Balázs Péter ante portas

0
403

Csak kiszivárgott egy név a szocialista műhelyből – lássuk be, az lett volna a csoda, ha nem , hogy kit is szeretnének a Botka-korszak gyors lezárásaként miniszterelnök-jelöltként ajánlani a partnereknek. Balázs Péter, volt külügyminiszter lenne az, és ő valóban megfelel azoknak a kritériumoknak, amelyeket Molnár Gyula MSZP elnök fogalmazott meg a Független Hírügynökségnek adott interjúban.

Azt mondta, olyasvalaki van a fejében – megnevezni majd csak november végén fogja –, aki nem kötődik pártokhoz, mégis ismert, vagyis nem a semmiből jön, és persze a demokratikus ellenzék közös jelöltjeként is elfogadhatónak tűnik.

Nem tudhatjuk, hogy mi a kiválasztás, konkrét megnevezés mechanizmusa, itt aztán tényleg nem támaszkodhatunk a hagyományokra, már csak azért sem, mert, mint jeleztük, a szocialistáknak nem feltétlenül erősségük a titoktartás, a sikeres konspiráció, mindenestre portálunk információi szerint egyelőre sem a Demokratikus Koalíció, sem maga Balázs Péter nem tud a tervről. Ebben természetesen nem lenne semmi meglepő, sőt kifejezetten üdvös lenne, ha tényleg titokban marad a név. De nem maradt. Ami csak azért baj, mert könnyen eltántoríthatja a kiválasztottat a szerepvállalástól; elfogadható indoknak tűnne, ha a nemtudás okán Balázs Péter visszalépne, mielőtt még igent mondott volna.

De hagyjuk is most ezt, hogy a szokásos ügyetlenség, vagy valamelyik beavatott MSZP-s politikus fecsegése juttatta idő előtti információhoz a sajtót;

nekem ez ellen, amúgy, nincs kifogásom, végül is ebből, az információkból élünk. Legfeljebb a sikertelen konspiráció okán a szándék sérül, ám feltételezzük, hogy a kiszivárogtatás nem akadályozza a folyamatot, és nem torkollik megint rosszemlékű castingba a jelöltállítás.  (Balázs Péter mindenestre úgy nyilatkozott az atv.hu-nak, hogy nem kíván az MSZP-DK miniszterelnök-jelöltje lenni, de informátorunk szerint ez nem jelent visszautasítást, inkább csak megszorítást:

Balázs nem akar e pártok jelöltjeként, hanem csak egy szélesebb összefogás esetén szerepet vállalni.)

Vagyis, ha igaz, hogy végül Balázs Péter nevét vinné az MSZP a többiek elé – és a mi értesüléseink szerint igaz –, akkor jó irányba indulna a tárgyalás. Nem tudhatjuk természetesen, hogy a többi, partnerként emlegetett párt miként vélekedik az ex-külügyérről, de okkal feltételezhetjük, hogy jobbat nem, legfeljebb vele egyenértékűt találhatnának a mezőnyben.

Balázs, aki a Bajnai kormányban töltötte be a külügyminiszteri posztot, 2004-ben pedig az Európai Bizottságban volt biztos, kifejezetten jó szakember hírében áll.

Sem a minisztersége alatt, sem előtte, sem azóta nem kötődik a nevéhez semmilyen ballépés, s bár egyértelmű és határozott kritikusa az Orbán-kormánynak, mindig tartózkodott a szélsőséges megfogalmazásoktól.

A kérdés most az, hogy – ismét feltételezve, hogy róla van szó – milyen érdeke lehet neki magának egy ilyen szerep elvállalásában. Ma ugyanis fénytávolságra van a demokratikus ellenzék győzelmi esélye; fél évvel a választások előtt kifejezett jóindulat kell ahhoz, hogy a közvélemény kutatásokat úgy olvassuk, hogy abból a Fidesz veresége jöjjön ki. És ez akkor is így van, ha a kormánypárt egyelőre a legnagyobb kisebbség, vagyis összeadva azokat, akik nem szavaznának a Fideszre, illetve azokat, akiknek joguk van választani, de a hajlandóságuk erősen kérdőjeles, arra az eredményre jutunk, hogy a többség kormányváltást akar. Ha mindenképpen szeretnénk belekapaszkodni ebbe a fűszálba, akkor is gyors lépésekre lenne szükség az ellenzéki oldalon. Azaz valóban kell egy miniszterelnök-jelölt, mögé pedig egyetértés, legalább azok között, akik hajlandóak az integrációra, ami a másik minimális feltétele a sikernek.

Azaz, elsőként is Balázs Pétert kellene rávenni a jelöltségre, még akkor is ha tényleges miniszterelnökként egyelőre nemigen gondolhat magára, és ha már így alakult és nyilvánosságra került az ötlet, azonnal lezavarni az egyeztető tárgyalásokat.

Ez lenne minden váltásban gondolkodó párt érdeke, és azoké is, akik szeretnék már hatalmon kívül látni Orbán Viktort. Vagy legalább koalícióba kényszeríteni, vagy ahogy Horn Gábor fogalmazott a Független Hírügynökségnek: politikai fogollyá tenni őt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .