A hetek óta tartó tiltakozó mozgalom jelentősen meggyengítette a francia köztársaság elnökét. Aki őszintén beszélt a problémákról Egyiptomban, ahova a hazai válság ellenére mégiscsak elutazott.
Macron elnök: vékony jégen táncolok!
Bár a hétvégén csak 69 ezer sárga mellényes tüntetett Franciaországban, de a köztársasági elnök elismerte, hogy az emberek „történelmi okokból elégedetlenek az anyagi helyzetükkel és a demokrácia állásával”. Az előző hétvégén még több mint 80 ezren tiltakoztak Franciaországban Macron elnök reformjai ellen, melyekkel versenyképesebbé szeretné tenni hazáját és az egész Európai Uniót.
A sárga mellényesek mozgalma miatt Macron elnök eredetileg le akarta mondani egyiptomi látogatását, de azután mégiscsak elment Kairóba. Ott nyilatkozott a francia sajtónak arról, hogy tisztában van vele: szociális válság bontakozott ki sok európai országban, ahol a globalizáció kihívását nem tudták megfelelően kezelni. A francia elnök országos vitát kezdeményezett erről. Macron maga is résztvesz ezeken a vitákon éppúgy mint a miniszterelnök és a kormány tagjai. Egyidejűleg tüntetést szerveztek Párizsban „a köztársaság megvédésére „. Ezen nem vettek részt túlságosan sokan, de megmutatták, hogy a sárga mellényesek nem számíthatnak általános társadalmi támogatásra Franciaországban, ahol hetek óta minden hétvégén tiltakoznak a sárga mellényesek az életszínvonal stagnálása és a tervezett reformok ellen.
From hero to zero
Így foglalta össze Macron politikai pályafutását a CNN, amely pedig szimpatizál a liberális elnökkel, aki bátran szembeszáll, ha kell Trump elnökkel is. De vajon csakugyan vége lenne Macron politikai pályájának? Épp ellenkezőleg – állítja Nicholas Vinocur, aki a brüsszeli Politico-ban fejtette ki a véleményét. Szerinte pontosan azok fáznak rá a sárga mellényesek támogatására, akik a leginkább aktívak voltak ezen a téren: a szélsőjobb és a szélső bal!
A sárga mellényesek önálló listán indulnak az európai választásokon
Ingrid Levasseur ápolónő a listavezető, aki a mérsékelt irányzat egyik képviselője. 10 jelöltet indítanak a sárga mellényesek, akik máris a harmadik helyre ugrottak a népszerűségi listán: 13%-ot kapnának, ha ma lennének a választások. Az első helyen azonban továbbra is Macron mozgalma áll 22,5%-al! Kik a nagy vesztesek: Marine Le Pen és Jean-Luc Mélenchon. A szélsőjobb 2,5%-ot, a szélsőbal 1,5%-ot veszített. Híveik közül ugyanis sokan úgy gondolkodnak mint a sárga mellényesek. Macron mozgalmában ez a szám minimális. A liberális közép tehát profitálhat a sárga mellényes mozgalom sikeréből, és ez hatással lehet az egész Európai Unióra.
A szombati XI. felvonás nem marad el intenzitásban az előzőktől: csak Párizsban három felvonulást hirdettek meg a sárgamellényesek, ezzel próbálták a rendőrség erőit, erőszakbevetését megosztani, és több, parkokban tartott gyűlésen vitatták a mozgalom újabb fejleményeit, perspektíváit.
Délután 5-től a Köztársaság téren lett volna az első „Nuit jaune” (magyarul sárga éjszaka), ami mindenkit a 2016 tavaszi, három hónapig tartó „Nuit debout”-kra emlékeztet, és arra, hogy az emberek nem olyan feledékenyek, mint ahogy azt a belpolitika és az azt kiszolgáló tömegkommunikáció irányítói szeretnék. Úgy tűnik, az önmagukat három hónapja még apolitikusnak hirdetők – akár rész vettek a „Nuit debout”-kon annak idején, akár nem – emlékeznek, hogy 2016-ban is Macron, Holland elnök gazdasági- és pénzügyminisztere által kidolgozott, munkatörvény-reform ellen folyt a harc az ország nagy- és kisvárosaiban. Arra is, hogy ennek köszönhetően a kormánynak csak többszáz módosítással és a parlamenti vita és szavazás (alkotmányban megengedett) kiiktatásával sikerült meghozni a törvényt. Arra is, hogy az egy évvel később megválasztott Macron első rendeletei között szerepelt a munkatörvény további reformja, értsd további megszigorítása. Ekkor már a parlament (!) előre (!) megszavazta (!) önkiiktatását…
Ez már állami terrorizmus?
A bejelentett, tehát legálisan este 10 óráig engedélyezett, első „sárga éjszaka” még naplemente előtt véget ért. A Bastille térről könnygázbombákkal elüldözött sárgamellényeseket a Köztársaság téren vízágyúk és könnygázbombákkal, robbanó lövedékekkel felszerelt rendőrosztagok várták. Egy 66 éves résztvevő nő, kezében gyertya a korábbi tüntetéseken meghaltak és megsebesítettek tiszteletére, „állami terrorizmusnak” minősítette azt, amit a Bastille terén és itt tapasztalt. A másik aggasztó és komoly ellenszelet ígérő incidens, hogy a sárgamellényesek egyik ismert, a rendőrök tevékenységét filmező vezéralakját egy ellene küldött robbanó lövedék súlyosan megsebesítette. Jelenleg kórházban kezelik, próbálják a lövedéket kapott szemét megmenteni. Konklúzió, hogy a belügyminiszter, akinek lemondását hetek óta követelik a tüntetők, akit a rendőrségen belül is, és már külföldön is szombatról szombatra bírálnak, még nem érzi a helyzetet érettnek ahhoz, hogy taktikát változtasson.
A francia rendőrerőszakot bíráló nemzetközi szervezetekhez egy újabb csatlakozott, a Boston-ban székelő Physicians for Human Rights (Orvosok az Emberi Jogokért), amely egyenesen kémiai hadviseléssel vádolja a kormányt a sárgamellényesekkel szemben. Ugyanazokat a könnygázbombákat használják a francia rendőrök ma Párizsban, Toulouse-ban, Bordeaux-ban, Rennes-ben és másutt, amelyeket a katonai erők a koszovói háborúban vetettek be a polgári lakosokkal szemben, vagy amelyeket Barheim kormánya használt 2011-ben a tüntetők ellen, 39 halálesetet okozva. Ezeket a szuper-könnygázbombákat, melyeknek hatóterülete 4 hektár, egy francia cég, az Alsetex gyártja.
A XI. fejezetet megelőző hét ehhez képest békésebben telt el
Macron több-kevesebb sikerrel folytatja „nagy vitáit” az ország különböző részein a polgármesterekkel. A TV-csatornák már le is álltak az élő közvetítésekről. Annyi támadást kellett az elnöknek lenyelni vagy kivédeni, hogy a közvetítések kezdtek antipropagandává válni. Plusz a Médiapart hét végén megjelent cikkében nyilvánosságra hozta azokat a dokumentumokat, amelyek azt bizonyítják, hogy az országos vitákat lebonyolító és a szabályok betartását felügyelő állami szervezet vezetője azért mondott le a január 15-én elindított macroni „nagy vita” kordinálásáról, mert a megelőző tárgyalásokon nem sikerült a köztársasági elnökkel szót értenie az országos viták papíron lefektetett szabályait illetően (a témák nyitottsága, a szervezők függetlensége, szabad részvétel, pártatlanság, miniszterek, államfő, képviselők minimumra korlátozott beavatkozása stb).
Általános sztrájk várható
A polgármesterekkel folytatott vitáktól távoltartott sárgamellényesek február 5-re általános sztrájk-felhívást tettek közzé. A felhíváshoz magától értetődően csatlakozott a France Insoumise, de – ez az igazi nagy újdonság – a CGT is. Nem ők kezdeményezték, de nem bírálják és nem utasítják el. A baloldalon nem egy hang már november közepe óta sürgette a baloldali szakszervezet csatlakozását a sárgamellényesek mozgalmához, érthetetlennek tartották távolmaradását, tartózkodását. Noha helyi alapszervezetek szintjén voltak közös akciók, hisz sok sárgamellényes CGT tag egyben, a központi vezetés némán, tehetetlenül vagy éppenséggel bizalmatlanul, ellenérzéssel követte a sárgamellényesek mozgalmát, követeléseit. Az ellenük alkalmazott rendőri erőszak ellen is csak két hete emelte fel hangját. Belső vagy külső nyomásra csatlakozott a mozgalom mellé a CGT-vezetősége, amely pedig már hosszú évek óta lemondott az általános sztrájk lehetőségéről, értelméről? És milyen erővel és meddig fogja követni ezt a lendületet?
A másik fejlemény az EU-választásokon való indulás tervének megerősödése a sárgamellényesek körében. Ennek egyre hallhatóbb indolkása, hogy így akarják önállóságukat megőrizni a Rassemblement National (korábban Front National) manipulációs törekvéseivel szemben. A héten mindössze tíz jelöltből állt a sárgamellényes lista – az elkövetkezendő hetekben fog eldőlni, hogy a mozgalom magáévá teszi-e vagy sem ezt a kezdeményezést, amelyet még három hete a többség határozottan ellenzett, és ha igen, hány jelöltből álló listát tud felállítani, és melyik EU parlamenti csoporthoz szándékozik csatlakozni.
A sárgamellényesek szélsőjobboldaliak vagy baloldaliak?
A sárgamellényesek és a szélsőjobboldal viszonya sokakat foglalkoztat Franciaországban és a világban. Macron és a mögötte álló mainstream sajtó a sárgamellényeseket a szélsőjobboldal, elsősorban Marine Le Pen udvarába helyezi, a kettő összefonódását hajtogatja nap mint nap. Egy toulouse-i szociológus munkacsoport már a II. felvonás után vizsgálat alá vette a közlekedési csomópontokat, szupermarketek parkolóit, benzinkutait elfoglalókat és kérdőíveken, interjúkban megfogalmazott vágyaik, követeléseik alapján más képet rajzolt róluk. Inkább a baloldalhoz közeli mozgalomnak írták le. Az adó- és társadalmi egyenlőtlenség elmélyülése ellen lépnek fel, míg a bevándorlók, migránsok kérdése, a fajgyűlölet – Le Pen pártjának központi témái – és a homofóbia, ha itt-ott elszigetelten felbukkan is a sárgamellényesek körében, egészében véve meglehetősen a háttérben maradnak a demokrácia elmélyítésének, a társadalmi igazságosság akarata és a fennálló társadalmi intézmények antidemokratikus aspektusainak kritikája mellett.
Ugyanez a sajtó azt hangsúlyozza három hónapja, hogy a sárgamellényesek mozgalmának köszönhetően Marine Le Pen új népszerűségre tesz szert. „Marine Le Pen (MLP) egyre jobban megerősödik, egyetért több követelésükkel”, „a szegények Franciaországa valahol rokonságra talál azzal, amit Le Pen próbál csinálni”, „MLP diszkrét, ritkán nyilatkozik, de magabiztosan halad felfelé ívelő útján” – és ezekhez hasonló kijelentésekkel vannak tele a tévék szakértőinek vitái.
Mire hivatkoznak?
Két dologra. Az egyik, hogy a mozgalmat elindítók között két véleményirányítóvá vált személy, Maxim Nicolle és Eric Drouet valóban a Front National köreiből csatlakozott a sárgamellényesekhez. De ha meghallgatjuk a youtube-on tömegével jelenlevő fejtegetéseiket, semmiképpen sem lehet se szélső, se középjobboldalinak minősíteni őket. A Front National a 2017-es választások előtt, elsősorban Florian Philippot, MLP akkori főtanácsadója hatására a szociális követeléseket helyezte előtérbe a hagyományos bevándorló- és fajgyűlölő, arab- és zsidóellenes jelszavakkal szemben. Ez a tendencia a jobboldali Sarkozy, majd a szocialista Holland idején radikalizálódott antiszociális politikákkal elszegényedésbe, munkanélküliségbe, hajléktalanságba, kivetettségbe sodortak közül sokakat MLP pártjához közelített. A Front National számára sikertelen választási kampány azonban Florian Philippot eltávolítását és a hagyományos szélsőjobboldali irányvonal visszatérését vonta maga után, ami a Rassemblement National tagságának, támogatóinak tömeges elpártolását eredményezte a választásokat követő hónapokban. Ezek közé tartozik a két véleményirányító és még valószínűleg nagyon sok sárgamellényes is.
A népi kezdeményezésű népszavazás is inkább a baloldalhoz köthető
A másik, a RIC, a népi kezdeményezésű népszavazás, a sárgamellényesek egyik fő követelése. Ez a követelés két párt, a Front National és a France Insoumise elnökválasztási programjában szerepelt 2017-ben. De míg a baloldali France Insoumise választási programjában a VI. Köztársaság, ezen belül a népi kezdeményezésű népszavazás az egyik alapvető pont, és amit februárban ez a párt parlamenti vitára fog bocsátani, addig Le Pen pártjának ez mellékes téma. A Rassemblement National kimeríthetetlen témája továbbra is a bevándorlókkal, az iszlámmal szembeni fellépés, az idekapcsolódó törvények megszigorítása, amit, tegyük hozzá, Macron aktívan magáévá tesz.
Orbán Viktor Macron elleni támadásai ebben a témában kifejezetten Macron hírnevét, érdekeit szolgálják. Homályosítják azt tényt, hogy a francia elnök Orbánt megszégyenítő intézkedések, törvények kezdeményezője és megvalósítója (lásd a „szolidaritási bűntett” törvénye, a francia kikötők lezárása a menekülteket szállító hajók elől stb.). Visszatérve MLP-re és a sárgamellényesek viszonyára, a diszkréten, de magabiztosan mosolygó Le Pen a sárgamellényesek szociális követeléseire, a minimálbér felemelésére, az ultragazdagok megadóztatására valóban diszkréten, gyakorlatilag nem reagál.
Ezekről az ellentmondásokról nem esik sok szó sajtóban. Amit unos-untalan hangsúlyoznak, hogy ez az új mozgalom MLP égisze alatt veszélyezteti a fennálló rendet, a demokráciát – amelynek ma Franciaországban Emmanuel Macron az egyetlen letéteményese. Ugyanúgy, ahogy a 2017-es választási kampányban, most is a Macron – Le Pen párbajról biztosítják a mainstream médiak olvasóikat, nézőiket. A létező, és a 2017-ben jelentősen megerősödött baloldalról, a France Insoumise programjában lévő és a sárgamellényesek követeléseivel szinte szóról-szóra megegyező szociális követelésekről nem tartják érdemesnek beszélni. A stratégiájuk az amiről-nem-beszélünk-az-nem-létezik, vagy másképp, csak az van, amiről mi beszélünk. Ez a stratégia sokszor bevált, de nem mindig. Erre példa a 2005-ös népszavazás Franciaországban, Hollandiában és Írországban az EU-alkotmányról, és most, amikor a sárgamellényesek elleni általános média-uszítás ellenére a mozgalom támogatottsága három hónap után is 75-80 %.
A baloldali elemzőknél két magyarázó opció figyelhető meg
Az egyik, hogy a fent említett stratégia folytatásáról van szó. Szerintük arra építenek a médiák, hogy kitartó munkájukkal sikeres lesz az emberekben a Rassemblement National és MLP valamint a sárgamellényesek elleni félelem-keltés, ami majd vagy-vagy alapon a választásokon ismét a kevésbé rossznak tekintett Macron győzelmét fogja eredményezni. Ez volt a 2017-es sikeres stratégia.
A másik, ennek ellentmondó baloldali magyarázat, hogy Macron leszerepelt a milliárdosok és az őket képviselő, pénzükből fenntartott sajtó előtt, úgy látják, nem lesz képes programja hátralévő pontjait megvalósítani, ezért Franciaországban is a Trump-Bolsonaro-Orbán-Le Pen vonal lovára fogadnak. A közös elem a két opció között az, hogy a főellenséget számukra nem a demokrácia támadói jelentik, hanem a baloldal. Ebben, tegyük hozzá, a sajtó és fenntartói megegyeznek az Európai Unió tagállamainak kormányaival és az Európai Bizottság tagjaival. Ne feledkezzünk meg 2015-ről, a szociális programmal induló, azt megvalósítani akaró, demokratikusan megválasztott görög kormány térdrekényszerítéséről, amivel – erre is érdemes emlékezni – Florian Philippot, MLP akkori főtanácsadója tökéletesen egyetértett. Ezt fejezte ki Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnökének híressé (a baloldal számára hírhedtté) vált 2015 január 30-án, hat hónappal a görög kormány kapitulálása előtt elhangzott tömör mondata: „Nem létezhet az Európai Unió egyezményeinek ellentmondó demokratikus opció”.
Csak vágy volt a sárgamellényesek mozgalmának lankadása az ünnepek között; korai volt múlt időben beszélni róla.
A VIII. felvonás intenzitása január 5-én jel arra, hogy „a társadalmi lázadás tartósságával kell számolni és a legitim erőszak célpontjává vált állam változatlanul szegényes szókincsbe, a ‘lázadók’, ‘megosztottak’ vagy ‘agitátorok’ szavakban merül ki.” Ezzel a mondattal kezdte adását vasárnap a France Culture déli hírek vezetője. Néhány perccel később a La république en Marche, a kormánypárt meginterjúvolt egyik képviselője kritikusan beszélt a kormány jelenlegi reakcióiról, „kölcsönös a megvetés”, mondta, a kormány és a sárgamellényesek között. „A fő kérdés ma az, hogy hogyan lehet visszanyerni az emberek kormányba vetett bizalmát?”
A bizalom hiánya nem csak a sárgamellényesekre és támogatóikra – még mindig 70-75 % – és az ellenzékre jellemző: az országos konzultáció felelős elnöknője egy héttel a január 15-én elinduló konzultáció előtt lemondott. Sokan felháborítóan illetlennek tartották a szegények panaszainak összegyűjtésére, rendszerezésére és ezek alapján javaslatok megírására kinevezett elnöknőnek 2019-re kiutalt fizetését, az 176.518 eurot, ami a konzultációban vélemény nyilvánításra meghívottak átlagfizetésének mintegy a tízentötszöröse. De elsősorban az zavarta, nyilatkozta lemondásakor az elnöknő, hogy nem látott elég garanciát arra, hogy a konzultációban elhangzottakra a kormány valóban oda akar figyelni, hogy munkájának bármi értelme lenne. A konzultáció helyi szervezésének felelősei, a polgármesterek is komoly feltételekhez kötik részvételüket, és még nincs nyert ügye a kormánynak.
Az Elnök saját táborában, pártjának képviselőinél is észlelhető a csalódás
Egyre-másra adnak hangot a Macron másfél évvel ezelőtti ígéreteibe, a politikai élet megújításába, az elődei avitt módszereivel szembeni teljesen új világba vetett bizalmuk gyengülésének. Az elnök emlékezetes újévi beszédéből kihallatszó gyűlöletet és a tüntetők megzabolázására hetek óta tehetetlennek bizonyuló rendőrség erőszakos beavatkozásait a hatalom gyengeségének jeleként értelmezik. Tegyük hozzá, ezt a gyengeséget illusztrálja a minisztériumában szombaton megtámadott, titkos ajtón való menekülést választó kormányszóvivő, Benjamin Griveaux vasárnapi kirohanása, vádaskodása a sárgamellényesek mozgalmát támogató ellenzék és általában, a kormány mellett ki nem álló értelmiségiek ellen.
A tüntetés VIII. nagyszabású felvonása két új elemet hozott. Első: a szervezők, most először, Párizsban hivatalosan engedélyt kértek a tüntetésre. Így akarták elkerülni a „vadtüntetés” vádját, és főleg a rendőri erőszakot, embercsonkító, súlyos sebesüléseket okozó és a tüntetők haragját, támadásait szító erőbevetéseit. Számításuk részben bevált, délelőtt nyugton hagyta őket a Champs Elysée különböző pontjaira kivezényelt rendőrség, délutánra azonban utasítást kaptak, hogy avatkozzanak be, vessenek véget a tüntetésnek. Ekkor szabadult el ismét az erőszak. Az egyik tragikomikus epizód: a tüntetőket körbezáró rendőrök ellen egy hivatásos boxoló tüntető lépett fel, puszta kézzel jól irányított, a rendőr védőpajzsát semlegesítő ütéseivel visszakozásra kényszerítette a rendőrcsapatot. Ugyanilyen box-akció Toulouse-ban is volt, de míg a párizsi ellentámadó boxoló maga ment el a rendőrkapitányságra, hogy nevét leadja, és a YouTube-on elmondja, mi késztette a rendőr boxolására, addig a toulouse-it még körözi a csendőrség.
Volt már női tüntetés is
A másik új elem, hogy a tüntetéseken és gyűléseken eddig is feltűnően nagy számú nő vasárnap sárgamellényes nő-tüntetést szervezett. „Vadtüntetésük” találkozópontját a Facebook-on egy órával a tüntetés előtt küldték szét, ennek ellenére 11-re már az építkezés alatt álló Bastille-téren volt a rendőrség. „Vadtüntetés” volt, de békés, a rendőrséget kedvességre, jóindulatra, barátságosságra utasította a prefektus (várható volt, hogy itt kisgyerekek is lesznek). Csak egy helyen blokkolták le a Marseillaise-t éneklő tüntetőket, de nem tartott sokáig, és a tüntetők türelmetlensége ellenére nem fajult el a menet megállítása. Újságírók kérdéseire válaszolva a tüntetők elmondták, hogy miért ez a külön tüntetés. Osztoznak az általános tüntetéseken megfogalmazott követelésekkel, mondták, megfogalmazásukban ők maguk is aktívan részt vettek, de azt akarják, hogy a nők sajátos szociális követeléseit is hallja Macron, és reform-tevékenységében vegye figyelembe őket.
Három nappal később, január 9-én került nyilvánosságra a francia nagyvállalatok (CAC 40) részvényeseinek részesedése 2018-ban: 57 milliárd euro volt. Másnap, január 10-én értesült a sajtó a Renault-Nissan japán börtönben őrzött vezérigazgatója, Carlos Ghosn körüli botrány újabb eleméről, miszerint az évi 15 millió eurot kereső vezérigazgató nem francia lakós, 2012-ben Hollandiában telepedett le (havi 8000 euroért bérel lakást), mert ott jóval alacsonyabb adót fizethetett, mint Franciaországban. Nos, minderre válaszolt egy afrikai származású sárgamellényes tüntetőnő vasárnap. „Ahogy mindenki, én se vagyok az erőszak híve. De megértem a reményvesztést és a türelmetlenséget, a követeléseinkkel szemben mutatott süketség láttán. A tüntetők többsége békés ember, de november 17-e óta sokaknak elegük van abból, hogy akár bejelentett a tüntetés, akár nem, a rendőrség gumilövedékekkel, könnygázbomákkal akarja hallgatásra, takarodásra kényszeríteni a tüntetőket.”
Rengeteg a rendőri erőszak
Egy a rendőrségre szakosodott ismert újságíró, David Dufresne a MediaTV-nek adott hosszú interjújában elemezte a kormány erőszakpolitikáját. Az újságíró egy internet platformot állított fel a filmre vett rendőri erőszakcselekmények jelentésére. Január 7-ig a platformon 206 filmen dokumentált illegális, büntetendő, 2000 sebesülést okozó, 400 feljelentés tárgyát képező rendőrcselekmény volt látható, anélkül, hogy mostanáig bármelyik rendőr ellen eljárás indult volna, szemben a tüntetők gyors pereiben tapasztalt szigorúsággal. Ami meglepő, folytatta, ellentétben az EU-ban ma általánosan elfogadott és alkalmazott elvvel, amely kimondja, hogy a rendőrség feladata a rend fenntartása, a tüntetéseken a tüntetőkkel való „testi kontaktus” elkerülése, addig Franciaország – amely 1968 után ennek a stratégiának kidolgozója és majdnem negyven évig minta-országa volt – Sarkozy, Holland és Macron elnöksége alatt, tehát tizenkét év alatt, az EU legdurvább országává vált, ahol a rendőrség a tüntetők provokálására, majd a velük való nyílt, támadó, a tüntetők testi épségét veszélyeztető fegyverek használására, konfliktusok keresésére kap utasítást.
A Jura hegység egyik kisvárosában, Mossongy-ban (ejtsd Moszonzsi), két szegény de élénk képzelőerővel megáldott testvér, a 12 éves Clément és 10 éves öccse, Mathis levelet ír az V. Köztársaság nyolcadik elnökének, Macronnak. Megírják neki, hogy mire, milyen világra vágynak, és fejükbe veszik, hogy levelüket személyesen elviszik neki Párizsba, kiegészítve a Champs Elysée-hez vezető 600 km-es úton megismert gyerekek vágy-listájával. Édesapjuk, Pascal, bólint rá, és a téli szünet első napján, december 22-én elemózsiával, pulóverekkel, hálózsákokkal megpakolják biciklijüket, és irány Párizs. A biztonsági előírásoknak megfelelően sárga mellényben karikáznak az országutakon. Több forgalmi csomóponton hasonló sárga mellényt viselő, melegszívű emberrel találkoznak, éjszakára szállást kapnak, majd reggel folytatják útjukat. A csomópontok sárgamellényesei értesítéseinek köszönhetően, minden új csomóponton ovációval fogadják Clément-t, Mathis-t és Pascal-t. Útközben nem felejtették el Monsieur Macron-nak megírni útjuk célját, hogy az elnök úrnak legyen ideje felkészülni a fogadásukra. Közben a tizenkét napi biciklizés estéin mind bővebb lett a gyerekek vágylistája.
Január 3-án végre megérkeznek Párizsba. Nincsenek egyedül a csillogó-villogó, még karácsonyi fényben tündöklő fővárosban, az őket váró új sárgamellényes barátaik vezetik őket egészen az Elysée palotát őrző, állig felfegyverzett, átlátszó pajzsuk mögé bújó rendőrökig. Itt a két testvér megmondja az egyik pajzsa mögül előbújó de nagyon szigorú arcú rendőrnek, hogy mi járatban vannak és váltig állítják, hogy Macron úr már várja őket. A nagyon szigorú arcú rendőr tanácstalan, kollégáihoz fordul, tanácskozik velük, majd visszajön a gyerekekhez közölve, hogy ők ebbe palotába be nem fogják tenni a lábukat, és azonnal kotródjanak el, különben iziben le fogják tartóztatni őket rendzavarás vádjával.
A nagyon szigorú arcú rendőr szívét nem sikerült megpuhítaniuk
„De, mondja a két testvér, mi, és országa sok gyereke írtunk neki, 600 kilométert karikáztunk hóban-esőben (napsütésben is), hogy személyesen kezébe adjuk a levelünket, hogy tudja meg, mire, milyen országra vágyunk!” A nagyon szigorú arcú rendőr és kollégái szívét nem sikerült megpuhítaniuk, Clément és Mathis lógó orral, kezükben a vágylistával, apjuk és a sarkon váró új sárgamellényes barátok társaságában kerestek és találtak vigasztalást.
A kormányszóvivőnek is pucolnia kellett amikor a sárga mellényesek egy különösen agresszív csoportja betörte a kaput és megtámadta az irodáját Párizsban. Benjamin Griveaux kormányszóvivő a miniszterelnök hivatalában, a közeli Matignon palotába keresett védelmet.
A rendőrség hamarosan helyreállította a rendet – közölte a belügyminiszter. Macron elnök hangsúlyozta: a köztársaságot érte támadás, ezért az igazságszolgáltatás lesújt az elkövetőkre.
Teljes mértékben elítélem az erőszakos akciókat, melyeket kis szélsőjobboldali csoportok hajtanak végre – hangsúlyozta Ian Brossat kommunista vezető, aki elmondta a BMF televíziónak, hogy a sárga mellényesek döntő többsége békésen tiltakozik. Nem a kormányt akarja megbuktatni, hanem az életszínvonalát akarja megvédeni! – hangsúlyozta a baloldali politikus, aki a kommunisták listáját vezeti az európai választásokon.
„A baj az, hogy a kormánynak semmilyen forgatókönyve sincs a válság megoldására”
Nyolcadik hete tart a sárga mellényesek tiltakozó akciója Franciaországban. A hétvégén több mint 300 embert vettek őrizetbe. A kemény mag folytatni akarja mindaddig amíg Macron elnököt meg nem buktatják. A többség viszont csak a vásárló erejét védelmezi – hangsúlyozta a kommunista politikus, aki szerint a kormánynak semmilyen forgatókönyve sincsen a válság megoldására. Ehhez ugyanis pénz kellene…
Miért nem vezetik be a vagyonadót ?
A franciák 77%-a amellett van, hogy legyen újra vagyonadó. Ezt sürgetik a sárga mellényesek is. A Fizessenek a gazdagok! jelszó népszerű Franciaországban, de a kormány elzárkózik ettől. Puszta demagógiának tartja, mely károsan befolyásolná a gazdasági életet. Bruno LeMaire pénzügyminiszter újra megismételte:
Attól nem lesz kevesebb a munkanélküli és nem nő a vásárló erő, ha a gazdagokat megadóztatják!
A szegénység és a munkanélküliség okait kell megszüntetni – jelentette ki Bruno LeMaire pénzügyminiszter, aki ismét hitet tett a költségvetési fegyelem és a gazdaság liberális reformja mellett.
20 eurós órabért akarnak a repülőterek dolgozói Berlinben, ahol hétfőn rövid munkabeszüntetést tartottak a szakszervezet felhívására. A Verdi szakszervezet szerint a munkaadók ajánlata tökéletesen elfogadhatatlan! Jelenleg egy átlagos dolgozó 17 eurónál valamivel többet keres óránként Berlin két repülőterén. Ahol nyolcvan járat nem indult el a sztrájk miatt. A szakszervezet újabb munkabeszüntetést tervez, ha nem kapják meg a 20 eurós órabért – számol be a Deutsche Welle közszolgálati portál.
Vége a bőség korának – nyilatkozta Olaf Scholz pénzügyminiszter a Bild am Sonntag című lapnak. A szociáldemokrata pénzügyminiszter arra utalt, hogy tavaly még jelentős többletet produkált a költségvetés, de idén már nem fog. Hosszú idő után ugyanis
csökkent a GDP növekedése tavaly a harmadik negyedév során
Ezért az állam a jövőben kisebb adóbevételekre számíthat. Olaf Scholz pénzügyminiszter hangsúlyozta, hogy ragaszkodik elődje, Wolfgang Schäuble szigorú költségvetési politikájához. Vagyis nem enged sem a hazai sem pedig a külföldi nyomásnak és semmiképp sem kockáztat költségvetési deficitet mint ahogy azt oly sokan szeretnék.
A sárga mellényesek tiltakozó akcióira hívják fel a figyelmet Németországban is hiszen Franciaországban nyolcadik hete tüntetnek Macron elnök szigorú költségvetési politikája ellen. Franciaország költségvetése és egész gazdasága sokkal gyengébb formában van mint a német, de a tiltakozókat ez hidegen hagyja. Ők az életszínvonaluk megőrzését és javítását akarják, és úgy vélik: az állami költségvetés fő feladata épp ennek a biztosítása!
A GDP növekedése nem hozott életszínvonal emelkedést a globalizáció veszteseinek
Erre hívják fel a figyelmet a sárga mellényesek Franciaországban. Matteo Salvini miniszterelnök helyettes épp azzal védelmezte Róma költségvetését Brüsszellel szemben, hogy csakis így tudják elkerülni a sárga mellényes mozgalom átterjedését Itáliára. Végül Olaszország populista kormánya kompromisszumot kötött Brüsszellel, mert mindkét oldal belátta, hogy túlságosan nagy a tét, mindkét fél sokat veszíthet. Brüsszel megértően fogadta azt is, hogy Macron elnök engedményeket adott a sárga mellényeseknek. Ezzel pedig végképp elúszott a remény, hogy Franciaország idei költségvetésének a hiánya belül marad a három százalékon.
Németország a tavalyi többletből viszont felpörgethetné a hazai gazdaságot és lendületet adhatna az egész uniónak – javasolják sokan Olaf Scholz pénzügyminiszternek. Aki azonban hajthatatlan: vége a bőség korszakának, mindenki készüljön fel a nehéz időkre! – tanácsolta a Bild am Sonntag interjúban.
Ki fog a szociáldemokratákra szavazni?
A szigorú költségvetési politika nem növeli feltétlenül a baloldali választópolgárok bizalmát. A Verdi szakszervezet 23 ezer tagja, akinek nevében Berlinben sztrájkoltak hétfőn a repülőtereken, nem ilyen gazdaságpolitikát vár. Régebben a szakszervezetek voltak a szociáldemokraták legfőbb politikai támogatói, de egyáltalán nem véletlen az egykor baloldali párt mélyrepülése az elmúlt évtizedben. Amióta a szociáldemokrata kancellár bevezette a Harz reformokat, vagyis a munkaadók kívánságára létrehozták a rugalmas munkaerő piacot és befagyasztották a reálbéreket Németországban, a szociáldemokraták népszerűsége egyre mélyebbre zuhan. Megerősödnek viszont a jobb és baloldali szélsőségek, melyekben közös, hogy ellenzik a szigorú költségvetési politikát. Franciaországban a baloldal és a szélsőbal áll elsősorban a sárga mellényesek tiltakozó akciói mögé, de a szélsőjobb is rokonszenvvel figyeli azt.
Macron elnök reformjai végképp eltűnnek ?
Németországban sokan eleve szkeptikusak voltak a reformokkal szemben, de a mai körülmények között megvalósíthatatlannak tartják őket. Márpedig Németország nélkül nem lehet megreformálni az eurozónát. Olaf Scholz pénzügyminiszter azonban újra egyértelművé tette: szó sem lehet arról, hogy Németország bármiféle garanciát vállaljon olyan szövetségesek csillagászati adósságaiért mint Franciaország vagy Olaszország. Miért változtatnánk, ha így is mennek a dolgok? – tette fel a költői kérdést Angela Merkel kancellár. Macron elnök pedig nincsen abban a helyzetben, hogy sürgesse a reformot hiszen Franciaországban a sárga mellényesek a nyolcadik hétvége után is folytatni akarják a tiltakozást, a kemény mag pedig el van szánva: meg akarják buktatni a fiatal elnököt, aki igazában még el sem tudta kezdeni a reformjait…
A múlt szombaton kevesebb sárgamellényes tüntetett Párizs utcáin, mint a megelőző hetekben, amit a mainstream sajtó egyöntetűen fellélegezve fogadott, és néhány napig a mozgalom gyengüléséről tájékoztatott. Főtémájuk az elnök december 10-i beszédstílus-váltása, és négypontos javaslatának kedélyeket lenyugtató hatása. A tévékben, rádiókban a sárga mellényesekkel kapcsolatos információk megritkultak, többnyire a hírek végére kerültek. Az elemzők itt-ott már múltidőben beszélnek az összetűzések heteiről, és azt firtatják, hol is követett el hibákat Macron.
Igen, hallhattuk, a kormány elismeri, nem jól kommunikált a reformokról. De – és ez az amit örömtelinek értékelnek a hivatalos körökhöz közel álló álló elemzők – tanulva a hibákból, az elnök azon gondolkodik, hogy hogyan építsen ki ezentúl jó viszonyt az egyszerű emberekkel, akik nem értették meg politikája minden összefüggését. Ezzel egyidőben értesülünk, hogy a rendőrség kormány-utasításra elkezdte a sárga mellényesek útkeresztezéseken kialakított faépítményeinek erőszakos felszámolását…
A mozgalom gyengülésének ellentmondó jelenségek:
az országban a forgalmi csomópontokat továbbra is elfoglaló sárgamellényesek esőt, szélt semmibevevő múlt hétvégi és azóta is folytatódó vitái a velük szimpatizálókkal, a lovas és pajzsos állig felfegyverkezett rendőri felügyelettel szembenéző magatartásuk, a Párizs melletti országos nagybani piac blokád alá vétele kedd óta, és a szerdai bejelentés, miszerint a december 22-i „VI. felvonás” színhelyei elsősorban nem Párizs, hanem Versailles és a belga, a német, a spanyol valamint az észak-nyugati tengeri országhatárok lesznek.
A nagybani piacon vagy már az odavezető autópályán leblokkolt teherautók sofőrjei közül sokan a „kényszerpihenőt” kihasználják, hogy megosszák a sárga mellényesekkel termoszban melegen tartott kávéjukat és eszmét cseréljenek velük, a határok szombati megbénítására pedig a hét közepe óta szerveződtek a szolidáris buszjáratok és a kocsi-ülőhelyek felajánlásának hálózatai. Az érintett sofőrök értik az áruáramlás über alles elvének környezetromboló, CO2-kibocsátó, levegő-szennyező hatását és a multik érdekeinek kiszolgálását a hazai kis- és középtermelők, kis- és középkereskedők rovására. A szuper- és hipermarketek eddigi blokád-akcióihoz hasonlóan, a sárgamellényesek az ország részleges gazdasági lebénításával arra akarják kényszeríteni a kormányt és az elnököt, hogy mondjon le vagy teljesítse követeléseiket.
A követelések sokaságából kb. két hete, a „IV. és V. felvonás” óta egyre inkább egy főkövetelésről folynak a viták, a népi kezdeményezésű népszavazásról. (A plakátokon, transparenseken látható francia rövidítése RIC, ezentúl legyen NKN). Ez az új követelés az elmúlt néhány hét kezdetben apolitikusnak tekintett mozgalmának gyors politizálását mutatja.
Jöjjön a VI. Köztársaság?!
A Svájcban 1848-ban bevezetett, a parlamenti szavazással párhuzamosan működő NKN a közvetlen demokrácia intézménye, a sárga mellényesek körében az elmúlt két hétben futótűzként terjedt el mint fegyver az adó- és társadalmi egyenlőtlenségek, a hatalmon lévők arroganciája, a demokrácia kiürülésének intézményes megelőzésére. Miután Macron december 10-i beszédében alamizsnáknak tekintett négy intézkedését a kormány, e héten rekordgyorsasággal megszavaztatta képviselőivel, a France Insoumise képviselői bejelentették, hogy februárban törvényjavaslatot terjesztenek a parlament elé az NKN bevezetésére.
Az NKN a France Insoumise párt 2012-es és 2017-es programjának részét képezi, így magától értetődő, hogy most magáévá teszi ezt a spontán módon előtérbe került követelést. A 2019 elejére tervezett törvényjavaslat a De Gaulle által 1958-ban megszavaztatott, a parlament szerepét korlátozó, a köztársasági elnök jogkörét, hatalmát megerősítő – kritikusai szerint királyi szintre emelő -, idén 60 éves V. Köztársaság alapjának megkérdőjelezése, egyenlő a VI. Köztársaság évek óta sokak által követelt megalapozásával.
A France Insoumise december 18-i sajtótájékoztatóján Francois Ruffin fejtette ki, hogy a sárgamellényesek vitáiban megfogalmazott követeléseknek megfelelően pártja új pontokkal egészíti ki a programjában szereplő NKM-et:
Az NKM alkotmányba iktatása,
a népnek törvényjavaslati joga van,
kezdeményezheti törvény(ek) eltörlését,
kezdeményezheti képviselők visszahívását,
kezdeményezheti az alkotmány módosítását.
A törvénymódosítási javaslat január 6-ig kiegészíthető, módosítható, a France Insoumise javasolja ezek és más idevágó módosítások helyi gyűléseken történő megvitatását és internet platformján történő publikálását.
Nos, a mai intézményes keretek között mindennek szimbolikus jelentősége van, az Elnök pártjának parlamenti abszolút többsége miatt a törvényjavaslat szavazásra bocsátására nincs esély. A viták folytatása, a sárgamellényesek és támogatóinak mozgalmában elhangzott követelések hallhatóvá tétele, a mozgalom életben tartása a cél.
Macron és a kormány stratégiája más
Az elnök számára, mint nyilatkozta, megérett a helyzet egy országos konzultációra arról, hogy tulajdonképpen mit akar a nép. Január közepéig fog tartani, amíg a kormány megbízottjai a helyi, megyei, régiós vezetőkkel együtt kidolgozzák a konzultáció szabályait, többek között, hogy milyen kérdésekre korlátozódjon a konzultáció. Március-áprilisban összegzik az eredményeket, majd ezt követően egy bizottság kidolgozza a megfelelő intézkedéseket. Mire mindez lebonyolódik, jön a nyári vakáció és őszre – mondják a rossz nyelvek – mindenki elfelejti az egészet. Tegyük hozzá, vagy azért, mert a sárgamellényesek mozgalma elhal vagy mert a további események elsöprik a macron-i bürokráciát. A történelem nyitott könyv…
Addig is a kormánynak – a sárgamellényesek mellett, akiket (egyenlőre) hidegen hagy a beindított országos konzultáció – több fronton kell harcolnia. Egyrészt a diákokkal és gimnazistákkal, akik a tavaszi felbolydulás után ismét hetek óta tiltakoznak, harcolnak az érettségi és az egyetemi felvételik reformja és az egyetemi beiratkozás költségeinek megnégyszerezése ellen.
A rendőrök követelését teljesítették
Másik front a rendőrség. Szerdán négy rendőrszakszervezet hirdetett kvázi sztrájkot. Sztrájkjog hiányában mindenki jelen volt a kapitányságokon, de a napot vitákkal, egyeztetésekkel, követeléseik megvitatásával töltötték, és csak sürgősségi hívásokra válaszoltak. Az elnök által felajánlott év végi prémiumot visszautasították, fizetésemelést követeltek. Az ő követelésük gyorsan megértő fülekre talált: másnap a belügyminiszter bejelentette a fizetésemelést.
A környezetvédők beperelték az államot
A harmadik front az elmúlt hét új, a sárgamellényesek mozgalmához hasonlóan váratlan eseménye, „a század ügye”. Mi „a század ügye”? Négy környezetvédő NGO – köztük a Greenpeace France és az Oxfam France – december 18-án bírósági eljárást indított az állam ellen.
A nagy nyilvánosságot kapott bírósági eljárás indokai: a francia állam nem teljesíti a Párizsi Egyezményben (2015) vállalt kötelezettségeit, a klímafelmelegedés lelassítása és következményei megelőzése céljából. Érdemes felsorolni a bírósági eljárás konkrét érveit: a CO2-kibocsátás csökkentésének sikertelensége, a megújítható energiák elégtelen fejlesztése, az épületpark energetikai hatékonyság-fejlesztésének hiánya, túl nagy szakadék a beharangozott intézkedések és azok megvalósítására mozgósított eszközök között, túl nagy szakadék a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás elősegítését célzó intézkedések és a klímaváltozás előrelátható következményei között. Az eljárás két fázisa: a követelés előzetes elküldése a köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek valamint hat (környezetvédelmi, gazdasági-pénzügyi, külügyi, mezőgazdasági, oktatási, közügyi) miniszterének. Amennyiben két hónapon belül nem válaszolnak kielégítő intézkedéssekkel és azok betartásának garanciáival, a négy NGO az Államtanács elé viszi az ügyet kötelező erejű ítélet céljából.
A francia kormány nincs egyedül a klíma-elkötelezettségei elhanyagolásával
Nem felmentés, de jegyezzük meg, a francia kormány nincs egyedül a Párizsi Egyezményben vállalt klíma-elkötelezettségei elhanyagolásával. 2015 óta az EU egyetlen országa sem csökkentette, ellenkezőleg, növelte CO2 kibocsátását, a földrajzi értelemben vett Európában pedig csak Norvégia, Montenegró és Makedónia tett pozitív lépéseket az ügy érdekében. Világviszonylatban az Egyezményt aláíró 157 országból a fenti hármat beszámítva 16 ország, köztük Etiópia és Costa Rica hozott az egyezmény szellemének megfelelő intézkedéseket, vette komolyan a klíma felmelegedés csökkentését, az emberiség jövőjét a Földgolyón. Pakisztánban, Kolumbiában és nemrég Hollandiában NGO-k és állampolgárok indítottak pert államuk ellen. Franciaországban 2016-ban egy lotharingiai falu polgármestere perelte be a klímafelmelegedés okozta károk megelőzését elhanyagoló államot.
A „század ügyére” a kormány a lotharingiai polgármester bírósági akciójához hasonlóan legyintett volna, ha az akció elindítói között nem lett volna két sztár (Marion Cotillard és Juliette Binoche) és a kormányhoz intézett felhívást 48 órán belül nem írta volna alá jóval több mint egymillió támogató (a tudósítás elküldését megelőző percekben 1.399.794 a támogatók száma). Három nappal később beindult a kommunikációs program: 21-én reagált az iparfejlesztési államtanácsos, aki a gépkocsigyártásban (!) tervezett (!) újítások ígéretes perspektíváit ecsetelte.
2016 és 2018 tavaszi mozgalmai után teljesen váratlanul Párizsban, sőt egész Franciaországban ismét harcol a nép a kormány politikája ellen.
A Champs Elysée-n felgyújtott, lángoló gépkocsik, páncélba öltözött, pajzzsal felszerelt rendőrök, halálos sebesültek, letartóztatott sárga mellényesek képével és számával van tele a világsajtó. A szálloda-tulajdonosoknak és alkalmazottaiknak, a turista iparnak rosszul jönnek ezek a november közepe óta nem lankadó szombati erőszakos összetűzések a rendőrség és a sárga mellényesek között.
Az öt hónapja lecsillapodott sztrájkmozgalom és tüntetések után mindenkinek meglepetést okozott a sárga mellényesek haragja a benzin és dízel árának januárra ígért felemelése miatt. Ez a Facebook-on és a Tweet-en napok alatt vezetők, szóvívők nélkül összeverbuválódott tömeg Franciaországban elszórtan de egyemberként követelte, hogy a kormány azonnal vonja vissza ezt az új anyagi megterhelést, ellenkező esetben a következő szombaton, november 17-ikén, blokád alá veszik az autópályákat. A kormánynak hideg zuhany volt ez a semmiből felbukkant apolitikus, haragos tömeg. Úgy vélte, hogy a tavasz-nyár elejei mozgalom nem teljes de lényegi sikertelensége után nincs mitől tartania, folytathatja az anyagilag amúgy is nehéz körülmények között élők további megsarcolását
Forrás: YouTube
A pártok nehezen értelmezik a helyzetet
A baloldali ellenzék, a szakszervezetek óvakodva nézték ezt a nehezen behatárolható mozgalmat. A jobboldalon a három számításba jövő párt közül csak a Rassemblement national, Le Pen újra keresztelt pártja karolta fel azonnal a megmozdulást, a másik kettő nem túl aktívan, de a kormány mellett állt. A Zöldpárt pedig határozottan ellenségesen fogadta a sárga mellényesek követelését, mert a kormányintézkedéstől a környezetre káros benzin- és főleg dízelfogyasztás, a CO2-kibocsátás csökkenését remélték.
A baloldali France Insoumise-on belül egyedül Francois Ruffin képviselő jelentette be az első megmozdulás előtt, hogy észak-franciaországi körzetében magánemberként ő részt fog venni a sárga mellényesek blokád-akciójában. Ezt egy az interneten november 14-ike óta óriási számban keringő 10 perces videón meg is indokolta. A videó elején rövid, mindössze kétperces parlamenti felszólalását halljuk-látjuk, amely vádbeszéd a kormány ellen. Emlékeztet Macron első intézkedésére, a választási kampányát anyagilag finanszírozó milliomosok, milliárdosok szolidaritási vagyonadójának (francia rövidítése: ISF) eltörlésére, majd részletezi, hogy ez az új intézkedés hogyan csökkenti tovább a munkájukhoz autójukat használni kényszerülő bérből élő dolgozók, munkások, kisiparosok, kiskereskedők, kamionosok, mezőgazdák jövedelmét. A rövid beszéd végén követeli, amiből azóta jelmondat lett a tüntetéseken: „Rendez-nous l’ISF d’abord!”, magyarul „Előbb adjátok vissza nekünk az ISF-et!”.
A kormány kezdettől fogva tehetetlen a sárga mellényesekkel szemben
A mainstream sajtó szokásához híven a vidéki baleseteket, gyújtogatásokat, a rendőrökkel való összetűzéseket ecsetelte, de meglepő módon ezúttal a várt hatás elmaradt, a mozgalmat támogatók magas aránya nem csökkent. A támogatottsági arány november közepén társadalmi kategóriáktól függően átlagosan 65 % volt, ma 63 %. Az államfő, mint a nyári Benalla-botrány idején, az eseményeket látva megnémult. A miniszterelnök reagált, de a sárga mellényesek őt statisztának tekintik, azt követelték, hogy az elnök nézzen a szemükbe. Ezért a második szombaton már Párizsban, a Concorde téren, az Elysée palotához közel követeltek találkozót. Ezt a prefektus nem engedélyezte, így a tüntetők a Champs Elysée-n és környékén fejezték ki haragjukat. Az elnök továbbra is hallgatásba burkolózott. Némaságát az elemzők előbb azzal indokolták, hogy hajlandó lenne, de nem tud tárgyalni egy olyan mozgalommal, amelynek nincs vezetője, szóvivője, márpedig ez az, ami valóban (egyenlőre) a sárga mellényesek leglényegesebb jellemzője. Majd miután ez a magyarázat elkopott, csak az általános értetlenség maradt. Népszerűsége ennek megfelelően tovább zuhant.
Forrás: YouTube
Kéthetes hallgatás után megszólalt Macron
Végül, a tanácsadók és a sajtó sürgetésére, kéthetes hallgatás után, november 27-ikén nyilatkozott az elnök. Tudatában van, mondta, hogy oda kell figyelni a társadalmi tiltakozásra, de ugyanakkor (ez még mindig egyik kedvenc szavajárása) nem adhatja fel a mával és holnappal szembeni felelősségét. Kötelességének érzi, hogy válaszoljon a környezeti vészcsengő hangjára. (A környezetvédők különösen pikánsnak érzik Macron hirtelen támadt elkötelezettségét a környezeti vészcsengővel szemben. November 27-ikég inkább súlyosan nagyothallónak mutatkozott, amikor a környezetvédő egyesületek, írók, újságírók, filmesek és nem utolsó sorban a nyáron lemondott ökológia-minisztere nyomták neki a vészcsengőt.)
A latolgató baloldali ellenzéket Ruffin állásfoglalása mozdította ki holtpontjáról. November 28-ikán egy a Köztársaság-téren tartott nagygyűlésen ő és mások, párizsiak, üzemi szakszervetek, migránsok, bevándorlók, munkanélküliek, hajléktalanok jogait védő szervezetek, környezetvédő egyesületek képviselői, magánemberek, köztük sok nő mondták el, hogy miért érdekük nekik és az országnak a sárga mellényesek mozgalmának,követeléseinek támogatása.Ekkorra már hosszú listát tett ki a követelések száma, amelyben a benzin- és dízelár felemelésének visszavonása csak egy volt a sok közül. December 6-kán a Cnews France internet újság egy 41 követelésből álló listát tett közzé.
A 41 követelésből csak az első ötöt idézem:
nulla-számú hajléktalan
progreszivebb jövedelem-adókulcs
a minimálbér nettó 1300 euróra emelése
a kiskereskedelem fejlesztése szemben a bevásárló-központokéval
országos program beindítása a lakások hőszigetelésére, a környezetvédelem összekapcsolása a háztartások jövedelmének növekedésével
A december 1-ei nagyon kemény incidensek hatására végül válaszolt a kormány. 4-ikén a miniszterelnök bejelentette: az áremelést januárról márciusra halasztotta el a kormány. A várt fellélegzés helyett a közlemény mindenkit, a tüntetőket és támogatóikat még jobban felbőszítette. Másnap maga az elnök vette kezébe a mikrofont, hogy közölje a hírt, a kormány lemondott az áremelésről. Ezt sem fogadták kedvezően az érintettek. Mindenki érzékelte a káoszt az ország vezetésében, de ami fontosabb, Párizsban és az országban számosan hangsúlyozták, ezt az engedményt november 17-én várták, a kormány le van maradva egy brossúrával. December 5-ikén már
azt követelik, hogy Macron mondjon le.
A mai, december 8-ikai tüntetésnek ez a meghirdetett célja.
A kormány válasza: „kivételes” biztonsági rendszert léptet életbe. Tegnap, december 7-ikén 94 ezer rendőr bevetését rendelte el az országban, megerősítve őket katonai erőkkel. A kormányszóvivő és a miniszterek kánonban meleg hangon kérik, szigorúan figyelmeztetik az embereket, hogy maradjanak otthon. A politikai pártok is – változó intenzitással – csatlakoztak a felhíváshoz. Az interneten a tüntetés fontosságában, fent említett céljában hívők gyakorlati tanácsokkal látják el nézőiket, hogy hogyan öltözzenek fel, milyen biztonsági kellékeket vigyenek magukkal szombaton a tüntetésre.
Forrás: YouTube
A gimnazisták sztrájkolnak
A Ouest-France regionális napilap az AFP-re hivatkozva december 6-ikai számában jelzi, hogy a „kormány fél a növekvő erőszak perspektívájától”. A sárga mellényesek mellett más okai is vannak az aggodalomra. A gimnáziumok is, mint tavasszal, hetek óta megint fel vannak bolydulva, a diákok sztrájkolnak, barikádokkal védik magukat a rendőri erőszak ellen. Az utolsó epizód a rendőrség Mikulás-napi brutális fellépése a Mantes-la-Jolie Jean Rostand gimnáziumát blokád alatt tartó diákok ellen. A rendőr-akciót és a 151 gimnazista letartóztatását dokumentáló videó péntekre bejárta az országot, és azon nyomban 280 gimnázium diákjai léptek sztrájkba. Ezekben sem ritkák az erőszakos összetűzések a gimnazisták és a rendőrök között. Több gimnázium bejelentette, hogy szombaton a sárga mellényesekkel karöltve tüntetni fognak.
Forrás: YouTube
A rendőrök is elégedetlenek
Egy másik figyelemre méltó oka a kormány aggodalmának: a rendőrségen belüli nyilvánossá vált elégedetlenség. A héten két különböző sajtó fórumon két különböző rendőrosztag képviselője nyilatkozott a sárga mellényesekkel való érdekazonosságukról. Az egyik interjút a MédiaTV készítette december 6-ikán a rendőrség Technikai Osztagának szakszervezeti titkárával, aki elmondta, hogy a szakszervezet szombatra sztrájkot hirdetett meg – a rendőrségen belül egyedül ennek az osztagnak van sztrájkjoga. Az ok: az osztag személyzete, adminisztratívok, technikusok és tudományos munkatársak egyetértenek a tüntetőkkel, támogatják őket, hozzájuk hasonló követeléseik vannak, ezért nem akarnak résztvenni a nagyon sok erőszakcselekményt ígérő december 8-ika logisztikájában. Ő maga, mondta, Bretagne-ba utazik, ott fog részt venni a sárga mellényesek helyi akciójában. A többi hozzá hasonlóan érző, sztrájkjoggal nem rendelkező rendőrtársának pedig azt ajánlotta, hogy orvostól kérjenek betegszabadságot a hétvégére.
A másik interjú az Ile-de-France autonóm kollektívájának egyik tagjával készült a La bas si j’y suis nevű internet-rádió. A megszólaltatott rendőr elmondta, hogy osztaga a mozgalom elejétől tüntetően viselte a rendőrségi sárga mellényt addig, amíg meg nem tiltották nekik feletteseik, és azóta kabátjuk alá rejtik. Elégedetlenségük oka a nehéz munkakörülmények: a 15-20 órás munkanapok,a hónapok óta ki nem fizetett túlórák. Országos szinten 25 ezer túlóra (!) bérével tartozik a belügyminisztérium a rendőröknek. Különösen megalázónak tartják az elnök alamizsnáját: a szombati tüntetés előkészítésére 100 euros prémiumot ígért a rendőröknek. „Ha mi, rendőrök leállnánk, mondta, a kormány egyből megbukna.” Az interjúban „lázadás”» szóval jelölte meg azt, ami most Franciaországban zajlik.
Lehet, hogy ez már forradalom
A december 1-i tüntetésen egy sárga mellényes 40 év körüli nő a Champs Elysée-n könnygázbombák füstjében, lángoló autókkal a háttérben mondta egy újságírónő mikrofonjába: „Ez itt most nem lázadás, ez forradalom. Követeléseinket ez a kormány nem fogja, nem tudja kielégíteni. Vagy mi győzünk, vagy Macron”.
Készek vagyunk tárgyalni az Európai Unióval az új költségvetésről, de nem adjuk fel eredeti elképzeléseinket a gazdaság állami ösztönzéséről – hangsúlyozta Giovanni Tria, olasz pénzügyminiszter. Ezt az Európai Unió brüsszeli bizottsága elfogadhatatlannak tartja. Erről a kérdésről nyilatkozott a párizsi Le Figaronak Olaszország ex miniszterelnöke, a baloldali Matteo Renzi is.
A populista kormány csak minél több like-ot akar elérni, nem reális Olaszország költségvetése, melyet jogosan visszadobott az Európai Unió – nyilatkozta Matteo Renzi, aki egy baloldali kormány élén ugyanilyen problémákkal szembesült. A baloldali politikus, a Natixis Investement Managers konferenciáján vett részt Párizsban. Jellemző, hogy Franciaországban a jobboldali sajtó zászlóshajója a baloldal volt miniszterelnökétől kér interjút az olasz költségvetésről olyan helyzetben, amikor az európai választások előtt nagyon nagy a bizonytalanság az Európai Unió jövőjével kapcsolatban. Matteo Renzi egyáltalán nem látja borúsan a jövőt, mert az Európai Unió tagállamainak csakis együttműködve sikerülhet felülkerekedni a problémákon.
A gazdasági nacionalizmus nem megoldás.
Matteo Salvini, a szélsőjobboldali Liga főnöke például kijelentette egy tanácskozáson a Comói-tó mellett, hogy „csakis olasz élelmiszert veszek és eszem! Nem pedig azt a szemetet, amelyet külföldről hoznak be!”
A két populista olasz párt kizárólag a választásokra hajt és az egész költségvetést ez jellemzi. Én magam is küzdöttem Brüsszel merev irányvonala ellen – mondta az ex miniszterelnök, aki arra hívta fel az Európai Unió figyelmét, hogy a megszorítások politikája, mely a pénzügyi egyensúlyt célozza, aláássa a társadalmi konszenzust és a populista pártok bírálatának kedvez. Matteo Salvini belügyminiszter a költségvetési vitában kijelentette: Brüsszel nagy részben felelős azért, hogy Olaszországban nem nőtt az életszínvonal az elmúlt tíz év során!
Miközben Brüsszel elfogadhatatlannak tartja az olasz költségvetést, a populista kormány a nyugdíj reform és az adóamnesztia ötletével maga alá temetheti az egész tervezetet.
A deficit ugyan a tervek szerint 2,4%, de a valóságban ennél sokkal nagyobb lehet. Én is harcoltam Brüsszellel amikor Olaszország az Európai unió soros elnöke volt 2014 második felében. Mi történt? Mire lejárt az olasz mandátum, Jean-Claude Juncker elismerte: nagyobb rugalmasság kell, mert a megszorítások politikája túl nagy áldozatot követel ahhoz képest, hogy milyen kevés eredményt hoz.
Ahhoz, hogy megváltoztassuk a szabályokat, először be kell tartanunk őket!
Mario Renzi szerint utódai szándékosan fejjel mennek a falnak, hogy minél több szavazatot szerezzenek. Csakhogy Görögország példája mutatja, hogy mire lehet menni ezzel. A görögök a megszorítások politikája ellen szavaztak, a pénzügyi piacok, az Európai Unió, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Központi Bank nyomása rákényszeríti a Ciprasz kormányt a megszorítási politika folytatására. Persze Olaszország nem Görögország. Az eurozóna harmadik legnagyobb gazdasága komoly súlyt képvisel. Ráadásul Matteo Salvini Jean-Claude Juncker utóda kíván lenni az Európai Bizottság élén. Igaz, hogy erre nem sok esélye van az Európai Néppárt csúcsjelöltjével szemben. Aki ugyanazt a gazdasági racionalitást képviseli mint Schäuble egykori pénzügyminiszter Görögországgal szemben. Igaz, hogy a görögök életszínvonala ma is elmarad a tíz évvel ezelőttitől, és ma már nem egy közép- és kelet-európai egykori szocialista ország is megelőzi őket.
Olaszország új költségvetése növekedést akar, csakhogy ott az 1400 milliárd eurós államadósság, mely folyamatosan növekszik. Amikor erre hívta fel a figyelmet Pierre Moscovici, az Európai Unió pénzügyi biztosa Rómában válaszul a Liga egyik Európa parlamenti képviselője a cipőjét kezdte el tisztogatni a nyilvánosság előtt Brüsszel válasz levelével!
Szombaton a francia elnök és a német kancellár együtt koszorúzott, hogy megemlékezzenek az első világháború befejezéséről. Szép gesztus, de hol marad a lényeg? – kérdezhetjük az eurozóna reformjára utalva. A németek ellenállása miatt a reformból egyelőre semmi sem lett miközben a két vezető népszerűsége a mélypontra jutott. Angela Merkel már közölte, hogy nem indul a CDU elnöki posztjáért decemberben, de szeretne még kancellár maradni. Angela Merkel nem lesz béna kacsa – esküdözik Schäuble, a Bundestag elnöke, de kevesen osztják a véleményét. Emmanuel Macron népszerűsége is a mélyponton. Közelegnek az európai választások, és a populistákkal szemben nincs kézzelfogható alternatív reform program. Előbb vagy utóbb az Európai Unió rákényszerül erre, de Olaszország példája is mutatja, hogy hosszú éveket el lehet tölteni anélkül, hogy a kormányok bármilyen érdemleges lépést tettek volna a problémák megoldására. Ezért népszerűek a populisták, akik a like-okat gyűjtik ahelyett, hogy hozzáfognának a reformokhoz, melyek sok népszerűtlen intézkedéssel járnak.
A német társadalmat sokkal erősebb kohézió tartja össze annál, hogy a kormánykoalíció CDU/CSU pártfrakciójának vezető cseréje veszélyeztetné a kormány stabilitását és Angela Merkel kancellár pozícióját – vélekedett Horváth István közgazdász, diplomata, többszörös nagykövet és jelentős német gazdasági kapcsolatokkal rendelkező politikus, akit a német belpolitikában kialakult helyzetről és lehetséges európai következményeiről kérdeztünk.
A német politika, különösen a második világháború utáni helyzetre való tekintettel, sok vonatkozásában más, mint az Európai Unió legtöbb országában – hangsúlyozta Horváth István. Indoklásul utalt arra, hogy a kettéosztott Németország, a győztes nagyhatalmak, az USA és a Szovjetunió frontvonalába tartozott, s emiatt sajátos kulcs-szerepet töltött be.
Nem szabad elfelejteni – figyelmeztetett a történelmi tényekre -, hogy a NATO 1979. decemberében hozott, úgynevezett „kettős határozata értelmében” – amit egyébként Németország, az akkori kancellár, Helmut Schmidt kezdeményezett – az NSZK területén az amerikai Pershing rakéták, az NDK-ban az SS- 20-as nukleáris töltetű szovjet rakéták egymással szemben álltak. Ha ott kitör a háború, mind a két Németország megsemmisül. Németországnak tehát a második világháború utáni időkben, de még az egyesülés után is, nagyon sok vesztenivalója volt. Ennek következtében a társadalmi gondolkodás egészen másként alakult, mint mondjuk Svédországban, vagy akár Hollandiában.
A német társadalom erőteljesebb, racionálisabb és felelősebb, és sokkal erősebb kohézió tartja össze
annál, hogy egy médiában felröppentett kérdés veszélyeztetné a kormánykoalíciót és Angela Merkel kancellári pozícióját.
Bukik-e a kancellár asszony vagy nem? – az ilyen típusú a dramatizált kérdéseken mosolyogni szoktam. Kétségtelen, hogy vannak belső politikai harcok, de ezek nem olyanok, hogy következményként az ország belső politikai stabilitását veszélyeztető lépésekre kerülne sor. Angela Merkel nagyon sok ilyen krízist kibírt, kezelt és túlélt már – fogalmazott. Majd így folytatta:
Nem tartozom azok közé, akik Angela Merkel német kancellár politikai pályafutását megkérdőjelezik.
Nem gondolom, hogy a mostani helyzetben azért, mert a hozzá közel álló Volker Kauder helyett Ralph Brinkhaus lett a CDU/CSU parlamenti frakcióvezetője, már koalíciós válságról kellene beszélni és a pozícióvesztését komolyan kellene latolgatni – mondta. Azt elismerte, hogy az utóbbi időben sok kritika éri Angela Merkelt, aki a bírálatok egy részének jogosságát el is ismeri, sőt, képes elnézést kérni.
De ennél sokkal fontosabb, hogy azoknak, akik vele szemben a kritikát megfogalmazzák, nincs receptjük a helyzet megoldására – mutatott rá.
Éppen ezért a szélsőjobboldali AfD megerősödését Horváth István nem tartja olyan drámainak, mint ahogy ezt bizonyos véleményformáló szerzők és források megfogalmazzák.
A bevándorlás ellenes párt nem rendelkezik olyan programmal, sem politikailag, sem gazdaságilag, sem ideológiailag – amellyel a német közvéleményt érdemben befolyásolni tudná. Szerinte a pártnak nincs esélye arra, hogy bárkivel koalícióban, kormányt tudna alakítani.
A választóknak nem tud mást nyújtani, csak a CDU-CSU koalíció politikájának tagadását, populista módon megragadja migrációs válságot, és kiemeli az ebből eredő problémákat. Erre azonban Németországban nem lehet építeni – állította. Magyarázatként Ausztria példáját hozta fel, ahol a Szabadság párt ellenzékben kritikus és harcias Európa ellenes választási kampányt folytatott, most pedig csak időnként és diszkréten hirdeti az eszméit. Ausztria pedig – a Kurz kancellár vezette koalícióval – változatlanul az egyik legerősebb szövetségese az Európai Uniónak. Nyilván Németországban is vannak bizonyos körök, amelyeknek érdekében áll, hogy a migráns-kérdést helyezzék a választási propaganda középpontjába. Ha emiatt lassabban is, de a németek előbb-meg fogják emészteni a migránsokkal kapcsolatos helyzetet. A politikai vezetés közben nagy erőkkel dolgozik a háttérben a bevándorlók megszűrésének módszerein. Már ma is működik, hogy aki nem felel meg a feltételeknek, nem fogadják be. Ugyanakkor sokat tesznek az integráció érdekében is.
A sajtó keveset beszél arról, hogy Németország az integrációs programok keretében az elmúlt egy-másfél év alatt mintegy 300 ezer bevándorlót képezett ki és állított munkába.
Horváth István szerint a Németország elleni propaganda gyakran hivatkozik a bevándorlással megnövekvő bűnözésre és a terrorveszélyre. A statisztikák azonban nem igazolják ezt: az egy főre jutó bűncselekmények száma nem magasabb a bevándorlók között, mint a fehér lakosság körében, és nem bizonyítható a 2015 előtti helyzethez képest a terrorveszély növekedése sem. Mindebből az következik, hogy nem szabad túldramatizálni és túldimenzionálni a németországi helyzetet,
semmi alapja nincs a „király- vagy kancellár-buktatásnak”.
Merkel és a francia elnök, Macron, az úgynevezett „mag-országok” és számos kisebb tagállam támogatását is élvezve, egyértelműen modern Európát, és a modernizációt elősegítő változásokat akarnak. Ebben maximálisan elkötelezett a két európai vezető, ennek érdekében „szent szövetséget” is kötöttek. Valószínűleg számíthatnak majd Manfred Weber támogatására is, ha Junkers mandátumának lejárta után őt választják meg erre a meghatározó posztra. Az sem titok, hogy az Európai Bizottság elnökjelöltje Merkel emberének számít.
Megkérdeztük, hogy esélyest lát-e az Európai Néppárt jobbra tolódására, vagy ketté szakadására? Horváth István véleménye szerint nem valószínű, hogy az EU-ban a következő EP választás olyan jobbra tolódást hozna, hogy az erőviszonyok alapvetően megváltozzanak, és ez zavarokat okozzon az európai politikai egyensúlyban. Úgy vélte, hogy a demokratikus konzervatív erők befolyása megmarad, beleértve a Néppártot is.
Az Európai Unió széteséséhez senkinek semmilyen érdeke nem fűződik! – szögezte le. Hatalmas károkat okozna, még azoknak is, akik esetleg a kilépés gondolatával foglalkoznak.
Képzeljük el, mi történne, ha például most az egyik leghangosabb euroszkeptikus Olaszország kilépne az unióból. Az egész gazdasága pillanatok alatt összeomlana. Arra a felvetésre, hogy sokak szerint Orbán Viktor is arra „játszik”, hogy Magyarországot kivezesse az EU-ból, a volt nagykövet kijelentette: nem osztja ezt a véleményt. Európának szüksége van Magyarországra, és Magyarországnak az Európai Unióra.
Legalábbis ezt írja a Libération című francia lap, amely szerint a francia elnök jól járt azzal, hogy a magyar kormányfő a bevándorláspárti erők vezetőjének nevezte.
A Libération szerint a populistákkal szemben Emmanuel Macron francia elnök az Európai Unió bajnoka akar lenni, és a belpolitikai problémák miatti nehéz szezonkezdésben elégedetten könyvelheti el, hogy a magyar miniszterelnök őt jelölte meg ellenfeleként.
A lap úgy fogalmaz:
„Emmanuel Macron nem remélhetett volna jobb reklámot a hosszú és nehéz harchoz, amelyet irányítani szeretne a nacionalisták ellen.”
Az Ifop közvélemény-kutatóintézet felmérése szerint 7 százalékkal csökkent május óta a kormányzó Köztársaság Lendületben párt támogatása, de még így is Macron pártja a legnépszerűbb Franciaországban, a szavazatok 20 százalékára számíthat.
A lap szerint Macron ezért is idézi gyakran Orbán vádját, a francia elnöki hivatal pedig azt hangsúlyozza, hogy azért lesz sorsdöntő a májusi választás, mert
„a populisták által megrengetett EU jövője múlik rajta”.
A Libération azt írja: Macron számára „a választás kivételes alkalom lesz arra, hogy bebizonyítsa: a progresszív erők összefogásának köszönhetően a hagyományos jobb- és baloldali törésvonal meghaladottsága nem lejáratott délibáb”.
A francia elnök azt a földrengésszerű változást akarja megismételni az Európai Parlamentben, amelyet tavaly júniusban a francia nemzetgyűlésben előidézett. Ez pedig a jobboldal szétrobbantásával történhet, amelyet mindenhol az Európa-barát liberális szárny és az euroszkeptikus retorikára fogékonyabb szuverenista, nem ritkán populista mozgalmak közti széthúzás jellemez – írja a lap.
Macron dolgát a Libération szerint megnehezíti, hogy ez a helyzet Angela Merkelnek megfelel, és a francia elnök kényelmetlen helyzetbe kerül, ha a haladáspártiak táborát a német kancellárral szemben kell létrehoznia, akit a legfőbb szövetségesének szeretne tudni.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
A francia rendőrerőszakot bíráló nemzetközi szervezetekhez egy újabb csatlakozott, a Boston-ban székelő Physicians for Human Rights (Orvosok az Emberi Jogokért), amely egyenesen 
A XI. fejezetet megelőző hét ehhez képest békésebben telt el
A sárgamellényesek szélsőjobboldaliak vagy baloldaliak?
A népi kezdeményezésű népszavazás is inkább a baloldalhoz köthető
Volt már női tüntetés is
Végül egy 
Jöjjön a VI. Köztársaság?!
Macron és a kormány stratégiája más
A német politika, különösen a második világháború utáni helyzetre való tekintettel, sok vonatkozásában más, mint az Európai Unió legtöbb országában – hangsúlyozta Horváth István. Indoklásul utalt arra, hogy a kettéosztott Németország, a győztes nagyhatalmak, az USA és a Szovjetunió frontvonalába tartozott, s emiatt sajátos kulcs-szerepet töltött be.
