Már a látszatra sem adnak méltóságosék. Megbüntetik a Jobbikot és a többi ellenzéki pártot, mert szerintük szabálytalanul és tiltottan finanszírozzák a pártjukat, miközben a Fidesznél mindent rendben találnak.
Kreatívabb áldemokráciákban azért legalább figyelnek a látszatokra. Úgy tesznek, mintha. Például, hogy nem csak az ellenzéki pártokat büntetik meg, hanem megbüntetik a Fideszt is. Távolról sem akkora összeggel, mint a többieket, bár Orbán pártjának ez sem számít, ők bármennyi pénzt ki tudnak fizetni.
Ettől még persze ugyanúgy kilógna a lóláb, sőt, az egész ló, de nem venné mindenki észre. És akkor legalább elmondhatnák a derék urak, hogy nálunk egyenlő mércével mérnek mindenkit.
Most nem mondhatják el. Feltehetőleg azért, mert nem is akarják. Egy dolgot akarnak: megmutatni, hogy mindent megtehetnek, mert nincs senki, aki megállíthatná őket. Hatalmi tébolynak hívják az ilyet, amikor az ember szeme elé vörös köd ereszkedik, és nem lát semmit, kizárólag önmagát. És nagyon tetszik az illető önmagának, mert hatalmasnak látja magát, szépnek és igazságosnak.
Nem érdekli, hogy mások mit gondolnak róla, magasról tesz rá. Hadd gondolják azt, amit akarnak. Addig sem lázadnak, ameddig abban a hitben ringathatják magukat, hogy legalább a gondolataik szabadok.
A szavaik nem. Ezért kellett elfoglalni a sajtót, főleg vidéken, ahol a legtöbb szavazó él. És ezért kell megzabolázni a még ellenzékinek látszó tévét is. Hogy csak látszólag legyen ellenzékben, de még véletlenül se kutakodjon a valódi problémák után.
Elég, ha úgy tesz a tv, mintha.
Honnan is indultunk? Hogy már a látszatra sem adnak az urak. Miért is adnának? Nincs rá szükségük. Ha csíkos zoknihoz kockás nyakkendőt vesznek, úgysem mer szólni nekik senki. És ha mégis szólna, hoznak egy törvényt, hogy csíkos zoknihoz kockás nyakkendő kötelező.
Közöd?
