Kezdőlap Címkék Balázs Péter

Címke: Balázs Péter

Kicsúszott a talaj Orbán migránsozása alól

Nagy kérdés, hogy miként lehet tovább migránsoznia Orbánnak, amikor nem vagyunk sem belépő ország, sem célország, sőt, még tranzitország sem, az EU elvetette a kötelező kvótát, továbbmenve: még büntetés sem fenyeget a migránsokat elutasító magyar politika miatt – teszi fel a kérdést Balázs Péter. A volt külügyminisztert, magyar EU-biztost arra kértük, értékelje az Európai Unió brüsszeli csúcsértekezletének az eredményeit.

Tízórás kemény tanácskozás után péntek hajnalra megállapodtak az Európai Unió állam- illetve kormányfői a menekültválság kezelésének következő lépéseiről. A zárónyilatkozat a többi között kimondja, hogy a jövőben a tagállamok önkéntes felajánlásai – és nem kötelező kvóták – alapján jönnének létre a menekültek kérelmeit feldolgozó menekültközpontok és valósulna meg a menedékre jogosultak befogadása.

Orbán Viktor a csúcs után hajnalban a Facebook oldalán adott gyorsértékelést:

04.40. Csata után // 4.40 AM. After the battle.

04.40. Csata után // 4.40 AM. After the battle.

Közzétette: Orbán Viktor – 2018. június 28., csütörtök

Ebben azt mondta, hogy

„a Visegrádi négyek nagy győzelmet arattak”.

Giuseppe Conte olasz miniszterelnök örömét fejezte ki, hogy országa többé már nem egyedül küzd a menekültválság okozta nyomással, Angela Merkel német kancellár gyorsértékelésében azt hangsúlyozta, hogy sikerült pozitív eredményeket elérni, de még mindig megosztottak a tagállamok egy sor kérdésben, Emmanuel Macron francia elnök pedig elsősorban Európa sikeréről beszélt. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke pedig azt mondta: túl korai még sikerről beszélni, a munka nehezebb része még hátra van.

Forrás: Wikimedia Commons

„Az első nyilatkozatok azt mutatják – s ez mindig így van egy-egy ilyen csúcs után –, hogy mindenki a saját győzelmét hirdeti, azt emelve ki, amit ő szeretett volna elérni, és hogy abból mit ért el” – mondja gyorsértékelésében a diplomáciában és uniós ügyekben és persze mindezek kommunikációjában is jártas Balázs Péter. És valóban – teszi hozzá – a zárónyilatkozatban megtalálható Merkel, Macron, Conte és Orbán egy-egy törekvésének az eredménye – teszi hozzá, ám figyelmeztet arra, hogy súlyos hiba zéróösszegű játszmának felfogni mindezt. Tévedés az Orbán-féle beállítása az ügynek, nevezetesen, hogy legyőzte a többieket. „Az EU win-win megoldásokat keres” – szögezte le.

Kérdésünkre, hogy akkor most csitultak az uniós tagállamok nem kis részének az indulatai Orbán és politikája iránt, Balázs Péter úgy vélekedett:

Orbán továbbra is akadály és bajkeverő sokak szemében.

S hiába az a látszat, hogy most az olaszokban sikerült egy Orbánnal egyetértő nagy szövetségesre lelni, a közeledés csak látszólagos. „Az első mondatban ugyan még egyetértett Conte és Orbán (ide ne jöjjön senki), de a másodikban már ütközés volt a két politikus között: Conte ugyanis azt mondta, hogy aki hozzájuk érkezik, azokat a többiek azonnal vegyék át, Orbán pedig ismét deklarálta, hogy nem akar menekültet befogadni”.

A magyar kormányfő az első hírek szerint egyébként még most is hátráltatta a megegyezést.

Ő nem tesz mást, mint hogy próbál a visegrádiak nevében politikai tényezőként fellépni, de ez a migráció ügyében azért nem hiteles, mert a visegrádiak nem tartoznak egyik érintett országcsoportba sem

– fejtette ki Balázs Péter.

Van ugyanis a belépési probléma – ez most az olaszokra nehezedik elsősorban, s másodsorban a görögökre (a nemzetközi jog szerint a vízből ki kell menteni az embereket). Van egy jellegzetes tranzitprobléma – az osztrákok az elsődleges érintettek, főleg rajtuk keresztül vonulnak délről északra a bevándorlók. S van a célországok problémája – ebben a németek vezetnek toronymagasan, bár a dánok és a Benelux-államok is aggódnak.

Menekültek számának az alakulása a keleti, a közép- és a nyugati útvonalon
Forrás: Europa.eu

Magyarország azonban több más tagállammal együtt nem érintett, hiszen már a kötelező kvótát is eltörölték („aminek személy szerint örülök, mert az első pillanattól kezdve elleneztem”) és valamifajta büntetés veszélye sem fenyeget. De azért az érintettek elvárnak ezektől az országoktól valamifajta szolidaritást, legalább gesztus-szinten.

S hogy akkor kié a győzelem? Egyáltalán van-e győzelem? Balázs Péter szerint leginkább úgy lehetne fogalmazni, hogy

az európai megoldás győzött, a megoldás egyértelműen a közös európai kezelés irányába, egyfajta összefogás irányába mozdult el, hogy együtt oldjuk meg a migránsproblémát, ellenkező esetben mindenki ráfizet, igaz, nem egyforma mértékben.

Az – tette hozzá a szakértő –, hogy kinek az érintettsége a legerőteljesebb, azaz ki fizethet rá a leginkább, látszik abból is, hogy ki vett részt a múlt vasárnapi, önkéntes alapú úgynevezett mini csúcson: nos, Magyarországgal az élén a V4-ek nem voltak ott, nem véletlenül. Hiszen ők nem szenvedő alanyai a problémának, nem hozzájuk érkeznek a menekültek, nem rajtuk keresztül vezetnek a tranzit útvonalak, és nem is letelepedési célországok, azaz

csak a lelátóról kiabálnak.

A magyarok kivételével a V4-ek jószerint még migránst sem láttak, mi is utoljára 2015-ben” – tette hozzá.

A volt uniós biztos, külügyminiszter elismeri, hogy az EU rendkívül nehéz problémával került szembe, már csak azért is, mert nem a klasszikus belső integrációval összefüggő kérdést kell kezelni, hanem egy külső sokkot, annak hatásait, utórezgéseit. Nehéz azért is, mert nagyon eltérő a tagállamok érintettsége, amely a maximális terheltségtől a nulla terheltségig terjed, ám a döntésnek konszenzusosnak kell lennie – emlékeztet, hozzáfűzve: ehhez képest a csúcs értékelhető eredménnyel zárult, annak ellenére is, hogy nem indult túlságosan jól, hiszen az újonc olasz kormányfő megpróbált keménykedni, de „szembesült a többi tagállam érdekével és egyben segítőkészségével: azzal, hogy

nem hagyták egyedül a problémával, ám ennek feltétele, hogy működjék együtt a többiekkel. Conte ezt megértette, így születhetett meg a megállapodás”.

Kérdésünkre, hogy jónak tartja-e a migránskérdés uniós kezelésének új irányát, Balázs Péter kifejtette: „Alapvetően jó, mert minél távolabb kezdjük el a kezelést, annál jobb az eredmény: a forrásországoknál, majd a belépő pontokon, azaz a frontországokban.

Hiszen a Duna áradását sem a Fekete-tenger deltájában kell megfogni, hanem a Fekete-Erdőben, a forrásnál”.

A megoldás racionális irányban mozdult el, de az is kell, hogy a tagállamok fogjanak össze és támogassák a jövőben is a közös megoldásokat, mert azok hiányában az egyes tagállamokban csapódnak le a következmények.

S hogy most mi következik? „Izgalmas időszaknak nézünk elébe” – mondja Balázs Péter. Több igen fontos döntés előtt áll az Unió, s ezek kezelése összefügg az egyéb fejleményekkel is. A többi között dönteni kell az új, 2021-től érvényes költségvetésről, s le kell osztani a jövőre megújuló európai intézményekben a posztokat, továbbá jövő tavaszra a Brexit is eljut már egy pontra, s persze a tavaszi EP-választások után a parlament erőviszonyok is változhatnak majd.”

Rákészül a jövő évi választásokra a V18?

Kora nyáron várható döntés az idén az év elején alakult Válasszunk! 18 csoport jövőjéről – tudta meg a Független Hírügynökség. Habár a honlapjuk nem működik, ez nem jelenti azt, hogy a szervezet megszűnt volna. „Most szusszanunk egyet” – ahogy portálunknak fogalmazott az egyik alapító tag.

 

Fotó: Sorok Péter

„Egyelőre formálisan szüneteltetjük a működésünket, de informálisan tovább dolgozunk, s nem szűntünk meg” – mondta megkeresésünkre Holoda Attila, a V18 egyik alapító tagja. Hozzáfűzte: megalakulásukkor eredetileg gondolkoztak abban is, hogy tevékenységüket ne csak a 2018 áprilisi parlamenti választásokra korlátozzák, hanem folytassák tovább a 2019-es tavaszi európai parlamenti, majd őszi önkormányzati választásokig. De ez még nem eldöntött – derült ki a vele folytatott beszélgetésből. „Kora nyárig szusszanunk” – mondta, hozzáfűzve: utána megbeszélik a hogyan tovább-ot. Vannak elképzeléseik, amelyekben gondolkoznak, de az biztosnak tűnik, hogy

a működésük, céljaik logikája nem fog változni, az azonban várható, hogy nem marad mindenki a csapatban.

A lényeg azonban marad: egyfajta pártok feletti tevékenységben gondolkoznak, a pártok és a választópolgárok összekötésében, s a választási aktivitás elősegítésében.

Január elején alakult meg a választási csoportegykori bal- és jobboldali kormánytagokból, összesen öt különböző kormányban szolgáló szakemberekből. Andor László volt EU-biztos, Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter, Bod Péter Ákos egykori ipari és kereskedelmi miniszter, MNB-elnök, Göncz Kinga volt ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter, valamint külügyminiszter, Holoda Attila egykori energiaügyi helyettes államtitkár, Mellár Tamás korábbi KSH-elnök, Pusztai Erzsébet egykori egészségügyi államtitkár, Raskó György volt mezőgazdasági államtitkár, valamint Székely Tamás volt egészségügyi miniszter voltak az alapító tagok. Illetve, volt még egy, Lévai Katalin volt esélyegyenlőségért felelős miniszter, aki azonban – ahogy az a csoport számára is váratlanul kiderült –  a saját pecsenyéjét sütögette: a választások véghajrájában pártot alapított (az utóbb választási csalásba keveredett) Lendületben Magyarországért pártot.

A Válasszunk! 18 tevékenysége részeként választási vitákat terveztekszervezni. Egyrészt három tematikus vitát az általuk esélyesnek tartott pártok szakpolitikusai között, másrészt a miniszterelnök-jelöltek között. Mindezt a televízió által biztosított nyilvánosság előtt. Ezek meghiúsultak, ami összejött: öt ellenzéki párt (DK, Együtt, LMP, Momentum, MSZP-P) vezetőjének nyilvános fóruma, négy nappal a választások előtt. Emellett háttérelemzéseket készítettek, s a Gulyás Márton által indított Közös Ország Mozgalommal együttműködve helyi közvélemény-kutatásokat készültek, amelyek célja az volt, hogy segítsenek kiválasztani egy-egy egyéni körzet legesélyesebb ellenzéki jelöltjét. Ebben utóbb azonban volt némi zűrzavar, többen (köztük Márki-Zay Péterék) is saját esélyeseket jelöltek, s ezek nem mindig voltak azonos személyek –

magyarul volt, ahol sikerült összezavarni a választókat, arról nem is szólva, hogy a pártok fogadókészsége az esetek többségében enyhén szólva hiányzott.

Végül, de nem utolsósorban fontos tevékenységük volt a választási aktivitásra való mozgósítás is.

Forrás: Wikimedia Commons

Balázs Péter volt külügyminiszter, európai uniós biztos portálunknak adott interjújában  tevékenységük eredményének a mérlegét megvonva a többi között arról beszélt, hogy voltak dolgok, amiket alábecsültek, így a vidék Fidesz általi mozgósítását; a hazug migrációs kampány hatását; illetve a választási trükközések és magának a választási törvénynek a hatását. Ugyanakkor túlbecsülték a korrupció társadalomra gyakorolt hatását; a rossz kormányzás lehetséges választói szankcionálását; s a pártok együttműködési hajlandóságát is. Ugyanakkor elérték, hogy ’89 óta először felmutatták a legszélesebb összefogási modellt a politikai jobb- és baloldal között; a választási program és a viták elengedhetetlenségének a sulykolását, s a pártok némi, de messze nem elégséges egymáshoz való közelítését. Hozzáfűzte azt is, hogy a legfőbb csalódásuk, hogy azt gondolták, a kétharmad most már megtörhető. „Hogy miért nem volt megtörhető, a történelem majd kideríti, de készséggel vállaljuk ebben a saját felelősségünket is” – mondta.

Balázs Péter az ellenállás élére állna?

Új tartalommal és hozzáteszem, új szereplőkkel kellene fellépni az ellen a kormányzás ellen, amely romlásba viszi az országot – ezt fogalmazta meg Balázs Péter volt külügyminiszter, a V ’18-as csoport vezetője a Független Hírügynökségnek adott interjújában. Magáról a szervezetről azt mondta: közösen értékeli majd a tevékenységüket – túl sok mindent alábecsültek -, és döntenek arról, hogy folytatják-e munkájukat. Meglepő kijelentést is tett: szerinte ezzel a kétharmaddal megkezdődött Orbán Viktor végleges hanyatlása, mivel egy olyan rendszer, amely nem építkezik, pusztulásra van ítélve. Balázs Péter lát esélyt arra, hogy a parlamenten kívüli politizálás megerősödjön, ahogy ezt a hét végi tüntetések már jelezték. Ha van cél és a támogatottság, akkor már csak megfelelő személy kell, aki képviselheti az ügyeket. Mint mondja: ő szívesen tolja, vagy ha kell, húzza az aktuális feladatokat.

 

 

Lesz folytatása a V’18-nak?

A testület értékelni fogja a választások végkimenetét és a saját tevékenységét is, ennek megfelelően fogjuk eldönteni, hogy lesz-e folytatás, vagy nem. Szuverén emberek szövetségeként jöttünk létre, eredetileg nem tűztünk ki magunk elé olyan feladatot, ami túlmutatott volna a választáson. Most majd beszélünk a jövőről is.

A csapat szempontjából kudarc a végeredmény?

Önkritikával kezdem. Voltak dolgok, amiket alábecsültünk, ilyen például a vidék Fidesz általi mozgósítása. De alábecsültük a hazug migrációs kampány hatását is, nem hittük volna, hogy egy valójában nem létező üggyel ilyen politikai sikert lehet elérni, ráadásul úgy, hogy ez volt az egyetlen témája a kormánynak és a Fidesznek. Alábecsültük a választási trükközések és magának a választási törvénynek a hatását. Ugyanakkor túlbecsültük a korrupció társadalomra gyakorolt hatását; azt hittük, hogy jóval nagyobb felháborodást fognak kelteni a kormányt is átszövő, súlyos ügyek. Túlbecsültük a rossz kormányzás lehetséges választói szankcionálását: azt hittük, hogy a társadalom számon fogja kérni azokat a témákat, amiket mi is a viták középpontjába állítottunk, vagyis az egészségügy, az oktatás, az elvándorlás problematikáját. Azt hittük, hogy az itt elkövetett hibákért valamilyen választói büntetés jár majd a kormánynak. És végül, ne tagadjuk, túlbecsültük a pártok együttműködési hajlandóságát, noha tudtuk, hogy e téren gondok vannak, hiszen ezért is jött létre a V’18. A választópolgárok gondolkodása és cselekvőképessége előbbre járt, mint a pártoké és mi ezt a szakadékot próbáltuk áthidalni.

És mit értek el?

Elsősorban azt, hogy ’89 óta először felmutattuk a legszélesebb összefogási modellt a politikai jobb- és baloldal között. Ezt talán érdemes lenne valamilyen módon tovább folytatni. Eredménynek gondolom annak hangsúlyozását is, hogy program nélkül nincs választás, vita nélkül pedig nem volna szabad az urnákhoz menni. Valamelyest a pártokat is tudtuk egymáshoz közelíteni, de messze nem eléggé. A legfőbb csalódásunk egyébként az, hogy azt gondoltuk, a kétharmad most már megtörhető. Hogy miért nem volt megtörhető, a történelem majd kideríti, de készséggel vállaljuk ebben a saját felelősségünket is.

Ha az alábecsültként fölsorolt elemeket pontosan mérik be, lehetett volna ellenszert találni a Fidesszel szemben?

Biztosan. A migrációs riogatásra például, mint kiderült, nem volt elég pusztán racionális válaszokat adni. Én a V’18 honlapján próbálkoztam azzal, hogy egy írásban összefoglaljam a migráció reális értékelését, de kellett volna buzdítani a pártokat is, hogy erről a témáról, a valódi probléma kezeléséről mondjanak többet. Az az általános tapasztalat, hogy a Fidesz leegyszerűsített, hazug üzenetei eljutottak az ország minden sarkába, ugyanakkor az ellenzék nem is fogalmazott meg ilyen üzeneteket, vagy amit megfogalmazott, az sem ért el messzire, megmaradt a szűk, budapesti körben.

Amit most mond, azt úgy is értelmezhetjük, ezek a hibák nagyjából kijelölik a következő időszak stratégiáját is?

Mindenképpen. Új tartalommal és hozzáteszem, új szereplőkkel kellene fellépni az ellen a kormányzás ellen, amely romlásba viszi az országot.

De hogyan lehet új személyekkel, amikor a parlamentbe jutást a régi szereplők határozzák meg, így értelemszerűen ők is ülnek be az országgyűlésbe? Netán a parlamenten kívül kellene felbukkanniuk az új szereplőknek?

Ha a parlament nem elégíti ki a politikai igényeket, akkor fel fognak bukkanni azon kívüli szereplők. A múlt szombati fővárosi, valamint a vasárnapi vidéki tüntetések reményt nyújthatnak arra, hogy ilyenek léteznek. Ha az ellenzéki pártokat, amelyek most jelzés szinten ott vannak az országgyűlésben, nem sikerül modernizálni, akkor új erőkre lesz szükség.

Most ugye az a kép tárulkozik elénk, hogy az ellenzéki pártok meggyengültek, Orbán viszont megerősödött, és talán Európában is nagyobb tekintélyt vívott ki magának a harmadszori kétharmados győzelemmel. Nem így van?

Szerintem tekintélyről ott beszélhetünk, ahol a választási eredmény mögött valódi támogatás látható, ahol az emberek emelt fővel, mosolyogva tapsolnak a győztesnek, és azt mondják: tényleg ő volt a legjobb, benne bízunk, utána megyünk. Orbán viszont legfeljebb irigységet kelt más diktátor hajlamú politikusokban: de jó neki, hogy kétharmada van a parlamentben. Ez a kétharmad azonban nincs összhangban azzal a tüntetéssel, amit láttunk. Ez egy hamis, túltolt kétharmad. Nem hiszem, hogy ez tekintélyt adna, sőt, azt gondolom, ezzel a kétharmaddal megkezdődött Orbánék végleges hanyatlása.

Miért?

Mert innen kezdve nőni fog a szakadék a parlamenti túlsúly és a parlamenten kívüli valódi támogatás, a kormányzati propaganda és a valódi teljesítmény között.

Most arról beszél, hogy így néz ki a helyzet a határon belül, de hogy néz ki a határon túl?

Ezt külföldről is pontosan látják. A gyenge kormányzás ellensúlyozásaként Orbán nagymértékben támaszkodott az Európai Unió pénzére és a külföldi beruházók aktivitására. Ha ezeknek megrendül a bizalma, akkor a források is el fognak fogyni, márpedig Magyarország egyre kiszámíthatatlanabb lesz, és az ország a szakadék felé megy. Az itthoni tőkefelhalmozás viszonylag csekély. Tudjuk, hogy Orbán rengeteg EU-pénzt tolt át a saját oligarcha rétegéhez, de ezek nem versenyképes emberek és többnyire nem produktív beruházásokba fektettek. Nem tudom, a jövőben mire épít Orbán stratégiája, mert eddig az EU-pénzek megszerzése volt a célja és ezzel párhuzamosan az abszolút hatalom kiépítése. Az abszolút hatalom megmarad, sőt erősödik, csak már nem lesz honnan pénzt kiszivattyúzni.

Nem túl optimista?

Nem hiszem, hogy amit mondtam, az optimistának minősíthető. Ez a forgatókönyv inkább pesszimista. Azt mutatja, hogy Orbánék kormányzása nyomán a legnagyobb értékünk, a humántőke kezdett el vészesen pusztulni. Ha az emberek egészségével nem törődnek, ha a fiatalok oktatásával nem törődnek, ha az értékes munkaerő itthon tartásával és itthoni foglalkoztatásával nem törődnek, ha a média alacsony színvonalú és hazug híreket sugároz, akkor a gondolkodó, alkotó ember lepusztul. Beteg lesz, elbutul, elmegy, elszökik. Nekünk okos, erős, dinamikus emberekből kellene építkeznünk.  

Optimizmusról azért beszéltem, mert mindez, amit most elmondott kevéssé érdekli a magyar választót, és a jelek szerint Európát is. Vagyis a kétharmados győzelem, ebből a nézőpontból vizsgálva, megerősítette Orbánt.

A külföld kívülről szemléli, hogy mi történik más országokon belül, ez nem az ő bajuk. Legfeljebb egy-két befektető visszafordul a határról, amikor azt látja, nincs már alkalmazható munkaerő Magyarországon. Az itthoni lakosságot viszont muszáj, hogy érdekelje. Van még egy-két levezető szelep, például a kivándorlás. A tragédia időzített bombája éppen ott van elrejtve, ha erre nem figyel a lakosság, hagyja, hogy minden menjen a maga útján, egészen a teljes romlásig. Ebből lehet katasztrófa.

Ha viszont így van, bár tudom, hogy a jóslás nem tartozik a fő profiljába, mennyi ideje lehet még ennek az illiberális államnak: négy év, nyolc év, vagy még több?

Egy olyan rendszer, amelyik nem építkezik, nem erősödik, nem gyarapszik, az pusztulásra van ítélve. A rossz hírem az, hogy az ilyen rossz rendszereket viszonylag sokáig lehet tartósítani. Ha nem jön össze az a robbanótöltet, amely kiváltaná a hirtelen változást, akkor ez sokáig képes itt maradni a beletörődés, a megszokás, az alternatíva nélküliség miatt. Ha nincs külső, vagy belső erő, ami megdöntse, akkor marad ez a rezsim. Márpedig külső erő nincs, vagyis a változást itthon kell elérni. És ha belső erő sincs, mert annyira dominál a kormány, az ellenzék pedig széttagolt, akkor bizony még sokáig maradnak ezek a keretek. Amíg, ismétlem, tragikus körülmények nem következnek. Ilyenek jelzések már vannak, de még nem tömegesen; a kórházi folyosón meghaló beteg, a vészesen kiürülő magyar falvak és városok, a vergődő iskolák. Ha ez tömegessé válik, akkor nagy baj lesz.

Macron francia elnök mondta a minap, hogy nincs olyan érték, amiben azonosulni tudna Orbán Viktorral, de hát ezt ők választották maguknak. Ez a macroni attitűd a jellemző?

Ez a külpolitikai nézőpont: tanulmányozzuk, elemezzük a másikat, de nem nekünk fáj. Ami itt van, az egyedül a magyaroknak fáj.

Mégis, azt gondolnám, hogy az Európai Unió egyfajta értékközösség is, azaz, ha valami nekünk fáj, nekik is kell, hogy fájjon.

Orbán nagyon jól érzi, hogy az unión belül mekkora a mozgástere. Az unió ugyanis az önkéntes szabálykövetésre épül. Ezért aztán Orbán vidáman tud manőverezni, mert nincs közlekedési rendőr. Amikor ő átmegy a piroson, szólnak ugyan, de büntetni nem tudnak.

Merthogy nem erre szerveződött az Unió.

A szándékos és pimasz szabályszegésre egyáltalán nem számítottak. De még mindig nem vetik ki magukból, hiszen az Európai Parlamentben a Néppártnak szüksége van a Fidesz szavazataira; a bajorok meg örülnek, hogy Orbán kimond olyan dolgokat, amelyeket ők is gondolnak, de ott nem illik kimondani. Az Európai Unió nem egy konfliktuskezelő, hanem együttműködési szervezet.

Hozhat-e ebben éppen az orbáni viselkedés változást?

Látványos változást nem, mert ahhoz egyhangú szavazásra lenne szükség. Viszont egy előremenekülés már megkezdődött: azok, akik tényleg betartják a normákat, és ki akarják használni az unió előnyeit, csoportba szerveződnek, gyorsítanak, és húznak előre. Ebbe pedig nem fogják Orbánt bevenni.

Ez lenne a kétsebességes Európa?

Én inkább két fokozatról beszélnék. Az első fokozatot már elég pontosan körberajzolta az euró-övezet. Ez a fokozat lesz az EU új, erős magja.

A Merkel-Macron duó mi jelent Orbán számára?

Ő nagyon messze van most ettől a párostól, amely az EU centrumát alkotja. Ha a német-francia szövetség jól működik, az húzza magával az egész uniót. És most úgy néz ki, hogy ez jól működik. Orbánt azonban se Macron, se Merkel nem kedveli igazán.

De kedveli Erdogan és Puytin. Fel tudják-e ők használni Orbánt az EU felé?

A magyar miniszterelnök próbál a határmezsgyén manőverezni, de az ön által említett urak nincsenek rászorulva, mint közvetítőre, éppenséggel akkor beszélnek Európa vezetőivel, amikor akarnak. Őket tehát Orbán nem tudja segíteni. Megfordítva, az EU nevében és felhatalmazásával tudna közvetíteni, de ez pont az ellenkezője lenne annak, mint amit most csinál.

De akkor miért dörgölőzik Putyinhoz? Esetleg onnan remél pénzt, ha már az EU-ból nem jön?

Magyarország szempontjából ennek nem látom előnyét, ha csak egyénileg nincs belőle haszna.

Önnek az elmúlt időszakban számos belpolitikai szerep jutott: először beszéltek önről, mint lehetséges miniszterelnök-jelöltről, utána a V ’18 vezetője lett. Most milyen feladat vár önre? Van-e valamilyen személyes vállalása?

Különösebb ambícióim nincsenek, elégedett vagyok az eddigi feladataimmal, most is van elfoglaltságom bőven. Ha olyan kihívás adódik, aminek célja és értelme van, ráadásul politikai realitása is, akkor azt szívesen mérlegelem.

Most itt összeverődött egy nagy tömeg, de azt láttuk, hogy hiányzik az igazi vezető, és nincs megfelelő mondanivaló, sőt azt is megkockáztaom, hogy reális cél sincs.  Vállalna ebben a szerveződésben valamilyen szerepet?

Korábban is azt mondtam: nem csak húzni tudom, szívesen tolom is az ügyeket. Azt mondom, hogy a cél, a személy és a támogatottság összefügg. Kell egy jó cél, kellenek személyek, akik mögött csapat, csapatok vannak, a V ’18 is így alakult ki, és akkor már jöhetnek a feladatok is, amelyektől én egyáltalán nem félek. De a feltételeknek meg kell lenniük.

Ha ön a személy, akkor meg tudja határozni, hogy mi a cél?

Hasonló, mint amit a V ’18 nevében hirdettünk: egy minél szélesebb politikai bázis, ahol a korábbi jobb és baloldal együttműködik. Azok a rendszerváltó célok, amelyeket a V ’18 nyolc pontban megfogalmazott, tulajdonképpen egy nemzeti minimum-programnak  készültek. Ennek a végső eredménye az lenne, hogy Magyarországot a keleti lecsúszásról visszafordítsuk, és elindítsuk ismét a nyugati felemelkedés útján.

Ez egy hosszú távú program, de van-e rövid távú is?

Kilencvenben nagy esélyt kaptunk a nyugati útra. Ma újból az a feladatunk, hogy eltakarítsunk mindent, ami ezt akadályozza. Most az ezzel ellentétes erők győztek. Visszacsúszunk, kevés ember nagyon gazdag lesz ebben az országban, úgy, mint Közép-Ázsiában, kevesen akarják megmondani, hogy merre kell menni, a sokaság ne szóljon bele, élje csak a maga kis mindennapi életét. Kulizzon, melózzon és elégedjen meg azzal, amit kap. Ez egy kelet-nyugati választás. A többség nyilvánvalóan Nyugat felé akar menni, de nem úgy, hogy kivándorol, hanem azt szeretné, hogy a nyugati feltételek itthon teremtődjenek meg.

Ha már Kelet-Nyugat: itt ülünk a CEU-n az ön irodájában. Mi lesz a CEU-val?

Én egy kis fogaskerék vagyok itt, nem látom át a CEU stratégiáját, de nagyon nagy veszteség lenne Budapestnek, ha el kellene innen menni. Hatalmas szellemi kapacitást és tudományos kapcsolatrendszert hozott ide a CEU. Aki ezt elüldözi, az az országunk ellensége.

Összegyűjtötte a legesélyesebb ellenzékieket a V18

A Válasszunk! 18 közzétette azoknak az ellenzéki jelölteknek nevét és fényképét, akik a választókerületekben esélyesek a választási sikerre. A csoport ezzel segíteni kívánja azon választók döntését, akik a legesélyesebb ellenzéki indulót keresik a Fidesz-KDNP jelöltjének legyőzésére.

 

A V18 a rendelkezésre álló kutatási adatok alapján összeállította a Politikai Alternatíva Listáját, amelyet a csoport honlapján mától elérhetővé tette.

A V18 a választók részére készített áttekintést két csoportra osztotta. Az elsőbe azok az ellenzéki képviselőjelöltek tartoznak, akik a pártok további megegyezése nélkül is legyőzhetik a választókerületükben a Fidesz-KDNP jelöltjét, ha a választók többsége az ellenzéki jelöltre szavaz. 25 ilyen körzetet és jelöltet azonosítottak be. Köztük 4 DK-s, 2 független, 11 Jobbikos és 8 MSZP-P jelölt van. LMP-s nincs közöttük. Nem meglepő módon a DK és az MSZP-PM Budapesten, míg a Jobbik a kelet-magyarországi körzetekben tarol(na). Íme a lista:

  • Oláh Lajos (DK)
  • Ara-Kovács Attila (DK)
  • Hiszékeny Dezső (MSZP-PM)
  • Tóth Csaba (MSZP-PM)
  • Burány Sándor (MSZP-PM)
  • Szabó Tímea (MSZP-PM)
  • Varjú László (DK)
  • Hajdú László (DK)
  • Kunhalmi Ágnes (MSZP-PM)
  • Hiller István (MSZP-PM)
  • Molnár Gyula (MSZP-PM)
  • Mellár Tamás (Független)
  • Szabó Sándor (MSZP-PM)
  • Jakab Péter (Jobbik)
  • Pakusza Zoltán (Jobbik)
  • Farkas Péter Barnabás (Jobbik)
  • Egyed Zsolt (Jobbik)
  • Bíró László (Jobbik)
  • Mirkóczki Ádám (Jobbik)
  • Vona Gábor (Jobbik)
  • Sneider Tamás (Jobbik)
  • Csányi Tamás (Jobbik
  • Kész Zoltán (Független)
  • Rig Lajos (Jobbik)
  • Zakó László (Jobbik)

A második csoportba azok a legesélyesebb képviselőjelölt-párok – néhány helyen jelöltek – kerültek, akik közül az egyik valószínűleg akkor győzné le a kormánypárt jelöltjét, ha a másikat a pártja visszaléptetné. Negyven ilyen egyéni választókörzet van, ahol – a V18 megfogalmazása szerint – még sok múlhat a pártokon. Itt van több  „nagyágyú” és már ismert „csatakörzet” is.

Szél Bernadett például annak ellenére sem egyértelmű jelölt, hogy a DK egyoldalúan visszaléptette a saját jelöltjét a javára,

hiszen annak a Jobbiknak a jelöltjével is meg kell küzdenie, amely újfent és egyértelműen tudatta, hogy nem hajlandó választási együttműködésre az LMP-vel (sem).

Hasonlóan éles a helyzet Csepelen is, ahol az Együtt-nek és az MSZP-P-nek kellene leginkább kiegyeznie: de említhető az a körzet is, ahol a momentumos Fekete-Győr András és Juhász Péter is indul.

„A V18 célja, hogy választókerületenként az általa legesélyesebbnek tartott ellenzéki jelöltek bemutatásával segítse a választók döntését, akik ha kell,

pártszimpátiájukat is félretéve arra a képviselőjelöltre kívánnak szavazni, akinek a legnagyobb az esélye a Fidesz-KDNP jelöltjének legyőzésére”

– szögezte le Balázs Péter, korábbi külügyminiszter és EU-biztos, a V18 elnöke.

A V18 célja – s erről is beszélt lapunknak adott interjújában Raskó György, alapító tag – nem az, hogy megmondja, kire szavazzanak az emberek, hanem, hogy minél többen menjenek el voksolni április 8-án.

V18 – vita helyett fórum

A Fidesz nem, a Jobbik pedig mégsem vesz részt a Válasszunk! 18 által még februárban kezdeményezett nyilvános szakpolitikai választási vitákon, ezért nem is tartják meg azokat. Ehelyett az ország helyzetét értékelő és jövőjét a választók számára bemutató nyilvános fórumot szerveznek, amelyre e két párt listavezetőjét hívják meg. 

 

Nem sikerült tehát vitaasztalhoz ültetni a választások legesélyesebb pártjainak a képviselőit. Az eredeti – február közepén bejelentett – terv az volt, hogy három szakpolitikai, majd ennek „megkoronázásaként” egy miniszterelnök-jelölti vitát tartanak.

„Miután a Fidesz és a Jobbik nem kívánt a nyilvános vitákban részt venni, a V18 visszavonja eredeti elképzelését, és nem tartja meg a szakpolitikai vitákat. A csoport azonban továbbra is bízik benne, hogy a két párt újragondolja jelenlegi álláspontját, és részt vesz az április elején tartandó nyilvános fórumon” – jelentette be Balázs Péter korábbi külügyminiszter és EU-biztos a V18-ak nevében.

A ’Választási Fórum 2018’ eseményre a DK, az Együtt, a Fidesz, a Jobbik, az LMP, a Momentum és az MSZP-Párbeszéd listavezetőjét hívjuk meg.

Intenzív, a minél nagyobb választási részvételt elősegítő kommunikációs kampányt is indít a csoport. Az egykori kormányok tagjaiból álló V18 bízik abban, hogy sikerül 70 százalék körüli választási részvételt elérni.

A V18 folytatja a munkát egy másik területen is:

továbbra is segítséget kíván nyújtani a választóknak abban, hogy a legesélyesebb ellenzéki jelöltre tudjanak szavazni azokban a választókörzetekben, ahol van esély legyőzni a Fidesz jelöltjét.

Hódmezővásárhely példáját követve ezért a csoport a választások napjáig egyeztet a pártokkal annak érdekében, hogy a pártok összefogásával megegyezés születhessen a legesélyesebb jelöltekről – szögezi le a csoport közleménye. Ha ez megtörténik, akkor a V18 Facebook-oldalán keresztül tájékoztatja a választókat erről.

A külföldön dolgozók küldjenek maguk helyett hazai választókat!

“Azok a százezrek, akik a választási törvény igazságtalansága miatt  csak nehezen jutnak el a szavazóurnáig vagy nem tudnak élni szavazati jogukkal, segítsenek mozgósítani itthoni rokonaikat, ismerőseiket” – üzenik a Válasszunk! 18 alapítói.

 

Szimbolikus háttér előtt készített videóüzentet a külföldön dolgozó magyaroknak a Válasszunk! 18 alapítói nevében Balázs Péter, volt külügyminiszter, EU-biztos. A Liszt Ferenc Repülőtér előtti területen és a terminálban felvett, nem egészen másfél perces videó és a V18 honlapján közzétett felhívás leszögezi: április 8-án minden választójoggal rendelkező állampolgár szavazhat Magyarország jövőjéről, de nem azonos feltételek mellett.

Azoknak egy része, akik a választás napján nem tartózkodnak Magyarországon, leadhatják voksukat levélben is, másoknak viszont fel kell keresniük hazánk kijelölt külképviseleti intézményét, ami nem csak kényelmetlenséget, de – a távolságok és a költségek miatt –  akár megoldhatatlan feladatot is jelenthet. Ezért a V18 nevében Balázs Péter azt javasolta, hogy itthoni hozzátartozóikon keresztül is juttassák kifejezésre véleményüket.

„Aki a választási törvény igazságtalansága miatt nem jut el személyesen a szavazóurnáig, segítsen mozgósítani otthoni rokonait, ismerőseit:

küldjön maga helyett három hazai választót, aki részt vesz a szavazáson”.

Hozzátette: „Mindazok a magyar állampolgárok, akik jogosultak a választásra, próbáljanak meg objektív forrásokból tájékozódni a hazai politikai fejleményekről. A szavazás ma fontosabb, mint hogy ki melyik pártra voksol.

A hódmezővásárhelyi polgármester- választás eredménye megerősíti, hogy elsősorban a magas részvételen múlik a választás kimenetele”

–  mondta el Balázs Péter korábbi külügyminiszter és EU-biztos, a V18 elnöke.

Felhívás a külföldön élő magyarokhoz

Szerte a világban élő és dolgozó magyarok: válasszunk felelősséggel 2018-ban. Osszátok meg a videót minél többen, hogy lehetőleg minél több emberhez eljusson! További részletek: https://www.v18.eu/kulfold

Közzétette: V18 – Legyünk többen – 2018. március 1.

 

Miniszterelnök-jelölti vitát akar a V18 – vajon kik között?

A Válasszunk 2018! csoport – ahogy a Független Hírügynökség korábban megírta – miniszterelnök-jelölti vitát kezdeményez, amelyre valamennyi parlamenti frakció alakítására esélyes párt jelöltjét várja. Olyan nincs, hogy ezeknek a pártoknak ne legyen ilyen jelöltjük! – hangzott el. Előtte három szakpolitikai vitát is szerveznének – mindezt a teljes nyilvánosság előtt, élőben közvetítenék -, hiszen a választási rendszer mélységesen igazságtalan volta miatt különösen fontos szerintük a vita. A V18 beáll az egyénikben a legesélyesebbek – például Magyar György és Mellár Tamás – mögé. Jobbikos is szóba jöhet, ha elfogadja az alapelveiket. 

 

Van arra is elképzelésünk, ha Orbán Viktor nem akar részt venni a választások előtti miniszterelnök-jelölti vitán, bár ha valakinek, neki kellene, hiszen ő találta ki az egyfordulós választást, ami még a korábbinál is fontosabbá teszi, hogy a választók ilyen fórumon is megismerhessék a programokat, terveket – mondta Balázs Péter, volt külügyminiszter, magyar uniós biztos a Független Hírügynökségnek. Arról kérdeztük, hogy mi értelme van egy ilyen vitának az ellenzéki pártok miniszterelnök-jelöltjei között, ha borítékolható, hogy Orbán nem lesz ott, s az ellenzéki pártok csak egymás nézeteit ütköztetik.

A nemzetközi megoldások közül példaként említette, hogy a vita során videón megjelenik a regnáló kormányfő programja, amelyre a jelen lévő résztvevők reagálnak.

Felvetésünkre, hogy a Fidesznek immár hagyományosan nincs is választási programja, Balázs megjegyezte, hogy legutóbb az volt, hogy „Folytatjuk” – tehát ezt lehet alapul venni, illetve bejátszani azt, amit kormányon csinálnak. Holoda Attila, a második Orbán kormány energetikai államtitkára mindehhez hozzátette: már csak azért is érdekében állna Orbánnak részt vennie a majdani miniszterelnök-jelölti vitán, mert gyakran változtatja a véleményét, s ha a régit vágnák be, nem biztos, hogy az az aktuális álláspontja lenne. Bárándy Péter volt igazságügyminiszter mindehhez azt tette hozzá, hogy

„a jog és a társadalom is tudja a hallgatást, mint tartalmi jelentőségű dolgot kezelni”.

A téma azon a sajtóbeszélgetésen jött fel, amelyet a Válasszunk 2018! csoport tartott kedden, Budapesten. A felvezetőben Balázs Péter bejelentette, hogy (miként korábban azt a Független Hírügynökség is megírta)  a V18 választási vitát kezdeményez két lépcsőben. Elsőként három tematikus szakpolitikait: az emberekről (ezen belül az esélyegyenlőségről, a szegénységről, az oktatásról, az egészségügyről és a nyugdíjasok helyzetéről); a gazdaságról (a növekedésről, a munkahelyteremtésről, az elvándorlásról, a korrupcióról); az igazságosságról (az átláthatóságról, a kiszámíthatóságról, az európai unióhoz tartozásunkról, illetve az orientációnkról). Ezeket éppen úgy élőben közvetítenék, mint az utánuk jövő miniszterelnök-jelölti vitát, amelyre a „csúcsjelölteket”, azaz a legesélyesebb pártok miniszterelnök-jelöltjeit hívnák meg.

Az egyfordulós választási rendszer miatt nem emelkedhet ki egyetlen kihívó sem, ezért is kell vállalni a végén a vitát a jelölteknek, s különösképpen annak – Orbánnak –, aki kitalálta és bevezette a rendszert – hangzott el.

Kérdésünkre, hogy mi van akkor, ha egy pártnak – például a Demokratikus Koalíciónak – nincs miniszterelnök-jelöltje, többen metakommunikációval azt sugallták, hogy „akkor nem lesz ott”, ám Balázs Péter leszögezte, hogy

“április 8-a előtt minden pártnak kell, hogy legyen egy miniszterelnök-jelöltje”.

A vitát meg kell követelni, hiszen jogunk van tudni, látni, hallani, hogy ki, mit akar – mondta, hozzátéve: a pártokat és a médiát is meg kell győzni ennek fontosságáról. Ők fogják végső soron kialakítani a viták végleges formáját, időpontját stb., amiben a V18 segít.

A leendő résztvevőkről elhangzott, hogy legfeljebb hét fő lenne megfelelő, ugyanis a nemzetközi tapasztalatok szerint követhetetlenné válik a vita, ha annál többen vesznek benne részt. S hogy kinek kellene ott lennie ezen, ha most tartanák? Balázs azt mondta:

látott egy plakátot, amelyen egy drótkerítést bontanak le drótvágó ollóval, nos, azok, akik ott láthatók, egy kivétellel: Soros helyett Orbán.

A sajtóbeszélgetés fő témáját ugyan a választási vita adta, ám több más fontos kérdés is szóba került. Bejelentették, hogy megalakult a V18 tanács (mint a most elindult honlapon látható, tagjai: Nahalka István oktatási szakértő, Kajdi József jogász, volt államtitkár, Somogyvári István jogtudós, volt államtitkár, Nagy Zoltán közgazdász, volt államtitkár és Érsek Ákos jogi szakközgazdász), elkészültek az arculati elemek, elindult a honlap, gyarapodott a kapcsolati háló. Ugyanakkor a cél nem változott: „Legyünk többen”, vegyenek részt minél többen a választásokon. És nem változott  programjuk sem (az a bizonyos 8 pont, amelyeket a cikk végén közlünk).

S továbbra is kitartanak amellett, hogy miután a körzetekben dől el a választás – körültekintő tájékozódás után – oda kell állni a legesélyesebb mellé, s a végjátékban, a billegő körzetekben, ha kell a V18 is ezt fogja tenni. Ezt akár úgy is tudatni lehet a választókkal, hogy a jelölt propagandaanyagára egy V18-as logót ragaszthatnak.

Az ilyen „csatakörzetekre” példaként hangzott el, hogy beállnak Magyar György és Mellár Tamás mögé.

A nem egészen két hét múlva esedékes hódmezővásárhelyi választás kapcsán Bod Péter Ákos azt mondta, hogy ő ma – személyes meghívásra – vesz részt a csalódott fideszesként függetlenként induló Márki-Zay Péter fórumán. A jelöltet „mindazon pártok, erők támogatják, amelyeknek a vezetőit vitára várjuk” – fogalmazott Bod.

Balázs Péter azt mondta, hogy akár egy konkrét miniszterelnök-jelölt mellé is készek odaállni.

A Független Hírügynökség kérdésére, hogy akkor is így tesznek-e, ha az adott körzetben a legesélyesebb jelölt egy jobbikos, Balázs azt mondta, hogy „Nem zárjuk ki”. Bod Péter Ákos pedig emlékeztetett a V18-ak 8 pontjára, amelyet, ha a jelölt oszt, akkor támogatnák, ha viszont nem, akkor a válasz is nem a kérdésre. Balázs Péter példaként említette, hogy amikor az ellenzéki pártok a közös oktatási programról egyeztettek, és a szegregációhoz, azon belül is a cigány gyerekek problematikájához értek, akkor a Jobbik már nem tudott a program mellé állni.

Balázs szerint egyébként ha későn is, de alakulni látszik a választási mezőny, látszik, hogy az 5 százalék alatti pártok keresik a szövetséget és az egyéni képviselői helyeket, miközben a nagyok már programokról is elkezdenek beszélni.

„Szörnyen hiányzik az első forduló, ezért is lépnek be zavaró játékokok”

– fogalmazott Balázs, vélhetően Lévai Katalinra utalva, aki ugyan alapító tagja volt a V18-aknak, ám azóta saját pártot hozott létre és bejelentette, hogy indul a választáson („tőle közös megegyezéssel megváltunk” – hangzott el most).

“A rendszer mélységesen igazságtalan és egyoldalú, de a csatát hegynek felfele is meg kell vívni” – fogalmazott Balázs Péter.

 

A 8 pont

  • meg kell állítani Magyarország kettészakadását;
  • mindenki számára hozzáférhető, európai színvonalon működő egészségügyi ellátást kell létrehozni;
  • újjá kell teremteni a nemzetközileg versenyképes magyar oktatást;
  • tisztességes piacgazdasági viszonyokat kell teremteni;
  • módosítani kell az „illiberális” Alaptörvényt, visszaállítva a szociális jogállam társadalmi-politikai formáit és szervezeteit;
  • ki kell aknázni az Európai Unió lehetőségeit;
  • együtt kell működni a NATO-szövetségesekkel a hatékony határellenőrzés erősítéséért és a nemzetközi terrorizmus ellen;
  • valamint segíteni kell a határainkon túl élő és dolgozó magyarokat, hogy ne érhesse őket hátrány.

Balázs Péter: Ha Orbán marad, folytatódik Magyarország lemaradása

Megalakult a „Válasszunk, 2018! „csoport, amely elsősorban azt tűzte ki célul, hogy az elbizonytalanodott szavazókat meggyőzze: a demokratikus ellenzéknek maradt esélye a választási győzelemre. Ehhez persze az is kell, hogy az ellenzékben politizáló pártok a siker érdekében képesek legyenek együttműködni, hisz a programjaik a legtöbb esetben hasonlóak, vagy kiegészítik egymást.

A „Válasszunk 2018” nevű szerveződést a rendszerváltás utáni kormányok 11 minisztere, vagy államtitkára alapította Balázs Péter, volt külügyminiszter vezetésével. A tagok között van Andor László uniós biztos, Bárándy Péter igazságügy miniszter, Bod Péter Ákos, ipari és kereskedelmi miniszter, Göncz Kinga külügyminiszter, Holoda Attila helyettes államtitkár, Lévai Katalin tárca nélküli miniszter, Mellár Tamás a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, Pusztai Erzsébet népjóléti államtitkár, Raskó György mezőgazdasági államtitkár, Székely Tamás egészségügyi miniszter.

A csoport tagjai szerint ma egy kézben összpontosul a hatalom, amely megfojtja az egészséges versenyt nemcsak a gazdaságban, hanem a politikában is. De Balázs Péter biztos abban, hogy a Fidesz túlzott hatalmát meg lehet törni, ha mindenki elmegy szavazni.

 

A frissen megalakult csoport, a Válasszunk! 2018 nevű szerveződés inkább mozgalom, vagy – ahogy a sajtó írja – árnyékkormány, esetleg annak csak a magját hozták létre?

Mozgalomnak tekintjük magunkat, árnyékkormánya a pártoknak lehet, mi pedig nem kívánunk a politikai versengésben részt venni. Mi elsősorban a civil társadalmat akarjuk meggyőzni, hogy van még esély a választás megnyerésére, de ehhez el kell menni választani. Ez a legfontosabb, különben nem indul be a változás Magyarországon.

Ilyen mozgalom még nem volt a rendszerváltás óta. Céljuk inkább a választók felébresztése, vagy inkább a pártok rábeszélése az összefogásra?

Pillanatnyilag a pártok mintha késésben lennének a társadalom igényeihez képest. Együttműködés helyett a saját pozícióikat méregetik, egymással versengenek. Eközben a társadalom határozottabb cselekvést, előrelépést vár. Mi ezt az aktivitást szeretnénk segíteni annak érdekében, hogy a pártok ismerjék fel a választók igényeit.

Egyetértek azzal, hogy ilyen mozgalom még valóban nem jött létre a rendszerváltás óta, de olyan sem fordult elő az elmúlt évtizedekben, hogy ennyire eltávolodtunk volna a demokratikus értékektől, mint az Orbán kormány regnálása alatt.

Miután sokan hasonlóan értékelik a mai helyzetet, épp ezért érthetetlen, hogy a pártok mégsem tudnak, vagy nem kívánnak együttműködni az Orbán kormány leváltása érdekében sem. Lehet ezen a helyzeten változtatni?

Józan eszükkel az egyes pártok vezetői tudják, hogy együtt kéne működni, össze kéne fogni, de amikor a politikai mozgalmak a jövőt tervezik, akkor az első kérdés az, hogy bejutnak-e a következő parlamentbe, s ott milyen pozíciót tudnak szerezni. Sajnos ezek a rövidtávú szempontok bénítják a politikai cselekvésüket, tehát a hosszabb távú gondolkodásra kéne rábírni a szereplőket.

Komolyan mondja, hogy van esély arra, hogy az együttműködéstől ma elzárkózó pártok képesek lesznek erre? Létrejöhet egy teljes ellenzéki összefogás?

Nem vagyok benne biztos, hogy a következő napokban erre már készek lesznek, de ahogy majd közeledik a választás időpontja, úgy erre a lehetőségre is nyitottabbak lehetnek. Talán ha hallgatnak a választóikra, akkor jobban meggondolják az együttműködés lehetőségeit. Nem lehet tartósan nagy szakadék a választók elvárásai, akarata és a pártok cselekvése, viselkedése között.

Amikor az ellenzéki pártok együttműködéséről beszél, akkor számít a nagy sietséggel középre tartó Jobbikra is?

Alapvető politikai kérdésekben a Jobbik olyan álláspontot foglal el, amihez a demokratikus oldalról nincs átjárás. Tehát amikor az ellenzéki pártok a hosszú távú jövőjüket, a kormányzást tervezik, akkor esélytelennek látom, hogy a Jobbikkal együttműködjenek.

Akkor sem, ha a korábbi szélsőséges és rasszista párt elfogadja azt a nyolc pontot, amelyben önök Magyarország újjászületési tervét igyekeztek összefoglalni?

Ha elfogadnák, akkor az már nem is a mai Jobbik lenne. Akkor talán már más nevet is kéne választaniuk, hogy a politikai stratégiaváltás valóban hiteles legyen.

Az önök mozgalma 11 alapítóból áll, mindenki volt már kormánytag; van, aki az MDF idején, mint Raskó György. Mások a szocialista időszakban, mint Göncz Kinga vagy Bárándy Péter, de olyan is akad Mellár Tamás személyében, aki a Fidesz idején vállalt fontos posztot. A mozgalom sokszínűsége azért szükséges, hogy demonstrálják: az Orbán kormány leváltása nemzeti érdek?

A sokszínűséggel az egész társadalomnak, tehát a választóknak és a politikai pártoknak egyaránt példát akarunk mutatni. Van ugyanis mód arra, hogy a különböző hátterű, beállítottságú emberek összefogjanak és együtt lépjenek fel egy olyan tendenciával szemben, amely veszélybe sodorja az országot. Minket is a közös aggodalom, a közös felelősség hozott össze, amit az ország sorsáért valamennyien érzünk.

Lehet, hogy a ma még Orbán hívő, jobboldali érzelmű választókat akarják meggyőzni, hogy a Fidesz kormány ártalmas az egész ország számára?

Mindenféle pártállású választóhoz szólni akarunk. Közöttük sokan eddig is kritikusan nézték a kormányzat munkáját, őket aligha kell meggyőzni, nekik legfeljebb reményt akarunk adni, hogy lehetséges a változás! Szép számmal vannak olyanok, akik sokáig hittek Orbán politikájában, ámbár ma már egyre kevesebben vannak. Nagyon fontos elérni azt a határozatlan tömeget, amely el sem menne szavazni, ha nem kapna újabb impulzusokat, újabb bátorítást.

Sajtó nélkül el tudják érni e kívánt tömeget?

Bizonyos nyilvánosság azért még megmaradt, de vannak olyan szervezetek, körök, esetleg pártok, amelyek csatornáin mi is megpróbálunk üzeneteinkkel eljutni a társadalomhoz. Egyébként a mi csapatunk sokszínűsége arra is jó, hogy kapcsolataink kiterjedtek, s ily módon elég széles rétegeket el tudunk érni.

El tudják mondani például azt, hogy ki legyen Orbán Viktor kihívója, az ellenzék miniszterelnök-jelöltje?

A jelölés nem a mi dolgunk, a pártoknak van kormányfő-jelöltjük, talán túl sok is.

Egy időben az ön neve is forgott…

Igen, de ez csak néhány ember szándéka volt, döntés nem született róla.

Ma Karácsony Gergely és Szél Bernadett hivatalosan is jelölt, van, akivel egyetértenek?

Ismétlem, ezt a pártok erőviszonyai fogják eldönteni. Mi azt mondjuk, hogy elsősorban mandátumokat kell szerezni, mert csak az egyéni kerületek megnyerése esetén van esély a többség megszerzésére. Csak ezután képes az ellenzék közös kormányfőt jelölni, addig csupán listavezetők vannak, akiknek mindegyikével szimpatizálunk.

Azt már korábban bejelentette Karácsony Gergely, a Párbeszéd és az MSZP miniszterelnök-jelöltje, hogy februárig kialakítja saját árnyékkormányát. Az önök mozgalmából, a V2018-ból is választhatna minisztert?

Mindenki önálló, autonóm személyiség, tehát ezt a döntést mindenki saját maga hozza meg.

Ön például vállalna külügyminiszterséget?

Én biztosan nem, mert a mozgalmat akarom szervezni, természetesen másokkal együtt.

A mozgalom megalapítását bejelentő sajtótájékoztatón arról is beszélt, hogy azt is eredménynek tartja, ha sikerül a Fidesz 2/3-os többségét megakadályozni. De mi kellene az ellenzék biztos győzelméhez?

Minél több mandátumot megszerezni a választási körzetekben. Vannak komoly számítások arra, hogy ez az alapvetően igazságtalan választási rendszer, amely a töredék- és maradék szavazatokat a győzteshez csatornázza, egy ponton már a Fidesz ellen fordulhat, ha a sokféle ellenzéki kezdeményezés egy irányba húz.

A Választás 18! nevű mozgalom 8 pontban kidolgozta a reményeik szerint újjászülető Magyarország célkitűzéseit. Benne szerepel a mindenkire érvényes létbiztonság, az elérhető egészségügy, versenyképes oktatás, piaci viszonyok, társadalmi párbeszéd, elkötelezett uniós tagság. Lesz ennél bővebb programjuk is?

Az a szándékunk, hogy mind a nyolc pontot részletesen is kidolgozzuk, s további területekre is nemzeti minimumprogramokat készítünk. Sok pártprogram készült, s szeretnénk mindenkit ráébreszteni, hogy a demokratikus oldalon lévő pártok elképzelései között több az azonosság, több a megegyező, mint a különböző elképzelés.

A Modern Magyarország Mozgalom alapítójától, Bokros Lajostól származik az elképzelés, hogy a pártoknak szövetkezni kéne a demokrácia, a jogállam helyreállítása érdekében. És ha sikerül, újra külön indulhatnának. Ezzel egyetért?

Alapvetően igen, ez egy demokratikus gondolat. Viszont a Jobbik aligha tudna együttműködni a többi párttal.

Mi történik, ha a demokratikus ellenzék elbukja a választást, és nyer a diktatúrába hajló Fidesz? Mi lesz ennek a nemzetközi megítélése, mi lesz az ország sorsa, s persze mi lesz a Választás 18 nevű mozgalommal?

Ha az Orbán rezsim marad, akkor folytatódik az ország lemaradása, leszakadása és elszigetelődése. Még jobban kiszorulunk Európából, és a következő nemzedékek esélyei is veszélyeztetjük, ami semmiképp nem lenne jó. Ezt kéne megérteni a szavazó polgároknak. A mi mozgalmunk végigcsinálja kampányidőszakot, remélem, ez meglátszik majd az eredményeken is. Ha látunk további feladatot az önkormányzati, vagy az európai választással kapcsolatban, akkor együtt fogunk maradni.

Újabb választási mozgalom alakult

„Válasszunk! 2018” (V18) néven alakítottak egykori bal- és jobboldali kormánytagok csoportot, Balázs Péter vezetésével. Azt szeretnék, hogy nyilvános vitákkal közelítsék egymáshoz a demokratikus ellenzék politikai pártjait. Felhívást is közzétettek, hogy a választásokon minél többen szavazzanak.

MTI Fotó: Illyés Tibor

A csoport tagjai „nemzeti minimum programok nyilvános vitáival szeretnék közelíteni egymáshoz” a pártokat, szerintük a tömör választási üzenetek egy jövőbeli kormányprogram elemei is lehetnek.

A V18 szerint, „ha Orbán Viktor rendszere tovább folytatódik, akkor Magyarország gazdasági-társadalmi lecsúszása tartóssá válhat”. Közleményükben azt írják, hogy meg lehet törni a Fidesz túlzott hatalmát, és a

„választópolgárok ma sokkal inkább igénylik az ellenzéki együttműködést, mint amire a politikai pártok hajlandók”.

A felhívás szerint az alapítók öt különböző kormányban „szolgálták a rendszerváltás nemzeti céljait: a függetlenség megteremtését és védelmét, a szabadság és a jogállam fejlesztését, a fejlett Nyugathoz történő felzárkózást”, és bár elképzeléseik különbözőek voltak, abban most egyetértenek, hogy Magyarország egyre messzebb kerül az európai fejlődés esélyétől.

Nyolc pontból álló programot is meghirdettek. Eszerint

  • meg kell állítani Magyarország kettészakadását;
  • mindenki számára hozzáférhető, európai színvonalon működő egészségügyi ellátást kell létrehozni;
  • újjá kell teremteni a nemzetközileg versenyképes magyar oktatást;
  • tisztességes piacgazdasági viszonyokat kell teremteni;
  • módosítani kell az „illiberális” Alaptörvényt, visszaállítva a szociális jogállam társadalmi-politikai formáit és szervezeteit;
  • ki kell aknázni az Európai Unió lehetőségeit;
  • együtt kell működni a NATO-szövetségesekkel a hatékony határellenőrzés erősítéséért és a nemzetközi terrorizmus ellen;
  • valamint segíteni kell a határainkon túl élő és dolgozó magyarokat, hogy ne érhesse őket hátrány.

A V18 csoport vezetője Balázs Péter volt EU-biztos, külügyminiszter,

alapító tagjai pedig: Andor László volt EU-biztos, Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter, Bod Péter Ákos egykori ipari és kereskedelmi miniszter, MNB-elnök, Göncz Kinga volt ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter, valamint külügyminiszter, Holoda Attila egykori energiaügyi helyettes államtitkár, Lévai Katalin volt esélyegyenlőségért felelős miniszter, Mellár Tamás korábbi KSH-elnök, Pusztai Erzsébet egykori egészségügyi államtitkár, Raskó György volt mezőgazdasági államtitkár, valamint Székely Tamás volt egészségügyi miniszter.

Csak közösen lehet leváltani a Fideszt

Változatlanul bízik a közös fellépésben, a közös listában, és miniszterelnök-jelöltben, ez derül ki abból az interjúból, amelyet Molnár Zsolt szocialista képviselő, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának elnöke adott a Független Hírügynökségnek. A politikus kifejtette, hogy bár valóban látható olyan törekvés a Demokratikus Koalíció részéről, hogy leváljon erről a közös akaratról, de hisz abban: Gyurcsány Ferenc pontosan érzi a felelősségét, és tudja, együttműködés nélkül nincs esély a kormányváltásra. A miniszterelnökségre továbbra is Balázs Péter a jelöltjük, de még hivatalos lépés ebben a kérdésben nem történt, de rövidesen történnie kell. A Jobbikkal, az bármennyire is híve a Orbánék leváltásában, nem lehetséges a közösködés, oly távol állnak a az elvi szempontjaik, hogy ezek ezt teljesen kizárják. Molnár Zsolt szerint a Fidesz hatalmi gőgje, amelyet a múlt vasárnapi kongresszusuk is tükrözött, katalizátorként kell hasson a baloldal pártjaira, és arra, hogy végre felmutasson a választóknak egy valós alternatívát.

 

Egyre-másra jelennek a közvélemény-kutatások, különböző, ki tudja hova sorolható intézetektől, különböző eredményekkel, egyben azonban egység mutatkozik: finoman szólva nem mutatnak hízelgő adatokat a szocialistákra nézve. És, ha nem is akarjuk ezeket elfogadni, előbb-utóbb önbeteljesítő jóslattá válnak, nem?

Egy korábbi szocialista vezetőt tudom idézni: nem közvélemény-kutatást, hanem választást kell nyerni.

Persze látom én, hogy megindult már kora nyáron egy veszélyes tendencia, de azért radikális zuhanásról nem beszélhetünk. Nagy a szórás az intézetek mérései között, némelyik némelyiknél sejthető is, kinek az érdekében „kutathatnak”. Mi a valóban régóta bizonyítottan független intézetek, a Závecz Research és a Publicus kutatásait tekintjük mérvadónak, ők hosszú távon hitelesnek bizonyultak. Az Iránytűtől, vagy a Nézőponttól nagyon szélsőséges eredmények szoktak előkerülni, ezzel együtt tagadhatatlan, hogy az MSZP nem emelkedő, hanem csökkenő pályán mozog. Az viszont fontos, hogy nem más párthoz mennek a szavazók, inkább elbizonytalanodnak. Ez pedig valahol érthető: azt látják, hogy a baloldal helyzete rendezetlen, nincs miniszterelnök-jelölt, és legtöbbször vitákról hallani. Bízom benne, hogy ez a kérdés még az idén megoldódhat, és ez lendületet adhat az MSZP-nek és a többi stagnáló baloldali pártnak.

Van, ahol ezt másként értékelik. Most például egy új jelenséggel kell szembenéznie a szocialistáknak: az, aki korábban partner volt, mostanra mintha épp az ő rovásukra akarna erősödni. A Demokratikus Koalíció törekvéseit látják sokan úgy, hogy a gyengülő MSZP-től elszívja a választókat és önálló listával vágjon neki 2018-nak…

Én biztos vagyok abban, hogy Gyurcsány Ferenc, illetve a Demokratikus Koalíció is le akarja váltani az Orbán-kormányt. Azt értem, hogy a DK elnöke saját pártját akarja erősebbé tenni, de ennek van egy határa, mégpedig az, hogy ne veszélyeztesse a kormányváltást. Sajnos hosszú hónapokat veszítettünk a DK-val  és a többi párttal folytatott veszekedésekkel, vitákkal, azonban a felelősség a Demokratikus Koalíción épp úgy rajta van, mint az MSZP-n, mégpedig annak a felelőssége, hogy megadjuk a változás esélyét a választók többségének. Ehhez pedig

közös indulás és közös lista kell, ez jelent valódi esélyt.

Szerintem a DK részéről most inkább taktikázás zajlik, és valójában nem hoztak még végleges döntést. Mert amennyiben maradnak a külön listák, külön miniszterelnök-jelöltek, akkor jelentősen csökken a változás esélye, ezért pedig mindenkit felelősség terhel.

Csakhogy a politikai taktika, öt hónappal a választások előtt, és azokkal az előzményekkel, amelyeknek tanúi lehettünk, csak tovább gyengítik a baloldalt, és csúsztatják tovább azon a lefelé  vezető spirálon, amelyen most rajta van. Mert lehet, hogy a DK emelkedni fog, de a baloldali halmaz nem.

Ezért fogalmaztam úgy korábban többször, hogy egy közös miniszterelnök-jelölt visszaadhatja a hitet. Ha a változást akaróknak meg tudjuk mutatni, hogy van egy erős, közösen vállalt kihívó, aki képes új pályára állítani az országot, aki képes kihívni és legyőzni a mai autokráciát, akkor nagyon gyorsan átalakulhat a politikai térkép.

Ez már nem Balázs Péter?

Balázs Péter múltjánál, szakmai tudásánál fogva egyértelműen alkalmas a feladatra. Az a kérdés, hogy színre lép-e, milyen formában. Biztos vagyok benne, hogy a változást akaró magyarok közös megjelenítője tudna lenni, akit jó szívvel támogatna az MSZP is, valamint más változást akaró ellenzéki pártok és civilek közösségei is.

És van valaki más is a jelöltek között?

Én nem tudok ilyesmiről. Balázs Péter neve van előttünk, azonban még nála is várat magára az a lépés, ami a jelöltségét egyértelműen elindíthatja. Személyétől függetlenül az egyetlen győzelmi stratégia a mai választási rendszerben és politikai környezetben a közös miniszterelnök-jelölt és az őt támogató közös lista.

Az ön által is vázolt hithez biztosan szükség van arra is, hogy Magyarország megtudja, miért akar az MSZP választást nyerni, megismerjük a választási indulás üzeneteit is. Vannak ilyenek?

Természetesen vannak, de amíg a kihívó személye és az együttműködés formája nem alakul ki, szinte lehetetlen bemutatni ezeket a gondolatokat. Képviselőtársaimmal együtt általában azt tapasztalják, hogy a sajtó oldaláról is nagyon sokszor összefogásról, különféle pártok, politikusok egymáshoz való viszonyáról kérdeznek minket, függetlenül attól, miről is beszélünk épp. Pedig az egészségügy, az oktatás, a szociálpolitika, vagy a biztonságpolitika területén konkrét, azonnal megvalósítható elképzeléseink vannak, de amíg ezek a viták dominálják a baloldal történetét, sajnálatosan minden erről szól.

Ön folyamatosan beszél a közös listáról, miközben eddig legfeljebb a koordinált indulás tűnt közös gondolatnak, bár az sem mindenki részéről. Hogyan lesz ebből közös lista?

Két út lehetséges. Az egyik, ha az egyéni jelöltekben – azaz ön által említett koordinált indulásban – sikerül megegyezni. Ennek a második lépcsőfoka lehet egy közös lista is, most pedig ezen a döcögősebb úton haladunk. A másik opció, hogy egy közös miniszterelnök-jelölt mellett állnak ki az ellenzéki pártok, közös listát alkotva. Véleményem szerint ez a legreálisabb forgatókönyv a kormányváltáshoz.

A következő hetek fogják eldönteni, hogy melyik megoldás valósulhat meg – a lényeg, hogy közös megoldást találjunk.

Ha már közös: a Jobbiktól érkezett jelzés, hogy bármi áron érdekeltek abban, hogy Orbán Viktort eltávolítsák a hatalomból? Elképzelhető végül egy ilyen összefogás is?

Nem. Bár azt gondolom, hogy a Jobbik is le akarja váltani Orbán rendszerét, a mi nézeteink semmilyen módon nem egyeztethetők össze az övékével. Ráadásul, ne felejtsük el, hogy bár ma néppártnak nevezik magukat, azért sorozatban vannak olyan múltbeli tisztázatlan kérdéseik, amelyeken nem lehet túllépni. A teljesség igénye nélkül a Magyar Gárdához, a Betyársereghez való viszony, vagy a magyar állampolgárok listázása. Mellesleg a baloldalon az elvi elfogadhatatlanságon túl taktikailag is értelmetlen lépés lenne a közösségvállalás: lehetnek olyan szavazók, akik az együttműködés hatására ott ragadnának a Jobbiknál.  Ha kimondanánk a közös indulás lehetőségét, azzal legitimálnánk a Jobbikot, ami pedig elfogadhatatlan.

Ha már a Jobbikról beszélünk: sajátos korképet festett a Fidesz vasárnapi kongresszusa. Túl a helyenként rasszista beszédeken, a kádári retorikán, szinte minden felszólalónál érzékelhető volt a baloldal lenézése, megvetése, lekicsinylése, még az is, hogy emberszámba sem vehetők. Nem vált ki ellenérzéseket ez az attitűd a baloldalból, nem kiáltanak fel egységesen, hogy ezt már nem tűrhetjük?

Az a cinizmus és hatalmi gőg, ami áradt ebből a kongresszusból, a felszólalóból, a miniszterelnök beszédéből, az katalizátorként hathat a baloldalon, hogy vegye már észre mindenki, hogyan beszélnek választók millióiról, az országról és az ellenzékről. Előre győztest hirdetnek, „ellenzékváltásról” beszélnek. Ha a baloldal nem lép fel egységesen, valódi ellensúlyként, abból újabb négy év Fidesz-kormányzás lehet, az pedig beláthatatlan következményekkel járna Magyarország jövőjére. Már most is jól képzett magyar emberek tíz. és százezrei mentek el az országból, egy újabb Fidesz-győzelem esetén még többen hagyhatják itt az országot.

A Fidesz szinte minden héten produkál egy olyan ügyet, amibe sok helyen bele is bukna, itt azonban az összeset, ahogy mondani szokták, lábon kihordja. Miért nem üti át a nyilvánosság ingerküszöbét mindez?

Az elmúlt években nagyon magasra került az ingerküszöb. Láthatóan a társadalom beletörődött és beletört a Fidesz korrupcióra épülő modelljébe, így aztán csak csendesen elkönyvelik az azeri ügyet, a kötvénybizniszt, a vízum-ügyeket, a trafik-mutyit, és még sorolhatnánk sokáig. Ezeknek az eseteknek a felszínre hozása önmagukban kevesek a kormányváltáshoz. Valós alternatíva, konkrét kormányzati jövőkép kell, ami alapján megérti az ország, a változást akarók többsége, hogy miképp lesz szebb, jobb, élhetőbb ez az ország. A többség kiszámítható, nyugodt mindennapokat szeretne, politikai beavatkozás nélkül.

De mit lehet válaszolni a Fidesz menekült-ellenes, Soros-ellenes kampányára? Merthogy a számok azt mutatják, ezek az akciók nagyon is hatnak az emberekre, ma már a lakosság fele tart a „migránsoktól”, miközben sokan még csak nem is láttak menekültet. A kormányzó párt láthatóan erre épít mindent, és teheti, mert az ellenzék tehetetlennek tűnik…

Az alapvető probléma az, hogy a létező európai biztonsági problémákat tálalja rettenetesen eltorzítva a kormánypárti sajtó. Valós problémákról van szó, a Fidesz propaganda-gépezete azonban a tényeket szelektíven kiválogatva, eltorzítva, felnagyítva zúdítja rá az egész társadalomra a rémképeit.

Nem meglepő, hogy az országnak azon részein, ahol még sosem járt menekült, ott a legerősebb a félelem a bevándorlástól és a terrorizmustól.

Erre a propagandára sokan vevők itthon és Európában is, nem ismerik a tényeket, összefüggéseket, csak simán a félelem mozgatja őket.

Lehetséges, hogy az ellenzék is követett el hibákat, de a Fidesz mindenre kiterjedő cinikus hazugsággépezete nem mérhető ezzel egy lapon. Orbán kihasználja a magyarok ismerethiányát és bizonytalanságát. Jól érzékelhetően a figyelemelterelésre használja a propagandaeszközeit, mivel addig is, amíg a terrorizmusról, kerítésről, a magyar emberek megvédéséről beszél, addig sem kell megmagyaráznia, hogy miért verték szét az egészségügyet, az oktatást, vagy megmagyarázni azt, hogy miért vannak olyan letelepedési kötvények, amelyek anyagi kárt okoznak az országnak és nemzetbiztonsági kockázat gyanúját felvető embereknek jelentenek belépőt az EU-ba.

De a kérdésem változatlan: mi ezzel szemben a megoldás?

Először is az evidenciákkal nem kell vitatkozni, ilyen a schengeni határ védelme, vagy a terrorizmus elleni fellépés szükségessége. Világosan kell beszélni a tényekről, be kell mutatni a tényeket és azon kell dolgozni, hogy Magyarországon ne a félelem kultúrája uralkodjon. Ezzel együtt megértőnek kell lenni az emberek mindennapi félelmeivel, akkor is, ha azok mesterséges, felszított félelmek, mert attól még léteznek. Ezért fogalmazott úgy Hiller István, hogy nem kérdőjelezzük meg a kerítés fennállását, de világossá tesszük, hogy a menekültek helyzetét valójában közös európai megoldások, a kontinens együttműködése képes megoldani, és közben feltesszük a kérdést: a kerítés valójában mennyibe került, és helyes-e, hogy a kormánypártok már-már az ország szimbólumának tekintik.

Visszatérve a baloldali együttműködésre. Van-e a fejében valamilyen határidő? Sokat már nem lehet tologatni, hiszen van egy végső időpont, április 8.-a…

A kormányváltást nyilvánvalóan a választás napján kínálkozik esély, ez valószínűleg április 8-án lesz. De addig van egy fontosabb határkő: két hónappal korábban, február 8-án megkezdődik a jelöltállítás. Ez tehát a politikai racionalitás számára rendelkezésre álló idő, eddig kell megteremtenie a baloldalnak a változás közös esélyét.

E hét végén  a Közös Ország Mozgalom szervezésében választási nagygyűlésen vesznek részt, az LMP és a Momentum kivételével minden demokratikus ellenzéki párt. Várható-e ettől az eseménytől valamilyen áttörés?

Minden olyan rendezvény, amely közelebb hozza egymáshoz az ellenzéket, fontos lépést jelent. Október 23-án is közös megmozdulás zajlott, főként Budapesten, decemberben pedig Solymáron lesz időközi önkormányzati választás, ahol a demokratikus ellenzék egységesen egy jelöltet támogat. Ezek világos üzenetek, így vélhetően a hét végi rendezvény is az lesz. Ezzel együtt

ha a demokratikus ellenzéki pártok vezetőiben nem alakul ki az a belátás, hogy a változást akarók többségének közösen kell esélyt adniuk, akkor ezek a rendezvények sem vezethetnek eredményre.

A közös fellépés ehhez közelebb vihet: a választók számára biztatást adhat, hogy az ellenzék pártjai, jelöltjei ott állnak egymás mellett, a választók hite pedig visszahathat a pártokra, hogy ezt kell tenniük, ezt várja tőlünk az ország.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK