„Ha így folytatja az MSZP, akkor ugyanaz lesz, mint 2014-ben”. Negyven év körüli férfi mondja ezt a mellette álló DK-s pólóba öltözött nőnek. Az bólogat. Még van tíz perc a kezdésig, gyülekeznek az emberek.
Délután 4 órára megtelt az egykori Skála áruház előtti tér, közel ezren lehetnek. A szokásos közönség, főként idős és középkorú emberek, de vannak szép számmal fiatalok is.
A rendezvény az Európai Unió himnuszával kezdődik, és a magyar himnusszal végződik. A kettő között Gyurcsány Ferenc vázolja fel a DK jövőképét.
Nem eléggé mozgósító, mondja mellettem egy férfi. Gyurcsány ezúttal valóban nem hívott senkit a barikádra, Orbán nevén kívül más név nem hangzott el. Így azután fújolni sem lehetett igazán, csak akkor, amikor arról beszélt a DK elnöke, hogy a katolikus papok, beleszólnak az emberi életbe, a fogantatásba.
Merjenek boldogok lenni, mondta Gyurcsány.
S ha úgy adódik, menjenek el orvoshoz. Ha kell, szemészhez, ha úgy adódik, szülész-nőgyógyászhoz. És akinek arra van szüksége, az menjen pszichiáterhez. Ismerünk ilyet, tette hozzá a szónok.
Derültség. Nem kellett kimondania, kire gondolt.
Botka Lászlónak is üzent, neve említése nélkül. Aki ellenzékben nem képes békét teremteni, az kormányon sem lesz képes egy országot békében, nyugalomban vezetni.
Majd, nem sokkal később ezt mondta: nekünk nincsenek feltételeink, de mi is elvárjuk, hogy ne szóljanak bele a politikánkba. Ne akarják megmondani, hogy ki képviselje a pártot a választáson.
Ha valaki ebbe bele akar szólni, az lépjen be a DK-ba.
Persze, nem mindenkit veszünk fel – tette hozzá némi szünet után.
Derültség megint.
Gyurcsány ezúttal valóban nem harcba hívta híveit, hanem közös gondolkodásra. A múltat nem lehet legyőzni, de a jövőt meg lehet nyerni – e gondolat köré fűzte fel a beszédét a szónok.
Paks2-vel nem az a fő bajunk, hogy a negyedét, vagy a harmadát ellopják. Ez is baj, persze. De főleg az a gond vele, hogy ez a múlt – a jövő a megújuló energiáké.
Harcosabb beszéd kellett volna, mondja mellettem egy férfi. Korábban, még szoci színekben polgármester volt egy kisvárosban, ma a DK-t erősíti. Egy nő ehhez hozzáteszi: ismerem Botka Lacit, emberileg nincs vele gondom. De be kellene látnia, hogy nem ért el semmit.
Sürgősen változtatni kell, januárban már késő lesz.
Mielőtt, nem sokkal ¾ 5 előtt, vége lett volna a kampányindítónak, a színpadra szólított elnökség egy Orbán és Európa szavakat tartalmazó szalagot tartott maga elé. Majd látványosan kettévágták a szalagot.
A Demokratikus Koalíció elnöke szimbolikusan a Nyugati téren tartotta meg kampánynyitó beszédét. A nagygyűlés végén a párt elnökségi tagjai elvágták az Orbán vagy Európa feliratú szalagot.
„A múlt soha nem fog egyesíteni bennünket az ellenzéki oldalon, csak a jövő, ez pedig a kormányváltás” – mondta Gyurcsány Ferenc.
A pártelnök felvázolta a DK pozícióját a demokratikus ellenzékben: „a DK-t se legyőzni sem megkerülni nem lehet. Hozzátette: „Mi sem akarjuk a többieket se legyőzni sem megkerülni.”
Az egyéni választókerületekről Gyurcsány Ferenc elmondta:
a DK nem fog alkudozni az egyes választókerületeket illetően.
A Modern Magyarországgal az együttes megmérettetést választotta a DK, amelynek lényege: köztársaság vagy Orbán világa, alkotmányos demokrácia vagy mindennek az ellopása. Ennek a célnak az elérése érdekében át tudjuk hidalni a köztünk levő távolságokat is.
A Közös Ország Mozgalom tegnap esti rendezvényén jelentették be: megkezdi a tárgyalásokat a Demokratikus Koalíció és a Mozgalom Magyarországért.
Gyurcsány ezt írta ki a mai megállapodásról a hivatalos Facebook-oldalára:
Bokros Lajossal ma bejelentettük, hogy a DK és a MoMa együttműködnek a jövő évi választásokon a Fidesz legyőzése érdekében. A célunk nem változott: minden fideszessel szemben egy demokratikus ellenzéki jelölt legyen mind a 106 választókörzetben. És nem változott a magatartásunk sem: minden demokratával, demokratikus ellenzéki párttal együttműködni, tárgyalni szeretnénk, nincsenek feltételeink.
A szombat meghatározó eseményei közé sorolható, hogy Orbán Viktor Kötcsén tart kampánynyitót, Gyurcsány Ferenc meg a Nyugati téren. Közben meg a Xlll. Kerület ( Lipócia) „faluünnepet” tart.
Tizenharmadik alkalommal gyűlik össze a jobboldali értelmiségi holdudvar a Gyurcsány Ferenc nyaralójával szemközti Dobozy kúriában Kötcsén, hogy meghallgassa Orbán Viktor szezonnyitó,
ez alkalommal ráadásul kampányindító helyzetértékelését,
illetve a jövőre szóló útmutatását. Az első pikniket 204-ben tartották.
„Orbán vagy Európa?” címmel szervez kampánynyitó rendezvényt szeptember 2-án a Demokratikus Koalíció a Nyugati téren.
Valószínűleg nem véletlenül választotta a Nyugati teret a DK őszi kampánynyitó rendezvényének színhelyeként – a párt ugyanis egyértelmű kampányüzenettel fordul rá a 2018-as választásokra, eseményét az
„Orbán vagy Európa? Válassz!”
címmel rendezi meg szeptember 2-án délután 4 és 6 óra között. A rendezvényen Gyurcsány Ferenc pártelnök is beszédet tart.
Szombaton rendezik meg a Pozsonyi Piknik kulturális fesztivált, ahol többek között színházi, zenei és irodalmi programokkal várják a látogatókat.
A kulturális pikniket 10 és 21 óra között a XIII. kerületi Újpesti rakparton,
a Jászai Mari tér és a Szent István park között tartják, amelyre idén is tematikus utcákkal várják a látogatókat. Annyi újítással az elmúlt évekhez képest, hogy az idén ezek az utcák a színházak esetében parkká bővülnek, így még több budapesti és vidéki társulattal, művésszel találkozhatnak az érdeklődők a Szent István park keleti oldalán, a Balzac utca torkolatánál. A társulatok pavilonjainál külön programokkal is várják az érdeklődőket.
A felnőttek számára programokat kínáló két színpad fellépői között van a Vígszínház a 30. születésnapját ünneplő Padlással és Presser Gáborral, Parti Nagy Lajos, aki színészi segédlettel saját művét adja elő. Szombathelyről érkezik Jordán Tamás, először lép fel a Piknik színpadán a Magyar Rádió Gyermekkórusa, a Dumaszínház és a Rippel fivérek.
Megnyílt az Agora Budapesten, az Országgyűlés épülete előtt, a Kossuth Téren. Nyolc demokratikus ellenzéki párt elnöke és a szervező, Gulyás Márton, a Közös Ország Mozgalma (KOM) nevében mondott rövid – ötperces – beszédet az összegyűltek előtt.
Egyetértés volt abban, hogy nagyon sok kérdésben nem értenek egyet, de abban is, hogy az új választási rendszer elengedhetetlen egy „Közös Magyarország” megteremtéséhez. Az Agorán a munka szeptember 4-én kezdődik, s október 23-ig tart, bármi is történjék – ígéri Gulyás Márton. Az Agora, azaz egyeztetések, eszmecserék tere, amelyet az Alkotmány utca végén, a Kossuth térrel szemben állítottak fel.
Gyurcsány Ferenc, DK
Ne a nemzeti kicsinyesség és nemzeti önzés rendszerével akarjuk felváltani a rendszert. A következő hét hónap a bizonyosságnyújtásnak a hét hónapja is lesz. Az elmúlt napokban
a MOMA és a DK megállapodott arról, hogy közösen fognak készülni a következő választásokra és közösen is indulnak.
A választási rendszer tisztességének és szabadságának, igazságosságának nem az a feltétele, hogy arányos vagy többségi, van egy feltétele, ami látszólag formai, de igazából tartalmi, az, hogy az ellenérdekű politikai felek egyezsége alapján jön létre. Kompromisszumkész vagyok, de ne legyünk naivak, van tapasztalatunk a Fidesz működéséről, ilyen hatalom körülményei között a törekvésünknek korlátai vannak. Megfejtést kíván, miért kellett egy ilyesfajta közvetítő, hogy leüljünk közösen, és
miért nem tanított meg minket az elmúlt hét év kevés sikerre és sok kudarca.
Juhász Péter, Együtt
Túl kell lépnünk azokon a hazugságokon, amelyekkel a választókat a különböző pártok félrevezetik a választókat. Fontos a szakpolitika, ne csak populista demagóg frázispuffogtatás legyen. Igazságos választási rendszer kell, de szkeptikus vagyok a tekintetben, hogy meg lehet azt szavaztatni a Fidesz többségű Országgyűlésben. A jelenleg hatályos keretek között csak akkor lehet megbuktatni a Fideszt, ha egy ellenzéki jelölt áll a Fidesz jelöltjével szemben.
Arra kell készülni, hogy egy jelölt legyen, akkor nem csak az abszolút többség állítható meg, de meg is nyerhető a választás.
Hadházy Ákos, LMP
Egyértelmű, hogy a következő választás nem lesz tisztességes, már most elcsalják– milliárd forintokból kampányol a kormány, mossa az agyakat, lát el információkkal lopott pénzből megvásárolt sajtót. S külföldön dolgozók kizárása olyan, mint 1948-ban a B-listázás volt:
500 ezer ember véleményét zárják ki.
Fodor Gábor, Magyar Liberális Párt
A választási rendszer még aránytalanabb lett, de nem vagyok szkeptikus, mert a politikában nagyon gyorsan tud minden változni, fel kell mindenre készülni. Lényeges, hogy mi születik itt meg az Agorán, hogy sikerül-e a politikai pártokat, erőket egy irányba állítani.
Nem tudjuk, mikor lesz az a pont, amikor szükség lesz rá, de azért dolgozunk hogy minél előbb.
MSZP Molnár Gyula
Első lépés az igazságtalan választási rendszer megváltoztatása. Fontos ahhoz, hogy később minden más fontos kérdésről tudjunk beszélni. Most reményteli a kísérlet, de azért készüljünk a realitásokra. S azt is tudni kell, hogy a jelenlegi választási rendszerben egy párt nem tudja legyőzni a Fideszt, csak egy pártszövetség vagy pártkoalíció. Csak azok, akik megállapodtak a körzetekben, s közös listán indulnak,
de nem matematikai modelleket, hanem értékközösséget kell ehhez alkotni.
Botka tíz pontja a patrióták értékközösségének tíz pontja. Több mint kormányváltásra, majdnem rendszerváltásra lesz szükség.
Bokros Lajos, MOMA
Ma délelőtt szórólapoztunk, s mindenki, aki elfogadta a szórólapot egy követeléssel állt elő: „Tessék ellenzéki egységet kovácsolni!”. Ma mindenki ezt követeli, aki demokrata és hazafi. Aki nem hajlandó ebben az ellenzéki szövetségben egyenjogúként részt venni, az a Fidesz rendszer, Orbán önkényuralom szekértolója és támasza. A MOM nem baloldali párt, hanem egy konzervatív, szabadságelvű, nemzeti ihletésű, európai karakterű párt, de
a legnagyobb örömmel működünk együtt a DK-val és az összes többi demokratikus ellenzéki párttal.
A pártok abban egyetértenek, hogy a demokrácia nélkül Magyarországnak nincs jövője. Most azt kell keresni, ami összeköt bennünket, nem falakat, hanem hidakat, nem kerítést kell építeni. A MOMA ezért is hirdette meg az 500 napos programját.
Orosz Anna, MOMENTUM
Sokan sokféleképpen gondolkodunk, de a nap végén közös megoldásokat kell találni, ehhez kell vita, párbeszéd, kompromisszumok. Nem söpörjük le az ellenvéleményt az asztalról. Hiszünk, abban, hogy Magyarország is működhet így és fog is. Ezért vagyunk itt, az első lépés egy új és arányosabb választási rendszer kidolgozása. A mérkőzés előtt már
nem cserélünk mezt senkivel, de a közös szabályok mellett mindig kiállunk..
Párbeszéd, Karácsony Gergely
Nincs forradalom és az a rezsim, amit joggal szidunk, mint kés a vajon felszámolta a jogállamot, a demokráciát. S mi, akiknek ezek az értékek nagyon, értetlenül állunk azelőtt, hogy miért hagyták ezt a magyarok, miért nem védtük meg közösen az értékeinek. Meg kell végre érteni, hogy ha szeretnénk társadalmi felhatalmazás a kormány leváltásához, egy új ország építésére, el kell tudnunk mondani, hogy tudunk olyat építeni, ahol a demokrácia sokkal mélyebbre hatol, ahol az emberek az otthonuknak érzik az országot. Társadalmi többség ehhez akkor lesz, ha a magyar emberek azt érzik, hogy polgárai egy közös országnak. A választási rendszer csak a jéghegy csúcsa.
Új szlogent találtam ki: Magyarország közös ország!
Gulyás Márton, KOM
Soha más ügy érdekében 2010. óta nem vállaltak érdekközösséget a most itt elnökkel vagy elnökségi taggal magát képviseltető demokratikus pártok. A kör nem teljes, akik nincsenek itt velünk, azokat is várjuk, hiszen amíg nincsenek itt, addig azt látjuk, hogy az ország nem közös.
A közös ország nem véleményazonosságot jelent.
Pont azt jelenti, hogy végre lehetnek vitáink, mert van a vitáknak kerete. Az itt felsorakozó pártok között alapvető különbségek vannak, s ez nagyon helyes.
„Naivitás azt gondolni, hogy Orbánékat el lehet takarítani; 2018 ebből a szempontból végképp eldőlt” – mondta a FüHü-nek Békesi László volt pénzügyminiszter, aki 1998 óta már „csak” szakértőként vesz részt a közéletben, de akinek a szavaira ma is odafigyelnek, s nem csak a szakma.
Határozottan nem lát lehetőséget sem Bokros Lajos 500 napos programjának sikerére, sem a demokratikus ellenzék összefogására, s mint mondja, a gazdaságpolitikai programjaikat, elképzeléseiket, deklarációkat látva, kizárt a programok összefésülése is. Talán a DK és MOMA kivétel.
A választások közeledtével egyre erősödik a választói igény az összefogásra. Tekintsünk most el politikai szempontoktól, vegyük pusztán a gazdasági programokat, pontosabban azok híján azt, amit a demokratikus ellenzék egyes pártjainak gazdasági elképzeléseiről tudunk. Ezek alapján, Ön lát esélyt az összefogásra?
Két dolgot szeretnék előre bocsátani. Az egyik, hogy nem sorolom a demokratikus ellenzék közé a Jobbikot. Részint, mert nem demokratikus, hanem egy fasisztoid párt, amely a szélsőjobboldali nacionalista választókért harcol a Fidesz-szel. Zárójelben jegyzem meg:
nem zárom ki, hogy szoros választási eredmény esetén a Fidesz gond nélkül koalícióra lépne a Jobbikkal,
hiszen emlékezzünk csak rá, milyen vidáman vette be a kormányba a Torgyán-féle Kisgazdákat is. Az, hogy a Jobbik mit mond a gazdaságpolitikáról tulajdonképpen amúgy is érdektelen, hiszen amit akarna, azt amúgy is csak a Fidesszel koalícióban lenne képes megvalósítani. A másik, hogy a demokráciákban amúgy is a legkevésbé a gazdasági programok alapján döntenek arról választók, hogy hova ikszelnek. Ennek ellenére érdemes összehasonlítani a pártok programjait, pontosabban inkább azok irányait, hiszen többé-kevésbé kidolgozott gazdasági programmal egyedül csak a Demokratikus Koalíció és a Bokros Lajos féle Modern Magyarország Mozgalom, a MOMA rendelkezik. Mindennek tudatában, lát-e esélyt a gazdasági programok, elképzelések összefésülésére, s ez alapján egyfajta összefogásra?
Erre a válaszom határozott nem. Ráadásul a választások tétje sem szakpolitikai jellegű, habár messze nem mindegy, hogy a későbbi győztes milyen konkrét elképzelésekkel, célokkal kezd bele felhatalmazás esetén a kormányzásba. Ami biztos: a magyar politikai, gazdasági és társadalmi helyzet megváltoztatása még a legjobb szakpolitikai koncepciók, programok mentén sem valósítható meg a rendszer gyökeres megváltoztatása nélkül. Azokra a károkra, amelyeket a Fidesz 2010. óta okozott, az általa kialakított rendszernek a keretei között nem lehetnek jó szakpolitikai válaszok: ha marad az alapvetés, a filozófia, az intézményrendszer, akkor a megváltozó eszközök sem képesek alapvető változást elérni.
Óriási tévedés, hogy egy zseniálisan kidolgozott gazdaságpolitika elég ahhoz, hogy maga mögé állítsa a többséget a választásokon, mert az állampolgárokat nem ez érdekli, ők
érzelmi alapon döntenek, különösen egy olyan demokráciában, amelyben a vélemények manipulálásának döntő szerepe van.
De egy másik indokot is fel tudok hozni a határozott nemre: amennyire a nyilvánosságra hozott publikációk, információk alapján meg tudom ítélni, a demokratikus ellenzéki pártok gazdaságpolitikai elképzelései között kibékíthetetlenek az ellentétek. Némileg árnyalva a képet: egyedül a DK és a MOMA programját tartom összefésülhetőnek.
„Agyrém, hogy balról akarják előzni a Fideszt”
Arra persze egy interjú terjedelme nem elég, hogy pontról pontra végig vegyük ezeket az eltéréseket, de gondolom, tipizálni azért lehet a döntő különbségeket.
Az ellenzéki pártok egyik csoportja semmi mást nem akar gazdaságpolitikájával, mint megváltoztatni a meglévő elosztási viszonyokat és azok eszközeit. Tiszta agyrém, hogy balról akarják előzni a Fideszt, amely eleve abszolút túlelosztás-párti, s nagy szerencséjük van, hogy ezt a nemzetközi körülmények is lehetővé teszik a számára. Ám garantált csődhöz vezetne, ha eszközök hiányában még rá is tennének erre egy lapáttal. Értem én, hogyne érteném, hogy minden ellenzéki párt meg akarja változtatni ezeket az aberrált, szélsőségesen durva társadalmi szétszakadáshoz vezető elosztási viszonyokat.
De a gazdaságpolitika nem egyenlő az elosztáspolitikával!
Alapvetően téved az, aki szerint elég csak az elosztás alapvető elemeihez – a többi között a fiskális és a jövedelempolitika elemeihez, ez utóbbin belül az adó-, a bér- és a szociálpolitikához – nyúlni. Az ilyen kommunisztikus elosztási programok esetében mindig a háttérbe szorul a megtermelhető jövedelmek létrehozásának a programja, meg nem lévő eszközöket akarnak elosztani, és senki nem foglalkozik azzal, hogy a forrásokat is ki kell termelni ahhoz, hogy egészségesebb legyen a társadalom és fenntartható legyen a gazdaság.
Azzal kezdte ezt a választ, hogy az ellenzéki pártok egyik csoportja. Milyen más csoportok vannak, s azokat mi jellemez?
A másik csoport gazdaságpolitikájának a fókuszában ugyancsak szimpatikus célok szerepelnek, amelyeket lehetne is támogatni, ha lenne realitásuk: ez az a csoport, amely erőteljes zöld programot állít a középpontba. Ez globális ügy, s fontos is, de azért balgák lennénk, ha azt hinnénk, hogy egy akkora ország, mint Magyarország alapvetően képes lenne befolyásolni a főbb folyamatokat. Az persze már más kérdés, hogy vannak konkrét ügyek, amelyekkel kiemelten kell foglalkozni – ilyen például az energiagazdálkodás, Paks 2, aminek egyébként nem a környezetre gyakorolt hatása a fő veszélye, hanem az, hogy feleslegesen ismét egyoldalú függőségbe sodorja – hosszú időre – az országot a kiszámíthatatlan orosz birodalommal szemben.
S van egy harmadik típusa ezeknek demokratikus ellenzéki programoknak, legalábbis az eddig nyilvánosságra hozottak alapján: az eléggé sok elemében zavaros, harmadik utasnak minősíthető kinyilatkoztatások, amelyek elsősorban globalizáció-, tőke- és piacellenes koncepciónak minősíthetők. Ennek különféle elemei keverednek, mást mond az LMP, mást a DK és megint mást az MSZP, miként – ha indul egyáltalán – az Együtt is, a Momentum meg nem mond semmit erről – igaz más konkrét elképzeléséről sem.
Az újraelosztás több oldala
Említette, hogy nem szabad kizárólag az elosztás oldaláról meghirdetni az újraelosztást. Konkrétan mire gondol ez alatt?
Vegyük például a béremelés kérdését. Részben valóban objektív gazdasági körülmények miatt, részben erőteljes manipuláció, a torz elemzések terjesztése miatt
olyan kép alakult ki, hogy Magyarország a teljesítményéhez képest rettenetes bérlemaradásban szenved az uniós országokhoz képest.
Ezért az elosztáspolitika első célja ennek a résnek a szűkítése, egyfajta bérfelzárkóztatási program, s ebben az ellenzéki pártok is hasonlóan vélekednek, mint Orbánék – az egy kivétel Bokros pártja. Vannak egyszerűen szélhámos koncepciók, például a Pogátsa-féle „új egyenlőség” című ötletroham. Ezek a béreket és jövedelmeket kizárólag vásárlóerőként kezelik, olyan, vásárlásra, megtakarításra, beruházások finanszírozására alkalmas eszközként, amely keresletet teremt, s hozzájárul a gazdasági növekedéshez, s ezért üdvözlendő. Megjegyzem, hogy valóban van egyfajta kényszerhelyzet, hiszen valamit kell kezdeni a versenyképes munkaerőbázis iszonyú hiányával, de azért azt nem szabad elfelejteni, hogy a bér- és a jövedelem egyben kitermelendő költség is! Fedezetet kell rá teremteni a termelési, szolgáltatási folyamatban! Ha ezzel az oldallal nem foglalkozunk, akkor lufit fújunk. Ha az állam központilag beavatkozik a folyamatokba különféle programokon keresztül – mint a minimál bér, a szakmunkás bérminimum vagy a garantált bérminimum –, akkor mi lesz azokkal a vállalkozásokkal, amelyek ezt nem tudják kitermelni? Minden valódi termelékenység növelés nélküli béremelés következményeként először jön az elbocsátás, majd a termelés/szolgáltatás szűkítése, s végül jön a csőd – ez pedig szűkíti azt az erőt és potenciált, ami hozzájárulhatna a gazdasági növekedéshez, tehát öngyilkos lépés.
S a magyar gazdaságban elvétve akad a multikon és beszállítóikon kívül olyan cég, amely képes kitermelni a bérfelzárkóztatás fedezetét.
Nem szólva arról, hogy alapvetően hazug és elhibázott, hogy ugyanazért a munkáért nálunk ugyanannyi bért kellene fizetni, mint másutt: a kérdésnek azon kell eldőlnie, hogy a konkrétan felhasznált élőmunka egy egysége mennyi új értéket hoz létre! Bizony nálunk ez a mutató a német gazdaságénak a hatoda, s negyede az osztrákénak. Ráadásul az elmúlt hét évben a termelékenység Magyarországon 0,7 százalékkal nőtt, miközben a reálbérek és -jövedelmek több mint 20 százalékkal bővültek, azaz nyílt az olló, a kibocsátott teljesítmény már most sem áll arányban a bérekkel. Ezt tovább folytatni agyrém lenne!
Perverz az adórendszerünk
Az ellenzéki pártoknak az adórendszerrel kapcsolatban elég markáns nézeteik vannak. Az is az újraelosztás része. Ezeket hogyan látja?
Tény és való, nem tartható – sem a terhelés abszolút mértékét, sem a belső eloszlását tekintve – a kiépített perverz adórendszer. Amely kiemelten jutalmazza a magas jövedelmet, semleges a közepessel szemben és erősen terheli az alsó harmadhoz tartozó adóalanyokat. Amúgy is jövedelempolarizáció van, s erre ráerősít a rossz adórendszer. Abban igazuk van az ellenzéki pártoknak, hogy progresszív adórendszert kell bevezetni, kérdés, milyen legyen ez a .progresszió, de ez már szakmai kérdés. Ez azonban csak egy része a dolognak.
Itt az ideje egy egységes, értékalapú, de progresszív vagyonadó rendszer bevezetésének,
amelyben meg kell szüntetni a hatalmas vagyonok ingyenes, családon belüli öröklésének a lehetőségét is. Bizonyos, a normál életfeltételeken felül felhalmozott vagyontömeget szintúgy progresszív adóval kellene sújtani, s az ebből az államkincstárba befolyó összegek ellensúlyozhatnák az extramagas áfa, a diszkriminatív ágazati különadók fokozatos csökkentését.
Akkor nem is lát elfogadható gazdaságpolitikai programot?
Lehet, hogy az én tapasztalatom, elméleti felkészültségem következménye, de igazán koherens, modern, az ország számára valóban hasznos gazdaságpolitikai programja csak a minimális támogatottságú MOMA-nak van. Bokros Lajos koncepciójához világos célok és eszközök is tartoznak. Sajnos azonban nem látok esélyt arra, hogy megvalósuljon Bokros 500 napos választási programja, pedig az teljes joggal két lépcsőben gondolkodik: abban, hogy az első lépcsőben magát a rendszert kell megváltoztatni, helyreállítva a demokratikus, jogállami kereteket és intézményeket, s amikor ez megvan, akkor kell reparálni mindent, amit csak lehet, majd ezután a pártok programjai alapján választásokat tartani. Sajnos teljesen reménytelen, hogy a többség e mögé álljon!
Brutális harc a baloldalon
De hát miért?
Egyrészt egy brutálisan erős, nagyon csúnya és primitív eszközökkel folytatott hatalmi harc zajlik a baloldal vezetői pozíciójáért.
Az MSZP azért küzd, hogy legalább a megmaradt választói bázisát képes legyen megtartani,
ezt egy erőteljes baloldali fordulattal látja elképzelhetőnek megvalósítani, s ezért szakít a modernizáció elvével, nem programot hirdet, hanem politikai-elvi kinyilatkozást tesz, amelynek rendkívül sok elemével egyet lehet ugyan érteni, de nem rendeli mellé az eszközöket.
A DK is ugyanezért a választói tömegért harcol, de ennek a pártnak a programjában már vannak eszközök is a célok mellett. Ez a program nem annyira balos, bár néhány kérdésben – bérfelzárkózás, a minimálbéremelés ötéves ütemezett programja, stb. – ők is kikacsingatnak, de nem annyira durván, mint a szocialisták például az alapjövedelemmel. Mindkét gazdaságpolitika program, elképzeléscsomag, deklaráció egyetlen célt szolgál – a dominancia megszerzésének a célját a baloldalon –, s ezért nem is állja ki a reális kritikát, de hát valójában ők tudják a legjobban, hogy egyiküknek sincs esélye arra, hogy programjuk megvalósítására felhatalmazást kapjanak a választóktól. Így lényegében bármit mondhatnak. Az olyan, a racionalitásokat többé-kevésbé azért figyelembe vevő párt, mint az Együtt, az LMP és a Párbeszéd – ha egyáltalán túléli még ezt a választást – nem fésülhető össze sem a DK-val, sem az MSZP-vel, de mégis figyelni kell rájuk, már csak azért is, mert az ellenzéki választói bázis megosztására alkalmasak.
Nincsenek meg a kormányváltás feltételei
Ezek szerint nem lehet kormányváltás?
Meggyőződésem, hogy nincsenek meg ennek a feltételei. Mélyen megrendítőnek tartom, hogy marad a Fidesz, amelyet gazdasági oldalról nem fenyeget semmi olyan veszély, hogy jelentős veszteség érné, válság vagy éppen drámai életszínvonal romlás alakulna ki. Ellenkezőleg, miután 2020-ig még kitartanak az Európai Uniós támogatások, ezek csak segítik a kormányon maradást.
Az uniós pénzek jelentik a lélegeztetőgépet a Fidesz és a magyar gazdaság számára.
Ennek minden jel szerint 2020-ban vége szakad.
De az már a következő választáson éreztetheti a hatását. Tény, a következő uniós költségvetési ciklusban a kohéziós támogatások drasztikusan csökkenni fognak, s akár meg is szűnhetnek. Emellett az agrártámogatások mechanikus, mennyiségi, földalapu rendszerét minőségi fejlesztések utáni, nem automatikusan járó támogatási szisztéma válthatja majd fel, ami érdekes módon fogja érinteni az új magyar nagybirtokos oligarchiákat, akik ma lényegében kapavágás nélkül kapják a tízmilliárdos EU támogatásokat. Ennek lehet majd pozitív hatása is, elindulhat egyfajta földforgalom, hatékony kisbirtokokok kialakulása. Nem az így kieső uniós források pótlása lesz a fő kérdés, hanem az, hogy mi lesz a viszonya Magyarországnak az új Európával. Része akar-e lenni, s ha igen, mely áramlathoz akar tartozni, hajlandó-e a minden bizonnyal uralkodó csoportba törekedni, amely a mainál lényegesen nagyobb integrációt, összefogást feltételez, a nemzeti hatáskörök csökkentését.
Ez euróövezeti tagságot is feltételez. Érettek vagyunk mi rá?
A technikai feltételeket már most teljesíteni tudnánk, akár most beléphetnénk az ERM II-be, a csatlakozás előszobájába, a kérdés inkább úgy merül fel, hogy mikor lenne előnyös számunkra a csatlakozás. A válasz: csakis megfelelő gazdaságpolitika esetén, de Orbánék bezárkózó, diszkriminatív, az erőforrások újraelosztására támaszkodó gazdaságpolitikája közepette semmi értelme nem lenne, hiszen csakis a teljesítőképességet akadályozná, nem csökkenne a leszakadásunk, nem tudnának nálunk hatni az euróövezet előnyei. Ráadásul a mai árfolyamingadozással kezelhető feszültségek egyben lecsapódnának az árakban. De ha megváltozna a rendszer, s a normális gazdaságpolitika esélyei beláthatóvá válnának, akkor érdemes lenne belevágnunk. Az euróövezethez való csatlakozásról azonban érdekes módon – Bokrosékon kívül – senki nem is beszél.
Ám aki nem csatlakozik a többséghez, az marginalizálódni fog, hiszen vége az Orbánék által hirdetett „nemzetek Európájának”. Szerintem lesz az EU-ban egy olyan leszakadó csoport, amelynek tagjai nem hajtják vége a fiskális konvergenciát – ilyenek lesznek például a mediterrán országok, s
lesznek az euro övezeten kívüli EU tagok, akik leszakadnak a fejlett magtól, köztük Magyarország,
ha csak Orbánék ki nem provokálják a kirúgásunkat, vagy ki nem lépnek. 2020 előtt ilyenre azonban nem fog sor kerülni.
Korábban azt említette, hogy nem lát olyan gazdasági kényszert, amely a jelenlegi kormány bukásához vezethetne. Azért idehaza sem minden gazdasági szereplő lehet elégedett.
Az én egyik nagy tévedésem és csalódásom az, hogy meg voltam arról győződve: nem lesz ekkora tolerancia a Fidesz mindent sárba tipró politikájával szemben. Azt gondoltam, fellázadnak egy ponton a bankok, a multik – de tévedtem, kiderült, számukra mindent felülír a hosszútávú gondolkodás. A multik megalkusznak, s nem vonulnak ki, ők kihúzzák a változásig, mert tudják, ez a rendszer sem tart itt örökké – addig pedig megkötik a saját kis alkuikat, számukra csak az a lényeg, hogy nyereséget termeljenek, visszajöjjön a befektetésük, megmaradjanak a piacaik, a kivívott pozícióik.
Visszatérve a Fidesz számára biztos alapot jelentő gazdasági környezet kérdésére: a világgazdaság felől sem látszik számukra veszélyes trend, s idehaza rövidtávon nincsenek egyensúlyi gondok. Tény, hogy ebben következetesek voltak és eredményesen csökkentették a magyar gazdaság külső sebezhetőségét, finanszírozási kitettségét.
Két lehetséges kimenetel
Mindezzel azt is mondja, hogy örökké fog tartani a Fidesz-kormányzás?
Csak két momentumot látok, amely véget vethet ennek a rezsimnek. Az egyik belső meghasonlás, ami minden ilyen autoriter rendszer esetében bekövetkezik. A Fidesznél is könnyen belátható. A belső összetartást és így stabilitását nem kis mértékben az a hihetetlen anyagi érdekeltség alapozza meg, amellyel Orbán a kezében tartja a támogatóit; van ebben minden, a konkrét támogatásoktól kezdve az adókedvezményeken át, a piaci pozíciók biztosításáig. Az egyik oldalon a védelem, a másik oldalon pedig a versenytársak lejáratása, az állam teljes kisajátítása, a kontroll elleni védelem. Ez nagyon erős stabilitást ad, de éppen ez a gyengéje is ennek a rendszernek, ugyanis
amint elfogynak az elosztható erőforrások, a meglévő pozíciókhoz, vagyonokhoz, jövedelmekhez kell hozzányúlni,
s ez 2020, az uniós források csökkenés, elapadása után erősödik majd fel. Kialakul egy érdeksérelem, és kérdés, mikor éri el azt a kritikus tömeget, amely már képes felrobbantani a NER-féle mai monolitikus tömeget. Ezt nem lehet megjósolni, de kódolva van a rendszerben, szerintem a következő, 2022-es választásokra alakulhat ki.
És mi a másik momentum?
A másik a jól ismert dél-amerikai, argentin forgatókönyv: kritikus tömeget ér el a társadalom elégedetlensége, ami egy gazdasági válság esetén polgárháború szélére sodorja az országot. Ne adj isten, hogy ilyen bekövetkezzen nálunk!
Normál, demokratikus választás eredményként semmi esélyt nem lát kormányváltásra?
Nem, már csak azért sem, mert még ha össze is jönne egy nagy összefogás a demokratikus ellenzéki oldalon, s a sok elaprózott kis párt helyett összeállna egy hiteles választási párt, szakmai programmal, szakértő kormánnyal – ez talán még nem annyira lehetetlen –, de akkor sem lehet a fordulatot végrehajtani demokratikus módon. Hiszen
a Fidesznek a hatalom az az eszköz, amely nélkül nem tudja megúszni a büntetőeljárást, megtartani a harácsolt vagyont.
Ők tehát az életükért küzdenek. A hisztéria, az állandó fenyegetettség fenntartása, a széleskörű militarizálás az oktatástól kezdve a hadseregig egyazon célt szolgál: hogy ha kell, fel lehessen függeszteni minden demokratikus jogot, ki lehessen hirdetni a szükségállapotot, erőszakkal lehessen fellépni. S ne legyenek illúzióink: nem riadnának vissza az erő alkalmazásától. Naivitás azt gondolni hogy Orbánékat el lehet takarítani. A 2018-as választás ebből a szempontból sajnos már eldőlt.
Sajtóhírek szerint az Orbán-család közpénzből élő cégbirodalmának van egy 30 millió forintos magánhelikoptere. Mészáros Lőrinc – Orbán Viktor másik zsebe – eközben befolyásoló részesedést szerzett az MKB Bankban.
Amíg a magyaroknak az jut, hogy patkányok között feküdjenek az orvosok, műszerek és kötszer nélküli kórházakban, Orbán a saját helikopteréről nézegetheti az összelopott felcsúti birodalmát.
Varju László, a Demokratikus Koalíció alelnöke történelmi szégyennek tartja, hogy
Orbán Viktornak bankra és magánhelikopterre is futotta a magyarok kifosztásából.
2018-ban az országnak választania kell majd Orbán és Európa között. Aki tisztességes nyugdíj, európai oktatás és egészségügy helyett inkább azért fizetne adót, hogy a parlamenten helikopterleszálló is legyen a fideszes elitnek, az szavazzon csak Orbánra.
A párt az Orbán Viktor által alapított Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítványt perelte be, amely évek óta a legtöbb közpénzt kapja TAO-támogatás keretében.
A DK közleménye szerint több, mint egy éve pereskedtek, hogy megtudják, „mire költi Orbán és Mészáros klubja az adóforintokat”.
A Székesfehérvári Törvényszék hozott első fokon döntést, amely két időszakra vonatkozik: 2011 júliusától 2012 decemberéig, valamint 2015 novemberétől 2017 februárjáig. A kettő közötti időszakról a Fővárosi Ítélőtábla már másodfokú döntést is hozott. A bíróság most is azt mondta ki:
mivel az állam egy bevételi forrásáról mondott le, a TAO „közvetett állami támogatás”, tehát közpénz.
A DK a közlemény szerint „felszólítja Orbán Viktort, hogy ne titkolózzon és ne bújjon az ügyvédei mögé, hanem teljesítse a bírósági döntést”.
A párt több más adatkikérési pert is folytat futballklubok ellen.
Megkezdődött az egyik MÁV-dolgozókat tömörítő szakszervezet mai sztrájkja a MÁV utasellátó központjánál tervezett leépítések miatt.
Varju László, a DK alelnöke szerint visszás az a helyzet, hogy
míg a felcsúti kisvasútra van pénz, addig a MÁV-nál évtizedek óta működő háló- és étkezőkocsik működtetésére nincs,
így újabb magyar munkahelyek szűnhetnek meg.
A Demokratikus Koalíció megakadályozná a leépítéseket a MÁV-nál. A DK szerint a kormány magyarázattal tartozik:
hogyan sikerült szétverni az évtizedeken át nyereségesen működő kényelmi szolgáltatásokat,
és ezért miért a dolgozóknak kellene viselelniük a felelősséget?
A DK szolidáris a ma sztrájkoló vasutasokkal: egyetlen korán kelő és keményen dolgozó embert sem lehet az utcára tenni a cégvezetés alkalmatlansága miatt!
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
