Kezdőlap Címkék Hiller

Címke: Hiller

Hiller, a strucc

Megjelent december 10-én az Azonnalin egy terjedelmes interjú Hiller Istvánnal, az Országgyűlés MSZP-s alelnökével, korábbi pártelnökkel és oktatási miniszterrel.

Sok mindenről esett szó benne, és amikor a kormánypárti politikusokkal való kapcsolatáról kérdezték, Hiller elárult valamit, amiről a nyilvánosság eddig semmit sem tudott, de ami bekerült az interjú fenti internetes megnevezésébe.

Idézem:
Orbán Viktorhoz is odamehetne?
Micsoda kérdés ez?
Akkor oda szokott menni hozzá beszélgetni?
Igen.
És Orbán nyitott is erre?
Igen. Van olyan fórum, amin részt veszek alelnökként, és ott beszélünk. (…) De az előző kérdésben – jogosan – benne van minden, ami annyira jellemző a mai politikai viszonyokra. Önök azt kérdezték, hogy valójában egy országgyűlési képviselő odamehete az ország miniszterelnökéhez, és beszélhet-e vele. Na, pont az a baj, hogy ez rendkívüli. Többek között ez az, ami miatt változtatni kell.
Azért is kérdezzük, mert a kritikusai szerint Orbán nem hallgat senkire, nem beszél senkivel, csak a saját oldalán azzal a pár emberrel, akivel körbeveszi magát.
Napi aktuális ügyekről nem beszélünk. Az országunkat hosszabb távon érintő ügyekről inkább. Ott elmondom a véleményemet.”
Másnap Hiller az Egyenes Beszédben is nyilatkozott, és ott megismételte az információt:

„van egy bizonyos fórum, ahol beszélünk, és ott elmondom a véleményemet.

… Ez egy meghatározott testület, ahol többen vagyunk. Én egyébként ott alelnökként veszek részt, és, ne gondolja, hogy mást mondanék neki négyszemközt, mint amit mondok akárhányszemközt. De az, hogy Magyarországon ez ma rendkívüli, ez a legsajnálatosabb. Én nem teszek le arról, hogy ezt megváltoztassuk, és ez nyilván nem egy egyéni, és nem pillanatnyi feladat. Hogy mindenkori ellenzék és mindenkori kormány a vélemények különbözőségének megtartása mellett, és annak ütköztetésével olyan kapcsolatban legyen, hogy tudjon egymással beszélni.”
Mielőtt még ez szóba került volna, a műsorvezető megkérdezte tőle: amikor a többi MSZP-s – valamint DK-s és a Párbeszéd-frakcióban ülő – képviselő fekete maszkban szavazott a kulturális törvényről, ő miért nem vett fel maszkot. Nem először járt el a többiektől eltérően: egy évvel ezelőtt a „rabszolgatörvény” elleni tiltakozó akciótól is távol tartotta magát. Már akkor elmondta: megbeszélte a többiekkel, hogy ő mint országgyűlési alelnök, akit az egész Országgyűlés választott meg a tisztségre, másképpen jár el. Ugyanez volt most is az indok. Amikor pedig arról kérdezik, hogy hogyan érvényesíthet ülést vezető alelnökként olyan szabályokat – az országgyűlési törvény és a házszabály fideszes átírásának következményeit –, amelyeket nem szavazott meg, mert nem ért velük egyet, így válaszol: „amikor a pulpituson ülök, nem egy pártot képviselek, hanem az Országgyűlés egészét, ezért be kell tartatni azt, amit a többség elfogadott”. Majd hozzáteszi: „Persze azért vannak stílusbeli különbségek.”
Ezzel a dolog nincs elintézve.

A magyar demokrácia húsz évében az ülésvezető elnököknek, akár kormánypártiak voltak, akár ellenzékiek, könnyű dolguk volt: a házszabály konszenzussal született, ők is megszavazták.

Mint ahogy alapjában véve konszenzust tükrözött a politikai élet egészét szabályozó köztársasági alkotmány is. Ma azonban gyökeresen más a helyzet: a Fidesz egyedül alkotta meg a maga alaptörvényét, országgyűlési törvényét és házszabályát. Vajon vállalhatja-e ellenzéki politikus, hogy parlamenti alelnökként, bizottsági elnökként vesz részt annak érvényesítésében? Ez messze nem stíluskérdés.
Amikor Hiller a fideszes hatalomgyakorlás elleni tiltakozásokkor másképpen viselkedik, mint frakciótársai, akkor azt a sajátos pozíciót juttatja kifejezésre, amelyet alelnöki szerepvállalásához igazodva kialakított magának: ő némiképp a kormány és az ellenzék közötti antagonizmus fölött igyekszik állni. Ismételten arra hivatkozik: nem normális, hogy kormányoldal és ellenzék között nincs Magyarországon beszélő viszony. Ez a hivatkozása akkor lenne jogos, ha Magyarországon demokrácia lenne.
Emlékszem egy régi fényképre a Spiegelből, ahol Kohl kancellár és Vogel akkori szociáldemokrata elnök sétál együtt és beszélget a Bundestag parkjában (még Bonnban), és sok olyan epizódot is láttam a német televízióban, amikor Merkel kancellár az ülésteremben odamegy egy ellenzéki (hol zöld, hol szociáldemokrata vagy liberális) vezetőhöz, ezt–azt megbeszélni. Csakhogy ott demokrácia van, kormány és ellenzék között alkotmányos partnerség áll fönn. Nálunk is így volt ez 2010 előtt, és nálunk is voltak hasonló beszélgetések. A parlament a kormánypárté is volt és az ellenzéké is, a Házbizottságban rendszeresen egyet tudtak érteni arról, hogy mi történjék a parlamenti ülésen, miközben persze ellentétesen szavaztak.
Ma azonban nem ez a helyzet.

A Fidesz az alkotmányos partnerségnek már ellenzékben véget vetett, ma a parlamentet csak sajátjának tekinti, száműzte belőle a konszenzust.

Nem egyszerűen az oktatáspolitikája rossz, amiről Hiller helyesen beszél, nemcsak feudális viszonyokat épít, amit szintén helyesen lát Hiller, hanem felszámolta a demokratikus jogállamot, megszüntette kormány és ellenzék alkotmányos partnerségét, önkényuralmat épít.
Aki egyszer egy óra hosszat hallgatta Kövér László ülésvezetését, annak nem lehet efelől kétsége.

Maga Orbán a demokratikus jogállam felszámolásának irányítója és első számú felelőse. Aki ezzel a folyamattal a demokrácia híveként szemben áll, az nem ülhet le rendszeresen Orbánnal titokban, a választók háta mögött politikáról beszélgetni. A véleményét Orbánnak a parlament nyilvánossága előtt, napirend előtt vagy azonnali kérdésben, és nem titkos politikai összejövetelen kell elmondania.

Amikor Hiller úgy tesz, mintha olyan viszonyok lennének Magyarországon, amikor a demokrata politikus, aki történetesen országgyűlési alelnök, leülhet az önkényuralom fejével zárt körben beszélgetni, akkor struccként viselkedik, aki homokba dugja a fejét a politikai realitás, az Orbán-rendszer önkényuralmi valósága elől.
Továbbá: az önkényuralmi rendszer Országgyűlésében demokrata politikus nem vállalhatja, hogy országgyűlési alelnökként (vagy jegyzőként, bizottsági elnökként, alelnökként) érvényesíti a hatalmi párt által egyoldalúan hozott szabályokat.
Nem tudhatjuk, hogy Hiller tényleg nem érti, hogy az önkényuralom gyakorlói és a velük szemben állók közötti viszony nem írható le „a mindenkori kormány és a mindenkori ellenzék” demokráciában szokásos viszonyaként, vagy önmagát is becsapja, amikor azt hiszi, hogy parlamenti alelnökként eljátszhat egy partneri szerepet. Az első esetben intellektuális, a második esetben morális gyengeséggel állunk szemben. Egyik esetben sem alkalmas arra, hogy az önkényuralom ellenzékében játsszon fontos szerepet. Sokszor éri az a vád a parlamenti ellenzéket, hogy szerepvállalásával az Orbán-rendszert erősíti. Általában véve ezt nem mondanám, de Hiller szerepvállalására igaznak tartom.

Lapszem 2018. január 29.

0

Ma az Adélok ünneplik a névnapjukat. Méghozzá egy szokatlanul meleg januári napon, hiszen a hőmérséklet csúcsértéke 8 és 14 fok között alakul, s késő estére is csak 2 és 7 fok közé hűl le a levegő. De azért nem lesz ez sem fenékig tejfel – sok napsütés nem várható, inkább borús időre kell számítani, helyenként köddel, s gyenge esővel. Nézzük, miről írnak a mai lapok!

Magyar Nemzet – Furcsa pályázatok a NAV-vezető választókerületében

Egyforma pályázatok, csomagban megszavazott támogatások Tállai körzetében – címmel jelent meg a Magyar Nemzet terjedelmes összeállítása arról, hogy nem sokat vacakoltak a pályázatírással Tállai András, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal fideszes vezetőjének választókerületében Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A lap kiderítette, hogy Ónod, Mályi, Hejőszalonta és a Mezőkövesdi Zsóry SE – amelynek Tállai a társadalmi elnöke – szinte szóról szóra megegyező pályázattal nyert az Európai Unió terület- és településfejlesztési programjának (TOP) forrásaiból. Ráadásul a Mezőkövesdi Zsóry SE: az NB I-es labdarúgócsapatot is fenntartó egyesület egy olyan pályázaton – a helyi identitás és kohézió erősítésére – nyert 39,5 millió forintot, amelyre kizárólag önkormányzatok pályáztak (19 nyertes konzorcium között egymilliárd forintot osztottak szét). Tállai klubja konzorciumvezetőként jutott támogatáshoz, partnerei a város önkormányzata és a helyi Közkincstár kulturális egyesület.

A  pályázatokat felügyelő hivatali szakember nem is tudott arról, hogy nyertek, sőt, arról sem, hogy egyáltalán jelentkeztek a kiírásra. Azt állította ugyanis, hogy bár megírták a pályázatukat, végül nem adták be. Az egyesület ügyvezetője pedig azzal hárította el a lap megkeresését, hogy ha mondanivalója lesz, majd nyilatkozik, de akkor sem ennek a lapnak.

A Tállai András körzetéhez tartozó pályázók annyira nem adtak a látszatra, hogy a szövegegyezésen kívül minden településen közlekedésbiztonsági programokra pályáztak, amelyet mindenhol pontosan ugyanúgy szerveznének meg.

A lap emlékeztet arra, hogy a Békés megyében korábban elnyert pályázatok is hasonló belterjességről árulkodnak.

Tavaly december végén sok azonos tartalmú pályázat miatt a Miniszterelnökség leállított egy vidékfejlesztési pályázatot. A rendőrség pedig mesterséges környezet megteremtésének gyanúja miatt indított nyomozást.

Népszava – Habony ügyvédje és egy belügyi közbeszerzés

Nemzetbiztonsági szempontból kényesnek tűnő belügyi közbeszerzésnél is felbukkant a Habony Árpádhoz köthető Kovács Loránd ügyvéd – tudta meg a Népszava.

A Belügyminisztérium 2015-ben kiírt egy közbeszerzési eljárást, amelyen bűnözők, terroristák megfigyelésével kapcsolatos adatok tárolásához akartak különleges technológiai kémkedési technikák ellen is védett számítástechnikai eszközöket beszerezni. A belügy a lap megkeresésére szűkszavúan válaszolt az ügyben, de úgy tűnik, a közbeszerzés eredetileg kiírt formájában a beszerzés dokumentációját – a Habony Árpád ügyvédjeként ismertté vált – Kovács Loránd irodájában tárolták volna. A közbeszerzésen Kovács Lorándot, illetve ügyvédi irodáját jelölték meg kapcsolattartási pontként.

Kovács Lóránd az utóbbi szűk hat évben húsznál is több, zömében a fővároshoz kötődő közbeszerzésnél volt a kiíró kapcsolattartási pontja. Kovács és Habony Árpád kapcsolatáról is írt már a lap, s több sajtóhír is foglalkozott vele.

A lap részletesen leírja, hogy milyen áttéten keresztül működött ez a kapcsolat, majd rámutat: az pedig az ügy kényességét ismerve különösen pikáns, hogy noha Habony és érintett rokonai rendre cáfolták, hogy közük lenne hozzá, egy, az Átlátszónak adott interjúban az Aranykéz utcai robbantás felbujtójaként 13 évre ítélt Portik Tamás úgy emlegette a tanácsadó hozzátartozóit, mint akikkel kapcsolatban állt. Portik történeteiben Habony neve mellett Pintér Sándor belügyminiszteré is felbukkant.

A közbeszerzési kiírást végül a határidő lejárta előtt egy nappal visszavonta a belügy. Az biztos, hogy nem az érdeklődés hiányában, a hirdetmény szerint a sztornóról ugyanis tájékoztatták a bejelentkező gazdasági szereplőket is. Később a beszerzést már hirdetmény nélkül írták ki nagyon hasonló tartalommal; az eredményről szóló értesítésben viszont már nem szerepelt a Habony-ügyvéd neve. Ez azonban még nem feltétlenül jelenti azt, hogy Kovács Lorándnak nem volt szerepe a megismételt közbeszerzésben.

Kérdéseinkre az ügyvéd csak „nem a nyilvánosságnak szánt” választ küldött, a Belügyminisztérium pedig értésünkre adta: nem közölnek a nyilvános értesítőkből kihámozható adatokon túli részleteket.

Magyar Idők – Hiller István nem ír alá megállapodást a Jobbikkal

A választmány elnökeként az aláírásom nélkül nincsen érvényes szövetségi politika. Az én kezem pedig nem fog aláírni együttműködést a Jobbikkal – jelentette ki a lapnak adott interjúban Hiller István. Az Országgyűlés MSZP-s alelnöke egy lassan, de egyre gyorsuló ütemben tisztuló képet lát, az ellenzék kimozdult a holtpontról. Az a választó, aki már eldöntötte, hogy elmegy szavazni, de azt még nem, hogy kire, most valódi alternatívát láthat ebben a szövetségben.

Április 8-a ismét nyitott kérdés.

A korábban elveszített szavazók százezrei most térnek vissza hozzájuk – mondta, hozzáfűzve: ez a tény többet számít, mint a régről előhúzott mondatok – reagált arra  felvetésre, miért Karácsony Gergellyel és nem egy szocialista miniszterelnökjelölttel futnak neki a választásoknak.

Arra felvetésre, hogy Gyurcsány Ferenc célja 2018-ban nem a kormány leváltása, hanem hogy maga alá gyűrje a baloldalt, mindenekelőtt az MSZP-t Hiller úgy reagált: nekem ez a kormány, ez a rendszer az ellenfelem, aminek a leváltásán dolgozom. Nem azzal foglalkozom, hogy mi Gyurcsány Ferenc vélt vagy valós törekvése, hanem azzal, hogy az MSZP–Párbeszéd-szövetség erősödjön.

Kifejtette hogy ma már nem működik az a konglomerátum, amit balliberális értelmiségnek neveztek. Van baloldali és van liberális értelmiség. Leszögezte: nem lesz együttműködési megállapodás a Jobbikkal. Helyi megállapodásokról sem tudok, és nem is tanácsolná senkinek.

Azt nem tekintem szövetségi politikának, ha az MSZP jelöl vagy támogat valakit, akit tőle függetlenül más párt is támogat a saját jogán. Állítom, hogy Ózdon és Salgótarjánban sem volt háttéralku, az emberek változást akartak.

A politikai siratóasszony szerepét magukra vállalóknak azt üzente, hogy egy ideig nyugodtan takarékra tehetik a könny­zacskóikat: az MSZP-nek és ennek a szövetségnek van jövője.

Magyar Hírlap –  Farage: Az unió célja az asszimiláció

A Magyar Hírlap interjút közöl a Brexit élharcosával: Nigel Farage brit politikus, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (UKIP) volt elnöke szerint az Unió jelenlegi formájában tartományokká alacsonyítja tagállamait, és a nagyok mindig legyőzik a kicsiket. Merkel, Juncker, Macron, Verhofstadt – mind ugyanazt mondja. Az Európai Egyesült Államokat akarják felépíteni, egy egységes Európát, még csak nem is egy föderálisat. A korlátozott szuverenitásról szóló Brezsnyev-doktrína a prágai tavasz után – ez ma Európa.

Szerinte egy ponton ugyanazt a vitát fogják Magyarországon lefolytatni a jövőjükről, mint a britek. Tény: nem lehetnek egyszerre autonóm, független, demokratikus nemzetek és tagjai ennek az Európai Uniónak.

„Orbán Viktor ötévente eljön az EP-be, durvák vele, őket egyszerűen nem érdekli, amit mond.

Soros kapcsán kifejtette, hogy soha a politika világában nem láttunk még politikai nyomásgyakorló csoportot ennyi pénzzel, mint amennyivel a Nyílt Társadalomért Alapítványoknak rendelkeznek.

Soros le akarja rombolni a nemzetállamot, le akarja rombolni a család egységét, minden olyan normát, amit a nyugati társadalomnak tulajdonítunk. Élet-halál harcot vív a magyar miniszterelnökkel.

Szerintem az emberek többsége nem is érti, milyen mértékű ennek az embernek a hálózata, és mekkora pénz van mögötte. Óriási propagandaháború zajlik. Korábban rámutattam, hogy Sorosnak kétszázhuszonhat barátja van az EP-ben, kértem őket, hozzák nyilvánosságra elkötelezettségük mértékét. Persze nem kaptam egy választ sem. Szóval Soros valós probléma, nem csak Magyarországnak, hanem sokkal szélesebb értelemben. Nagy ellensége George Soros a nemzetállamnak és a zsidó-keresztény kultúrának.

Karácsony Gergely is felszólalt az MSZP programbemutató nagygyűlésén

0

Az MSZP választási programjának fő üzeneteként jelölte meg Molnár Gyula pártelnök azt, hogyan lesz negyedik magyar köztársaság.

A párt szombati budapesti programbemutató nagygyűlésén a politikus azt is hangoztatta: készen állnak arra, hogy a változást akarók szövetségét létrehozzák és programjuk a változás programja legyen.

Molnár Gyula azt is jelezte: kitart amellett, hogy

közös jelöltek legyenek a választókörzetekben, közös listán induljanak a választáson és legyen közös miniszterelnök-jelöltjük.

Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke utóbbira úgy reagált: “döntsétek el ti, hogy nekem milyen szerepet szántok nekem ebben az együttműködésben, ha kellek, akkor én jövök, és hozok magammal mindent, amit tudok”.

A politikus egy közös ajánlat igényét is megfogalmazta, ennek lényegeként megjelölve, hogy “az emberekbe kell befektetni”.

Ez volt ma – 2017. november 23.

0

 Lesújtó kép a magyar egészségügyről

Habár mi magyarok ismerjük és tudjuk, mégis mellbevágó az a lesújtó  kép, amelyet egy most közzétett uniós jelentés fest. A többi között az alulfinanszírozottság, az esélyegyenlőtlenség, a megelőzés siralmas helyzete az, amire rámutat a részletes, adatokkal, tényekkel alátámasztott jelentés.

Az egészségügyi rendszer folyamatos alulfinanszírozottságának a kezelése elengedhetetlen feltétele annak, hogy a teljes népesség számára javuljon a jó minőségű ellátáshoz való hozzáférés Magyarországon. Az alapellátás megerősítése, valamint a megelőzés a legfőbb kihívás a népesség egészségi állapotának javítása és az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése érdekében. A többi között között ezt állapítja meg az Európai Unió és az OECD által Magyarországról készített egészségügyi profi, amely felrója hogy

Magyarországon az egy főre jutó egészségügyi kiadás az uniós átlag fele.

Azt látom, hogy a fideszesek szétlopják a hazát

Gúzsba kötve táncol dr. Lengyel Róbert, Siófok független polgármestere, a fideszes többségű testület inkább csak a saját klientúrájának érdekeit nézi – legalább is ez derül ki abból az interjúból, amelyet a polgármester a Független Hírügynökségnek adott. A városvezető szerint a kormánypártiak elsősorban a párt érdekeit veszik figyelembe, így a város rendre háttérbe szorul. A hajdanvolt rendőr már tíz feljelentést is tett az előző időszak hűtlen kezelései miatt, de ezek a feljelentések rendre eredmény nélkül zárulnak, hiába tartja mindenki napnál világosabbnak a bűncselekményeket. Lengyel Róbert szerint ma nem azokat az időket éljük, amikor a tisztességnek helye van a közéletben,

magánérdekek dominálnak és magánzsebek gazdagodnak.

Ha az emberek újra erre a Fidesz-Magyarországra szavaznak, akkor nagyon nagy baj van ebben az országban – mondja.

Tovább sodródik az MSZP; karácsony az új időpont

Kunhalmi Ágnes az MSZP majálisán
MTI Fotó: Mohai Balázs

Horváth Imre vezetők elé hajított tagkönyve újra felkavarta a vizet az amúgy is csak átmenetileg elcsendesülő viharos életet élő szocialista pártban. Az Újpesten, Kiss Péter halála után időközi választáson mandátumot szerzett képviselő, most sértődötten mondott le párttagságáról, s lépett ki  az MSZP frakcióból, bár ez utóbbiról nincs egyértelmű információ.

Kunhalmi Ágnes budapesti elnök az ATV reggeli műsorában megrendülten beszélt képviselőtársa döntéséről, Hiller István pedig, kiemelve Horváth munkásságának érdemeit, arról nyilatkozott, hogy ezekben a tárgyalásos időkben, bizony vannak olyanok, akiknek áldozatot kell hozniuk, annak érdekében, hogy végre felálljon az a közös csapat, amely versenyképes lehet a Fidesszel.

Csakhogy a csapat sehogy sem akar felállni, ellenkezőleg: a látszat az – és ezt erősíti Horváth Imre esete is –, hogy inkább, ami van, vagy volt, az is szétesőben van.

Igaz ugyan, hogy a politikusok – DK-sok, MSZP-sek – folyamatosan hangsúlyozzák, hogy a tárgyalások rendben folynak a kulisszák mögött, és ezt készséggel el is hinnénk, ha időről-időre nem kerülnének elénk olyan hírek, amelyek az ellenkezőjét sugallják.

Szlovákok a magyar kormányról

A Fidesz a legnépszerűbb magyarországi párt a szlovákiai magyarok körében, jó részük szimpatizál a magyar kormánnyal, sőt Orbánék támogatottsága közel azonos az MKP és a Híd választói körében. Azonban a Focus ügynökség az Új Szó és a Vasárnap számára készített átfogó, 722 fős szeptemberi reprezentatív felmérésének eredményei szerint a válaszadók mindössze 37 százaléka nyilatkozta, hogy érdekli a magyarországi politika.

Orbán Viktor kormányának alapvetően pozitív a megítélése a szlovákiai magyarok körében,

a válaszadók 49 százaléka viszonyul hozzá nagyon pozitívan vagy inkább pozitívan. A negatívan viszonyulók aránya 30 százalék, viszont egy nagy, 20 százalékos csoport nem tud véleményt mondani a jelenlegi magyar kormányról.

Az MTVA mint feneketlen zsák

87,5 milliárd forintot költött 2016-ban a közmédia az eredetileg tervezett 77 helyett. Emellett a kormány átvállalt tőlük 47,2 forintnyi adósságot. Szabó Szabolcs, az Együtt országgyűlési képviselője felháborítónak tartja, hogy a Fidesz-kormány mértéktelenül önti az adófizetők pénzét udvari médiájába.

„Ráadásul nem elég, hogy a jelenlegi állami média hazudik és híreket hamisít, de mindezt még méregdrágán is teszi, mindenféle gazdasági racionalitást nélkülözve. Pedig a szabad és független sajtó erősíti a versenyt, élhetőbbé teszi az országot és szabadabbá polgárait.”

Kirekesztő cikk miatt büntetés a Magyar Hírlapnak

A Médiatanács 75 ezer forint bírság megfizetésére és a jogsértés tényéről tájékoztató közlemény közzétételére kötelezi a Magyar Hírlap és online kiadásának médiaszolgáltatóját, mert az augusztus 9-én megjelent Fekete földrész című cikk alkalmas volt a kirekesztésre.

A szerző az Afrikából érkező bevándorlókat homogén, az európai társadalmakba beilleszkedni képtelen, az európai civilizációt felszámoló csoportként írta le.

A közleményt a lap a www.magyarhirlap.hu nyitóoldalán a határozat jogerőre emelkedésétől számított három napon belül köteles úgy közzétenni, hogy a honlap megnyitásakor a teljes információ folyamatosan olvasható legyen a közzétételtől számított hét napon keresztül – áll a közleményben.

Nem bukott meg  a román kormány

Hivatalában marad a román kormány, mivel a parlament nem fogadta el az ellenzék által beterjesztett bizalmatlansági indítványt. Elfogadása mellett a Mediafax és az Agerpres hírügynökségek értesülése szerint 156 törvényhozó szavazott, a kormány megbuktatásához 233 voksra lett volna szükség.

Az ellenzék főleg az adótörvény január 1-jétől történő átfogó módosítása miatt kezdeményezett bizalmi szavazást a kabinet ellen.

A törvényhozás épülete előtt mintegy 5 ezer ember tüntetett a kormány ellen, ők a bizalmi szavazást kezdeményező ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) felhívására vonultak utcára.

Mégiscsak lesz nagykoalíció Németországban?

Martin Schulz
Fotó: MTI/EPA/Massimo Percossi

Martin Schulz, a szociáldemokraták vezére, aki korábban kizárta, hogy folytassák Merkel kancellárral a közös kormányzást, most úgy nyilatkozott: tisztában van történelmi felelősségével. Jó megoldást találunk – hangsúlyozta Schulz. Megbukott ugyanis az alternatív megoldás: a Jamaica-koalíció, mely a CDU-CSU-FDP-zöldek szövetségét jelentette volna.

A kancellár nem akar kisebbségben kormányozni, viszont az új választás helyzetbe hozhatná a szélsőjobboldali AfD-t, mely így is a harmadik erő a parlamentben.

Ezért a szociáldemokrata államfő, Steinmeier mindenképp szeretné elkerülni az új választásokat.

Elengedték a merénylettel gyanúsított szíreket

A tavaly decemberi berlini tömeggyilkosság áldozatainak tiszteletére (MTI/EPA/Felipe Trueba)

Nagyszabású terrorelhárító razzia során hat veszélyes szíriai terroristát fogtak el – jelentette a hét elején a német sajtó. Bizonyítékok híján azonban elengedték a gyanúsítottakat. Az elfogott szír fiatalembereket azzal gyanúsították, hogy az Iszlám Állam felhívására terrorakciót akarnak végrehajtani a karácsonyi vásáron, Essenben. Erre azonban végül nem találtak bizonyítékot, és elengedték a hat férfit, akik egyébként együttműködtek a hatóságokkal. Elkobzott számítógépeiken találtak ugyan olyan adatokat, amelyek kapcsolatba hozhatók az ISIS propagandájával, de nem mutatnak terrorakció előkészítésére. Ezeket továbbra is vizsgálják.

A Közöségi portál tervei

Fotó: Flickr.

A Facebook decemberben indítja az álhírek ellen irányuló új szolgáltatását. Ennek lényege, hogy értesítést küld azoknak a felhasználóknak, akik olyan „külföldi szereplők” által alkotott oldalt „like-oltak”, akik a  tavalyi amerikai elnökválasztás idején propagandát folytattak a világhálón.   Mint a BBC jelentése rámutat: a közösségi oldal korábban azt tudatta, hogy az elmúlt két évben összesen mintegy 26 millió amerikaihoz jutottak el oroszországi székhellyel dolgozó ügynökök által feltöltött anyagok. Ezeket az Internet Research Agency által készített oldalakat ugyan már törölték, de a Facebook azon dolgozik, hogy az emberek megtudják, az általuk gyártott anyagokat töltötték le.

Mugabe maradhat Zimbabwéban

Migabe Hitlerhez hasonló bajuszt is viselt
Fotó: MTI/EPA/Taurai Maduna

Mentességet alkudott ki magának és feleségének mindenféle eljárás alól Robert Mugabe távozásra kényszerített zimbabwei elnök – közölte az afrikai ország hadserege. A volt elnöki pár az országban maradhat – jelenti a CNN. Mugabét azzal vádolták, hogy a nyolcvanas évek közepén tömegmészárlások sorozatát rendelte el ott, hogy konszolidálja és megerősítse a hatalmát. Húszezer ember haláláért lehet így felelős.

Emellett korrupcióval is vádolják, amely lehetővé tette a luxus életvitelét, irányítása alatt  korábban virágzó ország a szegénységbe sodródott.

DK-MSZP: egy pici lépés…

Nyíltan beszélt Hiller István és Molnár Csaba is hétfőn este a Hír Tv stúdiójában arról, hogy a nap folyamán tárgyalóasztalhoz ültek a két párt képviselői.

Annyit közöltek a nyilvánossággal, hogy abban egyezség volt, hogy a 106 egyéni körzetben meg kell állapodni, de nem a közös, hanem a koordinált indulásban, amiből ugye egyenesen következik, hogy a két párt külön listát állít. Ebben a híreink szerint a Demokratikus Koalíció kötötte meg magát, Hiller ugyanis úgy nyilatkozott, hogy nem úgy zárták le a megbeszéléseket, hogy ne lehessen folytatni és megállapodni bármiben. Ennek alapján gondolhatjuk, hogy a szocialisták továbbra is hívei a közös listának, ezért is javasolnak, úgymond külső miniszterelnök-jelöltet.

A folytatandó tárgyalások előtt annyi szivárgott még ki, hogy Gyurcsány Ferenc neve nem hangzott, a névnek legalább is a botkai értelmében. Persze beszéltek az előző kilenc hónapról; főként a DK-sok – Molnár Csaba, Gyurcsány Ferenc – fejezték ki abbéli sajnálkozásukat, hogy Botka fellépésével kidobtak kilenc hónapot az ablakon.

A Független Hírügynökség úgy értesült, hogy semmilyen konkrét név-javaslat sem hangzott el a szocialisták részéről – Molnár Gyula, Hiller István, Tóth Bertalan -, de a pártközvélemény előtt sem forgott olyan személy neve, aki esetleg szóba jöhet miniszterelnök-jelöltként.  A hvg.hu tudósítása szerint az egyéni jelöltek névsora sem került elő, sőt a hírportálnak azt is cáfolták, hogy készült volna ilyen lista a budapesti körzetekről. A FüHü úgy tudja, hogy ez az állítás nem felel meg teljesen a valóságnak, értesüléseink szerint Tóth József elvégezte a rábízott munkát, Budapesten egyeztetett a pártokkal és végleges formában át is adta az így készült javaslatot. Más kérdés, hogy a Tóth-féle lista Botka távozása után semmissé vált, mivel az angyalföldi polgármester szegedi kollégájától kapta a megbízást.

MSZP: háborúvá oldja az emlékezés

„A szocialista párt összezárt” – nyilatkozta Hiller István a választmány elnökeként a testület szombati ülése után. És persze vezetőként nem is nagyon tehetett mást; igyekezett a zártkörű tanácskozás után – és közben – a lehető legjobb képet felfesteni az MSZP-ről. Feltehetően akkora sikerrel, mint amikor Ferenc József a felbomlóban lévő Habsburg Birodalomról kijelentette: minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve.

 

Hiller István természetesen szellemileg kiváló állapotban van, pontosan tudja, hogy a párt, amelynek egyik vezetője ő maga is, nincs a legjobb állapotban – ha talán még nincs is felbomlóban – és a legkevésbé lehet mindennel megelégedve.

Úgy helyes, ha azt gondoljuk: lényegében semmivel nincs megelégedve. Magával a választmányi ülés végeredményével sem. Mert a végeredmény, egy ilyen helyzetben, soha nem az, amit kifelé közvetítenek, nem az, amit láttatni akarnak és még csak nem is az, amivel maga pártparlament látszólag véget ért.

A Független Hírügynökség által összegyűjtött információk szerint Hiller joggal mondhatta azt, amit nyilatkozott, ha akarta – és miért ne akarta volna – a közel nyolc órás vitának akár ez is lehetett a rezüméje. Ha valaki így akarta hallani. És egy vezető, természetes, hogy ezt akarta kiolvasni a maratoni ülésből, neki az a dolga, hogy egyben tartsa a pártot, hogy csillapítsa az indulatokat, békét teremtsen, és megpróbálja kijelölni azt az utat, amely valóban kivezet a válságból, amely eltünteti a bomlás jeleit.

Eltünteti, és nem eltakarja.

Márpedig a nagy kérdés, hogy ez az összejövetel, a végeredményét tekintve, mit hozott, nyugalmat, látszólagos nyugalmat, kezelte a meglévő problémákat, megfelelő döntéseket hozott, vagy csak elodázta azokat.

Nos, másfél nappal az események után, akkor tájékoztatjuk helyesen az olvasót, ha azt mondjuk: a választmányi ülés csak látszólagos békét hozott, a megfelelő döntések elmaradtak,

a személyi konfliktusok egy része ugyan kiéleződött, de a szálak elvarratlanok maradtak, jó esély mutatkozik arra, hogy a hamu alatt tovább izzik a parázs.

A szereplők, akikkel sikerült szót váltanunk a legkülönfélébb módon reagáltak a történtekre. Abban az általános megítélésben nagyjából ugyan megegyeztek, hogy a tanácskozás se nem rontott, se nem javított az MSZP helyzetén, de mindegyiknek volt, akadt olyan sérelme, amelyet továbbcipelt magában és magával, és amely sérelem nem hagyja nyugodni, következésképp kezeletlen maradt.

Azt többen is megfogalmazták, s talán ez a legsúlyosabb tartalmi kifogás a vezetők ellen, hogy miközben még bőven tartott a vita, menet közben kiálltak sajtótájékoztatót tartani, és olyanokról számoltak be a médiamunkások számára, amelyekről a tanácsteremben ülők nem is tudtak. Így például e pillanatig nem igazolta vissza senki, hogy a párt parlamentje előtt szerepelt volna a külsős miniszterelnök-jelöltről való döntés; Molnár Gyula expozéjában ugyan felvetette ezt a kérdést, de a későbbiekben erről nem tárgyalták, így értelemszerűen nem is dönthettek róla. Ezzel együtt úgy tapasztaljuk, hogy a tagság többsége hasonlóan vélekedik, pusztán magát az eljárást nehezményezik. Mint ahogy azt is, hogy a listaállítás szempontjait sem vitatták meg, erről a kérdésről ugyan vitáztak, de döntést nem hoztak, valamikor október végén gondolnák az elvi kereteket meghatározni.

Márpedig az elvi keretekkel talán nem lesz baj, annál inkább a konkrétumokkal, a konkrét nevekkel. És itt most arra kell gondolni: kiket jelöl majd az MSZP olyan listás helyre, ahonnan szinte biztosan be lehet jutni a parlamentbe. (Ma egyébként a szocialisták, a belső háborúikkal, épp azt kockáztatják, hogy legyenek ilyen biztos helyeik…)

A legélesebb vita Molnár Zsolt személye körül alakult ki, pontosabban egy elég jól meghatározható kör szerette volna a nemzetbiztonsági bizottság elnökét bűnbakká avatni, mégpedig a Tarjányi Péter vonal beemelésével vádolva. A Tarjányi-Lattmann vita azóta is dúl, akadnak, akik az egész akció mögött a Fideszt szeretnék láttatni. (Vajh, ha így van, akkor miért tárgyalt velük, Molnár Zsolton kívül, a párt többi vezetője is?) A legerőteljesebb hozzászólást ez ügyben Szekeres Imre fogalmazta meg, de jellemző a megosztottságra, hogy a FüHü-nek beszámoló résztvevő közül néhányan szinte élete beszédeként aposztrofálták a volt miniszter felszólalását, mások viszont kifejezetten önmentegető, másokat vádoló, elterelő hadműveletként, beszédként értelmezték (Szekeres az egyik fő tanácsadójává vált Botka Lászlónak, mi több, akad, aki szerint Botka Lászlóból egyenesen Szekeres szólalt meg.

MTI Fotó: Bruzák Noémi

És még mindig a zárójelen belül: most tűnik csak fel, hogy ebben az elemzésben először bukkan fel a volt miniszterelnök-jelölt neve, miközben az újabb belső válság is épp az ő kilenchónapnyi, erősen vitatható teljesítménye okán alakult ki, ezért vált szükségessé a választmányi ülés is.) A Botka-kör – ide sorolták Ujhelyi István, Hiszékeny Dezsőt, Steiner Pált, Varga Zoltánt – végül is kisebbségben maradt, ami nem jelenti azt, hogy a későbbiekben bele is nyugodnak a fiaskóba. Ezzel pedig azt is állítjuk: a kulisszák mögött máris tovább folyik a háború, kik legyenek rajta ama bizonyos listán, amely jó esélyt kínál a 2018 áprilisa utáni újabb négyévnyi képviselőségre.

És, amikor azt mondjuk, tovább folyik a háború, arról „szavazunk”, mi várható az MSZP-ben az elkövetkezendő időszakban. Hiszen itt tornyosulnak a megoldandó problémák, és azok megoldására nagyjából csak annyi válasz született, hogy meg kell őket oldani. Meg kell oldani, hogy – ha volt róla testületi döntés, ha nem -, kit támogat a párt miniszterelnök-jelöltként? Ha külsőst, van-e ilyen neve, amit a maga számára is elfogadhatónak tart, nota bene oda mer állni vele az esetleges partnerek elé. (Vannak egyébként jócskán olyanok, aki úgy vélik: önfeladás, ha az MSZP nem képes soraiból miniszterelnök-jelöltet állítani.) Meg kell oldani – és ez látszik kiváltani a legnagyobb vitákat -, kik lesznek azok a párttagok, akiket a lista előkelő helyeire javasolnak.

Meg kell oldani, hogy a 106 egyéni körzetet rivális mentessé tegyék, lehetőleg minél több demokratikus ellenzéki párttal kötött egyezség alapján. Meg kell oldani, hogy ha nincs is miniszterelnök-jelölt, ki legyen a listavezető, illetve ki képviselje a továbbiakban a pártot a nyilvánosság előtt.

(Molnár Gyulát, jóllehet számítottak rá, nem érte támadás a választmányi ülés alatt, de többen hibáztatták, inkább csak informális fórumokon, gyenge nyilvánosság-béli szerepléséért. Azért is kritizálták, hogy a párt elnöke a problémák egy részét az áprilisi választások után javasolja megoldani. Ebben persze ráismerünk az MSZP-tempóra; az elmúlt két évtizedben majdnem minden bajt így akartak elkenni a szocialisták; ezért is tartanak itt.) Meg kellene oldani aztán azt is, hogy olyan döntések szülessenek, amelyeket nem abban a pillanatban akarnak darabjaira szedni a párt egymásnak feszülő csoportjai.

Ehhez viszont azt kellene megoldani, hogy a vezetők – túl a nyilvánosságnak szánt kincstári optimizmust sugalló szavaikon – olyan karizmával rendelkezzenek, amelyek képesek egymással és a tagsággal is szót érteni, döntésekre jutni.

Nos, ez az, amiben a választmányi ülésről hallottak a legcsekélyebb mértékben sem adnak biztatást a baloldali szavazóknak. Mindenesetre a visszaszámlálás megkezdődött; fél év múlva választunk. Ezt csak azért írjuk ide, mert nem vagyunk benne biztosak, hogy mindenki tisztában van vele.

Hiller: vége a krízis-kommunikációnak

Ha a végeredmény felől közelítjük az MSZP szombati választmányi ülését, akkor egy hegeli terminológiával kell élnünk: megszüntetve megőrizni. Vagyis: lépjünk túl a Botka korszakon, de mutassuk fel, hogy megőriztük annak értékeit. Ebből aztán megszületett a „Tegyünk igazságot” – szlogen, ami ugye Botka mondatának – „Fizessenek a gazdagok, tegyünk igazságot” – a fele.  Ami némiképp annak is az elismerése, hogy a szolidaritás gondolatát egyáltalán nem szolgálta a fizessenek a gazdagok szlogen.

Nem hatott. Így aztán, nem csak ezért, maga a főszereplő, Botka László sem. A szombati választmányi ülésen azonban mégsem a volt miniszterelnök-jelölt bírálata dominált, sokkal inkább tettek kísérletet Molnár Zsolt bűnbakká avatására. E gondolat szószólója Szekeres Imre volt – fölcsatlakozott hozzá Ujhelyi István és Hiszékeny Dezső is -, de többszöri nekifutásra is fennakadtak azok falán, akik a jövőt akarták inkább meghatározni, mint a közelmúlt egyes szereplőit élve boncolni.

De hogy a döntések oldaláról közelítsük a választmányi gyűlést: a legfontosabb határozata a testületnek az volt, hogy nem jelölnek miniszterelnök-jelöltet, hanem megkeresik a legalkalmasabb, nem a párthoz kötődő jelöltet. De hogy pontosan miként is értékelhető a szombati szeánsz, azt a legérintettebbtől, a választmány elnökétől, Hiller Istvántól kérdeztük.

Milyennek ítélte meg összességében a választmányi ülést?

Kemény volt, erős volt, heves vita volt, de a végeredményt tekintve kijelenthetem: összetartás van. Sem személyi kérdésekben, sem a koncepcionális ügyekben nincs törés, hiába jósolták ezt többen is. Nyugodtan leírhatja, hogy összezárt a párt.

De akkor miből állt a vita?

A koncepciókat illetően két markáns vélemény alakult ki. Az egyik csoport kitartott amellett, hogy egyedül kell indulni a választáson, a másik csoport pedig azt mondja, hogy a demokratikus pártokkal együttműködve mindenben érdemes megállapodni, amiben értelmes megállapodás köthető. A döntő többség ez utóbbi mellé sorakozott fel.

Abban is konszenzus alakult ki, hogy a Botka-féle koncepció megbukása a múlt heti LMP kongresszussal vált teljessé; ekkor jogi értelemben is egyértelművé vált, hogy hiába a remény, nincs együttműködési hajlam az LMP részéről.

Ezt persze korábban is lehetett sejteni…

Így van, de ne vegyük el Botka Lacitól azt, hogy ő hitt az utolsó pillanatig a sikerben. Azt remélte, hogy csak politikai játszma az LMP részéről a húzódozás, de amikor már kongresszusi szinten érkezett az elutasítás, már nem volt miben reménykedni. .

Nagyjából hét órán át tanácskoztak, azt állítja, hogy nyugodt légkörben?

Azt mondom, hogy semmilyen hiszti, a végóra megfogalmazása nem volt jelen a tanácskozáson. Feszültség persze volt. Többen feszegették például, hogy a budapestieknek milyen szerepük volt a helyzet ilyetén formálódásában, ennek kapcsán azt, hogy hány mandátumot tud egyáltalán a főváros hozni, de végül a vita nem ment el ebbe az irányba; az volt a kánon, hogy felesleges kettéosztani az országot Budapestre és vidékre, egymásra vagyunk utalva, az egyik csak a másikkal együtt tud sikeres lenni.

Úgy értesültünk, hogy Szekeres Imre volt ennek a felvetésnek a szószólója, ami már csak azért is érthető, mivel ő volt, ahogy mi tudjuk, Botka László egyik legbizalmasabb tanácsadója…

Kétségtelenül a koncepcióval Szekeres Imre teljesen azonosult, alkotó része volt benne, érthető, ha védelmezi. És ismerjük el: az elvi megközelítés helyes is volt, mármint a Botka- Szekeres féle elképzelésé, csak végül sem az LMP nem társult hozzánk, sem pedig Gyurcsányt nem lehetett leválasztani a DK-ról. Hadd jegyezzem meg itt, hogy a tanácskozás alatt a Botkára egyetlen dehonesztáló, vagy rosszízű megjegyzés nem hangzott el. Megköszönte a testület a munkáját, és a koncepciójának, a nem szövetségi politikával kapcsolatos részét folytatni is fogjuk. Én magam például vasárnapra megírok egy demokratikus minimumot, amely két részből fog állni, a második része, a 12 pontos javaslatunk lesz, tárgyalási alapként az elkövetkezendő, többi párttal folytatandó megbeszélésre.

Mi az, amit előre kiemelhet a 12 pontból?

Új köztársaságot akarunk, és ennek meg kell teremteni az alkotmányjogi feltételeit. Új, arányos választási rendszert akarunk; megerősítjük az országunk uniós elkötelezettségét; támogatunk mindent, ami erősíti a szerepünket az Unióban; ellenzünk mindent, ami távolítja Magyarországot az európai együttműködéstől; a határon túli magyarok támogatása, a belügyeikbe való beavatkozás nélkül;  sajtószabadságot a közmédia egy pártot szolgáló funkciója helyett; elosztási rendszer változtatása, törvénybe foglalva az egészségügy és az oktatás GDP-hez arányított támogatási mértékét;  a fenntartható fejlődés, a beruházásokban zöldpolitika; az önkormányzatoknak visszaadni a financiális és jogi kereteit; szabad kultúra – így fölsorolásszerűen.

Ön többek között azért is hívta össze a választmányt, hogy ily módon vezesse le azt a gőzt, ami a Botka-regnálás és lemondás nyomán kialakult. Bejött az elképzelése?

Ennél több: a megbeszélésen és a kibeszélésen túl abban is meg tudtuk állapodni, hogy a jövő héttől hogyan menjen tovább a párt, elfogadtuk, hogy Egerben hamarosan részországgyűlést szervezünk, hogy a választókkal foglalkozunk, szóval, ha a választmány ülése előtt mínusz ötöt mutatott a hangulatjelző, most viszont már plusz ötben vagyunk.

Előzetesen arról is volt szó, hogy ön lesz majd az MSZP listavezetője…

Abban maradtunk egyrészt, hogy az MSZP nem állít miniszterelnök-jelöltet, de a többi demokratikus párttal egyeztetve egy nem párthoz kötődő jelölthöz, egyeztetések után, szívesen beállunk.

Jöhet megint a casting?

Annyit megfogalmaztunk: nyugodtan mondhat bárki bármilyen nevet, úgy sem tudjuk megakadályozni, de az MSZP azt ismeri el hivatalosnak, amit a párt elnöke, választmányi elnöke és frakcióvezetője megjelöl.

Vagyis önök hárman tárgyalnak tovább és képviselik a pártot a nyilvánosság előtt…

A kríziskommunikáció befejeződik, most egy szélesebb kör fog nyilatkozni, de már csak előre nézve. A krízisre visszatérve: amit öt nap alatt rendbe lehetett tenni, azt most rendbetettük.

Ki kell kényszeríteni a vitákat

Csak a fékezett habzású demokráciákban fordul elő, hogy a választópolgárok a legritkább esetben kapják meg az esélyt arra, hogy kormánypárti-ellenzéki vitának legyenek a fültanúi.

Másutt ez többnyire általános követelményként fogalmazódik meg, pontosan azért, mert a politikusok hisznek abban, hogy rendelkeznek olyan érvkészlettel, amellyel képesek meggyőzni embereket a saját igazukról.
Magyarországon ez nincs így; sőt, volt olyan választási időszak, amikor például a fideszes politikusoknak kifejezetten tilalmas volt szembetalálkozni más pártbeliekkel. Ezért is hatott a meglepetés erejével, hogy kedden Hiller István, az MSZP oktatásért felelős képviselője, hajdani kulturális és oktatási miniszter, egy asztalhoz ült, a nyilvánosság előtt, Palkovics László oktatási államtitkárral, hogy ütköztessék érveiket az oktatás helyzetéről, lehetséges útjairól.

Volt-e valamiben is egyetértés önök között – kérdeztük Hiller Istvánt.

Most talán nem ez a lényeg, mert azt már előzetesen is tudtuk, hogy teljesen eltérőek az elképzeléseink – mondta. – Nagyon jelentősnek tartom, hogy az államtitkár vállalta ezt a párbeszédet, még akkor is, ha nagyon távol állnak a nézeteink egymástól.

Ez miben mutatkozik meg leginkább?

Szerintem egyértelművé vált, hogy a mi koncepciónk középpontjában a gyerek áll, míg a Fidesznél az állami szerepvállalás a legfontosabb. Ez a két nézet alapvetővé teszi a különbséget. De most azért hangsúlyozzuk az igazi eredményt: bebizonyosodott, szerintem mindkettőnk részéről, hogy lehet úgy vitatkozni, hogy nem a másikat gyalázom, hogy lehet érvet érvvel szembeszegezni, és persze fontos volt felmutatni, hogy a baloldal, az MSZP kormányzóképes erő.

Nem tudjuk milyen volt a közönség összetétele, de talán lemérhető volt, hogy miként fogadták a vitát?

Én sem tudok az összetételről semmit mondani, az bizonyos, hogy a vita helyszíne, az A38-as hajó dugig volt, ami igazán meglepő; politikai rendezvényen én ennyi embert még nem láttam. A közönség roppant kulturált volt és nagy figyelemmel követte a vitát. És ebből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a közönséget nem csak az érdekli, ha a felek a másikat pocskondiázzák, a disznóságaikat sorolják. Ezért is mondom azt, hogy nekünk érdekünkben áll a kormányzóképességünk bemutatása, azt jelezni, hogy van véleményünk, van szakmai álláspontunk, és az országnak erre van szüksége.

A kormánypárt emberei nem szoktak leülni vitázni. Ez most egy áttörés, vagy csak Palkovics László egyéniségéből fakad?

Én nem látok bele a Fidesz politikai boszorkánykonyhájába, de még csak beszagolni sincs kedvem. Hogy ez mennyire volt központi engedélyhez kötve, különösebben nem is érdekel, azt tudom, hogy én minden ilyen vitát kedvelek, akarom, szívesen vállalom, legyen ott egy vagy több vitapartner. Szeretném, ha sok ilyen rendezvény lenne, sok olyan alkalom, amikor a nyilvánosság előtt vitázhatok a kormánypárt képviselőjével, akár az oktatás egészéről, akár egy-egy szűkebb területről. A vitától nem kell félni, remélem, hogy a kormányoldalon sem félnek.

Az az általános tapasztalat, hogy azok, akik elmennek meghallgatni egy ilyen rendezvény szereplőit, politikailag kötődnek az egyik, vagy a másik oldalhoz, magyarul nagyon is elkötelezettek. Vajon lehetséges-e akár egyetlen embert is eltántorítani attól, amit korábban gondolt az ügyről?

Biztos, egészen biztos vagyok benne. Ugyanis nem hiszek abban, hogy az embert le lehet szoktatni a gondolkodásról. Persze történészként tudok olyan időszakokat, amikor ez rövidebb-hosszabb ideig sikerült, de összességében nem; nem, mert az ember gondolkodó lény. Olyan, akinek meg kell adni, és ezt el is várja, a döntés lehetőségét. Vagyis, ha a demokratikus oldal, az MSZP felkészült, elő tudja adni a mondandóját, megfelelő érvekkel és adekvát módon, akkor meggyőzhetők a hallgatók. Azért mondom, hogy adekvát módon, mert másként kell beszélni egy háromszáz főnyi egyetemi hallgatóság, másként egy hajón összejött vegyes társaság, és másként a televíziós stúdióban, a kamerák előtt. A mai modern világban rendkívül fontos, hogy úgy legyen szakmai az előadás, hogy közben a média számára is emészthető, népszerű legyen.  Szerintem ily módon lehet hatni az emberekre. Igaz persze, hogy önmagukban ezekkel a fellépésekkel, vitákkal nem lehet választást nyerni, de ezek nélkül biztosan nem lehet.

Az államtitkárral folytatott vitáján két nagy ellentétes világ rajzolódott ki? Palkovics László, gondolom úgy nyilatkozott, hogy a Fidesz által fölépített rendszer a lehető legjobb rendszer, ön viszont az ellenkezőjét rajzolta fel?

Az irányok azok különbözőek voltak, igen. Az államtitkár azt bizonygatta, hogy ami hiba van, az azért van, mert még nem érett be minden döntés, én viszont meg vagyok arról győződve, hogy a Fidesz oktatáspolitikája rendszerjelleggel rossz. Tehát nem a tökéletesítés jelenti a bajt, hanem az, hogy rossz az irány, nem megfelelő a rendszer.

Mi az alapvető különbség önök között?

Nekem az a meggyőződésem, hogy az oktatás középpontjában a gyermek áll, a jelenlegi oktatáspolitika középpontjában az intézmény, a hatalom áll. Ez nagyon nagy különbség kettőnk között. Viszont azt díjazta a közönség, hogy ez a különbség kulturált formában jött a felszínre, nem ordibáltunk, nem akartuk megsemmisíteni a másikat, nem gyaláztuk vitapartnert, hanem tényleg vitáztunk. Tudom, hogy ez szokatlan, de másutt, más országokban ez kötelező gyakorlat. Nézem a német választási kampányt, figyeltem az olaszt; ott elképzelhetetlen, hogy ne mérjék össze az ellentétes oldalon állók az érveiket, ott ezt kikényszeríti a közönség, meg a média. Igaz persze, hogy ott nincs is olyan elképzelése a hatalmon lévőnek, hogy ne vállalná a nyilvános vitát. Vagyis az a dolgunk, hogy a hatalmat arra késztessük, vállalnia kell a vitákat.

Azért erre, feltehetően még várni kell. De, ha megnyerik a választást és az ön kezébe kerül az oktatás irányítása, mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy eredményeket tudjon felmutatni? Ezt azért is kérdezem, mert új rendszerről beszélt, márpedig egy új rendszer bevezetéséhez idő kell.

Vannak olyan döntések, amelyeket az első tíz napban meg lehet hozni, csak fel kell készülni rá, van olyan feladat, ami nem paragrafus-függő, mint például a pedagógus, a szülő, meg a diák közötti kapcsolat helyreállítása, ehhez mondjuk, egy tanév szükségeltetik és van olyan feladat, aminek a megvalósításához egy egész ciklusra van szükség. A kormányváltó szövetség nevében azon dolgozom, hogy erre, vagyis a feltétlenül szükséges változásra, reális esélyünk legyen.

Hiller is Botka ellen?

3

Az MSZP választmányi elnöke annak adott hangot, hogy a választmánynak kell határoznia a jelöltállítás ügyében, ennek a testületnek kell határoznia a szövetségi politika kérdésében, valamint a programot is jóvá kell hagynia.

 

A Független Hírügynökség hűséges olvasói – és hál Istennek egyre többen vannak, lesznek – hozzászokhattak már, hogy portálunk igyekszik nyomon követni mindazt, ami a szocialista párt berkein belül és környékén történik. Nem azért tesszük, hogy intimpistáskodjunk, de még csak azért sem, hogy bennfentes információkkal ellátottnak tűnjünk, hanem mert a közelgő választás miatt egyáltalán nem mindegy, lesz-e, lehet-e baloldali kihívója a Fidesznek.

Az MSZP úgy vágott neki a 2014 utáni időszaknak, hogy okulva az előző periódusban elkövetett hibákból, erős ellenzéki pártot építve érkezik el a 2018-as választásokhoz. Olyan pártként, amely győzelmi esélyekkel vág neki a jövő tavaszi megmérettetésnek. Ma, ezt nyugodtan kijelenthetjük, mintegy nyolc hónappal az országgyűlési választások előtt, a szocialisták rosszabb állapotban vannak, mint négy esztendővel ezelőtt. Sem a belső sem a külső béke nincs meg, jóllehet Botka László megjelenése, illetve vállalása, sokakat bizalommal töltött el.

A szegedi polgármester azonban viták kereszttüzébe került, amelyek egy részét ő maga generált.

És bár látszólag békét kötött mindenkivel, a kulisszák mögött többet hallani a konfliktusokról, az esetleges eltávolításáról, mint a valódi politikai ellenfélről. Botka szembe került Budapest egyik meghatározó emberével Molnár Zsolttal, ráadásul nyilvánosan, de arról szóltak a beszámolók, hogy Kunhalmi Ágnes, Horváth Csaba szintén kritikát kapott az MSZP miniszterelnök-jelöltjétől. Nem csoda, ha ilyenkor különféle legendák is lábra kapnak, amelyek vagy igazak, vagy nem, de a lényegük az, hogy akár igazak is lehetnek. Azt terjesztik például, hogy az OVB ülésén, ahol Tóth József, a fuhu.hu információja szerint finom koncepcionális különbséget rajzolt fel, nos ezen az ülésen, Botka állítólag, elég furán beszélt az éppen távol lévő Kunhalmiról, Molnárról és Horváthról.

A hétfői MSZP elnökségi ülésről viszont több forrásból is megerősített információkhoz jutott a Független Hírügynökség.

Ezen a tárgyaláson az eddig meglehetős csendben lévő Hiller István, aki ugye éppen Botkát győzte le a választmány elnöki címéért folytatott harcban, egyértelműen megfogalmazta, mely kérdések tartoznak az immár általa vezetett választmány hatáskörébe.

Eszerint Hiller annak adott hangot, hogy a választmánynak kell határoznia a jelöltállítás ügyében, ennek a testületnek kell határoznia a szövetségi politika kérdésében, valamint a programot is jóvá kell hagynia. A választmányról még a politikában jártasok sem tudják pontosan mi is a funkciója, nos ezt a testületet nevezik a párt parlamentjének.

Hiller István kijelentésének békeidőben nem lenne hírértéke, a jelenlegi helyzetben azonban egyértelmű üzenet Botka László számára. Eddig ugyanis éppen azt hallhattuk, hogy a döntések átkerültek a miniszterelnök-jelölt, illetve az Országos Választási Bizottság (vezetője Botka László) kezébe, így azonban ez a kérdés is kinyílt. Ha az alapszabály oldaláról közelítek a problémához, akkor egyértelmű, hogy a választmány a meghatározó, ha viszont a Botka kongresszusi felhatalmazását vizsgáljuk, vélhetnénk, hogy ő dönthet a releváns kérdésekben.

Hogy mi lesz az új, egyelőre csak a vájt fülűek számára konfliktust jelentő helyzetben, nem tudni. Egy biztos: túl közel az április és túl távol a megoldás. Mármint a baloldal problémáira.

FRISS HÍREK

Első női imá...

Harry herceg...

Mégis kész a...

Orbán időt n...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!