Kezdőlap Címkék CSU

Címke: CSU

Nyit e a CDU?

Jó két héttel ezelőtt, a félresiklott türingiai miniszterelnök-választás kapcsán írtam ugyanitt: „A türingiai történet azonban arra kényszeríti a CDU–CSU-t és az FDP-t, hogy tegye fel a kérdést magának: három évtizeddel az NDK és a Német Szocialista Egységpárt megszűnése, a Balpártnak a demokratikus német politikába való szemmel látható beilleszkedése után indokolt-e ugyanúgy kizárnia a politikai együttműködést a Balpárttal, mint az AfD-vel?”

A CDU türingiai tartományi szervezete most megválaszolta a kérdést. Nem elsőre. Amikor a Balpárt tett egy igazán nagyvonalú ajánlatot a CDU-nak: alakuljon néhány hónapra átmeneti tartományi kormány egy korábbi CDU-s miniszterelnök vezetésével, összesen három miniszterrel, majd írják ki az új választást, ezt a CDU még nem fogadta el.

De másodszorra már átlépte a Rubicont.

A három baloldali párt (Balpárt, szociáldemokraták és zöldek) és a CDU újabb tárgyalásán abban állapodtak meg, hogy március elején néhány CDU-s képviselő (nem az egész frakció) megszavazza a balpárti miniszterelnök újraválasztását, majd néhány hónap múlva újra kiírják a tartományi választást. Tehát ugyanaz a tartományi frakció, amely február elején még a szélsőjobboldali AfD-vel összejátszva választott meg a balpárti Ramelowval szemben egy FDP-s politikust miniszterelnöknek, és ezzel magára vonta az egész demokratikus közvélemény haragját (beleértve a CDU vezetéséét és Angela Merkel kancellárét, aki „megbocsáthatatlannak” nevezte az eljárást), most kész hozzájárulni a balpárti miniszterelnök megválasztásához.

Ez igazi fordulat.

Azaz egyelőre csak lenne, mert a CDU több vezető politikusa minősítette megengedhetetlennek immár ezt is, és a tagság egy része is velük ért egyet. Angela Merkel még nem foglalt állást. Nem tudjuk még, mi lesz a végkifejlet. Hadd idézzem a Spiegel kommentárját a helyzetről.

Ki vonhatná most komolyan kétségbe, hogy a Ramelow-féle balpárt és a Höcke-féle AfD között hatalmas különbség van? (Björn Höcke a türingiai AfD vezetője, akit a CDU-ban is fasisztának tekintenek, joggal.)

Ez igazán egyszerű: az előbbiek támogatják az államrendet, az utóbbiak lebontanák azt. Azoknak a pártoknak, amelyek a német demokrácia és a német köztársaság talaján állnak, képesnek kell lenniük az együttműködésre.

“Azokat a pártokat, amelyek megvetik a demokráciát és a köztársaságot, ki kell zárni az együttműködésből.”

Még azt is hozzáteszik:

„Világos, van a Balpártban néhány őrült: az NDK-hoz vonzódnak, a diktátorok barátai, Putyin hívei. Ezek az emberek azonban nem határozzák meg a párt arculatát. Az AfD-ben is akad néhány ember, akit jóakaratúan mérsékeltnek lehet tekinteni. De nem ők határozzák meg azt a pártot. Ez a különbség.

Erre mondanák a Fideszben, hogy kettős mérce. Pedig éppen hogy nem az, a posztkommunista eredetű Balpárt elfogadja a demokratikus államrendet, a szélsőjobboldali AfD megkérdőjelezi azt. Ugyanúgy, ahogy a Magyar Szocialista Párt a demokratikus alkotmányosság talaján áll, az AfD magyarországi megfelelője, a Fidesz pedig köztudottan nem.

Nem lesz német autópályadíj

Az Európai Unió luxemburgi bírósága helyt adott Ausztria kifogásának a német autópályadíj ellen. A Bundestag Merkel vezette parlamenti többsége a bajor CSU kezdeményezésére fogadta el az autópályadíj bevezetését azzal, hogy annak összegét a német autósok számára a gépjárműadó csökkentésével kompenzálják, a külföldiek viszont nem részesülnek kompenzációban.

Azért kellett ezt így csinálni, mert az előző 2013-as választási kampányban, amelyben a CSU előállt az autópályadíj ötletével, a CDU, illetve személy szerint Merkel azt ígérte, hogy egyetlen német autósra sem hárítanak az autópályadíjjal többletterhet. A két ígéret konfliktusát oldották fel azzal, hogy a Bundestag döntésével úgy akarták bevezetni az autópályadíjat, hogy a németek számára kompenzálják. Az Európai Bizottság ezt hosszú tárgyalás után helybenhagyta. Ausztria azonban kifogást emelt, és a bíróság – magyar kifejezéssel – elkaszálta azt.

Mi ebben az érdekes számunkra? Egyetlen dolog. A megegyezés az autópályadíjról a 2013-as koalíciós megállapodásban született meg. Akkor úgy tervezték, hogy 2016. január 1-étől vezetik be. Azután addig húzódtak a tárgyalások Brüsszellel, hogy 2020. január 1-i bevezetés szerepelt a kormány tervében. Most erről kellett lemondaniuk. Tehát:

a németek mindaddig nem vezetik be az intézkedést, amíg nem rendeződik a Brüsszellel folyó egyeztetés.

Ugye tudjuk, hogy az Orbán-kormány a bírák nyugdíjkorhatárának csökkentésétől az étkezési utalványok hazai monopóliumáig minden, az EU normáival ellentétes intézkedését azonnal bevezeti, kész helyzeteket teremt, és utána kezdődik el a vita Brüsszellel, majd a per a luxemburgi bíróságon. A bírákat addigra már nyugdíjazták, már nem jönnek vissza. Az étkezési utalványok esetében Orbán azzal válaszol a bíróság döntésére, hogy megszünteti azok adókedvezményét, így már senkinek sem érdemes azokat forgalmazni. Csak két példa arra – sokat idézhetnék – hogy az Orbán-kormány kész helyzeteket teremt, és lehetetlenné teszi, hogy érdemben érvényesüljenek az EU normái. A kicsiny, gyenge német állam ezt nem engedheti meg magának, és nem teremt végleges helyzetet, amíg meg nem születik Brüsszelben vagy Luxemburgban a végleges döntés. Magyarország viszont erős, szuverén.

Menekültválság 2015

Ezt az írásomat 2015. szeptemberében követtem el, a Bécsi Napló felkérésére. A lap (jogosan) túl hosszúnak találta, ezért a megjelenésre szánt cikket rendesen meg kellett rövidítenem. Most (2019. március) találtam rá az eredeti (tényleg hosszú) írásomra, ami ma is megállja a helyét, aktualitásából alig vesztett. Sőt, remek háttérnek tűnik a mai európai folyamatok jobb megértéséhez.

Menekültválság. Nem. Ez Európa, pontosabban az EU válsága. Most jöttek elő működési rendszerének hiányosságai. A gazdag nyugati és a szegény keleti tagállamok közti különbség, valamint a szervezeti egység hiányai. Az EU nem egy államszövetség, mint például az USA, Kanada, India, Ausztrália, Brazília, vagy Európában az NSZK és Ausztria. A szövetségi államrendszerben központi feladat a honvédelem, a határőrizet, a bűnüldözés, stb. Az országhatár védelméért a központi (szövetségi) kormány felel, nem pedig a határmenti tartomány, vagy tagállam.

Be kell látni, az EU ma is az a gazdasági közösség, amelynek alapját Nyugat-Európa a hidegháború idején tette le a győztes (nyugati) szövetségesek oltalma alatt. Ennek történelmi háttere a múlt század 20-as éveire, a Versailles-i békediktátum utáni időkre vezethető vissza, amikor Köln polgármestere (dr. Adenauer) elképzelte, ha kontinentális Európa két legnagyobb lélekszámú (német és francia) lakossága hasonló gazdasági szinten él, akkor eltűnik az irigység, egymás gyűlölete, és nem lesz többé háború (Nyugat-) Európában.

Az atomtöltetű rakéták árnyékában reményteljes gazdasági fejlődésnek indult Nyugat-Európa. Az EGK (Európai Gazdasági Közösség) szigorú feltételek alapján vette fel tagjait, azok csak bizonyos gazdasági szint elérése után csatlakozhattak. A nemzetközi és politikai helyzet 1989-re gyökeresen megváltozott. A „falak”, a határzárak felszámolása új helyzetet teremtett. Félő volt, hogy a szovjet által (legalább) 40 éve elnyomott, a nyugatinál lényegesen rosszabb körülmények között élők egyszer csak tömegesen elindulnak a jobb élet reményében. Ezért gyorsan kellett cselekedni.

A legjobb megoldásnak a „kétsebességű” Európa tűnt. Ezt kimondatlanul is az euró bevezetése (2002) jelezte. Az 1993-ban (Maastrich-i szerződés) EU-nak átkeresztelt laza politikai szövetség hosszú tárgyalások után 2004-ben (látszólag) keblére ölelte a volt szoc. országokat, miközben a „teljesjogú tagsághoz” bizonyos gazdasági szint elérését tűzte ki.

Weber: ne kapjanak döntési lehetőséget a szélsőjobboldali kretének Európában!

0

Az én jövendő többségem a centrumban van – hangsúlyozta Manfred Weber, aki a Süddeutsche Zeitungnak nyilatkozott. Az Európai Néppárt jelöltje Jean-Claude Juncker helyére elmondta a német lapnak, hogy a fő célja megakadályozni a szélsőjobboldali kreténeket abban, hogy politikailag felelős döntési pozícióba kerüljenek Európában.

Név szerint az Alternative für Deutschland pártot illetve Marine Le Pen asszony szélsőjobboldali tömörülését említette. Nyomatékosan kiemelte, hogy semmiképp sem kíván szövetséget kötni olyan szélsőjobboldali alakulatokkal mint a Liga Olaszországban vagy a PiS Lengyelországban. Ez az a két párt, mellyel Orbán Viktor igen jó kapcsolatot ápol, és melyeket alternatívaként tekint az Európai Néppárthoz képest.

A Fideszt az Európai Néppárt felfüggesztette. Orbán Viktor korábban osztrák típusú koalíciót javasolt az Európai Néppártnak vagyis szövetséget a szélsőjobboldallal. Ezzel szemben Merkel kancellár és utóda a CDU élén, akit a német sajtó AKK-nak rövidít, a berlini koalícióhoz hasonlóan olyan centrumot akar létrehozni Európában, mely megakadályozza a populizmus előretörését a kontinensen. A koalícióban számítanak a szocialistákra éppúgy mint a liberálisokra illetve esetleg a zöldekre is- nyilatkozta AKK Brüsszelben.

Manfred Weber a Fidesz felfüggesztésére utalva bírálta Timmermans szocialista vezetőt, mert sem Romániában sem pedig Máltán nem lépett fel határozottan a korrupt baloldali kormányzás ellen. Romániában Liviu Dragnea pártelnököt számtalan bírálat érte amiatt, hogy megfúrta a korrupció ellenes ügyészség vezetőjét. Az EU-ban most sokan azt szeretnék, ha a román ügyész asszony lenne az unió első főügyésze. Liviu Dragnea azonban kampányt folytat ez ellen! Málta szigetén felrobbantottak egy oknyomozó újságírónőt, aki a baloldali kormányzat korrupció gyanús ügyeit firtatta. A baloldali miniszterelnök mégiscsak a helyén maradt. Nem úgy mint Szlovákiában Robert Fico, aki hasonló helyzetben lemondásra kényszerült.

Manfred Weber bajor, a CSU politikusa. A felfüggesztés alkalmából Orbán Viktor úgy nyilatkozott: továbbra is támogatja jelöltségét az uniós bizottsági elnöki posztra. Az uniós pénzek elosztása szempontjából fontos, hogy ki áll az EU bizottságának az élén, és hogy az illető milyen politikai támogatást élvez. Manfred Weber a szélsőjobboldali kreténekkel szemben a centrumra számít Európában.

Merkel visszavonul?

A német közszolgálati portál, a Deutsche Welle úgy értesült, hogy Angela Merkel felajánlott: nem indul a CDU elnökválasztáson decemberben. Angela Merkel 2000 óta a kereszténydemokrata párt elnöke és mindig azt hangoztatja: egyetlen személynek kell betöltenie a pártelnöki és a kancellári tisztet, ha kormányon vannak.

Angela Merkel döntésének az előzménye az, hogy két tartományi választáson is súlyos vereséget szenvedtek. Előbb Bajorországban, ahol a CDU testvérpártja, a CSU veszítette el hagyományos többségét, majd pedig most a hétvégén Hessen tartományban. A CDU már tavaly ősszel történetének legrosszabb eredményét érte el az országos választásokon. Ezt követően Angela Merkel kancellárnak hosszú hónapokba telt amíg kormányt tudott alakítani Berlinben. A CDU vezérkarában attól tartanak, hogy Angela Merkellel a jövő évi európai választásokon is leszerepelnek majd.

Csakhogy egyelőre a 64 éves kancellárasszonynak nincs igazán alkalmas utóda. Lehet, hogy Angela Merkel csak azért ajánlotta fel a távozását, hogy a CDU vezérkara maradásra bírja. Az egykori NDK-ból érkezett Angela Merkel nagy túlélőnek számít a német politikában, ahol a kompromisszum kötés az egyik legfontosabb tulajdonságnak számít. Ennek pedig utolérhetetlen mestere Angela Merkel, aki két látványos tartományi választási vereség után – a hírek szerint – felajánlotta visszavonulását pártja vezérkarának Berlinben.

A GroKo vége(?)

Németországban GroKo-nak hívják a nagykoalíciót (Große Koalition). Ennek a végét jelentheti ha a most vasárnapi tartományi választáson Hessen-ben, a hatalmon lévő kereszténydemokraták (CDU) nem kapják meg a kormányzáshoz szükséges támogatást. Ez a gondolat már a október 14-i bajor helyhatósági választáskor is felmerült, előrevetítve, hogy Merkel kancellárnak és kormányának valószínűleg új (országos) választást kell tartania. Ez nem a merkeli politika kudarcát jelenti, hanem a politikai paletta átrendeződését. Mindenekelőtt a szociáldemokraták súlyos szavazatvesztését országosan és tartományi szinten egyaránt. Igen, a baloldal, és annak vezető ereje a szociáldemokraták, csúfos vereséget szenvedtek országszerte. Bajorországban például egyszámjegyű (9,7 %) lett a végeredmény, mely (Nyugat-)Németország fennállása óta ilyen alacsony még nem volt! Ez pedig a berlini, központi, szövetségi kormány működését is veszélybe sodorhatja.

Hogy érhető legyen. Németül „Volkspartei”-nek (magyarul, szabadon kb. tömegpártnak) nevezik azokat a stabil és erős pártokat, amelyek a választásokon rendszeresen(!) 30 százalék feletti eredményt érnek el. Két ilyen néppárt (Volkspartei) volt eddig Németországban: a baloldali (SPD = szociáldemokraták) és a jobboldali („uniós pártok” = CDU/CSU). Ez a két formátum uralta a nyugatnémet politikai életet a Szövetségi Köztársaság megalakulása óta. Az első tíz évben (1949-59) az Adenauer vezette „konzervatívok” irányították az országot, és teremtették meg azt a szociális jólétet, ami a „gazdasági csodához” vezetett, és, amelynek értelmi szerzője az ugyancsak jobboldali, szociálisan érzékeny Ludwig Erhard (CDU) közgazdász volt. Ő vezette be, hogy a legmagasabb állami fizetés nem lehet több a legalacsonyabb állami fizetés 10-szerésénél. Mint gazdasági miniszter 1949-63 között ő alapozta meg a szociális piacgazdaságot, mely napjainkban is a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági rendszere.

A szociáldemokratákat fenntartással fogadták a hidegháború idején, különösen az amerikai megszállási hatóság. Történelmi tény, hogy a szociáldemokraták hajlamosak kiegyezni a Lenin-féle kommunistákkal, annak ellenére, hogy a zimmerwaldi konferencia (1915) óta a Lenin, majd Sztálin vezette kommunisták (Komintern) „ősellenségnek” tekintették a marxista alapok követőik. Lásd az eszerek (SZR = szociálforradalmárok) szó szerinti likvidálása (1918 január), majd 1945-től Kelet-Európa szerte a szovjet fegyverek árnyékában egyesített két párt (szociáldemokraták és kommunisták) tagjai közül a szociáldemokraták ellehetetlenítését, részben fizikai megsemmisítését. Ennek ellenére, a (nyugatnémet) szociáldemokraták a „keleti nyitás” (Ostpolitik) hívei lettek, mondván, ha a (szélsőbaloldali) moszkoviták keményvonalasak, akkor (a jobboldali) szociáldemokratáknak kell engedniük, az elnyomott népek helyzetének javítása érdekében.

Ez a politikai elgondolás szimpatikus lett Nyugat-Németországban, és részben a KGST országaiban (ha még van, aki ismeri ezt a rövidítést). Tehát, két „néppárt” (tömegpárt) uralta a nyugatnémet politikát. Harmadikként ott voltak a szabaddemokraták (FDP), akik sohasem érték el a 30 százalékot, viszont időnként a mérleg nyelve szerepét töltötték be. Azaz mindkét nagy párttal (SPD, CDU/CSU) hajlandóak voltak koalícióra lépni a stabil, folyamatos kormányzás érdekében.

A 1968-as diáklázadások megmutatták, hogy a fiatal értelmiség kételkedik a fennálló demokráciában. A hidegháború idején új mozgalom indult a környezetvédelem, a béke, és a női egyenjogúság érdekében, ami 1980-ban szövetségi szinten új párt, a Zöldpárt, megalakulásához vezetett. Ez volt a világ (akkor még) egyetlen olyan pártja, melynek fő célja a környezet védelme lett. Az USA-ban ma sincs ilyen párt, igaz, ott a környezetvédelem (különösen Kaliforniában) a helyi hatóságok, minisztériumok feladata, nem pedig egy politikai tömörülésé. A nyugatnémet Zöldek a 80-es évekre lettek helyi, tartományi és országos szinten parlamenti tényezők, új színt hozva az addigi politikai életbe. A tornacipős (környezetvédelmi) miniszter, Joschka Fischer, a parlamentbe pulloverben megjelenő képviselők, a tanácskozás alatt horgoló, kötő képviselő asszonyok, akik az otthonosság kedvéért cserepes virágot is hoztak magukkal. Mind-mind egy új kor jellegzetes figurái. Politikailag a szociáldemokratákhoz álltak közelebb, atomellenesek voltak. Érdekes, a Zöldek az NDK-át nem bírálták, szinte nem is akartak róla tudomást venni. A (berlini) Fal lebontása után jelent meg az NDK kommunista utódpártja (a Baloldal = die Linke) a politikai színtéren, majd napjainkra az ugyancsak volt NDK területén népszerű szélsőjobboldali formáció, a migráns-ellenes Alternatíva Németországért (AfD).

A tavalyi országos választáson sok szavazatot vesztett a két „történelmi” néppárt, és szétaprózódva, de megerősödtek az önálló kormányalakításra alkalmatlan pártok. No, meg amelyekkel a parlamentáris pártok eleve nem voltak hajlandók koalícióra lépni (die Linke, AfD). A kormányalakításra felhatalmazást kapott addigi kancellár asszony, Angela Merkel, úgy látta, hogy az addigi jól működött nagykoalíció mentheti meg az országot egy újabb általános választástól, ami milliókba kerülne, és megnehezítené a gazdasági életet. Hiszen, amíg nincs elfogadott költségvetés, addig a vállalkozások nem tudnak tervezni, nem tudják, mekkorák lesznek az egyes adóterhek, és az esetleges adókedvezmények. Merkel úgy látta, hogy ismét a nagykoalíció lehetne a legelfogadhatóbb megoldás. Fél év kellett, hogy fedél alá hozza a két néppárt (SPD, CDU/CSU) közös kormányzását, a nagykoalíciót. Ez a hagyományos felállás, azonban lassan korrodál, egyre kevesebb szavazati bázisa van mindkét oldalnak. Berlinnek a vészjelzést a bajor választás adta. Ahol, az addig 50 % feletti eredményt produkáló jobboldal (CSU) mindössze 37 százalékot ért el. Önámító sovány vigasz, hogy továbbra is a CSU a jobboldal legerősebb pártja Bajorországban, hiszen egyedüli kormányzásra képtelen! Ugyanakkor a berlini, szövetségi koalíciós partner, az SPD, még a 10 százalékot sem érte el – (bajor) tartományi szinten. Merkel, és a központi (szövetségi) kormány, Berlin, utolsó reménye Hessen, ahol most vasárnap tartanak helyhatósági választást, és ahol az előrejelzések szerint a CDU 28%, az SPD és Zöldek 20-20 %, az AfD 12%, a die Linke és az FDP (szabaddemokraták) 8-8 százalék várományosa. Tehát, a hagyományos „néppárti” 30 százalékot egyik párt sem éri el. Ezt Berlinben is látják, és már az új országos választások kiírását latolgatják, ahol kérdéses Merkel indulása.

A számok és a tények fényében a szociáldemokraták (SPD) borzasztó gyenge szereplése minden bajok okozója. Ugyanakkor a bajor példa mutatja, hogy feltörekvőben vannak a Zöldek, akik újabban (két héttel ezelőtt Münchenben) a polgári, keresztény és liberális értékek követőinek tüntetik fel magukat. Mintha a Zöldek felismerték volna a globális változást, a „jobbratolódást”, és ezért a természetszeretetet, a környezetvédelmet (alternatív energiaforrások), valamint az elesettek, rászorulók megsegítését valódi alternatívának tekintik a baloldaltól elforduló tömegek számára.

Stephen Elekes

A náciknak nincs helyük Németországban! – tüntetés Berlinben

0

A szervezők 40 ezer tüntetőre számítottak, de több mint 250 ezren vonultak fel Berlinben tiltakozva a fajgyűlölet ellen. Unteilbar – megoszthatatlan- ez volt a mozgalom jelszava, mely mindenfajta diszkrimináció ellen tiltakozni kíván. Németországban, ahol a faji megkülönböztetés különösen drámai következményekkel járt, a neonáci szervezetek megerősödtek a migráns válság következtében. A parlamentben az első számú ellenzéki erővé vált az Alternative für Deutschland párt, melynek aktivistái és szimpatizánsai között sok neonáci is van.

Ellenük akartak tiltakozni Berlinben és egyben hatást gyakorolni Bajorországra, ahol választásokat tartanak. Előretörőben van ott is az Alternative für Deutschland. Az eddig hatalmon levő CSU meggyengült, és ez hatással lehet a kormány koalícióra is Berlinben. A CSU adja a belügyminisztert jelenleg a német kormányban, ahol a migráns politikát illeti állandó viták vannak: míg a CSU a szigorítás híve, a szociáldemokraták azt szeretnék, hogyha szabályos keretek között tovább folytatódna a migránsok érkezése Afrikából és a Közel Keletről Németországba.

Áldozati bárány kerestetik

0
A legrosszabb időben tartják a bajor tartományi választást. Nem annyira Bajorország, mint Németország és a nagyvilág számára. Történelmi tény, örök igazság: mindig a gazdaság van a (szabad) választások középpontjában. Az határozza meg az emberek, a választók hangulatát. Ha „jól megy a hasuk, pardon a dolguk”, akkor szinte tét nélküli egy helyi választás. Magyarán nem a politika, az ideológia a mérvadó. Most viszont világjelenség: a gyenge konjunktúra, a félelem egy kereskedelmi háborútól, az emelkedő kamatlábak, azaz nagyon rossz a nemzetközi tőzsdei hangulat. A befektetők részvényeik eladásába kezdtek.
Persze az egész gazdasági „földrengésnek” az epicentruma az Egyesült Államok, ahol a novemberi időközi (kongresszusi) választásra figyel a világ: vajon Trump elnök történelmi adóreformja meghozza-e a várt eredményt, a győzelmet.
Ennek németországi változata pl. a „szolidaritási adó” (köznyelvben „Soli”) megtartása vagy megszüntetése. Ezt a plusz adót az NDK felzárkóztatására találták ki, ill. vezették be, úgymond a „német egység finanszírozására”. 1998 óta, tehát 20 éve szedik be, vonják le, nem csak a lakosságtól, hanem a cégektől is, ami évente 20 milliárd eurót jelent. Ennek megszüntetése jelentős könnyedséget hozna a német cégeknek, amit vállalkozói adóreformnak neveznek.
A másik probléma a környezetvédelem, a klímaváltozás. A VW főnöke nemrég egy megbeszélésen kijelentette: „Az áram előállítása barnaszénből nem egyeztethető össze az E(elektromos)-autógyártással”.
A vasárnapi bajor tartományi választás az előrejelzések szerint katasztrofális lesz a több évtizede abszolút többséget (50 %) élvező CSU (keresztényszociális unió) számára. Már arról találgatnak, hogy mi lesz a parlamenti többség elvesztésére a magyarázat: a kormányfő (Söder) vagy a pártelnök (Seehofer) számlájára írják majd. A legutóbbi felmérések szerint 35 százalékra számíthat a CSU. A nagy kérdés: milyen lesz a koalíció? Kikkel fognak összeállni? Az ősellenség a „vörösök” (SPD = szociáldemokraták), akik a múltban is csak a két egyetemi városban (München és Nürnberg) tudták a helyi kormányzást megszerezni. No, meg a munkáskerületekben pl. BMW gyár. A szóba jöhető koalíciós partnerek: FDP, Zöldek. Az FDP már jelezte a hajlandóságot. A két szélsőség (Baloldal = die Linke és az Alternatíva Németországért = AfD) eleve kizárva. A kérdés: vajon a szóba jöhető parlamentáris pártok együttesen kapnak-e a kormányzáshoz elegendő százalékot? Valószínűleg, igen. A bajorok nem rasszisták, és büszkék országuk (tartományuk) teljesítményére: a leggazdagabb, a legnagyobb befizető a közös (Bund) kasszába, közbiztonságilag a legjobban szervezett szövetségi állam.
Érdekesség: a CSU választási kampányának záró rendezvényéről hiányzott a testvérpárt (CDU) vezetője, és egyben Németország kancellárja, Angela Merkel, akit a legutóbbi (2013) tartományi választáson meghívott vendégként ünnepeltek a bajor fővárosban. A tegnapi összejövetel sztárja a szomszédos Ausztria kancellárja volt. Sebastian Kurz megjelenésekor szinte tombolt a lelkes hallgatóság, aki úgyis beszélt, mintha Európa (EU) választás lenne vasárnap. Többször emlegette a bajor Manfred Weber-t (CSU), aki jelenleg az EU Néppárti frakció elnöke, és az EU kormányfője (a Bizottság elnöke) akar lenni. Megfigyelők szerint Kurz azért (is) „lopta el a show”-t, mert sem Söder miniszterelnököt, sem a pártvezér és egyben német (szövetségi) belügyminiszter Seehofer-t nem tartják olyan meghatározó személyiségnek, mint Kurz-ot.
És itt visszakanyarodtunk az előrejelzésekhez. Miszerint a CSU 33-35 százalék közti eredményre számíthat. Ez pedig legrosszabb esetben 15 %-kal kevesebb, mint az öt évvel ezelőtti választási eredménye volt, ami a bajor keresztényszocilás uniónak történelmi katasztrófát jelent.
Stephen Elekes

Szakképzetteknek könnyebb lesz bejutni Németországba

0

Berlinben a kormánykoalíció pártjai megállapodtak az új bevándorlási törvény egyik legfontosabb részletében, vagyis, az Európai Unión kívülről érkezők ügyeinek megítélésében.

 

A 2015-ös migráns invázió felkorbácsolta a szenvedélyeket ebben az ügyben. A legutóbbi kimutatás szerint 230 ezer olyan menedékkérő van Németországban, akinek a kérvényét elutasították, de nem akar hazamenni. Közülük 174 ezret mentesítettek a deportálás alól – különböző jogcímeken – közli a Deutsche Welle közszolgálati portál. Most azok, akik ebbe a kategóriába tartoznak, fellélegezhetnek, mert a tervezett új törvény kedvező változásokat hoz a számukra. Könnyebben hozzájuthatnak az áhított kék kártyához, mint eddig vagyis,

megkönnyítik számukra a legális munkavállalást Németországban.

Ennek oka, hogy nagy a szakmunkáshiány. Legalábbis, erről panaszkodott a Deutsche Welle közszolgálati portálnak a Munkaadók Szövetségének a főnöke. Nemcsak arról van szó, hogy rossz a helyzet, hanem arról is, hogy a jövőben még súlyosabb lehet a hiány néhány fontos ágazatban. Eddig az unión kívüli munkavállalók csak akkor reménykedhettek legális munkában, ha megkapták a hivatalos igazolást arról, hogy német vagy uniós polgár nem vállalja a munkát. Ez a kritérium a jövőben fokozatosan megszűnik – erről állapodott meg a kormánykoalíció Berlinben.

A bevándorlási törvény alapelve viszont változatlan: továbbra sem keverik össze a menekült kérdést a munkaerőpiac helyzetével.

Pedig a szociáldemokraták ezt szerették volna elérni: egységes kezelését a bevándorlásnak! Politikailag ez igen kényes téma Németországban, ahol a kormánykoalíció pártjainak a népszerűsége folyamatosan csökken a migráns politika miatt. Ráadásul az egyik kormánypárt, a CSU sorsdöntő tartományi választás elé néz Bajorországban októberben.

A gazdasági érdekek és a politikai érzelmek sok helyen ellentétesek: miközben a gyárak küzdenek a szakképzett munkaerő hiányával, sokan nem szívesen látnak más civilizációkból érkezett munkavállalókat Németországban. Természetesen a berlini egyeztetés során is felmerült, hogy a beáramló munkaerő szakképzettsége és nyelvtudása gyakran igen kétséges. Ezért az új bevándorlási törvény nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a jövőben az új bevándorlók szakmai és nyelvi képzésére több pénz jusson, hogy mielőbb be tudjanak illeszkedni a német társadalomba.

Erősödnek a populisták Németországban

0

Minden harmadik német kész arra, hogy szélsőjobboldali vagy szélsőbaloldali populista pártra szavazzon – derül ki a Bertelsmann alapítvány és a Berlini Társadalomtudományi Központ most közzétett tanulmánya. A Populista Barométer a centrum gyengülését jelzi.

Már a tavaly őszi választások is a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták minden korábbinál gyengébb eredményeit mutatták, most ez még tovább csökkent négy százalékkal.

Mindössze a németek egyharmada kíván a centrum pártokra szavazni.

Ráadásul a centrum szavazóinak 13%-a nem zárja ki azt sem, hogy a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland pártra szavaz. A populisták a trójai faló szerepét játsszák a centrumban. Népszerű jelszavaikkal olyan rétegeket is elérnek, amelyek eddig centristának tartották magukat.

Teszt lesz az októberi választás Bajorországban, ahol a CSU valószínűleg elveszíti többségét. Előretörnek viszont a zöldek, akik 17%-ra számíthatnak, és a közszolgálati Deutsche Welle szerint koalíciót alkothatnak a CSU-val, hogy megakadályozzák az AfD bekerülését a hatalomba.

Ahogy a kereszténydemokraták és a keresztényszociálisok szavazókat veszítenek jobbra, úgy a szociáldemokraták balról néznek szembe fenyegetéssel.

Előretör a Linke, az egykori kommunista párt utóda és a zöldek, akik nem voltak hajlandóak koalícióra lépni Angela Merkellel.

Mit tehet a centrum, hogy ne folytatódjon szavazó táborának a lemorzsolódása? Mindenekelőtt szociális intézkedéseket hozhat – javasolja a Bertelsmann alapítvány és a Berlini Társadalomtudományi Központ tanulmánya. Sok szavazó hiányolja a szociális lakásokat. Felróják a kormánynak ezeknek a hiányát illetve azt, hogy miért a migránsok kapják meg részben ezeket. Az adórendszer változtatását is javasolja a tanulmány, mondván: túlságosan is megnőttek a társadalmi különbségek az elmúlt években Németországban. Ezt kifogásolják a bérből és fizetésből élők, akik eddig jórészt a centrumra szavaztak, de most a szélsőségek felé tájékozódnak.

Mi lesz Európával?

A populizmus a legtöbb uniós államban Európa-ellenes. Jól látszott ez a Brexit-népszavazáson Nagy Britanniában, vagy a legutóbbi választásokon Olaszországban vagy Magyarországon.

Németországban ezzel ellentétben a többség továbbra is kitart Európa mellett. Németország európai vezető szerepét helyesnek tartják.

Vannak szuverenista követelések, de ezek nem annyira Brüsszel, hanem inkább Washington vagy Peking ellen irányulnak. Az Európai Uniótól a németek az európai érdekek határozottabb képviseletét várják el. Fel van adva tehát a lecke Angela Merkel kancellárnak, akinek centrista kormánya mind kisebb szavazói támogatásra számíthat. A populisták nagy előnye, hogy bírálhatnak anélkül, hogy különösebben kézzelfogható alternatívákat megfogalmaznának. A jövő évi Európa parlamenti választások ebből a szempontból különösen kritikus lehet, mert könnyen összejöhet egy olyan parlament, amely döntésképtelennek bizonyul az Európai Unió számára döntő fontosságú kérdésekben.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK