Az elfeledett bűncselekmény

0
550

Ezzel a címmel idézi fel a Spiegel, hogy éppen 10 éve kezdődött a brutális romagyilkosság-sorozat, amely hat halottat és 55 sebesültet követelt. A tudósító azt tapasztalta Budapesten és Kislétán, hogy a szélsőjobbos radikális bűntett túlélőinek szenvedése ma már szinte senkit sem érdekel.

Az egyik utolsó célpont, Balogh Tímea akkor 13 éves volt, az édesanyját mellette lőtték agyon a tettesek, mialatt ők ketten éjszaka gyanútlanul aludtak. Ő maga súlyosan megsebesült, a karja félig lebénult a rasszista támadás következtében, amelynek egyetlen mozgatórugója volt: a romákkal szembeni gyűlölet.

A 2. világháború után ez volt az egyik legsúlyosabb faji alapú bűntett Magyarországon, amit a hatóságok hanyagsága is elősegített. Az utolsó emberölést valószínűleg meg lehetett volna akadályozni, ha a titkosszolgálat és a rendőrség jobban együttműködik.

Ám a történtek alig hagytak nyomot a mai közbeszédben.

Emlékünnepségeket csak ritkán tartanak, nem sokan törődnek a túlélőkkel, illetve a hátramaradt rokonokkal, miközben azok szinte kivétel nélkül hatalmas nyomorban élnek.

Tímea 18 éves korában átszámítva 20 ezer eurót kapott, abból a tetthelytől nem messze vett egy lepusztult házat és némi bútort. Nagy nehezen levizsgázott szakácsként, de sosem tudott elhelyezkedni. Az élete tönkrement, pszichológus soha nem foglalkozott vele, noha depresszió gyötri. Most öt hónapos terhes, de a lakáskörülmények folytán lehet, hogy gyereket elveszik tőle, hiszen még működő tűzhely sincs az épületben.

Gulyás József volt liberális képviselő, aki magánadományokat gyűjt az áldozatok javára, azt mondja, hogy a bűncselekmény nem rázta meg a társadalmat, az már nem számít közügynek.

A túlélők és a rokonok sorsa gyakorlatilag meg van pecsételve.

Balog Zoltán azon kevés magyar politikus közé tartozik, aki időről időre felhívta a figyelmet az életben maradt áldozatok nehézségeire. Ő kezdeményezte a kártérítést és sokáig személyesen is foglalkozott néhány áldozat sorsával. Most önkritikusan azt mondja, hogy a politika túl gyorsan napirendre tért a történtek fölött. A kormány ugyan minden évben megemlékezik, de a legfelső szinten elmaradtak az olyan gesztusok, mint hogy meghívjanak egy-két áldozatot a miniszterelnökhöz vagy az államfőhöz.

A korábbi miniszter azt is sajnálatosnak tartja, hogy nemigen kerültek nyilvánosságra a nyomozás során elkövetett mellékfogások. Így az, hogy az egyik tettes a katonai elhárítás informátora volt, tartótisztjei azonban nem adták tovább, amit a gyilkosságsorozatról mondott. Ezért azonban nem vontak felelősségre senkit. Balog ugyanakkor vitatja, hogy a hatalom szándékosan gátolta volna a bűncselekmények feltárását. Az egyszeri kártérítést a politikus elhibázottnak nevezi, szerinte inkább valamiféle hosszabb távra szóló megoldást kellett volna találni, de

a javaslatával nem jutott sokra a kormányban.

Esélyt nem lát arra, hogy ez változzon, mert az ügyet ad acta tették.

Spiegel/Szelestey Lajos

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..