Orbán Viktor pártja utcahosszal vezeti a közvélemény-kutatásokat és minden jel szerint, akárcsak az elmúlt két választáson, rajt-cél győzelmet arat.
Ezzel együtt, sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy a Fidesz fél. Sok jel utal erre, legfőképpen az évek óta tartó, milliárdokat felemésztő és egyre fokozódó sorosozás, a migráns- és civilellenes kampány
Mintha nem lennének biztosak magukban a párt vezetői, a nagyvonalúságnak még a látszatát is kerülik, mintha attól tartanának, hogy bármiféle engedmény a gyengeség jele lenne a közvélemény számára.
Legújabban a Nemzeti Választási Bizottság piszkált bele a levesbe. Sajátos – de mondhatjuk így is: önkényes – jogértelmezése még az eddiginél is hátrányosabb helyzetbe hozza az amúgy is ezer sebből vérző ellenzéki pártokat, megnehezítve számukra a koordinált indulás, valamint az egymásra javára történő visszalépés lehetőségét.
A Fidesz egyes vezetőinek néhol arrogáns megnyilatkozásai is arról tanúskodnak, hogy hiába a tetemes előny, valamitől mégis tartanak. Pedig, az előjelek szerint legföljebb a győzelem aránya lehet kérdéses. Igaz, ez sem mindegy: egy kétharmados, vagy annál is magasabb választási győzelem nemcsak bebetonozza Orbán Viktort és kormányát, de az eddigi és az eljövendő lépéseket is legitimálná: Mindez ráadásul jelzésértékű is lehetne: azt mutatná, hogy bár a társadalom többsége, ha nem is ért egyet a kormány minden intézkedésével, de belenyugodott abba, hogy ez a világ a létező világok legjobbika.
Ha a Fidesz csak egy kicsit nyer, akkor már más a helyzet. Ebben az esetben oda a legyőzhetetlenség nimbusza, hiszen mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy rezgett a léc, és ez azokat is elbizonytalaníthatja, akik nem sziklaszilárdan hisznek Orbán pártjában, csak jobb híján szavaztak a Fideszre.
Ha a Fidesz veszít – ha nem is tennénk rá komolyabb tétet, de ez is benne van a pakliban – akkor mindennek vége.
Ezek az opciók, és ezek fényében érdemes beszélni arról, hogy tényleg fél-e a Fidesz, vagy csak a kötelező szerénység mondatja velük, hogy a verseny még nincs lefutva. Utóbbi persze annyiban igaz, hogy a játéknak csak akkor van vége, amikor a bíró hármat fúj a sípjába – onnantól kezdve gólt sem rúgni, sem kapni nem lehet. De addig még minden megtörténhet. Ha a Fidesz valóban tart valamitől, az Simicska Lajos lehet. Mert Orbán Viktor egykori barátjának sok van a tarsolyában. Olyan információk, amelyek nagyon kedvezőtlenül hatnának a kormányzópárt megítélésére.
Tud valamit a Fidesz, és ezért ez a korábbinál is erősebb hektikus hangvétel, vagy egy számára ma még ismeretlen rossztól tart? Utóbbi talán rosszabb, mint a bizonyosság. A Hitchcock-filmekben is azok a legfélelmetesebb jelenetek, amikor a vásznon éppen nem történik semmi, de a szereplők és nézők is tudják, hogy a csend mögött csak látszólagos a nyugalom. Mert hamarosan történik valami, és ami történni fog, az minden korábbinál félelmetesebb és pusztítóbb lesz.
Az élet azonban nem film. Tegyük fel, hogy február végén, vagy március elején Magyarország összes szabad hirdetőfelületén megjelenik Orbán Viktor állítólagos svájci bankszámlájának másolata, rajta a pontos összegekkel és a feladóval. Akkor vajon történik-e valami?
2006-ban az őszödi beszéd napvilágra kerülésekor elég volt egy hangfelvételből kivágott rövid részlet, melyen az akkori miniszterelnök bevallotta, hogy hazudtak a magyar embereknek. Akkor földindulás lett a bejelentéstől.
Ha most hangzana el hasonló a regnáló miniszterelnöktől, nagy valószínűséggel semmi sem történne. A magyarok már beárazták a kormányt, beárazták az ellenzéket és úgy általában Magyarországot. Ismerik a küzdő feleket, és tudják, hogy kitől mit várhatnak.
Ettől persze még félhet a Fidesz. Akár van rá oka, akár nincs.
