Kezdőlap Szerzők Írta Föld S. Péter

Föld S. Péter

689 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Mitől fél a Fidesz?

Orbán Viktor pártja utcahosszal vezeti a közvélemény-kutatásokat és minden jel szerint, akárcsak az elmúlt két választáson, rajt-cél győzelmet arat.

Ezzel együtt, sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy a Fidesz fél. Sok jel utal erre, legfőképpen az évek óta tartó, milliárdokat felemésztő és egyre fokozódó sorosozás, a migráns- és civilellenes kampány

Mintha nem lennének biztosak magukban a párt vezetői, a nagyvonalúságnak még a látszatát is kerülik, mintha attól tartanának, hogy bármiféle engedmény a gyengeség jele lenne a közvélemény számára.

Legújabban a Nemzeti Választási Bizottság piszkált bele a levesbe. Sajátos – de mondhatjuk így is: önkényes – jogértelmezése még az eddiginél is hátrányosabb helyzetbe hozza az amúgy is ezer sebből vérző ellenzéki pártokat, megnehezítve számukra a koordinált indulás, valamint az egymásra javára történő visszalépés lehetőségét.

A Fidesz egyes vezetőinek néhol arrogáns megnyilatkozásai is arról tanúskodnak, hogy hiába a tetemes előny, valamitől mégis tartanak. Pedig, az előjelek szerint legföljebb a győzelem aránya lehet kérdéses. Igaz, ez sem mindegy: egy kétharmados, vagy annál is magasabb választási győzelem nemcsak bebetonozza Orbán Viktort és kormányát, de az eddigi és az eljövendő lépéseket is legitimálná: Mindez ráadásul jelzésértékű is lehetne: azt mutatná, hogy bár a társadalom többsége, ha nem is ért egyet a kormány minden intézkedésével, de belenyugodott abba, hogy ez a világ a létező világok legjobbika.

Ha a Fidesz csak egy kicsit nyer, akkor már más a helyzet. Ebben az esetben oda a legyőzhetetlenség nimbusza, hiszen mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy rezgett a léc, és ez azokat is elbizonytalaníthatja, akik nem sziklaszilárdan hisznek Orbán pártjában, csak jobb híján szavaztak a Fideszre.

Ha a Fidesz veszít – ha nem is tennénk rá komolyabb tétet, de ez is benne van a pakliban – akkor mindennek vége.

Ezek az opciók, és ezek fényében érdemes beszélni arról, hogy tényleg fél-e a Fidesz, vagy csak a kötelező szerénység mondatja velük, hogy a verseny még nincs lefutva. Utóbbi persze annyiban igaz, hogy a játéknak csak akkor van vége, amikor a bíró hármat fúj a sípjába – onnantól kezdve gólt sem rúgni, sem kapni nem lehet. De addig még minden megtörténhet. Ha a Fidesz valóban tart valamitől, az Simicska Lajos lehet. Mert Orbán Viktor egykori barátjának sok van a tarsolyában. Olyan információk, amelyek nagyon kedvezőtlenül hatnának a kormányzópárt megítélésére.

Tud valamit a Fidesz, és ezért ez a korábbinál is erősebb hektikus hangvétel, vagy egy számára ma még ismeretlen rossztól tart? Utóbbi talán rosszabb, mint a bizonyosság. A Hitchcock-filmekben is azok a legfélelmetesebb jelenetek, amikor a vásznon éppen nem történik semmi, de a szereplők és nézők is tudják, hogy a csend mögött csak látszólagos a nyugalom. Mert hamarosan történik valami, és ami történni fog, az minden korábbinál félelmetesebb és pusztítóbb lesz.

Az élet azonban nem film. Tegyük fel, hogy február végén, vagy március elején Magyarország összes szabad hirdetőfelületén megjelenik Orbán Viktor állítólagos svájci bankszámlájának másolata, rajta a pontos összegekkel és a feladóval. Akkor vajon történik-e valami?

2006-ban az őszödi beszéd napvilágra kerülésekor elég volt egy hangfelvételből kivágott rövid részlet, melyen az akkori miniszterelnök bevallotta, hogy hazudtak a magyar embereknek. Akkor földindulás lett a bejelentéstől.

Ha most hangzana el hasonló a regnáló miniszterelnöktől, nagy valószínűséggel semmi sem történne. A magyarok már beárazták a kormányt, beárazták az ellenzéket és úgy általában Magyarországot. Ismerik a küzdő feleket, és tudják, hogy kitől mit várhatnak.

Ettől persze még félhet a Fidesz. Akár van rá oka, akár nincs.

Magyarországra néző hazát beszámítok

Azt írta nekem egy nemzeti troll, hogy én hazaáruló vagyok. Ha neki ez örömet okoz, vagy pénzt kap azért, hogy ezt leírja, legyen így.

Ezeréves garancia, részletfizetés megoldható. Erzsébet utalványt elfogadok.

De azért valamit még elmondanék: nem azért vagyok hazaáruló, mert nem szeretem a hazám. Azért vagyok trollék szemében hazaáruló, mert másképp szeretem, mint azok, akik szerint nem szeretem.

Azt szeretném, hogy a hazám a mostaninál jobb hely legyen. Hogy sokféle ember elférjen benne. Még azok is, akiket nem szeretek. Nem lehet mindenkit szeretni. Nem kell mindenkit szeretni.

Egyszer egy cikkemet azzal kezdtem, hogy nem szeretem a melegeket és a bicikliseket. Voltak, akik itt abbahagyták az olvasást. Nem ezt várták tőlem.

Pedig, én így folytattam: attól, hogy valaki meleg, vagy biciklis, még nem kell őt szeretni. A melegek és a biciklisek között is vannak jók, és vannak gazemberek. Erkölcsösök, és aljasok, okosak és buták. Elmebetegek és zsenik, törtetők és tisztességesek.

A magyarok között is. Bartók Béla is magyar volt, Szálasi Ferenc szintén.

Árulom a hazám. Komfortos, élhetőbb, Magyarországra néző hazát beszámítok.

Válaszlevél Magyarország miniszterelnökének

Tisztelt Honfitársam!

Megkaptam a levelét, amelyre ezúton igyekszem illő módon válaszolni. Először is hadd fejezzem ki nagyrabecsülésemet, amiért Ön pénzt, s fáradságot nem kímélve, velem együtt mintegy 8 millió honfitársamnak írt levelet. Nem lehetett olcsó mulatság, s bár úgy sejtem, hogy Ön tehetős ember, félő, hogy ekkora postaköltség még az Ön családi költségvetését is megterheli. Nem szeretném, ha e mostani költekezés miatt anyagi gondjai támadnának, és ebből kifolyólag problémát okozna a sárga csekkek befizetése.

Nem tudom, Ön volt-e már ilyen helyzetben, ha nem, akkor elárulom, amit sokmillió magyar polgár rendre a saját bőrén tapasztal: a befizetés elmaradása esetén a szolgáltatók előbb figyelmeztető felszólítást küldenek, majd – további nemfizetés esetén – beszüntetik a szolgáltatást.

Ön azt írja levelében, hogy „a nemzeti konzultáció során az ország polgárai elsöprő többséggel nemet mondtak a Soros-tervre.”

Ha nem lett volna gyerekszobám, akkor most arra kellene gondolnom, hogy Ön nem mond igazat. (Magyarul: hazudik). Az ország polgárainak nagy többsége ugyanis nem válaszolt az Ön nemzeti konzultációnak nevezett levelére. Vagy azért, mert nem érdekelte őket a téma, vagy azért, mert nem értettek egyet azokkal a nyilvánvaló képtelenségekkel, amelyet az Ön nemzeti konzultációnak nevezett levele tartalmazott. A hozzávetőlegesen nyolcmillió nagykorú állampolgár közül a hivatalos közlés szerint 2 356 811-en küldték vissza a levelet. Ha ez a szám igaz – és sokan ebben is kételkednek – akkor sem felel meg a valóságnak, hogy az ország polgárainak elsöprő többsége nemet mondott a Soros-tervre.

Mely terv, Ön is tudja Tisztelt Honfitársam, nem létezik. Ön azt írja, hogy Soros György „lebontaná a határokat, és milliókat akar betelepíteni Afrikából, és a Közel-Keletről.” Ilyen tervet, vagy elgondolást sem Sorostól, se más normális embertől eddig nem hallottunk. Ha Sorosnak, vagy bárki normális embernek létezne ilyen terve, akkor Ön, Tisztelt Honfitársam, bizonyára már előhozakodott volna az ezt bizonyító szövegekkel.

Tudom, most már Ön sem kíván milliókat behozni Magyarországra, bár volt idő, amikor erről még másképp gondolkodott. Például 2001-ben, amikor az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) üzleti ebédjén Ön úgy fogalmazott, hogy az elkövetkező öt évben Magyarországnak a gazdasági növekedés fenntartása érdekében több millió gazdasági bevándorlót kell befogadnia. Mindehhez még azt is hozzátette, hogy ennek érdekében az országnak át kell gondolnia a bevándorlási szabályokat.

Ezek nem Soros György gondolatai voltak Tisztelt Honfitársam, hanem az Ön szavai. Persze, mint mindenkinek, Önnek is változhat a véleménye, ám ebben az esetben több szerénységet, visszafogottságot várnánk el Öntől, valamint annak a beismerését, hogy két eset lehetséges: Ön 2001-ben rosszul mérte fel a helyzetet, vagy 2018-ban nem mond igazat.

Levelének vége felé Ön azt írja: ragaszkodunk ahhoz, hogy csak mi, magyarok dönthessük el, hogy kikkel élünk együtt. Rossz hírem van az Ön számára Tisztelt Honfitársam: mi, magyarok, már most sem dönthetjük el, hogy kikkel élünk együtt. Én magam például számos olyan honfitársamról tudok, akikkel, ha rajtam állna, eszem ágában sem lenne egy országban élni. Feltételezem, hogy Ön bizonyára hasonlóképpen van ezzel, és sok olyan embert fel tudna sorolni, akiket szívesebben látna a határainkon kívül.

Így megy ez, tisztelt Honfitársam.

Honfitársi tisztelettel,               

                                      Föld S. Péter

Kis magyar tüntetéstan – 1. Nem tetszik a rendszer

Volt egyszer egy Milla. Emlékszünk még rá? Tízezrek énekelték a Szabad sajtó útján, hogy nem tetszik a rendszer. Az utca még megvan, a neve sem változott, ám a szabad sajtó csak nyomokban. Aztán jött Sándor Mária, a feketeruhás nővér, majd a Tanítanék mozgalom kockás inges tanárai hívták közös esernyő alá az embereket. Mi volt még? Az alábbiakban – és a következő cikkben – áttekintjük az elmúlt évek jelentősebb tüntetéseit. Volt belőlük bőven: 2010 és 2018 között közel 200 kisebb-nagyobb demonstrációt tartottak országszerte.

 

Már a második Orbán-kormány első éve, 2010 is bővelkedett ellenzéki megmozdulásokban. A kormány sem aprózta el, megalakulása után igen hamar lépett a magánnyugdíjpénztári megtakarítások elvonása ügyében. Az ez elleni tiltakozáson néhány ezer ember vett részt, aminek többek között az volt az oka, hogy a demonstráció szervezői – és ez a későbbi tüntetéseknek is visszatérő témájává vált – ragaszkodtak ahhoz, hogy a pártok ne „repüljenek rá” a megmozdulásra. Azt kérték, hogy a politikusok legföljebb magánemberként, pártzászlók és transzparensek nélkül jelenjenek meg.

Budapest, 2011. március 15.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

A 2011-es év már mozgalmasabb volt. Januárban folytatódott a médiatörvény-elleni tiltakozás, megalakult az Egymillióan a magyar sajtószabadságért (Milla) csoport. Március 15-én több tízezer (egyes becslések szerint ötvenezer) ember vonult a Szabad sajtó útjára.

Áprilistól a rendvédelmisek demonstráltak több munkahelyet, egyenlő bérezést, a megszorító intézkedések beszüntetését és párbeszédet követelve. Itt tettek szert néhány éves ismertségre a független rendvédelmi dolgozók vezetői, Kónya Péter és Árok Kornél, valamint Juhász Péter, aki ma is aktív politikus, az Együtt elnöke.

Júniusban „bohóctüntetést” szerveztek. Ennek előzménye, hogy Szijjártó Péter, akkor még, mint a miniszterelnök szóvivője, bohócoknak titulálta a rendvédelmi dolgozók tüntetéseit, mire ők válaszul bohócjelmezbe öltözve szavazófülkét állítottak, és jelképesen visszavonták a Fidesz-KDNP-re leadott szavazataikat.

Október 23-án „Nem tetszik a rendszer” néven újabb, az eddigieknél nagyobb és keményebb hangvételű tüntetés volt a kormány egyre növekvő hatalma és intézkedései ellen.

BohócBudapest, 2011. június 16.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Az újév első napjai a rendszerint hideg időjárás miatt sem kedveznek a tüntetéseknek, ám vannak kivételek. Miközben 2012. január másodikán a kormány meghívott vendégei az Operaházban ünnepelték az alkotmány helyébe lépett alaptörvényt, odakint az utcán minden korábbinál nagyobb tüntetés szerveződött. A szervezők százezres tömegről beszéltek, a kormánypárt sajtójának kommunikációjában néhány ezer emberről volt szó.

Ami biztos: a tüntetők teljesé szélességében elfoglalták az Andrássy utat, a sor az Operaháznál kezdődött, míg a vége valahol az Oktogonnál volt. A kormánytagok, és meghívott vendégeik végül egy hátsó bejáraton hagyták el az „ünnepség” színhelyét.

Ez a demonstráció nemcsak azzal vonult be a köztudta, hogy minden korábbinál többen tüntettek az alaptörvény ellen, de azzal is, hogy a kormánypárti sajtó – élükön a köztévé híradójával – látványos bukással végződő hírhamisítási ügybe keveredett. A tüntetést ugyanis megpróbálták jelentéktelennek beállítani, mégpedig úgy, hogy miközben az utcáról bejelentkező riporter beszélt, háttérként olyan képeket mutattak, ahol csak néhány ember lézengett.

(Csak részben tartozik témánkhoz, de ezt követően szaporodtak el az internetes sajtóban a mémek, vagyis a humoros fotók és rövid bejátszások. Sajtótörténészek dolga lesz az újfajta politikai humor kialakulásának bemutatása és elemzése.)

Az erős felütés után a tavasz is mozgalmasra sikeredett. Miskolcról indult az „Éhségmenet”, melynek résztvevői egy heti gyaloglással jutottak el a fővárosba, ahol munkát és kenyeret követeltek, és elkezdődtek a diáktüntetések. Több ezer egyetemista vonult fel, foglalt el egyetemi termeket, tüntettek és fórumoztak a keretszámok csökkentése, a hallgatói szerződésnek nevezett röghöz kötés és a felsőoktatás szétrombolása ellen. Március 15-én a Milla által szervezett nagy tüntetésen alternatív államfőnek avatták az ismert rappert, Dopemant.

Október 23-án, az 1956-os forradalom évfordulóján ismét tüntetett a Milla. Ezzel egyidőben a kormányhoz közeli Civil Összefogás Fórum (CÖF) a békemenetek nevezett rendezvényen ugyancsak több tízezer embert vitt ki az utcára. A kormány tájékoztatása szerint a CÖF megmozdulásán 150-400 ezer, míg a Milláén alig 20 ezer ember vett részt. Ez a sajátos számháború nagy felháborodást keltett, mert nyilvánvaló volt, hogy a közlés nem teljesen fedi a valóságot. Az internet népe ismét humoros mémekben fejezte ki nemtetszését a torzítások ellen.

A történetnek politikai vonzata: is van: a Milla (Juhász Péter), a Szolidaritás (Kónya Péter) és Haza és Haladás Mozgalom (Bajnai Gordon) részvételével megalakult az Együtt 2014.

A kormány migránsai

– Tiszteletem migráns urak, üdvözöljük Önöket a mi kedves, barátságos, vendégszerető országunkban. Megvannak, mind az 1300-an?

– Honnan tudják, hogy épp ennyien vagyunk?

– Mi mindent tudunk. Cigaretta? Szivar? Sajnos, röviditalokból jelenleg nem túl széles a választékunk…

– Bocsánat, úgy látszik, eltévedtünk. Azt hittük, ez itt Magyarország.

– Jó helyen járnak, migráns urak. Kerüljenek beljebb, biztosan elfáradtak a hosszú úton.

– Viccel velünk? Gúnyt űz a nyomorunkból? A kiszolgáltatottságunkból? Nekünk azt mondták, hogy Magyarországon nem kedvelnek bennünket. Idegengyűlölő kormányplakátokkal szórták tele az országot.

– Ez a maguk csoportját nem érinti. Maguk a mi menekültjeink. Önöket kiválasztottuk, és különleges bánásmódban részesülnek.

– Tessék? Nem zárnak be bennünket? Nem viselkednek velünk lekezelően és embertelenül, mint a többiekkel?

– Ellenkezőleg, uraim! Tisztes megélhetést biztosítunk az Önök számára. Munkát kapnak, rendes fizetést, valamint költségtérítést

– Itt tényleg valami félreértés lehet.

Szó sincs félreértésről.

– Még mindig nem értjük. Önök örülnek nekünk?

– Mint majom a farkának, migráns urak, Önök lesznek a mi bűnbakjaink.

– Bűnbakok? Nem követtünk el semmit.

– Tudjuk, uraim, de ez bennünket momentán nem érdekel. Önöket bűnbakként kívánjuk foglalkoztatni Magyarországon. Egyetlen feladatuk elviselni, hogy Önök miatt van minden.

– Szökőár? Földrengés? Kolera?

– Na, ennyire azért nem komoly a helyzet, nálunk ilyenek nincsenek.

– Akkor mi az, amiért mi leszünk a felelősek?

– Mindenért, ami rossz a magyar embereknek. Tudják, nálunk nagy a korrupció, lopnak a közpénzből, és az emberek hajlamosak ezért a kormányt okolni. A miniszterelnököt, az ő családját, pártját, barátait, üzletfeleit. Ezen szeretnénk változtatni.

– Megszüntetik a korrupciót? Többé nem fognak lopni?

– Látszik uraim, hogy Önök egy másik kultúrából jöttek. Szó sincs ilyenről.

– Hanem?

– Önök lesznek mindennek az okai. Ha bármi rossz történik Magyarországon, olyan, amit nem szeretnek a magyar emberek, Önökre mutogatunk majd.

– Tudna példát mondani?

– Mondjuk, kiderül, hogy Andy Vajna kaszinói milliárdokat kaszálnak. Hogy a miniszterelnök baráti köre gyanúsan gyorsan gyarapodik. A saját lábán álló családja úgyszintén. Hogy Lázár János százezreket költ el egynapos külföldi utazásaira. Ilyenekre gondolunk.

– És nem lesz ebből nekünk bajunk? Ha a magyar emberek mérgesek lesznek ránk, rajtunk töltik ki a haragjukat. Meg is verhetnek bennünket.

– Ettől Önöknek nem kell tartaniuk, uraim. Az előbb felsorolt urakat sem kedveli senki, mégsem esett semmilyen bántódásuk. Ha ránéznek a tabellára, láthatják hogy, a kormányzópárt, a Fidesz, magasan vezeti a közvélemény-kutatásokat.

A keresztény értelmiség zsidózik

Összejött a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének belvárosi csoportja, hogy megbeszéljék, kiért szentmisézzenek a Nagyboldogasszony Főplébánián. Sokáig tanácstalanok voltak, de aztán szerencsére egyiküknek eszébe jutott a megoldás. Megtalálta ugyanis Horthy Miklós kormányzó Teleki Pálhoz 1940. október 14-én írott levelét. Ebben a kormányzó a következőket írta: „Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem.”

Kiindulási pontnak ez jónak ígérkezett a keresztény értelmiségiek számára, és igen megörültek, amiért egy ilyen nagyszerű, sőt, kivételes államférfiért misézhetnek. A kivételes államférfi titulust nem a saját ujjukból szopták a keresztény értelmiségiek, hanem egyenesen Orbán Viktor miniszterelnöktől hallották 2017. június 21-én. Azon a napon a megújult Klebelsberg-kastély ünnepélyes átadásán beszélt a miniszterelnök, és akkor mondta Horthy Miklós kormányzóról, hogy kivételes államférfi volt.

Eddig tehát megvoltak a keresztény értelmiségiek. Egyiküknek, egy mindig akadékoskodó okostojásnak ugyan eszébe jutott Erdő Péter bíboros egyik megszólalása, amelyet az Élet Menetén mondott 2012. április 15-én. Erdő Péter akkor azt mondta, hogy keresztény ember nem lehet antiszemita. Ott és akkor nagy taps kísérte Erdő úr szavait, igaz, azóta eltelt csaknem hat év, ennyi idő alatt sok minden változik.

Ezen egy kicsit elgondolkodott a keresztény értelmiségiek belvárosi csoportja, akik Horthy Miklós kormányzó lelki üdvéért kívántak szentmisézni, de azután sikerült túllépni a problémán, nem rugóztak rajta sokáig. Már csak egy megfelelő időpontot kellett találni a szentmisézésre. Több dátum is felvetődött, de valahogy egyik sem volt olyan, amely mindegyiküknek megfelelt volna. Végül valaki bedobta, hogy január 27-én kellene szentmisét mondani a magát antiszemitának tartó Horthy Miklósért. Jó kis dátumnak látszott január 27-e, a holokauszt nemzetközi emléknapja, mindemellett az auschwitzi haláltábor felszabadításának évfordulója.

Jónak tűnt az időzítés, különös tekintettel arra a tényre, hogy a fent nevezett haláltáborban százezrével pusztultak el zsidó származású magyar emberek, nem utolsósorban Horthy Miklós és szellemi társai tevékeny, vagy „csupán” verbális segédletével.

Előadókat könnyű volt találni, elsőként Lezsák Sándort, aki az országgyűlésnek a Fidesz által delegált alelnöke. Majd csatasorba állították a sokat megélt és számtalan világnézetet, valamint ideológiát magáénak tudó Boross Péter, egykori belügyminisztert, majd miniszterelnököt. Ő is megfelelő szónoknak látszott, már csak azért is, mert egy alkalommal azt nyilatkozta, hogy ahol ő élt, ott nem volt antiszemitizmus.

Ne kérdezzék, hol élt a Hóbagolynak is becézett agg politikus: világéletében Magyarországon. Nagy szerencséje volt, hogy nem találkozott antiszemitizmussal, ki tudja, mi történt volna, ha ezek ketten – Boross és az antiszemitizmus – véletlenül összefutnak valahol.

De ő legalább, ha nem is szégyellte magát, legalább zavarban volt. Elmondása szerint ugyanis „mérhetetlenül zavarja ez az egybeesés”. Ezt mondta Boross Péter, miután számára is kiderült, hogy a Horthyért tartandó szentmise éppen egybeesik, a holokauszt nemzetközi emléknapjával, az auschwitzi haláltábor felszabadításával. Ezzel együtt, Boross úr ott lesz, és fel is szólal a szentmisén, csakúgy, mint Lezsák Sándor, a magyar országgyűlés alelnöke.

Közben a Facebookon tüntetés szerveződik a Nagyboldogasszony Főplébánia elé. Remélhetőleg nem csak zsidó származású magyar emberek lesznek ott. Sőt, ha lehet ilyet mondani, jó lenne, ha főként nem zsidó származású magyar emberek tüntetnének a Horthy kormányzóért imádkozók ellen. Az antiszemitizmus ugyanis – ezt volt szerencsénk már több alkalommal leírni – nem a zsidók ügye. Az antiszemitizmus a normális, tisztességes emberek ügye. Azoké, akik azt gondolják, hogy egy olyan országban, ahol nem jó zsidónak lenni, ott nem-zsidónak lenni sem jó.

A Jobbik útja – 7. Vona Gábor találkozása Simicska Lajossal

Vona Gábor pártelnök és Simicska Lajos először 2015. november 27-én, az A38 hajón találkoztak, a Magyar Nemzet Szalon nevű rendezvényen. Bár közös fénykép nem készült róluk – vagy legalábbis nem került nyilvánosságra – a találkozás tényét egyikük sem tagadta.

Vona Gábor elmondása szerint mintegy negyedórán keresztül beszélgettek egymással. A Jobbik elnöke azt állította, hogy Simicska Lajos ment oda hozzá, bemutatkozott, és beszélgettek. Más források úgy értesültek, hogy Vona volt a meghívott vendég, Simicska Lajos a közönség soraiban ült, majd a vitaest házigazdája a vacsoraszünetben odakísérte Vonáék asztalához, és bemutatta őket egymásnak.

Vona elmondása szerint nem négyszemközt, hanem egy kisebb társaságban röviden beszélgettek Orbán Viktor egykori barátjával, melynek során Simicska elmondta a nevezetes G-nap előzményeit, vagyis, hogy miért szakítottak Orbán Viktorral.  Vona erről utóbb úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy „nyugtalanító dolgokat hallhattunk a kormány és a Fidesz háttérbeli működéséről”.

A Vona szerint „nyugtalanító dolgok” az oroszokkal kapcsolatos információk lehettek.

Legalábbis, ezt valószínűsíti, hogy Simicska Lajos, aki köztudottan nem kedveli az oroszokat, az őt ismerők szerint ezért szakított Orbán Viktorral.

Vona szerint nem maradtak semmiben Simicskával, nem állapodtak meg egy következő beszélgetésben, és „semmilyen együttműködés lehetősége nem vetődött fel”.

S bár a Jobbik mindmáig tagadja, hogy támogatói kapcsolatban állnának Simicska Lajossal, nemcsak a kormánypárti sajtó, de egyes kormánytagok, sőt maga Orbán Viktor miniszterelnök is tesz arról, hogy ez a kapcsolat téma legyen a közbeszédben.

2016. áprilisában Lázár János egy sajtótájékoztatón, mintegy mellékesen megjegyezte: „nagy a szerelem Simicska és a Jobbik között.” Orbán Viktor pedig tavaly, az Országgyűlésben kérdezte meg egy jobbikos politikustól: „…én csak annyit kérdeznék öntől: hogy ízlik a zsoldoskoszt?”.

Simicska Lajos, aki hosszú éveken át a Fideszben a láthatatlan ember szerepét játszotta,

az Orbán Viktorral való látványos szakítás után felhagyott a rejtőzködő életmóddal, és több alkalommal is megjelent a nyilvánosság előtt.

Fotó: Facebook

Néhány alkalommal nyilatkozott is a sajtónak, s bár a Jobbikkal való együttműködést soha nem ismerte el, annyit több alkalommal is elmondott, hogy leginkább a Jobbikkal szimpatizál.

Ha nem mondta volna, akkor is számtalan jel utal erre.

Tavaly ősszel került nyilvánosságra, hogy a Jobbik szeptember 19-én összesen 1019 plakáthelyet vásárolt Simicska két cégétől, a Publimont Kft.-től és az Euro Publicity Kft.-től. A párt ezzel próbálta meg kijátszani a parlament fideszes többsége által elfogadott, egyértelműen a jobbikos hirdetések miatt hozott plakáttörvényt, amelynek előzménye egy fideszes parlamenti trükk volt. A nagyobbik kormánypárt ugyanis un. feles csomagban szavaztatott meg egy kétharmados többséget igénylő törvényjavaslatot, a települések látképére hivatkozva.

Nem tartott sokáig a Jobbik és Simicska Lajos öröme: az Állami Számvevőszék december elején tiltott pártfinanszírozásra való hivatkozással brutális méretű – a megvont pártfinanszírozással együtt mintegy 660 millió forintos – bírságot szabott ki a Jobbikra. A tiltott pártfinanszírozás ez esetben azt jelentette, hogy – az ÁSZ állítása szerint – a Jobbik törvénytelenül, vagyis, a piaci árnál olcsóbban jutott plakáthelyekhez.

A Jobbik ezt mindmáig tagadja, azt állítja, hogy az ÁSZ nem engedte, hogy átadják az ezt cáfoló bizonyítékaikat, az ÁSZ viszont ragaszkodik ahhoz, hogy a Jobbik kijátszotta a törvényeket.

Amit biztosan lehet tudni: 2017. december 15-én a Jobbik bejelentette, hogy visszaadták a plakáthelyeket. Hogy kinek, az egyértelmű volt: annak, akitől vásárolták, vagyis, Simicska Lajos cégeinek.

Jelenleg tehát javában dúl a háború a Fidesz és a Jobbik között. Valószínűleg nem túlzó az a megállapítás, hogy Orbán Viktor ezzel két legyet  ütött egycsapásra:

egyszerre támadhatja egykori barátját és üzlettársát, Simicska Lajost, valamint a Jobbikot, amely a Fidesz legveszélyesebb vetélytársává nőtte ki magát.

Hol vannak már azok az idők, amikor Orbán Viktor 2008-ban azt mondta: ha kormányra kerül, úgy fog tenni, mint Horthy a nyilasokkal: kioszt nekik két pofont, és hazazavarja őket.

Hogy Vona és a Jobbik jó lóra tett.-e, amikor Simicska barátságát és támogatását választotta, ma még nehezen megítélhető. Ami biztos: a kormánypárt politikusai olyan csicskapártnak nevezik a Jobbikot, akik egy nagyvállalkozó zsebében vannak.

A harcoló felek nem válogatnak az eszközökben: mindkét fél látványos erődemonstrációt tart, s ebben kétségkívül a Fidesz van előnyösebb helyzetben.

Nemcsak a közmédia áll a kormány befolyása alatt, de a Fidesz.-közeli vállalkozók megszerezték a megyei sajtót, valamint több napilapot, rádió- és tévécsatornát. Simicskának „csak” az amúgy nem lebecsülendő Magyar Nemzet és a Hír TV áll a rendelkezésére. Meg persze az a rengeteg információ, melyek napvilágra kerülésétől a Fidesz és Orbán Viktor okkal félhet. Hogy tényleg így lesz-e és Simicska – sokak várakozását beteljesítve – valóban ledobja-e az atombombát egykori barátjára, Orbán Viktorra, még a jövő zenéje.

Nem a távoli jövőé: a választásig bizonyára ez is kiderül.

A sorozat következő részében a Jobbik un. cukiságkampányáról írunk.

A Jobbik útját bemutató sorozatunk előző része itt olvasható.

Demokrácia, mellbimbók nélkül

Egykori főszerkesztőm, Árkus József járta ki annak idején a pártközpontban, hogy a Ludas Matyi karikaturistái mellbimbókat rajzolhassanak a hölgyeknek. Akkoriban még a pártközpontban lehetett ilyen dolgokat elintézni. Talán hamarosan megint így lesz, de ne szaladjunk ennyire előre.

Árkus előtt ugyanis a félmeztelen hölgyekről készült rajzokon nem volt látható mellbimbó, nyilván még érvényben volt A Tanú Virág elvtársának bölcs útmutatása: Gogolák elvtársnő, hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának.

Árkusnak sikerült kijárnia ezt a korszakos változást. Ennek a ma már mulatságosnak tűnő „szextett” hátterét később sokszor mesélte haknikon, Ludas-fórumokon, interjúkban. Azt szokta mondani: nem jó az, ha a lapban mellbimbó nélkül megjelenő hölgyek látványán nő fel egy nemzedék. Azért nem, mert ha az ily módon felserdült férfiember az életben találkozik az igazival, megijed, mert nem volt rá felkészítve, hogy egy számára ismeretlen kitüremkedés is van a nőkön.

Múlt hét péntekjéig én is azt gondoltam, hogy most megint felnő egy generáció, amelyik nem fogja tudni, hogy nem minden az, aminek látszik. Konkrétan a demokráciára gondolok. Arra, hogy azok a fiatalok, akik a Nemzeti Együttműködés Rendszerében kezdtek eszmélni a világra, és mostanság igyekeznek értelmezni az őket körülvevő valóságot, hajlamosak lesznek azt hinni, hogy az a demokrácia, amelyet maguk körül látnak.

Vagyis, kétharmados felhatalmazással elfoglalni az ország háromharmadát, politikai és gazdasági ellenlábasainkat félreállítani, megnyirbálni a demokrácia valamennyi intézményét, saját embereinket ültetni és bebetonozni őket mindenhová. Magunk alá gyűrni a médiát, pártkatonákkal feltölteni az alkotmánybíróságot.

Azok a fiatal emberek, akik most lépnek a felnőtt korukba, más példa híján könnyen azt gondolhatják, hogy mindennek így kell lennie. Az a fiatalember, aki ma ismerkedik a politikával és a közélettel, azt gondolhatja, hogy ilyen a demokrácia. Mert naponta többször hallja a rádióban, a tévében, olvassa az újságokban: az emberek felhatalmazása alapján történik minden.

Ettől tartottam eddig. Ám a múlt héten tüntettek a diákok. Nem egyetemisták szervezték a tiltakozást, hanem középiskolások. Akik rájöttek arra, hogy mire megy a játék. Akik tudják, hogy versenyképes tudás nélkül nemcsak az ország marad le, de ők is rosszabb eséllyel indulnak a munkaerőpiacon.

Azok a fiatalok, akik múlt héten az utcára vonultak, hogy így fejezzék ki az oktatás színvonalával kapcsolatos elégedetlenségüket, tudják, hogy nem az a demokrácia, amit ma Orbán Magyarországán tapasztalnak. Tőlük van igazi félnivalója a mostani hatalomnak, miattuk nem lehetnek teljesen nyugodtak a hatalom jelenlegi urai.

Felnőtt egy már a demokráciában született nemzedék, amely nem hagyja magát becsapni. Nemcsak nőből, demokráciából is igazit akar.

Nyomozás egy minden gyanún fölül álló személy volt cége ellen

– Pistikém, te vagy az?

– Igen. Parancsolj velem, Péter bécsi.

– Hivatalból kereslek. Tudod, van az a nyomozás, amit ellened folytatunk. Pontosabban a volt céged, az Elios ellen.

– Még nem hallottam róla.

– Benne volt az újságban.

– Nem olvasok újságot. Ami a mi újságjainkban van, azt tudom nélkülük is, mert azokat a mi embereink írják. A többivel meg, ami még nem a miénk, nem idegesítem magam. Amúgy, hogy vagytok, Péter bácsi?

– Köszönöm, mint mindig. Jól.

– Na, ennek örülök. Már azt hittem, valami baj van, hogy hívsz.

– Tudod, Pistikém, van ez az OLAF-jelentés.

– Hallottam róla. A Bajnaiékat fogjátok megvádolni.

– Megpróbáljuk. De veled is beszélnünk kell.

– Parancsolj velem, Péter bácsi.

– Pistikém, neked, úgyis, mint a miniszterelnök vejének, mikor lenne alkalmas, hogy néhány szót váltsunk veled?

– Bármikor, Péter bácsi.

– Tényleg ne vedd tolakodásnak, de ezek ott az unióban nagyon ráfeküdtek arra a 13 milliárd forintra, ami szerintük a te sarad.

– A múltkor még 12 milliárd volt.

– Mostanra 13. Tudom, hogy elfoglalt vagy, alig van nap, hogy ne vásárolnál valamilyen céget, meg ilyesmi. De ha netán mégis tudnál időt szakítani arra, hogy a nyomozóink néhány, tényleg nem bántó kérdést feltegyenek…

– Mondd csak, Péter bácsi, nem lehetne lezárni ezt a nyomozást?

– Milyen nyomozást?

– Hát azt, amiről az előbb beszéltél.

– Csak vicceltem, Pistikém. Nyomozás a miniszterelnök veje ellen? Ne röhögtessél! Örülök, hogy hallottam a hangodat.

– Zene füleimnek, ha veled beszélhetek, Péter bácsi. Csók a család.

Rogán Antal esete a muszlimokkal és a zsidó közösséggel

A Stop Soros néven ismert törvénycsomagról nyilatkozott Rogán Antal a közrádió Vasárnapi Újság című műsorában. A tavalyelőtti helikopterezés miatt rövid időre száműzött miniszter nem kevesebbet állított, minthogy a törvénycsomaggal kapcsolatban „nyugodtan kihúzható az antiszemitizmus vádja, mert a magyar kormány nemhogy nem antiszemita, hanem segíti a hazai zsidó közösséget. Amikor a túlnyomórészt muszlim származású migránsok ellen védekezünk, akkor valójában pont a magyarországi zsidó közösségnek a védelme érdekében tesszük a legnagyobb lépést”.

A magyar zsidó közösség nem olyan hülye, mint amilyennek Rogán Antal és a kormány látja és láttatja őket. Ha a „muszlim származású migránsok” (sic!) nagy tömegével érkeznének Magyarországra, akkor bizonyára a zsidó közösség is aggódna. Erről azonban, és ezt Rogán Antal is jól tudja, szó sincs. Sem muszlim, sem más származású menekültek, nem jönnek Magyarországra, ha rövid időre mégis, akkor, ahogy tehetik, továbbállnak.

Magyarországon egyébként élnek muszlim vallású emberek, többségük magyar származású, ám velük a zsidó közösségnek – sem a zsidó közösséghez nem tartozó magyaroknak – nincs bajuk. Az a néhány ezer muszlim, akik többségükben régóta magyar állampolgárok, elfér az országban és békében megvan a zsidó (és nem zsidó) közösséggel.

A zsidó közösség mostanában leginkább attól tart, hogy a Soros György elleni gyűlöletkeltés, röviden a sorosozás felszínre hozhatja a majd minden társadalomban, így a magyarban is meglévő antiszemita indulatokat. Amikor az adófizetők pénzéből fizetett milliárdokból egy köztudottan zsidó származású amerikai-magyar milliárdos arcképével plakátolják tele az országot, és mellé még odaírják, ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén, akkor a zsidó közösségben rossz emlékű idők idéződnek fel. Amikor pedig egy vidám társaság egy Ő VOLT A SOROS felirattal kidekorált leölt disznó mögött állva mosolyog, akkor a zsidó közösségben felvetődik, hogy ez most komoly, merthogy viccnek túlságosan durva.

A magyar kormány, ahogyan azt Rogán Antal nem kevés tisztánlátással megállapította, nem antiszemita, de nincs ellenére, hogy a sorozosással erősödjön az antiszemitizmus. Nem azért, mintha a magyar kormánynak baja lenne a zsidókkal, hanem azért, mert azt gondolja, hogy akárcsak a cigányok, a devizahitelesek, vagy bárki más, a zsidó közösség is tart valakiktől, és ezért a kormányhoz fut védelemért.

Rogán Antal úgy tesz, mintha nem tudná, hogy a magyar zsidó közösség nem a Magyarországot messze elkerülő muszlimoktól fél, hanem azoktól a populista politikusoktól, akik még az antiszemita indulatokat is hajlandók felerősíteni annak érdekében, hogy az emberek ne Magyarország valódi problémáiról beszéljenek. A hatalmas méreteket öltő korrupcióról például, amely miatt a gazdaság a saját lehetőségeihez mérten csak lassabban tud fejlődni. És hogy emiatt hiába minden maszatolás és bűvészmutatvány, nemcsak Európától, de a régió más országaitól is egyre jobban lemaradunk.

A magyar zsidó közösség nem a muszlimoktól tart, hanem attól, hogy lesznek olyan – nem a zsidó közösséghez tartozó – magyar emberek, akik a Stop Soros néven ismert törvénycsomag két kezdőbetűjét egybeolvasva bíztatást éreznek ki a kormány megnyilvánulásaiból.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK