Kezdőlap Címkék Emmanuel Macron

Címke: Emmanuel Macron

Weber helyett Merkel

Emmanuel Macron francia elnök és Xavier Bettel luxemburgi miniszterelnök a brüsszeli bizottság élére Angela Merkelt javasolja. A brüsszeli Politico értesülése szerint a Néppárt és a liberálisok megállapodtak a két legfontosabb posztról: Guy Verhofstadt, egykori belga miniszterelnök lenne az Európai parlament új elnöke és a Néppárt megkapná a brüsszeli bizottság elnöki posztját, azzal a nem is nagyon titkolt kikötéssel: ne Manfred Weber legyen a jelölt!

A francia államfő már régóta kapacitálja Angela Merkelt: vállalja el az uniós bizottság elnöki posztját! Angela Merkel eddig mindig nemet mondott.

Németország és a 26 törpe

Angela Merkel eddig a háttérből irányította az uniós bizottságot, amelynek eddig még sohasem volt német elnöke. Ma viszont Németország súlya és jelentősége olyan nagy, hogy a vezető szerep nyílt vállalása immár elkerülhetetlennek látszik.  Ezért jelölte a Néppárt Manfred Webert, akit nemrég meg is választottak frakcióvezetőnek. Ez teljesen testre szabott szerep a bajor politikusnak, aki a politikai pályafutását az Európai parlamentben vitte sikerre.

Csakhogy a fontos döntéseket a Tanács hozza az Európai Unióban. A Tanács résztvevői a tagállamok első számú vezetői. Orbán Viktor többször is hangsúlyozta: nem fogadja el Manfred Webert! Ha Guy Verhofstadt lenne az Európai parlament elnöke, az mindenképp politikai vereség lenne a magyar miniszterelnöknek hiszen az egykori belga kormányfő a legelszántabb bírálói közé tartozik. Ha tehát igaz a liberálisok paktuma a Néppárttal, akkor az eredmény mindenképp vereség Orbán Viktor miniszterelnöknek. A kármentésre jövő csütörtökön kerülhet sor amikor a Tanács újra összeül, hogy döntsön a vezető tisztségekről. Az uniós bizottság elnökéről még nem olyan sürgős dönteni , de a parlamenti elnök személyéről igen: július elején ül össze a nemrég megválasztott parlament, melynek első aktusa épp a vezetők kiválasztása. Akárki is lesz az Európai parlament elnöke illetve a brüsszeli bizottság vezetője, nem lesz könnyű dolga. Európa ugyanis rendkívüli mértékben megosztott miközben fokozatosan egyre hátrébb szorul a globális versenyben Észak Amerikával és Ázsiával szemben.

Cseh lap: a V4-csoport Maros Sefcovicot fogja javasolni az EB elnökének

0

A visegrádi négyek a szlovák Maros Sefcovicot fogják jelölni az Európai Bizottság elnökének – írja kedden a Hospodárské Noviny című cseh gazdasági és politikai napilap Andrej Babis cseh kormányfő, valamint az Európai Bizottság környezetéből szerzett értesülésekre hivatkozva.

Maros Sefcovic jelenleg az Európai Bizottság alelnöke és a közelmúltban a kormányzó Irány-Szociáldemokrata Párt (Smer) jelöltje volt a szlovákiai elnökválasztáson, ahol Zuzana Caputovával szemben a második körben alulmaradt.

A vasárnap végződött európai parlamenti (EP-) választásokat az Európai Néppárt (EPP) nyerte, de pozíciója jelentősen meggyengült. Az EPP jelezte, hogy jelöltje az EB elnöki tisztségére továbbra is a német Manfred Weber lesz. Weber személyével azonban nem mindenki ért egyet – írja a cseh lap, az EB elnöki tisztségére a többi EP-frakciónak is vannak jelöltjei.

A Hospodárské Noviny szerint Emmanuel Macron francia államfő az unió állam- illetve kormányfőit tömörítő Európai Tanács kedd délutáni tanácskozása előtt Brüsszelben találkozik az V4-ek (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia) kormányfőivel, hogy megvitassa a kérdést. Macron állítólag a néppárti Michel Barniert, az Európai Bizottságnak a brit kiválás ügyében felelős főtárgyalóját szeretné látni a bizottság élén.

A tekintélyes cseh lap szerint a végső egyeztetések során a V4-ek végül is támogathatnák Michel Barnier, vagy Krisztalina Georgieva, a Világbank elnökhelyettesének jelölését az EB élére annak ellenében, ha Sefcovic lesz az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője.

Helyszíni tudósítás Párizsból – 13.

0

A héten a Notre Dame drámai leégésének okairól kiszivárgott információk, a tüntetéseken megsebesült és kórházba került sárgamellényesek adatainak illegális nyilvántartásba vétele, Macron április 25-i sajttája, és az idei munka ünnepének káoszba fulladása kötötte le a franciákat.

A fenti eseménylista első két hírét a Canard enchaîné szatirikus, de sokszor nagyon komoly ügyeket feltáró hetilap április 24-i számának köszönheti a közvélemény. Ez a lap szivárogtatta ki a Notre Dame leégésének okairól folyó rendőrségi nyomozás első – egyenlőre hipotetikusnak tekinthető – eredményeit. A vizsgálat szerint a biztonsági előírások sorozatos be nem tartása okozta a világörökség egyik legrégibb, legnagyobb becsben tartott műemlékének lepusztulását. Hanyagságnak, hozzá nem értésnek tudható be, hogy a tűz kitörésekor érkezett vészjelzésekre legyintettek a biztonsági személyzet erre hivatottjai azért, hogy elkerüljék a katedrálisban folyó húsvéti szertartás megszakítását, és csak 25-30 perccel később, a már levegőben repdeső elszenesedett törmelékdarabokat vették komolyan, és ürítették ki a hívők tömegét.

A nyomozók a leégett huszártorony restaurálásán dolgozóktól meglepő információkhoz jutottak a huszártorony felső műhelyében uralkodó kaotikus helyzetről.

Egyrészt az építők bevallották, hogy “időnként” el-elszívtak egy cigarettát (az ezért való felelősséget az őket alkalmazó építővállalat elhárította, mondván, hogy nem ez okozta a tüzet). Ami ennél jóval komolyabb: a Notre Dame tűzbiztonságáról nem közhatóság, hanem egy ezzel megbízott Elytis nevű magánvállalat gondoskodott, amely vállalat a szerződésben aláírt biztonsági személyzet számának felét alkalmazta, és a két személy helyett egyet is a 24 órás jelenlét helyett csak 8h-tól 23h-ig fizetett. Nyilvánvalóan anyagilag így nagyobb hasznot zsebelhetett be, de ami meglepő, a vállalatot megbízó állami hatóság efölött szemet hunyt.

A harmadik probléma, hogy a toronyban tűzoltásra elhelyezett csövek kapacitása messze nem volt elegendő a 15-én fellobbant tűz eloltására. A negyedik, hogy a lángokban álló katedrálishoz kivezényelt tűzoltók rendelkezésére álló mindössze 30 méteres slagok teljesen alkalmatlannak bizonyultak a toronytűz eloltására, így egy külvárosból odavezényelt, 45 méteres slagokkal felszerelt osztagot kellett mozgósítani, amely csak félóra múlva érkezett meg és kezdhetett munkához.

Az ötödik, hogy az “erdőnek” becézett faácsolat közelében lévő padláson a Notre Dame-ot igazgató papok utasítására a harangokat 2007-ben villamosították, de hogy ezt melyik hatóság engedélyezte, azt senki nem tudja. A huszártoronyban lévő három nagy harangot a restaurálás idejére 2012-ig áramtalanították, majd a restaurálás egy újabb fázisában, a prelátus kérésére újra bekapcsolhatták, de csak ideiglenesen. A főhajó és a huszártorony padlásának poros padlóján az áramot vezető drótok, huzalok szabadon hevertek, szigetelés nélkül. A szerencsétlenség napján az összes harangot négy ízben kongatták, utoljára a tűz kitörésének órájában, és noha (egyenlőre) nem bizonyítható egy esetleges rövidzárlat a huszártorony padlásán, a vizsgálat egyik komoly hipotéziséről van szó.

Összefoglalva, itt a papság és az állami szervek több személyiségének felelősségéről van szó. A Benalla-ügy egyik máig érvényes tanulsága, hogy ez még nem vonja magával a felelősségrevonást is.

A Canard enchaîné másik értesülése a sárgamellényesek kapcsán az Belügyminisztérium illegális információszerzési tevékenysége:

a kórházak utasítást kaptak, hogy az ott ápolt (az európai előírások szerint illegálisan használt hadi fegyverekkel) megsebesített sárgamellényeseket vegyék rendőrségi nyilvántartásba. Az orvosok, ápolónők és -férfiak folyamatos tiltakozására – többen meg is tagadták a rendőri űrlapok kitöltését, mondván, hogy nem ez, hanem a gyógyítás az ő feladatuk – a kórházak országos felügyeleti hatóságának feje nyilatkozott és megcáfolta a hírt. A “Baromfi”, ez a hetilap egyik beceneve, április 24i számában közölte azt a rendőrségi űrlapot, amelyet a kórházak gyógyító személyzetének a március 16. tüntetés után kellett kitöltenie és továbbítania a Belügyminisztériumnak.

Utolsó fejlemény, hogy valakik tiltakozásul feltették az internetre a toulouse-i kórházban kitöltött és továbbított űrlapok lefényképezett példányait, mire a kórház igazgatósága hétfőn, április 29-én követelte a dokumentumok levételét az internetről, és ismeretlen tettesek ellen pert indított az orvosi titoktartás megszegése vádjával. Kíváncsian várjuk, hogy a bíróság kit fog elítélni, az orvosi titoktartás megszegését megrendelő Belügyminisztériumot, azokat, akik ezt végrehajtatták vagy azokat, akik a végrehajtást képanyaggal megerősítve nyilvánosságra hozták.

Macron gondosan kiválasztott újságírókhoz beszélt

Április 25-én került sor a 15-én elmaradt nagy elnöki nyilatkozatra. A Notre Dame-dráma miatt elmaradt nemzethez szóló beszéd kiszivárgása után azt megismételni ügyetlen lépésnek tűnt, ezért más dramaturgiához folyamodott: nem a néphez intézte szavát az elnök, hanem az Elysée palotába meghívott, 300 alaposan kiválasztott újságíróhoz. Közöttük néhány kiválasztott sajtó-ember tehetett fel neki kérdést. A nép, és a meg nem hívott újságírók a tévécsatornákon egyenes adásban követhették az elnök gondolatmenetét, a “nagy vita” eredményeként megszületett új intézkedések felvázolását. Olyan szép mondatokat hallhattak a nézők, mint például, hogy “egy befogadó nemzetet kell megalapoznunk, amelyben mindenki a legjobbját nyújthatja”, meg azt az önvizsgálatot sugalmazó kérdést, hogy “Rossz útvonalat választottunk volna (két éve)?”, amelyre a gyors negatív válasz szinte magától értetődő volt.

Ennek ellenére néhány nagyon népszerűtlennek bizonyult intézkedését visszavonta, például a nyugdíjasok adóemelését.

De a hibát nem javítja ki olyan gyorsan, ahogy azt elkövette: két részletben hajtja végre, 2020 januárjától majd 2021 januárjától. Addig is – no ezt egy nagyon rosszindulatú elemző jegyezte meg – további 3 milliárd eurót szipolyoz ki a nyugdíjasokból, míg a gazdagok “szolidaritásadójának” visszaállításáról, a sárgamellényesek egyik főköveteléséről, ami évi 4 milliárd euróval növelné az államháztartást, nem ejtett szót. És ezt, nem meglepő módon, egyetlen kérdésfeltevésre jogosult újságíró sem firtatta. Őket inkább az érdekelte, hogy az öt és fél hónapja tartó társadalmi válságot milyen lelkiállapotban élte meg az elnök, és most hogy szolgál a (lelki) egészsége.

Az alacsony nyugdíjak adóenyhítése mellett Macron még több – programjával ellentétes – ígéretet tett, például hogy nem számolja fel 120 ezer állami alkalmazott állását, nem szüntet meg kórházi betegférőhelyeket és iskolákat, valamint nem emeli fel a nyugdíjkorhatárt (de azért felemeli a teljes nyugdíjhoz kötelező munkában töltött évek számát). Programjával összhangban viszont csökkenteni fogja, mint mondta, a középosztály jövedelemadóját. Két új intézmény felállítását is tervezi. Az egyik almegyei szinteken csoportosítja majd a közszolgáltatások összességét, a másik pedig a klímaváltozás kérdéseivel foglalkozó “környezetvédelmi tanács”.

A nézők kétharmada szerint az elnök nem volt meggyőző

A France Info rádió megrendelte reprezentatív közvélemény-kutatás szerint a kétórás sajtókonferencia nézőinek 73%-a helyesli Macron nyugdíjasokat, iskolákat, kórházakat, az állami alkalmazottakat illető visszatáncolását és az általános adócsökkentést illető terveit, de 71%-át nem nyugtatták meg az államfő szavai. 59%-uk úgy látja, hogy nem vonta le a “nagy vita” következményeit, 54%-uk szerint nem érti a franciák gondjait, 52%-uk pedig egyszerűen érthetetlennek tartja, amit mond. Mindent összevetve a nézők 37%-a “meggyőzőnek”, ezzel szemben 67%-a “nem meggyőzőnek” tartotta az elnök magatartását.

Ez a kép nagyjából megegyezik az ellenzék véleményével, amely a visszatáncolások szándékát üres blablának, puszta ígéreteknek, kampányszólamoknak tekinti, és követeléseikből nem enged. Ezt mutatta négy nappal később a május 1-je ünnepén résztvevők száma: csak Párizsban, 40 ezer a sajtó, 80 ezer a tüntetést szervezők szerint és a 220 letartóztatás ugyancsak a fővárosban. A Montparnasse és a Place d’Italie között megtett viszonylag nem hosszú tüntetési útvonalon és mellékutcákban a rendőri és tüntetői erőszak képei sok rémisztő eseményt mutatnak.

Christopher Castaner, a belügyminiszter este azt nyilatkozta, hogy “800-1000 tüntető, aki törni-zúzni, égetni, támadni jött, ellopta a szakszervezetektől a munka nemzetközi ünnepét, az ő (békés) tüntetésüket”, amiben két dolog meglepő. Az egyik, hogy mennyire együttérez a szakszervezetekkel, a másik, hogy noha a – széles körben vitatott – törvény már lehetővé teszi számára, nem adott utasítást a black block-osok részvételének letiltására.

A rendőrök utasítást kaptak a tüntetés megakadályozására

Arról azonban, nem beszélt, és a világszerte mutatott videók se mutatják, hogy látva Macron meglehetősen lelohadt népszerűségét, és az ellenzék tüntetésre való felkészülését, a rendőrök utasítást kaptak a tüntetés megakadályozására, és az erőfelmutatásra, konkrétan arra, hogy még a menet elindulása előtt, a várakozás órájában támadják meg a tüntetőket. Azt sem említette, hogy a megelőző két sárgamellényes szombattal szemben, és a nemzetközi és hazai tiltakozás ellenére, május elsején ismét engedélyezte az LBD 40 elnevezésű háborús lövedékek bevetését a tüntetők ellen. Az eredmény: a munka nemzetközi ünnepén is egy tüntetőnőt szemén ért és megvakított egy lövedék.

Magától értetődő, hogy a rendszer fennmaradásáért kommunikáló sajtó nem készít interjúkat a tüntetőkkel, nem kérdezi meg őket, hogy mi okból és célból tüntetnek, hogyan torkollt megint káoszba egy békésnek szánt tüntetés. A tüntetésen résztvevő szakszervezeti (CGT, SUD, Solidaire, SNJ, az újságírók szövetsége) felelősök, sárgamellényesek, egy “pirostollas” tanár ügyvédek, újságírók, bloggerek tanúvallomásait, elemzéseit az este 9-kor kezdődött Média online TV-n hallhatták az okok és összefüggések iránt érdeklődők. Antoine Peillon, a La Croix katolikus napilap ismert újságírója (márciusban jelent meg Ellenállás! A köztársaság ma című könyve) a miniszterek és Macron hivatalos csatornákon közvetített, a sárgamellényesek elleni gyűlöletkeltésre kitalált fake news-airól (álhíreiről) beszélt. Előző nagy port felkavart könyve, A hiányzó 600 millárd euró vizsgálat arról, hogy a francia milliárdosok – ma Macron fő támaszai – az offshore adóparadicsomok felhasználásával hogyan kerülik el az adófizetést, és ezzel hogyan vonnak meg 600 milliárd eurót Franciaország költségvetésétől.

Apropó, ezzel az összeggel érdemes egybevetni az “áldozatokat”, azt a 17 milliárd eurót, amelybe az államháztartásnak kerülnek Macron április 27-én bejelentett ígéretei, az alacsony nyugdíjasok adóenyhítése, az óvodai osztályok létszámának 27-re korlátozása, a 120 ezer állami alkalmazott állásának nem megszüntetése, kórházi ágyak és iskolák felszámolásáról való lemondás. Feltéve, ha a szót tett követi.

Körösi Zsuzsa

Szélsőjobb szerint keresztényellenes akció volt a Notre-Dame leégése

0

A Bundestag legerősebb ellenzéki pártjának frakcióvezetője Twitteren azt írta, hogy egy hónapon belül ez már a második templom Párizsban, mely a tűz áldozatává válik.

Alice Weidel, az Alternative für Deutschland frakcióvezetője arra célzott, hogy Saint Sulpice templomban is tűz ütött ki a Latin negyedben Párizsban. Mindezt a szélsőjobboldali párt frakcióvezetője besorolja a 47 keresztény ellenes akció közé, mely az elmúlt időszakban Franciaországban történt. Az Iszlám állam ugyan örvendezett azon, hogy a Notre-Dame csaknem leégett, de nem állította, hogy bármi köze is lenne ehhez.

Párizs főügyésze szerint a vizsgálat balesetként értékeli a tűzvészt a Notre-Dame-ban. Semmi jel sem mutat valamiféle szándékos gyújtogatásra a régi templomban, mely Párizs egyik szimbóluma. Emmanuel Macron köztársasági elnök megígérte, hogy öt éven belül újjáépítik a Notre-Dame-t. Nemzeti közadakozást hirdetett meg: Franciaország két dollármilliárdosa 200 illetve 100 millió eurót ajánlott. Bernard Arnault és Francois-Henri Pinault felajánlásához sok kisember is csatlakozott.

Több milliárd euróról van szó, ezért minden felajánlott pénzre szükség lehet. Anne Hidalgo asszony, Párizs szocialista főpolgármestere vállalta, hogy nemzetközi konferenciát szervez, melyen felajánlásokat lehet majd tenni a Notre-Dame újjáépítésére. Az UNESCO, melynek a székhelye Párizsban van, szintén jelezte: kész koordinálni a nemzetközi felajánlásokat.

A francia sajtó is kiemelten foglalkozott Szeged városának felajánlásával. A magyar város ugyanis ily módon kívánja viszonozni azt, hogy a nagy szegedi árvíz után a franciák is hozzájárultak ahhoz, hogy megkezdődjön az újjáépítés Szegeden. Franciaországban szinte mindenki katasztrófának tekinti a Notre-Dame leégését, de nem keresnek bűnbakokat. Még a szélsőjobboldalon is kevesen pengetnek olyan húrokat mint az Alternative für Deutschland parlamenti frakcióvezetője, aki keresztény ellenes akciónak nevezte a Notre-Dame leégését.

A Brexit a fő téma a ma kezdődő uniós csúcson Brüsszelben

Érkeznek az uniós csúcsra a tagállamok vezetői, és bár több témát is megtárgyalnak a kétnapos brüsszeli csúcs alatt, a mindenkit érdeklő kérdés az, hogy engednek-e Theresa May kérésének, és adnak-e haladékot a Brexitre.

Az esemény nyilvános részleteiről élőben tudósít az Euronews:

Theresa May brit miniszterelnök az elsők között érkezett, és nyilatkozott az újságíróknak. Mint mondta, “őszintén reméli”, hogy Nagy-Britannia rendezett módon hagyja el az EU-t. A brit parlament alsóházának komolyan kell vennie a brit uniós tagság megállapodás nélküli megszűnésének veszélyeit és el kell fogadnia a brit kormány és az Európai Unió megállapodását a Brexit feltételeiről.

Rövid nyilatkozatában a miniszterelnök aláhúzta: a határidő június végéig való meghosszabbításához szükséges az unióban maradó 27 tagország jóváhagyása, de ezáltal elkerülhető lenne a megállapodás nélküli brit kiválás. Fontos elfogadni, hogy Nagy-Britannia uniós tagságának megszűnése (Brexit) a brit emberek döntése. Immáron három éve a szavazásnak, eljött az ideje, hogy a brit parlament ezt szentesítse – húzta alá.

A brit kormányfő hozzátette, az Egyesült Királyság uniós kiválása esetén továbbra is kiveszi részét az Európát fenyegető kihívások megoldásában a béke, a biztonság és a jólét megőrzése érdekében.

Uniós vezetők a Brexit határidejének meghosszabbításának lehetősége mellett foglaltak állást

Az Európai Tanács kétnapos ülésére érkező uniós tagországi vezetők Nagy-Britannia uniós tagságának megszűnése (Brexit) március 29-én esedékes határidejének meghosszabbításának lehetősége mellett foglaltak állást Brüsszelben.

Merkel újságíróknak nyilatkozva aláhúzta, az unióban maradó tagországok vezetőinek az unió jövőjére kell gondolniuk, ezért az utolsó pillanatig azon fognak dolgozni, hogy egy rendezett kiválást érjenek el. Fel kell készülni azonban arra is, hogy a megállapodást továbbra sem fogadja el a brit parlament alsóháza, a határidő ugyanis nagyon rövid – tette hozzá.

Emmanuel Macron francia államfő kijelentette, nyitott a Brexit határidejének technikai meghosszabbítására, ugyanakkor nem lehet a végtelenségig nyújtani a fennálló helyzetet.
Aláhúzta, egyértelművé kell tenni London számára, hogy a Brexit a brit nép döntésének eredménye. Azt is, hogy a megállapodás kétéves, alapos munka eredménye, amely a lehető legjobb egyezség úgy Nagy-Britannia, mint az unió számára. Azt újratárgyalni nem lehet. Elutasítása esetén megállapodás nélkül lép ki az unióból Nagy-Britannia, az unió erre is fel van készülve – közölte.

“Nem tehetünk úgy három év leforgása után, minthogyha a brit emberek nem a kilépés mellett foglaltak volna állást” – tette hozzá a francia államfő.

Sebastian Kurz osztrák kancellár nyilatkozatában abszurdnak nevezte, ha az Egyesült Királyság rész venne a májusi európai parlamenti választáson. Rövid sajtótájékoztatóján elmondta, hogy támogatja a brit európai uniós kiválás elhalasztását, amennyiben “sikerül választ adni bizonyos fontos kérdésekre”.

“Fontos, hogy az Egyesült Királyság ne vegyen részt a választáson. Érthetetlen lenne egy olyan országnak a részvétele, amely el akarja hagyni az Európai Uniót” – tette hozzá.
A kilépés jövő heti határidejének meghosszabbításával kapcsolatban ugyanakkor leszögezte, az még mindig jobb, mint az úgynevezett kemény, megállapodás nélküli Brexit.

Leo Varadkar ír kormányfő szerint rugalmasságot kell mutatni az Egyesült Királysággal szemben a brit belpolitikai káosz miatt, és megfelelő indoklás esetén lehetővé kell tenni az európai uniós kiválás határidejének rövid kiterjesztését. Azt hangsúlyozta, hogy a bennmaradó tagállamok egyike sem szeretné, ha a szigetország megállapodás nélkül, rendezetlen módon kényszerülne kilépni az EU-ból, ezért nyitottak a hosszabbításra. Ehhez azonban az kell, hogy London indokolni tudja a kérelmét, mivel el kellene kerülni egy olyan helyzetet, amelyben pár havonta újra és újra el kell halasztani a döntéseket és a határidőket – mondta.

“A Brexit néhány rendkívül nehéz döntést követel az Egyesült Királyság részéről” – fogalmazott.

Xavier Bettel luxemburgi miniszterelnök Samuel Beckett abszurd drámájára utalva úgy fogalmazott, “néha olyan érzés, mint ha Godot-ra várnánk az Egyesült Királyság európai uniós kiválási folyamatának ügyében, aki azonban ez esetben remélhetőleg végül meg fog érkezni”.

Véleménye szerint kizárólag akkor hosszabbíthatják meg a szigetország kilépésének határidejét a május 26-ai európai parlamenti választáson túlra, amennyiben azon részt vesznek a britek is, de London ettől egyelőre elzárkózik. Jelenleg úgy tűnik, minden lehetőséget kizártak, márpedig így nehéz előrelépni a folyamatban – mondta. (Euronews, MTI)

A zsidó diákok 89%-a tapasztalt antiszemita jelenségeket a francia egyetemeken

0

Ezt a meglepően magas számot hozta ki az első olyan vizsgálat, mely Franciaország felsőoktatási intézményeiben térképezte fel az antiszemitizmust. A franciaországi zsidó diákok szervezete rendelte meg a vizsgálatot az Ifop közvélemény-kutató intézetnél.

Kiderült: a zsidó diákok 20%-a tapasztalt valamilyen agresszív antiszemita cselekményt is, de mégis alig fordulnak a hatóságokhoz ilyen ügyben. Mindössze a megkérdezett zsidó diákok egy százaléka fordult a hatóságokhoz ilyen ügyben.

Miért? – tudakolta a párizsi Le Figaro a franciaországi zsidó diákok szervezetének vezetőjétől. A diákok szörnyen tájékozatlanok. A döntő többség egyáltalán nem is tud arról, hogy minden francia egyetemen van egy referens, akinél bejelentést lehet tenni, ha valakit vallási vagy faji alapon sérelem ér. Amint belép valaki az egyetemre, akkor azonnal meg kellene kapni ennek a referensnek a telefonszámát – mondta Sacha Gozlan. A franciaországi zsidó diákok szervezetének vezetője szerint az a baj, hogy az antiszemitizmus egészen hétköznapi jelenséggé vált a francia egyetemeken az elmúlt tíz évben. Kevés antiszemita csoport van, de azok erősek és jól szervezettek, hallatják a hangjukat.

Franciaországban él Európa legnépesebb zsidó és muzulmán közössége. Az elmúlt évek során több iszlamista merénylet irányult közvetlenül a zsidók ellen Franciaországban. Emiatt a zsidó intézmények jórésze állandóan rendőri védelem alatt áll. Emmanuel Macron elnök nemrég Párizs legnagyobb zsinagógájában ígérte meg a franciaországi zsidók szervezetének, hogy a rendőrség fokozni fogja a zsidó közösségek védelmét. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök rendszeresen alijára buzdítja a franciaországi zsidókat. Emmanuel Macron elnök – elődeihez hasonlóan – azt ígéri a Franciaországban élő zsidóknak, hogy a francia állam megvédi őket annak ellenére, hogy az elmúlt években növekednek az antiszemita jelenségek a francia társadalomban – ahogy az egyetemeken készült első felmérés is ezt igazolta francia földön.

Helyszíni tudósítás Párizsból – 8.

0

Az elmúlt hét fő eseményei: A Mediapart online lap január 31-én közölte Alexandre Benalláról, hogy míg Macron szolgálatában állt főtanácsosi és testőr szerepében, egy Putyinhoz és az orosz maffiához közelálló milliárdossal állt üzleti kapcsolatban, aminek következtében az ügyészség február 4-én házkutatást rendelt el az online újság szerkesztősége ellen. Másnap a parlament megszavazta a kormány ú.n. “rombolók elleni” törvényjavaslatát. A február 5-ére meghirdetett általános sztrájk és tüntetés alkalmat adott a sárgamellényesek és a baloldali szakszervezetek közötti közeledésre. A sárgamellényesek túl vannak a mozgalom halottainak és sebesültjeinek szentelt XII. Felvonásán, majd a tizenharmadikon, amely egy újabb, súlyosan megcsonkított tüntető tragédiáját szülte.

A Benalla-botrány harmadik fejezete ezúttal az “orosz szerződés” néven emlegetett állambiztonsági ügy

Az, hogy május 1-jén rendőrnek beöltözve, haverjával, Vincent Crase-zal, Macron pártjának volt biztonsági felelősével együttműködve a felvonulás után brutálisan megtámadott egy fiatal párt, majd a vizsgálat alatt lévő verőlegény diplomáciai útlevéllel járhatta Afrika és a Közel-Kelet országait, tárgyalhatott magas hivatalos személyiségekkel, eltörpül amellett, amit január utolsó napján a Mediapart nyilvánosságra hozott: Macron szolgálatában, tanácsosi funkciójával párhuzamosan, Benalla Vincent Crase-zal együtt üzleti kapcsolatban állt Iszkander Mahmudovval, a több nyugat-európai állam által figyelemmel kisért, Putyinhoz és az orosz maffiához közelálló üzletemberrel.

Az online újság oldalán hangfelvételeken hallhatjuk a vizsgálat alatt álló, illegálisan találkozó Crase-t és Benallát. Az előbbi izgul, hogy május 1-jei közös erőszak-akciójuk feltárása belezavarhat az orosz mágnáshoz fűződő igen jól jövedelmező kapcsolatukba, mire az utóbbi nevetve próbálja megnyugtatni, mondván, a “főnök” (Macron) és “Madame” (Macron felesége) abszolút mellettük áll. Azt is megemlíti Benalla, hogy a “főnök” hetente kétszer hívja, ami ellentmond Macron júliusi nyilatkozatának, mely szerint elbocsátott, vizsgálat alá helyezett volt tanácsosával minden kapcsolatot megszakított. Nem csak Macront érinti komolyan az ügy, hanem a miniszterelnököt is, ugyanis egyenlőre nem bizonyított, de gyanús, hogy az illegális Benalla-Crase találkozó a miniszterelnök személyes biztonságáért felelős csoport vezetőnőjének lakásán történt. A bizonyítási folyamat megkezdésével egyidőben a biztonságicsoport-vezetőnő lemondott.

Házkutatás – nem a gyanúsítottnál, hanem az őt leleplező sajtónál

Még nem tudni, hogy a miniszterelnök tudott-e a közvetlenül neki dolgozó biztonsági csoportot vezető és ez utóbbinak a két cinkossal fenntartott baráti kapcsolatáról, esetleges közreműködéséről az illegális találkozó létrejöttében, mindenesetre utasítást adott a párizsi bíróságnak, hogy tartsanak házkutatást – nem alárendeltjénél, hanem – a Mediapart szerkesztőségében. A hangfelvételek és a dokumentumok lefoglalása, de elsősorban ezek szerzőinek beazonosítása volt a cél, ami egyenlő a sajtószabadság fontos pillérének, a források védelmének semmibevételével. A sajtószabadság már Macron elnöksége előtt elkezdődött folyamatos korlátozása ellenére, a törvény biztosítja az informátorok titkosítását; erre hivatkozva utasíthatta vissza a főszerkesztő a két ügyész és a bűnügyi (!) brigád-biztos nem várt “látogatásának” fogadását. A botrány sajtó-vonatkozása ennek ellenére végighullámzott a sajtó egészén, jobboldaltól a baloldalig.

Ahogy a Benalla tevékenységét kutató két újságíró egyike mondta, “Ebben az ügyben ma egy ember nyugodt: Alexandre Benalla. (…) Minden új bűncselekménye növeli a védettségét, amit az is mutat, hogy a miniszterelnök a Mediapart ellen küldi ki a bűnügyi brigádot! Németországban, Angliában vagy a Macron által példaképpen gyakran emlegetett skandináv országokban már lemondott volna a főügyész, az igazságügy miniszter (aki hamis tényeket tartalmazó nyilatkozatával támogatta a Mediapart elleni vizsgálatot) és maga a miniszterelnök is. (…) Visszatérve az “orosz szerződésre”, a legmegdöbbentőbb, hogy Macron egyfolytában az orosz beavatkozásról beszél, a sárgamellényesek mögött is az orosz beavatkozást látja, és most kiderül, hogy az orra előtt, az Elysée palotában, a lakhelyén zajlik az orosz beavatkozás, és a kisujját se mozdítja.”

A köztársági elnök a már ismert szfinksz-stratégiát, a hallgatást tekinti helyénvalónak. Feltételezhetően jelenleg a legfontosabb számára, hogy bármely eszközzel felgöngyölítsék az ezzel megbízottak, hogy szűk környezetében kik azok vagy ki az, aki ezeket a dokumentumokat eljuttatta a Mediapart-nak, akiknek nyilvánvaló céljuk az elnök megbuktatása.

A hét másik eseménye a rombolók vagy törők-zúzók elleni törvénytervezet megszavazása

Az új törvény többek között legalizálja a gyanúsnak tekintett személyek előzetes letartóztatását, és bárki megmotozását egy-egy tüntetés előtt. A belügyminiszter, akinek utasítására a rendőrök háborús, kémiai fegyverekkel 11 tüntetőt halálosan, 160-at súlyosan megsebesítettetek, 18-at fél szemükre megvakítottak egyetlen szót nem ejt, a törvény értelmét abban látja, hogy visszakozásra kényszeríti “ezeket [sic!], akik állati brutalitással életekre törnek, a rendőrökön töltik ki haragjukat”. Ez a törvény, folytatta, “a kereskedőket, a lakosságot és a rendőrséget védi”. A törvényt az eddigi leggyengébb aránnyal szavazta meg a parlament. Az REM (Macron pártja) képviselői között 49 ellene voksolt, és a legismertebbek egyike pártot változtatott.

Egy jobb-közép képviselő a kormányt az autoritárius rendszer felé sodródással jellemzi, “a Vichy-rendszerben érezzük magunkat”, mondta felháborodottan a parlamentben a törvény megszavazása utáni percekben. “A macronistáknak problémáik vannak a szabadságjogokkal?” kérdezte a keményen jobboldali Point online kiadásában. Nem csak a tüntetés-joggal van bajuk, olvashatjuk a cikkben, a sajtószabadsággal is. És itt nem a meghiúsult Mediapart elleni házkutatás-kísérletre utal, hanem a Macron által kezdeményezett informális találkozóra február 5-én. Gondosan megválogatott újságírók előtt kifejtette, hogy a közjónak “semleges’ sajtóra van szüksége, és az államnak ezt a sajtót kell anyagilag segíteni. Pozitív példái azok a tévé csatornák voltak, amelyek az elnököt már minisztersége óta rendületlenül támogatják. A “semlegesség” biztosításához vezető módszerek még nem ismertek, de nehéz nem a cenzúra előrevetett árnyékát látni Macron szándékaiban.

A szakszervezetek is tüntettek

Február 5-én a CGT és más szakszervezetek, valamint a hozzájuk csatlakozott sárgamellényesek “bon enfant”, magyarul “jógyerek” tüntetése szervezett de vidám hangulatban zajlott. A Rivoli úton végigmenő felvonulás fegyelmezettebb volt, mint a sárgamellényesekéi szombatonként. Azért a Concorde-téren, tüntetés végpontján a rendőrség néhány könnygázbombát mégis a tüntetők közé robbantott. Még a tér alá, a metróba is beszivárgott az orrfacsaró gáz, könnyeztek tőle az ártatlan várakozók a 8-as vonal peronján.

A XIII. felvonás a nagyvárosok tüntetései mellett a Dél-Franciaországban összegyűlt mintegy 60 fős sárgamellényes csoport nemzetközi utalásokkal is szolgált. A csoport Olaszországba akart átmenni, olasz barátokkal akart találkozni, ezzel akarta kifejezni, hogy a francia nagykövet visszahívása Olaszországból február 7-én nem érinti a két nép nagy múlttal rendelkező barátságát. Noha a francia-olasz konfliktus nem vonta maga után a két ország közötti határ visszaállítását, és egyben lezárását, a sárgamellényeseket francia rendőr-blokád várta a határhoz közeli Menton városában. A mozgásszabadság – egy harmadik demokratikus alapjog – február 2-án nem működött… A sárgamellényeseket gyűrűként körülvevő újságírók mikrofonjai, kamerái előtt egyik véleményirányítójuk, Maxime Nicolle utalt a francia kormány szerinte képmutató diplomáciai félrelépésére. Az olaszoktól nem tűri a francia belügyekbe való beavatkozást, de “beavatkozik Venezuela belügyeibe, bírálva a latin-amerikai kormányt, amely elnyomja a szabadságáért békésen tüntető népet. A francia kormány, hangsúlyozta Nicolle, pontosan ugyanezt teszi [saját földjén tizenhárom hete].”

Egyre több a követelés

A kelet-franciaországi a Commercyben  kialakult sárgamellényes csoporttól messze áll a provokálás szándéka. Tagjai csak november 17-e, az I. felvonás óta ismerik egymást, pedig kisváros Commercy. Közösen felállított, rezsóval fűtött bódéjukban, akik dolgoznak, munka után, a munkanélküliek, nyugdíjasok napközben is itt találkoznak naponta. Vitatkoznak, terveznek, írnak, immár tizenhárom hete. A polgármester beharangozta, hogy ebből elég, le fogják rombolni a bódét, de még nem nyúltak hozzá. A szomszédban lévő kávézó tulajdonosa, a pék, a fűszeres a barátjuk, ellátják őket el nem adott termékeikkel. December elején megírták a francia ellenállók 1941 óta világhíressé vált “Partizánok énekének”, eredeti címén “A felszabadulás énekének” megindító sárgamellényes változatát.

December végén a youtube-on felhívást intéztek az ország összes sárgamellényes csoportjához egy országos gyűlésre, amelynek célja a követelések megvitatása és összesítése lesz. Január 25-én és 26-án több mint 75 sárgamellényes csoport 350 küldöttjét fogadta Commercy. A küldöttségekben a nők és férfiak azonos számban vettek részt, ez volt a szabály. A kétnapos tanácskozás eredménye: a novemberi 41 követelés január végére 130-ra duzzadt. Ezekből válik érthetővé, hogy mit követelnek a kormánytól, milyen jövőt szeretnének gyermekeiknek, milyen anyagi és kulturális életfeltételeket tartanak méltányosnak az értékeket megtermelő dolgozók számára abban az országban, amely ma a világ ötödik gazdasági hatalma. Sok szociológus, politológus, szociális érdeklődésű újságíró megy le hozzájuk, próbálja megérteni, leírni, elemezni, ami Commercyben történik.

Körösi Zsuzsa, Párizs

Bréking (fék)nyúz, 2019. február 6. – Tudósítás a másik valóságból

0

A Magyar Idők Nemzet elmagyarázza nekünk, hogy a balliberális sajtó pánikban van, ezért bírálja a kormánypárti médiaholdingot. Az Origo leleplezi Karácsony Gergelyt, aki mindenkit elárult. Nem ússza meg a migránsokat beengedni akaró Macron francia elnök sem, őt a 888 leplezi le.

Pánikban a balliberális sajtó

A balliberális oldal valójában nem híve a jó újságírásnak és a médiapluralizmusnak, mert csak saját szájszagos leheletét szereti viszontérezni a nyilvánosságban.

A pánikreakció automatizált válaszokat szül – szól a mondás, és lám-lám, ennek megtestesülését láthattuk az elmúlt hetekben-hónapokban a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány, az úgynevezett jobboldali médiaholding megalakulására adott hazai ellenzéki és nemzetközi kritikákban. A sejtetések mélyén megbújó „vád” pedig a magyar médiapiac radikális átalakítása-átalakíttatása, holott az, hogy az alapítvány tulajdonába kerültek eddig is vállaltan jobboldali médiaeszközök, az aktuálisan fennálló közéleti erőviszonyokat valójában nem változtatja meg.

Ahogy az amerikai mottó tartja, Wass Albert fordításában: „Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség.” Miközben ugyanis a hazai balliberális oldal intellektuális és politikai képessége is folyamatosan gyengült már jóval a 2010-et megelőző évektől fogva, addig a magyar jobboldalnak ellenzéki pozícióból sikerült elkezdenie önmaga építését és megszervezését, ami mára hangsúlyozottan igaz a nyilvánosság szerkezetére is.

És ez az önhittségébe és önnön felsőbbrendűségébe beleszédült progresszív megmondóembereknél pánikot és frusztrációt szül. És amikor a szellemi restség és a pozícióvesztésből fakadó frusztráció csókot vált egymással, az még sohasem vezetett kreatív gondolatokhoz– pusztán automatikusan generált mantrákhoz.

A dolog úgy áll, hogy a szakmaiság jelszava mögé bújva a balliberális körök – a pártpolitikai szcéna, a politikai NGO-k, a „mértékadó” akadémiai szféra – azt hirdetik részrehajlástól mentes, független és „pártok fölött álló” újságírásnak, ami politikai szempontból saját liberális ideológiájuk propagálására szolgál. (Magyar Idők Nemzet: Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség)

Karácsony Gergely elárult mindenkit

A totális érdektelenségbe fulladt baloldali előválasztás után Karácsony Gergely úgy ünnepelte magát, mint aki az amerikai elnökválasztást nyerte meg. A – szó szerint – mérhetetlen támogatottságú Párbeszéd társelnökének öröme elsőre érthető is, mivel túl sok mindenre nem lehet büszke eddigi politikai pályafutásában. Karrierje a Gyurcsány-kormány közelében indult, majd elárulta korábbi főnökeit, és az LMP-ben próbálkozott. Ott Schiffer Andrást árulta el, majd pedig az Együtt-PM-ben szakított a nőverő Juhász Péterrel és Szigetvári Viktorral, aztán az MSZP-ben Botka Lászlónak is nekiment. Karácsony több mint négy éve vezeti Zuglót, eredménye, hogy a kerületben nincs egyetlen beruházás sem, és hitelből kell biztosítani a működést, valamint folyamatos a vagyonfelélés. Nem véletlenül menekülne most onnan is. (Origo: Karácsony Gergely eljutott Gyurcsánytól Gyurcsányig, közben elárult mindenkit)

A francia elnök szerint tudomásul kell venni, a tömeges migráció korát éljük

Emmanuel Macron Nagy Vita (Grand Debate) elnevezésű országjárásának legutóbbi állomása a Párizstól délre fekvő Courcouronnes volt. A globalista politikus a helyi városházán nagyjából háromszáz fős, főként vidéki tisztviselőkből álló hallgatóság előtt válaszolt a feltett kérdésekre.

Arra, hogy a francia állampolgársággal nem rendelkező migránsok is szavazhatnak-e a jövőben a helyi választásokon, Macron úgy felelt, hogy inkább a francia állampolgárság megadásának folyamatát kellene könnyebbé tenni a migránsok számára. Napjaink alapvető kérdése az állampolgárság kiterjesztése” – jelentette ki Macron.

Az államfő elmondta, hogy az elmúlt választások alacsony részvételi arányait nem azzal akarja orvosolni, hogy a külföldieknek is szavazati jogot ad, hanem sokkal inkább azzal, hogy a már „jó ideje” Franciaországban élő migránsok állampolgársági procedúráját megkönnyíti. (888: A francia elnök szerint mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a tömeges migráció korát éljük.)

Hála a sárga mellényeseknek Macron megnyerheti az európai választást

0

A hetek óta tartó tiltakozó mozgalom jelentősen meggyengítette a francia köztársaság elnökét. Aki őszintén beszélt a problémákról Egyiptomban, ahova a hazai válság ellenére mégiscsak elutazott.

Macron elnök: vékony jégen táncolok!

Bár a hétvégén csak 69 ezer sárga mellényes tüntetett Franciaországban, de a köztársasági elnök elismerte, hogy az emberek “történelmi okokból elégedetlenek az anyagi helyzetükkel és a demokrácia állásával”. Az előző hétvégén még több mint 80 ezren tiltakoztak Franciaországban Macron elnök reformjai ellen, melyekkel versenyképesebbé szeretné tenni hazáját és az egész Európai Uniót.

A sárga mellényesek mozgalma miatt Macron elnök eredetileg le akarta mondani egyiptomi látogatását, de azután mégiscsak elment Kairóba. Ott nyilatkozott a francia sajtónak arról, hogy tisztában van vele: szociális válság bontakozott ki sok európai országban, ahol a globalizáció kihívását nem tudták megfelelően kezelni. A francia elnök országos vitát kezdeményezett erről. Macron maga is résztvesz ezeken a vitákon éppúgy mint a miniszterelnök és a kormány tagjai. Egyidejűleg tüntetést szerveztek Párizsban “a köztársaság megvédésére “. Ezen nem vettek részt túlságosan sokan, de megmutatták, hogy a sárga mellényesek nem számíthatnak általános társadalmi támogatásra Franciaországban, ahol hetek óta minden hétvégén tiltakoznak a sárga mellényesek az életszínvonal stagnálása és a tervezett reformok ellen.

From hero to zero

Így foglalta össze Macron politikai pályafutását a CNN, amely pedig szimpatizál a liberális elnökkel, aki bátran szembeszáll, ha kell Trump elnökkel is. De vajon csakugyan vége lenne Macron politikai pályájának? Épp ellenkezőleg – állítja Nicholas Vinocur, aki a brüsszeli Politico-ban fejtette ki a véleményét. Szerinte pontosan azok fáznak rá a sárga mellényesek támogatására, akik a leginkább aktívak voltak ezen a téren: a szélsőjobb és a szélső bal!

A sárga mellényesek önálló listán indulnak az európai választásokon

Ingrid Levasseur ápolónő a listavezető, aki a mérsékelt irányzat egyik képviselője. 10 jelöltet indítanak a sárga mellényesek, akik máris a harmadik helyre ugrottak a népszerűségi listán: 13%-ot kapnának, ha ma lennének a választások. Az első helyen azonban továbbra is Macron mozgalma áll 22,5%-al! Kik a nagy vesztesek: Marine Le Pen és Jean-Luc Mélenchon. A szélsőjobb 2,5%-ot, a szélsőbal 1,5%-ot veszített. Híveik közül ugyanis sokan úgy gondolkodnak mint a sárga mellényesek. Macron mozgalmában ez a szám minimális. A liberális közép tehát profitálhat a sárga mellényes mozgalom sikeréből, és ez hatással lehet az egész Európai Unióra.

Helyszíni tudósítás Párizsból – 7.

0

A szombati XI. felvonás nem marad el intenzitásban az előzőktől: csak Párizsban három felvonulást hirdettek meg a sárgamellényesek, ezzel próbálták a rendőrség erőit, erőszakbevetését megosztani, és több, parkokban tartott gyűlésen vitatták a mozgalom újabb fejleményeit, perspektíváit.

Délután 5-től a Köztársaság téren lett volna az első “Nuit jaune” (magyarul sárga éjszaka), ami mindenkit a 2016 tavaszi, három hónapig tartó “Nuit debout”-kra emlékeztet, és arra, hogy az emberek nem olyan feledékenyek, mint ahogy azt a belpolitika és az azt kiszolgáló tömegkommunikáció irányítói szeretnék. Úgy tűnik, az önmagukat három hónapja még apolitikusnak hirdetők – akár rész vettek a “Nuit debout”-kon annak idején, akár nem – emlékeznek, hogy 2016-ban is Macron, Holland elnök gazdasági- és pénzügyminisztere által kidolgozott, munkatörvény-reform ellen folyt a harc az ország nagy- és kisvárosaiban. Arra is, hogy ennek köszönhetően a kormánynak csak többszáz módosítással és a parlamenti vita és szavazás (alkotmányban megengedett) kiiktatásával sikerült meghozni a törvényt. Arra is, hogy az egy évvel később megválasztott Macron első rendeletei között szerepelt a munkatörvény további reformja, értsd további megszigorítása. Ekkor már a parlament (!) előre (!) megszavazta (!) önkiiktatását…

Ez már állami terrorizmus?

A bejelentett, tehát legálisan este 10 óráig engedélyezett, első “sárga éjszaka” még naplemente előtt véget ért. A Bastille térről könnygázbombákkal elüldözött sárgamellényeseket a Köztársaság téren vízágyúk és könnygázbombákkal, robbanó lövedékekkel felszerelt rendőrosztagok várták. Egy 66 éves résztvevő nő, kezében gyertya a korábbi tüntetéseken meghaltak és megsebesítettek tiszteletére, “állami terrorizmusnak” minősítette azt, amit a Bastille terén és itt tapasztalt. A másik aggasztó és komoly ellenszelet ígérő incidens, hogy a sárgamellényesek egyik ismert, a rendőrök tevékenységét filmező vezéralakját egy ellene küldött robbanó lövedék súlyosan megsebesítette. Jelenleg kórházban kezelik, próbálják a lövedéket kapott szemét megmenteni. Konklúzió, hogy a belügyminiszter, akinek lemondását hetek óta követelik a tüntetők, akit a rendőrségen belül is, és már külföldön is szombatról szombatra bírálnak, még nem érzi a helyzetet érettnek ahhoz, hogy taktikát változtasson.

A francia rendőrerőszakot bíráló nemzetközi szervezetekhez egy újabb csatlakozott, a Boston-ban székelő Physicians for Human Rights (Orvosok az Emberi Jogokért), amely egyenesen kémiai hadviseléssel vádolja a kormányt a sárgamellényesekkel szemben. Ugyanazokat a könnygázbombákat használják a francia rendőrök ma Párizsban, Toulouse-ban, Bordeaux-ban, Rennes-ben és másutt, amelyeket a katonai erők a koszovói háborúban vetettek be a polgári lakosokkal szemben, vagy amelyeket Barheim kormánya használt 2011-ben a tüntetők ellen, 39 halálesetet okozva. Ezeket a szuper-könnygázbombákat, melyeknek hatóterülete 4 hektár, egy francia cég, az Alsetex gyártja.

A XI. fejezetet megelőző hét ehhez képest békésebben telt el

Macron több-kevesebb sikerrel folytatja “nagy vitáit” az ország különböző részein a polgármesterekkel. A TV-csatornák már le is álltak az élő közvetítésekről. Annyi támadást kellett az elnöknek lenyelni vagy kivédeni, hogy a közvetítések kezdtek antipropagandává válni. Plusz a Médiapart hét végén megjelent cikkében nyilvánosságra hozta azokat a dokumentumokat, amelyek azt bizonyítják, hogy az országos vitákat lebonyolító és a szabályok betartását felügyelő állami szervezet vezetője azért mondott le a január 15-én elindított macroni “nagy vita” kordinálásáról, mert a megelőző tárgyalásokon nem sikerült a köztársasági elnökkel szót értenie az országos viták papíron lefektetett szabályait illetően (a témák nyitottsága, a szervezők függetlensége, szabad részvétel, pártatlanság, miniszterek, államfő, képviselők minimumra korlátozott beavatkozása stb).

Általános sztrájk várható

A polgármesterekkel folytatott vitáktól távoltartott sárgamellényesek február 5-re általános sztrájk-felhívást tettek közzé. A felhíváshoz magától értetődően csatlakozott a France Insoumise, de – ez az igazi nagy újdonság – a CGT is. Nem ők kezdeményezték, de nem bírálják és nem utasítják el. A baloldalon nem egy hang már november közepe óta sürgette a baloldali szakszervezet csatlakozását a sárgamellényesek mozgalmához, érthetetlennek tartották távolmaradását, tartózkodását. Noha helyi alapszervezetek szintjén voltak közös akciók, hisz sok sárgamellényes CGT tag egyben, a központi vezetés némán, tehetetlenül vagy éppenséggel bizalmatlanul, ellenérzéssel követte a sárgamellényesek mozgalmát, követeléseit. Az ellenük alkalmazott rendőri erőszak ellen is csak két hete emelte fel hangját. Belső vagy külső nyomásra csatlakozott a mozgalom mellé a CGT-vezetősége, amely pedig már hosszú évek óta lemondott az általános sztrájk lehetőségéről, értelméről? És milyen erővel és meddig fogja követni ezt a lendületet?

A másik fejlemény az EU-választásokon való indulás tervének megerősödése a sárgamellényesek körében. Ennek egyre hallhatóbb indolkása, hogy így akarják önállóságukat megőrizni a Rassemblement National (korábban Front National) manipulációs törekvéseivel szemben. A héten mindössze tíz jelöltből állt a sárgamellényes lista – az elkövetkezendő hetekben fog eldőlni, hogy a mozgalom magáévá teszi-e vagy sem ezt a kezdeményezést, amelyet még három hete a többség határozottan ellenzett, és ha igen, hány jelöltből álló listát tud felállítani, és melyik EU parlamenti csoporthoz szándékozik csatlakozni.

A sárgamellényesek szélsőjobboldaliak vagy baloldaliak?

A sárgamellényesek és a szélsőjobboldal viszonya sokakat foglalkoztat Franciaországban és a világban. Macron és a mögötte álló mainstream sajtó a sárgamellényeseket a szélsőjobboldal, elsősorban Marine Le Pen udvarába helyezi, a kettő összefonódását hajtogatja nap mint nap. Egy toulouse-i szociológus munkacsoport már a II. felvonás után vizsgálat alá vette a közlekedési csomópontokat, szupermarketek parkolóit, benzinkutait elfoglalókat és kérdőíveken, interjúkban megfogalmazott vágyaik, követeléseik alapján más képet rajzolt róluk. Inkább a baloldalhoz közeli mozgalomnak írták le. Az adó- és társadalmi egyenlőtlenség elmélyülése ellen lépnek fel, míg a bevándorlók, migránsok kérdése, a fajgyűlölet – Le Pen pártjának központi témái – és a homofóbia, ha itt-ott elszigetelten felbukkan is a sárgamellényesek körében, egészében véve meglehetősen a háttérben maradnak a demokrácia elmélyítésének, a társadalmi igazságosság akarata és a fennálló társadalmi intézmények antidemokratikus aspektusainak kritikája mellett.

Ugyanez a sajtó azt hangsúlyozza három hónapja, hogy a sárgamellényesek mozgalmának köszönhetően Marine Le Pen új népszerűségre tesz szert. “Marine Le Pen (MLP) egyre jobban megerősödik, egyetért több követelésükkel”, “a szegények Franciaországa valahol rokonságra talál azzal, amit Le Pen próbál csinálni”, “MLP diszkrét, ritkán nyilatkozik, de magabiztosan halad felfelé ívelő útján” – és ezekhez hasonló kijelentésekkel vannak tele a tévék szakértőinek vitái.

Mire hivatkoznak?

Két dologra. Az egyik, hogy a mozgalmat elindítók között két véleményirányítóvá vált személy, Maxim Nicolle és Eric Drouet valóban a Front National köreiből csatlakozott a sárgamellényesekhez. De ha meghallgatjuk a youtube-on tömegével jelenlevő fejtegetéseiket, semmiképpen sem lehet se szélső, se középjobboldalinak minősíteni őket. A Front National a 2017-es választások előtt, elsősorban Florian Philippot, MLP akkori főtanácsadója hatására a szociális követeléseket helyezte előtérbe a hagyományos bevándorló- és fajgyűlölő, arab- és zsidóellenes jelszavakkal szemben. Ez a tendencia a jobboldali Sarkozy, majd a szocialista Holland idején radikalizálódott antiszociális politikákkal elszegényedésbe, munkanélküliségbe, hajléktalanságba, kivetettségbe sodortak közül sokakat MLP pártjához közelített. A Front National számára sikertelen választási kampány azonban Florian Philippot eltávolítását és a hagyományos szélsőjobboldali irányvonal visszatérését vonta maga után, ami a Rassemblement National tagságának, támogatóinak tömeges elpártolását eredményezte a választásokat követő hónapokban. Ezek közé tartozik a két véleményirányító és még valószínűleg nagyon sok sárgamellényes is.

A népi kezdeményezésű népszavazás is inkább a baloldalhoz köthető

A másik, a RIC, a népi kezdeményezésű népszavazás, a sárgamellényesek egyik fő követelése. Ez a követelés két párt, a Front National és a France Insoumise elnökválasztási programjában szerepelt 2017-ben. De míg a baloldali France Insoumise választási programjában a VI. Köztársaság, ezen belül a népi kezdeményezésű népszavazás az egyik alapvető pont, és amit februárban ez a párt parlamenti vitára fog bocsátani, addig Le Pen pártjának ez mellékes téma. A Rassemblement National kimeríthetetlen témája továbbra is a bevándorlókkal, az iszlámmal szembeni fellépés, az idekapcsolódó törvények megszigorítása, amit, tegyük hozzá, Macron aktívan magáévá tesz.

Orbán Viktor Macron elleni támadásai ebben a témában kifejezetten Macron hírnevét, érdekeit szolgálják. Homályosítják azt tényt, hogy a francia elnök Orbánt megszégyenítő intézkedések, törvények kezdeményezője és megvalósítója (lásd a “szolidaritási bűntett” törvénye, a francia kikötők lezárása a menekülteket szállító hajók elől stb.). Visszatérve MLP-re és a sárgamellényesek viszonyára, a diszkréten, de magabiztosan mosolygó Le Pen a sárgamellényesek szociális követeléseire, a minimálbér felemelésére, az ultragazdagok megadóztatására valóban diszkréten, gyakorlatilag nem reagál.

Ezekről az ellentmondásokról nem esik sok szó sajtóban. Amit unos-untalan hangsúlyoznak, hogy ez az új mozgalom MLP égisze alatt veszélyezteti a fennálló rendet, a demokráciát – amelynek ma Franciaországban Emmanuel Macron az egyetlen letéteményese. Ugyanúgy, ahogy a 2017-es választási kampányban, most is a Macron – Le Pen párbajról biztosítják a mainstream médiak olvasóikat, nézőiket. A létező, és a 2017-ben jelentősen megerősödött baloldalról, a France Insoumise programjában lévő és a sárgamellényesek követeléseivel szinte szóról-szóra megegyező szociális követelésekről nem tartják érdemesnek beszélni. A stratégiájuk az amiről-nem-beszélünk-az-nem-létezik, vagy másképp, csak az van, amiről mi beszélünk. Ez a stratégia sokszor bevált, de nem mindig. Erre példa a 2005-ös népszavazás Franciaországban, Hollandiában és Írországban az EU-alkotmányról, és most, amikor a sárgamellényesek elleni általános média-uszítás ellenére a mozgalom támogatottsága három hónap után is 75-80 %.

A baloldali elemzőknél két magyarázó opció figyelhető meg

Az egyik, hogy a fent említett stratégia folytatásáról van szó. Szerintük arra építenek a médiák, hogy kitartó munkájukkal sikeres lesz az emberekben a Rassemblement National és MLP valamint a sárgamellényesek elleni félelem-keltés, ami majd vagy-vagy alapon a választásokon ismét a kevésbé rossznak tekintett Macron győzelmét fogja eredményezni. Ez volt a 2017-es sikeres stratégia.

A másik, ennek ellentmondó baloldali magyarázat, hogy Macron leszerepelt a milliárdosok és az őket képviselő, pénzükből fenntartott sajtó előtt, úgy látják, nem lesz képes programja hátralévő pontjait megvalósítani, ezért Franciaországban is a Trump-Bolsonaro-Orbán-Le Pen vonal lovára fogadnak. A közös elem a két opció között az, hogy a főellenséget számukra nem a demokrácia támadói jelentik, hanem a baloldal. Ebben, tegyük hozzá, a sajtó és fenntartói megegyeznek az Európai Unió tagállamainak kormányaival és az Európai Bizottság tagjaival. Ne feledkezzünk meg 2015-ről, a szociális programmal induló, azt megvalósítani akaró, demokratikusan megválasztott görög kormány térdrekényszerítéséről, amivel – erre is érdemes emlékezni – Florian Philippot, MLP akkori főtanácsadója tökéletesen egyetértett.  Ezt fejezte ki Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnökének híressé (a baloldal számára hírhedtté) vált 2015 január 30-án, hat hónappal a görög kormány kapitulálása előtt elhangzott tömör mondata: “Nem létezhet az Európai Unió egyezményeinek ellentmondó demokratikus opció”.

Körösi Zsuzsa

Előzmények >>>

FRISS HÍREK

Mit keresett...

Szerdán sztr...

Orbán és a j...

Megismételt ...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK