Előre kell bocsátanom, hogy magánügyi kérdésekben rendkívül bigott vagyok. Szerintem a szexualitás (ha erőszak nem történik) mindenkinek a legszigorúbban tiszteletben tartandó magánügye, és még ha pap is az illető, aki éjjel-nappal a biblikus családmodellről prédikál, tőlem akkor is nyugodtan járhat akár melegpartikra, ha úgy tartja kedve.
Azt pedig, aki ezt nemhogy kiteregeti, de akár csak egy apró célzást tesz egy nagyobb létszámú közösségben embertársa bármely személyes paraméterére, úgy megbüntetném, hogy attól koldulna évekig. Fejlett társadalmakban (egyszer majd) ilyen témákról nyilvánosan senki, soha nem beszél, ám sajnos a mai közösségek (a magyarországi meg pláne) nagyon is éretlenek ahhoz, hogy azon esetekről hallva, amelyekhez semmi közük, megállják belepofázás nélkül. Fokozva a fokozhatatlant sokszor politikai kérdést csinálnak az ügyből, ami végképp döbbenet. Ez teljesen olyan, mint mikor az alsó tagozatban valakit az elálló fülei miatt közprédává tesznek, pedig a szerencsétlen így született, nem tehet róla, ráadásul még csak nem is árt vele senkinek, csakhogy ezt a sok hülye gyerek képtelen felfogni. Különösen idegesítő, ha hülye felnőttek teszik ugyanezt, miközben a Holdig hallatszik a kiskamaszos nyerítés meg a csámcsogás, és ennek a viselkedésnek rendkívüli sajnálatomra olyan lapok is helyt adnak, amelyekről nagyon nem hittem volna. Az pedig, hogy miért iszik valaki bort (magánügy), miközben vizet prédikál, az ő dolga, ő számol el magával, Istenével, mit tudom én, akárkivel, semmi köze hozzá senkinek! Rám és mindenki másra kizárólag a prédikálása tartozik. Az ugyanis már közügy.
A vallásokkal ugyanígy vagyok. Szerintem szigorúan magánügy, hogy ki miben hisz, és hogy hisz-e valamiben egyáltalán, ameddig másnak nem árt vele, emiatt őt sem kár, sem sérelem nem érheti. Az ateizmus ugyanúgy vallás, mint a többi, az ateista ugyanis abban hisz, hogy nincs Isten, de ezt éppen úgy nem tudja bizonyítani, mint ahogy az összes többi vallás sem tudja azt, hogy van. A vallástalan viszont úgy gondolkodik, fogalmam sincs, hogy van-e Isten, de sokkal valószínűbb, hogy nincs, ezért nem követem a vallások előírásait. A vallástalannak az ateistákkal ellentétben nincs vitája a vallásosokkal, ahogy persze az ateistákkal sem vitatkozik, mert nem léteznek érvek, se kontra, se pro.
A vallástalan csak akkor kezd nyűgösködni, amikor a szerinte szigorúan a magánéletbe tartozó vallás megkezdi a közéletbe való beszivárgást, ami teljesen ugyanaz, mint a sokak által kétségbeesetten sikoltozott keresztényüldözés, csak az iránya fordított. Az ilyen beszivárgás természetesen csak úgy fordulhat elő, ha a regnáló pártok, amelyek kezében a hatalom van, erőteljesen segítik a folyamatot, ugyanis a modern, szekularizált nyugati államokban a klérusnak nincs semmilyen hatalma, így maguktól nem képesek beszivárogni sehova. A szekularizáció leépítése tehát állami feladat.
Kies hazánkban sajnos nagyon hatékony az állam, a kétharmad az kétharmad ugyebár. A technikák ismerősek, a hivatalosan elismert egyházak rendszeresen és bőven kapják az anyagi és egyéb támogatásokat, hogy zökkenőmentesen folyjék a biblikus irányvonal és ezzel az „Isten, haza, család” jellegű, jelenleg regnáló pártok népszerűsítése. A nem hivatalos egyházak már nem állnak ilyen jól, lásd Iványi Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségét, igaz ők nem népszerűsítik a hatalmasokat, hanem segítenek a rászorulókon, és ez a krisztusi tevékenység nem korrelál eléggé a felülről elvártakkal. Ezért a Hivatal szerint semmi keresnivalójuk az állam által erősen támogatott csapat, azaz a keresztes propagandisták között. Az államnak még rosszul is jön, hogy az általa valószínűleg szándékosan az út szélén hagyottakat felkarolja valaki, hiszen így az evolúció „Pusztuljon a férgese!” elve nem érvényesül, és sokaknak tovább kell fizetni a nyugdíjat, meg ez egyéb ellátásokat, mint azt az állam szeretné. Csak a kiadás, haszon meg belőlük semmi, a fenébe is! Jobb lenne, ha Iványiék nem lennének itt.
A regnálók melletti agitáció természetesen nem csak a templomokban és egyéb hitközségi helyiségekben folyik, hanem az egyház által működtetett iskolákban is, melyek egy tanulóra vetítve sokszorosan annyi támogatást kapnak, mint az állam által működtetettek. Ebből következően az egyházi iskolákban nem kell a tanári fizetésekkel meg az egyéb taneszközökkel takarékoskodni, így aztán bizonyos mértékben nem csak egyházi, hanem elitiskolák is, ahová a szülők szívesen íratják be a gyermeket. Tökéletes helyek a NER kedvezményezetti csoport utánpótlás nevelésére, természetesen nem a dolgozók tömegtermelése céljából (arra ott vannak az állami iskolák), hanem középvezető gyártás, kiforrott technikával. Felső vezetőket a NER nem képez, azok a pozíciók már évtizedekre előre foglaltak.
