Kezdőlap Címkék Die Welt

Címke: Die Welt

Uniós pénzek Orbán zsebében

A Die Welt című német konzervatív lapnak Brüsszelben elmondták, hogy az Európai Uniónak immár bizonyítékai vannak arra, hogy Magyarország és Csehország esetében a miniszterelnök és annak rokonai, barátai és üzletfelei jogtalanul uniós pénzekhez jutottak.

Ennek alapján a brüsszeli bizottság joggal indíthat vizsgálatot, és tarthatja vissza az uniós pénzek kifizetését. Csehország esetében a pénzt már kifizették. Ursula von der Leyen asszony adta át személyesen Andrej Babis cseh miniszterelnöknek Prágában.

Lengyelországot is megvizsgálták ebben az ügyben, de nem találtak bizonyítékot arra, hogy a jobboldali kormány vezetői pénzeket nyúltak volna le az uniós támogatásból. Ennek következtében Lengyelország valószínűleg megkaphatja azt a 36 milliárd eurós támogató csomagot, amelyre nagyon várnak Varsóban.

Brüsszel kontra Orbán

Az Európai Unió lassan mozgó gépezetének évekre volt szüksége ahhoz, hogy megfelelő bizonyítékokat találjon a magyar miniszterelnök korrupciójára. Az adatok persze minden bizonnyal rendelkezésre álltak, de Merkel kancellár illetve az Európai Néppárt védelmezte Orbán Viktort. Ennek vége: Merkel befolyásának gyengülését mutatta, hogy Orbán kilépett az Európai Néppártból mielőtt kirúgták volna onnan. Az új német kancellár aligha lesz olyan elnéző mint Merkel kancellár, aki minden bizonnyal külön alkut kötött a magyar miniszterelnökkel.

A változást mutatja, hogy a konzervatív Die Welt a szociáldemokrata Katarina Barley asszonyt idézi. Az Európai parlament alelnöke több ízben is kijelentette, hogy „Orbán és a lengyel kormánypárt körül tömörülő populisták az európai pénzek legfőbb haszonélvezői!”

Merkel kancellár magával vitte a G20 csúcsértekezletre Olaf Scholz szociáldemokrata pénzügyminisztert, aki nagy valószínűség szerint az utóda lesz a kormányfői székben. Scholz aligha köt majd különalkut Orbán Viktorral, aki egységes szélsőjobb frakciót akar létrehozni az Európai Parlamentben. Az egységes frakció ügye egyelőre sehogyse áll, de különben is az Orbán problémája, hogy az Európai Néppártban rendszeresen társaloghatott Merkel kancellárral és más fontos európai vezetőkkel. A szélsőjobboldali pártok közül egyedül a PiS van hatalmon.

Ha viszont most a lengyelek lepaktálnak Brüsszellel a 36 milliárd euró érdekében, akkor Orbán magára maradhat: se pénz se támogató!

Az oroszok lejáratnák a zöldek vezérét Németországban

A konzervatív Die Welt szerint a német kémelhárító szolgálatnak bizonyítékai vannak arra, hogy az orosz hírszerzés igyekszik megakadályozni a zöldek előretörését Németországban. Az ok világos: ők Putyin legelszántabb bírálói, akik maximálisan támogatják Biden amerikai elnök elképzelését egységes NATO fellépésre Oroszország ellen. A zöldek elszántan bírálták az északi áramlat kettő gázvezetéket, mely a tenger alatt köti össze Oroszországot Németországgal.

Az orosz hírszerzés célkeresztjében Baerbock, a zöldek kancellár jelöltje áll. Putyin mindenképp meg szeretné akadályozni, hogy Merkel kancellár után olyan német politikus kerüljön a kormány élére, aki a nyugati világ egységét hangsúlyozza és erkölcsi-politikai alapon ítéli el Oroszországot.

Orbán az egyetlen szövetségese Putyinnak?

Az Európai Unióban illetve a NATO-ban egyre fogynak azok az országok, melyek továbbra is jó kapcsolatot ápolnak Moszkvával – írja a Die Welt.

Babis cseh miniszterelnök régebben – Zeman elnökkel együtt – Moszkva megbízható partnere volt, de a kém botrány lehűtötte a viszonyt. 18 orosz diplomatát utasítottak ki Prágából és 20 cseh diplomatát Moszkvából. Csehországgal mindenki szolidáris volt – kivéve a magyar diplomáciát. A visegrádi csúcstalálkozón Orbán Viktor minden olyan bírálatot kihúzott a közös közleményből, amely Oroszországot komolyan sérthetette volna.

Magyarország elsőként vásárolt Szputnyik V vakcinát az EU-ban, a külügyminiszter, Szijjártó Péter is azzal olttatta be magát.

Merkel csendben támogatta Orbán orosz barát diplomáciáját

A magyar miniszterelnök eddig számíthatott arra, hogy Németország kancellárja nem ítéli el a magyar diplomácia külön útját sem Oroszország sem pedig Kína kapcsán. Armin Laschet, a CDU kancellár jelöltje valószínűleg szeretné ugyanezt a politikát folytatni, de hogyha a zöldek bekerülnek a kormányba a szeptemberi választások után, akkor erre jóval kisebb lehetősége lesz mint Angela Merkelnek.

Ezért érthető, ha az orosz titkosszolgálat minden követ megmozgat annak érdekében, hogy gyengítse a zöldeket Németországban, mert Putyin számára kedvezőtlen fordulat következne be, ha Baerbock kancellár vagy külügyminiszter lenne.

Ha ez mégiscsak bekövetkezne, akkor Orbán Viktornak is végig kell újra gondolnia diplomáciáját , mert berlini ellenszélben ugyancsak nehéz lesz eljátszani Oroszország és Kína trójai falovának szerepét az Európai Unióban.

Nem kis rés a pajzson

„Az ellenzék szenzációs győzelme – Orbán pártja veszített Budapesten” – ezzel a címmel közölte Boris Kálnoky cikkét a jobboldali konzervatív német lap. Az ellenzék több várost is elvett a Fidesztől, így Budapestet is, és a főváros azonnali hatállyal az ellenzék Orbán elleni hatalmi bázisa lesz – írta Kálnoky.

Az első jele annak, hogy az este fájdalmas lehet a kormánypártnak, hogy az újságírókkal kora este közölték: ezúttal zárt helyen beszél majd Orbán, aki rendszerint szabad ég alatt ünnepelteti magát a híveitől. És valóban: a Fidesz ugyan domináns maradt a megyei önkormányzatokban – ezek szinte mind a Fidesz kezében maradtak -, de számos nagyvárosban az ellenzék vezetett este. A legfontosabb eredmény persze Budapest, ahol nem csak a főpolgármester lesz ellenzéki, hanem számos kerületi vezető is: ez annyit tesz, hogy Budapest mostantól az Orbán-kormány ellenzékének hatalmi bázisa lesz.

A győzelem kulcsa az ellenzék közös fellépése volt – írta Kálnoky. A Fidesz relatíve mindig erősebb volt, mint az egymással küzdő öt ellenzéki párt, de az összefogás megoldotta ezt a problémát.

„A kérdés az, hogy mennyi időre: nem biztos, hogy az öt párt egymás iránti új rokonszenve kitart-e a 2022-ben esedékes következő parlamenti választásig. Ha igen, akkor kifut a talaj Orbán lába alól: egész rendszere arra épül, hogy a Fidesz áll középen, és tőle jobbra és balra helyezkedik el a többi párt, most azonban Magyarország bipoláris rendszer felé tart, amelyben a Fidesz a jobboldalon, és vele szemben egy baloldali liberális tömb áll majd”

– véli Kálnoky.

Az előző önkormányzati választásokhoz képest magas részvételt a szerző azzal magyarázta, hogy szinte minden párttal szemben bevetettek botrányos felvételeket, és külön részletezte Borkai Zsolt botrányát, amely – mint írta – „bombaként csapott be”: „a hólabda-effektus révén Borkai az Orbán-kormány és praktikái jelképévé vált”.

Ismertette a cikk a Fidesz reagálását, és ezen belül azt, hogy Tarlós István, „aki tisztának és nem korruptnak számít, és soha nem szokott beszélni semmiről, ami nem közvetlenül Budapestet érinti, többször is követelte Borkai lemondását. Addig vezetésben volt, de megbotlott a kormány saját Achilles-sarkában, abban, hogy a Fidesz-politikusok gyakran tűnnek ki a luxus iránti vonzódásukkal. Orbán megjelenése egyszerű, de körülötte sok politikus újra és újra újgazdag proccsággal kerültek be a negatív szalagcímekbe – ez ellen Orbánnak sürgősen fel kell lépnie” – írta Kálnoky.

Ara-Kovács Attila

Vissza a Néppártba?

„Az eddigi politikai irányvonal teljes feladása végső soron a Fidesz bukásához vezetne. Nem egy Strache-féle szcenárióra gondolok, hanem arra, hogy a populizmus és az uniós intézmények kijátszása, a fideszes lumpenpolitika európai, sőt olykor globális exportjának feladása nélkül a Fidesz szilárdnak tűnő belső támogatottsága gyorsan elolvadna.”

Nagyon úgy néz ki, Orbán Viktor ma már egészen másként vélekedik a Fidesz európai mozgásteréről, mint akár pár héttel korábban. Lehet, hogy erről azok az új kampánystratégák győzték meg, akik újabban kerültek be a képbe, mint a Fidesz – közpénzen – alkalmazott tanácsadói; lehet, hogy csak a körülmények hatalmát ismerte fel a miniszterelnök. Ha csak előérzeteimre hallgatnék, akkor azt mondanám: ez utóbbit nyugodtan ki lehet zárni. Annyit már megtanultunk az elmúlt évtizedekben, hogy Orbánra nagyobb befolyást tudnak gyakorolni a kampányguruk, mint a tények…

Az nyilvánvaló, hogy a néhai Arthur Finkelstein, mint választási tanácsadó ugyanazt a hibát követte el, ami felé rafinált szélsőjobbos tanítványa, Steve Bannon menetel most. A jelek szerint Amerikából nem mérhető fel teljes mélységében az európai perspektíva. Félrevezető, ha mindent csak a közvetlen nemzeti szintű – vagyis belpolitikai – haszonszerzés dominál, s ezért valaki fittyet hány mindarra, aminek egy állam és az érintett politikusok európai szinten ki vannak téve. Orbán csak a belmozgásokra figyelt eddig, akárcsak Heinz-Christian Strache, s beérte egyetlen referencia-ponttal, vagyis Putyin Oroszországával. Ám

ha egy állam – hívják azt Ausztriának vagy akár Magyarországnak – az Európai Unió tagja, ez a formula sem választásokkor, sem a választások közötti nyugalmasabb pillanatokban nem csak elégtelen, de megtévesztő is.

Orbán, a korábbi tanácsok dacára úgy tűnik, felismerte, hogy mit veszíthet, ha kikerül az Európai Néppártból (EPP). Megszűnik a védelmező ernyő, a befolyás; az alkupozíció pedig szinte irrelevánssá válik. Ma már egyértelmű: két fontos eseményhez köthető a mára kialakult fideszes csőd:

Először, amikor plakátkampányt indítottak Jean-Claude Juncker ellen. Ez ugyan megosztotta a Néppártot, mert közben – a szokásos módon – a magyar miniszterelnök udvarolni kezdett Manfred Webernnek, aki egy rövid ideig valóban nem tekintette ezt olyan ellenséges gesztusnak, mint a megtámadott Juncker vagy Joseph Daul pártelnök, de aztán saját pártja, a CSU – s nyilvánvalóan a CDU is – gyorsan más belátásra bírta. Orbán másik stratégiai melléfogása, hogy látva: Weber alulmaradt a Néppárton belüli kötélhúzásban, nekiesett a néppárti csúcsjelöltnek is, arra kényszerítve azt, hogy visszautasítsa a fideszes támogatást a bizottsági elnöki tisztért vívott megmérettetésben, kijelentve: ha a Fidesz-szavazatokon múlna a megválasztása, akkor arról inkább lemondana. Mindezt jó tudni, amikor számba vesszük, milyen hatással lehet mindez Orbán és a Fidesz jövendő sorsára a Néppárton belül?

Van-e mód arra, hogy visszafogadják?

Jelenleg nem csak az új tanácsadók dolgoznak azon, hogy ez így legyen, hanem azok is, akik ettől politikai hasznot remélnek. Nemrég jelent meg a jobb időket megélt Prőhle Gergely volt államtitkár és nagykövet elemzése, melyben eléggé reálisan mérte fel a kialakult helyzetet. Válasza azonban nem tűnik meggyőzőnek, amikor kiderül: nem csak reméli, de megvalósíthatónak is tartja a Fidesz visszatértét a Néppártba. Érthető persze, hogy ezt szeretné, akárcsak az a fideszes diplomata kör, melynek iszonyatos megaláztatásokat kellett eltűrnie azóta, hogy a külügyminisztert Szijjártónak hívják. Ha a helyzet változna, márpedig a Néppártba való visszatérésnek nyilvánvalóan ez nélkülözhetetlen feltétele lesz, akkor egy efféle fordulat Pröhlét és társait ismét fontos, sőt megkerülhetetlen emberekké tehetné a Fideszben és a kormányban egyaránt. Javaslatai – fideszes szempontból – ésszerűek, sőt minden bizonnyal megvalósulásuk jót tenne az országnak is, de vajon megvalósíthatók?

Ha Orbán olyan vállalásokat tenne a Néppárt és az egész uniós adminisztráció felé, melyeket azok egyelőre teljesíthetetlennek látnak, minden bizonnyal: igen. Viszont az az eddigi politikai irányvonal teljes feladását hozná, ami végső soron a Fidesz bukásához vezetne. Nem egy Strache-féle szcenárióra gondolok, hanem arra, hogy a populizmus és az uniós intézmények kijátszása, a fideszes lumpenpolitika európai, sőt olykor globális exportjának feladása nélkül a Fidesz szilárdnak tűnő belső támogatottsága gyorsan elolvadna.

Ha Orbán szembe találná magát olyan uniós követelésekkel, hogy például mondjon le Putyinhoz fűződő kapcsolatairól, csatlakozzon az európai ügyészséghez, változtassa meg a választójogi törvényt, helyezze vissza a kényszernyugdíjazott bírákat, tárja fel a Fidesz oligarchikus holdudvarát s hagyja, hogy az unió intézményei utána menjenek az ellopott pénzeknek, nem csak a hatalom porladna el, de Orbán személyes védettsége is.

Elvégre nem véletlenül beszélnek ma már itthon is egyre többet a börtön elkerülhetetlenségéről, s arról, hogy békés eszközökkel Orbán nem fogja feladni az ország totális kontrollálását.

Nézzük meg a lehetőségeket kívülről is. Ha Orbánnak sikerülne visszasírnia magát a Néppártba, elsőként Európa szélsőjobboldala kiáltaná ki árulónak: Salvini, Le Pen személyes kudarcot látnának ebben, s ismervén a politikai etikáról vallott nézeteiket, aligha állnák útját olyan információk szivárgásának, amelyek csak négyszemközt hangoztak eddig el, aminek megvolt mindig a nagyon nyomós oka. De ez a kisebb kockázat, amivel Orbán jelenleg szembenéz.

Ennél sokkal fontosabb, hogy a Fidesz által vasárnap elérendő mandátumszám vajon elégséges lesz azoknak a foltoknak a betapasztásához, melyek épp azért keletkezhetnek majd, mert Orbán megbocsájtást nyert a Néppárttól? Tudjuk, hány párt jelezte, hogy otthagyja a Néppártot, ha a Fidesz marad, s ezt a folyamatot nagyon felgyorsíthatja Emmanuel Macron és a liberálisok erőteljes közeledése a centrumban. Másrészt vajon vállalja-e a Néppárt a Fidesz visszatértét, ha lehetővé válna egy olyan nagykoalíció létrejötte, amelyből kihagyható lesz egy gyengélkedő Néppárt?

Ugyanakkor Orbán – ha a nyugati sajtót nézzük – iszonyatos vesszőfutáson megy át már egy ideje, mely csak fokozódott, amint közelített az európai választás. A napokban a vezető német jobboldali-konzervatív napilap,

a berlini Die Welt közölt egy alapos elemzést, melynek címe mindent elárul: Orbán családpolitikája a náci időket idézi.

Ugyanez áll a kontinens többi meghatározó, német nyelvű konzervatív napilapjára, a Frankfurter Allgemeine Zeitung-ra, az osztrák Die Pressé-re, a svájci Neue Zürcher Zeitung-ra. Ennek nyomán felmerül az emberben a kérdés: megengedheti-e magának a Néppárt bármely politikusa, hogy Orbánnak „megbocsásson”? Nem keveri-e önmagát és a Néppártot olyan gyanúba, hogy bárkivel összefognak, ha ezzel garantálják a politikai túlélést? És viszont: politikailag túlélhető-e az, ha mindent feladnak, ami eddig megkülönböztette őket a szélsőjobbtól?

A válaszokat a vártnál gyorsabban meg fogjuk kapni a május 26-i választások után.

Ara-Kovács Attila

Esély Európa számára

0

Manfred Weber, aki az Európai Bizottság elnöke lehet a májusi választásokat követően, Kína növekvő szerepéről nyilatkozott a Die Weltnek Hszi Csinping elnök nemrég véget ért európai útja kapcsán.

Weber: az USA és Kína kereskedelmi háborúja esély Európa számára

A kínai államfő Olaszországban olyan egyezményt írt alá, mely lehetővé teszi a kínaiaknak, hogy kulcs pozíciókat foglaljanak el az olasz gazdaságban. Manfred Weber szerint korlátozni kellene a kínaiak lehetőségeit az európai infrastruktúra felvásárlásában. A bajor politikus, aki Jean-Claude Juncker utóda szeretne lenni, arra célzott, hogy Görögországban a kínaiak megszerezték Pireusz kikötőjét, ahonnan eláraszthatják áruikkal egész Európát.

Két irányzat van Európában a kínaiak előrenyomulásával kapcsolatban: az egyik egységes uniós fellépést akar. Ide tartozik Macron francia elnök vagy Manfred Weber. A másik irányzat olyan európai államokból áll, melyek örülnek minden kínai befektetésnek, mert óriási szükségük van külföldi pénzekre. Ide tartozik Görögország, Itália és a közép-kelet európai uniós tagállamok többsége – köztük Magyarország is. Amikor a magyar miniszterelnököt arról faggatták, hogy honnan lesz pénz, ha az Európai Unió bekeményít, akkor Orbán Viktor azt válaszolta: a kínaiaktól!

Az USA és Kína kereskedelmi háborúja felértékeli az EU-t

Ezt hangsúlyozza Manfred Weber a Die Weltben. Az uniónak ki kell használnia azt a lehetőséget, hogy a globális gazdaság két főszereplője jelenleg harcban áll egymással. Ebből politikai előnyt lehet kovácsolni – állítja Manfred Weber. Arra célzott, hogy április elején Brüsszelben gazdasági csúcstalálkozón vitatják meg az Európai Unió és Kína kapcsolatait. Ha az európaiak képesek lesznek egységesen fellépni, akkor nyilván előnyösebb tárgyalási pozícióra számíthatnak mint hogyha külön-külön tárgyalnának az 1,4 milliárd lakosú Kínával. Peking viszont érthető módon igyekszik kihasználni azt, hogy az Európai Unió 28 tagállamában az elitek különbözőképpen ítélik meg a helyzetet. Az egységes európai fellépést a különböző érdekek miatt már most sem könnyű biztosítani, de minden bizonnyal még nehezebb lesz akkor amikor Weber az Európai Bizottság élére kerülhet, mert a májusi választások eredményeképp aligha alakul ki szilárd döntésképes többség az Európai Parlamentben.

Az igazi médiaháború a jobboldalon zajlik

0

Ezek a körök még kevésbé ártanak a rezsimnek, mint az ellenzék. Nem szerveződnek pártba, kevesen vannak, és az ország nagy része nem úgy gondolkodik, mint ők. Mégis ellenük irányul az offenzíva. Ugyanis Orbán tudja, hogy egy nap csakis egy jobboldali erő válthatja le, és a liberális konzervatívokban megvan hozzá a potenciál.

A magyar ellenzék teljesen impotens, így semmi veszélyt nem jelent Orbán Viktorra nézve, aki még a kormánnyal szembeni sajtót is fenntart, lásd a Népszava állami hirdetéseit, ám közben egyre inkább a konzervatívokat, tehát saját táborát veszi célba. A hatalom amúgy azért támogatja a lapot, mert így bizonyítani tudja, hogy van sajtószabadság, de az nem árthat neki, annyira biztosan ül a trónján – írja Boris Kálnoky a Die Weltben.

Az igazi médiaháború a jobboldalon zajlik, a liberális konzervatív politikusok és értelmiségiek ellen, akik mernek független módon gondolkodni és nem Orbánhoz, hanem a polgári elvekhez igazodnak. Most éppen a voltaképpen lojálisnak számító Századvég került sorra. Megjelent benne Bod Péter Ákos cikke, pedig a szerző minden, csak nem baloldali. Csakhogy az írás pont arról szólt, amivel a magyar gazdaságpolitikát 8 éve vádolják, hogy tudniillik, ha a cégek a versenyképesség helyett az állami megbízásokra összpontosítanak, az rontja a hatékonyságot és árt a demokráciának.

A liberális konzervatívok mára egyfajta belső ellenzékké váltak a polgári oldalon belül. Sokan közülük elfordultak Orbántól, mert az a szemükben sem nem jobboldali, sem nem polgári. A politikust azonban a kisebb rossznak tartják a baloldalhoz képest. Viszont zárt ajtók mögött, egymás közt nagyon is háborognak, pl. azon, hogy a rendszer nem ösztönzi a fiatalokat, inkább engedelmességre és igazodásra neveli őket. Ám ezek a körök még kevésbé ártanak a rezsimnek, mint az ellenzék. Nem szerveződnek pártba, kevesen vannak, és az ország nagy része nem úgy gondolkodik, mint ők. Mégis ellenük irányul az offenzíva. Ugyanis Orbán tudja, hogy egy nap csakis egy jobboldali erő válthatja le, és a liberális konzervatívokban megvan hozzá a potenciál. A hatalomváltás csak úgy volna lehetséges, ha a Fideszen belül új irányt választanának, éppen a liberális konzervatívok hatására. Ám ilyenek még nemigen vannak a pártban, és hangjuk és egyre gyengébb a nyilvánosságban.

Die Welt: Orbán nekimegy a bíróságoknak

0

A kormányfő rögtön a választási győzelem után élesen bírálata a Kúriát, amiért az érvénytelennek nyilvánított több ezer szavazatot és ez a Fidesznek egy parlamenti helyébe került.

A jelek szerint az újabb kétharmad birtokában Orbán Viktor nekimegy a bíróságoknak – írja a német lap. Megfigyelők szerint ehhez a startjelzést az adta meg, hogy a kormányfő rögtön a választási győzelem után élesen bírálata a Kúriát, amiért az érvénytelennek nyilvánított több ezer szavazatot és ez a Fidesznek egy parlamenti helyébe került. Majd nem sokkal később bejelentette az igazságszolgáltatás reformját. Az Európai Néppárt nyilvánosan aggályát fejezte ki, hogy a politikus most megpróbálhatja még jobban kiépíteni a hatalmát, miközben már a bíróságok képezik az egyetlen megmaradt ellensúlyt.

Hogy ezt letörje, Orbán nem olyan brutális módszert alkalmaz, mint a lengyelek. Közigazgatási bíróságot tervez, ám az ellenzők attól tartanak, hogy ily módon politikailag fontos ügyeket ki lehet majd vonni az eredeti jogrendszer hatálya alól.

Az egész szisztémában központi szerepet tölt be a miniszterelnök barátjának számító Polt Péter, bár idáig még nem tudták rábizonyítani, hogy kényes korrupciós ügyekben akadályozza a bírósági eljárást. Viszont nagyon is tetten érhető az ütközés Handó Tündével, aki ellen a kinevezési gyakorlat kapcsán ellentámadásba mentek át a bírák. A hatalmi ág függetlenségére felügyelő Bírói Tanács nyíltan kétségbe vonta Szájer József feleségének elfogulatlanságát. Mindazonáltal arról egyelőre nincs szó, hogy a politikai járszalagra vette volna az igazságszolgáltatást, Darák Péter pl. igen határozottan fellép Handóval szemben.

Die Welt: A kirekesztő kereszténység

Egyelőre csak Budapesten és Varsóban lett ez a fajta, irgalmat nem ismerő kereszténység államalkotó, a kormányzati politika része. De a jelek másutt is mind inkább a tekintélyelvűség irányába mutatnak. Olaszországban pl. a Liga vezére közönséges hangon azt tanácsolta a pápának, hogy fogja be a száját, amikor az a menekültek megsegítésére hívott fel.

 

A lap volt kiadója Thomas Schmid A kemény szívű kereszténység újjászületése címmel közölt kommentárt. A szerző szerint ismét olyan kereszténység alakul ki, amely régi idők szellemét idézve a többi vallástól elhatárolódva határozza meg önmagát és nem sokra tartja a felebaráti szeretet. Emellett fatális fejlemény, hogy Magyarországon, Lengyelországban és Oroszországban összefonódik állam és vallás. A magyaroknál és a lengyeleknél a keményszívű, kirekesztő és harcias kereszténység kerekedett felül, amely vitatja a szív üzenetét. Sőt egyfajta állami doktrína rangjára emelkedett. Ebben persze semmi új nincs, inkább reneszánszról beszélhetünk. A papok annak idején ágyúkat szenteltek meg, belenyugvásra és engedelmességre figyelmeztették az egyszerű hívőket. Németországban pedig még Adenauer idején is szembe szálltak a világ liberális értékváltásával.

Jézus tanításában két elem fonódik össze – írja a Die Welt: Az egyik a felebaráti, szeretet, az irgalmasság, a részvét és a hit abban, hogy minden ember egyenlő. Ebben a zsidó-keresztény hagyományban a jó szándék és a jótett a fontos. Az idegenben pedig az embert és nem a mást látja. Ez az irányzat hihetetlenül népszerű lett az elmúlt évtizedekben, ideértve a menekültkérdést is. Másfelől viszont

napjainkban olyan kereszténység jelenik meg és erősödik, amely ismét kardot ragad, mármint szóban.

Teljesen megtagadja, hogy idegeneket fogadjon be, és közben cseppet sem rossz a lelkiismerete. Európából pedig ismét a jól bevált keresztény erődöt csinálna. A lengyeleknél már ott tart, hogy a hitet megfosztaná annak központi üzenetétől, a szeretettől. Azaz lerombolja a krisztusi tanítást, hogy megmentse azt.

Thomas Schmid szerint egyelőre csak Budapesten és Varsóban lett ez a fajta, irgalmat nem ismerő kereszténység államalkotó, a kormányzati politika része. De a jelek másutt is mind inkább a tekintélyelvűség irányába mutatnak. Olaszországban pl. a Liga vezére közönséges hangon azt tanácsolta a pápának, hogy fogja be a száját, amikor az a menekültek megsegítésére hívott fel. De a legjobban Oroszországban látni, hová vezet az, ha autoriter megfontolásokból állami célokra használnak egy keresztényi hagyományt. Államosítják az egyházat és a hitet, ráadásul etnikai-völkisch szellemmel itatják át. Felszámolják az állam és az egyház szétválasztását. Utóbbi az előbbi szolgája lesz, az államvallás szerepét tölti be, miközben az elnök gyakorlatilag felszámolta a demokráciát. Az uralkodó, Putyin, csak hatalomban, barátban és ellenségben képes gondolkodni. Számára az erőszak teljesen jogszerű politikai eszköz.

Az irgalom nélküli kereszténység újdonsült, tekintélyelvű hívei valamennyien a 19. század állam- és hitvilágába igyekeznek visszatérni.

Amikor a háború természetesnek számított az államok között. Amikor gondolni sem lehetett az egyetemes emberi jogokra, hát még olyan nemzetközi szervezetekre, mint az ENSZ, az UNHCR vagy az Európai Bíróság. Az olyan keresztények, akik nem gyakorolják az irgalmat, felmondanak minden próbálkozást, hogy létrejöjjenek a világban a társadalmi szerződés stabil alapjai. Ők cseppet sem nyugatiak, modernek, hanem rettenetesen maradiak.

Die Welt: „Orbán egy pitiáner szellem…”

0

Ez után a választás után Magyarország végleg politikai kómába zuhan, mert már eddig is alig akadt valaki, aki nyilvánosan szembe mert volna szállni Orbánnal. Tragikus, hogy ezzel még valószínűtlenebbé vált egy demokratikus hatalomváltás. Ez nem csak Magyarország számára aggasztó, hanem az Orbán-modell probléma minden európai számára – írja a német konzervatív napilap.

Győzelme hátszelet ad ahhoz, hogy egész Európába exportálja a Führer-demokráciát. Jó tanítványai vannak, például Lengyelországban. Brüsszelben ez déjà-vue érzést kelt: Orbán már megtette mindazt, amiben a lengyelek most igyekeznek követni őt, még ha Varsó jóval ügyetlenebbül is jár el. Kelet-Európa orbanizálódása nyomás alá helyezi majd az EU-t, amely bonyolult döntési és szavazási szabályozásai miatt már most is képtelen mozdulni. Hogyan hozzanak egyhangú döntést, ha Putyinnak legközelebb étvágya támad egy volt szovjetköztársaságra: az öntudatos Magyarország Lengyelországgal és másokkal együtt megvétózza a szankciókat, vagy éppenséggel más európai demokrácia-bűnözők kipellengérezését?

A magyarországi választási eredménnyel megerősödött keleti tömbbel az EU-t az ENSZ sorsa fenyegeti. Ha túl sok állam van együtt, amelyeket nem az értékek közös volta köt össze, akkor az együttműködés végeérhetetlen vitákká züllik. „Tehát el lehet menni odáig, hogy kijelentsük: Orbán azon van, hogy az EU sírásójává legyen. Szegény Magyarország, szegény Európa, egy pitiáner szellem okozza a bukásodat” – írta a jobboldali konzervatív lap.

Orbán apokaliptikus víziói

0

A nemzetközi sajtó helyszíni tudósítók révén számol be a március 15-ei budapesti ünnepi megmozdulásokról. A migránsozást és a Soros elleni támadásokat emelik ki.

A Guardian szerint Orbán Viktor tegnap még rátett a szélsőjobbos retorikára a választás előtt: azt állította, hogy Európát migrációs hullám önti el. Szerinte elvesznek azok az államok, amelyek nem tesznek az invázió ellen. Egyben a parlamenti választást úgy állította be, hogy az létharc lesz Magyarország és a földrész túlélése szempontjából. A 25-perces beszéd végig a bevándorlással foglalkozott, nem tartalmazott politikai programot, vagy bármiféle jövőképet az ország számára, leszámítva azt, hogy tartsák távol az idegeneket…

A miniszterelnök olyan hangon támadta Sorost, amiről a bírálók azt mondják, hogy kódolt antiszemita üzenetet hordoz.

A hatalom úgy festi le a befektetőt, mint aki aljas módon mozgatja a bábokat és a migráció ösztönzésével Európára tör.

A The New York Times és a The Washington Post az Associated Press nyomán Orbán Viktor Nyugat-Európáról festett apokaliptikus vízióit emelte ki összeállításában. Az amerikai lapok felidézték, hogy a magyar miniszterelnök a szüntelen migránsozással már Zeid Ra’ad Al Husszein, az ENSZ emberi jogi főbiztosának haragját is magára vonta: a tisztviselő idegengyűlölőnek, rasszistának és zsarnoknak nevezte a kormányfőt, retorikáját pedig „téveszmésként” jellemezte.

A Die Welt szerint a nemzeti ünnep erőpróba lett a magyar pártok számára a választás közeledtével. Orbán Viktor százezreket vitt ki az utcára, az ellenzék csupán ezreket, a kormány mégis aggódik. A kampány a végén egészen különleges lett. A hatalom sajtója Darth Vaderként ábrázolja Soros Györgyöt, miközben az ellenzéki lapok Semjén Zsolt helikopteres szarvasvadászatát leplezik le. Azután itt van Kósa Lajos, aki nyilvánvalóan beugrott egy csalónőnek.

Hódmezővásárhelyt is idevéve, nem meglepő, hogy a Fidesz soraiban terjed az idegesség.

A válasz a Békemenet volt, amely évek óta nem indult útnak. A részvevőket busszal hozták az egész országból, megspékelve pár ezer lengyel szimpatizánssal. A tömeg politikai sikert jelentett Orbán számára. Mégis, minden felmérés ellenére, van bizonytalanság, mégpedig amiatt, nehogy összeálljon az ellenzék az egyéni jelöltek mögött. Bár a Jobbik e pillanatban nem hajlandó betagozódni. Ezzel együtt bizakodó a hangulat a baloldalon.

A Der Standard arról számolt be, hogy hatalmas tömegrendezvénnyel mutatta meg erejét a magyar miniszterelnök. Azt mondta, hogy hatalmas, minden eddiginél nagyobb harc közeledik, mert idegenek el akarják venni a magyarok földjét. Bizonyos erők azt szeretnék, tette hozzá, hogy a magyarok évtizedek alatt önként idegeneknek engedjék át az országukat. A választási kampány központi témája a félelem a bevándorlóktól, a menekültektől. A magyar kormány alig enged be menedékkérőket, és akik maradhatnak, azok is tovább mennek nyugatra, mivel Magyarországon semmiféle támogatásban nem részesülnek, nem segítik a beilleszkedésüket.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!