Kínához hasonlóan aláírta az iráni atomegyezményt 2015-ben.)
A válaszcsapásra Párizsnak három konkrét ellenterve van – mondta Bruno Le Maire. Az első az, hogy
felmelegítik azt az EU-s törvényt, mely lehetővé teszi az amerikai szankciók elkerülését.
Ezt a kubai embargó elkerülésére fogadták el, de sohasem alkalmazták. Most Franciaország szerint itt az idő. A másik Macron elnök kedvenc ideája, a pénzügyi függetlenség az Egyesült Államoktól. Lehet ez Európai Valutaalap vagy bármi más, a cél az, hogy az EU megnövelje pénzügyi szuverenitását. A harmadik ellenterv az amerikai cégek európai ügyködésének alaposabb vizsgálata. Ennek is van előzménye, hiszen az Apple milliárdos adóhátralékot kényszerül befizetni, és a Google is hatalmas büntetést kapott Brüsszelben.
Az amerikai szankciókra válaszul nekünk is hasonlóképp kell cselekednünk – hangsúlyozta Franciaország pénzügyminisztere.
Putyin elnökkel együtt vett részt a Győzelem napi ünnepségeken Moszkvában Izrael miniszterelnöke. Benjamin Netanjahu egy nappal azután érkezett Oroszországba, hogy Trump elnök felmondta a nukleáris egyezményt Iránnal.
„73 évvel a náci Németország legyőzése után van egy állam, mely tagadja a zsidók jogát az önálló államra!”- jelentette ki Netanjahu, akinek az ősei Oroszországból érkeztek Palesztinába, ahol azután 70 éve megalakult az önálló Izrael állam.
Netanjahu büszkén emlékezett meg azokról a zsidó harcosokról, akik a szovjet hadseregben harcoltak a náci Németország ellen.
Izrael légiereje rendszeresen támadja Irán támaszpontjait Szíriában, melyeket orosz rakéták védelmeznek. Ezért az izraeli és az orosz katonák gondosan egyeztetnek, nehogy közvetlen konfliktusra kerüljön sor a két állam között. Az érdekellentét azonban fennáll: Oroszország Asszad elnököt támogatja Szíriában és ebben szövetségese Irán és a libanoni siita milícia, a Hezbollah. Izrael viszont esküdt ellensége Iránnak és Asszad elnök ellenfeleit támogatja Szíriában. A zűrzavaros helyzetben Netanjahu miniszterelnök igen fontosnak tartja az orosz kapcsolatot, ezért is látogat el gyakran Oroszországba.
Putyin elnök igyekszik megtalálni az egyensúlyt az Izraellel fennálló jó kapcsolat és az iráni szövetség között.
Minthogy Izrael és Irán a háború szélén áll, ezért Oroszországnak mind nehezebb megőrizni a semlegesség látszatát. Annál is inkább, mert Trump iráni döntése után minden eddiginél nagyobb a feszültség a Közel Keleten, Igaz, mind Netanjahu, mind Putyin régi motorosok – mindketten megszokták, hogy a szakadék szélén egyensúlyoznak…
Május 20-21-én tartják meg a G20 csúcstalálkozót Argentínában, és itt Szergej Lavrov orosz külügyminiszter tárgyalhat frissen kinevezett amerikai kollégájával, Mike Pompeóval.
Ezt maga Lavrov közölte az interfax orosz hírügynökséggel. Minthogy a két állam kapcsolatai a mélyponton vannak, ezért minden találkozó reményt nyújthat a javulásra.
Vlagyimir Putyin elnök, akit most iktattak be újabb hat évre, érvényes meghívóval rendelkezik a Fehér Házba – mondta az orosz diplomácia vezetője. Trump hívta őt meg, miután gratulált választási győzelméhez. Csak Trump ellen épp a túl szoros orosz kapcsolatai miatt folyik vizsgálat, ezért
a csúcstalálkozó időpontja teljesen bizonytalan.
A feszült közel-keleti helyzet miatt mindenképp szükség lenne amerikai-orosz eszmecserére, hiszen a két nagyhatalom vezérkari főnökei csak a konkrét katonai problémákat vitathatták meg nemrég Bakuban. Oroszország olyan rakétavédelmi rendszerrel látja el Szíriát, mely képes lelőni a támadó izraeli gépeket. Izrael hadügyminisztere úgy nyilatkozott, hogy az izraeli légierő ennek ellenére folytatja a támadásokat, még akkor is, ha a rakétákat kezelő orosz személyzet is veszélybe kerülhet.
készek megdönteni Bassár el Aszad szíriai diktátor rendszerét is.
Közben Donald Trump épp készül felmondani az Iránnal megkötött atomalkut. Irán jelenleg Oroszország oldalán áll, miközben az Egyesült Államok Izraellel és Szaúd Arábiával alkot szövetséget. A két oldal között több országban rendkívül kiélezett a helyzet. Lavrov és Pompeo találkozója enyhíthetne ezen, ha valóban létrejön.
We should distinguish between legitimate criticism and stereotypes that may create a reaction, which is of concern, says Israeli Ambassador to Hungary, Yossi Amrani in an interview with FüHü. He doesn’t want to judge the anti-immigration campaign of the Hungarian government, he states: every society should decide itself whether it accepts immigrants. Yossi Amrani says that Iran is a threat and Israel will take all possible measures, „diplomatic or others”, to preempt its excessive influence in Syria. He also talks about where he sees an opportunity to develop Israeli-Hungarian economic relations.
Yossi Amrani Photo: Embassy of Israel
Last summer, the two prime ministers talked about the development of the economic relationship between the two countries. Are the results already visible?
The two prime ministers made quite a breakthrough in the relationship between the two countries on different aspects. Some aspects will take more time and more effort to accomplish. Once you decide on stronger economic cooperation, then it is about creating the conditions for it.
You see the appointment of State Secretary László Palkovics as head of the Hungarian-Israeli Joint Economic Committee. He is a doer, he has been to Israel a few times since the Prime Minister’s visit,
he is exploring different aspects of cooperation, basically scientific and technological,
translated into joint ventures.
The Committee will meet in Hungary in May. So, this is one avenue of cooperation. Last week we hosted a 3-day Israeli visit of the V4 innovation working group. This is the second round of meetings, the aim is to expose the Israeli high-tech environment to the V4 countries. Now the V4 have to conclude among themselves on the priorities. My counterparts in the Ministry of Foreign Affairs and Trade are very optimistic.
On our own, we try to encourage Israeli businessmen to explore the possibilities of investment in Hungary. We are more engaged as an embassy, there is an active economic department, which has not existed in the past. I would not say that we would see immediate results in the volume of trade, this would take more time, but on the aspect of academic, technological, scientific cooperation we definitely see the beginning.
The high-tech sector, innovation is very strong in Israel. Do you think that this will be the main focus of the cooperation?
There are different aspects. There is TEVA, it is an Israeli company, which is active in the country, though it is still undergoing certain restructuring. There is NNG, which is owned by Israelis. There are major Israeli investments in real estate development in the country.
The opportunity to invest in Hungary exists.
A government has to identify where it sees the advantage of joint cooperation, a win-win for both countries.
It can be agriculture, there is ongoing cooperation on this field, a Hungarian group is going to Israel every year, Israeli know-how is implemented in the country. There is cooperation on water management, Hungary is a leading country in that aspect.
What we see as a major aspect is safe cities, smart mobility and high-tech. That’s where you see a potential of cooperation. And cyber, whether it is civilian or any other kind of cyber use. I can’t go into specifics, because things are in the making. But there is a process, a trend, and you have to nurture and support this trend, but there is a commitment on both sides.
There has been a great emphasis on tourism in recent years, in both direction. Is it still growing?
The numbers are very high. You can never figure out the exact number of Israeli tourists, because many Israelis, once they fly to Europe, are using EU passports, many Israelis hold double citizenship. We have figures of Israelis using Israeli passports. The numbers are close to 200,000 a year.
This is a high number. Even if you don’t have the exact figures, it is enough to walk on certain places in Budapest to hear Hebrew. So
the presence of Israeli tourism is very high here,
there are some Israeli hotels in the city as well.
Photo: Embassy of Israel
I think that the future is to deploy more Israeli tourists all over in the country. Now they spend their time in Budapest, they love Budapest, they love coming here, they like eating in local restaurants – Budapest is well known. But we are now trying to expose other parts of the country. Balaton comes as a priority, but not only Balaton, there is a direct flight between Debrecen and Tel Aviv. This part of the country, Debrecen, Nyíregyháza and maybe other destinations can also be important.
The number of Wizz Air and El Al flights to Budapest is a clear indication that this is a profitable direct line between the countries and there is a demand for that. We see more Israelis visiting Hungary, ten times if not more, than Hungarians visiting Israel. Over there we should see more progress.
In recent years there were several political campaigns in Hungary that, many people said, had anti-Semitic tones. For example, the campaign against George Soros. What do you think about this?
I am very careful with the use of the word anti-Semitism. I would recommend to anyone to think in advance what it means to be an anti-Semite. For me, and this is my definition, to be an anti-Semite is to hold certain views of the Jewish people and Israel. Having a view on a certain individual like me or anyone else does not constitute anti-Semitism.
You can have your views on certain people, you can have your criticism on Israel, as long as this criticism is not accompanied by anti-Semitic tones.
For me to have anti-Semitic tones means to generalize certain prejudices and superstitions about the Jews.
What about when an MP shares a photo on which a person’s name appears on a dead pig?
I would distinguish between criticism, which is legitimate, and the use of certain images and certain stereotypes, which may create a certain reaction, which is of concern. If someone takes a photo of a Jewish person, or someone of Jewish origin, and it is not necessarily the same, it is a question of how you identify yourself, so, if someone takes a picture which is identified with a known Jew and has it with a slaughtered pig, then I would call it insensitive, bad taste, lack of proper judgment.
I would be very afraid to call it anti-Semitic, but at the same time I have to be very honest and very clear:
once those things may repeat itself and once people understand that the overtone or the general tone may be inciting against Jews and bring different terrible images from the past, then this is a real danger and real threat to the society, beyond the question of anti-Semitism.
At the end we are all supposed to be quite educated about the past, about each other.
Also, many people say that the narrative of the campaign against the asylum-seekers resembles a certain narrative from the 30s. For example, when politicians are talking about a globalist enemy that has no home, speculates with money… What do you think about this?
I would not judge the anti-immigration campaign in Hungary or in any other country. We have to be clear about the definitions. There are labor immigrants and there are human rights refugees. Once you deal with human rights refugees, then I think it is a human responsibility to provide shelter, to find a solution to the misery of people.
Israel is also facing a challenge of illegal immigration. People, who seek “shelter” there, are they prosecuted in their own country? It is not always the case. Some of them left a certain country and walked thousands of kilometers through many other countries and then they asked asylum in Israel. By international law,
you can leave your country and ask for asylum, but you have to do it in the first country of destination.
When you travel to many different countries and settle where the economic situation and the standard of living is much better, then it is a tough choice for the society whether it is willing to absorb immigrants or not. It is like asking to host someone in your home. A country is your collective home. You should be the ones to decide about absorbing others. This is not racism, this is not about immigrants, it is protecting your way of life.
In general, how do you see: is anti-Semitism a problem in today’s Hungary?
Photo: Embassy of Israel
I don’t want to talk about today’s Hungary, I think all over the world numbers and incidents show that we see the ongoing terrible face of anti-Semitism. In Hungary you see that the government is very active and very sensitive to the concerns of the Jewish community. You see the government investing in Jewish life and Jewish history.
But at the same time people have certain opinions, certain views, that’s what the public opinion polls show, which harbor certain anti-Semitism.
Jewish people are safe in this country.
But we are not yet in a world, where bigotism, xenophobia and prejudices are erased. This is the case not just in Hungary, but in many countries in Europe.
We are close to the Holocaust day in April, and you ask yourself whether the lesson has been learned in this continent. Some of the immigrants who come to Europe introduce again anti-Semitic views. This is also something to think about.
There is a vibrant Jewish cultural life in Budapest, but less so in the countryside. I know that you have visited many places in Hungary, do you think that Jewish cultural life can have a revival in the countryside as well?
I think that there can be and there should be. And I think that
the different Jewish organizations in the country should cooperate in introducing Jewish cultural life in the countryside.
If we would like to dispel certain prejudices, then it is about sharing culture, not imposing views. It is either through education, but also through cultural cooperation. In this regard, together with ZsiFi, the Jewish Film Festival, we started a joint project of a Jewish-Israeli film week. Hopefully this year we will deploy the festival in five other cities, not only in Budapest. We started last year, but it was only on a low scale. This year we have higher expectations.
We have now an exhibition of Israeli art. Any time we can, we are trying to introduce Israeli culture to the countryside, but we need partners for that. More than what we have now.
Israel condemned the Polish Holocaust-law. Are there negotiations about it, or any development?
Israel considers Poland a key strategic ally, an important country within the EU and the Visegrad Group. We have strong cooperation in different aspects. There are now certain differences between the two governments on the respective Polish law.
Regardless of the Polish sensitivity, which we recognize,
there is a need to recognize Jewish and Israeli sensitivity.
The two governments decided to form an expert’s commission from both countries. Having in mind the good cooperation, the history of the relationship between the countries, it is very important that they committed themselves and engage in open exchange of views to better understand the sensitivities. Hopefully it would provide them and us with an insight that would allow us to resolve this crisis.
When we talk about Israel it is inevitable to talk about the war that goes on in Syria. There were reports that Israel helps certain rebel groups to keep Iran as far from the border as possible. But the Syrian government seems to be more and more powerful, and this also means that Iran’s influence in Syria is getting bigger. What is Israel’s point about it? Is there a red line?
Syria is a neighboring country and a country of instability of the last 8+ years. Israel has tried its best to keep itself out of the conflict in Syria, but we have certain strategic interest, security and diplomatic interest in that country.
You may remember that
Israel is offering medical help to the victims of the Syrian civil war,
hundreds, if not thousands of Syrians have been treated in Israeli hospitals. We do not want to take an active part in the political bickering among the different groups in Syria. We are fully aware of potential consequences of future instability in the country and the disintegration of the sovereign Syrian state, but
Syria cannot be a part of a certain Iranian axis. Israel will take all possible measures, whether they are diplomatic or others, to preempt such a scenario.
We engage in close contacts with different relevant players in the Syrian conflict, to make sure that the strategic balance in the region is not being jeopardized.
Iran is a threat.
The Iranian effort to expand its influence to neighboring countries creating a certain axis to the Mediterranean is an issue of concern.
The Hezbollah also gained strength in the Syrian war, and the terror group reportedly has thousands of missiles aimed at Israel. Is an upcoming war a possibility?
I am not a prophet, and I definitely don’t want to be a prophet of wars. There is a certain military situation, a risk assessment. We discussed Iran, this is also part of the risk assessment. Israel now enjoys a very close strategic cooperation with some of its Arab neighbors. This is an important development in the strategic perspectives of Israel.
Hezbollah is there.
Some people think Hezbollah is a political power, but I don’t know any other political power in the world with such a firepower and missiles power.
The statements made by Sheikh Nasrallah, the Secretary General of Hezbollah, echo the statements coming from Iran and are about shelling Israel, putting Israel on fire and so on.
Israel is a country that takes security very seriously.
We will not let Hezbollah or anyone else undermine normal life in Israel.
And Hezbollah knows it.
Speaking of the cooperation with Arabic countries, Iran is now a common enemy of Israel and Saudi Arabia. It was reported that there had been historic talks on high levels between the countries, Israeli generals gave interviews to Saudi media…
Retired generals…
Do you think that this process can eventually lead to peace treaties as well?
I recommend a historic perspective, as we are approaching landmark dates, April 19th will be the 70th jubilee of Israel’s independence. I don’t ask you to recall 1948, or even 1967 or 1973. I would just say that Israel is a very different country in 2018. A strong country.
Photo: Embassy of Israel
The strength of a country is not measured only by its military power, it is also judged by its economic power, by its place in the international community, by its spiritual and intellectual power. In 2018 Israel is very different than the Israel I was born into.
So, this is part of the change, and the other part is the legitimacy and the acceptance Israel is gaining in its own region.
It is not the invader any more.
It is not a group of colonialists moving to the Holy Land. Israel is a player, a part of the national security in many countries in the region. And this is a very important development that we should not ignore.
The cooperation, and I would not elaborate beyond that, between Israel and neighboring countries is on security matters.
The security of Israel depends on the security and stability in other countries. But we should also say that their security and stability depends on Israel’s cooperation.
So this is a win-win.
This is the development in the last few years. Basically the roots were in the Obama administration’s policy, the Iran agreement, but mostly it is the result of the developments in the region itself. There is an understanding that through cooperation you serve your own purposes much better.
Two, two and a half years ago several experts in Israel told me that there is a ceiling of cooperation because of the Palestinian issue. They also said that it is not the most important one for other Arabic countries, however, it is a symbolic one, so, there can’t be open cooperation between Israel and Arab countries unless it is solved somehow. Do you agree? Do you think that the two-state solution is still viable?
I believe in the two-state solution, I think it is Israel’s interest. I am not sure whether the Palestinians have this idea in their mind that we should develop into two separate political sovereign entities. For Israel the two-state solution is a must. We need to find a political resolution, and I am not sure we are getting close to there. So
I believe in the two-state solution, but I don’t know whether it is feasible in the immediate future.
On the question of a ceiling to Israel’s relationship with the region… In my career I have learnt not to accept any ceilings, any limits set by certain professionals. Shimon Peres used to say that professionals are very good in analyzing the past, they are not very good in foreseeing the future. I can understand the logic of those professionals you quoted, but this was true ten years ago. And we have seen progress.
Now, the question is what we expect. Open borders? Exchange of tourists? This is not what is on the agenda. The basics of bilateral relations are on it: economic, military, strategic cooperation and the cultural, people to people relations.
By my analysis, out of the four elements we are making a huge progress in the first three. Economic cooperation: gas, electricity, water, it is happening, it is infrastructure, it is life. Without that, there is no life. Military cooperation: I should not go into any further details, but you just need to watch the news. Strategic cooperation: we have discussed that Israel is stability for many countries, their stability is Israel’s stability.
The one element that is missing is the people to people relationship.
70 years after the war of independence, with the history of the region, this is something that may develop in the future. If you explore the history of the French-German relationship, and you see the chemistry between the leaders of the two states, the cultural cooperation, then let me remind you that this was not the case till the end of World War II. The world has changed. The world can change between Israelis and Arabs as well.
I don’t believe in ceilings, I believe in interests and in Realpolitik. We live now in an era when the leaders of most Arab countries are realistic, and they see the interest of their countries.
Does the acknowledgment of Jerusalem as Israel’s capital influence this process?
No, because it is the capital of Israel. Where else is the capital of Israel? Honestly, all those people, especially Europeans who criticize President Trump and say that he has derailed the peace process or hampered stability in the region, when they go to Israel, where do they visit? Which city do they hold their meetings in? Haifa? Afula? Jerusalem, where else, it is the capital.
For some reasons it is very difficult for some countries to recognize Jerusalem. Okay. But there is no other capital.
Különbséget kell tenni a jogos kritika és az aggodalomra okot adó reakciót kiváltó sztereotípiák emlegetése között, ezt mondta Izrael magyarországi nagykövete, Yossi Amrani a Független Hírügynökségnek adott interjúban. A menekültellenes kampány hangvételét nem akarta minősíteni, azt mondta: minden országnak magának kell eldöntenie, kit fogad be. Yossi Amrani beszélt arról is, hogy Irán fenyegetést jelent és Izrael „diplomáciai vagy más eszközökkel” is megakadályozza, hogy túlzott befolyása legyen Szíriában. Azt is elmondta, hol lát lehetőséget a magyar-izraeli gazdasági kapcsolatok fejlesztésére.
Yossi Amrani Fotó: Izraeli Nagykövetség
Tavaly nyáron a két miniszterelnök a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről beszélt. Vannak ennek már látható eredményei?
A két miniszterelnök áttörést ért el a két ország közötti kapcsolatokban, több tekintetben is. Ezek közül némelyiknek idő kell, hogy az eredmények látszódjanak. Ha valaki szorosabb gazdasági együttműködés mellett dönt, akkor ennek meg kell teremteni a feltételeit.
Ennek megfelelt Palkovics László államtitkár kinevezése a Magyar-Izraeli Gazdasági Vegyes Bizottság társelnökének. Ő egy cselekvő típus, többször is járt már Izraelben a miniszterelnök látogatása óta,
az együttműködés több területét feltérképezte, főleg tudományos és technológiai területen,
ahol közös vállalkozásokat is létre lehet hozni.
A bizottság májusban Magyarországon találkozik majd. Ez az együttműködés egyik útja. A múlt héten a V4-ek innovációs munkacsoportja járt egy háromnapos tanulmányúton Izraelben. Ez már a találkozók második köre, a cél az, hogy az izraeli high-tech ipart bemutassuk a visegrádi országoknak. Most a V4-eknek maguknak kell dönteniük a prioritásokról. A partnereim a Külügyi és Külgazdasági Minisztériumban nagyon optimisták.
A magunk részéről mi megpróbáljuk arra bátorítani az izraeli üzletembereket, hogy fedezzék fel a magyarországi befektetési lehetőségeket. Egyre aktívabb a nagykövetség ezen a területen, van egy gazdasági osztályunk, ami korábban nem létezett. Azt nem mondanám, hogy azonnal eredményeket látunk majd a kereskedelmi forgalomban, ehhez idő kell, de a tudományos és technológiai együttműködésnek már mindenképp látjuk a kezdeteit.
A high-tech szektor, az innováció nagyon erős Izraelben. Ez lehet az együttműködés fókuszában is?
Többféle terület van. Ott a TEVA, egy izraeli vállalat, amely aktív az országban, még ha most bizonyos átalakuláson is megy keresztül. Ott az NNG, amelynek szintén izraeli tulajdonosai vannak. Vannak komoly izraeli befektetések az ingatlanpiacon is.
Van lehetőség magyarországi befektetésekre.
Egy kormánynak azt kell felismerni, hol látja az együttműködés előnyeit, hogy win-win helyzet jöjjön létre.
Ez lehet a mezőgazdaság is, ezen a területen is van együttműködés, minden évben megy egy magyar csoport Izraelbe, az izraeli know-howt pedig alkalmazzák itt. Vízgazdálkodási együttműködés is van, ezen a területen Magyarország vezetőnek számít.
Ahol mi a legnagyobb lehetőséget látjuk, az a biztonságos városok, az intelligens mobilitás és a high-tech. Ezen a területen van együttműködési potenciál. És persze a kibernetika, akár a mindennapi használatban, akár más területen. Nem tudok részletekbe belemenni, mert ez még csak most alakul. De van egy folyamat, egy trend, amelyet ki kell használni és támogatni kell, és ehhez meg is van az elkötelezettség mindkét oldalon.
Az utóbbi időben komoly hangsúlyt fektettek a turizmusra is, ez továbbra is növekszik?
A számok nagyon magasak. Ugyan soha nem lehet pontosan tudni az izraeli turisták számát, mert sokan közülük, miután elrepülnek Európába, ott már az EU-s útlevelüket használják, sok izraeli ugyanis kettős állampolgár. Azokról az izraeliekről vannak adataink, akik izraeli útlevelet használnak. A számuk közelít az évi 200 ezerhez.
Ez egy magas szám. De még ha nincsenek is pontos adatok, elég Budapest bizonyos részein sétálni, hogy az ember héber nyelvű beszédet halljon. Tehát
nagy számban vannak itt izraeli turisták,
még izraeli hotelek is vannak a városban.
Fotó: Izraeli Nagykövetség
Azt gondolom, hogy a jövő az, hogy az izraeli turisták az ország más részeire is eljussanak. Most Budapesten töltik el az idejüket, szeretik Budapestet, szeretnek ide jönni, szeretnek a helyi éttermekben enni – Budapestet jól ismerik. De most azzal próbálkozunk, hogy az ország más részeit is megmutassuk. A Balaton az egyik prioritás, de emellett van közvetlen járat Debrecen és Tel Aviv között. Az országnak ez a része, Debrecen, Nyíregyháza és más úticélok is fontosak lehetnek.
A budapesti Wizz Air és El Al járatok száma egyértelmű jele annak, hogy ez egy jövedelmező útvonal, és igény van rá. Sokkal több izraeli jön Magyarországra, talán tízszer annyi, ha nem több, mint magyar Izraelbe. Ezen a téren lehetne fejlődés.
Az elmúlt években több olyan politikai kampány is volt Magyarországon, amelynek sokak szerint antiszemita felhangjai voltak, például a Soros György elleni kampány. Mit gondol erről?
Nagyon óvatos vagyok az antiszemitizmus szó használatával. Mindenkinek azt ajánlom, hogy előre gondolja meg, mint jelent, hogy valaki antiszemita. Szerintem, és ez az én saját definícióm, antiszemitának lenni annyit jelent, hogy valakinek bizonyos nézetei vannak a zsidó emberekről és Izraelről. Ha egy bizonyos egyénről gondol valamit, akár rólam, vagy bárki másról, az nem jelent antiszemitizmust.
Lehet valakinek véleménye egyes emberekről, lehet kritizálni Izraelt, egészen addig, amíg ezt nem kísérik antiszemita hangok.
Nekem az antiszemita hangok azt jelentik, hogy bizonyos, zsidókról szóló előítéleteket és babonákat általánosítanak.
Mi a helyzet akkor, ha egy parlamenti képviselő megoszt egy fényképet, amelyen egy ember neve egy megölt disznón tűnik fel?
Különbséget tennék jogos kritika és bizonyos képek, sztereotípiák használata között, amelyek olyan reakciót válthatnak ki, amely már aggodalomra ad okot. Ha valaki egy zsidó emberről, vagy egy zsidó származásúról, mert ez nem feltétlenül ugyanaz, attól függ, minek tekinti magát, tehát ha valaki készít egy képet, amelyet egy ismert zsidóval lehet összefüggésbe hozni, és ott van egy leölt disznó, akkor azt érzéketlenségnek, rossz ízlésnek és a megfelelő értékítélet hiányának nevezném.
Tartanék attól, hogy antiszemitának nevezzem, ugyanakkor nagyon őszintének és nagyon világosnak kell lennem:
ha ezek a dolgok megismétlődnek és az emberek úgy érzik, hogy ezek felhangja, vagy az általános hangvétel a zsidók ellen uszít, és felidéz különböző rettenetes képeket a múltból, akkor ez komoly, az antiszemitizmuson túlmutató veszély a társadalomra nézve.
Mindannyiunknak jól kellene ismernünk a múltat és egymást.
Sokan mondják azt is, hogy a menedékkérők elleni kampány hangvétele egy bizonyos 30-as évekbeli narratívára emlékeztet. Például amikor politikusok egy olyan globalista ellenségről beszélnek, amelynek nincs hazája, pénzzel spekulál… Erről mit gondol?
Nem akarom megítélni a magyarországi vagy más országbeli bevándorlásellenes kampányt. Tisztában kell lennünk a definíciókkal. Vannak gazdasági bevándorlók és emberi jogi menekültek. Amikor a menekültekről van szó, akkor humánus kötelesség menedéket biztosítani és megoldást találni más emberek szenvedésére.
Az illegális bevándorlással Izrael is küzd. Azokat az embereket, akik „menedéket” keresnek ott, üldözik a saját országukban? Ez nem minden esetben van így. Néhányan eljöttek egy bizonyos országból, több ezer kilométert mentek több másikon keresztül, és aztán menedékjogot kértek Izraelben. A nemzetközi jog szerint
bárki elhagyhatja az országát és kérhet menedéket, de csak abban az országban, ahova először megérkezik.
Ha sok más országon keresztül utazik, és ott telepedne le, ahol a gazdasági helyzet és az életszínvonal sokkal jobb, akkor a társadalom nehéz feladata eldönteni, hogy be akarja-e fogadni ezeket a bevándorlókat vagy nem. Ez olyan, mint valakit arra kérni, hogy fogadjon be mást az otthonába. Az ország egy közös otthon. Az ott lakóknak kell eldönteni, hogy befogadnak-e másokat. Ez nem rasszizmus, ez nem a bevándorlókról szól, hanem az életstílus védelméről.
Általánosságban hogy látja, az antiszemitizmus problémát jelent ma Magyarországon?
Fotó: Izraeli Nagykövetség
Nem akarok a mai Magyarországról beszélni, azt gondolom, hogy a számok és incidensek az egész világon azt mutatják, hogy az antiszemitizmus szörnyűsége továbbra is létezik. Magyarországon a kormány nagyon aktív és nagyon érzékeny a zsidó közösség aggodalmaira, látni azt is, hogy támogatja a zsidó életmódot és történelmet.
Ugyanakkor vannak olyan emberek, akiknek bizonyos véleményük, nézeteik vannak, amelyek antiszemitának tekinthetők, ezt mutatják a közvélemény-kutatások.
A zsidó emberek ebben az országban biztonságban vannak.
De még nem élünk olyan világban, amelyből eltűnt a bigottság, az idegengyűlölet, az előítéletek. Ez nem csak Magyarországon van így, hanem sok más európai országban is.
Közel vagyunk az áprilisi Holokauszt Emléknaphoz, és mindenki megkérdezheti, hogy a kontinens megtanulta-e a leckét. A most Európába érkező bevándorlók egy része megint csak antiszemita nézeteket hoz magával. Ezen is el kell gondolkodni.
Budapesten pezsgő zsidó kulturális életről beszélhetünk, de ez kevésbé igaz a vidékre. Tudom, hogy Ön már az ország sok részén járt, mit gondol, vidéken is újjáéledhet a zsidó kulturális élet?
Szerintem újjáéledhet és újjá kellene élednie. Azt is gondolom, hogy
az ország különböző zsidó szervezeteinek együtt kellene működniük, hogy vidéken is legyen zsidó kulturális élet.
Ha el akarunk oszlatni bizonyos előítéleteket, akkor az a kultúra megismertetésével történhet, nem egyes nézetek másra kényszerítésével. Történhet ez az oktatáson keresztül, de a kulturális együttműködésen keresztül is. Ezért kezdtünk a ZsiFi-vel, a Zsidó Filmfesztivállal közösen egy projektet, a Zsidó-Izraeli Filmhetet. Remélhetőleg idén öt másik városban is meg tudunk ezzel jelenni, nem csak Budapesten. Tavaly kezdtük ezt, akkor még csak kisebb mértékben, de idén sokkal nagyobbak az elvárásaink.
Van egy kiállítás is, az izraeli művészetről. Amikor csak lehetőségünk van rá, meg akarjuk mutatni az izraeli kultúrát a vidéknek is, de ehhez partnerekre lenne szükség. Többre, mint amennyi most van.
Izrael elítélte a lengyel holokauszt-törvényt. Vannak erről tárgyalások, vagy bármilyen fejlemény?
Izrael számára Lengyelország egy fontos stratégiai szövetséges, fontos ország az EU-n és a visegrádi csoporton belül is. Sok területen szorosan együttműködünk. Most vannak bizonyos nézetkülönbségek a két kormány között az említett törvényről.
Eltekintve a lengyel érzékenységtől, amit elismerünk,
arra is szükség lenne, hogy elismerjék a zsidók és izraeliek érzékenységét is.
A két kormány úgy döntött, hogy létrehoz egy szakértői bizottságot, mindkét ország részvételével. A jó együttműködést és a kapcsolatok történetét észben tartva nagyon fontos, hogy elkötelezték magukat a nyílt eszmecsere mellett, hogy ezeket az érzékeny területeket jobban megértsék. Remélhetőleg ez nekik és nekünk is segít, hogy megoldhassuk ezt a válságot.
Ha Izraelről beszélünk, akkor elkerülhetetlen, hogy megemlítsük a szíriai háborút. Voltak olyan hírek, amelyek szerint Izrael egyes felkelőcsoportokat támogat, hogy Iránt olyan távol tartsa a határaitól, amennyire csak lehetséges. De a szíriai kormány egyre erősebbnek tűnik, ami azt is jelenti, hogy az iráni befolyás is nő az országban. Mit gondol Izrael erről? Van egy határ?
Szíria szomszédos ország, és több mint nyolc éve instabil. Izrael mindent megpróbált, hogy távol tartsa magát a konfliktustól, de vannak bizonyos stratégiai, biztonsági és diplomáciai érdekeink az országban.
Talán emlékszik, hogy
Izrael orvosi segítséget nyújt a szíriai háború áldozatainak,
szíriaiak százait, ha nem ezreit kezelték izraeli kórházakban. A különböző szíriai csoportok közötti politikai civakodásban nem akarunk aktív szerepet vállalni. Tökéletesen tisztában vagyunk az ország jövőbeli instabilitásának és a szuverén szíriai állam szétesésének politikai következményeivel, de
Szíria nem lehet egyfajta iráni tengely része. Izrael minden eszközzel, diplomáciaival vagy másokkal, meg fogja akadályozni, hogy egy ilyen forgatókönyv megvalósuljon.
Szoros kapcsolatban vagyunk a szíriai konfliktus különböző releváns szereplőivel, hogy biztosítsuk: nem kerül veszélybe a stratégiai egyensúly a régióban.
Irán egy fenyegetés.
Aggodalomra ad okot az iráni törekvés, hogy kiterjesszék befolyásukat a szomszédos országokra és így egyfajta tengelyt hozzanak létre a Földközi-tengerig.
A Hezbollah is megerősödött a szíriai háborúban. A terrorszervezetnek jelentések szerint több ezer, Izraelre irányított rakétája van. Lehetséges egy háború a jövőben?
Nem vagyok próféta és semmiképp nem akarok a háború prófétája lenni. Van egy katonai helyzet, egy kockázatelemzés. Beszéltünk Iránról, ez is a kockázatelemzés része. Izrael most nagyon szoros stratégiai együttműködést tud folytatni néhány arab szomszédjával. Ez Izrael stratégiai kilátásait tekintve nagyon komoly fejlemény.
A Hezbollah jelen van.
Néhány ember azt gondolja, hogy a Hezbollah politikai erő, de nem tudok a világon egyetlen más politikai erőről sem, amelynek ekkora tűzereje és ennyi rakétája lenne.
Azok a kijelentések, amelyeket Naszrallah sejk, a Hezbollah főtitkára tett, Iránt visszhangozzák, és arról szólnak, hogy Izraelt le kell bombázni, tűzbe kell borítani és így tovább.
Izrael egy olyan ország, amely nagyon komolyan veszi a biztonságot.
Nem fogjuk megengedni a Hezbollahnak, vagy bárki másnak, hogy lehetetlenné tegye a normális életet Izraelben.
És ezt a Hezbollah is tudja.
Ha már az arab országokkal való együttműködésről beszélünk, Irán most közös ellensége Szaúd-Arábiának és Izraelnek. Beszéltek arról, hogy történelmi, magas szintű tárgyalások voltak a két ország között, izraeli tábornokok nyilatkoztak szaúdi médiumoknak…
Nyugalmazott tábornokok…
Mit gondol, lehet, hogy ez a folyamat esetleg békeszerződéshez is vezet majd?
Azt javaslom, hogy nézzük ezt történelmi távlatból, hiszen fontos dátum közeleg, április 19-én ünnepeljük Izrael függetlenségének 70. évfordulóját. Nem kérem, hogy gondoljon vissza 1948-ra, vagy 1967-re vagy 1973-ra. Csak annyit mondok, hogy Izrael 2018-ban egy teljesen más ország. Egy erős ország.
Fotó: Izraeli Nagykövetség
Egy ország erejét nem csak a katonai erőn lehet mérni, hanem a gazdasági erején, a nemzetközi közösségben elfoglalt helyén, a spirituális és szellemi erején is. A 2018-as Izrael egy teljesen más ország, mint amelyikben én születtem.
Ez is a változás része, és ugyancsak ennek része a legitimáció és elfogadottság, amelyet Izrael egyre inkább elnyer a saját régiójában.
Most már nem Izrael a hódító.
Már nem egy csoport gyarmatosító, aki a Szentföldre költözik. Izrael a nemzetbiztonság része a régió sok országában. És ez egy olyan fejlemény, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagynunk.
Az Izrael és a szomszédos országok közötti együttműködés, és ezt nem fejteném ki bővebben, biztonsági területen zajlik.
Izrael biztonsága más országok biztonságán és stabilitásán múlik. De azt is el kell mondani, hogy az ő biztonságuk és stabilitásuk Izrael együttműködésén múlik.
Szóval ez egy win-win helyzet.
Ez az elmúlt évek fejleménye. A gyökerei az Obama-kormány politikájában voltak, az Iránnal kötött alkuban, de leginkább a régió saját fejlődésének az eredménye. Sokan megértették, hogy az együttműködés sokkal inkább szolgálja az ő saját érdekeiket is.
Két, két és fél évvel ezelőtt Izraelben több szakértő is azt mondta nekem, hogy van egy plafonja az együttműködésnek, a palesztin kérdés miatt. Azt is mondták, hogy bár nem ez a legfontosabb kérdés más arab országoknak, de szimbolikus ügyről van szó, és ezért addig nem lehet nyílt együttműködés Izrael és arab országok között, amíg ezt valahogy meg nem oldják. Egyetért ezzel? Mit gondol, a kétállami megoldás továbbra is lehetséges?
Én hiszek a kétállami megoldásban, szerintem ez Izrael érdeke. Abban nem vagyok biztos, hogy a palesztinoknak is az jár a fejükben, hogy két különálló, szuverén politikai egységgé kellene fejlődnünk. Izrael számára a kétállami megoldás kötelező. Politikai megoldást kell találnunk, és nem vagyok biztos benne, hogy mostanában közelebb kerülünk hozzá.
Hiszek a kétállami megoldásban, de nem tudom, hogy a közeljövőben megvalósítható-e.
Arról, hogy van-e plafonja Izrael regionális kapcsolatainak… A karrierem során azt tanultam meg, hogy ne fogadjak el semmilyen plafont, amelyet egyes szakértők állítanak fel. Simon Peresz mondta azt, hogy a szakértők nagyon jók abban, hogy a múltat elemezzék, de abban nem annyira, hogy előre lássák a jövőt. Megértem azoknak a logikáját, akiket idézett, de ez tíz éve volt igaz. És azóta láttunk fejlődést.
Most az a kérdés, mit várunk el. Nyitott határokat? Turisták látogatását? Nem erről beszélünk mostanában. A bilaterális kapcsolatok alapjairól tárgyalunk: gazdasági, katonai és stratégiai együttműködésről és kulturális, emberek közötti kapcsolatokról.
Az én értékelésem szerint a négyből három területen komoly előrelépést értünk el. A gazdasági együttműködésnél a gáz, az elektromosság, a víz területén van ilyen, ez az infrastruktúra, ez jelenti az életet. Enélkül nincs élet. A katonai együttműködésről nem kellene részletekbe belemennem, de elég, ha követik a híreket. A stratégiai együttműködéssel kapcsolatban beszéltünk arról, hogy Izrael jelenti a stabilitást sok más országnak, az ő stabilitásuk pedig Izraelét.
Egy olyan elem van, ami hiányzik, az emberek közti kapcsolat.
70 évvel vagyunk a függetlenségi háború után, ismerve a régió történelmét, ez egy olyan dolog, ami talán a jövőben fejlődik majd. Ha megnézzük a francia-német kapcsolatokat, látjuk a kémiát a két ország vezetői között, hogy van kulturális együttműködés; de hadd emlékeztessem arra, hogy egészen a második világháború végéig nem ez volt a helyzet. A világ megváltozott. A világ az izraeliek és az arabok között is változhat.
Nem hiszek plafonokban, érdekekben és reálpolitikában hiszek. Egy olyan korban élünk, amikor a legtöbb arab ország vezetői realisták és látják a saját országuk érdekeit.
Jeruzsálem Izrael fővárosaként való elismerése befolyásolja ezt a folyamatot?
Nem, mert ez Izrael fővárosa. Hol máshol lenne? Őszintén, mindazok, főleg európaiak, akik kritizálták Donald Trumpot és azt mondták, hogy megakasztotta a békefolyamatot és veszélybe sodorta a régió stabilitását, amikor Izraelbe mennek, hova látogatnak? Hol tartják a találkozóikat? Haifában? Afulában? Jeruzsálemben, hol máshol, hiszen ez a főváros.
Bizonyos okok miatt több országnak nagyon nehéz Jeruzsálemet elismerni fővárosnak. Rendben. De akkor sincs másik főváros.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