Modern korban élünk, így aztán az egyház (vagy helyette a hatalom) is belátta, tovább kell lépnie. Mint azt az újság írja:
„Bese Gergő nemcsak megáldotta a Megafon irodáját, az influenszerképzésen is részt vett. A kicsapongó életvitele miatt felfüggesztett dunavecsei plébánost tavaly ősszel oktatták influenszerkedésre. Nem ő volt az egyetlen egyházi személy, aki részt vett a kormányközeli központ képzésén… Erről tanúskodik az egyik csoportkép, amelyet a Megafon tavaly szeptemberben töltött fel a Facebook-oldalára. Bese Gergő a Fidesz egyik leglelkesebb hívének, a politikai kereszténység legnyíltabb és legdirektebb támogatójának számított. Ő áldotta meg a Megafon irodája mellett a Miniszterelnökséget és a Pesti Srácok szerkesztőségét is. A Megafon tréningjein aktív és választásokon induló politikusok is részt vettek, így aztán tucatnyi függetlennek tűnő véleményoldal kötődik valójában a kormánypárti influenszerkeltetőhöz.”
A megáldás (benedictio) révén, azaz kivéve a profán hatóságok ügyköréből, az immár Isten szolgálatára rendelt fenti intézmények az Úrnak tetsző helyekké váltak, ahol szent, azaz megkérdőjelezhetetlen tevékenység folyik (a Karmelita már korábban meg lett áldva, a megkérdőjelezhetetlenség ott is abszolút alap).
Túllépve a szent helyek számának örömteli növekedésén mondható, az állam+egyház hatalmi kombó véleményformáló lehetőségként célba vette a hálót, közkeletű néven az internetet is, és szorgalmasan oktatja az egyház kiválasztottjait a leghatékonyabb ismeretterjesztésre. Hogy melyek azok a terjesztendő ismeretek, nyilván egyértelmű mindenkinek, mivel az állam jelenleg egyetlen párttal (némelyek szerint egyetlen személlyel) azonos.
Mint olvastuk, az influenszer oktatást a Megafon nevű, nonprofit társaság végzi. Egy nonprofit cégnél nem az a fontos, hogy nyereséges legyen, és minden bizonnyal a Megafonnál sem az a siker jele, hogy épp pluszban vagy mínuszban zár-e egy évet. A kormánypropagandát az online térben terjesztő cég árbevétele 2022-ben nulla forint volt, emellett viszont mégis lett 2,7 milliárd forintja a beszámoló tartalmazta „egyéb bevételek” soron. A kiegészítő mellékletből kiderül, hogy a társaság ezt a pénzt a hivatalos megfogalmazás szerint „tevékenysége céljának megvalósításához” kapta. Mivel bíróság mondta ki, hogy a Megafon közpénzhez is hozzájutott, valamint, hogy a cég nem az ellenzékiségéről híres, bárki könnyen kitalálhatja, honnét jött a pénz.
A fentebbi botrányok minősítései:
- A meleg vagy akármilyen más mivoltnak megfelelő szexuális tulajdonság és tevékenység nem bűn, nem botrányos, és nem lehet közismeret tárgya, akár pap, akár teherautósofőr, akár oroszlánvadász az illető. A tulajdonság a születéskor már adott, a nemet a gének határozzák meg, a hajlamot a legújabb kutatások szerint a magzati fejlődés alatt kapott tesztoszteron adag, így az az egyének esetében nem akarati kérdés, és erőszakmentes esetekben nincs köze hozzá senkinek.
- Az ilyen eseteken való röhögcsélés és gúnyolódás alacsony IQ szintre utal, a mások ezen tulajdonságának akár csak kis körben való terjesztését bűncselekménynek kéne minősíteni. Az botrányos, hogy az ország nagy része ezeken az eseteken éli ki alpári, kárörvendő hajlamát, megalázó helyzetbe hozva embertársát, aki erről nem tehet.
- Az igazi botrány egyértelműen az, hogy állami pénzen folyik a hálón tevékenykedő NER agitátorok kiképzése, azaz én fizetek azért, hogy kioktassák az én nézeteim, és ennek megfelelően az én pártom ellen propagandahatjáratot folytatókat. Nincs elemi felháborodás ennek fokozása miatt sem, hogy a regnálók, azaz Pártunk és Kormányunk ahelyett, hogy az amúgy is rengeteg ellopott, és a lopás után immár sajátnak tekintett pénzből fizetné a Nemzeti Papagájkórust, külön, erre a célra létrehozott, állami kasszából teszi, lásd: Miniszterelnöki Kabinetiroda. Tovább fokozza a botrány jellegét a gyakorlatilag kisajátított vallások papságának agitációban való részvétele. A papok jó része ugyanis, ahelyett, hogy az Úr parancsa szerint minden embert beleértve az egyetemes emberiséget szolgálnák, az egyik embercsoport érdekében küzdenek a másik embercsoport ellen, mégpedig korántsem egyházi, hanem nagyon is világi, önös(!) érdekekből. Van az a pénz…
Itt tart az ország. Röhögünk a peches embertársainkon, pedig hogy mi „nem lettünk olyanok”, csak vakszerencse, az elképesztő pofátlanságokon meg, ahelyett hogy felháborodnánk, inkább nem vesszük észre. Egyiket sem.
Botrányt csinálni ebből? Ugyan kérem! Hát hol tetszik élni? Csak nem Belgiumban? Hülye Ursula!
