Kezdőlap Szerzők Írta Lendvai Péter

Lendvai Péter

267 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Borzasztó bűnre készül a Fidesz

Egymásnak feszülnek több kérdésben is az ellenzéki képviselők a Ferencvárosban – ez derül ki Pál Tibor, ferencvárosi képviselő interjújából, amelyet a Független Hírügynökségnek adott. Anomáliák vannak a parkolás körül, a bérlakások elosztásában, kölcsönösen vádolják egymást, miközben együttműködésre lennének kárhoztatva. Pál Tibor szerint a legtöbb ügyben ugyan van közös gondolat és szavazás, de a kép mégis inkább az, hogy képtelenek a békére. Pedig az igazi nagy veszély az lesz, ha a Fidesz a jövő évi választások után, hatalomra kerülve megszünteti az önkormányzatiságot.

 

Az ATV hétfő reggeli műsorában Baranyi Krisztina, az Együtt ferencvárosi képviselője arról beszélt, igaz név nélkül, de elég pontosan körbeírva, hogy Ön, aki már a pártállamban is képviselő volt, nem abban érdekelt, hogy leleplezzék a Fidesz bűneit, hanem vagy tartózkodik, vagy együtt szavaz a többségben lévő fideszesekkel. Konkrétan egyébként arról beszélt, hogy a parkolási társaság jelentős összeggel károsítja meg az önkormányzatot. A kérdés tehát az, hogy ön miért nem partner az ellenzéki társainak, miért partner abban, hogy megkárosítsák Ferencvárost?

Először hadd mondjam el, hogy már valóban a pártállami időkben képviselő voltam Ferencvárosban, és erre én büszke vagyok. Először tanácstag voltam, aztán képviselő, alpolgármester, most pedig újra szimpla képviselő. Én voltam a legfiatalabb tanácstag 1986-ban, még jóval harmincon alul, és higgye el, tényleg büszke voltam. De beszéljünk hát a parkolási társaságról és az azt körülvevő mondásokról. Azért fogalmazok így, mert ezek csak mondások, nem pedig bizonyított igazságok. Van, aki azt állítja, hogy az önkormányzatot 500 millió – egymilliárd forintnyi veszteség éri évente. Ha valaki két ilyen számot tesz egymás mellé, akkor azt komolyan lehet venni?

Hát erre én nem tudok válaszolni…

De azt érzékeli, hogy a két szám milyen távol áll egymástól. Vagyis, ha valaki vádol, akkor azért ennél konkrétabb összeget illik mondani. De: induljunk onnan el, hogy a parkolásból származó bevétele Ferencvárosnak 200-250 millió forint között mozog. 2010-ig, amikor Gegesi Ferenc polgármester idejében más parkolási rendszerben volt a kerület, ami egészen jól működött. Ennek ellenére, 2010 tavaszán a polgármester előterjesztette és meg is szavazta a testület, hogy abból a rendszerből lépjünk ki, és ebbe a most működőbe lépjünk át.  Ma sem tudom hogy miért váltottunk, illetve csak feltételezéseim vannak. Az tudniillik, hogy a fáma szerint a Fidesznek akart kedvezni, cserébe ő lesz az országgyűlési képviselő.  Ez azonban már a múlt. Maradjunk abban, hogy létrejött az új parkolási rendszer, amely az elején nem túl jól teljesített, ma már nagyjából rendben van. Én sokat foglalkozom a parkolási rendszerekkel, van összehasonlítási alapom, és azt kell mondanom, hogy egységes rendszerűvé vált, világos és átlátható.

Mégis: szeretném megérteni, hogy mi itt valójában a probléma, miről beszél az Együtt képviselője: arról-e, hogy a szolgáltató túl sokat számláz az önkormányzatnak, vagy arról, hogy valamilyen bűnös, korrupt kapcsolat van a háttérben,  vagy arról, hogy maga a Fidesz nyúl bele valahol a kasszába,  ezt Baranyi Krisztina észrevette, ön azonban  szemet huny felette…

Hogy korrupció van valahol, ezt lehet mondani, de bizonyíték nincs rá, soha senki nem tette le az asztalra, hogy íme, a korrupció bizonyítéka.

Technikailag megvalósítható lenne?

Szerintem nem. Én áttekintettem az összes kerület parkolási költségeit, és ha minden elemét összerakom, akkor a Ferencváros valahol a középmezőnyben áll, tehát egyáltalán nem drágább, mint a többi kerület.  A cégháttér kétségkívül zavaros, de manapság csaknem minden cégre ez elmondható.

Az mit jelent, hogy zavaros?

Az alapító cég valamilyen offshore háttérrel rendelkezik, de őszintén mondom, nem látok bele. Utánam még nyomozott is az említett hölgy, hogy én milyen jogviszonyban állok a parkolási céggel, természetesen semmilyenben.  Amúgy tényleg volt arra javaslat, hogy mondjuk fel a szerződést ezzel a társasággal, amire azt mondtam: rendben van, de azért a szerződésbe sem árt belenézni, mekkora kártérítés terhel bennünket, ha felmondjuk.  Viszont attól komolyan tartok, hogy előbb-utóbb maga a parkolási cég akar kilépni, hitelrontás miatt, és attól is hogy lesz, aki erre biztatja. Már csak azért is, hogy egy Fideszhez közeli csapat léphessen a helyébe…

Még mindig nem tudom, mit mond az Együtt képviselője: hol folyik el a pénz?

Konkrétan semmit nem mond. Azt mondja, hogy drága.  Hogy 500 millió, egymilliárd közötti a veszteség, amiről már beszéltem. Ez mennyire komolyan vehető?

Nem ez az egyetlen ügy, amiben egymásnak feszülnek ellenzéki képviselők, ahelyett, hogy együttműködnének. Itt van például még az ingatlanok kérdése is…

Először az egymásnak feszülésről. Én, amikor 2010-ben felállt az önkormányzat, azt javasoltam, csináljunk egy közös frakciót, vagy legalább tartsunk közös frakcióüléseket.  Ezt senki nem fogadta el. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült együttműködést kialakítanunk. Ami a lakásokat illeti, ott valóban nagy balhék vannak. 2011-ben a testület megváltoztatta a piaci alapú lakáskiutalás rendjét. Korábban az kapott bérleti jogot, aki a legtöbb díjat előre letette, így volt olyan, aki tíz évre előre kifizette. Ez a rendszer botrányok nélkül működött, a fideszes  vezetés ezt megváltoztatta, mégpedig úgy, hogy minden pályázónak ötéves díjat kellett letennie, utána pedig a pályázókról egy bizottság döntött, ki kaphat bérlakást és kinek nem jut. Az ötéves bérletre a többség nevezett, a fideszes többségű bizottság pedig az általa preferáltaknak adta a lakásokat. Hogy példát is mondjak: a bizottság a gyerekével pályázó anyuka helyett, egy egyedülálló, tisztviselő hölgynek adta a lakást. Látva a korrupt megoldásokat, mi kiléptünk ebből a bizottságból.

Miért nem harcoltak inkább a normál helyzet kialakításáért?

Megtettük, öt éven keresztül küzdöttünk, hogy legyen egy normális lakásgazdálkodási koncepció. Mostanra sikerült, de csak azért, mert már látják, hogy szorul a hurok. Mi különben a testületi ülésen is szóvá tettük, harcoltunk a korrupt rendszer ellen, míg más ellenzéki képviselők hallgattak. Illetve a sajtóhoz rohantak, de szerintem az a helyes, ha először a testületben vetjük fel a problémát, hívjuk fel a figyelmet a visszásságokra.

Itt akkor nem önt vádolták a lakáspanamával?

Nem.  A gond az, hogy ő is részese a kedvezményezetteknek. Baranyi Krisztina is kért és kapott egy hetven négyzetméteres önkormányzati lakást. Aztán amikor kirobbant a balhé, akkor a Juhász Péterrel karöltve kiálltak a Bakáts térre, mondván: visszaadja a bérleményt. De más probléma is volt vele: kiderült, hogy van a tulajdonában Erzsébeten, a Mediterrán lakóparkban egy lakás, amit elfelejtett beírni a vagyonbevallásába… A lakásügyekben tehát engem aligha lehet támadni.

Most mi a helyzet?

A bérlakások kiadását, a nem szociális alapúakét, tehát azokét, amelyekről az előbb beszéltem, leállították. Mert már kapott képviselő, a képviselő rokona, üzlettárs…Az igazi üzlet ebben az különben, hogy öt év múlva ezek az ingatatlanok megvásárolhatóak lesznek. Volt már erre is példa: felértékeltették az így megvásárolható lakást, jóval a piaci ár alatt, valahol annak ötven százaléka környékén, sőt, ha egyben fizet valaki, akkor még kevesebbe kerül, és így válik a bérlő tulajdonossá. Tehát egy 30-35 milliós lakáshoz 10-15 millióért lehet hozzájutni. Lazán, féláron.

Miért nem képesek az amúgy is kisebbségben lévő ellenzékiek közösen fellépni? Miért egymást tépik szét?

Nézze, többnyire egységesek vagyunk, sok kérdésben nem harcolunk egymással. Ezek az ügyek azért kerültek ennyire előtérbe, mert a kormányzat nagyon rátelepszik az önkormányzatokra, és így elveszett az a fontos eleme a munkánknak, hogy a helyi ügyekben mi magunk határoztunk. Ma már nem az a kérdés, hogy egy-egy ügy a kerület hasznára van-e vagy sem, hanem hogy mi a Fidesz érdeke. És olykor előfordul, hogy a kerület hasznára szolgál a javaslat, de mert ez az áldatlan helyzet alakult ki, rögtön megtámadják az embert, ha az ilyen esetekben együtt szavaz a Fidesszel.

Na de mi lesz akkor, ha megvalósul Tarlós István főpolgármester jóslata, vagyis, ha a Fidesz, kétharmados győzelme esetén, megszünteti az önkormányzatokat és helyükre elöljáróságokat léptet?

Borzasztó bűn lesz. Megszűnik az önkormányzatiság, mint eszme. A választók, a helyben lakók lesznek a vesztesek: az ő apró-cseprő ügyeiket nem lesz, aki megoldja.

Nem engedném közös interjúra Rónai Egont és Kálmán Olgát

Hosszabb hírműsorokkal készül az ATV a választási kampányra, de az Egyenes beszédnek nem lesznek alternatív, választási produkciói – mondja a Független hírügynökségnek adott interjúban Németh Szilárd, az ATV 34 éves társ-vezérigazgatója. Azt is elmondja, hogy a Hír tv helyében ő is elcsábította volna Kálmán Olgát, de Rónai Egon személyéhez köthetően megmaradt a kiváló brand, sőt még  növelni is tudták a nézettséget.  Az ATV ma már abszolút meghatározó és hiteles politika csatorna lett, ahová ugyan Orbán Viktor még nem ment el interjút adni, de kormánytagja rendszeres vendégei a műsoraiknak.  Németh Szilárd arról álmodik, hogy az általa vezetett televízió valódi médiabirodalommá válik, és két-három éven belül egy második csatornát is elindíthatnak.  A fiatal vezető arról is mesél, hogy édesapja, Németh Sándor a Hit gyülekezet vezető lelkésze, a gyülekezet pedig a tévé tulajdonosa, de ez nem az a média, ahol a tulajdonos furkósbotként használja a tévéjét.

 

Szabad-e manapság politikai televíziót csinálni?

Szabad.

Mert?

Mert a lehetőségek adottak hozzá, a piac létezik és működtethető. Az ATV ezen viszonyok között is képes arra, hogy nyereséget termeljen, és ez a nyereség a piacról termelődik ki, versenyhelyzetben.

Szerintem te szándékosan értetted félre a kérdésemet; tudod, hogy miről beszélek. Arról tudniillik, hogy ebben a mai magyarországi politikai klímában szabad-e ilyen televíziót működtetni?

Hát persze, hogy értettem, mire célzol. Akkor így válaszolok: kell. Szükség van rá. És, ahogy én látom, senki sem kérdőjelezi meg, hogy az ATV-re szükség van.

Kétségtelen, ma az ATV az egyetlen olyan politikai tévé, amelybe fenntartás nélkül bemennek a politikusok jobbról és balról is. Igazam van abban, hogy fenntartás nélkül, vagy állapodjunk meg csak abban, hogy bemennek…

Fenntartás nélkül. Mindenki persze nem jön be, de a nagyágyúk többsége igen.

Amikor mindenkiről beszélsz, akkor a miniszterelnökre gondolsz?

Nyilván nehezebb egy kormányfőt behívni…

Próbáljátok?

Nem mondanám, hogy minden hónapban, de évente egy-két alkalommal felvetjük. És nem is teszünk le róla, hogy Orbán Viktort is láthassák a nézők a mi stúdiónkban, szerintem lesz ilyen eset. Kormányának a legbefolyásosabb tagjai már rendszeresen vendégünk.

Mivel értétek ezt el?

Azzal, hogy tudatosan kívül tartjuk magunkat a politikai arénán. Nincs szerepzavar a szerkesztőink, újságíróink fejében; ők nem akarnak a szakmai munkájukon túlterjeszkedni. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne erős a kritikai attitűd, ezt nyilván érzékeled te is, de ez nem jelent valamelyik oldalhoz való kötődést, mi nem akarunk hatalmon tartani, vagy onnan eltávolítani valakit, így és ezért lehet a mi televíziónkat függetlennek tekinteni. Ilyen kollégák alkotják a stábot, ilyenekből épült fel a mostani ATV.

Ez azt jelenti, hogy a televíziónak nincs politikai értékrendje?

Nem deklarálunk politikai értékrendet. Bizonyos értékek mellett természetesen elkötelezettek vagyunk, de nem azok konzervatív, liberális, vagy baloldalisága okán. Emberi értékekről beszélek, nem pedig politikaiakról.

Azért a kollégák csak vonzódnak valamelyik irányhoz…

Ez tabunak számít nálunk, semmi közünk hozzá, hogy otthon mit gondolnak, csak az a fontos számunkra, hogy a munkájukat miként végzik. Abban persze benne kell lennie a kritikai szellemnek, anélkül nem létezik újságírás. Nem hiszek például az olyan kormánypárti sajtóban, amelyik, úgymond, elfelejti bírálni, az ugyanis akkor nem sajtótermék.

Azért elmondható: hiába minden függetlenségi törekvés, nem megúszható, hogy stigmatizálják a televíziót. Az ATV-t többnyire baloldali médiaként értékelik, ám ha túl sok jobboldali vendége van, máris jobboldaliként tételezik…

Ez csak egy szűk csoport, ahonnan ilyen kritikák érkeznek.  Már a többség tudja, látja, milyen műsort kívánunk készíteni. Tényleg arra törekszünk, hogy itt minden oldal, minden vélemény hangot kapjon, ellenkező esetben unalmassá válunk.  Egyébként pedig a nézőket is untatja, ha egyoldalú egy televízió. Senkivel sem lehet olyan jól vitatkozni, mint a hatalmon lévőkkel; szükség van az intellektuális izgalomra.  Törekvéseinket különben a számok is igazolják; jelentősen nőtt a nézettségünk a 18-49 éves korosztályban, vagyis a vásárlóképes korosztályban is arra van igény, hogy többféle véleményt tükrözzünk, másként fogalmazva: elutasítják a propagandatévézést.

Ezek szerint a fiatalok körében nőtt az érdeklődés az ilyen típusú műsorok iránt, ugyanakkor az elemzők arról beszélnek, hogy a társadalom egyre apatikusabb, nincs ez egymással ellentétben?

Nem a hírek iránt van apátia. Arra nem gondoltál, hogy esetleg a politikusok, a pártokkal szemben van apátia…

Hát lehetséges… De ha összehasonlítom a politikai műsorok nézettségét a populáris produkciókkal, mit mutatnak a számok?

Egy esti politikai műsort nagyjából 150-200 ezer ember nézi végig az ATV-n – hadd tegyem hozzá gyorsan, hogy az ilyen műsorok nálunk a legnézettebbek -; a Havas a pályán, ami már persze némiképp szórakoztató műsor, nos azt 300 ezren nézik végig. Nem odakapcsolnak egy pillanatra, hanem végignézik. A Barátok közt, vagy az Éjjel nappal Budapest 6-700 ezer embert vonz. Vagyis legalább kétszer, háromszor néznek többen szórakoztató produkciókat, mint hírműsorokat. És ez a normális arány, a világon szinte mindenütt hasonlóak az adatok.

Tudom, hogy a top 50-be bekerülő ATV-s műsorok többsége nem hírműsor. Ez nem ösztönöz benneteket arra, hogy elmozduljatok a politikától?

Nem. Kizárólag a hétvégét szánjuk a szórakoztató műfajnak. Vannak néhányan, akik máris azt híresztelik rólunk, hogy a bulvár irányába indultunk el. Nem mondanak igazat, nyilván megvan az okuk arra, hogy megpróbálják– ki tudja milyen érdekek mentén – becsapni a közvéleményt.  Korábban volt, egy-két bulvárhoz sorolható műsorunk a hétköznapokon is, de ma már nincsenek, sőt: a hírműsoraink hosszát még növeltük is. Hosszabb híradó, hosszabb Start és hosszabb Egyenes beszéd, ez a jelenlegi helyzet. Az ATV-n hétvégén mindig bulvár jellegű műsorok voltak. Ez egy ATV-s hagyomány.  Mi nem leszünk soha bulvárcsatorna, sem most, sem a választások után. Ettől függetlenül nagyon népszerűek a szórakoztató műsoraink: korábbi években hetekig egyetlen műsorunk se került be a heti 50 legnézettebb tv-műsor közé, most 4-5 műsorunk gyakorlatilag minden héten ott van.

Két megrázkódtatás is érte az ATV-t az elmúlt egy évben: távozott a csatorna arca, Kálmán Olga, és sajátos körülmények között, de ez történt Demcsák Zsuzsával is. Milyen törést okozott ez számodra, illetve az egész tévének?

Az általad említett két eseményen kívül is több olyan dolog történt az elmúlt időszakban, amilyenekkel korábban nem találkoztunk. Nem sorolom ezeket, inkább a megoldásról beszélek, és ezt egy névben tudom megjelölni, Rónai Egonéban. Ő volt különben az első ember, akit már én szerződtettem a tévéhez; akkor talán nem sokan gondolták volna, hogy ez a lépés ennyire bejön. A nézők annyira szeretik őt, hogy még a viharos időszakokban is kitartottak az Egyenes beszéd mellett. És azért tették, mert Egon garanciát, minőséget jelentett és jelent számukra. Fantasztikus, hogy egy ember képes ekkora karakterváltásra; Egon korábban zenei rádiót csinált, meg sportriporter volt, ma már szinte senki nem emlékszik erre a korszakára, úgy gondolnak rá, mintha világ életében hírháttér műsorokat készített volna. Alapvetően neki köszönhető, hogy az Egyenes beszéd brandje legalább olyan erős, mint korábban volt. Az elmúlt napokban Amerikától Kínáig hírforrásként szerepelt az Egyenes beszéd. A New York Times, vagy a Washington Post idézte, a print kiadásában is a mi műsorunkat, a sajnálatos és emlékezetes zaklatási ügyben. Szakmailag ez rendkívüli eredmény, soha ilyen nem volt még a műsor életében. Azt akarom tehát ezzel mondani, látva azt is, hogy szinte naponta látom vissza a magyar tévékben is forrásként a mi műsorainkat, hogy nem ért bennünket nagy veszteség. Nyilván emberileg sajnáljuk, hogy ha egy kolléga elmegy tőlünk…

Pláne, ha az történetesen a csatorna arca…

Igen. de ezzel meg is változott az ATV jellege, míg tavaly decemberig egy ember testesítette meg a televíziónkat, addig ma egy csapat tölti be ezt az űrt. Az Egon személye megmentette az Egyenes beszédet, de közben más területeken is erősödtünk. Azt szokták mondani, hogy a siker három összetevőn múlik, a piacon, a terméken és a csapaton, nos, most elmondhatjuk, hogy a csapat nagyon összeállt. Mindent mutatónk szerint jobbak vagyunk, mint egy éve: magasabb a nézettségünk, és nőttek a bevételeink.

Nem tértél ki a Demcsák-ügyre. Szándékosan?

Nem, dehogy. Emberileg abszolút megértem, hogy a családi kötelezettségek és magánéleti nehézségek melletti sokéves hajnalozás után most Zsuzsa tényleg nagyon elfáradt, és újra kell töltenie magát.

Ez most már tényleg a múlt. Nézzük a jövőt. Nehéz időszaka lesz a magyar politikának, és talán a tévének is, elkezdődik a jövő évi választásokat megelőző politikai kampány…

Nem lesz ez nehéz, számunkra legalább is, inkább izgalmas. Egyenes beszéd mutációkat nem fogunk csinálni, inkább a műsoron belül készülünk fel a választásokra. Az esti struktúránkon annyiban változtatunk, hogy hosszabb híradókat adunk januártól. Nekem már ez a harmadik kampány-időszakom lesz, szeretem ezt az időszakot. Tudom persze, hogy ha egy pártnak rosszul mennek a dolgai, akkor a médiát hibáztatja, de ehhez már hozzászoktam, ha úgy tetszik, tudom kezelni.

Kapsz telefonokat politikusoktól?

Kapok, természetesen, de ezek inkább ilyen első napos indulatokból fakadnak. Hat-hét éve kapok ilyen telefonokat, és nem csak politikusoktól. Ez valahol egy normális emberi reakció. Soha nem fogom elárulni kik azok, akik leginkább a telefon után kapnak, ha nem tetszett nekik valami.

Amióta a Hír tévé politikája némiképp változott, nem vagytok egyedül kormánykritikus hangként. Bosszant, hogy így van?

Egyáltalán nem. Sok sikert kívánok a Hír tévének, már csak azért is, mert ez bennünket is ösztönöz, versenyre késztet, nem engedi, hogy ellustuljunk.

Haragszol, rájuk, amiért elcsábították az Olgát?

Nem biztos, hogy a helyzetükben én nem ugyanezt tettem volna.

Ha le akarnám ültetni egy közös interjúra Kálmán Olgát és Rónai Egont, támogatnád az ötletet?

Nem, nem is engedném.

Mert?

Mert az Egon az ATV, az Olga meg már a Hír tv. Nem mosnám össze a brandeket. A Messi és a Ronaldo sem játszik egy csapatban.

De olykor felállnak egy színpadra.

Felállhatnak egy színpadra, de mindenki a saját mezét viselje.

Azt mondtad, te is elcsábítottad volna a Kálmán Olgát. Most kit akarsz elcsábítani?

Akit akartam, vagy akit a kollégáimmal akartunk, azt már elcsábítottam, vagy elcsábítottuk, szóval teljes a csapat. Sokan szívesen dolgoznának az ATV-ben, mert ez, higgye el, a béke szigete; olyan munkahely lett az ATV, amely a baráti köröket nem megosztja, hanem egyben tartja.

Most 34 évesen társvezérigazgató vagy. Hol a karriered csúcsa?

Ha sikerülne ebből a pozíciómból egy, a jelenleginél is komolyabb média portfóliót felépíteni.

Ha médiabirodalommá váltok?

Nevezheted így is. Ez jelenthet például még egy csatornát… Az az álmom, hogy legyen ATV 2, vagy akár ATV 3 is.

Ez álom, vagy terv?

Ez a terv az álmom.

Mennyi időt adsz erre magadnak?

Az ATV 2-t szerintem jó lenne két-három éven belül megcsinálni.

A te édesapád ugye Németh Sándor a Hit gyülekezet vezető lelkésze, az ATV tulajdonosa. Számodra ez a helyzet előnyt jelent, vagy inkább hátrányt?

A belépő szempontjából előny, de, hogy pályán maradjak, hogy a szakma ne egy idiótaként tekintsen rám, az már csak rajtam múlt, múlik. Az elismerésért pedig sokkal többet kell dolgoznom. Már tíz éve dolgozom az ATV-ben, ez talán elég ahhoz, hogy kiderüljön rólam, alanyi jogon is alkalmas vagyok a munkámra. Csapatban dolgozom, komoly tanácsadóim vannak, folyamatosan konzultálok szakmabeliekkel is; remélem, hogy az elmúlt egy év sikerei engem is minősítenek.

A Hit gyülekezetének, mint tulajdonosnak, van befolyása a televízióra?

Ez nem az a tévé, ahol a tulajdonos furkósbotnak használja a szerkesztőséget.

Neked mit jelent a Gyülekezet?

Én is tagja vagyok, semmilyen vezetőségi pozícióm nincs, egyszerű hívő vagyok.

És nincs is ambíciód, hogy legyél ennél több?

Egyelőre nincs. És bár jogász végzettségem van, de a média világához kötődöm.

Elérted már, hogy ne Németh Sándor fia legyél, hanem fordítva, azt mondják: tudod ő a Németh Szilárd apja.

Ehhez még sokat kell letennem az asztalra. Hogy Téged idézzelek: például egy médiabirodalmat építeni.

Tarlós szerint nem kizárt az önkormányzatok felszámolása

Szíve szerint már nem lenne újra főpolgármester, nyilatkozta a Független Hírügynökségnek Tarlós István, de már abból is elege van, hogy minden ellenzéki, balliberális újságíró, már az újraválasztás pillanatától azt firtatja, meddig marad a posztján. Ez a kérdés azért sem egyszerű, mert nem tudni, hogy a jövő évi országgyűlési választások után, Fidesz győzelem esetén, hogyan alakul majd az önkormányzatok sorsa. Tarlós nem tartja kizártnak azt a variációt sem, hogy megszűnnének az önkormányzatok, szerepüket elöljáróságok vennék át. Egyébként pedig, állítja a főpolgármester, az elmúlt hét évben több beruházás, felújítás gazdagította a Budapestet, mint 2010 előtt összesen. Tarlós, amúgy arra is megkérte a Független Hírügynökség újságíróját, ne erősítse róla azt a hitet, hogy indulatos volna, ellenkezőleg: türelmesen, csendesen és szofisztikáltan válaszol, az amúgy felkészületlen ballib zsurnaliszták kérdéseire.

Szűk három éve, hogy újraválasztották és hét, hogy vezeti ezt a várost. Volt-e olyan időszaka főpolgármesteri működésének, amikor úgy érezte, nem akarja folytatni, inkább otthon marad, ágymelegben?

Az ágymeleg ugyan nem jelent meg az agykérgemen, de nem volt bennem olyan, ami majdnem elhatározássá érlelődött, annak inkább az az oka, hogy valami rendíthetetlen kitartást örököltem a nagyanyámtól. Megkockáztatom: átlagosan ütésálló ember talán nem maradt volna meg ebben a szobában. A kérdés tehát nem alaptalan, de én eddig soha semmit nem adtam föl.

Az olykori, nevezzük bizonytalanságnak, az a magyarázata, hogy zavarosok a viszonyok, annyi ellenség veszi körül, vagy esetleg ön hibázott olyan sokat?

A kérdés vége árulkodik arról, hogy milyen orgánumot képvisel. De őszintén szólva, senki nem gondolhatja magáról, hogy tökéletes. Azonban ha a tényszerű eredményeket nézzük, amit a kormánnyal együtt ebben a városban az utóbbi hét évben elértünk, az a nehézségek ellenére mégis inkább sikernek mondható. Különösen a 2010-et megelőző időszakhoz képest. Aki leltárt készít, és nem elfogult, nemigen mondhat mást. Nyilván azt nem gondolhatom, hogy hiba nélkül dolgozom, akár én, akár a környezetem, akár a kormány. A kérdésnek azonban nem ez a veleje, arra nem olyan könnyű válaszolni. Kezdjük onnan, hogy túl sok érdekközösség, túl sok akarat mozog a főváros körül, mindenféle irányból, mindenféle motivációval. Eligazodni közöttük nem könnyű dolog. Egy kerületet vezetni egy ilyen nagy rendszerhez képest, mint a főváros, szinte gyerekjáték. Mondhatok ilyet, hiszen tizenhat évig irányítottam Budapest egyik legnagyobb kerületét. Valamikor rég Demszky bizonygatta ezt nekem, úgy tűnik, ebben igaza volt. Amiről beszélek, nem elsősorban pénzről szól, annál sokkal szélesebb spektrum… Aztán persze vannak emberek is, ki-ki valamilyen sajátos egyéni érdek okán, akik próbálnak mozgolódni, kavarni… Van még egy elem, amelyet Ön nem említett. Az az ellentét, ami a főváros és a vidék között feszül a források elosztásának, megszerzésének ügyében.

Természetesen mindenki a saját közössége érdekében küzd, de az tagadhatatlan, hogy a főváros finanszírozása nem mindig áll arányban Budapest fontosságával és teljesítményével.

Ez most a kormány bírálata?

Elhiszem, hogy Ön szívesen fogalmazza meg így a dolgot, én viszont általában inkább problémákra koncentrálok; ez nagy „hibám” a politikában. Elmondom a legsúlyosabb észrevételemet, ami úgy hangzik: a főváros közlekedése a napokban ugyan nem omlott össze, de a kommunikáció az országban az utóbbi években igen.

Szinte senki nem azzal foglalkozik a sajtóban, hogy valójában mi történik, hogy mik a tények, sokkal inkább törekednek arra, hogy ez vagy az az érdekcsoport mit szeretne látni, hallani, és akkor is így kommunikálnak, ha az általuk kommunikált jelenségeknek nem sok közük van a valósághoz.

Szerintem most ebben ön kifejezetten téved

Nem tévedek.

De szerintem igen.

Hát persze, hogy egy ellenzéki újságíró ezt mondja.

Nem, nem, vannak érveim is. A napokban, épp a metróügy kapcsán olyan védelmet kapott Horváth Csabával szemben…

Na ne, ne, ne… Ki beszélt itt az említett, volt főpolgármester-helyettesről?

Várjon, hadd mondjam végig, szóval ebben az esetben a teljes magyar sajtó szembement Horváth Csaba állításaival.

Ismétlem, én másról beszélek. Nagyságrenddel szélesebb értelmet szántam annak a kijelentésemnek, hogy összeomlott a kommunikáció.  Több év, de különösen az utolsó egy, fél esztendő stabilizálta bennem ezt a meggyőződést. Vagyis az ön által említett szocialista képviselő eszembe se jutott, bár igaza van, a konkrét ügyben még a velem kifejezetten ellenséges orgánumok sem tehettek mást, mint amit tettek. Horváth úr rendszerint bombalövéssel talál – a saját kapujába.

MTI Fotó: Kovács Tamás

Akkor mit jelent az, hogy összeomlott a kommunikáció?

Például azt, hogy szériában jelentek meg hamis információk akár a BKV-ról, a metróról, az árvízvédelemről, bizonyos alapfogalmakról, és ezek ellen egyszerűen lehetetlen védekezni, ellenőrizetlenül jelennek meg álhírek. 2010 óta nem tudom hányszor írták le, volt, aki havonta, hogy mindjárt össze fog omlani a BKV, ehhez képeset a valóság az, hogy a cég 2010 óta egy fillér működési hitelt nem vett fel. Ilyenekről beszélek, nem az elmúlt napokról. Az is egyre gyakoribb, hogy – tisztelet a kivételnek – az újságíró az írásban szinte észrevétlenül „csiszolgatja” a válaszadó szavait, ami olykor a mondanivalóban érdemi módosulást eredményez.

Onnan indult a beszélgetésünk, hogy megfordult-e a fejében a lemondás gondolata. Azt összeszámolta, hogy hányszor szólították fel mások a lemondásra?

Ezt kizárólag két személytől hallottam, egyiket sem nevezem meg, mert nem kívánom érdemtelenül felemelni őket. Egyébként, miért is kellett volna ezen gondolkodnom?

Nem kellett volna, pusztán a következő kérdést készítettem elő vele. Van egy olyan kép Önről, hogy folyamatos verbális háborúban van…

Ezt a képet rólam nagyobb részt újságírók formálgatták, ha nem is mindig alaptalanul. Ennek kapcsán szeretném megkérdezni, hogy a baloldali, liberális újságírók, mikor döntik el, hogy az Orbán-kormány „bábja” vagyok, vagy a saját közösségemen belül is ádáz harcos. Ez a két minősítés kissé kizárja egymást, ráadásul a kettőt olykor naponta váltogatják.  Ön mit mondana erre? Talán következetességnek nevezné?

Én erre csak a magam véleményét tudom mondani, vagyis azt, hogy Ön szerintem szuverén egyéniség, aki olykor harcban áll a kormánnyal, olykor pedig az ellenzékkel.

Az ellenzéki sajtóban folyik visszatérően a kísérletezgetés, hogy melyik szélsőséges jelzővel illessenek. A kormánnyal való vitáim változóak, de az eredmény oldaláról közelítve nem cáfolható, hogy felújítjuk a 3-as metrót, a Lánchidat, az alagutat, megépítettük a Széll Kálmán teret, a fonódó villamost, 99 százalékosra alakítottuk Budapest csatornázását, befejeztük a 4-es metrót, épül az Állatkert, a Margit-sziget, most hirtelen ezek jutnak eszembe. Már ez több, mint ami 2010 előtt történt.

Most fölsorolt egy sor eredményt, miközben a legtöbb esetben érte Önt támadás. Nézzük a metrót. Itt az a gond, mondja az ellenzék, hogy nem olyan kocsik jöttek, mint amit ígértek, ráadásul drágábban vette meg a főváros…

Ez nem igaz, így nem is gond.

Melyik része nem igaz?

Mi végérvényesen az új kocsik mellett tettük le a voksunk, de csak a felújítottokra kaptuk meg a pénzt.

Hogy egyesek azt állítják, hogy drágább a felújítás, mint az új kocsik vásárlása, arra csak azt tudom mondani, hogy irdatlan blődség, méltóságon aluli reagálni rá. A felújított kocsikra előbb azt mondják, hogy ócskavas lesz, majd, amikor megérkeznek, akkor megdermednek, és azt állítják, túl szép, biztos új. Végül amikor átmeneti problémák adódnak vele, akkor újra visszatérnek arra, hogy ócskavas. Ezt megint nem akarom kommentálni. Ami pedig az árat illeti; összehasonlítják a körtét az almával, amikor pedig mindez kiderül, elhallgatnak.

Ugyancsak súlyos vádak hangzanak el a Római-parti mobilgátak ügyében. Többek között az is, hogy kimenekült a népszavazásból… Azzal illették önt, hogy becsapta a népszavazás kezdeményezőit…

Én is illethetném Önt azzal, hogy fürtökben lóg a hosszú, szőke haja, de ettől még nem lesz igaz. Hogy ki milyen motivációval ír le valamit, főleg hogy erről milyen kommenteket írnak felbérelt emberek az interneten, az külön műfaj. Tőlem lehetett volna népszavazás, bár eleve félremagyaráztak azt, amit a köztévében mondtam róla. Nem azt mondtam, hogy lesz népszavazás, csak azt, hogy felvetem a lehetőségét, de rögtön hozzátettem, miért tartom kétes ötletnek. Először is azért, mert mi csak budapesti szintű népszavazást rendezhetünk, ahol a közvetlenül érintettek szűk kisebbséget képviselnek. Másodszor pedig azért, mert az sem egyértelmű, hogy érdemes-e mindenben népszavazást kiírni. Itt például egy komoly szakértelmet igénylő, katasztrófavédelmi műtárgyról van szó. Egyébként pedig nem az én személyemen múlt, hogy lesz-e népszavazás, vagy sem. A legsúlyosabb azonban az, hogy a feltett kérdés értelmetlen volt, ráadásul nyíltan be is vallották, hogy a céljuk a kormánnyal szembeni elégedetlenség kifejezése volt. Ezt persze megtehetik, de mi köze van a Római-parti védmű műszaki, gazdasági paramétereihez? A kérdés, amit feltettek, arról szólt, „akarja-e, hogy vonja vissza a főváros az ilyen és ilyen számú határozatát”. Ebből miként tudhatjuk meg, hogy akkor hol legyen a védmű? Időhúzó kérdés volt, amit nem tudom, ki miért tett fel.

Az egész árvízvédelmi ügy úgy kapott nyilvánosságot a sajtóban, hogy szinte mindenkit megkérdeztek, csak mondjuk a Vízügyi Főigazgatóságot vagy a Katasztrófavédelmet nem.

Ezt ön milyen kommunikációnak tartja? Nem vagyok hálás, hogy ennek a problémának a megoldását is rám hagyták, jóllehet a feladat hatvan éve ismert. Mindenesetre most kinyitottuk a vitát a parttal párhuzamos szakaszról, amit a következő négy-öt hónapban a szakma folytathat a szakmával. Ezzel kifogtuk a szelet a vitorlából, amin persze néhányan bosszankodnak, de hát ez van. Párhuzamosan pedig de facto elkezdjük a munkát az Aranyhegyi-árok menti védműépítéssel, ezzel megvédve a Pók utcai lakótelepet.

Azt mondták többen, hogy Önök trükköztek, a közgyűlés előtti határozati javaslat számát vonták csak vissza, lényegében nem a határozatot…

Azt vontuk vissza, amit kértek, egyébként szó szerint a határozatot.  Ha már trükköt említ, akkor ezt inkább a beterjesztőkre mondanám: a népszavazást nem arra akarták használni, amit hivatalosan meghirdettek. Ezt ők maguk vallották be.

Beszélt az előbb a népszavazásról, mondván, hogy azt nem lehet mindenre felhasználni. Erről meg eszembe jut, hogy éppen Ön vezette tíz évvel ezelőtt a vizitdíjra vonatkozó referendumot…

Nem lehet az almát a körtével összehasonlítani. Az nagyon konkrét kérdés volt: akarnak-e az emberek vizitdíjat fizetni. Ezt a kérdést el tudja dönteni mindenki, de hogy egy komplikált katasztrófavédelmi műtárgyat hova kell megépíteni, azt aligha.

Lenne persze ezzel vitám, de most nem mennék bele…

Jól jár vele…

Szerintem Ön jár vele jól.

Én azért járnék jól vele, mert megint ott kötnénk ki, hogy a Tarlós agresszív, nyers…

Én ilyet nem mondtam.

Ne vegyen mindent magára.

MTI Fotó: Bruzák Noémi

Akkor beszéljünk a hátralévő két évről. Mit tervez addig, illetve utána? Maradna?

Már megint ez… Az ellenzéki sajtó folyton firtatja: „újra indul?”. Van a „jobboldalon” erről egy vélemény, amit én sem feltétlenül vitatok. Hosszú időn keresztül, amikor a baloldal a Parlamentben ellenzékben volt, a főpolgármesteri hely volt a számukra elérhető legmagasabb pozíció. Húsz évig stabilan birtokolták, illetve stabilan inkább 16 évig. Azóta viszont nehezen viselik, hogy már nem az övék. Ezért nagyon fontos nekik ez a kérdés. Ha viszont a választások eredményét nézzük, tulajdonképp már 2006 óta, hiszen akkor már hajszálon múlt a vereségük, vagy ha akár a jelenlegi közvélemény-kutatások nagyobbik részét nézzük, akkor azt lehet gondolni, hogy személyem nem elhanyagolható akadályt jelent számukra a visszaszerzés útján. Talán ez is szerepet játszik abban, hogy az ellenzéki újságírók folytonosan, okkal, ok nélkül ezt kérdezik tőlem, ki tudja?

Önnek voltak olyan válaszai, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy nem akar legközelebb indulni.

Ilyet konkrétan nem mondtam. Évekkel korábban épelméjű ember ad erre kategorikus választ? Kiváltképp akkor, amikor másfél évvel korábban lesz egy parlamenti választás, amelynek az eredménye elvileg az egész önkormányzati rendszert, különösen a budapestit megváltoztathatja? Komolyan meg akar győzni arról, hogy ez értelmes kérdés, évekkel korábban? Egyébként annyit mondhatok, már csak azért is, mert nincs olyan ellenzéki újságíró, aki ezt ne kérdezné meg tőlem, hogy a szívem szerint nem akarok még egyszer indulni. De két évvel korábban nem volna szerencsés pontot tenni a válasz végére.

Mert kicsit belefáradt?

Nem tudom, lehet-e ilyen sommásan fogalmazni. Ez az érzés alakult ki bennem az utóbbi egy-két év során. De, hogy mi történik, milyen intézkedések lesznek az önkormányzatokkal kapcsolatban, azt ma még nem lehet tudni.

Most másodszor említi az önkormányzatokat érintő esetleges változásokat. Mire kell számítani? Van olyan tudása, hogy a Fidesz-győzelem esetén megszűnnek a kerületi önkormányzatok, és elöljáróságok veszik át a helyüket?

Nekem ebben nincs tudásom. Helyzetismeretem, rutinom van abban, hogy előre tudjak gondolkodni, lehetőségeket mérlegelni.

Konkrétan: amiről én beszéltem az lehetséges?

Részletkérdés, de elvileg az is benne lehet. Elvileg. Engem nem ez foglalkoztat leginkább. De ebben nem vagyok döntéshozó.

De befolyása csak van a folyamatokra.

Nem tudom. Csak annyit említettem, hogy ez a rendszer, jövőre, a kormányalakítás után el is mozdulhat. Akár negatív, akár pozitív irányba.

Hogy konstruktívak legyünk: mi várható a következő két évtől?

Az a baj, hogy újságírók ahelyett, hogy megnéznék a fejlesztési terveinket, találgatnak. Ha az ellenzéki újságírók nem pusztán kis ellenzéki pártoknál és aktivistáknál érdeklődnének…

Bocsánat, de itt ülök Önnél…

Mindig egy pillanatnyi helyzetet említ, én pedig hosszabb idők tapasztalatáról beszélek.  Szóval néhány dolgot a kérdésére: a 3-as metró felújítását elkezdtük, mi fejeztük be négy év munkával a 4-est is, csatornázási feladatainkat is befejezzük, javarészt az állatkerti és a margitszigeti projektet is, felújítjuk a Blaha Lujza és a Széna teret, építünk még körülbelül nyolc-tíz P+R parkolót, tovább folytatjuk a járműcseréket a BKV-nál, elkezdjük a Lánchíd felújítását, az alagút felújítását, meghosszabbítjuk az 1-es villamos vonalát… Kapásból talán ennyi. Ha figyelmesen tanulmányozza a főváros honlapját, előbbre jut, mintha kis ellenzéki pártok képviselőire hallgat.

Ezek valódi indulatok önben?

Jézusom. Indulatosan beszéltem?

Nagyon szofisztikáltan válaszolt, de amit mond, az talán igen, indulatot takar…

Nagyon kérem, ne erősítse ezt a téves vélekedést. Ennél türelmesebben, csendesebben, ahogy Ön mondta, szofisztikáltabban nem lehet beszélni. Ha tényeket említek, nagy nyugalommal, azt miért nevezi indulatnak?

Visszavontam.

Kiveszett ebből a világból az emberség

Interjú Dr. Hertzka Péter főigazgató főorvossal, a XIII. kerületi Egészségügyi szolgálat vezetőjével, amiben elmondja, a XIII. kerület betegellátása egy sziget a magyar egészségügy háborgó tengerén.

 

Miért nincsenek komoly, mélyreható változások az egészségügyben?

Ha a kormányzat kommunikációját figyeljük, akkor nem ezt érzékeljük. Viszont, mi, akik benne élünk nap, mint nap, folyamatosan szembesülünk az ágazat rossz állapotával. Pedig valóban: a kormányzat beletesz sok pénzt az egészségügybe, miközben a dolog több sebből vérzik. Mondok példát: megemelték az e területen dolgozók bérét, ami így helyes, majd azt mondták: a megemelt bért maga az intézet gazdálkodja ki a megemelt teljes volumen korlátból (tvk), abból az összegből, ami eleve kevés volt. De a megemelt orvosi és szakdolgozói fizetéseket csak akkor tudod kifizetni, ha ezt a bizonyos tvk-t képes az intézmény teljesíteni. Vagyis, rövidre zárva: úgy emeltek fizetést, hogy nem biztosítottak hozzá hátteret. Másként: megemelték ugyan a fizetéseket, csak éppen a bevételek nem biztosítják ennek a fedezetét.

De ez így egy kicsit cinikusnak tűnik…

Hát a kormányzat nyilván nem így fogja fel, azt mondja, teljesíts, és akkor lesz pénz.

És mi az akadálya a teljesítésnek?

Nem biztos, hogy a beteg bejön az intézetbe, és az sem biztos, hogy olyan betegséggel érkezik, ami után magasabb pontszám jár – mert ez a bizonyos tvk erről szól -, és ha így alakul, akkor már nem is lehet teljesíteni a szükséges pontszámokat, és ha nincs elegendő pont, akkor nem is jön elegendő pénz. Ráadásul vannak olyan szakmák, amelyek eleve alulfinanszírozottak.

Például?

Mondjuk a belgyógyászat. Egy ilyen rendelő nem működhet belgyógyászat nélkül, viszont lehetetlen  nyereségesen üzemeltetni. Következésképp veszteséget termel, ha szabad az orvoslással kapcsolatban ilyen kifejezést használnom, és aztán folyamatosan görgeti maga előtt ezt a hiányt.

És akkor?

A mi esetünkben kénytelen az önkormányzat beletenni pénzt, hogy működőképesek maradjunk. Ebben nekem nagy szerencsém van, mert mögöttem egy olyan önkormányzati vezetés van, amelyiknek fontos, hogy az itt élők a legjobb ellátásban részesüljenek. Ez nem pusztán a gyógyítást jelenti, hanem a megelőzést is. Ezért vásárolt például az önkormányzat a  CT és MR vizsgálathoz szükséges gépeket, felszereléseket, melyekkel a kerületi lakosok  NEAK támogatás nélkül – önkormányzati forrásból –  ingyenesen kerülnek vizsgálatra 2 hetes intervallumon belül.  Sok-sok későbbi betegséget előzhetünk meg az előzetes vizsgálatokkal. Ez valódi szűrés, amely valódi gyógyulást eredményez. Ennek köszönhetően egyébként a kórházi kezelés is lerövidül, hiszen a beteg pontos vizsgálati eredményekkel jelentkezik a kórházban, szükségtelenné téve az ottani, olykor napokon át tartó vizsgálatokat. Ezzel ráadásul annak a kockázata is csökken, hogy a beteg összeszedjen valamilyen fertőzést, ami ugye manapság meglehetősen gyakran előfordul. Ezáltal a kórházi lét ideje is lerövidül, a páciens hamarabb kerül haza, a saját környezetébe. Ugyanide kapcsolható az egynapos sebészet kérdése is, ami szerintem rendkívül fontos dolog.   Vannak helyek az országban, ahol a szürkehályog műtétre hosszú hónapokat kell várnia a betegnek. Nálunk ez egy-két hét. Kérdem én, akkor miért nem forszírozzuk az egynapos sebészetet? Miért nem ott oldjunk meg olyan betegsége ellátását, amelyhez felesleges a betegnek a kórházban feküdnie? Egyébként 2007 augusztus óta végzünk intézetünkben egynapos sebészeti beavatkozásokat és az elvégzett műtétek száma megközelíti a tizenkétezret.

Nem értem, hiszen tudok olyan kórházakról, amelyek kifejezetten az egynapos sebészetre szakosodtak…

Igen, ott korlátlanul működhet, nálunk, itt a rendelőintézetben, tehát ahol járóbeteg ellátás van, ott korlátozták…

De miért? 

Nem tudom, csak azt, hogy ez így teljesen értelmetlen. Az egyik magyarázat az lehet, hogy a kórházi lobbinak ez az érdeke, a másik – ami pedig ölelkezhet ezzel – hogy bizonyos alulfinanszírozott kórházi tevékenységeket, ezzel akarnak pótolni. Természetesen tudom, hogy nem lehet mindent egynapos sebészettel megoldani, de a jelenleginél sokkal többet igen, ám ez a megoldás sokak érdekeit sérti. Pedig állami szinten rengeteg pénzt lehetne megspórolni, ha a járóbeteg ellátásban résztvevő intézmények közül kijelölnének néhányat, amelyek az egynapos sebészet területi centrumává válnának.

Itt önöknél, úgy tudom működik az egynapos sebészet. Akkor mi a gond?

Igen, működik, de korlátozottan. Éppen erről beszéltem. Olyan korlátok között kell dolgoznunk, amelyek mellett nem úgy és nem a leghatékonyabban működik ez a részlegünk, a már említett  elszámolási rendszer miatt. Kifejezetten abszurd a helyzet. Ha nem teljesítek kellő számú műtétet, akkor nem érvényes a szerződésem, viszont ha a nagysúlyszámú – ez az elszámolási rendszerben van rögzítve – beavatkozásokat preferálom, akkor  pedig nem tudom elérni a kötelező műtét mennyiséget, így viszont nem jutok hozzá az állami pénzhez. Remélem érthető. Legalább is a magyarázat, mert a rendszer az értelmetlen.

Teli van a magyar egészségügy ilyen értelmetlen akadályokkal, nem?

Sajnos igen. Mondok mást is. Itt van például a baleseti sebészet. Ma ezen a területen is lehetetlen állapotok vannak. Egyszerűen megoldható problémák húzódnak hetekig, mert az adott baleseti sebészet nem tudja fogadni, túlterheltsége okán a beteget. De az egynapos sebészet képes lenne javítani a helyzeten. De nem tud, mert bár nem kértünk hozzá sem plusz pénzt, sem mást, pusztán a meglévő tevékenységi körünket bővíteni, kifejezetten a jobb és hatékonyabb ellátás érdekében. Nem lehet, mondja a bürokrácia. Adjak be a kérvényt, majd egy bizottság, jó esetben hónapok múlva dönt valamit. Nekünk bizonyos szakmákra van engedélyünk, ezt kellene kibővíteni, ráadásul úgy, hogy az ÁNTSZ ezt elvben jóvá is hagyta, pusztán egy papírt kellene kiállítani. Nem pénzt adni, hangsúlyozom újra, pusztán egy papírt adni. Engedélyt. És nem lehet, miközben egy sor beteg problémája megoldódna. A  Többlekapacitás-befogadási Bizottság– mert így hívják –  a mi  CT és MR vizsgálatunkra vonatkozó elképzeléseinkre is nemet mondott.
Ez a rendszer mindig így működött: lassan és bürokratikusan. Pedig sokszor csak jóakarat kérdése.

És, ha ez így működne, akkor nem fordulna elő olyasmi, amit nemrégiben hallhattunk: tizenhét órát várakozott valaki a sürgősségi osztályon…

Ez minden sürgősségi osztályon így van. És ha már említette: a sürgősségi betegellátó rendszer ebben a formában nem működik. Én úgy látom, ez persze a magánvéleményem, hogy ma a sürgősségi osztályokon feleslegesen gyűlnek össze a betegek, arra várva, hogy eldöntsék, melyik szakorvos fogja őt kezelni, ahelyett, hogy akiknek egyértelmű a helyzete, azonnal ahhoz az osztályos orvoshoz fordulna, aki, amúgy, a végén úgy is kezelni fogja. Ha száz betegből kilencven egyenesen a megfelelő helyre menne, akkor máris megszűnnének ezek a lehetetlen állapotok. Hogy érthető legyek: ha valakinek  begyulladt a mandulája, miért üldögéljen órákig a sürgősségin, ahelyett hogy rögtön a gégészetre menne, ahol különben a végén úgy is kiköt? A sürgősségi osztályok a jelenlegi formájukban túlterheltek, kevés az orvos, nincs meg a megfelelő infrastruktúra, és nincsenek meg azok a helységek, ahol a betegeket korrekten le lehet látni.

Viszont iszonyatosan lehangoló…

Igen, iszonyatosan az. Lehetne ez működő rendszer is, ha hozzá mernének nyúlni.

Miért működik ilyen irracionálisan a magyar egészségügy?

Nem hiszem, hogy erre  az én feladatom megfelelő választ adni. Ki képes választ adni arra a kérdésre, hogy miért ésszerűtlen valami, ami működhetne ésszerűen is? Pedig ez nem pénzkérdés, csak odafigyelés kérdése. Nyomasztó, hogy így van, mert mentálisan is tönkreteszi a betegeket.

Hát igen. Azt szokták mondani: addig jár jól valaki, amíg nem kell találkoznia a magyar egészségügyi ellátással…

Én meg azt mondom – remélem nem szerénytelenül: addig jár jól, amíg velünk van dolga…

Azt akarja mondani, hogy a XIII. kerületbe kell költözni, mert itt tovább lehet élni?

Azt mondom, hogy itt odafigyelnek a betegre. A megelőzésre, a gyógyításra, az emberségre. Az emberség legalább olyan fontos, mint egy jól eltalált recept. Tudom, hogy ma még ez egy sziget, de akkor is létező sziget: ebben az angyalföldi környezetben a humánus, szakszerű és jól felszerelt ellátást kapnak az emberek. Hogy ne betegnek, embernek érezhessék magukat. Ez az,  amiről a legtöbb helyen már elfelejtkeznek; kiveszett ebből a világból az emberség.

Ezt a rendszert meg kell baszni

Interjú Csintalan Sándorral, aki nem tartja magát megmondó embernek, hanem: „de ha már mindenáron be akarsz sorolni valahová, akkor használjuk az Élet és Irodalom formuláját, sajtómunkás vagyok”. Arról, hogy mi a különbség Orbán és a Fidesz között, meg Simicskáról, aki „be se teszi a lábát a tévébe, rádióba, az újsághoz”. Továbbá: nem hisz abban, hogy olyan információ kerüljön ki, amely által megvilágosodik az ország. 

 

 Akkor most mi kollégák vagyunk?

Hogy a fenébe lennénk kollégák? Számodra méltatlan lenne…

Vegyük komolyan egymást.

Én ezt halál komolyan mondom. Én nem merészelném magamat újságírónak gondolni.

Akkor mi vagy?

Csintalan Sanyi. Van persze mondanivalóm a politikáról, ami el is tudok és el is akarok mondani, talán érdekes is, de azért legyünk tisztába a fogalmakkal, ez nem újságírás.

De hát képernyős ember vagy, megismernek az utcán…

Bizony. Ilyen népszerű soha nem voltam, még 94-ben sem.

Akkor mégis mi vagy? Megmondó ember?

Az sem, mert az azt hiszi magáról, hogy ő mondja meg a tutit. De ha már mindenáron be akarsz sorolni valahová, akkor használjuk az Élet és Irodalom formuláját, sajtómunkás vagyok.

Lépjünk el akkor innen egy kicsit, próbáljuk meg máshonnan megközelíteni a személyedet. Indultál az MSZP-ből, hagyjuk a rendszerváltás előtti időket…

Miért? Ne hagyjuk. Már csak azért sem, mert

én arra büszke vagyok, hogy harmadmagammal voltam kommunista, Steinmecz, Osztapenko és én.

Rajtunk kívül nem voltak kommunisták az előző rendszerben…

Csak neked nem volt szobrod… De: azért mondod ezt, mert annyian átrajzolják a múltjukat?

Olyannyira, hogy én nem ismerek olyan életrajzot, amit ne visítva olvastam volna el. Visítva, röhögve…

Sok hazugsággal találkozol?

Gondolom te is. Abban van konszenzus, hogy kölcsönösen elhisszük egymásról, azt, amit állítunk magunkról. Pedig egyáltalán nem mellekés mit mondunk a múltunkról, jelenünkről, kicsit meghatározza a jövőnket is. Azt játsszák sokan, hogy becsomagolják a múltjukat, aztán előveszik, és bizonyos elemeit kicsomagolják, ha érted, amit mondani akarok. Ettől ilyen beteg ez az ország.

Ok, de térjünk vissza hozzád, a te múltadhoz. Elindultál az MSZMP-ből és abból aztán átléptél az MSZP-be…

Nem egészen. Mert én 1987-ben kiléptem a pártból. Ez azután történt, hogy a reformkommunisták kísérlete a párt kettészakítására megbukott. Mindez Kecskeméten történt; mindenki azt várta, hogy odajön Pozsgay Imre és zászlót bont. De nem bontott, így aztán én kiléptem. Aztán volt egy rövid kapcsolatom az MSZDP-vel, aztán a Független Szociáldemokrata Párttal, ebben a minőségemben vettem részt azon az MSZMP kongresszuson, ahol Horn Gyulát elnökké választották, aztán némi üresjárat után szakszervezeti vonalon kerültem kapcsolatba újra a szocialistákkal, de ekkor már az apparátus tagjaként.

Aztán elhagytad az MSZP-t…

Igen, 2002-ben elhagytam.

Hogy fideszes lehessél, bár nem párttagként.

Dehogynem, 2006-ban léptem be és csak most léptem ki.

Mikor most?

Nyáron.

Miért?

Mert megkért, hogy finoman fogalmazzak a választókerületi elnök.

Miért, még maradtál volna?

Valószínűleg maradtam volna. Mert azért ott nagyon sok jó ember van, akik közösséget alkotnak.

A Fidesz nem egyenlő az Orbánnal.

Mert az Orbán micsoda?

Egy pártállamot építő valaki, aki privatizálja az országot, különböző javakat megszereznek, államosítanak, majd jogi úton megteremtik a lehetőségét a magánosításnak. Emellett a pártot, és az államot össze is tolja,

a szakmai anyagok nem az állami intézményekben készülnek, hanem a pártban, ezért is vette át a hatalmat a párt az államtól.

Próbálom értelmezni, amit mondtál: hogy van egyszer az Orbán és van a Fidesz. De akkor mi a Fidesz?

Eszköz.

De, hát azt mondtad, hogy a párt még most is vállalható lenne a számodra.

Igen, mert van egy kiemelkedő korszaka, ami szép is jó. De igaz, ennek vége: a levették a Fidesz honlapjáról mindazt, ami a múlt, ami számukra ma már kényelmetlen. Mindent eltüntettek. Például Orbán-beszédeket is, gondolhatod melyeket. Karinthyval szólva: nehogy találkozzon önmagával a Duna-parton, mert az egyik énje biztos a vízbe vetné magát. Tőlem egyébként nap, mint nap megkérdezik az utcán, hogy ezeknek semmi nem elég? És erre a kérdésre én nem tudok választ adni. Mint ahogy arra sem, hogy miként kerültek ide azok az emberek, mondhatjuk, a tehénszar mellől, akik most kifosztják az államot. Nem gondolom, hogy azok, akiket 2002-ben otthagytam mások lettek volna, de a mérték azért mégis nagyon más. Az is a kliensrendszerű reform-Magyarország volt, amit most csúcsra járatnak, magukat nemzetinek kikiáltva. Ahogy annak idején a munkásosztályt használták retorikai elemként, most a nemzet fogalmát használják, ugyanúgy. Azt hangsúlyozva, hogy ők a nemzet. Mi nem vagyunk azok.

De te benne voltál… Vagy azt, amiről most beszélsz, 2006-ban még nem ismerted fel?

Van egy ilyen verseny mostanság, hogy ki ismerte fel előbb a valódi tulajdonságokat…Na én ezt magasról leszarom. Van, aki tényleg eltalálta, hogy kitől mi várható, én nem tartozom közéjük. Szerintem egy csomóan már akkoriban elkezdték fasisztázni az Orbánt, amit én egyáltalán nem gondoltam elfogadhatónak. Nagyon sokan beleláttak Orbánba olyan dolgokat, amelyek nem voltak igazak, Orbán nem volt olyan, a történetnek az a része a szörnyű, hogy a végén azzá lett. Hogy ezt én mért nem láttam, azt nem tudom, pedig sokszor feltettem magamnak a kérdést.

Te, a közvélekedés szerint, most Simicska Lajos utastársa vagy. Mesélik, hogy a műsorodban például arról beszélsz, hogy az egyetlen helyes választás a Jobbik lenne. Nem így van?

Na elmész te a büdös picsába. Elmondtad, hogy nem is nézed és nem hallgatod a műsoromat. Ha valaki egyetlen ilyen mondatot hallott ebben az országban, az jelentkezzen.

Ne legyél ideges…

Dehogynem bazmeg. Az a helyzet, nem haragszom, csak indulatos vagyok. Másodszor fordul elő, hogy ilyen helyzetbe kerülök. Mondták például, hogy most már olvassák a Magyar Nemzetet, tíz évig, teszik hozzá, a kezükbe sem vették, mert propaganda újság volt. A faszomat, akkor honnan tudod, hogy az volt? Mert mondták. Te is ilyen vagy most. Hallottad… Ilyet kérdezel? Rendben van. Tanulságos. A diagnózisnak ez kiváló. Ezt csináljuk, kivétel nélkül. Minősítgetünk, alap nélkül.

Én csak azzal akartalak szembesíteni, hogy miket mondanak…

Nem rád haragszom, szó sincs róla. Nem az a baj, hogy megkérdezted. A baj az, hogy azok az emberek, akik ma a nyilvánosságot csinálják, írnak, beszélnek, anélkül, hogy rendelkeznének bármiféle alappal.

Akkor most úgy kérdezlek: van-e most politikai szimpátiád valamelyik párt iránt?

Nincs.

Nem is akarod semmilyen irányba befolyásolni a nézőidet?

De. Abba az irányba, hogy figyeljenek a tényekre, olvassanak, több forrásból tájékozódjanak. Egyébként a legutóbbi műsoromban, múlt pénteken, annyit mondtam, hogy azt kizártnak tartom, hogy az MSZP-vel valami pozitív dolog történjen.

Velem az már nem fordulhat elő, hogy szerelmi viszonyba kerüljek bármelyik párttal, így szimpátiám sincs.

Annyit kétségtelenül még mondtam, hogy a Gyurcsányt ne vegyék komolyan, nem ezekkel a szavakkal, de ez volt az értelme; a mostani aláírásgyűjtését nagyon felháborítónak tartom, amúgy már 2006-ban megmondtam róla, hogy szét fogja baszni az MSZP-t, akkoriban adtam a Magyar Nemzetnek egy interjút, a jóslataim milliméterre beteljesültek. Így aztán, mondtam a műsorban, miután az MSZP és a DK kiesett, maradt választható pártként a Momentum, az LMP, a Jobbik és a kicsik. Ezt valóban mondtam, mégpedig azért, hogy ezek kínálnak csak esélyt a változásra.

Az a televízió, ahol dolgozol Simicska Lajos tulajdona, ő pedig a Jobbikban látja Orbán leváltásának lehetőségét. Neked ezzel nem is kell azonosulnod?

Szoktad nézni a Hír tv-t?

Persze, hogyne.

És van olyan tapasztalatod, hogy hátulról parancsok érkeznek a műsorvezető fülére?

Nem. Parancsot nem. Irányt talán igen.

Mert úgy akarod hallani… Egyébként van közöttünk ebben a kérdésben vita. De ezek magánviták. Ő, bár valóban deklarálta, hogy a Jobbikot támogatja, de ezt a véleményét nem viszi át a televíziójába. Ebből a szempontból ő egy teljesen atipikus oligarcha. Be se teszi a lábát a a tévébe, rádióba, az újsághoz.

De te szoktál vele beszélgetni…

Nekem személyes kapcsolatom van vele 1994 óta. De a lényeg az, hogy ő nem egy Széles Gábor, aki a horvát tengerpartról is irányította a műsorvezetőit. Ő nem tett olyat, mint például, Kocsis Máté, vagy Habony Árpád, hogy bejárkáltak a Magyar Nemzethez, nagyjából úgy a G-nap környékén.

Annyi intimitást árulj el nekünk, hogy feleslegesen reménykednek azok, akik Simicskától várják azt a nagy dobást, amely végül letaszítja a trónról Orbánt?

Nem hiszek ilyesmiben. Mi az, amit nem tudunk Orbánról?

Például, hogy mennyi pénze van, hogy igaz-e a Mészáros-féle vagyonról, hogy az valójában Orbáné.

Nem tudom elképzelni, mi az, ami nem látszik. De szerinted, ha ki is derülne, mondjuk az: Orbánnak százmilliárdja van, akkor mi történne? Mert szerintem semmi. A választók csak annyit mondanának: na és, akkor mi van?

Megismétlem a kérdést, légy szíves válaszolj rá egyenesen: feleslegesen reménykedünk abban, hogy Simicska egyszer csak előáll egy olyan dokumentummal, ami megrengeti Orbán hatalmát?

Nem tudok erre egyenes választ adni. Mert nem tudom, hogy milyenek lehetnek azok a dokumentumok, amelyek ilyen következményekkel járnának.

Nincs hozzá elég fantáziád?

De, én az elmúlt harminc évet a magyar politika környékén töltöttem. Sok mindent tudok, persze. Még sem tudom elképzelni, hogy van olyan lehetőség, amellyel, egy mozdulattal le lehet rántani a földre a miniszterelnököt. És azt se tudom elképzelni, hogy a két ember viszonyából valami olyan információ kerüljön ki, amely által megvilágosodik az ország, és elhajtja Orbánt.

És azt elképzelhetőnek tartod, hogy újra egymásra találjon ez a két ember?

Nem. Mert ez nem egy üzleti konfliktus. Azt meg lehet oldani. Itt politikai különbség van a két ember között, Orbánt kártékonynak tartja az országra nézve, és a Jobbikban látja az esélyt arra, hogy változás legyen. Nála ez nem érzelmi azonosulás, hanem praktikus szempont. Ugye abban nincs közöttünk véleménykülönbség, hogy ezt a rendszert meg kell baszni, mert ez a rendszer életveszélyes.

Jó lenne, ha jönne egy olyan párt, amelybe beleszeretünk és képes a győzelemre is. De nincs ilyen párt.

Muszáj felnyitni a szemeket azokkal, akik megakadályozhatják a kétharmadot. Hiszen tudjuk például, hogy ha Orbán kétharmaddal nyer, megszünteti az önkormányzatokat. És mi nézzük csak, hogy mi történik és nem csinálunk semmit.

Azt mondtad, hogy sokmindent tudsz, ha ebből a tudásból könyvet írnál, bestsellerré válna?

Nem tudom. Ha jól írnám meg…

Szerinted mi lesz itt jövőre, mi a jövőnk?

Egyelőre azt tudom mondani, hogy azt, ami van, álmomban sem gondoltam volna. Így aztán nem tudom mit hoz a jövő. Reménykedem benne, hogy hatmillió ember elmegy szavazni. Érdekes a helyzet: ma egy ezer fős mintán kimutatott a közvélemény-kutatáshoz négyezer embert kell megkérdezni, míg korábban elég volt másfél ezer. Ebből arra következtetek, hogy ebből lehet egy lázadás, egy fülkelázadás. Hogy a helyi kis Orbánokat el fogják zavarni. Létezik ez a proteszt érzés a választókban. Abban is reménykedem, hogy ezek a most agyhalott pártok végül képesek lesznek a választók kedvében járva megállapodni az egyéni körzetek koordinált indulóiban, a baloldaltól a Jobbikig.

Végül: amióta megvertek, óvatosabbá váltál?

Nem. Még csak körül se nézek.

Láthatja-e Simicska a porban feküdni Orbánt? (Öt hónap múlva választunk)

Bár hivatalos közlemény még nincs, azt csak jövőre teszi közzé a köztársasági elnök, mégis mindenki készpénznek veszi, hogy a választásokra pontosan öt hónap múlva, április 8-án kerül sor. Mondhatjuk: kézzel fogható közelségbe került, lényegében karnyújtásnyira vagyunk attól, hogy kiderüljön: melyik párt kezébe kerül a kormányzás, netán koalícióra kényszerül-e a győztes.

Ma nem szívesen ajánlanám senkinek, hogy fogadásokat kössön az ellenzék győzelmére. Ha Angliában lennénk, erre is lehetne fogadni; csak, akinek sok pénze van, azaz rendelkezik felesleggel, az kockáztathatna, igaz siker esetén komoly summa ütné a markát. Egymás közti játékban fölállítottuk a mi kis bookmaker irodánkat, és a következő eredmény jött ki (konszenzussal): a Jobbik esélye 1 a 10-hez, a szocialistáké 1 a 100-hoz, a Demokratikus Koalícióé 1 az ötvenhez, az ellenzék közös csapatának 1 az 5-höz esélyt adtak a kollegák, míg a Fidesszel kapcsolatban némiképp megoszlottak a vélemények, volt, aki 1 az 1.5-höz, de volt aki, megrögzötten kormány váltást akarván 1 az 5-höz adta a Fidesz nyerési esélyeit.  (Az LMP-re és a Momentumra nem szavazott a stáb, valószínűleg feledékenységből…)

Belátom, nem túl tudományos megközelítése a választási esélyeknek, de abban sem vagyok biztos, hogy a közvélemény-kutatások pontosabb eligazítást nyújtanak.

Mindenesetre, akárhonnan is közelítjük, mindenhonnan arra az eredményre jutunk, hogy ma a Fidesz toronymagas esélyes, esélyesebb, mint négy évvel ezelőtt, amikor ugye kétharmadot besöpörve vihette tovább a kormányzást. Éppen ezért ez a kétharmad kiáll ma is neki; sokat kell hibáznia ahhoz, hogy lerontsa az esélyeit.

No de álljunk meg egy szóra: hiszen az Orbán-féle csapat rendre hibázik, sok csapás éri, gondoljunk csak például az azeri pénzek ügyére, vagy Mészáros Lőrinc mesebeli gazdagodására, vagy Tiborcz-Orbán Ráhel villavásárlására és még sorolhatnám. És mégis: a Fidesz, ahogy mondani szokás, mindent kihord lábon, nemhogy csökkenne a támogatottsága, a Mediánnál jelentősen nőtt is. Pedig nem lehet azt állítani – legfeljebb a hívők részéről -, hogy a kormányzati sikerek indokolják a népszerűséget; komoly gazdasági elemzők szerint a manipulációktól sem mentes – lásd az államadósság átcsalása a jövő esztendőre – mutatók inkább a kommunikáció eredményességéről árulkodnak, mint valóságos teljesítményről. Abban is megegyeznek az elemzők, hogy a világpolitika és a világgazdaság alakulása szerencsésen érte Orbánt – azt azért tegyük hozzá: ez mindannyiunk sikere, hiszen a válságok a mi életünket teszik tönkre -, valamint az Európai Uniótól érkező pénzek, amelyek felhajtó erőt jelentenek a magyar gazdaság számára.

Természetesen nem illik elvenni a Fidesztől azt, ami az érdeme: Orbán hihetetlenül zárt, fegyelmezett csapatot hozott össze, amelyet maximálisan ural is, nincs kibeszélés, nincs a másik nyilvános lejáratása, vagy megbélyegzése; egy Fidesz-káder csak akkor veszíti el az oltalmat, ha védhetetlenné válik. Itt mindenki tudja a feladatát, és kötelesség-szerűen végre is hajtja azt. A kommunikációs leckének igyekszik mindenki megfelelni; mindenütt ahol csak kell és lehet – oda is, ahová nem (vö: Semjén Zsolt) – beleszövi mondandójába a napi aktuális gyűlöletbeszédet, immár lassan két éve a migránsozást és a sorosozást.  (Volt idő, amikor úgy tűnt: túlfuttatják ezt a témát, nincs már benne tartalék, aztán kiderült: van még benne. Olyannyira, hogy még intenzívebbé tették, két, úgynevezett nemzeti konzultációt is építettek rá, mondanám, hogy csúcsra járatták, de csak óvatosan: a hátralévő öt hónap hozhat még új elemeket. Sőt: biztosan hoz is. Pláne, hogy az ellenzék egyre kevésbé tud vele mit kezdeni, védekezés képtelen, és akkor még nem szóltunk az ellentámadásról.)

Hja kérem az ellenállás.

Az erre a feladatra kijelölt Magyar Szocialista Párt egyelőre azzal van elfoglalva, hogy a saját belső erőivel szemben mutasson valamilyen ellenállást.

Ez az esztendő igazi mélyrepülést jelentett számukra, s bár noha személyében megtalálni vélték új, karizmatikus, erős vezetőjüket, a kaland csúfos véget ért; szinte folyamatos zuhanást, házi acsarkodást, állandó békétlenséget, népszerűségvesztést hozott. Ezért is alakult olyan gyászosan a mi kis házi felmérésünk:

a kollégák minimális esélyt adtak annak, hogy innen lehetséges volna nyerni. A legnagyobb baj az, hogy ezt ma már a szocialisták sem hiszik, és ez meg is látszik rajtuk.

Igyekeznek ugyan egy-egy a nyilvánosság előtt zajló háború után felemelni a fejüket, de mindig akad valaki, belülről persze, aki gondoskodik arról, hogy ez ne tartson sokáig. Öt hónappal a választások előtt az MSZP huszonhét éves mélypontjánál tart, és ma már csak abban bízhat, hogy valahogy sikerül elhitetni a partnerekkel: tévednek a közvélemény-kutatók, és ők továbbra is joggal tartanak igényt a legerősebb ellenzéki párt címére. Vesszőfutások a baloldal számára azért is veszélyes, mert a hagyományos szavazótábor egy része nem hajlandó más pártot választani, az MSZP-t pedig nem tudja, vagy nem akarja.

Molnár Gyula elnök, aki éppen a Független Hírügynökségnek nyilatkozva jelentette ki: most már erős kézzel fogja irányítani a pártot, egyelőre kénytelen saját személyiségét visszaépíteni, főként azok után, hogy egyik párttársa nyílt támadást indított ellene, és ennek a nyílt támadásnak a legenyhébb szövegrésze az, hogy tönkretette az MSZP-t.

Mondani sem kell, ezek az állapotok nem segítik az integrációs megállapodásokat; a gyengülő szocialisták könnyen keltik azt a képzetet a partnerekben, hogy az így lehulló szavazatok őket erősítik, ami talán igaz is lehet, de a baloldal tábora ez által egy cseppet sem nő. Akkor viszont azzal a kérdéssel szembesül a választó: vajon mi a fontos ezeknek a pártoknak, saját erősödésük, esetlegesen egy, vagy két hellyel több a parlamentben, vagy az Orbán-rezsim leváltása. Azért használom a rezsim kifejezést, mert ez maguknak ezeknek az ellenzéki formációknak a szóhasználata, ami elvileg arra utal, hogy számukra ez az elsődleges cél.  A magyar lakosság ama része, aki nem a Fideszt támogatja, már régóta reméli, hogy a retorika és a cselekvés egyszer majd összhangba kerül, és valóban Orbán rendszerének felszámolása az elsődleges feladat, de újra és újra csalódnia kell; ma rosszabbnak látja a helyzetet, mint négy évvel ezelőtt volt.

Ma sem tudni pontosan mi a helyzet ezen a területen. Azt érzékeljük, hogy az MSZP vált a legerősebb összefogás-pártivá, átvette ezt a szerepet a Demokratikus Koalíciótól, amely viszont ez ügyben éppen saját magával került szembe; a közös indulást – listát – teljességgel kizárja, a koordinált egyéni jelöltek állításában tűnik partnernek; olykor úgy hallik, az erő pozíciójából. Szó, ami szó a DK haszonélvezője lehet az MSZP visszaesésének, de mint jeleztük, ebből semmilyen pozitív élménye nem származik a baloldali tábornak. Gyurcsány taktikája elég világosnak látszik; amíg Botka volt a színen és erősödni látszott az együttműködő orcáját mutatta a nyilvánosság felé, a szocialista hanyatlás óta viszont az elutasítót. Meglehet, mindez a politikai taktika része, de az is lehet, hogy számára ma már fontosabbnak tűnik egy tíz százalékot felmutató párt vezetése. Cselekedeteit nyilván az is meghatározza, milyen realitása van a Fidesz legyőzésének, vagy megszorításának, összeszedhető-e a kutatások által kimutatott Orbánt eltávolítani akaró többség vagy sem. És ahogy közeledünk az áprilisi határidőhöz, annál kevésbe lehet a pozitív válaszhoz vérmes reményeket fűzni.

Már csak azért is, mert az LMP, csakúgy, mint négy éve, ezúttal sem hajlandó sem a DK-val, sem az MSZP-vel szövetkezni, bár az nem teljesen dőlt még el, hogy a koordinált egyéni-jelölt állításába hajlandó-e beszállni. Mai tudásunk szerint nem, s noha átmenetileg, Szél Bernadett vezetővé választásával erősödött az a hit, hogy Schiffer András után benne kompromisszum készebb emberre találtak a pártban, miniszterelnök-jelöltté választása utáni megnyilvánulásaiból kiderült: mindez csak hiú ábránd. Annyi azonban vitathatatlan, hogy jelenleg úgy tűnik: az LMP is belekapaszkodhat egy-két szocialista szavazóba, miáltal elérhetik a – biztos parlamenti párt státuszát. A jelek arra utalnak, hogy az LMP Szél Bernadett irányítása mellet is jól érzi magát a Fidesz ellenzékeként.

Valami hasonlóra vágyik a Momentum is, illetve elsősorban arra, hogy helyhez jussanak a parlamentben. Fekete Győr Andrást sokan hasonlítják a fiatal Orbánhoz, amiből legfeljebb annyi igaz, hogy sem ő, sem a pártja egyelőre nem kiszámítható. Azt látjuk, hogy fiatal, jó arcok alkotják az élcsapatot, de hogy ez a csapat merre tart, egyelőre nem világos.

Mint ahogy azt sem látjuk, merre megy a Jobbik.  Simicska Lajossal a háttérben jelentős irányváltáson ment keresztül, de ezt egyelőre kevesen hiszik el neki, vagy kevesebben, mint szeretnék. Orbán hajdani barátja mindent feltett a Jobbikra, de az átütő siker azonban hiányzik. Azt ugyanis nem nevezhetjük annak, hogy ma már egyértelműen a második legerősebb párttá váltak, de esélytelenek a kormányváltásra. Sokan és sokszor rebesgetik, igaz nagyon halvány hangon, hogy ehhez

a váltáshoz teljes összefogásra lenne szükség, azaz egy olyan együttműködésre, amely a baloldaltól a Jobbikig tart, erre azonban a baloldal pártjai nem vevők, úgy érzik maradék elveiket is feladnák, ha belevágnának egy ilyen közösködésbe.

Egyébként a közösködés ehelyütt azt jelentené, hogy az ellenzék valamennyi pártja megegyezne a koordinált jelöltállításba; nem vitás egy ilyen variáció elvezetne a Fidesz vereségéhez, az időközi választások példája ezt jól mutatta: a választókat nem érdekli, hogy milyen párt neve álla jelölt mögött, ha egyedül álla Fidesszel szemben – a fideszes ellen szavaz.

A Jobbik maga egyébként nem nyilatkozott még arról, hogy miként viszonyulna a koordinációról, mint partner, de nyilván felesleges is lenne nyilatkoznia, úgy sincs rá esély. Így viszont

Simicskának meg kell elégednie a legerősebb ellenzéki párt menedzsere címmel, ami számára aligha lesz elegendő. Ő a porban fekve akarja látni Orbánt.

Ahhoz viszont vagy olyan dokumentumokkal kell előállnia – amelyekről régóta rebesgetnek pletykákat, persze egyre fogyó hittel –, amelyek cáfolhatatlanok lesznek a Fidesz számára, vagy mégiscsak összeszövetkezni a teljes baloldallal (szocialistáktól, liberálisokon keresztül, DK-val, LMP-vel, egyáltalán mindenkivel.)

Egy ilyen variációra egyelőre nincsenek felkészülve a fogadóirodák.

Az MSZP négy pofonja

Csapás után éri csapás a szocialista pártot; ahhoz már hozzászoktunk, hogy hetente legalább egy olyan dolog történik, amellyel a negatív hírek sorába tud emelkedni az MSZP – kormányoldalról ez pozitívnak látszik -, most azonban lényegében huszonnégy óra alatt, ha jól számolunk – és még nem értünk a nap  végére – négy is.

Velez Árpád, a párt korábbi igazgatója, országgyűlési képviselő Molnár Gyulának ment neki zártnak hitt, azonban nagyon is nyílt levelében. Nem pusztán a párt elnökéről rántotta le a leplet, hanem az MSZP helyzetét is felvázolta, már legalább is a saját nézőpontjából, bejelentve egyben, hogy ő maga semmilyen szerepet nem vállal a jövő évi választások során.

Kicsit árnyalja a képet az a hír, hogy az őszinte kirohanásnak egyik kiváltó oka lehetett, hogy az MSZP-DK tárgyalások után azt az egyéni körzetet, amelyet eredetileg a párt Veleznek szánt, át kellett adni a Demokratikus Koalíciónak.

Ebből viszont következnék – amúgy a másik csapás a szocialistákra -, hogy mégis csak igaza volt Kovács Lászlónak: a két párt megállapodott a koordinált indulás aranyaiban, felosztásában, amelyet viszont a Demokratikus Koalíció  közleményben cáfolt, kellemetlen helyzetbe hozva az MSZP-t. Molnár Gyula, a párt elnöke ezzel kapcsolatban elmondta a Független Hírügynökségnek, hogy bizonyos arányokban sikerült megállapodni, illetve nagyon közel kerültek egymáshoz az álláspontok – információnk szerint az MSZP jelentősen engedett az elképzeléseiből, így rajzolódott ki a 60-40 százalékos MSZP-DK arány.

Molnár Gyula szerint még további megbeszélések várnak a szereplőkre, de ma elég nagy az esélye annak, hogy még ebben a hónapban tető alá hozzák a megállapodást. Az elnök elmondta: őszintén sajnálja, hogy ilyen rossz vágányon fut ma a párt, de ha aláírják az egyezséget, reméli, minden egyenesbe kerül.

Addig is, fel kell tudni dolgozni azokat a napi történéseket, amelyek tovább rombolják a párt imázsát.

Például Medgyessy Péter nyilatkozata is; a volt miniszterelnök az indexnek adott interjúban szinte hitet tett a Fidesz mellett, miközben élesen bírálta a szocialistákat. A hajdan Orbánt legyőző Medgyessy nem először ront neki az MSZP-nek

– vagy éppen annak idején az SZDSZ-nek („teli van korrupcióval”), mostani megszólalását mégis csak egyéb háttér-ügyek meglétével próbálják indokolni. Azzal tudniillik, hogy a metrószerződés ügyében az Európai Unió csalás elleni vizsgálata szinte név szerint megemlíti őt, miáltal – mondják a rosszindulatúak – nem teljesen a maga ura a szavainak, jelentsen ez bármit.

És, ha már a csapásokról beszéltünk,

ide kívánkozik Szanyi Tibor újabb facebook-bejegyzése is, amellyel – többek szerint – eléggé nemtelen módon bírálja a zaklatási ügyben az áldozatot.

Az írás olyan indulatokat váltott ki, hogy többen elhatárolódtak tőle, még saját párttársa, Tüttő Kata is, méghozzá meglehetősen vitriolos, gúnyos hangnemben.

Molnár Gyulának mindenesetre erősen fel kell készülni az újabb csapásokra; mindaddig, amíg nem tud egy konstruktív lépésről beszámolni a párt, folytatódni fog a negatív tendencia. A negatív tendencia pedig folyamatosan rontja az MSZP esélyeit, a partnereivel szemben is.

Ki meri rúgni Tarlós Földit? – FRISSÍTÉS: Ki merte

Sértődött interjút adott Földi László a Magyar Időknek: az Információs Hivatal volt műveleti igazgatója, sok egyéb mellett, arról beszélt, hogy az Echo-tévés megnyilatkozását, amelyben a civilszervezetek vezetőit likvidálásra ítélt, szándékosan félremagyarázták, elindult a karaktergyilkosság ellene, amelyet persze a balliberális oldal oly kiérlelt technikával művel, és amelynek ő már sokszor lehetett részese.

A főpolgármester tanácsadójaként tevékenykedő Földi a nyilatkozatot – mármint a tévés interjút – követően levelet kapott Tarlós Istvántól, amelyben letiltotta őt arról, hogy migrációs témában megszólaljon. A Magyar Időkben ezt lényegi felmondásnak tekintette Földi, mások úgy értékelték, hogy a megszegett főpolgármesteri utasítás után, nem is lehet Tarlósnak más lépése. De mielőtt még erre rátérnénk, álljon itt egy pici részlet a Magyar Időknek adott nyilatkozatból:

„…rutinos nyilatkozóként a megvágott anyagot ellenőriznem kellett volna.

Megjegyzem, biztos vagyok benne, hogy nem volt semmilyen rossz szándék az Echo TV munkatársai részéről a műsor szerkesztésekor. Ugyanakkor arra is számítanom kellett, hogy a nyilatkozatom után egyfajta karaktergyilkossági kísérlet célpontja leszek; nem először fordul elő velem ilyen.”

Ha jól értelmezzük a szöveget, ebből az derül ki, hogy Földi a rosszul megvágott, szerinte félreérthető szöveget a televízió jóhiszeműen rontotta el, viszont mindenki más,

aki úgy értelmezi mondandóját, ahogy azt a tévé közvetítette, az rosszindulatú és karaktergyilkos.

Nem mennénk most bele a volt hírszerző lelki, mentális állapotának elemzésébe, azok az összeesküvés elméletek, amelyeket a migrációval kapcsolatban kifejt, önmagukban elegendőek ahhoz, hogy látleletet vegyünk róla. De hogy ne vádolhassanak bennünket manipulációval, idemásoljuk a Magyar Idők összefoglalóját az interjúból.

  • Földi László feladatai közé tartozott, hogy ne jöjjenek létre no-go zónák a fővárosban
  • Szerinte Európa háborús helyzetben van
  • Sok jószándékú embert átvernek az NGO-k
  • A hírszerzésnél a várható folyamatokat kellett elemezni
  • A BKK elleni hekkertámadás iskolapéldája volt a tökéletesen végrehajtott befolyásolási technikának
  • A világ gazdaságát egy szűk réteg irányítja a kezében lévő bankok, részvények és cégbirodalmak által
  • A tiltott módszerekkel kiépített rendszerek ellen titkosszolgálati eszközökkel kell fellépni
  • Európában a betelepülő migránsok és a helyiek közötti feszültség erőszakba torkollhat
  • A migrációs válság következményei akár az EU szakadásához is vezethetnek

Azt nyilván Tarlós Istvánnak kell eldöntenie, hogy miként jár el, ha beosztottja semmisnek veszi az utasításait, ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy nincs könnyű helyzetben: olyan emberrel szemben kell eljárnia, aki a Fidesz-hatalomnak tetsző állításokat tesz; a Soros-ellenes kampányba jól beleilleszthetően beszél. És akkor is így van, ha ez a mondandó köszönő viszonyban sincs a valósággal, de még összeesküvés elméletnek is meglehetősen zavaros.

Városházi forrásaink eddig megerősítették, hogy Tarlós egyelőre kivár, nem lép azonnal, óvakodik attól, hogy offenzív legyen,

ami ehelyütt azt jelenti, hogy nem akarja a volt hírszerző kirúgását kezdeményezni. Ugyanakkor mégis csak presztízs-kérdés számára, hogy ne teremtsen precedenst arra, hogy bárki átlépheti, annullálhatja az utasításait. Úgy tudjuk a főpolgármester most abban bízik, hogy Földi László maga fog visszalépni a tanácsadói szerepkörétől, amire az ominózus interjúban tett is némi utalást. A kérdés így az: a Fidesznek mi a fontosabb, Tarlós presztízse, vagy Földi szerepeltetése. Szerintünk ettől függ majd a végső döntés.

FRISSÍTÉS:

Tarlós István délután közleményt adott ki. Ebben arról ír, hogy Földit „kiváló szakembernek tartja”, de „súlyosan megszegte” azt az utasítást, amelyet amúgy elfogadott. Azt írja:

„A történtek után nem maradt választási lehetőségem. Földi Lászlóval megegyeztem, hogy 2017. november 30-ával munkaviszonya a Városházán megszűnik.”

Széttépik a szocialistákat? – avagy öt százalék, bizony, dalolva ment…

Bizony így van: vérszagra gyűlik az éji vad. Amióta ugyanis megjelent a Nézőpont Intézet legfrissebb felmérése a pártok népszerűségéről, mintha darabokra akarnák szaggatni a szocialista pártot. Az amúgy a közvélekedés szerint erősen Fidesz-befolyás alatt álló műhely a teljes népesség körében öt százalékot mutatott ki az MSZP számára, vagyis kérdésessé tette a parlamentbe jutását is, sorra jelennek meg az olyan nyilatkozatok, amelyek készpénzként veszik az eredményt, miáltal a felmérés maga is önbeteljesítő jóslattá válhat. Bár ezt a megállapítást Hahn Endre, a Medián vezetője erősen vitatja, szerinte a szocialistákkal szimpatizálók nem fognak megmozdulni és átpártolni egy másik párthoz, mások szerint ez nem egészen így van. Hahn különben nem gondolja, hogy a Nézőpont manipulálná a számokat, amiben persze lehet egy jó adag szakmai szolidaritás is. Hahn azt mondja, őket is éri ilyen vád, ha túlságosan eltér az eredmény némelyek várakozásától, azonnal összeesküvés elméleteket gyártanak.

De maradjunk egyelőre a szocialistáknál és a Nézőpontnál – a Medián egyébként hét százalékot mért nekik -: egyáltalán nem kizárt, hogy vannak olyan szándékok, amelyek alapján nem kell feltétlenül kizárnunk egy kis részrehajlást. Noha néhány hónapja még pont azt lehetett olvasni, hogy a Fidesz abban érdekelt, hogy az MSZP bent maradjon a parlamentben és nagyjából a tízszázalékos szinten, most már hallani olyan hangokat is: egyáltalán nem bánná, ha egyedül képviselné a rendszerváltást az országgyűlésben. Orbán hitének, küldetésének, történelem magyarázatának ez felelne meg a legjobban; még egyértelműbben húzná magára a történelemformáló politikus szerepét. Ezzel természetesen nem akarjuk azt állítani, hogy a Nézőpont által publikált eredményt egyenesen a kormánypárt rendelte meg, de azt se zárjuk ki teljesen, hogy az MSZP esetében vékonyan fog a ceruza.

Természetesen minden hasonló feltételezés alapja mégiscsak az, hogy a szocialisták hosszú ideje rászolgáltak a róluk szóló rossz hírek terjesztésére; belső háborúik, a nyilvánosság előtt vívott harcaik nem hagyták, nem hagyhatták érintetlenül a választó polgárokat. Ebből különösen kiemelkedett a Botka-korszak; az a kilenc hónap, a kezdeti gyarapodás ellenére súlyos csapást mért a pártra. Igaz ugyan, hogy eme időszak lezárta után Molnár Gyula, a Független Hírügynökségnek nyilatkozva arról beszélt, hogy kemény kézzel fogja a következőkben irányítani csapatát, aminek most még nem látjuk a jeleit. Igaz, hogy nincsenek mindennapos negatív hírek, nem hallani most belső háborúkról, de egyelőre (?) hiányoznak a pozitív üzenetek is. Mondhatni: némi pangás tapasztalható, és ebbe a pangásba robbant bele a Nézőpont öt százalékos híre. Ilyen súlyosan hátrányos helyzetűnek a rendszerváltás óta nem mérték ezt a pártot, amiben nem is a lassan megszokottá váló egyjegyű szám a rémisztő, hanem –ismételjük – az esély: akár el is búcsúzhatnak, már 2018-ban a parlamenttől. Korábban is esett már szó, néhány bátrabb elemző és az MSZP-t feltétlenül elparentáló politikus beszélt arról, hogy az MSZP – vagy szívesen emlegettek ehelyütt utódpártot – megérett a megszűnésre, ezeket a jóslatokat azonban nem lehetett komolyan venni. De ez az öt százalék még egy hónappal ezelőtt is képtelennek tűnt, ám pont az a drámai ebben a mostani mérésben – még ha egyesek manipuláltnak is vélik –, hogy akár igaz is lehet. Éppen ezért idéztük a bevezetőben Arany Jánost (Walesi bárdok); mindazok, akik érzik a szocialista tábor szétverésének lehetőségét, rögtön odanyilatkoznak: vége van ennek a pártnak. Gémesi György, az Új Kezdet vezetője kifejezetten durván fogalmazott, de mások, politikai elemzők sem riadtak vissza attól, hogy temessék az MSZP-t. Hallani arról szintén, hogy Gyurcsány Ferenc sem bánkódik a kialakult helyzet miatt; szívesen látná a Demokratikus Koalíció szavazótáborában azokat, akik eddig a szocialistákat támogatták.

Nagy hibát követnek el a baloldali párt vezetői, ha megelégednek egy legyintéssel, mondván: a  Nézőpontot nem kell komolyan venni. Ami lehet, hogy így van, de az előbb említett hitet viszont mindenképpen illik. És, ha nem lesznek képesek előrukkolni olyan akciókkal, egyáltalán: jelenléttel, amely az életképességüket bizonyítja, akkor az éji vad elvégzi a dolgát.

„Jogunk van az erőszakmentes ellenállásra”

Gulyás Márton, a Közös Ország Mozgalom vezetője, akit ugye a kormányzat nemzetbiztonsági tényezőként tart számon, az október 23-i kudarc után november 18-ára hirdetett meg egy nagygyűlést, ahova azokat a polgárokat várja el, akik változást akarnak. Szeretné, ha választókból végre összeállna az az eddig önmagát megszervezni képtelen többség, amely legyőzheti a legszervezettebb kisebbséget, a Fideszt. Ennek érdekében akciósorozatot is meg fog hirdetni hamarosan, és miután a kormányzó párt deklarálta, hogy nem hajlandó foglalkozni a kilenc párt által aláírt választási törvénytervezettel, így minden joga megvan arra, hogy a résztvevők erőszakmentes ellenállással kényszerítsék ki akaratukat. A civil aktivista azt is elmondta a Független Hírügynökségnek, hogy ő nem egyéni játékos, közösségekben gondolkodott mindig.

 

Mondhatjuk, hogy vajúdtak a hegyek és egeret szültek?

…Tényleg gondolkodom a válaszon… Én minden kritikára nyitott vagyok, ami a tevékenységemre vonatkozik. Tudom, hogy még mindig az október 23-i tüntetés lemondásáról beszél, én azonban most is azt mondom, hogy egy olyan helyzetben, amikor az időjárással kapcsolatban csak rossz hírek érkeztek, piros riasztást adtak ki, ez volt az egyetlen helyes döntés. A legfontosabb viszont az, hogy a célokról nem mondtam le, szeretnék a választókkal egy olyan platformot kialakítani, ami lehetővé teszi, hogy ezek a választópolgárok végre egymásra találjanak, illetve találjanak maguknak egy olyan képviseletet, amelyik képes elhozni a változást 2018-ra.

Igen ám, de ma Magyarországon minden az ellen hat, amiről ön beszél. Van egy monolit hatalom, amely minden fontos pozíciót birtokol, vele szemben egy széteső ellenzék, és ugyancsak a széthullás jeleit mutató civil mozgalom…

Ez igaz, de amit említ, az csak aláhúzza a törekvéseinket, itt ugyanis a szervezettség hiánya miatt nem lehet előbbre lépni.  Az látszik, hogy a Fidesz a legszervezettebb kisebbség a politikai palettán, vele szemben ott van egy önmagát megszervezni képtelen többség. Szükség van szervező erőre, különben ott találjuk magunkat megint, szemben a kétharmados Fidesz többséggel.

Ön mindig nagy lendülettel vág bele különböző akciók megszervezésébe, aztán ezek valahogy rendre félremennek, vagy folytatás nélkül maradnak. Nem fogalmazódott meg még önben, hogy jobb lenne ezt az egészet abbahagyni?

Mindenki, akik Magyarországon megpróbál valamit tenni a Fidesz túlhatalma ellen, eljut arra a fokra, remélem csak átmenetileg, hogy elkeseredik, és felteszi magának a kérdést: van-e értelme. Ez természetes folyamat, de aztán újra erősebbé válik az az érzés, hogy szükség van megpróbálni hatni az emberekre, azokra, akik tudják, hogy tenni kellene valamit, de elkeseredettek, mert egyedül vannak, Don Quijote-i magányban léteznek. A politikát közösségekben kell művelni, és ha megtaláljuk ezeket a közösségeket, és ezek szolidaritást vállalnak egymás iránt, akkor már nem arról fogunk beszélni, hogy mit nem lehet megtenni, hanem arról, hogy ezek a közösségek milyen politikai víziót tudnak felkínálni a magyar társadalom számára.

Eddig is voltak ilyen folyamatok, létrejöttek ilyen közösségek, hogy azután mindig meg is szűnjenek…

Így van, és ez elsősorban azért van így, mert rettenetesen nehéz egy olyan társadalomban, ahol szinte alig van tapasztalat arról, miként is kell működtetni az ilyen közösségeket; nincsenek pártok, amelyek ténylegesen a tagság által szerveződnek, nincsenek szakszervezetek, amelyeknek jelentős létszámú tagságuk lenne, és azon keresztül gyakorolnák az érdekvédelmi munkát, nincsenek olyan mozgalmak, amelyek valódi tömeggel a hátuk mögött küzdenének a célkitűzéseikért. Szóval nincs meg a megfelelő politikai kultúra, ezért nagyon nehéz újra és újra a nulláról indulni és felépíteni valamit. Vagyis azt állítom, hogy szükségszerű az adott körülmények között a beomlásuk. Épp azt próbálja most a Közös Ország Mozgalom, hogy a változásban érdekelt erők számára olyan platformot hozzon létre, ahol az eddig izoláltan működő részecskék kezdjenek el közösen dolgozni, szolidaritást vállalni egymás iránt. Higgyék el: így van esély a 2018-as változásokra.

Amit eddig tettek, és talán eredményként könyvelnek, mások azt is erősen vitatják. A választási törvény megváltoztatására létrehozott agorára gondolok, amelyet egyesek kifejezetten káros kezdeményezésnek tartanak, azt állítják: felesleges volt, még akkor is, ha a résztvevő pártok részéről megegyezéssel zárult, mert félrevitt, rossz látszatot keltett, ráadásul a Fidesz úgy is félresöpri, hiába állnak elő a törvénytervezettel.

Lehet, hogy így van, de gondoljon arra, hogy a Kincses Gyula féle egészségügyi reformprogram mellett szinte semmi olyan téma nem volt, amiben ezek az ellenzéki pártok közösséget tudtak volna vállalni. Szerintem ebből a szempontból ez jelentős előrelépés. Ha pedig el is fogadnák a törvényt, máris igazságosabb lenne a rendszer, nem lehetne a szavazatok negyven százalékával a mandátumok hatvan százalékát besöpörni. Szerintem tehát az aláírt dokumentum jelentős, de persze csak az első lépés volt. Ha október 23-án az ellenzéki pártok közösen kiálltak volna az ügy mellett, ma teljesen más lenne az egésznek az optikája. Ez most egy banánhéjon csúszott el, de nem szabad feladni azt, hogy bármilyen ideológiai, tartalmi különbségek húzódnak az ellenzéki pártok között, lehetséges olyan közös pont, ami reálissá teszi a jövő áprilisi sikeres szereplést.

Mit nevez ön banánhéjnak?

Nem tudom igazán megmondani, csak azt érzem, hogy nagyon kevésen múlt a közös fellépés.

Mi a magyarázata annak, hogy a civilmozgalmak, már ha éppen vannak, valamint a pártok, folyamatosan párhuzamos pályán mozognak, és képtelenek egymásra találni?

Kétségtelen, hogy így van, és ez rendkívül deprimáló helyzet. Éppen ezért szeretnénk november 18-án egy olyan választási nagygyűlést tartani, ahol ezeket a civilszervezeteket, mozgalmakat és a pártokat is elvárjuk, de alapvetően a választókra számítunk, mindazokra, akik a változásban reménykednek, és keresik azokat a közösségeket, formációkat, ahova felcsatlakozhatnak. A választókból így létrejövő közösségeknek kell most jelzést adniuk a pártoknak: itt vagyunk, ezt akarjuk, legyetek kedvesek foglalkozzatok ezekkel a kérdésekkel. A pártok egyébként arra szoktak panaszkodni, hogy mennyire elidegenedtek a társadalom tagjai tőlük, nos, most megfordítjuk a folyamatot, és létrehozunk egy olyan platformot, amiből ők nyereséggel tudnak kijönni.

Hogy fog kinézni ez a választási nagygyűlés?

Elmondjuk majd azt a folyamatot, amely szerintünk elvezethet a sikerhez; milyen fórumokat, milyen akciókat szervezünk, egyáltalán miként épül fel program alapon az áprilisig terjedő idő. Igenis: fel fogjuk mutatni azt, hogy van lehetőség a változásra és nem kell lemondani a 2018-as váltásról. Tudom, hogy ez nem lesz egyszerű, fogalmazhatok úgy is, hogy hegymenet lesz, de most kell nekivágni, mert ha nem tesszük meg, szinte önként adjuk át a hatalmat a Fidesznek.

Ha jól értem, akkor most ön a választókat le akarja választani a pártokról?

Bizonyos értelemben igen. Össze akarom hozni a változást akaró polgárokat azokkal a pártokkal, amelyek ennek a változásnak az eszközei lehetnek. Ha ebben sikeresek vagyunk, akkor létrejöhet egy olyan együttműködés az állampolgárok és a pártok között, amely elvezet a kitűzött célhoz.

A pártokat hogyan tudja egymáshoz közelíteni?

Ezek a pártok bele vannak szorítva egy sor kényszerhelyzetbe. Például a parlamenti működésbe. De vajon az eddigi házszabály alapján hány törvényjavaslatukat fogadta el az országgyűlés? Egyet sem. Látni kell azt, hogy a parlamenti munka teljesen kiüresedett; az ellenzék lényegében semmilyen kontrollt nem tud gyakorolni a jelenlegi rendszerben.

Ön folyamatosan arról beszél, miként lehetséges egy teljes összefogás, amely összefogásnak éppen ön lenne a kovásza. Hogyan?

Először is: nem a 2014-es összefogást kell megismételni, mert azt láttuk, hogy hova vezetett. A legfontosabb az, hogy az egyéni választókörzetekben megfelelő számban sikerüljön nyerni. Márpedig, ha az ellenzék felelősen gondolkodik, felmérik, mik a lehetőségek, – és ettől még a listán mindenki azt valósít meg, amit akar, építhet saját arcélet -, akkor esély kínálkozik a Fidesz legyőzésére. Az egyéni körzetekben más logika szerint választanak az emberek, mint listán, ezért kell megtalálni azt az egy jó jelöltet, aki eredményes lehet a Fidesszel szemben. És erre meg lehet tanítani a választót: a világnézeti szempontjait érvényesítse a listán, az egyéni körzetben pedig figyeljen az egyetlen igazi ellenzéki jelöltre. Nem igaz az az állítás, hogy a pártok egymással való vetélkedése az egyéni körzetekben javította volna az adott pártok pozícióját, 2014 megmutatta, hogy pont az ellenkezője az igaz. Azt a választást nem a Fidesz nyerte meg, hanem az ellenzék elveszítette. Nem kellene ezt most 2018-ban újra eljátszani.

Ön jelentős energiákat fordít arra, hogy különböző akciókkal előbbre vigye az ellenzék ügyét. Egyelőre annyit ért el, hogy a kormányzat nemzetbiztonsági kockázatként nevezte meg önt. Ez hátráltatja az ön munkáját, vagy épp ellenkezőleg, segít abban, hogy nagyobb figyelmet kapjon?

A Fidesz ugye arra törekszik, hogy diszkreditáljon, olyan színben tüntessen fel, mintha felforgatnám a társadalmat, megmozdítanám a hegyeket. Pedig nyilván nem rendelkezem ilyen képességekkel, nem tudom elhordani a vállamon a Gellért-hegyet, nem tudom visszafordítani a Dunát. Ezek a támadások annyiban ártalmasok, hogy azt a képzetet keltik a választóban, hogy egy-egy ember képes lehet komoly akadályokat gördíteni, miközben én pont azt hangsúlyozom, hogy a politika közösségi feladat. Ezért építek most platformot, és próbálok közösséget teremteni. A Fidesz pontosan ezt akarja: egy-egy szereplőre fókuszáltatni a figyelmet, márpedig az a szereplő előbb vagy utóbb hibázni fog, elfárad, és az így bekövetkező krach minden reménykedést kiolt a választókból. Ezért kell elmondani az embereknek, hogy ne egyéni hősöket keressenek, hanem saját magukban képezzék meg a változást.

A Fidesz és Orbán Viktor folyamatosan forró őszről beszélt, ennek a kommunikációnak a részeként jelent meg hármójuk neve – ön mellett Vágó Gáboré és Schilling Árpádé -, mint kockázati tényezők. Viszont eleddig semmi nem történt, a forradalom ünnepe is lezajlott, ott is inkább ellenzékieket vertek meg, mint sem bármi atrocitás érte volna a kormánypártiakat. Akkor most mi lesz ennek a folytatása?

Mi mindig abban gondolkodtunk, hogy józan, racionális, felelős magatartással menjünk szembe a hatalommal.

Ezt nem az ön akcionista hajlama cáfolja leginkább?

Nem hiszem. Hogy újra a választási törvényjavaslatunkra térjek rá: miután Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője deklarálta, hogy semmilyen módon nem fognak reagálni a mi előterjesztésünkre, ezzel azt is jelezte: nincs szándéka elfogadni a társadalmi akaratot. Innen kezdve nekünk minden jogunk megvan az erőszakmentes ellenállásra. Tehát mi erre készülünk: az erőszakmentes ellenállásra és annak a platformnak a létrehozására, amelyben összetömörítjük a változást akaró polgárokat a politikai szervezetekkel.

Vannak már konkrét formái az ellenállásnak?

Vannak, és hamarosan tájékoztatjuk róla a közvéleményt. Annyit már most elárulhatok, hogy a rendezvény 12 órakor lesz november 18-án, a Gödör Klubban, a felszólalók névsorát és a további menetrendet pedig a jövő héten ismertetjük.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!