Kezdőlap Címkék Anya

Címke: anya

A 92 éves anya 68 év után ölelhette meg újra fiát

0

Sírva ölelkezett anya és fia a Gyémánt-hegységben Észak-Koreában. Utoljára 1950-ben látták egymást amikor kitört a háború a két Korea között. A most 72 éves fiú Északra került, édesanyja Délen maradt.

Bár a két Korea fegyverszünetet kötött egymással 1953-ban, de a határ megmaradt. Civilek csak nagyon nehezen léphetik át. Most is egy csúcstalálkozó kellett ahhoz, hogy 89 koreai család egymásra találhasson egy üdülőhelyen a Gyémánt-hegységben, Észak-Koreában. Mun Dzse-in dél-koreai és Kim Dzsongun észak-koreai elnök Panmindzsonban a fegyverszüneti vonalon egyezett meg abban, hogy újabb szétválasztott családok láthassák egymást hosszú idő után. Több mint 57 ezer család vár ilyen találkozóra a két Koreában. Közülük most 89 család újra élvezhette a viszontlátás örömeit.

Ri Szung Csol négyéves volt, amikor utoljára láthatta az édesanyját. Azóta Észak Koreában él, és nem nagyon bízott abban, hogy újra találkoznak. Édesanyja, aki idén már 92 éves, maga is már szinte feladta a reményt. Nem annyira maga miatt, hanem, mert a fiát féltette. Észak-Koreában fiatalon halnak meg a férfiak – nyilatkozta az édesanya, akinek fia most 72 éves. A katonai szolgálat tízéves a világtól elzárkózó Észak-Koreában, ahol szinte minden pénzt a hadsereg kap. Emiatt gyakran éheznek a civilek, akiknek az egészségügyi ellátása sem a legjobb.

Mégis mind a ketten megélték a nagy napot. A fiú megismerkedhetett két húgával is, akik azután születtek, hogy ő elvált édesanyjától. A két Korea között semmiféle levelezési kapcsolat sincs, ezért a családok nem tudnak semmit egymásról, ha a háború szétválasztotta őket az ötvenes évek elején.

A szétválasztott családok most abban bíznak: folyamatosak lesznek az ilyen találkozók. Éppúgy, mint a csúcstalálkozók a két Korea vezetői között. Nemrég jelentették be Phenjanban és Szöulban, hogy szeptemberben újabb csúcstalálkozó lesz a két elnök között. Ezúttal a dél-koreai elnök ellátogat Phenjanba. Ez lesz már a harmadik csúcstalálkozó.

Dél-Koreának kulcsszerepe volt abban, hogy létrejött a találkozó Donald Trump és Kim Dzsongun között júniusban Szingapúrban. Phenjanban arra számítanak, hogy még az idén újabb amerikai-észak-koreai csúcstalálkozó lesz, hiszen az első nagy diplomáciai siker volt mind a két fél (bár sokkal inkább Észak-Korea) számára. A háborús feszültség lényegesen enyhült, ezért a szétszakított koreai családok joggal reménykedhetnek abban, hogy a jövőben nem kell 68 évet várni arra, hogy egy anya újra láthassa fiát, akit négyéves korában hagyott el a háború miatt.

Három évet is kaphat a halott anyjával élő férfi

A 35 éves férfi a pincébe rejtette a holttestet, a rendőrök fedezték fel tavaly januárban a Mosonmagyaróvár közelében fekvő településen.

A férfinek előbb az édesapja halt meg, az anyjával maradt kettesben. A nő azonban lelkileg összetört férje elvesztése után. Egyre zárkózottabb lett, fokozatosan megszüntette a kapcsolatot a külvilággal, a szobájából sem járt ki. A háziorvos utoljára 2010-ben kezelte, valameddig pszichiátriai kezelés alatt is állt. Folyamatosan romlott az állapota, gondozásra szorult, ez pedig a fia kötelessége lett volna.

Az asszony valamikor három évvel ezelőtt halhatott meg, majd a férfi a holttestet a ház pincéjébe rejtette.

Két évvel később, amikor rábukkantak, a hatóságok előszőr emberölés miatt nyomoztak, végül azonban bűncselekmény hiányában megszüntették az eljárást.

Ugyanakkor a vádlottat, mint az elhunyt fiát gondozási kötelezettség terhelte, melynek nem tett eleget, ezért gondozási kötelezettség elmulasztása miatt vádat emelt ellene a Mosonmagyaróvári Járási Ügyészség, melyért akár három év börtönt is kaphat.

Általában hallgatunk (1.)

Frusztrált ideges anyuka vonul az utcán, riadt, síró gyereket rángat maga után. A kisfiú egy játékbolt kirakatát szeretné megnézni, ám a nagydarab, kifejezéstelen tekintetű nő könyörtelenül elvonszolja. Ő az erősebb: lehet vagy kilencven kiló, a gyerek, vasággyal együtt sincs húsz. A nő ordít vele, kiabál, még egy pofont is lekever neki. A gyerek persze ettől nem hagyja abba sírást, legföljebb a kirakattól – és minden mástól – megy el a kedve.

Odalépek a festett asszonysághoz: kedves hölgy, mondom neki, miért méltóztatik vegzálni ezt a gyereket? Elfelejtette, hogy maga is volt gyerek, és ebben a minőségében időnként szeretett volna megállni egy játékbolt kirakata előtt? Ha idegesnek tetszik lenni, amiért a főnöke ma megint ugráltatta, vagy mert a férje tegnap este szokás szerint újfent berúgott, higgye el, arról nem ez a szegény gyerek tehet…

…Persze, nem lépek oda hozzá. Kell nekem a balhé? Egyébként is sietek.

Hát, valahogy így. Mi, a csöndes többség, a normálisak, a törvényt, s egymást tisztelők, ha nekünk nem tetszőt látunk, zavartan félrefordítjuk a fejünket.

Félünk, sietünk, és – Rákosy Gergely könyvének címével – általában hallgatunk. Összegyűjtött hallgatásainkat, ha nem volna annyi más fontosnak tűnő dolgunk, vaskos kötetekbe tudnánk rendezni.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!