Kezdőlap Címkék Bayer Zsolt

Címke: Bayer Zsolt

Nagy Blanka: Vannak dolgok, amik nem tartoznak senkire

És vannak azok a magánügyek, amik azért tartoznak másokra is, hogy ezzel egy kicsit vállon veregessük magunkat mondván, mi figyelmeztettünk azzal másokat, hogy elmondtuk. Mossuk kezeink ezután, ha az illető nem tanul a hibánkból.

Az elmúlt időszak kemény volt. Nem kíméltek. Mutattam azt, hogy én igen, erős nő vagyok és igen, van pofám a másik arcomra is ütést kérni.

Megverekedtem az Orgióval, a Lokállal, Bayer Zsolttal, Bencsik Andrással, a Pesti Srácokkal és a többi szennyújsággal, amik árasztották magukból a gyűlöletet.

Megverekedtem a sok rossz kommenttel, amikben gyakran azt kívánták, hogy haljak meg és amúgy is ronda vagyok.
Erős voltam és büszke.

Ekkora veszélyt jelent az, ha gondolkodok és ezt el is merem mondani?
Büszkén vállaltam azt, hogy a kormány karaktergyilkosságot követ el rajtam.
Méltó ellenfelükre leltek.
Gondoltam.
Állandóan rólam lehetett olvasni.
Már a csapból is az folyt, hogy Nagy Blanka.
Egyszerre lettem az ország kedvenc “forradalmára” és egyszerre lettem egy hazaáruló utolsó senki.
Mindenki csak annyit láthatott:

A Nagy Blanka pert nyert, Nagy Blankával xy akar találkozni, Nagy Blanka felszólalt és ezrek tapsoltak neki, Nagy Blankát ide meg oda hívták meg. Nagy Blanka ennek meg ennek adott interjút. A Nagy Blankát….

Kedves barátaim!

A média nem számolt be mindenről.
A média nem számolt be arról, hogy én mennyi áldozatot hoztam azért, hogy mások kedvet kapjanak arra, hogy akarjanak és merjenek is változtatni (megjegyzem rengetegen kerestek fel, hogy motiváltam őket).
Az igazság az, drága olvasóim, hogy erre tettem fel mindent.
A média nem számol be arról, hogy voltak emberek, akik elfordultak tőlem, hogy voltak olyanok, akik nem köszöntek vissza…, hogy úgy jártam iskolába, hogy akkora gyomorgörcsöm volt, mint ház, hogy reggelente zokogtam, hogy nem akarok suliba menni, mert már nem csak egy átlagos álmos diák voltam.

Felismertek az utcán, fotózkodtak velem, jobbnál jobb lehetőségeket kaptam (amiket ezúton is köszönök). Nagy tudású politikusokkal, nagykövetekkel ültem egy asztalnál. Híresebbnél híresebb külföldi médiumoknak adtam interjút… The Guardian? BBC? CNN? Telegramma?
Ugyannnnnnnmááárrr.

Rengeteg embert vesztettem el, az osztályomat, amit nagyon szerettem, a legjobb barátomat, a tanáraim egy részét, ismerőseimet és azt az embert, aki minden dolog ellenére szeretett.
Ő volt az életem szerelme, a kis társam, a kis rókám, a kis babom (ennek hosszú sztorija van).
Túl sok voltam.
Túl ingerült.
Túl fáradt.

Ráment ez az egész arra a kapcsolatra, amitől én a megváltást vártam a nehéz napok elől.
Ma valami meghalt bennem, amikor az utolsó dobozt is kipakoltam a közös lakásunkból.
Nem volt felhőtlen 3 év, de én imádtam minden pillanatát.
A menyasszonya voltam. A picije. A szíve, a szerelme.

Összeroppan a lelkem, ha belegondolok, talán már soha többet nem fogsz “átjajolni”.
Voltak rossz és felelőtlen döntéseim, de ő volt és lesz az az ember, akire legbelül egy kicsit mindig várni fogok.
Lehet, hogy ez az érzés eltűnik idővel, de most ez van. Ezt érzem. Ne haragudj Babesz, elrontottam, elrontottuk.

Mindemellett voltak olyan emberek, akik mindvégig kiálltak mellettem.
Akik nem szégyellték azt, hogy én vagyok az a Nagy Blanka a hírekből. Ők azok, akik miatt igazán érdemes bármi!
Ők voltak a mosolyom igazi forrásai.

Közben megismertem embereket, akik nélkül ma már semmilyen módon nem tudnám elképzelni az életemet. Remélem, ők is így vannak ezzel.

Hogy miért írtam ezt le?
Talán, hogy sajnáltassam magam?
Kicsit.

Talán, hogy megveregessétek a vállam, hogy hajrá csak így tovább?
Lehet.
Talán, hogy növelhessem a kommentekkel a maradék önbizalmam?
Esélyes.

De a valódi ok az az, hogy nem minden az, amit a médiában láttok.
Ne higgyetek a médiának soha.
Kételkedjetek, tapasztaljátok meg, járjatok utána.
Hogy miért tűnt el Sándor Mária vagy Pukli István?
Nem tudom…

De talán azért, mert valójában nem kérdezték meg tőlük, hogy hogy vannak…
Nem kérdezősködtek a munkahelyükön, nem kérdezte őket a kutya se, csak az a szűk kör, akik eleve tudták a dolgokat
Ilyenkor nem elég a szűk kör.
Ilyenkor az kell, hogy odafigyeljünk a másikra, mert emberek vagyunk.

Nagy Blanka vagyok.

Gyakran sírok este, szeretem az almás rétest és szeretek szeretni.
Szeretek sétálni az erdőben és addig nevetni, amíg meg nem fájdul a hasam.
Félek a pókoktól és a kutyáktól, a kedvenc állatom a róka.
Utálom a pacal pörköltet és szeretek segíteni másoknak.

Szeretem, ha befonhatom a húgocskám haját és szeretek pletykálni az öcséimmel.
Szeret(t)em, ha a párom megfésüli a hajamat és szeretem a forró kakaó illatát.
A kedvenc csokim a Sport csoki és a Milky Way és igen… a mai napig imádom a Kinder Joyt.
Imádom a horrorfilmeket és a romantikus vígjátékot.
Nem szeretem, ha valaki szemetel.

Nagy Blanka vagyok.

Nem vagyok celeb, ellenzéki üdvöske és proli.
Egy 19 éves lány vagyok, akinek a nyakába szakadt a világ és akinek csak egy üzenete van a világ felé:

A valódi változást csak úgy érhetjük el, ha figyelünk egymásra. Egy ország, ahol ember embernek a farkasa, halálra van ítélve. Muszáj, hogy a sok rossz ellenére, megfogjuk a másik kezét és azt mondjuk: Segítek, mert ettől jobb embernek érzem magam. Segítek, mert attól vagyok ember, hogy nem hagyok senkit az út szélén…

Ha megosztod megköszönöm.
Ui.: Nem adom fel!

Nemsokára folytatom, amit elkezdtem, nagyobb hanggal, nagyobb kedvvel, nagyobb kitartással!

Bréking (fék)nyúz, 2019. április 23. – Tudósítás a másik valóságból

0

Bayer Zsolt nyílt húsvéti levelet írt Judith Sargentininek, amiből megtudhatjuk, hogy a zöldpárti EP képviselőnő a jelentéktelenség, a becstelenség, az üresség mesterműve. A Magyar Hírlap megírta, a haladó véleményvezérek azt igyekeznek elhitetni az emberiséggel, hogy életük leglényegesebb eleme a korlátlan és korlátozatlan szabadság. Az Alapjogokért Központ elmagyarázza, hogy nehezen megy a bűnöző menekültek kiutasítása Németországból.

Bayer Zsolt: Sargentini a jelentéktelenség, a becstelenség, az üresség mesterműve

Ismerjük már jól a magukfajtáját. Vagy talán mégsem? Ismerjük, hiszen éppen így gázoltak át rajtunk, éppen így akartak mindig átgázolni rajtunk az elmúlt hat évszázadban az engesztelhetetlenek és az erősebbek. A gazdagabbak, hatalmasabbak, számosabbak, s leginkább a gátlástalanabbak. Olyan volt éppen mind, mint maga. Ugyanakkor mégis más. Mert bennük legalább volt valami brutális, atavisztikus őszinteség. Önökben pedig nincsen más, csak a brutális, modern őszintétlenség.

Önök az egész egyetemes emberiség legtökéletesebb hazugjai. S ennek eléréséhez éppen önöknek kellett eljutniuk az aljasság és becstelenség legfelső fokára. Magas piedesztál ez. Olyan magas, ahonnét nem látszik már semmi sem, sem az igazság, sem a hűség, sem az önazonosság, sem a múlt, sem a hagyomány, sem a história, sem A misszió Rodrigo Mendozájának passiója és harca, sem a lángoló Notre-Dame – nem látszik onnan semmi sem, csak a senkik beteg, üres, rettenetes világa. Onnan csak maga látszik már.

De nagyon ne örüljön. Ön nem nagy a bűnben, ön csak az eszköz, a beszélő (jelentést készítő) szerszám, ön a pitiánerség, a kisszerűség pokol felé tartó apoteózisa.

Judith Sargentini: ön a jelentéktelenség, a becstelenség, az üresség mesterműve. És tudja, az a legszánalmasabb ebben az egészben, hogy mindez nem Lucifer alkotása. Az ördög ennél igényesebb, ennél sokkal jobb az ízlése. Ez az ócska, semmi ember életműve. (Magyar Nemzet: Húsvéti levél Sargentininek)

A mintha mi sem történt volna világban nincsenek ünnepek

Az egyengondolkodásra kényszerített emberiséggel azt igyekeznek elhitetni, hogy életük leglényegesebb eleme a korlátlan és korlátozatlan szabadság, az örök jelen.

Ennek a világképnek a kiagyalói több évszázad óta végzik ámokfutásukat. Hosszú idő óta próbálkoznak a nyelvtani szabályok átszerkesztésével is, számukra egyetlen nyelvtani szám és személy létezik: az én. Ez többek között azt is jelenti, hogy a féktelen önzés szándékaik szerint elpusztítja a hagyományos emberi közösségeket, azokat, amelyek a mi többes szám első személyére épülnek, a családokat és a nemzeteket.

A húsvét kezdetét jelentő nagyhét első napjának katasztrófája, a Notre-Dame-ban pusztító tűzvész éppúgy nem érdekli a haladó véleményvezérek megvezette tömegeket, mint a húsvétvasárnap Srí Lankán végrehajtott, mintegy háromszáz keresztény életét kioltó iszlamista merényletsorozat. Aki jelentős pénzeket ajánlott fel a párizsi katedrális újjáépítésére, a világ szemében nevetségessé válik. Például azért, mert egy magát humoristának nevező magyar senkiházi, bizonyos Bödőcs Tibor közzétett két szellemesnek gondolt mondatot. „Újraépítjük a Notre-Dame-ot! Felcsúton.” Az ízléstelenségben és otromba butaságban Bödőcs nemcsak mellé, hanem alaposan túl is lőtt célján. (Magyar Hírlap: Köpködnek)

Alapjogokért Központ: nehezen megy a bűnöző menekültek kiutasítása Németországból

Bár szigorították a kiutasításról szóló jogszabályt Németországban, az illegális bevándorlókat most sem könnyű visszaküldeni hazájukba – mondta az Alapjogokért Központ vezető kutatója a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában kedden.

Pócza István elmondta: a kiutasítást az is nehezíti, hogy számos menekültnek két-három személyazonossága is van.

A kutató felidézte: a nemrégiben szigorított jogszabály szerint a bíróság döntése után azonnal ki lehet utasítani a szexuális bűncselekményt, személy elleni erőszakot vagy rablást elkövető menekülteket Németországból. Ezt a folyamatot azonban több tényező is nehezíti – tette hozzá.

A kiutasítás egyik formája, hogy az illegális bevándorlókat megpróbálják visszaküldeni származási országukba. A németországi Zöldek azonban folyamatosan blokkolják azt, hogy biztonságos területté nyilvánítsák azokat az országokat, amelyekben az Iszlám Állam már nem tevékenykedik – jelezte. Ha a zöldek félreállnának, akkor az emberek hazatérhetnének és elkezdhetnék országuk újjáépítését – jelentette ki.

A kiutasítás egy másik formája, hogy az illegális bevándorlókat azokba az európai országokba küldik vissza, ahol először regisztrálták őket. Az így kiutasítottak körülbelül harmada azonban rövid időn belül visszatér Németországba – mondta Pócza István.

A műsorban elhangzott, hogy a kitoloncolásra vonatkozó jogszabály szigorításának révén az illegális bevándorlók a korábbinál kevesebb támogatást kapnak Németországtól. (MTI: Alapjogokért Központ: nehezen megy a bűnöző menekültek kiutasítása Németországból)

Jutogpa a Várban, vagy ami belefér – Déli kávé Szele Tamással

Hogy ebbe a kávéba mi fér bele, azt könnyű megmondani: két cukor és egy kis tejszín. Hogy Bayer Zsoltba mi férne bele, azzal meg nem is érdemes foglalkozni, arról nem is szólva, mennyire nem volna ildomos: de hogy őszerinte mi fér be és mi nem a megengedhető dolgok közé, azon elmerenghetünk a kávégőzben.

Most jönne az adekvát kérdés, miszerint „miért foglalkozunk egyáltalán ezzel a figurával”? Erre az az adekvát válasz, hogy azért, mert van, cselekszik és a tettei érzékeny barométerként jelzik a kormány szándékait. (Hogy került az előző mondatba az „éter”?) Márpedig amíg ez a kormány vezeti Magyarországot, addig figyelemmel kell kísérnünk, mit tesz és mire készül. Könnyebb és főként kellemesebb volna ignorálni őket, csak mintha nem lennénk abban a helyzetben, hogy megtehessük.

No, de nézzük, mit jelez ez a mi érzékeny barométerünk, ez a finom légsúlymérő? Ez már nem is jelez a tegnapi vezércikkében, hanem egyenesen követel. Azt követeli, hogy a Fidesz rögvest és menten lépjen ki az Európai Néppártból, mert különben… mert különben szembekerül tulajdon alapelveivel. Igen, ez egy érdekes gondolat. Az ugyanis a helyzet, hogy az alapelvekkel való szembefordulás épp a Fidesznek okozza a legkevesebb gondot: bármely más politikai formáció, ideértve akár még a KDNP-t is, válságba kerülhetne emiatt, csak a Fidesznek nem okozhat problémát az ilyesmi. Története folyamán ugyanis pont ez fordult elő a legtöbbször, mondhatni monoton ismétlődés szemtanúi lehettünk. Láttuk, ahogy a valamikor liberális párt szembefordul a liberalizmussal, láttuk esküt tenni a pártelnököt, hogy ő a kisgazdákkal sosem lép koalícióra, aztán láttuk koalícióra lépni velük, láttuk Orbán Viktort orosz veszedelemről szónokolni és tányért nyalni Putyin asztalánál, láttuk, amint a muzulmán kultúrát dicséri és láttuk uszítani is ugyanezen kultúra ellen – szóval nem értem, miért jelentene elvi problémát még egy vagy akár negyvenkét pálfordulás?

Az alapelveket valószínűleg elrejtették egy barlangban, amit a „Tárulj, Szezám!” varázsige nyit, és negyven rabló vigyáz rájuk, hogy elő ne kerüljenek. De mit állít a magyar nyelv szépszavú mestere? Mármint túl azon, hogy idegbetegnek és becstelennek nevezi Szabó Timeát, mert ez nála csak stíluselem, része a könnyed, finom, franciás prózájának.

Egy merénylet utóélete

Már tegnapi számunkban beszámoltunk a bestiális új-zélandi merényletről, melynek során ötven imádkozó muzulmán embert gyilkolt meg egy fehér felsőbbrendűséget hirdető radikális, bizonyos Brenton Tarrant, foglalkozására nézvést személyi fitnesz-edző. Tegnap közreadtuk a hírt, most jöjjenek a részletek – és a következmények, mert azok is vannak ám.

Először is: Tarrant a rémtettét élő adásban közvetítette, a fején viselt GoPro-kamerával, a közösségi oldalakon megosztva, ami valóságos szintlépés a gonoszságban. Szerencsére azonban az oldalaknak helyén volt a szívük is, az eszük is, és a gyalázatos közvetítést eltávolították. El, de nem akárhányszor.

A Facebook közlése szerint moderátorainak a mészárlás utáni első 24 órában 1,5 millió olyan videót kellett eltávolítaniuk, amik a támadást ábrázolták. Másfél milliót – ennyien osztották meg. Nos, legalább tudjuk, hány őrült és fanatikus facebookozik. A felhasználók milliárdjaihoz képest ez nem is rossz arány, de ha azt vesszük, hogy egy megosztás is sok lenne… Nem sokkal azután, hogy a rendőrség riasztotta a közösségi oldalt, a támadó profiljait a Facebookon és az Instagramon is törölték. Valamint minden olyan tartalmat eltávolítanak, ami Tarrantot vagy az általa elkövetett tömeggyilkosságot éltetné. Kis neonáciknak mondom: ne rajongjanak feltűnően a mészárosért, nem lesz kifizetődő.

Ausztráliában egy szenátor, bizonyos Fraser Anning visszahívását követelik mintegy milliónyian – pontosabban, egymillió aláírás gyűlt össze a nem túl népes földrészen azért, hogy az ország felsőházából visszahívják Fraser Anninget – írja a Sydney Morning Herald. A 70 éves szenátor korábban az Egy Nemzet (ONP) ausztrál szélsőjobboldali párt színeiben, jelenleg függetlenként ül Ausztrália törvényhozásában Queensland képviseletében. Ő ugyanis olyant bírt mondani az ügyben tartott sajtótájékoztatóján, hogy

„elutasítja az erőszak minden formáját, de a merénylet rávilágít arra az Ausztráliában és Új-Zélandon is érezhetően erősödő félelemre, amelyet a muszlimok növekvő jelenléte okoz.”

Az ám, de a szélsőjobboldali politikus sajtótájékoztatóját megzavarta egy 17 éves fiatal, aki egy tojással fejbe verte a szenátort, az meg válaszul ököllel arcon ütötte a fiút, akit ezután többen a földre vittek, fojtogattak. A fiút később rendőrök vezették el.

Tekintve, hogy Ausztrália lakossága a 2016-os népszámlálás alapján 23 401 892 fő, egymillió aláírás arrafelé elég sok… meg fogja ő még bánni, hogy a terrorcselekményt meglovagolva akart politikai tőkét kovácsolni magának.

Sőt, kérem, magyar vonatkozások is vannak

Az Independent tudomására jutott, hogy Tarrant európai útján radikális

szélsőjobboldali csoportokkal vette fel a kapcsolatot, többek között Magyarországon, Bulgáriában és Romániában is,

illetve Romániában nem, mert ott csak átutazóban fordult meg. Ezt a mozzanatot jegyezzük meg, mert később szerepe lesz.

Konkrétan abban lesz szerepe, hogy megszólalt egy köztünk élő, meg nem értett lángelme, akit Bayer Zsoltnak hívnak. Bayerzsocáról sokan hiszik, hogy egyszerűen csak a kormány legjobban fizetett, leglibériásabb lakája a sajtóban, de most (és legyünk őszinték: máskor is) megismerhettük profétikus oldaláról is. Ez az ember átlát téren, időn, falakon és a női napozó oldalán is, ez az ember védőháló nélkül, egyedül a kupolában megfejtette a terrortámadás hátterét.

Nem csigázom a türelmüket: természetesen Orbán Viktor elleni akcióról volt szó.

Új-Zélandon.

Igen, ő így fejtette meg. Azt mondja:

„Ennek éppen most, éppen így, éppen ott kellett megtörténnie.

Olyan az egész, mint egy megszervezett, megrendezett titkosszolgálati akció.

(…) Európa választásokra készül, Európa Parlamenti választásokra. (…) Európa fél és fel van háborodva. Unja ezt a rá zúduló muszlim hordát és csőcseléket, a koszt, a mocskot, a gettókat és no-go zónákat. (…) Egyre erősebb és határozottabb az iszlám-ellenesség szerte Európában, és akkor megérkezik Brenton Tarrant, a 28 éves ausztráliai fitnesz edző, és Christchurch-ben maga mögött hagy 49 muszlim halottat. (…) És akkor láss csodát! Már a merénylet estéjén „kiderül”, hogy a 28 éves ausztrál tömeggyilkos a közelmúltban járt Magyarországon. De most komolyan, hogy micsoda véletlenek vannak! Valaki meggyilkol 49 embert Új-Zélandon, letartóztatják, még ki sem hallgatják, még senki nem tud róla semmit, de a sajtó máris világgá repíti a hírt: a tömeggyilkos nemrégiben Magyarországon, Szerbiában és Bulgáriában járt. Vajon honnan tudták ezt meg ilyen példátlan gyorsasággal?”

Zsoca, nyugodj le. Bulgária főügyészétől, Szotir Cacarovtól, ő tette közzé. Olvass is, ne csak írj.

„Magyarország, a bevándorlás-ellenes tábor vezetője, s a két balkáni állam, amely szintúgy ellenáll és kerítést is épít. Pont e három országot kereste fel a tömeggyilkos (Románián csak átutazott, az nem érdekes!), és ezekről az utakról nagyjából hat órával a tömeggyilkosság elkövetése után már hírt is ad a világsajtó. A bolgár főügyész pedig már meg is indítja a nyomozást, feltárandó, nem voltak-e „kapcsolatai” az illetőnek ebben a régióban. Nos? Nem gyanús ez az egész?”

Nem. Az a gyanús, hogy neked a világon mindenről az jut eszedbe, miszerint Magyarország elleni erők mozognak a felszín alatt és összeesküsznek. Ezt ma már nagyon alaposan tudják gyógyítani, de te nem szeded a gyógyszert.

„És akkor sem leszek különösebben meglepve, ha nagyjából jövő hét közepén kiderül majd, hogy Brenton Tarrant igenis rendelkezett kapcsolatokkal errefelé. Ezért jött ide, a bevándorlás-ellenes országokba, legfőképpen Magyarországra.”

Azon speciel én sem. Tele vagyunk a neonácik különb-különbféle változataival, épp lehettek nálunk is kapcsolatai. És az sem lehetetlen, hogy tetszett neki a magyar kormány üres szócséplése, amit ideológiának nevezel.

„És ugye nem leszünk meglepve, ha néhány nap múlva az éber rendőrség megtalálja majd a tömeggyilkos holmija közt Orbán Viktor valamelyik beszédének, nyilatkozatának angol nyelvű fordítását. Mondjuk azt, hogy a migráció méreg Európa számára. Igen, szerintem ezt fogják megtalálni Tarrantnál, ugyanis műveleti nyelven ezt hívják semlegesítésnek. Így kell egy népszerű és támogatott nézetet áttolni a népszerűtlen és támogathatatlan zónába.”

Tehát akkor szerzőnk elképzelése szerint Christchurchben, Új-Zélandon, a földgolyó ellentétes oldalán

Brenton Tarrant terrortámadást hajtott végre Orbán Viktor ellen, melyhez csak mellékesen volt szükség ötven civil áldozatra és rengeteg sebesültre.

A valódi támadás Bayer szerint nem őket érte, hanem Orbán Viktort.

Hölgyeim és uraim: nincs több kérdésem az ügyben.

Megjegyezni is csak annyit szeretnék, hogy ha a kormánynak ilyenek a legjobb barátai, ellenségekre már semmi szüksége.

És ezek a barátok igazán törődhetnének a tulajdon egészségükkel.

Például szedhetnék azt a gyógyszert, ha már a doktor úr felírta…

De lebegjen minden politikus előtt és lakájaik előtt is, aki ebből a borzalomból tőkét akar kovácsolni, az ausztrál szenátor, Fraser Anning sorsa.

Az eseményeket követjük és a fejleményekről folyamatosan be fogunk számolni.

Bréking (fék)nyúz, 2019. március 12. – Tudósítás a másik valóságból

0

A 888 leleplezi az igencsak Brüsszel-párti Tony Blairt, aki a Brexit ellen agitált. Bayer Zsolt elmagyarázta, hogy a zsidók által vezetett Tanácsköztársaság korbácsolta fel az antiszemita indulatokat. Az Echo TV Sajtóklub című műsorából megtudhattuk, hogy Nyugat-Európában igazából nincs is demokrácia.

Tony Blair Párizsban is aknamunkát végzett!

Nagy-Britannia korábbi miniszterelnöke, Tony Blair titokban tanácsokat adhatott a Brexit „kisiklatása” ügyében a francia államfőnek, Emmanuel Macronnak. A baloldali politikus igencsak Brüsszel-párti, s ezt nem is veti véka alá.

A 2016-os Brexit-népszavazás előtt is a bennmaradás mellett kampányolt, a voksolás óta pedig mindent megtesz annak érdekében – Blair többek között új referendum kiírását is javasolja –, hogy Nagy-Britanniát az Európai Unióban tartsa. Most pedig arra derült fény, hogy a bevándorláspárti erők egyik vezéralakjával, Emmanuel Macronnal egyeztetett. Gyurcsány Ferenc kedvenc politikusa állítólag azt tanácsolta a francia elnöknek:

Brüsszel ne adjon semmilyen engedményt a londoni kormánynak, gyakoroljon nyomást, így a brit törvényhozás elbizonytalanodik, s el fogják fogadni a Nagy-Britannia és az EU között fennálló vámunió megtartását. (888: Megvan, ki súgott Macronnak, hogy félresiklassák a Brexitet)

Bayer Zsolt: a Tanácsköztársaság korbácsolta fel az országban az antiszemita indulatokat

Muszáj folytatnom a kiállást Donáth György mellett. – Egyszersmind tiltakozom az 1919-es és az 1945 utáni söpredék mai utódainak gyalázatos megnyilvánulásai ellen! Ezek, ha tehetnék, holnap vagy holnapután ismét ölnének. Épp oly kéjesen, mint elődeik. Mindezeken túl pedig itt az idő kimondani, egyszer s mindenkorra elég volt abból, hogy pusztán a zsidó szenvedéstörténeten keresztül szemléljük a történelmet, és ennek alapján írjuk a hivatalos kánont. Elég volt, elég volt, elég volt! És akkor lássuk a tényeket.

Egy korabeli „vicc” szerint a zsidó népbiztosok azért tartották az egyetlen gojt, Garbai Sándort maguk között, hogy legyen, aki szombaton is aláírja a halálos ítéleteket. Ez az egyetlen, fekete és borzalmas tréfa is rengeteget elárul a kor hangulatáról. Arról, hogy milyen is volt az általános vélekedés a vörösterrorról és a Tanácsköztársaságról.

Az előzőekben azt próbáltam megmutatni, hogy a Tanácsköztársaság korbácsolta fel az országban az antiszemita indulatokat. (Magyar hírlap: Bayer Zsolt: Tűrhetetlen)

Nyugat-Európában nem foglalkoznak a nép akaratával

Egy brüsszeli titkos dokumentum szerint az EU tagállamainak igenis figyelembe kell venniük az ENSZ migrációs csomagját. Huth Gergely, a PestiSrácok.hu főszerkesztője ezzel kapcsolatban azt mondta: ez az a lopakodó jogalkotás, amiről már évek óta beszélünk. Hozzátette, Nyugat-Európában másképp értelmezik a demokráciát, ott ugyanis nem foglalkoznak a nép akaratával.

Az sem számít, hogy az Európai Uniónak van egy alapszerződése, amely szerint egy ilyen fontos ügyben minimum a tanácsban a kormányfőknek jóvá kell hagyni, hogy ezt végrehajtsák. De ez nem számít, ők bevezetik suttyomban – fejtette ki a PestiSrácok.hu főszerkesztője.

Bencsik András úgy véli: a globális háttérerőt mérhetetlenül idegesíti, hogy a közeli hetekben, hónapokban hamarosan Európa lakói demokratikus módon választani fognak. Ők nem szeretik, ha a nép beleszól a dolgok alakulásába. (Echo TV: Sajtóklub: Nyugat-Európában másképp értelmezik a demokráciát)

Bréking (fék)nyúz, 2019. március 4. – Tudósítás a másik valóságból

0

A kormánypárti sajtóból megtudhatjuk, hogy az Európai Unió programot indított az afrikai migránsok befogadásáért. Bayer Zsolt elmagyarázza nekünk, hogy nem a kampányoló Fidesznek, hanem Junckernek kell bocsánatot kérnie. G. Fodor Gábor pedig megírta, hogy nincs semmi felháborító a plakátokon, ami rajtuk van, az magától értetődő.

Az EU afrikai migránsokat akar behozni

Kísérleti programot indított az Európai Unió afrikai államokkal együttműködve a legális migráció előmozdítása érdekében.

Az Európai Bizottság elnökének tavalyi évértékelője alkalmából kiadott dokumentum jogszerűnek minősíti az afrikai népesség befogadását, amely szerinte enyhíti majd az uniós gazdaságok munkaerőhiányát. A Jean-Claude Juncker vezette bizottság minden tagállamot felszólított arra, hogy működjenek közre a kísérleti programokban, amelyhez a bizottság gyakorlati segítséget és finanszírozást is nyújt. (Magyar Nemzet, Origo: Programot indított az EU az afrikaiak befogadásáért)

Bayer Zsolt szerint Junckernek kell bocsánatot kérnie

Ha mostanában elgondolkodunk, kinek is kellene bocsánatot kérnie és kitől, bizony Juncker úr kerül az első helyre. Neki kellene mihamarabb bocsánatot kérnie, mellékesen a magyar miniszterelnöktől is személyesen, de leginkább minden európai polgártól. Erre pedig három jó ok is van: politikai, jellem- és viselkedésbéli dolgok.

Juncker két politikai hibát is elkövetett, bár ha bűnnek neveznénk, még közelebb járnánk az igazsághoz. Először is annak ellenére vállalta az Európai Bizottság elnökségét, hogy tudta, a britek a lehető leghatározottabban ellenezték, hogy ő töltse be ezt a stallumot. Mégis elvállalta. Ha ez csak egyetlen százaléknyit is hozzájárult a brexithez, akkor is történelmi bűnt követett el az elnök úr, amiért illene minimum bocsánatot kérnie. A másik politikai hiba (bűn) pedig az, hogy Juncker minden sorsdöntő pillanatban, kivétel nélkül a migrációt pártoló erők mellé állt.

Juncker úr sajnos bensőséges viszonyt ápol Mister Alkohollal. Emiatt pedig több kínos pillanatot produkált, lejáratva nemcsak saját magát, de az egész uniót is. Juncker úr nem tud viselkedni. Pofozgatja, csókolgatja politikustársait, idült mosollyal csavargatja a nyakkendőket. És igen: ezen egy egész világ röhög, ami ismételten csak lejáratja a személyt magát (ez kevésbé érdekes már), továbbá a hivatalt, amelyet betölt, és ezen keresztül az egész uniót. (Magyar Nemzet: Bayer Zsolt: Bocsánatkérések ideje)

G. Fodor Gábor: Abszurd világban élünk

Amikor kiírod a plakátokra, hogy „ha Magyarországra jössz, be kell tartanod a törvényeket”, azt mondják: ez gyűlöletkeltő.

Amikor az van ráírva, hogy „Önnek is joga van tudni, mire készül Brüsszel!”, jön a felháborodás: ez gyűlöletkeltés, kérjünk érte bocsánatot.

Ami magától értetődő, az miért felháborító? (888: G. Fodor Gábor: A gyűlöletkeltő plakátokról)

A kretén, a barom és a nyomorult

Most már csak az a kérdés, hogy kik azok? A gimnazista lány, vagy az ötös párttagkönyves bádogos? A gimnazista lány, aki csípős nyelvű, helyenként durván közönséges beszéddel hívta fel magára a figyelmet, vagy az állami elismerésben is részesült közéleti taknyozó, aki miatt 66-an küldték vissza kitüntetésüket a Köztársasági Elnöki Hivatalba.

A szabad szájú, kormányt bíráló diáklány, vagy a kormányt dicsőítő, mocskolódó zsurnaliszta? Ez itt a kérdés, válasszatok!

Blanka a tinédzser, aki szerint „Egy undorító, alattomos, ocsmány és fertőző járvány járja az országot. Ez nem a pestis, nem az ebola, nem a kergemarhakór, pedig kicsit hasonlít rá. Ezt a járványt úgy becézzük, hogy Fidesz.” Vagy Bayer, a sokat megélt felnőtt, aki azt mondta a tüntető civilekről, hogy „ha még egyszer ezek vagy ilyenek megjelennek a parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, akkor úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön (…) ha kell, akkor szanaszét kell verni a pofájukat. Ez ugyanis Magyarország parlamentje, nem pedig a nyilvános vécé, ahová ezek valók.”

Na, kérem szépen!

Blanka nem tréfál. Beszédében Mészáros Lőrinc és Orbán Ráhel költekezéseit emlegetve arról beszélt, hogy nem igazságos, hogy „ez az undorító tolvajbanda, ez a mocskos oligarchakormány bezsebeli magát a nyugdíjas éveire, sokan meg nyugdíjasként csak nyomorogni fognak”.  A  lovagkeresztes pedig így reagált: „Ő a mi kis Blankánk, a jövő politikusasszonya, ugye, aki ha gimnazista, akkor maximum 18 éves lehet, és már egy igazi, kretén, barom állat. És még csak 18 éves. No, hát akkor, kedves Blanka! Az a helyzet, hogy te nem hős vagy, hanem egy szerencsétlen, nyomorult, ócska, kis proli. És hogyha így folytatod, akkor belőled nem hős lesz, hanem maradsz egy szerencsétlen, nyomorult, rohadt, kis proli.”

Blanka és a lovagkeresztes

Szépen vagyunk, nem mondom.

Az Echo Tv esti műsorában, a magát vagabundnak tartó Bayer így beszélt többek között Nagy Blankáról. A 18 éves gimnazistáról, aki egy kecskeméti tüntetésen elmondott beszéddel vált ismertté.  (A vonatkozó rész 7:26-tól látható.)

Nagy Blanka a hvg.hu-nak reagált a műsorra, többek között azt mondta: „Ha én annyi idős lennék, mint Bayer, belegondolnék, hogy ilyen szavakkal beszélek egy 18 éves emberről.” Majd az alábbiakat üzente a bádogosnak: “Nézzen tükörbe, és hallgassa végig a megszólalásait, amiben káromkodik, és úgy próbáljon ítélkezni meg felette, hogy ő is ezt csinálja.”

De akkor, mégis mi a különbség a tini és a már jóval idősebb korú által mondottak között? Hiszen mindkettőjük használt durván illetlen, arcpirítón közönséges szavakat.

Döntse el az olvasó.

Bréking (fék)nyúz, 2018. december 25. – Tudósítás a másik valóságból

0

Karácsony van, épp itt az ideje, hogy megtudjuk az MTI-ből: a keresztény Európa keresztény-muszlim Európává válhat. Stefka Istvántól pedig megtudhatjuk, hogy az ellenzéki politikusok nevetségessé váltak. Bayer Zsolt szerint a vörösterrort a zsidók követték el, ez korbácsolta fel az antiszemita indulatokat.

A keresztény Európa keresztény-muszlim Európává válhat

Ifj. Lomnici Zoltán az M1-es csatornán beszélt a balkáni útvonalról, és annak Európára gyakorolt veszélyeiről. Azt mondta, hogy a Törökországban tartózkodó bevándorlók is tudják, hogy a balkáni útvonal előbb-utóbb újra megnyílhat előttük Európa felé.

Az alkotmányjogász szerint a migránsok beáramlása Törökországba nem szűnt meg, az ottani kormány pedig előbb-utóbb ismét továbbengedi őket a Balkánra.

Az EU-n belüli szabad mozgás miatt a közösség valamennyi államára veszélyt hoz, ha csak egy is megengedi bevándorlók érkezését akár szárazföldön, akár a tengerek felől.

Lomnici Zoltán szerint a keresztény Európa keresztény-muszlim Európává válhat évtizedek alatt, a két közösség azonban szavai szerint rendszerszinten nem képes az együttélésre. (MTI: Újra megnyílhat a balkáni útvonal a migránsok előtt)

Stefka István: kudarc, kudarc hátán, nevetségessé vált ellenzéki politikusok

Az adventi nagy forradalmi hevület nemcsak a karácsonyi ünnepek miatt múlt ki, anélkül is lassan eltűnt volna az utcákról.

A Nagy Októberi… mintájára először az Országházat próbálták bevenni, mint anno a Téli Palotát, de sikertelenül. Visszapattantak a káoszteremtő balliberális képviselők a házszabály törvényeihez békésen ragaszkodó kormánypárti képviselőkről. A törvényeket – a többi között a módosított munkatörvényt és az otthonáplási törvényt – a szabályosan szavazó képviselők többsége elfogadta. Nem jött be a cirkuszt provokáló, erőszakot alkalmazó szocialisták, jobbikosok, DK-sok, párbeszédesek és az LMP-sek álma.

Aztán a Nagy Októberi… , amelyik Lenin hívó szavára elsőként a postát és a távirdát foglalta el, ennek példájára a Nagy Decemberi… Hadházy Ákos, Varju László, Szél Bernadett, Kunhalmi Ágnes, Vadai Ágnes, Tordai Bence, Bangóné, Gyurcsányék, Fekete-Győr András és a jobbikosok (például Jakab Péter) csalogató szavára nekimentek az köztelevízió épületének. Képviselői igazolványukra mutatva bementek az épületbe és akadályozták az ott folyó munkát. Mindenáron mikrofont akartak magukhoz ragadni és műsort szerettek volna vezetni valamelyik stúdióban.

Kint a „tömeg” első két sora át szerette volna törni a rendőrkordont. Az erőszakos terv, a közszolgálati televízió és rádió épületeinek elfoglalása itt sem sikerült. Kudarc, kudarc hátán, nevetségessé vált politikusok színészi próbálkozásai sem jöttek be. (azoreg.hu: S elővették a Nagy Decemberit…)

Bayer Zsolt szerint a vörösterrort a zsidók követték el, ez korbácsolta fel az antiszemita indulatokat

Itt az idő kimondani, egyszer s mindenkorra elég volt abból, hogy pusztán a zsidó szenvedéstörténeten keresztül szemléljük a történelmet, és ennek alapján írjuk a hivatalos kánont. Elég volt, elég volt, elég volt!

Egy korabeli „vicc” szerint a zsidó népbiztosok azért tartották az egyetlen gojt, Garbai Sándort maguk között, hogy legyen, aki szombaton is aláírja a halálos ítéleteket. Ez az egyetlen, fekete és borzalmas tréfa is rengeteget elárul a kor hangulatáról. Arról, hogy milyen is volt az általános vélekedés a vörösterrorról és a Tanácsköztársaságról.

A történelem kanonizálása, az emlékezetpolitika, továbbá a nyelvpolitika meghatározó hatalmi tényező. – A Kádár-rendszer mindhárommal élt (magától értetődő módon), és ennek során éppen a Tanácsköztársaság kanonizálásával, heroizálásával, valamint az ’56-os forradalom deheroizálásával és kriminalizálásával merült legmélyebbre a becstelenség, aljasság és hazugság mocsarában.

Az volt a tévképzetünk, hogy a rendszerváltást követően ez éppoly magától értetődő módon fog helyre billenni, s az addig hivatalos történelmi és irodalmi kánon, az emlékezetpolitikai és nyelvpolitikai erőtér meg fog változni.
Nem ez történt.

S ez egyszerűen érthetetlen.

A kommunizmus nem a második világháború után kezdődött, és nem 1919. március 21-én kezdődött. A kommunizmus akkor kezdődött, amikor a közgondolkodásban felbukkantak a kommunista eszmék, amikor a lelkekben és az agyakban gyökeret vert a felforgatás, az osztályharc és a terror (mint a szép új világ eljövetelének eszköze) ideája. (Magyar Hrlap: Bayer Zsolt: Tűrhetetlen)

Bayer és társai karácsonya

A Fidesz ötös számú lovagkeresztes populistája, szenteste előtt egy nappal szokásos ránk hangolódó gyűlölet fröcsögésében ismét bizonyította, hogy pártjának nem számít, van-e, vagy nincs az országban ellenzék. Mert mint tudjuk, anélkül is működik minden. A Fidesz és szócső fröcsögőjük szerint legalábbis.

A képviselt pártszövetségben a gyűlöletkeltő tragédiát fújó harsonák hangszerelésében részt vesznek mások is, ki ütemet dobolva, ki pedig hárfán pengetve szólamokat.

Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője már szelídebb hangulatú videóinterjút adott az Azonnalinak. Az újságíró először azt kérdezte tőle, hogy imádkozik-e a karácsonyt nem tisztelő tüntetőkért, mire többek között azt válaszolta, hogy nem haragszik rájuk, mert mindenkinek vannak rossz pillanatai.

Egy másik nagyhangú gyűlölködő a házelnök, aki interjút adott kedvenc lapjának,  a Pesti Srácoknak. Ebben közölte, felbőszítették az elmúlt napok eseményei: az ellenzéki képviselők viselkedése a parlamentben, majd az utcai tüntetések.

A hangszerelésben azért néha előfordul az andante pianója is, ráadásul keresztény alapokon. Nincs más eszköze az ellenzéknek, hogy megszólaljon, hogy meghallgassák, mint a tüntetés, mondta a Magyar Hangnak adott interjújában Beer Miklós püspök a közelmúlt tüntetéssorozatáról.

A cintányérnak ezzel szemben, a harcra hívó kürtökkel együtt még mindig jelentős szerepe van a közhangulat alakításában, különösen a kevésbé vájtfülűek meggyőzésében. Ezért elő kell venni az éppen soros kottát és abból kell játszani a köznépnek.

A zavarosban halászó kormánypárti gajdicsolók szerint „az ellenzéki politikusok a hatalomért mindenre képesek, erőszakra, közintézmények elfoglalására és a parlament működésének megbénítására is”.

Csak békésen emberek, mondom én, megjegyezve ezzel a fenti karácsonyi műsorral kapcsolatban, hogy a semmibe vett ellenzék, a másként gondolkodók, vajon mit is tehetnének még az őket semmibe vevőkkel szemben, hogy azok végre magukon kívül őket is észrevegyék.

Boldog Karácsonyt!

Hibrid fasiszták

Definíciós vita – de persze valójában annál több – vita zajlik a politikai elemzők között: vajon milyen névvel is kellene illetni az Orbán-rezsimet. Az első jelentős kísérletet Magyar Bálint mutatta be, de azóta is számos politológus igyekezett beleilleszteni Orbán-rendszerét valamely fogalomkörbe. A most aktuálisan a 24.hu-n zajló vita, vagy talán vitának nem is nevezhető, inkább mondanám elemzés hullámnak  – Filippov Gábor, Balavány György  – egymásra is rímel, de persze különbözik is. Filippov hibrid ellenforradalom koraként írja le azt, amit lát, Balavány, miközben üdvözli Filippov determinációját, egyenesen fasiszta-rendszerről ír. (tegyük hozzá, ez sem teljesen új, Bartus László –us.nepszava.hu – már majd’ fél évtizede írt arról, hogy Orbán Mussolini fasiszta elemeiből „építkezik”, azokat másolja, vagy írja újra.

Balavány a fasizmus jellemzőit – neves kutatóktól átvéve – a következő jellemzőkkel rajzolja fel:

  • radikális antiliberalizmus, antikommunizmus,
  • a nemzeti újjászületés víziója,
  • vezérkultusz, ami néhány esetben dinasztikus (a karizmatikus vezér családjával és egész udvartartásával együtt sajátítja ki a hatalom kapcsolótábláit és a gazdasági erőforrásokat),
  • totális állami propagandagépezet, az ellenzéki média elleni harc,
  • paramilitarizmus, fegyverkezés, sőt fegyver- és hadseregkultusz, háborús hangulat, folyamatos mozgósítás,
  • a titkosszolgálatok jogkörének kiterjesztése, besúgóhálózat,
  • a férfiasság, a bajtársiasság és a harci szellem dicsőítése,
  • félelmek generálása, az idegengyűlölet tudatos erősítése,
  • régi elemekből összerakott, saját mítosz-, rítus- és jelképrendszer, a dicső múlt hangsúlyozása, a politikai liturgiáért való rajongás, nagygyűlések és díszszemlék,
  • dekadenciamítosz, vagyis annak hangoztatása, hogy a kultúra  – amit az újjászületett nemzet meg fog haladni – hanyatlik; („Az Európai Unió fejlődése éppen megtorpanófélben van, és nekünk most új energiákra, új népekre, új gondolkodásokra is szükségünk van” – mondta nemrég Orbán),
  • sovinizmus, rasszizmus (csak néhány gyors példa: a Fidesz házi publicistája, Bayer Zsolt tavaly  a „keresztény fehér faj önvédelméről”  értekezett a kormánytábor helyeslése mellett; a napokban jelent meg a kormány lapjában, az origo.hu-n egy cikk, ami azon borong, hogy a Kinder csoki új csomagolásán színes bőrű kisfiú látható, és hosszan lehetne folytatni a sort;)
  • a tiszta nemzeti kultúráról szóló elképzelés, amelynek puritását meg kell őrizni, illetve helyre kell állítani,
  • különutas (unortodox) gazdaságpolitika,
  • kollektivista erkölcsi nevelés, a fiatalság és a gyermekek nemzeti elköteleződésének formálása,
  • a vallás, szakralitás beemelése a politikába,
  • etatizmus, vagyis az állam beavatkozó szerepének növelése,
  • az állam szolgálatában álló „családi életrend”, amelyben a férfiak elsősorban harcosok, a nők pedig anyák,
  • vitalizmus, azaz a nemzet tagjainak szaporodását serkenteni kívánó szólamok és programok, termékenységkultusz,
  • korporatizmus, vagyis az az elképzelés, hogy közös érdek mentén, osztálykülönbségek nélkül együtt dolgoznak a nemzet tagjai a felemelkedésért (vö.: nemzeti együttműködés rendszere).

Hogy valóban itt tart-e Orbán, és a fő forrását a fasizmus jelenti-e ezt, nyilván a jelen, sokkal inkább az utókor fogja eldönteni. Az a kor, amelyik képes lesz kellő távolságtartással értékelni a történéseket, amelyben lesz majd annyi objektivitás,  amely képes történelmi kontextusba helyezni a kort. Nekünk, valós időben, annyi jut, hogy élünk annak lehetőségével, hogy ma nincs erőszak, s ennyiben – de egyesek szerint csak ennyiben – mindenképpen eltér a rendszer a fasizmustól. Mint ahogy a XXI. századi sajtószabadság fogalma is eltér a fehérterror, vagy totális hatalmak értelmezési tartományától, ugyanígy az autoriter rendszerek, vagy a diktatúrák is némiképp új tartalmat nyernek. Kétségtelenül igaz, hogy ezen szisztémákban általában megmarad az egyén korlátozott szabadsága, amely korlátozott szabadságot ő viszonylagos, vagy – a politikát maga mögé dobva, vagy meg sem érintve – teljes szabadságként él meg. (A magyar emberek e tekintetben különösen nehezen értelmezhetőek; sokkal jobban elvannak a szabadságjogok nélkül, mint más, a demokráciát fontosabb éltető elemként ismerő nemzetek.)

Bármennyire is az utókor fog ítélkezni, nekünk a jelenben is muszáj valahogy értelmezni, mi is történik velünk, körülöttünk. És igen: ennyiben szabadok vagyunk – mint ahogy ezt jobboldali elemzők előszeretettel hangsúlyozzák, mint döntő érvet -: leírhatjuk, amit gondolunk a rendszerről, leírhatjuk, amit gondolunk a vezetőről, leírhatjuk, hogy diktatúrában élünk, leírhatjuk, hogy Vezér-kultusz van, és leírhatjuk, hogy a Vezér egyre több diktatórikus jegyet mutat fel önmagáról. És senki nem visz el bennünket, nem jön értünk a nagy fekete autó, holnap is írhatunk. Az más kérdés, hogy nem biztos találunk rá felületet is, mint ahogy az sem, hogy találunk magunknak megélhetést. De most nem erről van szó, sokkal inkább arról, hogy mennyire teljesedik ki az Orbán-féle hatalmi struktúra.

Az elmúlt két ciklusban is sokszor próbáltuk megfejteni, mit miért csinál a miniszterelnök, illetve merre viszi az országot, de a legmerészebb elemzők is általában megálltak egy pontnál. Mégpedig annál a pontnál, hogy vajon Orbán kidobja-e egy ponton túl a demokratikus paravánokat, illetve otthagyja-e az Európai Uniót, mint olyan keretet, amely mégiscsak bizonyos szabályok betartására kényszeríti őt. Ma már látjuk: ezek nem jelentenek feltétlenül féket a számára, ha a körülmények azt diktálják, felrúg mindent, ami az akaratát féken tartja. Ebben nagymértékben segíti őt az a tudat, hogy – noha meglehetősen sajátos szabályok között -, már harmadszor nyert választást, kétharmaddal (mondjuk így: magyar kétharmaddal ), és ezzel szemben a Nyugat politikusainak szigorú tekintete sem ér semmit. Orbán a politikai korrektség utolsó darabját is ledobta magáról, a kényelmetlen korlátokat – kordonokat – szép fokozatosan, már nem is lassan – szétszerelte. A kezében lévő kulcs, a demokrácia rögzítő elemeit csavarja ki, és ma már egyáltalán nem fél használni. Ezért is nézzük riadt tekintettel: mire készül most, amikor a kultúrharcot hirdette meg. Szeptemberre ígért változásokat, feltehetően a velencei, a parlamenti szezont megelőző Fidesz frakció-ülés lesz a bejelentések főpróbája. Addig csak találgatunk, következtetünk. Következtetünk például Kövér László szavaiból, aki a Kultáj megnyitóján a következőket mondta:

“2010 után a magyar választópolgárok felhatalmazása alapján a globálissá váló politikai és gazdasági viszonyok között megerősítettük Magyarország politikai önrendelkezését, 2014 és 2018 között megerősítettük országunk gazdasági önrendelkezését, az előttünk álló időszakban pedig közösen meg fogjuk erősíteni a magyarság kulturális önrendelkezését is.”

Nehezen fejtem meg az országgyűlés elnökének szavait, vagyis, ha következtetésről szólok, csakis abból tudok kiindulni, amit az elmúlt nyolc év megmutatott. Azaz abból, hogy számomra mit jelentett a Fidesz politikai, és gazdasági önrendelkezése. Pontosan azt, amiről a bevezető szólt: az autoriter rendszer kialakítása, a politikai hatalom szinte teljes megszerzése, a gazdaság helyenkénti centralizálása, másutt pedig a hűséges oligarchák helyzetbe hozása. És, ha ez alapján próbálom kitalálni, mit is fog hozni a kulturális önrendelkezés, akkor – a már megszerzett és uralt intézményrendszeren túl – a szellemi élet átalakítására tudok gondolni. Illetve annak a harcnak a beindításáról, amely a migránsok okozta kulturális károk bemutatásáról szólna; hova jutunk mi, és hova jut Európa, ha bevándorló országgá, netán bevándorló kontinenssé válunk.

Mert azért ne feledjük: a nemzeti újjászületés víziójába beletartozik a bevándorlók elleni harc is. És azt se feledjük: a félfasiszta rendszerekben a bevándorlókat a hatalmon lévők jelölik ki.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK