Kezdőlap Szerzők Írta Föld S. Péter

Föld S. Péter

689 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

A Nagy Testvér figyeltet

Az Átlátszó.hu birtokába került egy szerződés mely szerint a Miniszterelnöki Kabinetiroda blogokat, bejegyzéseket figyeltet kulcsszavak alapján.

A Rogán Antal vezette tárca „hírportálok, blogok, a YouTube, a Twitter, a Facebook, és az orosz közösségi oldal, a Vkontakte felületein megjelent cikkeket, posztokat, bejegyzéseket figyeltet egy magáncéggel”. A hivatalos magyarázat szerint az álhírek terjedése ellen küzdenek. Az internetet figyelő szolgáltatást a Mediaradar Információs Ügynökség Kft.-vel írták alá havi nettó 862 900 forint értékben.

Mielőtt felületesen ítélkeznénk, és nekünk is jutna az eszünkbe, amire józan paraszti ésszel minden normális ember gondolna, vagyis, hogy a pártállam már megint terjeszkedik, ráadásul a személyiségi jogaink rovására, vegyünk vissza az amúgy jogos indulatainkból és próbáljuk meg a dolog jó oldalát is észrevenni.

Nem arról van szó ugyanis, hogy a kormány Rogán Antal minisztériumán keresztül megfélemlítené az újságírókat, a bloggereket, számon szeretné tartani, hogy mi a véleményük bizonyos dolgokról, úgymint a korrupcióról, a lopásról és minden másról, ami a miniszterelnökkel és környezetével kapcsolatba hozható.

Ha például az a kulcsszó, hogy helikopter, akkor a kormány nem azt vizslatja, kik azok, akiknek nem tetszik, hogy Rogán Antal helikopterrel utazott a családjával együtt Szabó Zsófi színésznő lakodalmára. Már csak azért sem, mert ahogyan azt Bencsik András (a Demokrata főszerkesztője, korábban a pártállami Népszabadság pártrovatának oszlopa) is megfogalmazta, ez nem urizálás, mert egy helikopter bérlését a középosztály tagjai közül bárki megengedheti magának. Vagyis, a kormány épp azért figyelteti az internetet, hogy a helikopterezés ne csak kevesek kiváltsága legyen, hanem minél több magyar számára váljék elérhetővé.

Ha teszem azt, az a kulcsszó, hogy magánrepülőgép, ebben az esetben nem arra kíváncsi a kormány, hogy kik azok az elvetemült hazaáruló Soros-Sargentini ügynökök, akik már megint olyanba ütik az orrukat, amihez semmi közük. Vagyis, hogy Orbán Viktor miniszterelnök miért magánrepülőgépen repked futballmeccsekre és időnként hivatalos tárgyalásokra, hanem azt szeretnék, ha a magánrepülőzés a mindennapok részévé válna, például olyan esetekben is, amikor beteg a cica és Amerikába vinnénk gyógyíttatni.

Kósa Lajos is lehet kulcsszó, valamint a vele szoros kapcsolatba hozható csengeri örökösnő. Vagy teszem azt, maga Rogán Antal és a letelepedési kötvények, Semjén Zsolt svédországi vadászatai. Vég nélkül lehetne példákat hozni arra, hogy a kormány miként szeretné még a mostaninál is jobbá tenni az emberek életét. Nem kell tehát azonnal a legrosszabbat feltételezni, amikor a Rogán Antal vezette minisztérium most napvilágra került szerződésére gondolunk.

Rogán és társai értünk figyelnek, nem ellenünk – aki ezt nem hiszi, annak utánajárnak.

Megzavart közállapotok

Felmentette a Kúria a menekülteket rugdaló László Petrát, akit a szegedi bíróság korábban vétkesnek talált és három év próbaidőre bocsájtott. A Kúria most úgy ítélte meg, hogy 2015 szeptemberében a gyermekével a karján menekülő szír férfi felrúgása csupán szabálysértésnek minősül, ez pedig két év elteltével elévült.

A Kúria a döntését arra alapozta, hogy nem a terhelt (László Petra) magatartása sértette helyben a közösség nyugalmát, hanem a több száz bevándorló rendőri intézkedéssel szembeszegülő, káoszt előidéző rohama. Amikor a terhelt (László Petra) ebbe a mások által megzavart közállapotba beavatkozott, nem vált előidézőjévé a zűrzavarnak, helytelen reakciójával az események sorából nem tűnt ki, nem volt kihívó.

A Kúria ezzel a mostani ítélettel tehát azt üzente a nyilvánosságnak, hogy László Petra, vagy bárki más a jövőben nyugodtan rugdalhat menekülteket, s mivel a döntés nyilván precedensértékű, hajléktalanokat, szegényeket, és mindenkit, akinek anyagi viszonyai nem engedik meg, hogy magánrepülőgépen vigye Amerikába a cicáját gyógyíttatni. A menekülteket és más elesetteket rugdaló személynek a mostani verdikt értelmében csupán arra kell ügyelnie, hogy ezt a tevékenységét megzavart közállapotok közepette, és ne békés viszonyok között hajtsa végre.

Megvan a dátum, hogy mikor írják alá a megállapodást a CEU-ról

Azt gondoltuk, hogy nem írunk már többet a CEU-ról, leírtunk már mindent, amit lehetett és amit érdemes. Talán egy búcsúcikk belefér még december elsején, de aztán tényleg annyi, szép volt, jó volt, talán igaz sem volt. Hogy volt egyszer egy egyetem, amely pénzt és dicsőséget hozott Magyarországnak.

De most mégis írnunk kell a CEU-ról, mert felcsillant a remény, hogy a magyar kormány aláírja az egyetem működését biztosító egyezményt. Már a pontos dátum is megvan: majd ha eljön az ideje.

Ezt maga Orbán Viktor miniszterelnök mondta a parlamentben, egy újságíró kérdésére válaszolva. Mi magyarok pedig megnyugodhatunk, mert ismét bebizonyosodott, hogy nemcsak az egészségügy, a kultúra, a gazdaság, de az oktatás is jó kezekben van.

Akkor írják alá az egyezményt, amikor annak eljön az ideje. Sem előbb, sem később. Biztosan vannak olyan kormányok, hebehurgyák, felelőtlenek, amelyek nem akkor írnak alá fontos megállapodásokat, amikor azoknak idejük van, hanem vagy előbb, vagy később. A mi kormányunk nem ilyen, mert a mi miniszterelnökünk mindig tudja, mit és mikor kell tenni, mondani, aláírni.

Már csak azért is fontos ez, mert mind a késlekedésnek, mind a sietségnek megvan a maga kockázata. Ha késve írnák alá Orbánék a megállapodást, akkor már csak bottal üthetnénk a CEU nyomát, s utóbb hiába lenne ott az aláírásuk a papíron, az már olyan lenne, mint halottnak a csók.

Ha idő előtt írják alá, sokan azt hihetnék, hogy Orbánéknak fontos, hogy a CEU Magyarországon működjön, itt képezze azokat a diákokat, akik majd dicsőséget hoznak az országnak.

Jó tudni, hogy ilyen miniszterelnökünk van,

aki mindig pontos és szakmailag is kifogástalan választ ad az őt kérdezőknek. Mert megtehette volna Orbán azt is, hogy cinikusan, pikírten, lekezelően válaszol a kérdésre, például azt mondja, hogy kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok, vagy visszakérdez, hogy kisült-e már a kalácsom?

Megtehette volna ezt is a mi miniszterelnökünk, mert ma nincs erő, amelyik számon kérhetné. Hogy miért magánrepülőgépen utazgat, ahelyett, hogy a szegények, elesettek sorsát segítené. Miért hisztériát kelt, miközben az indulatokat kellene csillapítani. Lennének kérések, de ezek a kérdések alapvetően fölöslegesek, Orbán ugyanis mindig tudja, hogy mikor minek van ideje. Mikor kell majd a korrupciót fölszámolni –  akkor például, ha egyszer újból ellenzékben lesz. Akkor majd nagyon fogja zavarni, ha valaki urizál, lop a közös pénzekből, stadiont épít működő egészségügy és versenyképes oktatás helyett.

Megvan tehát a bizonyosság: amennyiben nem jön közbe semmi, akkor szinte majdnem biztos, hogy a kormány vagy aláírja a CEU működését biztosító megállapodást, vagy nem.

Mérget azért nem vennénk rá: aki még ennél is konkrétabb válaszra vár, kérdezze meg a miniszterelnök kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Vajnáné cicája menni Amerika

Most nem azon fogunk fanyalogni, bár megtehetnénk, mert lenne rá okunk, hogy Andy Vajna filmbiztos felesége magánrepülőgépen vitte a cicáját Amerikába állatorvoshoz. Ezt a kis kirándulást betudjuk egy szerencsétlen fiatal nő kétségbeesett kapaszkodásának, amellyel azt szeretné a maga számára bizonyítani, hogy több annál, mint aminek látszik, és aminek emiatt őt sokan gondolják.

Vajna Timea rendszeresen osztja meg kalandjait az interneten, tudjuk, hogy mikor, hol jár – a legritkább esetben tartózkodik Magyarországon, dolgozni pedig még ennél is ritkábban láthatjuk. Ez a történet mégsem róla szól. Nem a felkapaszkodottak kivagyiságáról, hanem arról, hogy milyenné lett Orbán Viktor Magyarországa. Suttyó lett ez az ország, ahol nem a műveltség, az ízlés, a tisztesség és a morál számít, hanem az, hogy kinek van nagyobb magánrepülőgépe, ki vadászik háziasított rénszarvasra Svédországban, s ki vett aznap több hotelt, földet, vagy éppen lapkiadót.

Cicaügyben Vona Gábort kell megkérdezni – ezt válaszolta a miniszterelnök a parlamentben, amikor a Jobbik azután érdeklődött, mi a véleménye arról, hogy Vajnáné különgépen vitte a macskáját a tengerentúlra gyógyulni.

Hallottunk már ehhez hasonló megnyilatkozást a miniszterelnöktől. 2011-ben, amikor a rendvédelmisek békés bohóctüntetésre készültek, akkor egy újságírót viccesen a bohócügyi államtitkárához utasította. Ez ugyanúgy nem volt vicces, mint amikor a veje, Tiborcz István kétes ügyeit firtatták, és azt mondta a miniszterelnök, hogy üzleti ügyekkel nem foglalkozik. Amivel azt üzente mindenkinek, hogy a miniszterelnök kormányzással foglalkozik, amibe a kétes ügyek feltárása nem, csak az eltusolásuk fér bele. Magyarul: kapjátok be!

És nem foglalkozik Orbán nőügyekkel sem – ezt azóta tudjuk, hogy megkérdezték tőle, miért váltja le Szemerkényi Rékát, Magyarország washingtoni nagykövetét.

Mindez vicces is lehetne, főleg ha nem volna kifejezetten ijesztő. Különösen akkor, ha emlékszünk még a nem is oly távoli őcsényi történetre, amikor menekülteket látott volna vendégül a helyi fogadós, de miután a kormányzati kommunikáció által felheccelt emberek kiszúrták az autójának gumijait, letett a szándékáról. A miniszterelnök egyetértett ezzel a vandalizmussal, és azt mondta, hogy jól tették az emberek, amikor megvédték azt, ami az övék.

Annak idején, amikor Rogán Antal és családja helikopteren ment Rogánné barátnőjének vidéki lakodalmára, még legalább adtak a látszatra. Rogánnak a parlamentben kellett megkövetnie azokat, akiket ezzel a cselekedettel úgymond, megbántott – könnyű elképzelni, hogy az általa elővezetett bocsánatkérést a miniszterelnök dolgozószobájában, vagy valamelyik ahhoz közeli irodában fogalmazták. Akkor a riadt és reszketeg, majd később a választási kampány idejére eltüntetett Rogán azt mondta, hogy ő egy parasztfiú, márpedig a parasztfiúk nem szoktak urizálni. Meg is mondta odahaza az asszonynak, hogy ilyen többé ne forduljon elő, ha legközelebb vidékre mennek lagziba, eszébe ne jusson helikoptert barterezni.

Ez két évvel ezelőtt volt, és Orbán Viktor annyira megmérgesedett, hogy első felindulásában bezáratta a történetet megszellőztető Népszabadságot. Most nincs szükség ilyen kemény fellépésre, mert az urak már a látszatra sem adnak: ha Vajnáné különgéppel repteti a macskáját Amerikába, senkinek sem kell bocsánatot kérnie magyar emberektől, mert a miniszterelnök Vona Gáborhoz utasítja a kérdezőt.

Cicaügyekben ő az illetékes, oszt jó napot.

Szervusz Csülök, akinek Orbán a keresztapja!

Engedd meg, hogy az idősebb jogán felajánljam neked a tegezést. Nem a csendőr pertut, ami Választott Vezetőnk környezetében mostanság szokás, hanem azt, hogy kölcsönösen ne magázzuk egymást.

Szervusz, Csülök!

Mielőtt a lényegre térnék, hadd gratuláljak megszületésedhez, valamint ahhoz, hogy a nyíregyházi állatkert felkérésére Választott Vezetőnk lett a keresztapád. Ez azt jelenti, hogy az ő védelme alatt állsz, tehetsz bármit, bajod nem eshet. Nevedet az ő javaslatai alapján a nagyon népszerű nemzeti konzultáció keretében a magyar emberektől kaptad, az ő akaratukból lettél Csülök. Járhattál volna rosszabbul is, adhatták volna neked a Fülig Jimmy, az Antoine, vagy a Désiré nevet is, de a magyar emberek mindig híresek voltak bölcs döntéseikről, ezért lettél Csülök. Nyilván nem tudod, mert hát honnan is tudhatnád, hogy nevedet Rejtő Jenő egyik hőse ihlette. Rejtő Jenő zsidó származású magyar író volt, humoros könyvekkel örvendeztette meg az olvasókat, sokan szerették, bár az igazsághoz tartozik, hogy nem mindenki. 1942-ben például az egyik szélsőjobboldali újság feljelentette az írót, hogy zsidó létére még mindig írhatja a regényeit, aminek az lett a következménye, hogy előbb behívták munkaszolgáltra, majd parancsnoka utasítására kiküldték a Don kanyarba, ahol mintegy százezred magával fogta magát és elpusztult.

Mindezt csak mellékesen jegyeztem meg, tényleg nem tartozik a tárgyhoz, mert téged ilyen veszély nem fenyeget. Igaz, rácsok közé születtél, vagyis látszólag fogságba, de valójában szabadabb vagy sok embernél. Minden relatív ugyanis, a nyolcvanas évek elején volt egy magyar zenekar, már csak kevesen emlékeznek rájuk, Rolls Frakciónak hívták ezt a zenekart, ők énekelték a következő sorokat: „Szabad vagyok, mondta a majom a rácsnak, /én nem, mondta a rács, engem majmok köré zártak.”

Nem tudom, miről jutott ez az eszembe, tényleg nem erről akarok veled értekezni, inkább azt szeretném elmondani neked kedves Csülök, hogy mennyire szerencsés vagy, amiért a mi országunkba születtél. Választott Vezetőnk, aki neked keresztapád, néhány évvel ezelőtt Félázsiának nevezte Magyarországot. Én maradnék a Magyarország elnevezésnél, megszoktam már, hogy így hívják. Épp elég neked ezt megjegyezni, a fajtádról szóló leírásokból úgy értesültem, hogy kifejlett példányként egy tonnát is nyomsz majd, de az agyad ehhez képest elenyészőn kicsinek ígérkezik. Ne bánkódj emiatt, mások hasonló adottságokkal nagyon szépen boldogulnak és szép karriert futottak be.

A mi országunkban fogsz élni egy ideig kedves Csülök, bár úgy hallottam, nem sokáig, mert idővel egy másik országba költözök, de addig is, míg köztünk vagy, jó, ha tudod, hova cseppentél.

Magyarország földrajzi fekvését tekintve Európa közepén, Kelet és Nyugat között félúton helyezkedik el, a megújuló áramlatok hatására hol erre, hol arra sodródik. Miután az ország élén álló Választott Vezető szerint Európa hanyatlik, napjai meg vannak számlálva, és a szakadék szélén tántorog, (a régi vicc szerint mi egy lépéssel előbbre járunk), mostanság Ázsia felé vesszük az irányt.

Az ország államformája a demokratikus diktatúra. Az ország élén az örök és megbonthatatlan Választott Vezető áll.

Magyarország hivatalos nyelve a magyar, de terjed a rovásírás, valamint az Orwell könyvéből megismert újbeszél, mely utóbbi nagyon hasonlít a magyarhoz, csak a szavak jelentése más, mint a 2010 előtt használt magyar nyelvben. Valamit megvédeni például újbeszélül azt jelenti, hogy elvenni, ellopni, megszüntetni, az, hogy senkit nem hagyunk az út szélén, azt jelenti, hogy mindenkit belelökünk az árokba.

Magyarországon nincsenek oligarchák, a bűnözés megszűnt, mert két hét alatt felszámolták, Brüsszel nekünk nem diktál, Soros nem nevet a végén, Sargentininek pedig nincs gyereke.

Magyarországon többpárti egypártrendszer van, valamint vallásszabadság, ami azt jelenti, hogy egyetlen vezető vallás elfogadott: a Választott Vezető pártja iránt érzett feltétlen és kontroll nélküli lojalitás. Magyarországon az életszínvonal folyamatosan emelkedik, bár jelenleg még nem éri el azt a szintet, amelyet hamarosan meghalad.

Magyarország minden országgal jó viszonyra törekszik. Nemzetközi tekintélye már most is számottevő és folyamatosan növekszik, aminek jele az is, hogy az ismert és tekintélyes politikai vezetők egymásnak adják a kilincset az országban. Nemrégiben például Donald Trump amerikai elnök egyik volt iskolatársának közeli névrokona érkezett turistaként Magyarországra, egy Angela Merkel német kancellár unokahúgára hasonlító párizsi takarítónő pedig a budapesti Halászbástyán gyönyörködött a panorámában. De volt már itt Emmanuel Macron egykori óvónőjének nagyobbik unokája, és Theresa May egyik hasonmása is érvényes meghívással bír.

Magyarország éghajlata jelenleg kontinentális, de már folyik az egyes éghajlati viszonyok átnevezése. Hamarosan megszűnik a napi középhőmérséklet, utóbbi neve a tervek szerint népi középhőmérsékletre változik.

Kedves Csülök, érezd jó magad kedves, vendégszerető, az idegenek, az elesettek és az üldözöttek számára valóságos Kánaánként létező országunkban. S bár besorolásod szerint indiai páncélos orrszarvú vagy, ezzel ne nagyon kérkedjél. Élvezd az életet, örülj annak, hogy fedél van a fejed fölött, és az étkezésre sincs gondod. Légy büszke arra, hogy indiai páncélos létedre magyarnak születtél, de tudnod kell, hogy ez a kegyelmi állapot nem tart örökké. Keresztapád, a mi Választott Vezetőnk alig néhány hónappal ezelőtt közölte a nyilvánossággal, hogy magyar az, akinek az unokája is magyar lesz. Miután te a tervek szerint elhagyod majd országunkat, hogy más, idegen földeken nemzzél utódokat, feltehető, hogy idővel, valamelyik unokád jóvoltából nem számítasz majd magyarnak.

Mindezt nem ünneprontásként, csupán miheztartás végett írtam neked.

Még egyszer sok boldogságot, ehető takarmányt, a közelgő hideg télre tekintettel fűthető házat, s jobb életet kívánok neked, mint amilyen lesz.

Butí-tani

„A kormány tiszteletben tartja a CEU döntését és az oktatás szabadsága alapján ők oda mennek, ahova szeretnének”. Ezt Varga Judit EU-kapcsolatokért felelős államtitkár mondta az InfoRádió Aréna című műsorában

A kormány tehát nem gátolja meg, hogy a CEU elköltözzön Magyarországról. Nem húz fel kerítést az osztrák határra, hogy megakadályozza az egyetem elköltözését, nem fenyegeti meg az oktatókat és hallgatókat, hogyha a CEU Bécsben működik tovább, akkor visszamenőlegesen beleírja az alaptörvénybe, hogy ez bűncselekmény. Nem hullajt krokodilkönnyeket a kormány a CEU-ért, és nem is próbálja megakadályozni a távozását.

Aki ilyet mond, esetünkben Varga Judit államtitkár, az vagy gátlástalan gazember, vagy nem értette meg, hogy mi a feladata. Neki ugyanis azon kellene dolgoznia, mert ezért kapja a fizetését, hogy a magyar tudás minél korszerűbb és versenyképesebb legyen, hogy oktatásunk híre a világban ne romoljon tovább, hanem lehetőség szerint javuljon valamelyest. Ehhez képest Varga államtitkár rosszul gazdálkodik a rábízott javakkal, amikor hagyja, hogy egy nemzetközi hírű egyetem a jövőben ne a magyar embereknek hozzon dicsőséget, hanem az osztrákoknak termeljen pénzben is kifejezhető hasznot.

Persze, nem gondoljuk, hogy Varga államtitkár a saját ujjából szopta ezt a cinikus, pökhendi, lekezelő és ebből kifolyólag jelentős mértékben visszataszító kijelentést. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy Orbán Viktor tudta és beleegyezése nélkül ebben az országban egyetlen miniszter, vagy államtitkár sem mer dönteni semmiben, a CEU elüldözése ügyében pedig biztosak lehetünk abban, hogy igen magas helyről jött az ukáz.

Bár a döntés nem az övé, Varga Judit államtitkár ezzel együtt bizonyosan bűnrészesnek tekinthető. Nemcsak a már – CEU-ként – említett vagyon hűtlen kezelése miatt, hanem mert rossz ügy szolgálatába szegődött. Varga államtitkár egy olyan rendszernek lett a kiszolgálója, amely nem érdekelt a művelt emberfők képzésében, és azon dolgozik, hogy a magyar emberek minél nagyobb számban maradjanak iskolázatlanok, tájékozatlanok. Számtalanszor bebizonyosodott már a történelemben, hogy a tájékozatlan, tanulatlan embert sokkal könnyebb manipulálni, mint azt, akinek konkrét ismeretei vannak a világról. Aki semmit sem tud, vagy épphogy csak valamit, azzal bármilyen hazugságot el lehet hitetni, lehet őt riogatni Sorossal, Sargentinivel, a migránsokkal.

Akinek az az érdeke, hogy a tudás csak kevesek kiváltsága legyen, és a magyar emberek minél nagyobb számban alulinformált zombiként éljék le az életüket, az a magyar emberek ellen cselekszik, vagyis, hazaáruló.

CEU-tüntetés után: tessék többen lenni!

Az MTI híradásával ellentétben nem néhány százan, hanem néhány ezren tüntettek pénteken este a CEU mellett. Ez sem sok, százszor ennyi ember kellett volna, de azok, akiknek módjuk lett volna ott lenni, ám abban az időben máshol voltak, nyilván azt gondolják, hogy a CEU nem az ő ügyük, mert a CEU és a többi egyetem, meg úgy általában az oktatás, az okosokról szól. Hogy aki már járt egyetemre, vagy még nem járt, de nem is fog soha, annak nincs köze ahhoz, hogy mi lesz a CEU-val.

Csakhogy ez nem igaz. Túl azon, hogy egy nemzetközi hírű egyetem szimbolikus jelentőséggel is bír egy ország számára, van még más is, ami miatt fontos az oktatás és a kutatás szabadsága.

Arról van szó, hogy Orbán és a Fidesz abban érdekelt, hogy a magyarok minél tájékozatlanabbak legyenek. Ezért szerezték meg gyakorlatilag a média egészét, hogy a magyarok millióit a saját valóságukkal etethessék. Sorossal és a migránsokkal riogassanak, s ezért fordult most figyelmük az egyetemek felé. Itt még nem minden az övék, vannak még szabad szigetek, bár ezek száma vészesen fogyóban.

A buta, tájékozatlan ember könnyebben manipulálható, vele a legképtelenebb hazugságokat is egyszerűbb elhitetni.. Ezt ismerték fel Orbánék, hogy a hatalmuk megőrzéséhez alulinformált, gondolkodásra képtelen, vagy legalábbis arról leszoktatott emberek tömegei kellenek.

Olyanok, akik nem feltétlenül szeretik Orbán rendszerét, de képesek együtt élni vele. Tudják, hogy milyen ez a rendszer: hogy lop, hazudik és a rendszer is tudja róluk, hogy milyenek. Ismeri alattvalóit, hisz ő is belőlük való.

Ezek az alattvalók jelenleg mi vagyunk. A rezsimnek nincs különösebb baja velünk, megtűr bennünket, mert mi is elviseljük őt. Nem kívánja, hogy szeressük, még csak úgy sem kell tennünk, mintha kedvelnénk. Neki az is elég, ha nem látványosan utáljuk, beéri azzal, ha nem megyünk ki túl sokan, és túl gyakran az utcára.

Kiegyeztünk ezzel a világgal: addig jó, míg Orbán él. Ő úgy tesz, mintha elhinné, amit mi hazudunk, mi pedig úgy csinálunk, mintha elhinnénk, amit ő hazudik. Jól ki lett találva a Nemzeti Együttműködés Rendszere: aki nem lop egyszerre, nem kap rétet estére.

Ránk épül ez a rendszer, mert tudja, hogy ránk lehet építeni. Ismer minket, mint a rossz pénzt, tudja rólunk, hogy milyenek vagyunk. Megbízhatók vagyunk, beletörődők, nem lázadók.

Az előző átkosban sem volt erre mentség, legföljebb magyarázat: az oroszok strázsáltak felettünk. Most nincs szükségünk smasszerekre, magunk vagyunk a saját kápóink. Körbekerítettük magunkat, még mielőtt a kerítés megépült volna a határon.

Megszoktuk Orbánt, és csak ritkán lázadunk ellene. Megvetjük és lenézzük, ő pedig, miután megvett minket, lenéz bennünket. A morgás joga megmaradt – ha jut mellé pacal és hosszúlépés, miénk itt a világ. Ne zavarjátok a köreinket, köszönjük, megvagyunk.

Szóval, csak annyit akartam mondani, hogy a következő CEU melletti tüntetésen tessék többen lenni! A szabad, a kormánytól független tudás sokkal fontosabb annál, mint azt sokan gondolnák.

Tamás bátyának már nincs kunyhója

Lerombolták a hajléktalanok bódéit a Határ út melletti kiserdőben. Mindet, egytől egyig. Parancsra tették, jó mulatság, férfimunka volt. Ilyen munkára  mindig lehet embert találni, ilyenre bármikor akad megfelelő jelentkező.

Ezek tényleg ugyanazok. Nem változtak semmit, mindig, mindenhol bevethetők. Őket találja meg a hatalom, ha kuláknak kinevezett parasztok padlását kell lesöpörni, vagy zsidókat kell felsegíteni puskatussal a vagonba, hogy gördülékenyebben induljon a kirándulás. Akkor is őket hívják, ha menekülteket kell feljelenteni. Megbízhatók, referenciával.

Minden munkára alkalmasak. Ha elhangzik a vezényszó, szolgálatba helyezik magukat. Megigazítják a szerelvényt, elbúcsúznak odahaza a szeretteiktől, és indulnak.

– Rombolunk ma drágám, de estére otthon leszek. Vigyek hazafelé valamit a boltból?

Mindig oda mennek, ahova menniük kell. Mindig menniük kell valahova, ha akarnák, se lenne maradásuk. Mert valahol mindig vannak olyanok, akikkel szemben erőt kell mutatnia hatalomnak. Elesettek, gyengék, üldözöttek, védtelenek. Vagy egyszerűen csak szegények.

Nem csak az a baj velük, hogyha tehetnék, gond nélkül belelőnének bárkit a Dunába. Hanem, hogyha látnának egy menekülő hétéves kislányt, vagy kisfiút, szólnának az őröknek: ott is van egy!

Ezek nem halnak ki soha. A biológia törvényeivel ugyan ők sem tudnak kibabrálni, de legföljebb fizikailag múlnak el. A szellemük, ha esetükben lehet ilyenről beszélni, minden új nemzedékben újratermelődik.

CEU: lehet egy egyetemmel kevesebb?

Néhány évvel ezelőtt a legtöbb magyar azt sem tudta, hogy létezik a Közép-Európai Egyetem, a CEU, amely magyar és amerikai diplomát ad az oda beiratkozó hallgatóknak. Maga a kormány tette fel a politikai térképre a CEU-t azzal, hogy mintegy negyedszázados működése után hirtelen rájött, hogy az egyetem papírjai nincsenek rendben, s működése nem felel meg a hatályos magyar törvényeknek.

Az egyetem amint tehette, intézkedett, hogy megfeleljen minden előírásnak. – nem mellesleg, ezeknek korábban is megfelelt, ám a magyar kormány utólag változtatott a működéshez szükséges követelményeken. Ám az ügy még így sem oldódott meg, mert Orbán Viktor kormánya nem hajlandó aláírni az amerikaiakkal már jó ideje előkészített szerződést. Indokot nem mondanak, az ezzel kapcsolatos kérdésekre homályos, semmitmondó utalásokkal válaszolnak. Az egyetem működik, így az egyik válasz, míg a másik így hangzik: a törvények mindenkire vonatkoznak.

Michael Ignatieff, a CEU rektora csütörtökön sajtótájékoztatón jelentette be, amit már egy ideje sejteni lehetett: a CEU elköltözik Bécsbe. Hogy ez kinek jó – mármint az osztrákokat leszámítva, akik ingyen és bérmentve kapnak tőlünk egy nagyszerű egyetemet – nem tudni. Néhány hónappal ezelőtt nagy vihart kavart, amikor az új amerikai nagykövet, David B. Cornstein Orbán Viktorral történő találkozása után úgy nyilatkozott: Magyarországon sajtó- és szólásszabadság van, az emberek pedig, akikkel találkozott, elégedettek és boldogok. A CEU jövőjével kapcsolatban többször is kijelentette, hogy mennyire fontos neki és az amerikai kormánynak, és reményét fejezte ki, hogy minden akadály elhárul a további magyarországi működés elől.

Az máig nem világos, hogy Orbán Viktornak – mert hát nyilvánvaló, hogy az ő tudta nélkül kormányzati döntés nem születik ebben az országban – miért érdeke, hogy egy nemzetközi hírű, jól működő egyetem elköltözzön Magyarországról. Túl azon, hogy Orbánék nem túlzottan lelkesednek a tudásért, ezt látjuk a többi magyarországi egyetem, valamint az MTA-hoz való hozzáállásban, de önmagában ez nem indokolja, hogy egy jó nevű és sikeres egyetemet elüldözzenek az országból.

Sokáig azt lehetett gondolni – és ez még ma sincs másként – hogy a CEU adu ász Orbán kezében. A magyar miniszterelnök ugyanis emberemlékezet óta pedálozik, hogy valamelyik amerikai elnök fogadja őt, ám az amerikaiak, akiknek több okuk is van nem kedvelni őt, idáig nem tették meg neki ezt a szívességet. Donald Trump megválasztásával felcsillant egy reménysugár Orbán számára, hiszen az elnök mind politikájában, mind habitusában sokban hasonlít hozzá, ám egyelőre kevés jele látszik annak hogy Trump hajlandó lenn fogadni Orbánt.

A CEU tehát megkezdte a költözést Bécsbe, de még nem intett végleg búcsút Budapestnek. Mint mondják, a magyar főváros az otthonuk, ezért adnak még egy bő hónapot Orbán Viktornak és kormányának, hogy aláírja az amerikaiakkal az egyetem működését biztosító megállapodást. A labda tehát, ahogyan eddig is, a magyar kormány, illetve Orbán Viktor térfelén pattog. Hogy a magyar miniszterelnök mit lép, nem tudni. Lehet, hogy még reménykedik abban, hogy Trump hajlandó lesz találkozni vele, de az sem kizárt, hogy lemondott már erről.

Utóbbi esetben a CEU magyarországi sorsa megpecsételődött. Ha így lesz, annak nem az egyetem, és nem az amerikaiak, hanem a magyar emberek lesznek a valódi vesztesei.

Ellenzék: egy út áll előttük, melyiket válasszák?

Egy nap elteltével már lehet mérleget vonni arról, hogyan emlékeztek 1956-ra a magyarok. Nagyjából úgy, ahogyan szoktak. Külön a kormány, és külön az ellenzék szimpatizánsai.

Orbán Viktornak a Terror Háza előtt elmondott beszédéről röviden annyit lehet mondani, hogy a miniszterelnök hozta a kötelezőt. Mint ahogy a futballban, a győzelemre álló csapatnak a politikában sem érdemes kockáztatni. Tartani kell az előnyt, mert ahogy múlik az idő, az ellenfél úgy veszíti el a reményét a győzelemre.

Orbán tehát biztonsági beszédet mondott, amiben nem volt semmi új és meglepő. A kötelezőt viszont a tőle megszokott színvonalon hozta. A hívek egyben tartása a cél, hogy azok egyetlen percre se lankadjanak, de legalábbis a jövő tavaszi Európai parlamenti választásokig kitartsanak. Ennek megfelelően Brüsszel, Soros és Sargentini lett megjelölve ellenségként. Sokakban, akik nem eléggé ismerik a történelmet, még az a képzet is keletkezhetett, hogy nem az oroszok, hanem az említett trió verte le 62 évvel ezelőtt a forradalmat, ők vonultak be november 4-én a szovjet tankokkal Budapestre. Ezt tapsolták meg Orbán hívei, akik, ahogyan az elmúlt években megszokhattuk, szigorú személyi ellenőrzés (casting) után járulhattak a miniszterelnök színe elé.

Az ellenzék október 23-án kihozta magából a maximumot. Nem sok ez, mert sok lehetőség nem áll a rendelkezésükre, de azért voltak új momentumok is az ünneplésben.

A legelső az, hogy a pártok külön és együtt is ünnepeltek. Utóbbi nem vonatkozik a Jobbikra és az LMP-re, mely két párt nem vett részt a közös megemlékezésben. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de érdekességként érdemes megemlíteni, hogy e két utóbbi ellenzéki párt van mostanság a legnagyobb bajban: sorra hagyják el őket az ismert arcaik, az újak felépítése pedig még várat magára. A többi párt – legalábbis a saját lehetőségeihez képest – viszonylag elfogadható helyzetben van. Legalábbis abból a szempontból, hogy még a balhéiról, kibeszéléseiről ismert MSZP házatáján is csend honol, nincsenek ügyek, amelyek korábban jellemezték a szocialistákat.

Ezzel együtt, nem lehetett könnyű közönséget toborozni a közös ellenzéki tüntetésre. Nemcsak azért, mert sokakon apátia uralkodik, és egyre kevésbé hisznek abban, hogy Orbán és a Fidesz legyőzhető. De azért is nehéz közös megmozdulásokat szervezni, mert az ellenzék sokféle pártból, mozgalomból és emberből áll, akiknek ma gyakorlatilag egyetlen közös nevezőjük van: az, hogy elutasítják Orbán Viktort és a Fideszt. Ez a közös nevező, ami nem sok, bár talán nem is annyira kevés, mint sokan gondolnák.

Az MTI szerint néhány száz ember vett részt a Bem téri demonstráción, ám ez nem igaz: néhány ezren voltak, ami persze így sem jelentős, de jelenleg ez a realitás: ennyi emberrel sikerült elfogadtatni, hogy Orbán és a Fidesz leváltásához olyanokra is szükség van, akik sok mindenben mást gondolnak, mint ők.

Márki-Zay Péter, aki a rendezvény fő szónoka volt, sokakat képes megszólítani, de ugyancsak nem kevés azoknak a száma, akik a hódmezővásárhelyi polgármestert jobbikos (vagy annak vélt) kötődései okán elutasítják. A tüntetés felszólalói civilek és pártemberek hivatalosan a Hadházy Ákos által elindított  európai ügyészséghez csatlakozás köré fűzték a mondanivalójukat, ám a tegnapi tüntetés túlmutatott ezen a konkrét célon. Arról (is) szólt, hogy meg kell találni azt, ami összeköti az egyébként különbözően gondolkodó embereket. Ez a közös gondolat pedig az, hogy az emberek nem kérnek a zsarnokságból és a korrupcióból. Ez a gondolat amúgy minden másnál jobban kapcsolódik 56 szelleméhez is, hiszen akkor is sokféle ember mondta ugyanazt, jelesül, hogy elég volt a zsarnokságból.

Sokan fanyalogtak az ellenzéki oldalon, hogy már megint nem történt semmi, de igazából nem is volt várható, hogy most ennél több történjen. Ami viszont látszik: az egyszer csúfosan lejáratott összefogás most új értelmet kapott, mert a politikai pártok rájöttek néhány igazságra. Ezek közül az első, hogy nem feltétlenül a pártok első embereinek kell megszólalniuk az ilyen rendezvényeken, mert őket már unják, és nem is mindig kedvelik az emberek. A másik tanulság, amit idén felismertek, hogy nem az amúgy összedolgozhatatlan programokat kell egymáshoz igazítaniuk, hanem meg kell fogalmazni olyan hívószavakat, amelyek sokféle embert képesek megszólítani. Ilyen például a korrupció elleni harc és az, hogy az emberek nem kérnek a diktatúrából.

Ezt ismerték fel az ellenzéki tüntetés szervezői és szónokai: hogy arra kell koncentrálni, ami összeköt, és nem arra, ami elválasztja őket egymástól.

Most már csak a neheze van hátra: ezt a sokak számára elfogadható „programot” kell minél többekkel megismertetni és rávenni őket a támogatásra. Nem mondunk újat azzal, hogy nem lesz könnyű. De megkerülhetetlen, mert ha az ellenzék valaha a siker reményében akar fellépni Orbán és a Fidesz ellen, akkor csak ez az egy út áll előttük és ezt kell választaniuk.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!