Kezdőlap Címkék CDU

Címke: CDU

Bocsánatot kérni

Példátlan dolog történt tegnapelőtt, tegnap és ma Berlinben. Tegnapelőtt délután – a szokásos módon – megtartotta szokásos konferenciáját a tartományi miniszterelnökökkel a szövetségi kormány: Merkel kancellár, Scholz pénzügyminiszter, alkancellár, Spahn egészségügyi miniszter. A téma: a további járványügyi intézkedések.

A járvány kezdete, tavaly március óta rendszeresen ebben a körben döntenek a járványügyi intézkedésekről, aminek az az oka, hogy a korlátozó intézkedések – kijárási korlátozások, iskolabezárások – tartományi hatáskörbe tartoznak, a tartományokhoz tartozik a korlátozások betartását ellenőrző rendőrség. Három hete még a fokozatos nyitásról állapodtak meg azzal, hogy az egyes városokban, járásokban kimutatott fertőzöttséghez igazítják az esetleges enyhítést illetve szigorítást. Azután a járványhelyzet – a brit mutáció terjedése miatt – újra exponenciális módon romlott, és emiatt most újra szigorításról kellett tárgyalni. A szokásostól eltérően nem sikerült estére befejezni a tanácskozást: este, majd éjszaka szüntetet rendeltek el, és csak hajnalra jutottak dűlőre. Már az esti híradásokból megtudhattuk:

felmerült, hogy a húsvéti ünnepekre teljes lezárást rendelnek el, mégpedig nem három, hanem öt napra: csütörtöktől hétfőig minden leáll azzal, hogy csak szombaton nyitnak ki az élelmiszerüzletek. A tanácskozáson ezt tegnap, kedden hajnalban el is határozták.

Ma, szerdán délben azután váratlanul rövid sajtótájékoztatót tartott Merkel kancellár, és bejelentette: délelőtt rendkívüli egyeztetést tartott a tartományi miniszterelnökökkel és a parlamenti pártok frakcióvezetőivel, mivel úgy kellett döntenie: a húsvéti öt napos leállás elmarad, mert nem megvalósítható. Nem állhatnak le ilyen prompt módon a szállítások, nem rövidíthető le így az élelmiszerboltok nyitva tartása stb.

Merkel elismerte, hogy hiba történt, ami tovább növeli a bizonytalanságot az országban, és hozzátette: ő maga követte el a hibát, amiért mindenkitől bocsánatot kér.

A többi, a hét elején elhatározott intézkedés érvényben marad.

Ezt követően a szászországi és a baden-württembergi miniszterelnök olyan nyilatkozatot tett, hogy a hibás döntés a kancellár és a tartományi miniszterelnökök közös hibája volt, együttesen felelősek a hibáért. (A szászországi miniszterelnök CDU-s, a baden-württembergi viszont az ellenzéki zöldekhez tartozik.)

Az ellenzéki pártok többsége elismeréssel fogadta Merkel lépését, csak a Balpárt és a szélsőjobboldali AfD vetette fel, hogy a kancellár kérjen bizalmi szavazást a Bundestagban, s csak az AfD ütött meg élesen elutasító hangot. A sajtó elég élesen bírálja a Merkel-kormány járványkezelését, miközben a húsvéti leállás visszavonását elismerően fogadják.

A történet önmagában is érdekes, de számunkra különösen tanulságos.

Hallottunk olyat a járvány kezdete óta, hogy a kormány bármiben elismerte volna, hogy hibázott?

Elismerte-e valaki is, hogy hiba volt a tisztiorvosi szolgálat felszámolása még a harmadik Orbán-kormány, Lázár János minisztersége idején? Merthogy a tesztelés, a fertőzöttek nyomon követése éppen a tisztiorvosi hálózat feladata lett volna, és nem a rendőrségé. Elismerte-e valaki, hogy hiba volt a tizenhatezer lélegeztetőgép beszerzése?

Kért-e valaki bocsánatot az erre elfecsérelt százmilliárdokért?

Elismerte-e valaki, hogy hiba volt augusztus végén arra helyezni a hangsúlyt, hogy „Magyarországnak működnie kell”, és egészen november elejéig tartózkodni érdemi korlátozások bevezetésétől, noha azt még a kormány egyes tanácsadói is, mint Jakab Ferenc pécsi virológus, is sürgették?

Kért-e bocsánatot bárki, amiért Magyarországon még nézők előtt rendeztek labdarúgó kupamérkőzéseket akkor, amikor sehol máshol a civilizált világban?

Elismerték-e, hogy hiba volt a nyitásról hirdetni „nemzeti konzultációt” akkor, amikor már számolni lehetett a harmadik hullám indulásával?

Amikor az ellenzék arra figyelmeztet, hogy a lakosságarányos Covid-halálozások száma Magyarországon a legmagasabbak közé tartozik a világon, Gulyás miniszter a parlamentben azzal válaszol, hogy a Covid miatti többlethalálozás százalékos aránya alacsonyabb nálunk, mint sok nyugati országban. Ez ugyan igaz, de ez azért van így, mert nálunk a járvány előtt is jóval magasabb volt a halálozások népességhez viszonyított aránya, mint a fejlettebb országokban. Ezért lehet az abszolút számban magasabb többlethalálozás százalékosan magasabb. Ez

a statisztikai játék mutatja: hogyan menekül a kormány a súlyos helyzet miatti felelősségétől.

Mindannyian tudjuk, hogy sem Orbán, sem más fideszes politikus nem ismert el semmilyen hibát, folyamatosan a járvánnyal szembeni sikeres védekezéssel dicsekednek. Tudjuk, ehhez vagyunk szokva. Itt be is fejezhetném, de sajnos hozzá kell tennem valamit.

Nemcsak a kormány hibázott a járvány ügyében. Nemcsak Orbán kezdett el akkor beszélni a nyitásról, amikor a harmadik hullámmal kellett számolni. Nem,

ezt ellenzékiek kezdték: először Ujhelyi István MSZP-s EP-képviselő állt elő azzal, hogy nyitni kell, mert a turisztikai szektor nem viseli már el a korlátozásokat, azután a Momentum politikusai folytatták, majd Jakab Péter dörögte a parlamentben, hogy „adják vissza az életünket”.

Még szerencse, hogy a DK és a Párbeszéd nem szállt be ebbe. Az előbbieknek el kellene ismerniük, hogy ezek hibás kezdeményezések voltak, ellenzékben is lehet hibázni. Angela Merkelről vegyenek példát, ne Orbán Viktorról.

Armin Laschet, aki az első csatát megnyerte, de a háborút még nem

Frank császári leszármazottként újságíró, parlamenti képviselő, tartományi miniszterelnök múlttal lett Angela Merkel utóda a CDU élén. Ezzel csatát nyert a kancellári tisztet jelentő háborút még nem.

Berlinben január 16-án megválasztották Angela Merkel (66) örökösét, a német Kereszténydemokrata Unió, a CDU új elnökét Armin Laschet-et (59). Laschet katolikus családból származik, a feleségét a templomi kórusban ismerte meg, és a gyermektelen Merkellel ellentétben három gyerekük született, két fiú és egy lány. A BLIKK szerint az egyetlen nagyobb botrányát az egyik fia hozta össze, aki egy divatcég lobbistájaként közreműködhetett abban, hogy a cég állami megrendeléseket kaphasson maszkgyártásra. A fiú egyébként modell és blogger, amiből apja is profitál, mivel az ő divattanácsainak köszönheti, hogy elegáns és fiatalos az öltözködése. Lachet a karrierjét újságíróként kezdte, ezt követően először német parlamenti képviselő, majd európai parlamenti képviselő lett. A tartományi kormányokban is jelentős szerepet vállalt, 2017-ben Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke lett. Alacsony termete miatt a kollégái a hátamögött hobbitnak csúfolják, de a „török Ármin” becenevet is kiérdemelte, amiért jó viszonyt ápolt a bevándorló közösségekkel.

Armin Laschet büszkén vallja, hogy, a családfáját bizonyítottan vissza tudja vezetni Nagy Károly frank császárig.

Bár Laschet az első csatát megnyerte, de az igazi megmérettetések még várnak rá. Két hónap múlva két helyen is tartományi választások lesznek, majd el kell nyernie a párt kancellárjelölti tisztségét is, hogy ősszel a németországi választásokat megnyerve valóban Merkel örökébe léphessen.

Facebook

A szakértők szerint, Merkelhez képest nem várható nagy változás a német–magyar kapcsolatokban Merkelhez képest. Úgy vélik, fontosak számára a német cégek, a német munkahelyek, és ezt Laschet Magyarországon is képviselni fogja.

A FüHü korábbi cikke: https://fuhu.hu/orban-es-a-cdu/

Orbán a probléma maga

Ismét nem jött be Orbán reménye. Előbb Orbán lélektársa, Trump maradt alul és néhány napon belül dicstelenül hagyhatja el a Fehér Házat, míg szombaton Friedrich Merz szorult kisebbségbe a CDU elnöki pozíciójáért vívott versengésben, pedig Orbán az ő győzelmében bízva húzta-halasztotta a kenyértörést az EPP-vel.

Egy hét és két megrendítő ütés

Biden győzelme után Armin Laschet is nyert, aki egyértelműen Merkel középutas politikájának folytatója. Laschetnek arra is megnőtt az esélye, hogy az ország következő kancellárjává váljon a Bundestag szeptember 26-ára kitűzött választáson. Nem túl bíztató jövőkép ez az autokratizmusra hajló magyar kormányfő számára. 

Mostantól Laschetnek meg kell küzdenie  a pártcsalád renitens tagjával, a Fidesszel. A magyar kormányzópárt jóideje csak fejfájást okoz az Európai Néppártnak (EPP). Donald Tusk, az EPP vezetője röviden üdvözölte a küldötteket a CDU szombati virtuális kongresszusán, és felszólította a CDU-t, hogy foglaljon egyértelmű álláspontot a Fidesszel folytatott vitában.

“Az EPP-ben mindenki nagyra értékeli a CDU türelmét és kitartását, de amikor a “közös értékeink” megvédéséről van szó, nehéz döntések várnak az EPP-re” – mondta Tusk, anélkül, hogy kifejezetten megnevezte volna Orbán Viktor pártját.

“Az Ön pártjának egyértelmű álláspontja meghatározó lesz, és ezért aranyat ér majd” – mondta az EPP elnöke, hozzátéve, hogy biztos abban, hogy “ebben az esetben sem fog minket cserbenhagyni”. Az EPP tagsága Orbán pártját – egyelőre – csak felfüggesztette, míg a párt kizárására tett kísérletek kudarcot vallottak a német keresztény pártok – a CDU és a CSU – hozzáállása miatt.

Tusk – aki régóta szorgalmazza a Fidesz kizárását az EPP-ből – elismerte, hogy mindig számíthat a CDU-ra.

“Nagyrészt nektek is köszönhető, hogy a szabadság, az őszinteség, az átláthatóság, az igazság és az ész nem veszett el az autoriter irányzatok, a korrupció, a hazugság és a populizmus elleni küzdelemben” – mondta Tusk a kereszténydemokratáknak.

A CDU kormányzási módja “nem csak Németországnak, hanem egész Európának előnyére volt” – mondta Tusk, aki példaként hozta fel Németország keleti szomszédait, a balkáni országokat és Ukrajnát.

“Ha nem veszítettük el a hitet, hogy az egyesített Európának van jövője, és értékeinknek van értelme, ez az önök következetességének, türelmének és egyszerűen tisztességének is köszönhető”

– mondta Tusk, megköszönve a CDU-nak a nehéz helyzetekben megtett következetes politikai kiállását.

Orbán és a CDU

Amerika után Németországban is elbukott a magyar miniszterelnök kedvenc jelöltje. Donald Trump a végóráit éli a Fehér Házban. Németországban a CDU élére Angela Merkel és nem Orbán Viktor jelöltjét választották meg.

A magyar kormánypárti sajtó nem is titkolta, hogy a markánsan jobboldali, Merkellel szembenálló Mercket látná szívesen a CDU vezetőjeként. Az erőviszonyokat Németországban is rosszul mérte fel a magyar miniszterelnök: a mérsékelt Armin Laschet futott be, aki minden tekintetben Angela Merkel óvatos középutas politikáját kívánja követni mind Németországban mind pedig az Európai Unióban.

Savanyú a szőlő

Orbán Viktor gratulált a CDU új elnökének: “Meggyőződésem, hogy a Fidesz és a CDU nagy hagyományokkal bíró együttműködése az elmúlt két és fél évtizedben nagymértékben hozzájárult a magyar-német kapcsolatok fejlődéséhez, országaink kiemelkedő gazdasági sikereihez. Ennek szellemében várakozással tekintek az előttünk álló közös munka elé, és biztosíthatom, hogy kölcsönös tiszteleten alapuló, pragmatikus együttműködésünk továbbvitelében a jövőben is számíthat jómagam és a Fidesz támogatására.”

Két dolgot érdemes kiemelni: a gazdasági együttműködést és a pragmatizmust. Európáról szó sem esik pedig függőben a Fidesz kizárása az Európai Néppárttól. Ez pedig elsősorban a CDU-tól függ.

Armin Laschet most a CDU elnöke lett, de nem biztos, hogy ő lesz a kancellár is Merkel után. Mindenesetre komoly szava lesz abban, hogy a nagyobbik német kormánypárt milyen viszonyt ápol Orbán Viktorral, akinek munka kapcsolata Angela Merkellel “pragmatikus” volt…

Nyit e a CDU?

Jó két héttel ezelőtt, a félresiklott türingiai miniszterelnök-választás kapcsán írtam ugyanitt: „A türingiai történet azonban arra kényszeríti a CDU–CSU-t és az FDP-t, hogy tegye fel a kérdést magának: három évtizeddel az NDK és a Német Szocialista Egységpárt megszűnése, a Balpártnak a demokratikus német politikába való szemmel látható beilleszkedése után indokolt-e ugyanúgy kizárnia a politikai együttműködést a Balpárttal, mint az AfD-vel?”

A CDU türingiai tartományi szervezete most megválaszolta a kérdést. Nem elsőre. Amikor a Balpárt tett egy igazán nagyvonalú ajánlatot a CDU-nak: alakuljon néhány hónapra átmeneti tartományi kormány egy korábbi CDU-s miniszterelnök vezetésével, összesen három miniszterrel, majd írják ki az új választást, ezt a CDU még nem fogadta el.

De másodszorra már átlépte a Rubicont.

A három baloldali párt (Balpárt, szociáldemokraták és zöldek) és a CDU újabb tárgyalásán abban állapodtak meg, hogy március elején néhány CDU-s képviselő (nem az egész frakció) megszavazza a balpárti miniszterelnök újraválasztását, majd néhány hónap múlva újra kiírják a tartományi választást. Tehát ugyanaz a tartományi frakció, amely február elején még a szélsőjobboldali AfD-vel összejátszva választott meg a balpárti Ramelowval szemben egy FDP-s politikust miniszterelnöknek, és ezzel magára vonta az egész demokratikus közvélemény haragját (beleértve a CDU vezetéséét és Angela Merkel kancellárét, aki „megbocsáthatatlannak” nevezte az eljárást), most kész hozzájárulni a balpárti miniszterelnök megválasztásához.

Ez igazi fordulat.

Azaz egyelőre csak lenne, mert a CDU több vezető politikusa minősítette megengedhetetlennek immár ezt is, és a tagság egy része is velük ért egyet. Angela Merkel még nem foglalt állást. Nem tudjuk még, mi lesz a végkifejlet. Hadd idézzem a Spiegel kommentárját a helyzetről.

Ki vonhatná most komolyan kétségbe, hogy a Ramelow-féle balpárt és a Höcke-féle AfD között hatalmas különbség van? (Björn Höcke a türingiai AfD vezetője, akit a CDU-ban is fasisztának tekintenek, joggal.)

Ez igazán egyszerű: az előbbiek támogatják az államrendet, az utóbbiak lebontanák azt. Azoknak a pártoknak, amelyek a német demokrácia és a német köztársaság talaján állnak, képesnek kell lenniük az együttműködésre.

“Azokat a pártokat, amelyek megvetik a demokráciát és a köztársaságot, ki kell zárni az együttműködésből.”

Még azt is hozzáteszik:

„Világos, van a Balpártban néhány őrült: az NDK-hoz vonzódnak, a diktátorok barátai, Putyin hívei. Ezek az emberek azonban nem határozzák meg a párt arculatát. Az AfD-ben is akad néhány ember, akit jóakaratúan mérsékeltnek lehet tekinteni. De nem ők határozzák meg azt a pártot. Ez a különbség.

Erre mondanák a Fideszben, hogy kettős mérce. Pedig éppen hogy nem az, a posztkommunista eredetű Balpárt elfogadja a demokratikus államrendet, a szélsőjobboldali AfD megkérdőjelezi azt. Ugyanúgy, ahogy a Magyar Szocialista Párt a demokratikus alkotmányosság talaján áll, az AfD magyarországi megfelelője, a Fidesz pedig köztudottan nem.

“Török” Armin lesz Merkel utóda?

2017 óta Armin Laschet Németország legnépesebb tartományának miniszterelnöke. Koalícióban kormányoz a szabad demokratákkal. Az 58 éves egykori újságíró a mérsékeltek jelöltje lehet a kancellár asszony posztjára miután a kijelölt utód visszalépett.

Észak Rajna Vesztfália tele van vendégmunkásokkal, mindenekelőtt törökökkel, akik az első nagy hullám idején érkeztek Németországba. Armin Laschet jól kijön velük, ezért is kapta a “Török” becenevet. Mindez hasznos lehet hiszen sok egykori vendégmunkás családja immár német állampolgár vagyis szavazatával támogathatja a kereszténydemokratákat, akik a legutóbbi választásokon általában leszerepeltek.

Migráns ügyben Merkel álláspontját osztja

A toleráns Armin Laschet sziklaszilárdan kitart a kancellár asszony mellett annak ellenére, hogy a CDU-n belül is sok bírálat érte emiatt Angela Merkelt. Mindenekelőtt régi ellenfele, Friedrich Merck vall markánsan eltérő álláspontot a migráns kérdésben. De nemcsak abban. Friedrich Merck lehetségesnek tartja az együttműködést az Alternative für Deutschland szélsőjobboldali párttal. Vagyis helyesli azt a szövetséget, mely Thüringiában létrejött: a jobboldal – beleértve az Altetnative für Deutschland pártot is – összefogott a baloldal ellen. Egy napig élt csak ez a koalíció, mert a berlini pártközpontok megvétózták az együttműködést a szélsőjobboldallal. Csakhogy a berlini koalíció: a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták együttműködése mind kevésbé népszerű. A két nagy párt lefelé tart. Új koalíciós partnereket kell találni.

A koalíciós együttműködés mestere

Armin Laschet azért lehet megfelelő utóda Merkel kancellárnak, mert elfogadható partnernek tartják őt a liberális szabaddemokraták (FDP) és a feljövőben levő zöldek is. Egy ilyen nagyobb koalíció meg tudná akadályozni az Alternative für Deutschland előretörését és bekerülését a hatalomba. Ez nemcsak Németországnak, de egész Európának is érdeke hiszen a kontinens első számú gazdasági nagyhatalmáról van szó.

Thüringia elsodorta a CDU elnökét

Váratlanul bejelentette lemondását a CDU elnöki posztjáról Annagret-Krann Karrenbauer: nem akar kancellárjelölt lenni, s a két tisztség együtt jár egymással. Német jelentések szerint a múlt heti thüringiai miniszterelnök-választási botrány áll a háttérben: az, hogy AfD-támogatással lett miniszterelnök az FDP jelöltje.

Nem akar indulni a kancellári tisztségért a jövő évi választáson – jelentette be a német CDU elnöke a párt elnökségi ülésé reggel – írta meg a Der Spiegel online verziója. Mivel Németországban a kancellár a kormányt vezető párt elnöke, az AKK-nak nevezett politikus döntése mindkét tisztséget érinti. Nyáron még levezényli a a kancellárjelöltséget a pártban, aztán távozik a CDU éléről. Angela Merkel kancellár kérésére a védelmi miniszteri posztot viszont megtartja.

AKK szavaiból kiderült, hogy a múlt heti thüringiai botrány miatt lép le. A keleti tartományban az addigi SPD-Balpárt-Zöldek alkotta kormányt új koalíció váltotta volna, és az egykori NDK utódpátjának politikusát az FDP embere váltotta volna. Csakhogy Thomas Kemmerichet úgy emelték a miniszterelnöki székbe, hogy a harmadik fordulóban a neonácinak tekinthető AfD visszalépett saját jelöltjétől és a CDU is – addigi tartózkodását feladva – Kemmerich mellé állt. (Ezzel egy mandátumnyi többséggel alakulhatott volna új kormány is.)

Általános vélemény szerint a CDU tudott az AfD cseléről, és lepaktált az AfD-vel. Az országos botrány láttán egy nap elteltével lemondott Kemmerich. A CDU a problémát új választással kívánja megoldani, de a helyi szervezet szembe helyezkedik a berlini központtal; az idő előtti választáshoz kétharmad kell a tartományi parlamentben, de ez a CDU nélkül nincs meg, csak az AfD-vel együtt. AKK a jelentés szerint azt mondta, hogy „rendezetlen kapcsolat van a CDU és az AfD, valamint és a baloldal között”. A CDU hivatalosan – és AKK is – mindeddig szigorúan elzárkózott mind a Balpárttal, mind az AfD-vel való együttműködéstől.

Krann-Karrenbauert 2018. decemberében emelték a CDU élére, ő Merkel egyik legrégebbi munkatársa, korábban a kormánypárt főtitkára volt. Merkel célja az volt három évi átmenettel gondoskodjanak az ő visszavonulásáról, ezért választották szét időlegesen a pártelnöki és kancellári tisztséget. AKK azonban nem bizonyult jó választásnak, nem sikerült megállítani a CDU térvesztését, és személyes „varázsa” is hiányzik a széles körű társadalmi háttérhez.

A türingiai bomba

Két rossz közül a nagyobbat választani bűn, a kisebbiket erkölcstelen. Van olyan hely még Európában ahol ezt még a hatalom megszerzéséért sem lehet megtenni.

“Szerdán politikai bomba robbant Erfurtban, Türingia német tartomány fővárosában. A tavaly ősszel tartott tartományi választáson patthelyzet alakult ki: a legtöbb szavazatot (31 százalékot) a Balpárt (Linkspartei), az egykori Német Szocialista Egységpárt utódpártjából és a nyugati tartományokban az SPD-ből kiszakadt baloldaliak egyesülésével alakult párt szerezte, amely az elmúlt öt évben a tartomány miniszterelnökét is adta. A második legtöbb szavazatot (23 százalékot) viszont a szélsőjobboldali AfD kapta. A szélsőbal és a szélsőjobb nélkül a többi párt (a CDU, az SPD, a zöldek és az FDP) együtt sem értek el 50 százalékot. (A CDU 22, az SPD 8, a Zöldek és az FDP 5-5 százalékot kapott. A tartományi parlamentben a Balpártnak 29, az AfD-nek 22, a CDU-nak 21, az SPD-nek 8, a Zöldeknek és az FDP-nek 5-5 mandátum jutott.)

Mivel mindeddig az összes többi párt elutasított bármiféle politikai együttműködést az AfD-vel, a CDU és az FDP pedig a Balpárttal is, Türingiában nem lehet parlamenti többségre támaszkodó tartományi kormányt alakítani.

Az eddig a tartományt kormányzó három párt, a Balpárt, a szociáldemokraták és a zöldek abban maradtak, hogy együtt, a 90-ből 42 képviselővel kisebbségi kormányt alakítanak, és alkalmanként állapodnak meg a tartományi CDU-val és/vagy FDP-vel konkrét ügyek támogatásáról. Úgy tűnt, hogy azok erre hajlandók lehetnek. A tartományi alkotmány lehetővé teszi kisebbségi kormány megalakítását a miniszterelnök-választás harmadik fordulójában: az első két fordulóban csak a képviselők abszolút többségével lehet miniszterelnököt választani, egy harmadik fordulóban azonban relatív többséggel is.
Az első két fordulóban Bodo Ramelow eddigi balpárti miniszterelnökkel szemben csak egy, az AfD által jelölt független jelölt állt, és senki nem szerezte meg a többséget. A harmadik fordulóban viszont meglepetésszerűen elindult az öt tagú FDP-frakció vezetője, Thomas Kemmerich vállalkozó, és a CDU, az FDP és az AfD valamennyi képviselőjének szavazatával eggyel több szavazatot kapott, mint a balpárti Ramelow, az eddigi miniszterelnök. Elfogadta az eredményt, letette a miniszterelnöki esküt, kizárta az AfD-vel való politikai együttműködést, és felhívta a CDU és az FDP mellett az SPD-t és a zöldeket is, hogy vegyenek részt az általa alakított kormányban.
Az SPD és a zöldek ezt azonnal elutasították. A történtek azonnal politikai bombaként robbantak nemcsak Erfurtban, de Berlinben is. A történet súlyosságát fokozza, hogy Türingiában az a Björn Höcke az AfD vezetője, aki a párt szélsőséges szárnyát vezeti.

A CDU elnöke, Annagret Kramp-Karrenbauer azt nyilatkozta, hogy a türingiai CDU az országos központ egyetértése nélkül, álláspontjával szemben jártak el. Merkel kancellár megbocsáthatatlannak nevezte azt, ahogy a tartományi kereszténydemokraták és szabaddemokraták a szélsőjobbal együttműködve választottak miniszterelnököt.

Az FDP elnöke, Christian Lindner azonnal Erfurtba utazott, és rábírta Kemmerichet, hogy bizalmi szavazással tegye lehetővé a tartományi parlament feloszlatását, új választás kiírását a tartományban. Mások amellett vannak, hogy a jelenlegi tartományi parlament válasszon új miniszterelnököt: Bodo Ramelowt vagy egy független személyiséget, aki szakértői kormányt vezetne.
Abból, amit a politikusok mondanak, illetve nem mondanak, úgy tűnik, hogy Lindner FDP-elnök tudhatott a tartományi szabad demokraták és kereszténydemokraták tervéről. Alighanem velük együtt azt hitte, hogy Kemmerich megválasztása után a helyi SPD és Zöldek nem tehetnek mást, mint hogy beszállnak az általa vezetett, Balpárt és AfD nélküli kisebbségi kormány létrehozásába. Tévedett, és

nem számolt azzal sem, hogy nemcsak az SPD és a Zöldek, de a CDU és a CSU országos vezetői is azonnal és kategorikusan elutasították és megbélyegezték a türingiai CDU- és FDP-szervezet eljárását. Lindner arra kényszerült, hogy bizalmi szavazást kérjen az FDP országos választmányában.

A történtek tanulsága, hogy Németországban a szélsőjobbtól, az AfD-től való elhatárolódás a demokratikus pártok politikusai számára áthághatatlan norma. Érvényesítése azokban a keleti, egykor az NDK részét alkotó tartományokban okoz nehézséget, ahol a Balpárt is és az AfD is kétszámjegyű eredményeket ér el, a zöldek viszont jóval gyengébbek, mint Nyugaton. A legutóbbi tartományi választások után Szászországban és Szász-Anhaltban is három párti koalíciót kellett alakítani a CDU, az SPD és a Zöldek részvételével. Türingiában azonban ilyen lehetőség sem maradt.
Az országos politikában hasonló veszély nincs, mivel a Balpárt országosan nem ér el kétszámjegyű eredményt. Így két vagy három párt a CDU–CSU, az SPD, a Zöldek és az FDP köréből tud majd a következő választás után kormányt alakítani. A türingiai történet azonban arra kényszeríti a CDU–CSU-t és az FDP-t, hogy tegye fel a kérdést magának:

három évtizeddel az NDK és a Német Szocialista Egységpárt megszűnése, a Balpártnak a demokratikus német politikába való szemmel látható beilleszkedése után indokolt-e ugyanúgy kizárnia a politikai együttműködést a Balpárttal, mint az AfD-vel?

Az AfD-vel való együttműködés tilalma a párt szélsőjobboldali értékrendjéből, az idegenellenesség és antiszemitizmus elfogadásából, a második világháborús német szerephez való viszonyából fakad. A Balpárttal való országos koalíciót az SPD és a Zöldek tíz-tizenöt éve még az NDK-s múlthoz való tisztázatlan viszony miatt még kizárták, de tartományi szinten már több koalíció is született velük, mivel csak a külpolitikában, a NATO-hoz való viszonyban maradt fenn áthidalhatatlan nézeteltérés, melynek a tartományi politikában nincs jelentősége, és lassan ez is megszűnik.
Ez egyelőre a jövő kérdése. Az azonnali fejlemény az, hogy a CDU és az FDP megerősítette azt, amivel kapcsolatban főleg a CDU-ban helyi és tartományi szervezeteiben sokfelé volt bizonytalanság: a német demokratikus politika kizár mindenféle nyitást a szélsőjobb irányába. Ami sokfelé volt lehetséges Európában, mindenekelőtt a szomszédos Ausztriában, de Olaszországban vagy Dániában is, az Németországban továbbra sem elképzelhető.”

Kirúgják a neonáci tisztet a Bundeswehrből

Egy elit alakulat tisztjét azért távolítja el a német hadsereg, mert kapcsolatban áll szélsőjobboldali szervezettel. Két másik katona is szolgál ugyanabban az elit alakulatban. Őket azzal gyanúsítják, hogy Heil Hitlerrel üdvözlik egymást! Erről számolt be a Bild am Sonntag.

Az elit alakulat tisztje több fordulót is lehúzott Afganisztánban, ahol a németek nagy szerepet játszottak a békefenntartásban. A belső elhárítás hónapokig vizsgálta a tisztet amíg eljutottak arra a következtetésre, hogy szélsőjobboldali kapcsolatai veszélyeztetik az elit alakulat morális egységét. A Bild am Sonntag értesülései szerint a szóban forgó tiszt ügyét a Bundeswehr kivizsgálta, és ennek eredményeképp a neonáci katona távozik a hadseregtől. A hadügyminiszter asszony, aki a CDU vezetője, hangsúlyozta, hogy a Bundeswehr különleges alakulatánál teljes mértékben megengedhetetlen, hogy a katonák szélsőséges szervezetekkel ápoljanak kapcsolatokat Németországban vagy azon kívül.

A német szociáldemokraták öngyilkossága?

A német közszolgálati televízió, a ZDF műsorvezetője a Brexit-népszavazáshoz hasonlította a német szociáldemokraták pártszavazását, amelynek eredményét szombat délután tették közzé.

Cameron miniszterelnök abban a hiszemben írt ki népszavazást a Brexitről, hogy a brit választók józanok lesznek, többségük a maradás mellett dönt, és a dolog lekerül a napirendről. Azután most Nagy-Britannia minden bizonnyal kiesik az EU-ból, mert a választók kis többségével felelőtlen demagógok elhitették, hogy A Brexit nyomán minden jobb lehet.
A német szociáldemokraták pártja 2002-2005, Gerhard Schröder kancellár reformjai óta folyamatosan gyengül a tartományi és országos választásokon. 2005-ben nagykoalíció alakult a CDU-CSU és az SPD részvételével, amitől gyengült az SPD. 2009-ben ellenzékbe vonult, és továbbgyengült. 2013-ban olyan választási eredmény született, hogy az SPD újra belekényszerült a nagykoalícióba, 2017-ben viszont elhatározta, hogy ellenzékbe vonul, de nélküle nem sikerült kormányt alakítani, és ismét kisebb partner a CDU-CSU mellett. Az eheti közvélemény-kutatás szerint már csak 13 százalékon áll, a CDUI-CSU, a zöldek és az szélsőjobboldali AfD is megelőzi.
Félévvel ezelőtt, amikor az akkori pártelnök minden tisztségéről lemondott és visszavonult a politikától, a pártelnökség úgy döntött, hogy pártszavazással választanak új elnököt vagy társelnököket. (A zöldeknek bevált a két társelnökös pártvezetés, ezért most a szociáldemokraták is lehetővé tették, hogy párok is induljanak, és így is történt.) Az induló párok politikai elképzeléseikben főleg aszerint különböztették meg magukat, hogy hívei-e a nagykoalíciós kormányzás folytatásának a CDU-CSU-val, vagy inkább ellenzékbe vonuljanak a ciklus közepén. Sokan hiszik ugyanis a pártban, hogy a párt visszaesésének fő oka a részvétel a koalíciós kormányban.
Erről persze az SZDSZ jut eszembe, amikor 1996-ban sokan kiakartak lépni a koalícióból, a küldöttgyűlés megbízásából hárman áttekintették a koalíciós megállapodás teljesülését, az derült ki, hogy az SZDSZ számára fontos célok jól teljesültek. Csak éppen a szabad demokraták közül sokan rosszul érezték magukat a szocialistákkal kötött koalícióban.

Az SPD-nek is egy sor fontos kérdésben sikerült elfogadtatnia céljait a CDU-CSU-val: bevezették a minimálbért, enyhítettek a 67 évre emelt nyugdíjkorhatáron, bevezették a kisnyugdíjasok nyugdíjának alapellátással való kiegészítését, elfogadták az SPD-nek is megfelelő klímaprogramot.

Mégis, az SPD-ben is sokan a koalíciót okolják a párt gyengeségéért.
A párttagok általi közvetlen választás első fordulójában a sok jelölt közül kiválasztódott a két legerősebb pár: az egyikben a jelenlegi pénzügyminiszter, alkancellár volt a férfi tag, és ez a pár természetesen a koalíciós kormányzás folytatása mellett volt, míg a másik pár baloldali fordulatot szorgalmazott, akár a kormánykoalíció elhagyásával. Az utóbbi, két kevéssé ismert politikusból álló pár győzött a második fordulóban.
Pénteken kongresszust tart a párt, ott választják meg őket formálisan, s a kongresszusi vitában döntenek majd arról, hogy mi legyen az új elnökség politikája.

A kormánypolitika alapjául szolgáló koalíciós megállapodás módosításától a CDU vezetői elzárkóznak – vajon rászánja-e magát az új vezetés a koalíció elhagyására?

Amikor 1998-ban ellenzékbe került az SZDSZ, nem megerősödött, hanem tovább gyengült. Nem törvényszerű, hogy ellenzékben megerősödik az, aki a kormánykoalícióban gyengült. 2008-ban az SZDSZ elhagyta az MSZP-vel közös kormányt, Gyurcsány kisebbségben kormányzott tovább, 2009-ben az SZDSZ nem tudott bejutni az Európai Parlamentbe, 2010-ben pedig már el sem tudott indulni az országgyűlési választáson. Az SPD-nek sem látszik esélye az erősödésre, ha elhagyja most a koalíciót, egy előrehozott választáson az ellenzék kis pártjainak egyike lesz.

A politikai pártok általában kormányozni szeretnének – és azután a kormányzás terhe alatt sokszor összeroppannak. Ez történt nálunk az MDF-fel, az MSZP-vel és az SZDSZ-szel is. Németországban pedig az SPD-vel történik valami hasonló:

a Schröder-kormány reformpolitikáját nem viselte el a párt, tagságának és szavazóinak egy része elment akkor a Balpártba, azóta pedig a koalíciós kompromisszumokat nem viselik jól a választók, egyesek a zöldeknél, mások a szélsőjobboldali AfD-nél kötnek ki.
A kormányzás terhe most némiképp a CDU-CSU-t is sújtja, választóik egy része a menekültügy miatt a szélsőjobb irányába, másik része pedig a zöldekhez ment el. A kormányzás ugyanis teher, hiszen a választók várakozásainak ritkán sikerül megfelelni. Ha vannak egy pártnak karizmatikus vezetői, akikben a hívek megbíznak, jó ideig elviselik a terheket, mint azt Angela Merkel példáján láthattuk, az SPD azonban Schröder óta nem talál erre alkalmas vezetőt.
Most egy fölöttébb szerencsétlen eljárásban nem is a második, de a harmadik vonalból választottak maguknak új társelnököket, akik aligha lesznek képesek a hanyatlás megállítására.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK