Kezdőlap Címkék CSU

Címke: CSU

Orbán kontra Németország

“A magyar társadalom sokkal pluralistább, szabadabb és békésebb mint a német társadalom” – nyilatkozta a magyar miniszterelnök a Budapester Zeitung című lapnak.

„Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik.”

Orbán Viktor szerint “a következő 10-20 évben egyre több nyugat-európai polgár költözik majd Magyarországra, mert ez egy biztonságos, keresztény és a hagyományokra büszke ország.”

Ez az Orbán által megjósolt európai skanzen talán vonzó lehet a nyugat-európai kisnyugdíjasoknak, akiknek a nyugdíja sokkal többet ér Magyarországon mint otthon. Bár hogyha figyelembe veszik a magyar egészségügy állapotát, akkor lelkesedésük némiképp lelohadhat. Jelenleg magyarok százezrei élnek és dolgoznak vagy tanulnak Németországban, ahol az életszínvonal lényegesen magasabb mint Magyarországon. Erről az apróságról a magyar miniszterelnök megfeledkezett. Számára ugyanis csak a pénz és a politika fontos. Mi következik ebből? Ahhoz, hogy a hatalmát megtarthassa szüksége van Németország támogatására és az uniós milliárdokra.

“Beáldoztuk az AfD-hez fűződő kapcsolatot”

Orbán ideológia elvbarátja ideológiai szempontból az Alternative für Deutschland szélsőjobboldali mozgalom lenne, amely tele van neonácikkal. Csakhogy Németországban nem paktálnak a pártok a neonácikkal. Ezért az Alternative für Deutschland karanténban van.

Orbán erről így vallott:” kénytelenek vagyunk feláldozni az AfD-hez fűződő kapcsolatokat a lehető legjobb kormányzati kapcsolatok oltárán.”

A magyar miniszterelnök a napokban találkozott Olaf Scholz kancellárral. A szociáldemokrata politikus feltehetően fel is hívta erre a magyar miniszterelnök figyelmét. Orbán pedig kérni ment Olaf Scholz kancellárhoz: járuljon hozzá az uniós milliárdok kiutalásához. A választ nem ismerjük. Az viszont érdekes, hogy utána Orbán így nyilatkozott a német szociáldemokratákról:

“az SPD a legmagyarellenesebb párt Európában.”

A német kormányt pedig, melyet három párt alkot: szociáldemokraták, zöldek és liberálisok, “egy világ választja el a magyar kormánytól.” Ezért azután nem csoda, ha

“komoly erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy áthidalhassuk a két ország között egyre több területen meglévő különbségeket.”

Mi a helyzet a CDU-val, amely Angela Merkel idejében még védelmezte Orbánt az pluralistábbban?

“Magyar szempontból a CDU ma már baloldali párt” – nyilatkozta Orbán Viktor, aki szerint a CSU-ra sem számíthat immár. Pedig a bajor keresztényszociális mozgalom vezetősége még nem is oly rég meghívta a magyar miniszterelnököt, hogy megtárgyalják a migráns ügyeket. Ma már rájuk sem számíthat Orbán, aki szerint ennek oka az, hogy “Németország multikulturális társadalom lett.”

Ukrajna – a mindenkivel háborúzó Orbán békegalamb lett

“A háborúkat gyenge államférfiak is kiválthatják, de erősek kellenek a békefolyamat kezdeményezéséhez és a háborúk lezárásához” – mondta a miniszterelnök Ukrajnáról.

Az orosz agresszió bírálatával nem fárasztotta magát viszont utalt a gyenge államférfiakra, akiket be lehet helyettesíteni Zelenszkijre és Bidenre.

Orbán minden valószínűség szerint arra számít, hogy az USA-ban a republikánusok győznek a novemberi választáson. Ők hajlanak arra, hogy tárgyalásokat sürgessenek Putyinnal. Szakértőjük, a 99 éves Kissinger régóta javasol amerikai-orosz tárgyalásokat Ukrajna feje fölött.

“Nem ukrán-orosz tárgyalásokkal ér véget a háború, ehhez amerikai-orosz alkura van szükség, de ez csak akkor jöhet létre, ha mindkét félnek egyértelműen érdeke a béke.”

Az unió szerepe

Orbán állást foglalt amellett, hogy az Európai Uniónak fokoznia kell katonai szerepvállalását.

“Az USA helyét is betölthetné ott, ahonnan az amerikaiak kivonulnak.”

Ukrajnában?

Mikor kaphatja meg Magyarország az uniós eurómilliárdokat? “Magyarországot nem lehet pénzügyileg sarokba szorítani “ – nyilatkozta a magyar miniszterelnök. Aki pontosan tudja: Magyarország már ott van a sarokban!

Orbán Viktor arra számít, hogy “az év végéig aláírhatjuk a szerződéseket az Európai Unióval, de azt nem tudom megmondani, hogy a pénz valóban érkezik-e majd. Feltételezem, hogy az év végéig felszabadítják a nekünk járó pénzt” – mondta a magyar miniszterelnök a Budapester Zeitungnak.

Szijjártó kontra UEFA

Az Európai Labdarúgó Szövetség elítélte a magyar szurkolók viselkedését az EB mérkőzések alkalmából, és ezért a következő három válogatott meccset zárt kapuk mögött kell lejátszani. Az UEFA szerint a szurkolók diszkriminatív magatartást tanúsítottak értsd faji és nemi identitásukban sértegettek ember csoportokat Budapesten illetve Münchenben.

Az UEFA nem engedélyezte a szivárványos díszítését a müncheni stadionnak. Emiatt Németországban akkor heves bírálat érte, Magyarországon viszont megdicsérték az UEFA-t. Most viszont Szijjártó Péter kifakadt:

„Szánalmas és gyáva testület, szégyelljék magukat!”

Ezt írta a Facebookon a magyar külügyminiszter, aki nem épp diplomatikus stílusáról ismert. Szijjártó Péter felidézte, hogy Magyarországon 1990 előtt „munkásőr feljelentők” üldögéltek a stadionokban. Ehhez hasonlította az UEFA döntését. Szijjártó szerint „mi magyarok újra megmutattuk Európának és a világnak, hogy milyen is az, amikor igazi futball hangulat van egy futballmeccsen!”

Orbán Viktor miniszterelnök nem ment el a müncheni stadionba noha ott a magyar válogatott számára létfontosságú mérkőzés zajlott. A mérkőzés után a német rendőrség előállított néhány magyar szurkolót, akik a szivárványos mozgalmak tagjait sértegették.

Orbán a melegeket is érintő pedofil törvény miatt még korábbi bajor barátaival is élesen szembekerült. Seehofer, a bajor CSU egykori vezetője, aki jelenleg Németország belügyminisztere, immár Orbán Viktor megbüntetését követelte az Európai Uniótól! Csatlakozott azokhoz, akik azt várják Brüsszeltől, hogy ne adjon pénzt a magyar kormánynak, amelyik ily nyíltan szembemegy az európai tolerancia értékrendjével.

Bajor miniszterelnök: ki a Fidesz-szel az Európai Néppártból is!

Marcus Söder, aki a CSU elnöke is, és szeretne Németország kancellárja lenni a korábbinál sokkal egyértelműbben fogalmazott a magyar kormánypárttal kapcsolatban a Süddeutsche Zeitungnak. A bajor miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az Európai Néppárt nem jobboldali hanem centrum párt. A Fidesz azzal, hogy kilépett az Európai Néppárt parlamenti frakciójából nyilvánvalóvá tette, hogy másképp képzeli el a politikai jövőjét.

„Jó , hogy végre nem tartozunk egy frakcióhoz „- üzente Szijjártó Péter külügyminiszter Manfred Webernek. Az Európai Néppárt frakcióvezetője ugyancsak a CSU politikusa, és korábban Spitzenkandidat volt vagyis meg akarta szerezni a brüsszeli bizottság vezetői posztját. Ezt Orbán Viktor akadályozta meg mondván, hogy gyenge jelöltről van szó. A magyar miniszterelnök azt rótta fel Manfred Webernek, hogy együttműködik a baloldali, a liberális és a zöld frakciókkal az Európai parlamentben.

Korábban Orbán a CSU kedvence volt

A bajor keresztényszociális párt meghívta konferenciájára a magyar miniszterelnököt, akinek migráció ellenes nézetei népszerűek voltak Münchenben.

Orbán Viktor akkoriban nyitást javasolt az Alternative für Deutschland szélsőjobboldali párt irányában.

Ezt az álláspontot Merkel kancellár határozott állásfoglalását követően a CSU is elutasította.

Amikor Orbán Viktor vétóval fenyegette meg az uniós válságkezelő csomagot, akkor a CSU politikailag elhatárolta magát, mert Merkel kancellár meggyőzte őket: a válságkezelő csomag gyors elfogadása nélkül Olaszország csődbe mehet, és bedőlhet az eurozóna.

Marcus Söder szeretne a kancellár asszony utóda lenni.

Ehhez pedig szövetségeseket kell találnia. Például azokat a zöldeket, akik Orbán Viktor leghevesebb bírálói közé tartoznak a Bundestagban és az Európai parlamentben.

A Biden hatás

A müncheni biztonságpolitikai konferencián az amerikai elnök arra figyelmeztette Merkel kancellárt és más európai vezetőket, hogy Orbán Viktor politikája veszélyes vírus, amely megfertőzheti az egész Európai Uniót.

A magyar miniszterelnök nemrégiben együttműködést javasolt Giorgia Meloninak, a szélsőjobboldali Olasz Testvérek vezérének, aki egyben a Konzervtívok és Reformerek európai mozgalmának elnökasszonya is. Ez az egyetlen olyan jelentős olasz párt, amely nem állt be Mario Draghi nemzeti egységkormánya mögé. Mario Draghi, az Európai Központi Bank korábbi elnöke világossá tette Orbán korábbi szövetségese, Matteo Salvini előtt, hogy el kell utasítani a „magányos szuverenitást”!

Csakis akkor vehet részt az uniós válságkezelő alap több mint 200 milliárd eurós olasz kvótájának elosztásában, ha elfogadja az uniós játékszabályokat. Matteo Salvini elfogadta ezt, Orbán Viktor egyelőre nem.

Marcus Söder bajor miniszterelnök kemény bírálata után valószínűleg neki is át kell gondolnia, hogy Trump bukása után hova vezet a Brüsszel ellenes politikai vonal, mert ehhez többé nemigen talál szövetségeseket mértékadó körökben Európában.

Az uniós pénzek lenyúlását már jövőre büntetni lehet

Az Európai parlament költségvetést ellenőrző  bizottságának elnök asszonya kijelentette, hogy az uniós pénzek lenyúlását már jövőre büntetni lehet.

Monika Holmeier a bajor CSU képviselője vagyis ugyanabban a párt családban üldögél mint a Fidesz. A CSU-val korábban igen szoros volt Orbán Viktor magyar miniszterelnök kapcsolata. Gyakran hívták meg őt Münchenbe, mert a migránsokkal kapcsolatos nézetei népszerűek voltak a CSU-ban. Csakhogy most a pénzről van szó! Ebben pedig a bajorok éppúgy nem ismernek tréfát mint a többi „fukar tagállam”, amely tudni szeretné, hogy mire is költik az uniós költségvetés illetve a 750 milliárd eurós válságkezelő alap pénzét?!

Most Monika Holmeier úgy nyilatkozott a brüsszeli Politico-nak, hogy az Európai parlament eredetileg megszavazott szövege érvényes maradt míg

a hozzáfűzött kiegészítő nyilatkozat jogilag nem kötelező érvényű! Pedig erre volt oly büszke a magyar miniszterelnök.

Fölösleges a kiegészítő nyilatkozat

A négy nagy pártcsalád közös törvény tervezete azt célozza, hogy emlékeztesse az állam és kormányfőket: a parlament hozza a törvényeket. A jogállamiságról szóló megszavazott törvény kristály tiszta, ahhoz semmiféle kiegészítés nem szükséges – ez a véleménye a négy nagy pártcsaládnak: néppárt, liberálisok, szocialisták és a zöldek.

Vera Jourova, a brüsszeli bizottság alelnöke úgy nyilatkozott, hogy az uniós pénzek vizsgálatát „nem aktivista módon” kezelik majd vagyis betartják a szabályos ügymenetet: mindent szigorúan ellenőriznek. Vera Jourova a londoni Financial Timesnak elmondta: „ha sok pénzt osztunk ki, akkor növelni kell a garanciákat arra, hogy mindezt jól költik el! Ha nem így teszünk, akkor az európai adófizetőket kiábrándítjuk.

Az adófizetők azt mondják, hogy mi adjuk a pénzt, de nektek kell gondoskodni arról, hogy azt a rossz rendszerek nehogy rossz célokra költsék!”

Nyit e a CDU?

Jó két héttel ezelőtt, a félresiklott türingiai miniszterelnök-választás kapcsán írtam ugyanitt: „A türingiai történet azonban arra kényszeríti a CDU–CSU-t és az FDP-t, hogy tegye fel a kérdést magának: három évtizeddel az NDK és a Német Szocialista Egységpárt megszűnése, a Balpártnak a demokratikus német politikába való szemmel látható beilleszkedése után indokolt-e ugyanúgy kizárnia a politikai együttműködést a Balpárttal, mint az AfD-vel?”

A CDU türingiai tartományi szervezete most megválaszolta a kérdést. Nem elsőre. Amikor a Balpárt tett egy igazán nagyvonalú ajánlatot a CDU-nak: alakuljon néhány hónapra átmeneti tartományi kormány egy korábbi CDU-s miniszterelnök vezetésével, összesen három miniszterrel, majd írják ki az új választást, ezt a CDU még nem fogadta el.

De másodszorra már átlépte a Rubicont.

A három baloldali párt (Balpárt, szociáldemokraták és zöldek) és a CDU újabb tárgyalásán abban állapodtak meg, hogy március elején néhány CDU-s képviselő (nem az egész frakció) megszavazza a balpárti miniszterelnök újraválasztását, majd néhány hónap múlva újra kiírják a tartományi választást. Tehát ugyanaz a tartományi frakció, amely február elején még a szélsőjobboldali AfD-vel összejátszva választott meg a balpárti Ramelowval szemben egy FDP-s politikust miniszterelnöknek, és ezzel magára vonta az egész demokratikus közvélemény haragját (beleértve a CDU vezetéséét és Angela Merkel kancellárét, aki „megbocsáthatatlannak” nevezte az eljárást), most kész hozzájárulni a balpárti miniszterelnök megválasztásához.

Ez igazi fordulat.

Azaz egyelőre csak lenne, mert a CDU több vezető politikusa minősítette megengedhetetlennek immár ezt is, és a tagság egy része is velük ért egyet. Angela Merkel még nem foglalt állást. Nem tudjuk még, mi lesz a végkifejlet. Hadd idézzem a Spiegel kommentárját a helyzetről.

Ki vonhatná most komolyan kétségbe, hogy a Ramelow-féle balpárt és a Höcke-féle AfD között hatalmas különbség van? (Björn Höcke a türingiai AfD vezetője, akit a CDU-ban is fasisztának tekintenek, joggal.)

Ez igazán egyszerű: az előbbiek támogatják az államrendet, az utóbbiak lebontanák azt. Azoknak a pártoknak, amelyek a német demokrácia és a német köztársaság talaján állnak, képesnek kell lenniük az együttműködésre.

„Azokat a pártokat, amelyek megvetik a demokráciát és a köztársaságot, ki kell zárni az együttműködésből.”

Még azt is hozzáteszik:

„Világos, van a Balpártban néhány őrült: az NDK-hoz vonzódnak, a diktátorok barátai, Putyin hívei. Ezek az emberek azonban nem határozzák meg a párt arculatát. Az AfD-ben is akad néhány ember, akit jóakaratúan mérsékeltnek lehet tekinteni. De nem ők határozzák meg azt a pártot. Ez a különbség.

Erre mondanák a Fideszben, hogy kettős mérce. Pedig éppen hogy nem az, a posztkommunista eredetű Balpárt elfogadja a demokratikus államrendet, a szélsőjobboldali AfD megkérdőjelezi azt. Ugyanúgy, ahogy a Magyar Szocialista Párt a demokratikus alkotmányosság talaján áll, az AfD magyarországi megfelelője, a Fidesz pedig köztudottan nem.

Nem lesz német autópályadíj

Az Európai Unió luxemburgi bírósága helyt adott Ausztria kifogásának a német autópályadíj ellen. A Bundestag Merkel vezette parlamenti többsége a bajor CSU kezdeményezésére fogadta el az autópályadíj bevezetését azzal, hogy annak összegét a német autósok számára a gépjárműadó csökkentésével kompenzálják, a külföldiek viszont nem részesülnek kompenzációban.

Azért kellett ezt így csinálni, mert az előző 2013-as választási kampányban, amelyben a CSU előállt az autópályadíj ötletével, a CDU, illetve személy szerint Merkel azt ígérte, hogy egyetlen német autósra sem hárítanak az autópályadíjjal többletterhet. A két ígéret konfliktusát oldották fel azzal, hogy a Bundestag döntésével úgy akarták bevezetni az autópályadíjat, hogy a németek számára kompenzálják. Az Európai Bizottság ezt hosszú tárgyalás után helybenhagyta. Ausztria azonban kifogást emelt, és a bíróság – magyar kifejezéssel – elkaszálta azt.

Mi ebben az érdekes számunkra? Egyetlen dolog. A megegyezés az autópályadíjról a 2013-as koalíciós megállapodásban született meg. Akkor úgy tervezték, hogy 2016. január 1-étől vezetik be. Azután addig húzódtak a tárgyalások Brüsszellel, hogy 2020. január 1-i bevezetés szerepelt a kormány tervében. Most erről kellett lemondaniuk. Tehát:

a németek mindaddig nem vezetik be az intézkedést, amíg nem rendeződik a Brüsszellel folyó egyeztetés.

Ugye tudjuk, hogy az Orbán-kormány a bírák nyugdíjkorhatárának csökkentésétől az étkezési utalványok hazai monopóliumáig minden, az EU normáival ellentétes intézkedését azonnal bevezeti, kész helyzeteket teremt, és utána kezdődik el a vita Brüsszellel, majd a per a luxemburgi bíróságon. A bírákat addigra már nyugdíjazták, már nem jönnek vissza. Az étkezési utalványok esetében Orbán azzal válaszol a bíróság döntésére, hogy megszünteti azok adókedvezményét, így már senkinek sem érdemes azokat forgalmazni. Csak két példa arra – sokat idézhetnék – hogy az Orbán-kormány kész helyzeteket teremt, és lehetetlenné teszi, hogy érdemben érvényesüljenek az EU normái. A kicsiny, gyenge német állam ezt nem engedheti meg magának, és nem teremt végleges helyzetet, amíg meg nem születik Brüsszelben vagy Luxemburgban a végleges döntés. Magyarország viszont erős, szuverén.

Menekültválság 2015

Ezt az írásomat 2015. szeptemberében követtem el, a Bécsi Napló felkérésére. A lap (jogosan) túl hosszúnak találta, ezért a megjelenésre szánt cikket rendesen meg kellett rövidítenem. Most (2019. március) találtam rá az eredeti (tényleg hosszú) írásomra, ami ma is megállja a helyét, aktualitásából alig vesztett. Sőt, remek háttérnek tűnik a mai európai folyamatok jobb megértéséhez.

Menekültválság. Nem. Ez Európa, pontosabban az EU válsága. Most jöttek elő működési rendszerének hiányosságai. A gazdag nyugati és a szegény keleti tagállamok közti különbség, valamint a szervezeti egység hiányai. Az EU nem egy államszövetség, mint például az USA, Kanada, India, Ausztrália, Brazília, vagy Európában az NSZK és Ausztria. A szövetségi államrendszerben központi feladat a honvédelem, a határőrizet, a bűnüldözés, stb. Az országhatár védelméért a központi (szövetségi) kormány felel, nem pedig a határmenti tartomány, vagy tagállam.

Be kell látni, az EU ma is az a gazdasági közösség, amelynek alapját Nyugat-Európa a hidegháború idején tette le a győztes (nyugati) szövetségesek oltalma alatt. Ennek történelmi háttere a múlt század 20-as éveire, a Versailles-i békediktátum utáni időkre vezethető vissza, amikor Köln polgármestere (dr. Adenauer) elképzelte, ha kontinentális Európa két legnagyobb lélekszámú (német és francia) lakossága hasonló gazdasági szinten él, akkor eltűnik az irigység, egymás gyűlölete, és nem lesz többé háború (Nyugat-) Európában.

Az atomtöltetű rakéták árnyékában reményteljes gazdasági fejlődésnek indult Nyugat-Európa. Az EGK (Európai Gazdasági Közösség) szigorú feltételek alapján vette fel tagjait, azok csak bizonyos gazdasági szint elérése után csatlakozhattak. A nemzetközi és politikai helyzet 1989-re gyökeresen megváltozott. A „falak”, a határzárak felszámolása új helyzetet teremtett. Félő volt, hogy a szovjet által (legalább) 40 éve elnyomott, a nyugatinál lényegesen rosszabb körülmények között élők egyszer csak tömegesen elindulnak a jobb élet reményében. Ezért gyorsan kellett cselekedni.

A legjobb megoldásnak a „kétsebességű” Európa tűnt. Ezt kimondatlanul is az euró bevezetése (2002) jelezte. Az 1993-ban (Maastrich-i szerződés) EU-nak átkeresztelt laza politikai szövetség hosszú tárgyalások után 2004-ben (látszólag) keblére ölelte a volt szoc. országokat, miközben a „teljesjogú tagsághoz” bizonyos gazdasági szint elérését tűzte ki.

Weber: ne kapjanak döntési lehetőséget a szélsőjobboldali kretének Európában!

0

Az én jövendő többségem a centrumban van – hangsúlyozta Manfred Weber, aki a Süddeutsche Zeitungnak nyilatkozott. Az Európai Néppárt jelöltje Jean-Claude Juncker helyére elmondta a német lapnak, hogy a fő célja megakadályozni a szélsőjobboldali kreténeket abban, hogy politikailag felelős döntési pozícióba kerüljenek Európában.

Név szerint az Alternative für Deutschland pártot illetve Marine Le Pen asszony szélsőjobboldali tömörülését említette. Nyomatékosan kiemelte, hogy semmiképp sem kíván szövetséget kötni olyan szélsőjobboldali alakulatokkal mint a Liga Olaszországban vagy a PiS Lengyelországban. Ez az a két párt, mellyel Orbán Viktor igen jó kapcsolatot ápol, és melyeket alternatívaként tekint az Európai Néppárthoz képest.

A Fideszt az Európai Néppárt felfüggesztette. Orbán Viktor korábban osztrák típusú koalíciót javasolt az Európai Néppártnak vagyis szövetséget a szélsőjobboldallal. Ezzel szemben Merkel kancellár és utóda a CDU élén, akit a német sajtó AKK-nak rövidít, a berlini koalícióhoz hasonlóan olyan centrumot akar létrehozni Európában, mely megakadályozza a populizmus előretörését a kontinensen. A koalícióban számítanak a szocialistákra éppúgy mint a liberálisokra illetve esetleg a zöldekre is- nyilatkozta AKK Brüsszelben.

Manfred Weber a Fidesz felfüggesztésére utalva bírálta Timmermans szocialista vezetőt, mert sem Romániában sem pedig Máltán nem lépett fel határozottan a korrupt baloldali kormányzás ellen. Romániában Liviu Dragnea pártelnököt számtalan bírálat érte amiatt, hogy megfúrta a korrupció ellenes ügyészség vezetőjét. Az EU-ban most sokan azt szeretnék, ha a román ügyész asszony lenne az unió első főügyésze. Liviu Dragnea azonban kampányt folytat ez ellen! Málta szigetén felrobbantottak egy oknyomozó újságírónőt, aki a baloldali kormányzat korrupció gyanús ügyeit firtatta. A baloldali miniszterelnök mégiscsak a helyén maradt. Nem úgy mint Szlovákiában Robert Fico, aki hasonló helyzetben lemondásra kényszerült.

Manfred Weber bajor, a CSU politikusa. A felfüggesztés alkalmából Orbán Viktor úgy nyilatkozott: továbbra is támogatja jelöltségét az uniós bizottsági elnöki posztra. Az uniós pénzek elosztása szempontjából fontos, hogy ki áll az EU bizottságának az élén, és hogy az illető milyen politikai támogatást élvez. Manfred Weber a szélsőjobboldali kreténekkel szemben a centrumra számít Európában.

Merkel visszavonul?

A német közszolgálati portál, a Deutsche Welle úgy értesült, hogy Angela Merkel felajánlott: nem indul a CDU elnökválasztáson decemberben. Angela Merkel 2000 óta a kereszténydemokrata párt elnöke és mindig azt hangoztatja: egyetlen személynek kell betöltenie a pártelnöki és a kancellári tisztet, ha kormányon vannak.

Angela Merkel döntésének az előzménye az, hogy két tartományi választáson is súlyos vereséget szenvedtek. Előbb Bajorországban, ahol a CDU testvérpártja, a CSU veszítette el hagyományos többségét, majd pedig most a hétvégén Hessen tartományban. A CDU már tavaly ősszel történetének legrosszabb eredményét érte el az országos választásokon. Ezt követően Angela Merkel kancellárnak hosszú hónapokba telt amíg kormányt tudott alakítani Berlinben. A CDU vezérkarában attól tartanak, hogy Angela Merkellel a jövő évi európai választásokon is leszerepelnek majd.

Csakhogy egyelőre a 64 éves kancellárasszonynak nincs igazán alkalmas utóda. Lehet, hogy Angela Merkel csak azért ajánlotta fel a távozását, hogy a CDU vezérkara maradásra bírja. Az egykori NDK-ból érkezett Angela Merkel nagy túlélőnek számít a német politikában, ahol a kompromisszum kötés az egyik legfontosabb tulajdonságnak számít. Ennek pedig utolérhetetlen mestere Angela Merkel, aki két látványos tartományi választási vereség után – a hírek szerint – felajánlotta visszavonulását pártja vezérkarának Berlinben.

A GroKo vége(?)

Németországban GroKo-nak hívják a nagykoalíciót (Große Koalition). Ennek a végét jelentheti ha a most vasárnapi tartományi választáson Hessen-ben, a hatalmon lévő kereszténydemokraták (CDU) nem kapják meg a kormányzáshoz szükséges támogatást. Ez a gondolat már a október 14-i bajor helyhatósági választáskor is felmerült, előrevetítve, hogy Merkel kancellárnak és kormányának valószínűleg új (országos) választást kell tartania. Ez nem a merkeli politika kudarcát jelenti, hanem a politikai paletta átrendeződését. Mindenekelőtt a szociáldemokraták súlyos szavazatvesztését országosan és tartományi szinten egyaránt. Igen, a baloldal, és annak vezető ereje a szociáldemokraták, csúfos vereséget szenvedtek országszerte. Bajorországban például egyszámjegyű (9,7 %) lett a végeredmény, mely (Nyugat-)Németország fennállása óta ilyen alacsony még nem volt! Ez pedig a berlini, központi, szövetségi kormány működését is veszélybe sodorhatja.

Hogy érhető legyen. Németül „Volkspartei”-nek (magyarul, szabadon kb. tömegpártnak) nevezik azokat a stabil és erős pártokat, amelyek a választásokon rendszeresen(!) 30 százalék feletti eredményt érnek el. Két ilyen néppárt (Volkspartei) volt eddig Németországban: a baloldali (SPD = szociáldemokraták) és a jobboldali („uniós pártok” = CDU/CSU). Ez a két formátum uralta a nyugatnémet politikai életet a Szövetségi Köztársaság megalakulása óta. Az első tíz évben (1949-59) az Adenauer vezette „konzervatívok” irányították az országot, és teremtették meg azt a szociális jólétet, ami a „gazdasági csodához” vezetett, és, amelynek értelmi szerzője az ugyancsak jobboldali, szociálisan érzékeny Ludwig Erhard (CDU) közgazdász volt. Ő vezette be, hogy a legmagasabb állami fizetés nem lehet több a legalacsonyabb állami fizetés 10-szerésénél. Mint gazdasági miniszter 1949-63 között ő alapozta meg a szociális piacgazdaságot, mely napjainkban is a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági rendszere.

A szociáldemokratákat fenntartással fogadták a hidegháború idején, különösen az amerikai megszállási hatóság. Történelmi tény, hogy a szociáldemokraták hajlamosak kiegyezni a Lenin-féle kommunistákkal, annak ellenére, hogy a zimmerwaldi konferencia (1915) óta a Lenin, majd Sztálin vezette kommunisták (Komintern) „ősellenségnek” tekintették a marxista alapok követőik. Lásd az eszerek (SZR = szociálforradalmárok) szó szerinti likvidálása (1918 január), majd 1945-től Kelet-Európa szerte a szovjet fegyverek árnyékában egyesített két párt (szociáldemokraták és kommunisták) tagjai közül a szociáldemokraták ellehetetlenítését, részben fizikai megsemmisítését. Ennek ellenére, a (nyugatnémet) szociáldemokraták a „keleti nyitás” (Ostpolitik) hívei lettek, mondván, ha a (szélsőbaloldali) moszkoviták keményvonalasak, akkor (a jobboldali) szociáldemokratáknak kell engedniük, az elnyomott népek helyzetének javítása érdekében.

Ez a politikai elgondolás szimpatikus lett Nyugat-Németországban, és részben a KGST országaiban (ha még van, aki ismeri ezt a rövidítést). Tehát, két „néppárt” (tömegpárt) uralta a nyugatnémet politikát. Harmadikként ott voltak a szabaddemokraták (FDP), akik sohasem érték el a 30 százalékot, viszont időnként a mérleg nyelve szerepét töltötték be. Azaz mindkét nagy párttal (SPD, CDU/CSU) hajlandóak voltak koalícióra lépni a stabil, folyamatos kormányzás érdekében.

A 1968-as diáklázadások megmutatták, hogy a fiatal értelmiség kételkedik a fennálló demokráciában. A hidegháború idején új mozgalom indult a környezetvédelem, a béke, és a női egyenjogúság érdekében, ami 1980-ban szövetségi szinten új párt, a Zöldpárt, megalakulásához vezetett. Ez volt a világ (akkor még) egyetlen olyan pártja, melynek fő célja a környezet védelme lett. Az USA-ban ma sincs ilyen párt, igaz, ott a környezetvédelem (különösen Kaliforniában) a helyi hatóságok, minisztériumok feladata, nem pedig egy politikai tömörülésé. A nyugatnémet Zöldek a 80-es évekre lettek helyi, tartományi és országos szinten parlamenti tényezők, új színt hozva az addigi politikai életbe. A tornacipős (környezetvédelmi) miniszter, Joschka Fischer, a parlamentbe pulloverben megjelenő képviselők, a tanácskozás alatt horgoló, kötő képviselő asszonyok, akik az otthonosság kedvéért cserepes virágot is hoztak magukkal. Mind-mind egy új kor jellegzetes figurái. Politikailag a szociáldemokratákhoz álltak közelebb, atomellenesek voltak. Érdekes, a Zöldek az NDK-át nem bírálták, szinte nem is akartak róla tudomást venni. A (berlini) Fal lebontása után jelent meg az NDK kommunista utódpártja (a Baloldal = die Linke) a politikai színtéren, majd napjainkra az ugyancsak volt NDK területén népszerű szélsőjobboldali formáció, a migráns-ellenes Alternatíva Németországért (AfD).

A tavalyi országos választáson sok szavazatot vesztett a két „történelmi” néppárt, és szétaprózódva, de megerősödtek az önálló kormányalakításra alkalmatlan pártok. No, meg amelyekkel a parlamentáris pártok eleve nem voltak hajlandók koalícióra lépni (die Linke, AfD). A kormányalakításra felhatalmazást kapott addigi kancellár asszony, Angela Merkel, úgy látta, hogy az addigi jól működött nagykoalíció mentheti meg az országot egy újabb általános választástól, ami milliókba kerülne, és megnehezítené a gazdasági életet. Hiszen, amíg nincs elfogadott költségvetés, addig a vállalkozások nem tudnak tervezni, nem tudják, mekkorák lesznek az egyes adóterhek, és az esetleges adókedvezmények. Merkel úgy látta, hogy ismét a nagykoalíció lehetne a legelfogadhatóbb megoldás. Fél év kellett, hogy fedél alá hozza a két néppárt (SPD, CDU/CSU) közös kormányzását, a nagykoalíciót. Ez a hagyományos felállás, azonban lassan korrodál, egyre kevesebb szavazati bázisa van mindkét oldalnak. Berlinnek a vészjelzést a bajor választás adta. Ahol, az addig 50 % feletti eredményt produkáló jobboldal (CSU) mindössze 37 százalékot ért el. Önámító sovány vigasz, hogy továbbra is a CSU a jobboldal legerősebb pártja Bajorországban, hiszen egyedüli kormányzásra képtelen! Ugyanakkor a berlini, szövetségi koalíciós partner, az SPD, még a 10 százalékot sem érte el – (bajor) tartományi szinten. Merkel, és a központi (szövetségi) kormány, Berlin, utolsó reménye Hessen, ahol most vasárnap tartanak helyhatósági választást, és ahol az előrejelzések szerint a CDU 28%, az SPD és Zöldek 20-20 %, az AfD 12%, a die Linke és az FDP (szabaddemokraták) 8-8 százalék várományosa. Tehát, a hagyományos „néppárti” 30 százalékot egyik párt sem éri el. Ezt Berlinben is látják, és már az új országos választások kiírását latolgatják, ahol kérdéses Merkel indulása.

A számok és a tények fényében a szociáldemokraták (SPD) borzasztó gyenge szereplése minden bajok okozója. Ugyanakkor a bajor példa mutatja, hogy feltörekvőben vannak a Zöldek, akik újabban (két héttel ezelőtt Münchenben) a polgári, keresztény és liberális értékek követőinek tüntetik fel magukat. Mintha a Zöldek felismerték volna a globális változást, a „jobbratolódást”, és ezért a természetszeretetet, a környezetvédelmet (alternatív energiaforrások), valamint az elesettek, rászorulók megsegítését valódi alternatívának tekintik a baloldaltól elforduló tömegek számára.

Stephen Elekes

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!