Kezdőlap Címkék Frans Timmermans

Címke: Frans Timmermans

Meg fogjuk változtatni a szabályokat!

„Meg fogjuk változtatni a szabályokat!” – ezt Frans Timmermans, az Európai Bizottság jelenlegi és leendő első alelnöke mondta, amikor arról beszéltünk vele az általam meghívott ellenzéki polgármester-jelöltekkel, hogy a jelenleginél több közvetlenül megpályázható uniós forrásra van szüksége az önkormányzatoknak. – tájékoztatta Újhelyi István a polgármester jelölteket.

Az nyilván egyelőre megvalósíthatatlan, hogy a jelenlegihez képest nagyobb arányban dönthessenek a fejlesztési pénzek felhasználásáról a helyi döntéshozók a kormányok helyett, az azonban mindenképpen reális és fontos cél, hogy érdemben növeljük azon pénzügyi keretek számát és mértékét, amelyekre közvetlenül – a tagállami kormányok kihagyásával – pályázhatnak az önkormányzatok. Erre nem pusztán azért van szükség, hogy az európai közösséget érő új kihívásokhoz igazodni tudjunk és a fenntartható fejlődést biztosítsuk, de azért is, mert vannak olyan tagállamok (az OLAF jelentéséből is egyértelműen látszik, hogy Magyarország ilyen), ahol a kormányok nem a szükség, hanem az oligarchikus családi érdekek mentén, „pofára” osztják az uniós közpénzt.

Az európai szociáldemokraták világos célkitűzése és vállalása volt, hogy a következő uniós költségvetésben prioritást kell élvezzen az Ember, leegyszerűsítve: költsük az uniós forrásokat térkő helyett a szociális biztonságra és fenntarthatóságra.

Az elmúlt napokban féltucat ellenzéki polgármestert és polgármester-jelöltet láttam vendégül Brüsszelben, parlamenti tisztségviselők és képviselők mellett négy uniós biztossal is tárgyaltunk, köztük a fentebb idézett Frans Timmermansszal. Tény, hogy a jelenlegi Európai Bizottság letette már az asztalra a következő hétéves költségvetésre vonatkozó javaslatát, amelyet elsősorban a Parlament és a Tanács fog majd továbbformálni. Az Ursula von der Leyen által vezetett új testületről azonban már most tudható, hogy új helyekre akarja helyezni a hangsúlyt. A várhatóan Timmermans által felügyelt New Green Deal, vagyis a környezeti fenntarthatóságra fókuszáló stratégiai terv megvalósítása például új lehetőségeket nyithat az önkormányzatok számára is: a zöld reform ugyanis egyaránt érinti az egészséges életkörülményeket, vagy akár a közlekedést.

Európai parlamenti képviselőként vállaltam, hogy mindent elkövetek annak érdekében, hogy a magyar önkormányzatok a jövőben több és jobban felhasználható közvetlen forráshoz jussanak. Ez nemcsak a fenntartható és célzott fejlődés záloga, de az orbáni korrupció kizárásának is egy lehetséges eszköze. Míg a Fidesz azt nézi, hogy melyik havernak játszhatóak ki az uniós pénzek, addig mi azt nézzük: hogyan fordíthatóak azok még hatékonyabban az emberek mindennapi életének jobbítására. Számíthatnak rám a narancsuralom alól felszabaduló önkormányzatok, ahogyan az emberek is számítanak az ellenzéki együttműködéssel valós alternatívát garantálni tudó, leendő új városvezetőkre. A valódi rendszerváltás, a NER lebontása itt kezdődik.

Hidvéghi hazudik, létezik európai jogállamiság

Ma éles vita alakult ki az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának ülésén. Frans Timmermansszal vitázva Hidvéghi Balázs azzal próbálkozott, hogy a jogállamiságnak nincs érvényes leírása, annak több változata létezik. – írja Gréczi Zsolt, a DK parlamenti frakciójának szóvivője.

A bizottsági szavazásig el sem jutó, bukott fideszes EP-képviselő természetesen hazudik, és alávaló módon mentegetni próbálja az Orbán-kormány súlyos törvénysértéseit.

A helyzet egyszerű: ahol nem szállják meg az állami médiát, ahol az ügyészség nem mentegeti a hatalmon levők bűneit, ahol nem szállják meg az Alkotmánybíróságot, az Állami Számvevőszéket, ahol nem üldözik a civileket, ott jogállam van.

A DK szerint Magyarország nem jogállam, Hidvéghi az orbáni diktatúra ócska közkatonája. És mivel Magyarország nem jogállam, Orbán és csapata miatt hazánk több százmilliárd forint értékben eshet el uniós fejlesztési forrásoktól.

Megalkudnak?

I may be wrong – mondják angolul. Magyarul egy szó: tévedhetek. Lehet, hogy tévedtem már tegnap, amikor elővettem Ursula von der Leyen múlt heti interjúját, és arra következtettem belőle, hogy félő, hogy az új bizottság nem lesz következetesebb a jogállam kelet-közép-európai lebontóival szemben, mint az előző, esetleg annyira sem.
Aggasztónak tartottam, hogy – elfogadva a pártok erre vonatkozó kijelentéseit, hiszen titkos volt a szavazás – az új bizottsági elnök megválasztásához nélkülözhetetlenek voltak a Fidesz és a Jog és Igazságosság (az Orbán- és a Kaczyński-párt) szavazatai.
Most újabb hír érkezett: a jogállamiság ügyét az új bizottsági elnök nem Frans Timmermansra, hanem egy kelet-európaira, nevezetesen Valdis Dombrovskis lett biztosra, korábbi lett miniszterelnökre, néppárti (és nem szocialista, liberális vagy zöld politikusa) bízná, aki nem jogász, hanem eredetileg műszaki ember, aki hazájának pénzügyminisztere majd többszörös miniszterelnöke volt, és az Európai Bizottságban is költségvetési kérdésekért volt felelős.
Merthogy Timmermanst a visegrádiak nem látnák szívesen ebben a pozícióban. Eszembe jut, hogy megválasztása előtt von der Leyen azt ígérte a szocialistáknak és a liberálisoknak, hogy csúcsjelöltjeik, Timmermans illetve Margrete Vestager kulcspozíciót kapnak az új bizottságban. Lehet, hogy a visegrádiaknak mást ígért?
Von der Leyen már találkozott Varsóban Morawiecki lengyel miniszterelnökkel, és néhány napon belül Brüsszelbe várja Orbán Viktort. Ez természetes, találkoznia kell a tagállamok miniszterelnökeivel, akiktől biztosjelölteket vár. De hogy minden áron kerülni akarja a konfliktust a jogállam kelet-közép-európai lebontóival, a lengyel és magyar kormánnyal, az – ha tényleg erről van szó – aggasztó.
Tévedhettem, amikor von der Leyennek többek között a DK és a Momentum képviselőinek szavazatával történő megválasztása után azt írtam itt: én nemmel szavaztam volna. De az is lehet, hogy nem tévedtem.

EU-csúcs: eddig minden képlékeny, Orbánnak nem biztos, hogy jó lesz

Túl kevés poszt, sok igény és szempont. Még mindig bizonytalan, hogy melyik pártcsoporté lehet az Európai Bizottság elnöke. Holnap folytatják, de az Európai Parlament nem annyira optimista, áttette szerdára az elnök és helyettesei megválasztását.

Nehéz kibogozni, mire mentek egymással az EU állam- és kormányfői Brüsszelben, amikor vasárnap nekiláttak a legfontosabb tisztségeket a következő hónapoktól betöltők kiválasztásának. Úgy tetszik, eddig nem jutottak dűlőre, Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke dél körül holnap délelőttre halasztotta a folytatást. A terítéken lévő állások:

  • az Európai Bizottság elnöke,
  • az Európai Tanács (állam- és kormányfők gyülekezete) elnöke,
  • Európai Parlament elnöke (és ennek nyomán alelnökei, tisztségviselők),
  • Európai Központi Bank elnöke,
  • az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője.

Ez összekapcsolódó csomag, vagyis az alkuk bonyolult rendszeréről alighanem egyben kell dönteni. A dolgot bonyolítja, hogy az EP is holnap kezdi három napos alakuló ülését, amelyen a tisztségviselőket is meg kellene választani, de az apparátus látva a tegnapi-mai eseményeket legott egy nappal szerdára eltolta ezt (és egész napra nyitva tartja az időt több fordulós szavazásra).

Csomagról kellene megállapodni

A többi stallum viselőjének pajzsra emelése elvileg ráér szeptember-októberig, de például a most a fókuszban lévő európai bizottsági elnökség sem nagyon tűr halasztást. Az EU-nak ebben

az évben el lehetőleg döntenie kellene a következő költségvetési ciklus összegeiről.

Ráadásul az EB működéséhez az kell, hogy előbb megválasszák elnökét, aki azután kijelöli a tagországok jelöltjeit az egyes területekre, s őket előbb meghallgassák az EP bizottságai, hogy aztán a plenáris ülésen kineveztessenek.

Weber, Timmermans, vagy kik?

Az elmúlt egy nap alkudozásában – úgy tűnik – végleg leáldozott Manfred Weber (Európai Néppárt – EPP) csúcsjelölti csillaga. Nem kapta meg a többségi támogatást az EB élére. Ehhez a 21 ország, de a népesség 65 százalékát vivő tag támogatása kell.

Vasárnap Donald Tusk (EPP) azt terjesztette elő, hogy mivel Weber támogatottsága nem elégséges, ezért a szocialista Frans Timmermans legyen az EB elnöke. Ez felháborodást váltott ki az EPP-ben. Tíz-tizenegy tagállam ellenzi ezt a javaslatot – közölte Giuseppe Conte olasz kormányfő hétfőn. Mint mondta, az előző, június 20-ai csúcstalálkozón a résztvevők végül lényegében egyetértettek abban, hogy el kell vetni a csúcsjelölti rendszert, aztán a G20-as országcsoport oszakai ülését követően váratlanul

mégis előkerült ez a kompromisszumosnak szánt tervezet.

(A csúcsjelölti rendszer a legtöbb mandátumot szerzett frakció, ez esetben az EPP, jelöltjének automatikus megválasztását szolgálja mindenféle alku nélkül.)

Az elterjedt hírek alapján a kompromisszumos javaslat szerint Timmermans EB-elnöksége mellett a bolgár néppárti Krisztalina Georgijeva (a Világbank vezérigazgatója, az EB korábbi alelnöke) lenne az Európai Tanács elnöke (EPP), két és fél évi rotációval a német néppárti Manfred Weber és a belga liberális Guy Verhofstadt vezetné az Európai Parlamentet (eddig is ez a rendszer volt érvényben), a dán liberális Margrethe Vestager lenne a külügyi főmegbízott. Az EKB élére francia kerülhetne. Ehhez nem sikerült többséget szerezni, ami után Tusk elrendelte az elnapolást.

És még egyéb szempontok

Hogy még csavarjunk a történeten, a fenti névsorban teljesül az a kívánalom, hogy legyen két nő a posztok betöltői között. Nem kapnának viszont megfelelő képviseletet a déli államok, például a szocdemek közt egyedüliként jelentős erősödést elkönyvelt spanyolok. Az olaszok eddig két posztot vittek (EP-elnök, EKB-elnök), ezt aligha tudják megőrizni már csak azért se, mert náluk mostanában a harcos „szuverenista” Matteo Salvini viszi a prímet, akinek nem akarnak lapot osztani a fősodor pártjai.

Nem világos továbbá, hogyan kapnak szerepet a közép-európaiak.

A hivatalos megnyilatkozások szerint a V4-ek egységesen lépnek fel valamilyen fontos tisztség érdekében. Ebben a csoportban azonban (a románokkal kiegészülve) nem túl jó a reputációja a magyar, a lengyel és a cseh kormánynak. És egyáltalán nem biztos, hogy a szlovákok – akik eddig is igyekeztek közelebb kerülni az EU „kemény magjához” – kitartanak a nem jó hírű szomszédok mellett.

Átalakuló erőviszonyok a nagyok között

A néppárt alkuképességét nehezíti, hogy – a szocialista csoporttal együtt – a legnagyobb veszteséget szenvedte el a május végi EP-választáson, ellenben a liberálisok – elsősorban Emmanuell Macron En Marche mozgalmával – és a Zöldek nagy mértékben növelték reprezentációjukat (és egyúttal elmaradt a szélsőjobb áttörése). Ez is tükröződik abban, hogy a Tusk-féle javaslatban

csak két néppárti lehetőség rejlik az eddigi többséggel szemben.

Ha végül – bármilyen leosztásban – Weber súlyvesztésével, a szocialista-liberális pártcsoport térnyerésével végződik az osztozkodás, az nem túl jó hír lenne Orbánnak. Timmermans és Guy Verhofstadt a magyar berendezkedés legádázabb ellenfelei az EU-n belül. És komoly támogatói annak a javaslatnak, hogy a következő költség kifizetéseit kössék össze a jogállami normák betartásának követelményével. Amit a ma hatályba lépett finn uniós elnökség is zászlajára tűzött.

A miniszterelnöki szemfényvesztés folytatódik

“Mert úgy tűnik, hogy a Fidesz néppárti jelenléte egyre többek szemében lett ismét roppant vállalhatatlan, s ezért Orbán ocsmányul ráfizet eddigi politikájára. Azok ugyanis, akik örülnek Weber bukásának, épp a Fidesszel szembeni, korábbi kétértelmű magatartása miatt utálják olyannyira a néppárti frakcióvezetőt. Akik meg nem örülnek e bukásnak, azok a néppárti kudarcot ma már teljes egészében Orbán számlájára írják.” – Egy újabb Diplomáciai jegyzet Ara-Kovács Attila tollából.

A magyarországi érzelmeket némileg felkavarta, hogy Orbán Viktor levelet írt Joseph Daul-nak az Európai Néppárt elnökének arról, hogy a pártcsalád ne járuljon hozzá Frans Timmermans szociáldemokrata politikus megválasztásához az uniós Bizottsága élére. Akik ebből a magyar miniszterelnök szorult helyzetére következtettek, aligha tévednek, de mégsem ezt tekinteném az ügyet érintő, illetve abból fakadó legfontosabb momentumnak.

Még mielőtt behatóbban foglalkoznánk Orbán mögöttes szándékaival, nézzük meg, hogyan alakulnak a pozícióelosztások Brüsszelben, s mennyiben valósak a miniszterelnök aggodalmai.

Timmermans kikiáltását befutó jelöltként a Bizottság élére sajtótalálgatások előzték meg, melyek a G20-as oszakai csúcsot követen erősödtek fel. Tény, hogy a parlament baloldali frakciója komolyan ajánlotta a holland politikust és sikeres alelnököt a pozícióra, de hogy ezzel egyetértettek volna a liberálisok és a zöldek, illetve, hogy beletörődtek volna a néppártiak, erről keveset, szinte semmit sem tudni. Az meglehet, hogy Timmermans nevének megfuttatásával a jobboldal sikeresen hergelhette fel önmagában a “nem, nem sohát”, de ennél többről aligha lehetett egyelőre szó.

Viszont könnyen meglehet, hogy a mára kialakult helyzet akár utat is nyithat Michel Barnier előtt, aki ugyan a Néppárt tagja, de visszafogott politikai elkötelezettsége és technokrata volta szimpatikus lehet gyakorlatilag valamennyi, a jobboldallal rivalizáló politikai erőnek, nem is beszélve a liberálisokról, elvégre Barniert maga Emmanul Macron ajánlotta mindenki, elsősorban Angela Merkel figyelmébe, a sikeresen leszereplő Manfred Weber helyett.

Orbán tehát alighanem még időben értesült arról, hogy Timmermans nevének megfuttatása messze nem az okos annak bizottsági elnöki megválasztásával, viszont ez az aprócska cselszövés végérvényesen bebizonyíthatta számára, hogy Weber lehetőségei tényleg odavesztek.

A Timmermans-szal szembeni orbáni látványos fellépés így nem több újabb helyezkedésnél, mely alkalmat teremthet a magyar miniszterelnöknek, hogy később a maga sikereként állítsa be az esetleges baloldali kudarcot, illetve egy még későbbi időpontban – saját mostani levelét lobogtatva – vádolhassa meg a Néppártot ismét, hogy – az ő közbeavatkozása nélkül – az “képes lett volna ismét kiegyezni a kommunistákkal”.

Mert úgy tűnik, hogy a Fidesz néppárti jelenléte egyre többek szemében lett ismét roppant vállalhatatlan, s ezért Orbán ocsmányul ráfizet eddigi politikájára. Azok ugyanis,

akik örülnek Weber bukásának, épp a Fidesszel szembeni, korábbi kétértelmű magatartása miatt utálják olyannyira a néppárti frakcióvezetőt. Akik meg nem örülnek e bukásnak, azok a néppárti kudarcot ma már teljes egészében Orbán számlájára írják.

Mindezt Orbán is nagyon jól tudja. Most mindössze kivár. Az első tisztázó momentum az uniós pozíciók betöltése lesz majd számára, melyre immár a Fidesznek semmilyen befolyása nincs s ezért – az új vezetés rovására – Orbán újra kezdheti az uniós mechanizmus gyalázását, s az intézmények rombolását. A másik az októberre-novemberre várható “három bölcs” állásfoglalása, mely révén a Néppárt teremthet egyértelmű helyzetet – méghozzá a Fidesszel szemben.

Iszapbírkózás Brüsszelben: újra nekifutnak – Friss: mára vége

Várhatóan ma folytatják az állam- és kormányfők az egyezkedést a legfontosabb EU-posztok betöltésére. Az éjszakai kísérlet teljes kudarccal végződött. Új nevek jöhetnek.

Voltaképpen el se kezdődött az Európai Tanács (ET) ülése vasárnap: a több órás késéssel indult tanácskozást késő este fel is függesztette Donald Tusk, hogy kétoldalú megbeszéléseken próbáljanak megoldást találni. Sikertelenül.

Az eddigi többség eltűnt

Az elsődleges feladat az EU néhány fontos tisztségének élére találni kompromisszumos jelöltet. Mindenekelőtt az Európai Bizottságéra. Az már korábban világossá vált, hogy nincs elegendő támogatása az Európai Néppárt (EPP) jelöltjének, Manfred Webernek. Az viszont az EPP-ben verte ki a biztosítékot, hogy

Tusk a második legnagyobb pártcsoport emberét, a holland Frans Timmermanst

terjesztette elő az állam- és kormányfők el.

Az alapszerződés értelmében az ET jelöl, az Európai Parlament (EP) pedig megszavazza a bizottsági elnököt. A jelöléshez a 28-ból 22 tagállam támogatása szükséges, melyek együtt az uniós lakosság legalább 60 százalékát képviselik. Az EPP szerepelt a legjobban az EP-választáson, de nem szerzett többséget, sőt, az eddig a Szocialisták és Demokraták frakcióval alkotott többsége is elveszett. Emiatt a rendkívül megerősödött liberális pártcsaláddal kell kompromisszumra jutni.

Csomagról kellene dönteni

A problémát növeli, hogy öt jelentős posztra kell megegyezéssel vezetőt találni. Az EB mellett az ET és az EP élére is, továbbá az ősszel megüresedő Európai Központi Bank elnöki tisztségére, valamint az EU külügyi főképviselői posztjára. Ezek közül a legszorítóbb a parlamenti elnöki hely sorsa, mert kedden összeül az új EP, amikor elnököt kellene választaniuk (és még egy sor tisztségviselőt, akiknek széke ugyancsak bekerülhet az alku kalapjába). A jelenlegi vezető, Antonio Tajani este azt nyilatkozta, hogy

szerdán mindenképpen megválasztják az EP-elnököt, akár lesz javaslata az ET-nek, akár nem.

Ehhez az EP-nek joga van, csakhogy itt egy ötös „csomagról” megy az alkudozás. Az egyes pártcsaládoknak jutó helyek és a személyek sorsa össze van kötve. Jelenleg úgy néz ki, hogy ha most is sikertelen lesz az egyezkedés, akkor két hét múlva újabb csúcstalálkozót tartanak.

Marad-e a csúcsjelölti rendszer?

Komplikálja a dolgot, hogy az EP-ben talán lenne többsége a csúcsjelölti rendszernek, amelynek alapján a választást nyerő EPP-s Weber lett volna a befutó a bizottsági elnökségre. Ez a 2014-ben többséggel megszavazott szisztéma azonban ellentétes az EU alapszerződésével. A liberális frakció, elsősorban Emmanuell Macron francia elnök elutasítja ezt a megoldást.

Formailag elegendő júliusig megtalálni a bizottsági elnök személyét, de – a csúcsjelölti rendszer elvetésével – ez aligha szakítható ki a teljes csomagból. Ráadásul a bizottság meg se tud alakulni az elnök beiktatása előtt, mert utóbbi joga elosztani a szakterületeket és összepárosítani ezeket a tagállamok jelöltjeivel, hogy aztán az EP-bizottságokbeli meghallgatások után a plenáris ülés szavazzon róluk.

Új nevek?

Egyelőre kiszámíthatatlan a helyzet. Lehet, hogy ismét előkerül a francia Michel Barnier, jelenlegi Brexit-ügyi főtárgyaló neve is mint néppárton belüli alternatív jelölté. A Timmermans személyét elutasító V4-ek őt valószínűleg elfogadnák. Elterjedt hírek szerint reggel Tusk újabb neveket is bedobott, egyik se teljesen új javaslat. Az egyik a bolgár Krisztalina Georgijeva, a Világbank vezérigazgatója (korábban bizottsági alelnök), a másik Leo Varadkar ír kormányfő és Michel Barnier.

FRISSÍTVE – Kora délután Donald Tusk felfüggesztette a csúcstalálkozót, a megbeszélések kedden 11 órakor folytatódnak – írta Preben Aamann, az Európai Tanács elnökének szóvivője Twitter-üzenetében hétfőn. A hírek szerint se Weber, se Timmermans nem kapott akkora támogatást, hogy szavazni legyen érdemes róluk.

Bréking (fék)nyúz, 2019. május 21. – Tudósítás a másik valóságból

A Fidesztől megtudhatjuk, hogy Brüsszel nem ad, hanem elvesz pénzt az emberektől, hogy azt a migránsoknak adja. A Nézőpont Intézet elmagyarázta nekünk, hogy Frans Timmermans látogatása csak ártott az MSZP kampányának. A 888 pedig megírta, hogy az osztrák kormánykoalíciót a bevándorláspártiak buktatták meg.

Brüsszel el akarja venni a pénzt az eberektől, hogy a migránsoknak adja

Brüsszel mostani bevándorláspárti vezetése most sem azon dolgozik, hogy több pénzt adjon az európai embereknek, hanem azon, hogy elvegye tőlük, és azt a migránsoknak adja – írta a Fidesz a „- reagálás Gyurcsányné nyilatkozatára” alcímű közleményében.

A nagyobbik kormánypárt ezt arra reagálva közölte kedden az MTI-vel, hogy Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció EP-listavezetője budapesti sajtótájékoztatóján európai minimálbér bevezetését szorgalmazta.

A Fidesz azt írta: „elég csúnya vége lenne”, ha Brüsszelen múlna a magyarok bére és minimálbére, mivel Brüsszel mostani bevándorláspárti vezetése most sem azon dolgozik, hogy több pénzt adjon az európai embereknek, hanem azon, hogy elvegye tőlük, és a migránsoknak adja. A Gyurcsány-párt pedig teljes mellszélességgel támogatja ezeket a terveket, mert ők soha nem a magyar embereket, hanem Brüsszel érdekeit képviselik – olvasható a Fidesz közleményében. (MTI: Fidesz: Brüsszel most sem adni, hanem elvenni akar, hogy a migránsoknak adjon)

Frans Timmermans bevándorláspárti és Soros György nyílt társadalomról szóló eszméjét is vallja

A Nézőpont Intézet elemzője szerint nem oldotta meg a MSZP kampányát Frans Timmermans, az Európai Szocialisták Pártjának csúcsjelöltje azzal, hogy részt vett az MSZP európai parlamenti (EP-) kampányrendezvényén szombaton Budapesten.

Tóth Erik az M1 aktuális csatornán közölte, az MSZP a „patkányozás” óta nem EP-választási, hanem belpolitikai kampányt folytatott.

Frans Timmermans – mondta – bevándorláspárti és Soros György nyílt társadalomról szóló eszméjét is vallja. A szocialisták azzal, hogy újra meghívták egy rendezvényre, azt bizonyítják, a magyar emberek nem számíthatnak rájuk a migrációs politikában – vélekedett.

Hozzátette, tízből nyolc magyar ugyanis egyetért a határkerítéssel, az MSZP pedig továbbra is annak lebontásán dolgozna az Európai Parlamentben.

Kitért arra is, Frans Timmermans az MSZP a kampányrendezvényén olyan üzeneteket próbált megfogalmazni, amelyekkel szerinte képes többséget teremteni, ezek a „valóságtól elrugaszkodó” szakpolitikai elképzelések viszont később visszaüthetnek, és akár a politikai karrierjére is hatással lehetnek. (MTI: Nézőpont: nem segítette az MSZP kampányát Frans Timmermans látogatása)

A bevándorláspártiak buktatták meg az osztrák koalíciót

Herbert Kickl leköszönő belügyminiszter, a bevándorlásellenes Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) politikusa vasárnapi Facebook-bejegyzésében arról írt, hogyan buktatták meg belülről az osztrák kormányt. Mint írta: Sebastian Kurz kancellár „játéka” arra ment ki, hogy őt elmozdítsák a posztjáról. Hogy miért? Mert túlságosan határozott, bevándorlásellenes politikát képviselt a belügyi tárca élén, ami „érzékenyen” érintette a bevándorláspárti erőket, köztük az Osztrák Néppártot (ÖVP). Kickl leszögezte: ő és a pártja, az FPÖ ebbe nem mehetett bele, ezért lesz szeptemberben ismét választás. (888: Kitálalt az osztrák belügyminiszter: a bevándorláspártiak buktatták meg a koalíciót)

Timmermans: Orbán nem volt elég férfi a vitához

0

Frans Timmermans, a szocialisták csúcsjelöltje a Lehel-piacra látogatott, ahol egy rövid sajtótájékoztatót is tartott.

Elmondta, hogy aggódik Magyarországért, mert Orbán elveszi a legfontosabb dolgot, amit az Európai Uniótól kaptunk: a szabadságot. Azt pedig kifogásolta, hogy Orbán Viktor nem mert kiállni vele egy vitára. Mint mondta: Orbán nem volt elég férfi a vitához.

Újhelyi István Facebook-oldalán élőben lehetett követni Timmermans látogatását:

Az Európai Szocialisták Pártjának csúcsjelöltje az MSZP kampányrendezvényén később azt mondta, hogy erős baloldali Európára van szükség.

A Szövetségben Európával című rendezvényen Frans Timmermans a többi között a milliós európrofitot termelő vállalatok megadóztatását, minimális társasági adó, uniós minimálbér bevezetését ígérte. Ugyanazon munkáért nőknek és férfiaknak ugyanannyi bért kell kapniuk, a szakszervezetek jogait meg kell erősíteni – tette hozzá.

A politikus szerint Orbán és barátai, Strache, Salvini és Farage Putyint csodálják, akinek egyértelmű célja az EU gyengítése.

Szólt arról is, hogy egy kutatás szerint Magyarország az egyetlen tagja az EU-nak, ahol a szabadság csak részleges. Ha szabad országban akarunk élni, akkor szabad médiára van szükség – mondta.

Az EP csúcsjelöltek tévévitáján többször is emlegették Orbánt

Élőben vitáztak az Európai Bizottság elnöki posztjára pályázó jelöltek az este. Ez volt az egyetlen televíziós vita, amelyben az összes jelölt részt vett, és elmondta véleményét, leendő lépéseit a környezetvédelem, a migráció, a biztonság, az Unió globális szerepe, a populizmus és az éghajlatváltozás kapcsán.

A másfél órás eseményen mindenki kifejthette véleményét és kérdéseket is tehetett fel a többieknek. A vitát, mely az Európai Parlament tévéstúdióvá alakított plenáris üléstermében volt, az unió összes nyelvén és jelnyelven is tolmácsolták.

A RÉSZTVEVŐK

1. Nico CUÉ, Európai Baloldal (EL)

2. Ska KELLER, Európai Zöldek Pártja (EGP)

3. Jan ZAHRADIL, Konzervatívok és Reformerek Európai Szövetsége (ACRE)

4. Margrethe VESTAGER, Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért ( (ALDE)

5. Manfred WEBER, Európai Néppárt (EPP)

6. Frans TIMMERMANS, Európai Szocialisták Pártja (PES)

A vita

Migráció

Ez volt talán a legmegosztóbb téma a jelöltek között, melyre mindegyikük más megoldási javaslatot tett. A konzervatív jelölt azt mondta, „soha nem ismételném meg azt a hibát, amit a mostani bizottság tett: kvótákat vezetett be, ami csak mélyítette Európa keleti és nyugati részei közt a különbséget, és nem tartotta tiszteletben az országok azon jogát, hogy kinek adnak vagy nem adnak menedékjogot, letelepedési jogot.” Zahradil szerint Európán kívüli államokba kell áthelyezni a regisztrációs pontokat és küzdeni kell az embercsempészekkel.

Manfred Weber szerint „csak az európai megoldásnak van esélye”. Mint mondta, a Néppárt számára két dolog fontos: a határaink feletti ellenőrzés visszaszerzése, amihez a Frontex 10 ezer fővel való kibővítése szükséges. A másik megoldás a közös fellépés a Földközi-tengeren, az áttelepítések kapcsán, és nem átallna Marshall-tervet adni az afrikaiaknak, sőt, szeretne külön Afrika-biztost is a Bizottságon belül.

A baloldal jelöltje, Cué szerint „a bevándorlás először is egy hatalmas emberi dráma. Én is illegális bevándorlók gyermeke vagyok, ezért pontosan tudom, milyen ez.” Mint mondta, hihetetlen számokról hallunk, csak eddig 30 ezer ember halt meg a Földközi-tengeren, ezért mindenképp közös felelősség terhel minket. „Az európai baloldal számára a migráció lehetőség, erre én magam vagyok az élő példa. Számos ember van, aki a saját hazájában nem tud élni, megfelelően képzeni magát, ezért számunkra ez nem invázió, főleg, hogy az unió lakosságának fél százaléka csupán a bevándorló”. Weber javaslatát „botrányos”-nak minősítette.

Margrethe Vestager, a liberálisok jelöltje szerint a legfontosabb, hogy hosszútávú, stabil megoldásokat keressünk az emberéletek megmentésére. „A migráció fennmarad a jövőben is a klímaváltozás és a gazdasági kérdések miatt. Az európaiak pedig nyitott szívvel fogadják azokat, akiknek segítségre van szüksége – de azt nem lehet, hogy az emberek jönnek-mennek, anélkül hogy tudnánk, mit csinálnak. Ezért közösen kell felépíteni egy működő rendszert, mert az emberek ezt várják tőlünk” – mondta.

A szocialista Timmermans szerint „minden alkalommal, mikor valaki meghal a Földközi-tengeren, Európa gyengül, akik a hajókban ülnek, segítséget érdemelnek. Nem büntethetjük a hajókat, amiért életeket mentenek. Azt kell megakadályozni, hogy ezek az emberek hajókra üljenek, ezért kell Afrikát segíteni, mivel Európa sorsa Afrikához van kötve. Szolidaritásra is szükség van. Ha a Közép- és Kelet-európai országok visszautasítják a szolidaritást, akkor sajnos előbb-utóbb visszatérnek a határok ott is, ahol ezt nem akarjuk” – mondta.

A zöldek jelöltje, Ska Keller szerint európai szolidaritásra van szükség, és méltányosan kell megosztani a felelősséget. „Elfogadhatatlan, ami jelenleg történik a Földközi-tengeren. Meghalnak, belefulladnak az emberek a tengerbe, de nincs felelős, mindenki csak a másikra mutogat: az olaszok Líbiára, miközben Líbiában háború van, sose tudni, hogy a parti őrségek valójában nem-e milíciák” – magyarázta.

Munkanélküliség

A jelöltek bemutatkozása után először a migrációról, majd a 3,3 millió fiatal munkanélküli számának csökkentéséről kérdezték a jelölteket a műsorvezetők. Ez utóbbi kapcsán Timmermans és Weber vitába is bocsátkozott egymással, melyhez később csatlakozott a konzervatívok jelöltje is, Jan Zahradil.

Weber ugyanis azt mondta, elsősorban infrastruktúra, kutatás, erős belső piac és egy olyan gazdaság kell, ami munkahelyeket teremt. Timmermans erre felhozta, hogy annak idején épp Weber volt az, aki megvétózta a pl. Portugália felzárkóztatására szánt terveket, és – a bizottsági alelnök szerint – inkább azt akarta, hogy büntessék meg Portugáliát, amiért nem tudja tartani magát a megszorító intézkedésekhez.

Timmermans szerint a fiatalok munkanélküliségének kérdését inkább az Erasmus kiterjesztésével – „mindegy, hogy van-e munkahelyük vagy nincs, egyetemisták-e vagy sem, csak menjenek külföldre, mert így nagyon hasznos tapasztalatokat szerezhetnek” – a tagállamok már bevált gyakoarlatainak átvételével, és nem utolsó sorban: a választási korhatár csökkentésével lehetne orvosolni. Ez utóbbit Timmermans 16 éves korra vinné le. Ehhez csatlakozott a konzervatív Zahradil, aki viszont azt emlegette fel, hogy a Timmermans által említett, működő tagállami megoldások az ő állítását igazolják, miszerint a tagállamok kezében kell hagyni az ilyen és ehhez hasonló döntéseket, mivel saját hatáskörben nagyszerűen meg tudják oldani azokat, mint a fenti példa is mutatja.

Timmermans erre azt válaszolta: ezek szerint Zahradil 15 évvel ezelőtt nem szavazta volna meg az ő országának, Csehországnak is juttatott strukturális alapokat? Mert akkor ma nem lenne olyan alacsony a munkanélküliség náluk sem. Szerinte elsősorban a szolidaritásról van szó, a déli államokra is gondolnunk kell és segíteni kell őket a munkanélküliség felszámolásában.

Környezetvédelem és klímaváltozás

A másik nagy téma a környezetvédelem volt, itt a zöldpárti és a szocialista jelölt is Webert kérte számon. Weber ugyanis azt mondta, 2050-ig akarják elérni, hogy az unió teljesen szén-dioxid mentes legyen, és bár elkötelezettek emellett, szerinte ki kell találnia, hogy az ennek érdekében meghozott intézkedések ne elsősorban a szegényeket sújtsák. Timmermans erre azzal válaszolt, nem véletlen, hogy a Néppártot a civil szervezetek dinoszaurusznak hívják. „Elegem van belőle, hogy mindenki azt mondja, ez rossz lesz a nyugdíjasoknak. Ha nem teszünk sürgősen valamit a környezet védelmében, annál jobban sújt majd le a szegényekre, akiknek nincs hova elmenekülni a klímaválság következményei elől.”

Weber erre csak annyit válaszolt, hogy ő „az innovációban hisz, nem a büntetésben, tiltásban, túlszabályozásban, hanem a fejlesztésben.”

A zöldpárti Keller szintén a néppárti jelöltet számoltatta el, mikor azt kérdezte tőle, „ha csökkenteni kell a kibocsátást, akkor miért szavazott ez ellen? Miért hagyja, hogy a vállalatok egymás között adják-vegyék a széndioxid kibocsátási kvótákat?” – „A pártom megpróbálja a dolgokat összeegyeztetni. Lehetünk ambiciózusak, de ez a zöldek feladata, mi pedig meghallgatjuk a szakszervezeteket is, akik azt mondták, hogy a zöldek céljait megvalósítva elvesznek a munkahelyek.” Végül a versenyjogi biztos Vestager is beszállt a szócsatába, mint mondta: „nem pártok alapján működünk együtt a bizottságban, hanem csoportként. A klímaváltozás annyira hatalmas gond, hogy nem számít, ki melyik pártba tartozik.” Mire Weber csak annyit válaszolt, a megosztottság valóban nem jó, de Vestager pártjában is sokan állnak azon a véleményen, mint ő. „Mi európaiak egyedül nem tudjuk megmenteni a földgolyót” – tette hozzá.

Multik megadóztatása, adóparadicsomok felszámolása

A jelöltek közül többen is elmondták, hogy közös, uniós társasági adózást hoznának létre – Timmermans még konkrét számot is mondott: minimum 18 százalékos adót vezetne be a tagállamokban, ami lehet magasabb, de alacsonyabb semmiképp – , digitális adózást vezetnének be, a cégek ott adózzanak, ahol tevékenységüket folytatják. A nagy digitális cégeket is megadóztatnák, az adócsalás miatt elveszített, 850 millió euróból pedig infrastruktúrát fejlesztenének, kórházakat, iskolákat építenének.

Az egyetlen kivétel a konzervatív jelölt volt, aki szerint „én nem hiszek a pán-európai adózásban. Az államok joga a vállalatok megadóztatása. Az EU nem állam, bár lehet vannak itt, akik ezt gondolják. Szerintem az adóelkerülést be kell tiltani, vannak erre már meghozott, jó lépések, információcsere. Minden vállalatot, aminek forgalma 750 millió eurónál nagyobb, be kell azonosítani, de nemzeti szinten adózzanak.”

Mi a baj az EU-val?

A műsorvezetők felvezetésükben arról beszéltek, egyre többen érzik úgy, hogy az EU már nem működik, egyre kevesebben mennek el szavazni az EP-választásokon is. Hogyan magyarázzák az eu-szkepticizmus növekedését, és milyen felelősséget vállalnak érte?

A zöldpárti Keller szerint „a nacionalizmus az, ami szét akarja zúzni az uniót, a nacionalisták nem fogadják el más emberek jogait. Nagyon fontos, hogy ne adjunk túl sok teret ezeknek az erőknek, mert nem természeti törvény, hogy ezek az erők növekedjenek, és nem is nőnek minden országban. Nekünk kell dönteni róla a választásokon, hogy nyernek-e. Sajnos a Néppárttal ez nem fog menni. Mind tudjuk, hogy Ausztriában ott az FPÖ-ügy, vagy épp Magyarországon az Orbán-ügy, amit egyáltalán nem tudtak megoldani. A kérdés csak az, hogy elhatárolódunk-e ettől, vagy sem?

Timmermans önkritikus módon arról beszélt, hogy akik a szocialistákra és a néppártra szavaztak eddig, azok most a nacionalista vagy szélsősges pártokra szavaznak most. „Ez a mi hibánk, mert nem sikerült meggyőznünk őket, és bedőlnek az ilyen ígéreteknek. De nézzük meg, mit tett a brexit a britekkel, tisztára a trónok harca zajlik most a szemünk előtt náluk. Felelősek vagyunk ebben, de van megoldás, csak legyen európai egység, és oldjuk meg közösen ezeket a problémákat.”

Ezután a szélsőbaloldal jelöltje, Nicolás Cué kapta meg a szót, aki arról beszélt: az európai egység létezett korábban, de úgy tűnik, hogy egyre rogyadozik. „Nem tudok egyetérteni azzal, amit Magyarországon a fasiszták tesznek, nem tudom osztani az olaszok nézeteit sem. Nyilvánvaló, hogy az emberek elégedetlenek, azt gondolják, hogy saját hazájukban menekültek, és önök felelősek ezért.”

A néppárti Weber a már korábban is többször hivatkozott büntető mechanizmust vette elő most is. „Az egoizmus visszatért földrészünkre. A választásokkor azok ellen kell fellépni, akik szét akarják zúzni a mi Európánkat. A Brexit legfőbb üzenete, hogy a britek vissza akarták szerezni a szuverenitásukat, mert nem érezték, hogy az EU az övék is. Kell egy mechanizmus, ami megvédi az értékeinket, ezért kell kötelező, független jogállamisági mechanizmust elindítani, és azok ellen kell bevetni, akik nem tisztelik alapvető értékeinket”.

Záró üzenetek

A vitát lezáró üzenetekben minden jelöltnél közös volt, hogy szavazásra buzdítottak, mint többen fogalmaztak: mindegy, hogy kire, de ne hagyják elveszni szavazatukat.

Ezen belül azonban nagy volt a szórás, Weber demokratikus és erős Európát akar, Vestager egy változó, bátor Európát képzel el, amiben véget vetnek a férfi-női egyenlőtlenségeknek, Zahradil a nemzetek szuverenitását akarja elérni, Keller nemcsak szavakkal, hanem tettekkel harcolna Európáért azokkal a fiatalokkal, akik félnek a jövőjük miatt, Cué pedig a „fasizmussal szemben” a „valódi változást, az európai baloldalt” tartja egyedül képesnek arra, hogy az igazi problémákkal foglalkozzon. (Euronews)

Frans Timmermans kész tévé vitát folytatni Orbánnal

Ujhelyi István bejelentette, hogy az Euronews vitát akar közvetíteni Frans Timmermans és Orbán Viktor között, az európai szocialisták csúcsjelöltje az ajánlatot már elfogadta. Az MSZP EP-képviselője felszólította a magyar kormányfőt, hogy vegyen részt a vitában.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!