Kezdőlap Címkék Euroszkeptikus

Címke: euroszkeptikus

EP választás után

Európát távolról, kívülről nézve, figyelmeztetőnek, mi több sokkolónak tűnt a vasárnapi (26.05.2019.) választás eredménye. A jó öreg kontinensen ugyanis valami (nagyon) megváltozott. Véget ért a hagyományos jobb- és baloldal megszokott, kiegyenlítő vezető szerepe, az, amit Németországban és Ausztriában „nagy koalíció” néven emlegetnek, amikor a két vezető politikai tömegpárt közös kormányzással irányítja az országot, a jóléti államot, és aminek meghatározását (tömegpárt), az állandó, biztos 30% feletti szavazat jelenti. Igaz, már jó ideje „jóléti társadalom”-ról, nem pedig államról beszélnek, amikor a jólétet nem kizárólag az állami elosztás, hanem a társadalom biztosítja.

Ez a kérdés, vagy probléma, az első világháború óta intenzíven foglalkoztatja a kapitalizmus bírálóit, élükön Engels gondolataival, amik a köztudatban, mint a politikai gazdaságtan marxi tanai váltak ismertté. Az alapötletet szocializmusnak nevezték el, mely 1848 óta foglalkoztatja a jobb, igazságosabb elosztásra, és az abból fakadó magasabb életszínvonalra áhítókat, akik a megvalósítást a szakszervezeti mozgalomban látták.

Az 1915-ös zimmerwaldi konferenciáig csak szociáldemokrata pártok léteztek, melyek a szakszervezetek támogatását élvezve, mint „munkáspártok” voltak jelen a világ parlamentjeiben. Lenin vált ki ebből a hagyományos munkásmozgalmi idillből, és radikalizálta a mozgalom balszárnyát, minek eredményként 1918 óta jelentek meg a „kommunista” pártok, a tanács (szovjet) rendszerek, és „proletárdiktatúra” néven tették tönkre a kapitalista gazdaságot bíráló egész marxi-engelsi eszmevilágot, gondolatrendszert.

A problematikát az egyház is felismerte, és a 19. század vége felétől a híveknek is támpontot kívántak nyújtani az életkörülmény javítására. A 20. század második felében, különösen Dél-Amerikában, lett erős ez a mozgalom, ahol a „kispapok” híveikkel együtt élték át a társadalmi problémákat, nehézségeket, és tenni akartak a megtapasztalt nyomor és egyenlőtlenség ellen. Nem véletlen, hogy az első jezsuita egyházfő (Jorge Mario Bergoglio), mint a szegények és elesettek védelmezője vette fel assisi Szent Ferenc nevét. Ő az első pápa az amerikai kontinensről és egyben a déli féltekéről, ráadásul az első nem európai pápa a szíriai születésű III. Gergely óta.

Erre csak az önmagukat a „európai kereszténység védelmezőinek” kikiáltókat kívánom emlékeztetni, elsősorban az ötös számú Fidesz párttagkönyv tulajdonosát és egykori kollégista társát és barátját, a jelenlegi párt- és miniszterelnököt.

Figyelemre méltó, hogy a nyertes populisták (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Lengyelország) között nem szerepel Magyarország! Ennek egyszerű az oka: a magyarországi Fidesz a Néppárt frakció (EPP) tagja. Éppúgy, mint az EPP-ben külön pártként regisztrált, és számon tartott KDNP, amire nem vonatkozik a felfüggesztés, és amiről mintha megfeledkezne a hazai média, különösen az ellenzéki. A frakción belüli felfüggesztés ellenére a Fidesz az európai parlamenti választáson (2019.május 26.) a Néppárt (EPP) tagjaként indult, és vett részt. Gyakorlatilag a Fidesz további sorsát a parlamenti választás utánra hagyták, és a pártcsalád tagjainak döntésére bízták.

A 28 tagországból mindösszesen a fentebb említett négyben szereztek többséget a populisták, azon belül is a nacionalista, szélsőjobboldali, „euroszkeptikusok”. Tehát, az az áttörés, amiről Orbán (és Trump volt tanácsadója, Steve Bannon) álmodozott, elmaradt. Sőt, még az sem biztos, hogy az észak-olasz Matteo Salvini álma, egy „új Európát” képviselő parlamenti frakció létrejön-e, hiszen annak alapfeltétele minimum 25 parlamenti képviselő, legalább 7, azaz hét tagállamból. Ez a hét tagállamból érkező képviselő-csoport kérdéses.

A szélsőjobboldali veszély elmúlt, ill. négy EU tagállamra szűkült. Az „euroszkeptikusok” leszerepeltek. Persze, jelenlétükkel továbbra is számolni kell, elsősorban a nacionalizmus feléledése miatt, mely az EU végét jelentheti, azaz a kontinens nyugati felének több mint 70 éves kemény munkáját teheti tönkre.

A Vasfüggönnyel elzárt Kelet-Európának, a volt „szocialista” országoknak, viszont az elmúlt 30 év alatt sem sikerült felzárkózniuk, sem gazdaságilag, sem politikailag, mivel nem értették meg, hogy az elosztás, az egymásrautaltságon alapuló gazdasági együttműködés kontinensünk jólétének és békéjének titka.

A nacionalista gondolat, a „nemzetállam”, mint olyan, már a múlt században bebizonyította, hogy Európát pusztulásba dönti. Ennek hazai jelei épp most, a magyarországi választáskor mutatkoztak be, méghozzá az ellenzék részéről. Hiszen tudatalatti volt az a „riasztás”, ahogy az ellenzék (felháborodva) jelezte, „megnyitották az ukrán-magyar határt” a várható nagy helyi forgalom előtt. Magyarokról, „testvéreinkről”, „véreinkről”, nemzettársainkról egy szó sem esett a hazai médiában. Mégis jól érzékelhető volt az az ellenszenv, amit intézkedéseivel a nacionalista magyar kormány gerjesztett.

V4: Újabb szög a koporsóba

Fico már kényelmetlennek tartja az eurószkeptikusok (Magyarország, Lengyelország) társaságát. Ettől nem függetlenül belpolitikai válság is dúl a V4 egyetlen tagállamában, ahol már régen az euró a nemzeti valuta.

Robert Fico szlovák miniszterelnök szerint országának a mélyen integrált Európai Unióban van a helye, azaz abban az EU-nak abban a magjában, amit Németország és Franciaország vezetésével valósulhat meg. A szlovák miniszterelnök kedden elmondta azt is, hogy nagyon érdekli a V4-féle regionális együttműködés, de Szlovákia létfontosságú érdeke az EU-ban van.

A Reuters úgy értékeli, hogy

Fico ezzel látványosan visszatáncolt korábbi, eurószkeptikus pozíciójából, és elhatárolta magát olyan kelet-közép-európai államok kormányától is, mint Magyarország vagy Lengyelország.

Miért ez a látványos fordulat Ficoéknál? Hiszen a szlovák miniszterelnök korábban igencsak szorosan felzárkózott a Brüsszel-ellenesek menetéhez. Olyannyira, hogy a „brüsszeli bürokratákról” mint a valóságtól elrugaszkodott hatalmi gócpontról beszélt.

De azért mindig is óvatos duhaj volt.

Legalábbis a külpolitikában. Például ügyesen kikerülte, hogy Pozsony ellen ne induljon jogi eljárás menekültügyben, mint a többi V4-es ellen. Méghozzá úgy, hogy bejelentette: száz menekültet átvesznek Görögországból és Olaszországból.

Beata Szydlo lengyel, Robert Fico szlovák, Orbán Viktor magyar és Bohuslav Sobotka cseh miniszterelnök
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Szlovákia abban is különbözik a többiektől, hogy a négy visegrádi ország közül csak itt vezették be az eurót (2009) és ezzel mindegyik csoporttársánál közelebb van az elképzelt (Merkel, Macron) mag-Európához. Arról nem is beszélve, hogy az exportfüggő szlovák gazdaság szinte csüng a nyugat-európai (főleg Németország) partnerein.

És, ami talán a legfontosabb:

egy látványos külpolitikai fordulat háttérbe szoríthatja a már hetek óta tartó belpolitikai válságot.

Ami valójában már akkor kezdődött, amikor megalakult a legutóbbi kormánykoalíció és ebbe Ficoék bevették a valamikori ultranacionalista Szlovák Nemzeti Pártot (SNS) és Bugár Béláék Híd-Most-ját.

A SNS-nél azóta vannak jócskán szélsőségesebbek, egyelőre csak a part szélén, arra várva, hogy egy esetleges kormánybukás után, egy újabb választásokon már komolyabb szerephez jussanak. Most a nemzetiekkel már inkább az a baj, hogy folyamatosan zsarolják a kormányfőt (és ezzel Bugárék Hídját is) és azzal fenyegetőznek, hogy kilépnek a koalícióból, azaz kikényszerítik az újabb parlamenti megmérettetést. Természetesen az EU-pénzek elosztása miatt hadakoznak a koalíciós társak.

A magyar-szlovák Híd-Most-nak áll nagyon is érdekében áll, hogy fennmaradjon a jelenlegi Fico-kabinet, mert ellenkező esetben

nagyon is reális az a vészforgatókönyv, amely szerint a felvidéki magyarok képviseletét felvállaló párt nélkül marad a szlovák parlament.

A Híd népszerűségét ugyanis bizonyára megtépázza a mostani politikai kötélhúzás, a Fidesz-kliens Magyar Közösség Pártja pedig már többször sem tudta átlépni a parlamenti küszöböt.

Ez lenne a szlovákiai belpolitikai válság egyik magyar vonatkozású járulékos vesztesége. A másik pedig a külpolitikai irányváltás, amely még egy szöget ver a vajúdó Visegrádi Négyek közös koporsójába.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!