Kezdőlap Szerzők Írta Bak Mihály

Bak Mihály

Bak Mihály
741 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Mivel édesítjük a kávét ezután?

Napokon belül feloldják a cukortermelés és -előállítás kvótáit az EU-ban, s mindenki annyit termel és gyárt, amennyit akar. Jelenleg bizonytalanság jellemzi a piacot. A répatermesztők szövetségének elnöke lakonikusan annyit mond: 2020-ig, az uniós támogatás végéig látják a hazai cukorrépa helyzetét. Addig bizonyára marad a magyar mokka a kávéba.

Októbertől megszűnik a cukorkvóta az Európai Unióban. Nem lesz termelési, gyártási szabályozás, de a répatermesztők a költségvetési ciklus végéig, 2021-ig megkaphatják a támogatást, ami Magyarország esetében 8 millió euró (árfolyamtól függően 2,4-2,5 milliárd forint) esztendőnként.

Eddig lát előre a Cukorrépa-termesztők Országos Szövetségének (CTOSZ) elnöke. Berki Gyula a fuhu.hu-nak elmondta, hogy jelenleg annyi többlet van az unióban (18 millió tonna gyártás, 16,5 millió tonna fogyasztás), ami most

nem azt vetíti előre, hogy rövidesen felfordulna a cukorpiac.

A CTOSZ-elnök szerint egyelőre tudják tartani megszerzett állásaikat, de azt elismeri, hogy a kvótarendszer eltűnésével megnyílhat, illetve még szabadabbá válhat az út a gazdaságosabban termelhető délszaki (például közép- és dél-amerikai) nádcukor és a kukoricából készült folyékony izocukor előtt.

Magyarország éves cukorfogyasztása nagyjából 300 ezer tonna, amelynek közel harmadát a tíz éve egyetlen üzem, a Magyar Cukor Zrt. kaposvári gyára 130 ezer tonnával kielégíti, a maradékot behozatalból fedezi az ország. Magyarországnak jelenleg 105 ezer tonna répacukorra van még pár napig érvényes uniós kvótája, ez fog felszabadulni korlát nélkül. A kaposváriak a maguk termelési kapacitását idén 930 ezer tonna cukorrépa betakarításával le is fedik, amelyet a körülbelül 16 ezer hektár vetésterületből vásárolják fel.

Amikor négy éve az unió eltörölte a kvótát, felvetődött, hogy érdemes lenne ismét cukorgyárat építeni, de a minimum 60 milliárd, esetleg 100 milliárd forint bekerülési költség elriasztotta az érdekelteket. Részben azért, mert becslések szerint újabb százezer tonna répát kellene megtermelni, ehhez azonban nincs elegendő szakember – nyilatkozta a CTOSZ főtitkára, Kelemen István. Másrészt lefojtott kapacitások bőven lehetnek Európa-szerte, amelyek birtokosai (például nagy német cégek) jellemzően hatékonyabb gyártással

ugrásra készen várják a korlátok leomlását.

Nehezen kiszámítható tényező az izocukor, amelyet kukoricából állítanak elő folyékony végtermék formában, bár ma még szinte elhanyagolható a részaránya, a 18 millió tonnás európai cukortermelésen belül mindössze 720 ezer tonna. Igaz, ennek bő harmadát a magyar Hungrana Kft. állítja elő, s a kontinens legnagyobb kukorica-feldolgozó üzemével kész nagyobb szeletet kihasítani a teljes cukorpiacból. Magyarországon termelik az unió kukoricájának körülbelül 14 százalékát, ezért a Hungranánál lezajlott nagy összegű beruházással elvi akadálya nincs annak, hogy a még érvényes 250 ezer tonna magyar izocukor-kvóta eltűnése után akár a sokszorosára emelkedjék a folyékony édesítő elterjedtsége.

HOGYAN DÖNT A VÁSÁRLÓ?

A döntő tényező lehet az ár, azaz hogy mennyiért előállítható elő a kristálycukor, a folyékony cukor és mennyibe kerül a távoli termesztésű nádcukor importja. Itt nem kedvezőek a körülmények a honi termelésre nézve. Az EU ugyan az első számú répacukor-előállító a Földön, de az összes cukorban csupán 20 százalék a részaránya, a többi zöme a nád eredetű termék. Ez a 20 százalék mozdulhat el valamely irányba, ha a teljes 13 millió tonna uniós kvóta-határ eltűnik. Ezt a védett piacot dúlhatja fel a liberalizáció, amellyel párhuzamosan egyes preferált térségekből vám se nehezíti az importot.

Az árat befolyásolhatja az időjárás, például a karibi térségen egyre gyakrabban végigpusztító hurrikánok hatása, illetve az izocukor alapanyagának költsége, de az is, hogy szakemberek szerint

az éghajlatváltozás egyre kevésbé kedvez a répacukornak a mi térségünkben.

A cukortermesztéssel kapcsolatos statisztikai adatok azt is megmutatják, hogy a kvóta bevezetése után óriási visszaesés következett be például a vetésterületben, amelyet nem egyszerű visszatornászni.

Az Agrárgazdasági Kutatóintézet ábráján mindenesetre az látszik, hogy a kvóta megszűnéséhez közeledve erőteljesen csökkentek a nemzetközi árutőzsdei jegyzésárak, a legutóbbi kismértékű korrekció egyelőre nem látszik megtörni ezt a tendenciát. Tehát megnövekvő árukészlettel számolnak a világon.

Forrás: AKI

A közeljövő bizonytalanságát emeli, hogy becslések szerint a cukorrépa-termelőknek adott, jelenleg 160 ezer forintnyi hektáronkénti támogatás megszűnése, vagy nagy mérvű csökkenése gazdaságtalanná teheti a termelést. A cukortermesztők abban bíznak, hogy a kormány saját tárcából 2020 után is folyósítja a támogatás. Azt persze Berki elnök is elismeri, hogy ez esetben az országnak valószínűleg szembe kell néznie a Kereskedelmi Világszövetség (WTO) keretein belül induló nemzetközi eljárásnak (ugyancsak WTO-vita előzte meg a kvóta létrejöttét).

Azt Berki Gyula is tudja saját gyakorlatukból, hogy a vásárlók rendkívül árérzékenyek, tehát akár „jóárasított” folyékony cukor is teret tudna nyerni, de szerinte a fogyasztási szokásokba nagyon mélyen bevésődött a „fehér” kristálycukor látványa és használata, és eddig se látták semmi jelét a folyékony izocukor közkedveltségének. Vagyis szerinte

mi, vásárlók, ezután is inkább a hagyományos kristálycukrot fogjuk leemelni a bolt polcáról.

Azt viszont nem lehet kizárni, hogy az élelmiszer-feldolgozók az édességipartól az üdítőital-gyártókig rákapnak az esetleg olcsóbb nád- vagy izocukorra – ismerte el a cukortelmelői szövetség vezetője.

A hazai piac két nagy, jelenleg monopol-előállítói szereplője, a Magyar Cukor Zrt. és a Hungrana Kft. voltaképpen egy cégcsoport, az osztrák Agrana érdekeltsége. Kerestük őket, de elutasították a megszólalás lehetőségét.

Az EU elődje 1968-ban kezdte kiépíteni a belső piac védelmében a cukoripari szabályozói rendszert, amelyet 15 éve néhány nádcukor-termelő ország nemzetközi fórumon megtámadott. Kompromisszumként az EU 2006-ban elkezdte csökkenteni a cukor szubvencióját, és pénzt fizetett a termeléssel felhagyó gyártóknak és gazdáknak. Ennek nyomán az EU-ban harmadával csökkent a termőterület, a gazdák száma közel felére esett, a gyárak bő harmada bezárt, a dolgozók csaknem felét elküldték. Magyarországon ekkor húzták le a rolót Kabán, Szerencsen, Petőházán és Szolnokon, egyedül az osztrák érdekeltségű kaposvári gyár maradt meg. Ezért 2013-ig 627 millió eurót (kábé 180 milliárd forintot) kapott az ország, kétharmadát a termelők. Öt tagállamban teljesen beszántották a cukoripart. A kvóta országonként volt megállapítva a gyártó cégek közötti elosztással. Ez szűnik meg most.

A kvótaszabályozás felszámolásával az unió elméletileg ismét nettó cukorexportőrré válhat, mint a szabályozás bevezetése előtti időben. Azt azonban most még senki se tudja, valóban így lesz-e, mekkora kapacitások maradtak meg az elmúlt tíz évbeli termelői-gyártói felszámolások után. Mindazonáltal a magyar cukoripar visszatérésére a „békeidőkéhez” most kicsi remény fűzhető.

Tud valaki jobbat?, avagy helló, konzik

Persze, utáljuk Botkát, mert éppen széjjelveri a baloldalt, meg egyébként is részese volt a 2010 előtti éveknek, meg mert buta, és senkivel se beszél, csak diktálni akar, és alig várja, hogy belehuppanjon a trónusba, meg mert Rolexe van, amivel mélytengeri-búvározik is, és amúgy is komcsi. Meg utáljuk Gyurcsányt, mert önmagát tolja előre, mert megágyazott a kétharmadnak, most meg úgy tesz, mintha ott se lett volna, mert szemkilövetett, meg aprópiroska villája. És persze utáljuk Széll Bernit, mert ő valójában a családilag identitás-sérült Schiffer kinyújtott keze, valójában a Viktornak dolgozik, meg mit akar ez a csajszi, mér’ szól bele a nagyok dolgába. A Fekete-Győr, na ne, ez a Viktor fiatalkori reinkarnációja, meg persze szakállas felforgató, a Vágó terroristatársa. Meg…, satöbbi.(1)

Tehát most mindenki azzal foglalkozik, szívedübörgésétől függően, hogy

miért játsszák el balról az esélyt,

ki hogyan akar eluralkodni, csak a helyének megágyazni a következő Házban, avagy mekkora hülyék ezek, kérünk egy kávét (2), nem sorolom, mert a könyökünkön jön ki mindaz, aminek talán eddigi legfontosabb megállójába futott be most a demokraták busza.

Ahogy látom, jól elleszünk azzal, hogy így kéne-e, van-e jobb megoldás, milyen konstrukciót kellene kidolgozni. Összefogósdi, koordinált indulás. Egy tömb, de igazán több.

Átlagjózsi ért ebből bármit?

Arról nem szól a beszéd, hogy miért a középről balra elhelyezkedőknek róják fel azt, ami a magát jobboldalnak nevezők térfelén tapasztalható. Mert a „hülye balosok” hozzák a formát és furtonfurt egymás torkának esnek. De mi van, ha úgy nézzük ezt, hogy – a személyes ellenszenvekkel is terhelten és ambíciókkal megtámogatva – a különféle elképzelések öltenek önálló szervezeti formát, nem akarván erővel egyazon pártba kényszeríteni a nem mindenben azonosan gondolkodókat. Mint egykoron az „egypárt”, ami – végső kétségbeesésében – valahogy úgy érvelt önnön hatalmi monopóliuma mellett, hogy „mi egyszerre képviseljük minden réteg érdekét”.

Miért nem tesszük fel azt a kérdést, hogy

tényleg normális-e az a monolit egység, ami a Fideszt jellemzi?

Valóban olyan egységes ez a tábor mindenben? A demokrácia felszámolásában, az agitpropot is túlszárnyaló médiauralomban, a piacgazdaság megrontásában, a társadalom végletes kettévágásában, a társadalmi béke és fejlődőképesség hetedíziglen lehetetlenné tételében. Igazi konzervatívnak tetsző-e a tőről metszett bolsevik gondolkodásmód (persze, egy kis horthysta stichhel)?

Tudjuk, hogy nem. Valódi konzervatívok nap nap után elmondják, hogy „hm, nem mindenben értünk egyet”, „talán nem így kellene ezt”. Kedves konzi barátaink, mi kell ahhoz, hogy kiálljatok és azt mondjátok, hogy elég volt?

Nem vagyok egy tóthzoltánba ojtott lászlóróbert, de megkockáztatom, hogy

ha a jobb-térfélen csak megközelítőleg akkora lenne a tettekben a plurális-demokratikus elszántság,

mint a centrumtól balra, mindjárt nem arról szólna a beszély, hogy hányfelé tagolódik a bal, hogyan lesz itten rendszerváltás.

Ne tegyük kizárólagos felelőssé a fennálló helyzetért azokat a balféléket (persze, balfékeket, azért rászolgáltak erre), akik inkább cselekszenek úgy, ahogyan az normális országban szokás. Szemben azokkal, akik látják, mekkora a baj, de félelemből, megfelelési kényszerből, gyávaságból, önnön árnyékukat átlépni képtelenül satöbbi

nem érzik át azt a felelősséget, ami abból fakad, hogy hazafiság, hazaszeretet, felelősség a nemzetért.

Ugye, ismerős szavak? Mi kell nem csak annak felismeréséhez, hogy a Fidesz ma már rémesen hajaz a korábbi egypártra, cselekedeteiben és gondolkodásmódjában egyaránt, hanem a tettekhez.

Éppen harminc éve íródott meg a Fordulat és reform. Talán jövőre lesz harminc éve, hogy megalakultak a reformkörök. Ezek végét láttuk.

(1) Balról-jobbra haladva ki-ki válassza ki a neki tetsző jellemzést.

(2) És akkor Lajosról még szó se essék.

Késik a három százalékos infláció

  1. Az eddig becsültnél később, 2019 közepén éri el az áremelkedés a 3 százalékot. A magyar gazdaságban idén nagy beruházás-növekedés zajlik, de ennek motorja változatlanul a járműipar. Nagy rizikó, hogy uniós támogatások alig érkeznek, a pénzt előlegként a költségvetés fizeti.

Három hónappal későbbre tolta ki a Magyar Nemzeti Bank az úgynevezett inflációs cél elérését. Az árstabilitás mérőszámának tartott 3 százalékos áremelkedési ütem a most nyilvánosságra hozott jelentés szerint 2019 közepére várható.

Az áremelkedés tavaly rekordmélységbe süllyedt, a magas(abb) inflációhoz szokott közvélemény számára szinte értelmezhetetlen 0,4 százalék volt. Idén aztán jelentősen meglódult, először elérte, majd átugrotta a 2 százalékot, az év közepén már 2,6 százalék volt; az év egészére az MNB 2,4 százalékkal számol (a következő két évben 2,5 és 2,9 százalékkal). A tavalyihoz képest jelentősebb áremelkedés elsődleges oka a feldolgozott

élelmiszerek (például a tejtermékek) jól érezhető drágulása és a dohányáruk jövedéki adójának többszöri emelkedése.

Forrás: MNB

A magyar gazdaság tavaly – az uniós támogatások alig csörgedezése következtében – 2 százalékra esett tempóban bővült, az MNB erre az évre 3,6 százalékos ütemmel számol, a rákövetkező években pedig 3,7, majd 3,2 százalékot prognosztizál.

A gazdaság növekedésének elsődleges hajtóereje a belső kereslet magas szintje, aminek egyik tényezője a fogyasztás. A lakosság az átlagosan 10 százalékkal több pénzzel a zsebében lényegesen többet vásárol, mint korábban. Az MNB számaiból is kiderül azonban, hogy a fogyasztás átlagos gyarapodása változatlanul 4-5 százalék, vagyis feleakkora, mint a jövedelmek vásárlóerejének ugrása. Sőt, a jegybank a 2018-ban esedékes újabb minimálbér-emelés ellenére csökkenő mértékű bővülést vár a háztartások fogyasztási kiadásaiban. A magyarázat alighanem a tartós fogyasztási cikkek eladásának nagy mértékű, idén 8 százalék körüli bővülése. Ami pedig a jövedelem csökkenésével párhuzamosan mind kisebb szerepet játszik a lakossági vásárlásokban,

a legszegényebbeknek szinte semmi se jut erre a célra.

A növekedés másik forrása a beruházás. Ez idén jelentős, csaknem 27 százalékkal növekedhet, bár a tavalyi, kétszámjegyű zuhanás után ez várható volt. A befektetések (szó szerinti) motorja az újabb járműipari beruházások-bővítések. Az MNB nem teszi szóvá, amit sok szakértő kifogásol: a magyar gazdaság mindinkább szinte foglyává válik az alapvetően összeszerelő jellegű autóipari gyártásnak, aminek hozzáadott értéke a hazai gazdaság számára nem túlzottan magas.

Az MNB számok nélkül említi meg, hogy az idei (és a jövő évi) költségvetésben igen nagy bizonytalansági tényező az uniós támogatások tényleges felhasználása és kifizetése. A közgazdász tolvajnyelvbe rejtett jelentés azt takarja, hogy az unióból idén eddig alig érkezett pénz, a pályázatok nyerteseit a költségvetésből előlegként fizetik ki. Az MNB a bruttó hazai termék fél százalékára becsüli a lehetséges többletkiadást. Ez nagyjából 1600 milliárd forint. Ha komolyabb viták elhúzódnak, az komoly problémát okozhat.

Kövér: emelkedőben az agrárium

A magyar mezőgazdaságban már több, mint 200 ezren dolgoznak, a termelés és az export is növekszik évek óta – hangzott el az idei OMÉK megnyitóján Kövér Lászlótól, az Országgyűlés elnökétől. Fazekas Sándor miniszter szerint már érdemes dolgozni az ágazatban.

Az idén a 78. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár (OMÉK) hivatalos megnyitó ünnepségén Kövér László elmondta, hogy a rendezvény iránt folyamatosan nő az érdeklődés, az idei árumustrán mintegy ezer kiállító mutatkozik be, és több, mint 100 ezer látogatót várnak. A kiállítás mottója a Kárpát-medence kincsei, amely a regionális szemlélet fontosságát, a külhoni magyar és régióbeli nem magyar termelőkre fordított figyelmet jelzi – tette hozzá. Az OMÉK díszvendége Japán.

A házelnök kifejtette: az agrárium a magyar gazdák munkájának eredményeként a nemzetgazdaság húzóágazatává vált. A mezőgazdaság kibocsátása hat éve emelkedik, tavaly meghaladta a 2619 milliárd forintot (ami a bruttó hazai termék körülbelül nyolc százaléka). Növekedési pályára állt a szántóföldi növénytermesztés, az állattenyésztés és az agrárexport is.

Az agrárkivitel értéke hat év alatt 37,5 százalékkal, a külkereskedelmi többlet pedig 34,9 százalékkal nőtt

– ismertette Kövér.

A mezőgazdasági foglalkoztatottság tavaly szintén tovább bővült, annak köszönhetően, hogy a statisztikai adatok szerint már 217 ezren dolgoznak főállásban – mondta el az Országgyűlés elnöke.

Az állam szintén megtette a magáét az ágazat fejlődése érdekében – emelte ki Kövér László. Míg 2007-2013 között az unióból az agrárium számára 10,4 milliárd euró – mintegy 3000 milliárd forint – jutott, addig a 2014-2020 közötti támogatás összege 12,3 milliárd euró, azaz 3700 milliárd forint.

Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter arról beszélt, hogy a mintegy ezer kiállító között 122 határon túli termelő is bemutatkozik. Kitért arra, hogy

a mezőgazdaságban az elmúlt években 50 ezer új munkahely jött létre,

bizonyítva, hogy az ágazatot sikerült stabilizálni, fejlődési pályára állítani. A magyar agráriumban már érdemes dolgozni. Igaz, a megélhetés nem könnyű, de biztonságos mindazoknak, akik keményen dolgoznak – emelte ki a miniszter.

Masaaki Taniai japán mezőgazdasági, erdészeti és halászati miniszterhelyettes elmondta: megtiszteltetés a távol-keleti szigetország számára, hogy az idei OMÉK partnerországa lehet. Az EU és Japán közötti szabadkereskedelmi egyezmény megkönnyíti az árucserét Japán és Magyarország között is, általa közelebb kerültek az európai piacok Japánhoz. A látogatók a japán pavilonban sok érdekességet láthatnak, például szakét, vagyu marhahúst, amit meg is lehet kóstolni – hívta fel a figyelmet a miniszterhelyettes.

MTI/FüHü                                        Fotó: FüHü

Szobrot kapott a géppisztolykirály

Csaknem tíz méter magas szobor állít emléket a gépkarabélyok királyának is tekinthető AK-47-es megalkotója, Mihail Kalasnyikov emlékének Moszkvában. A Kalasnyikov a világon legtöbbet gyártott gépkarabély.

Szobrot állítottak a fegyverkészítők oroszországi napja alkalmából Mihail Kalasnyikovnak, a róla elnevezett gépkarabély konstruktőrének kedden Moszkva belvárosában. A szoborkompozíción Kalasnyikov négy méter magas alapzatra felállított ötméteres alakja egy AK-47-est tart a kezében, a háttérben a földgolyó és a sárkányt legyőző Szent György ábrázolásával, amelyek a fegyver elterjedtségét, illetve a jó és a rossz harcát jelképezik.

A szobor Szalavat Scserbakov munkája.

„Sokan azt akarták, hogy Kalasnyikov fegyvertelen legyen, de mi úgy csináltuk meg, hogy az alkotó úgy tekint a géppisztolyára, mint egy műalkotásra, mint például egy Stradivari-hegedűre”

– nyilatkozott korábban a művész.

A moszkvai Szadavoje kolco körúton, a hajdan a fegyverkovácsok lakta utcaköz, az Oruzsejnij pereulok közelében felállított alkotás Oroszország Hadtörténeti Társasága, a moszkvai önkormányzat és a fejlett technológiájú termékek – köztük fegyverek – exportjára szakosodott Rosztyeh állami vállalat kezdeményezésére jött létre.

Kalasnyikov 2013-ban 94 évesen hunyt el. A nevét viselő vállalat a lőfegyverek mellett ma már fejlett elektronikájú hadfelszelést és vodkát is gyárt, sőt szabadidő- és sportruházat kategóriában megjelent a divatvilágban is.

Az elterjedtsége miatt a „kézifegyverek Coca-Colájakánt” is emlegetett, a Szovjetunióban 1949-ben rendszeresített Kalasnyikov-gépkarbélyokból több tucatnyi országban becslések szerint 200 millió darabot gyárthattak. Több mozgalom és szervezet emblémája mellett a fegyver a mai napig alkotóeleme Mozambik címerének.

MTI/FüHü

Alacsony kamat: fogyassz vagy fektess be

Megeszi az infláció a megtakarítást, és jelenleg alig van olyan pénzügyi lehetőség, ami ezt megelőzné. A szinte láthatatlan kamatok jó ideig maradhatnak, a szakember szerint ez a tendencia, a kormányok-bankok ajánlata: betét helyett hitel, a lakosságnak marad a fogyasztás vagy befektetés.

Példátlan jelenségnek vagyunk tanúi egy ideje: a banki kamatok soha nem látott mélységben időznek, ami persze örömhír, azoknak elsősorban, akik hitelre vágynak. Bajban vannak azonban azok, akiknek van kevéske (pár tízezer, néhány százezer forint) megtakarításuk, amit szeretnének annyira karbantartani, hogy a pénzüknél maradjanak, legalább az inflációt sikerüljön hatástalanítani. Ők azt tapasztalják, hogy az egy százalékos mélypontról töretlenül araszolnak felfelé az árak, mostanában már két és fél százalék körül vannak (és ebben a „lépegető exkavátor” is benne van, amely árának viszonylagos stabilitását meglehetősen kevesen élvezik, szemben az élelmiszerek drágulásával; az ingatlanárak kilövése pedig benne sincsen a statisztikában).

Aki tehát bemegy számlavezető bankjába, hogy valamilyen lekötéssel próbálja megőrizni pénze értékét, azzal szembesül, hogy legjobb esetben fél százalék körüli kamatot kínálnak neki, ha egy évre hagyná ott megtakarítását, egy évet meghaladó időre kicsivel egy százalék feletti „hozamot” ígérnek. Körülbelül

ötéves lekötéssel érhet el évi nagyjából három százalék nyereséget,

de ekkora időre kevesen akarnak/tudnak megválni kevéske fölös pénzüktől. (A kamatadótól ehelyütt eltekintünk, ennek levonása még borúsabbra festi a képet.)

A korábbi években jó megoldásnak bizonyult állampapírt venni, tetemes reálhozam volt elérhető, és ennek eredményeképpen szépen hízott az itt elhelyezett lakossági vagyon. Néhány év alatt négyszeresét meghaladóan gyarapodva 6500 milliárd forintra növekedett (több, mint 90 százaléka forintban elhelyezve).

Mostanra azonban

az infláció lebirkózta a közös kasszából fizetett államadósság-finanszírozás hozamát is.

Az egy-két éves lakossági állampapírok rendre két százalék körül hoznak a konyhára, akad olyan hároméves lekötésű (2020-ban lejáró) kötvény is, amely alig 2,6 százalékot fizet. Három százalék felett itt is egyre inkább öt évre kellene megválni a megtakarítástól. Részletesen itt lehet tájékozódni a lehetőségekről.

A Magyar Nemzeti Bank inflációs célértéke 3 százalék, amelyet már akár jövőre elérhet a legutóbbi 2,6 százalékról. A mezőgazdasági és a jövedéki termékek ára nagyobb részt kiszámíthatatlan, legfeljebb a dohányáruk drágulása (uniós előírás miatt jövedéki adójuk emelése) prognosztizálható. A kétszámjegyű keresetnövekedések csak igen lassan szivárognak be a fogyasztói árakba, az úgynevezett bérinfláció azonban egy időre beköltözik az árak alakulásába.

A kormány határozottan a hosszú távú megtakarítások felé tereli a feles pénztömeget,

ehhez igazodik a Magyar Nemzeti Bank gyakorlata, és ebből következik a bankok magatartása is – mondta a fuhu.hu-nak Szántó András, az Equilor Befektetési Zrt. lakossági üzletágának vezetője.

Arról van szó, hogy érvényesül az a világtendencia, amely szerint válságból kilábalás során alacsony kamatokkal ösztönzik a vállalkozásokat és a magánszemélyeket is, hogy beruházzanak, illetve fogyasszanak. Ebben kívánja támogatni az MNB azzal, hogy különféle megoldásokkal arra szorítja a pénzintézeteket, hogy ne nála tartsák pénzüket betétben, hanem adják ki olcsó hitelként, ezért a pénzintézetek lényegében semennyi kamatot se kapnak a jegybanktól.

“Fektesd be, vagy költsd el, például lakáskorszerűsítésre, aminek nagyobb a megtakarítási nyeresége, mint az elérhető reálkamat, vagy éppen tanulj valami újat, ami pedig nagyobb jövedelmet eredményezhet”

– Szántó András olvasatában lényegében ez a kormány üzenete a kis fölös pénzt birtoklók számára. Az MNB politikája is ezzel áll összhangban: inkább hitel, mint betét.

Azt se szabad persze elhallgatni, hogy gazdasági válságok idején megszokott „technika” kormányok részéről a jövedelmek és a megtakarítások egy részének elinflálása, kombinálva a beruházás- és fogyasztásösztönző alacsony kamattal – tesz némi gazdaságtörténeti kitérőt a befektetési szakember.

Szántó hangsúlyozza, hogy mindezek mellett

rendelkezésre áll az állami támogatást, adókedvezményt élvező lakástakarék-pénztár, a nyugdíj- és egészségbiztosítási megtakarítás is.

Az viszont kétségtelen tény, hogy aki ódzkodik a kockázatos pénzügyi eszközöktől, mint például a tőzsdei részvények, nem tudja vagy fél hosszabb időre lekötni megtakarítását, annak számára jelenleg nincs jó híre a befektetési szakembernek. A magyar lakosság hosszú időn át hozzászokott a magas infláció-magas betéti kamat párosához. Ahhoz, hogy 2-5 százalék betéti reálkamat így is elérhető. Ennek alighanem nálunk is vége.

Jelenleg tehát azt kell konstatálnunk, hogy

aki befektet, az jobban jár, aki betétben tartja pénzét, az rosszul.

Az igazság kedvéért azért el kell mondani, hogy a lakosság túlnyomó többsége számára teljesen érdektelen a fenti eszmefuttatás. A legutóbbi (igaz, nem reprezentatív, mert véletlenszerűen megkérdezettektől felvett) kormányzati felmérés azt hozta ki, hogy hazai háztartások kisebbik részének (33,5 százalékának) nincs megtakarítása. (Ezzel éppen ellentétes számokat közöl rendszeres felméréseiben a GfK Hungária. Legutóbb 18 százalékban állapította meg a megtakarítók arányát.) Akik félretesznek, azok jövedelmük 13 százalékát szánják erre a célra. A fel nem használt pénz nagyobb részt lakossági folyószámlákon hever, otthon tartja 26 százalék.

Az Equilor szakértője által is példaként felhozott megtakarítási lehetőségekkel kevesen élnek: lakás-takarékpénztári tagsága 13, önkéntes nyugdíjpénztári befizetése 15, egészségpénztári számlája 12,5 százaléknak van. Részvényt pedig mindössze 3,5 százalék forgat. Persze mindjárt érthetőbb néhány adat, ha tudjuk, hogy a havi kiadások átlagosan 40 százaléka a rezsire megy el. A kiegészítő megtakarítások elhanyagolható voltát mutatja az ábra.

Látszólag nem idetartozik, de a jelenlegi helyzetet szemlélteti, hogy Magyarországot is elérték a negatív hozamok. Eddig tőlünk Nyugatra olvastunk arról, hogy veszteséget is vállalva vesznek állampapírt. Két hete aztán az Államadósság-kezelő Központ némileg győzelmi hangnemben „történelmi pillanatnak” nevezte, hogy mínusz 0,02 százalékos hozamon tudott eladni 15 milliárd forint névértékű diszkont kincstárjegyet. S valóban, ez arra vall, hogy a pénzpiac – legalábbis belátható időn belül – bízik a magyar fizetőképesség stabil voltában, az európai és amerikai gazdasági mutatók összességükben felfelé tartanak, a kínaiak feje fölött is ritkultak a sötét fellegek (bár az aggodalmak nem múltak el). Egyszóval mostanság optimizmus jellemzi a világgazdaságot, ami a kamatok alacsony szintjét erősíti. Nálunk ebbe piszkálhat bele például az amerikai jegybank (FED), ha folytatja kamatemelési akcióját, ami előbb-utóbb kikövetelheti például a magyar kamatszint feltornászását, máskülönben vándorútra indul a tőke egy része. A FED-kamat már most is magasabb (mintegy 0,3 százalékponttal) a magyarnál. Londoni elemzők brutális, 2 százalékra ugró magyar alapkamat-növekedéssel számolnak már jövőre.

Nem lett turista-attrakció az úszó vb

Noha hivatalosan „történelmi” volt az idei nyár a magyar turizmus életében, az adatok szerint azonban éppen a legnagyobb attrakciónak szánt vizes vb idején, júliusban visszaesett a fővárosi szállodák vendégforgalma. Ezzel párhuzamosan a budapesti szállodák az országos átlag duplájával, 37 százalékkal emelték áraikat.

Júliusban a külföldiektől származó szállásdíjbevételek 30,1 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit, a belföldi vendégek 8,1 százalékkal költöttek többet szállásdíjra – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) hétfői adatsorából.

Ezzel „történelmi nyarat zárt a magyar turizmus” – értékelte legott az adatokat Guller Zoltán, a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) vezérigazgatója – az MTI tudósítása szerint.

Az év első hét hónapjában a szálláshelyek 17,1 százalékkal több, 253 milliárd forint bruttó árbevételt értek el. Ezen belül a szállásdíjbevétel 19,5 százalékkal nőtt, 151 milliárd forint volt. A vendégéjszakában mért forgalom a szállodákban, panziókban és kempingekben bővült, a közösségi szálláshelyeken és üdülőházakban csökkent.

A KSH azonban azt is közölte, hogy

a turisztikai régiók közül csak Budapest-Közép-Dunavidéken volt visszaesés.

A fővárosi szállodák vendégforgalmának csökkenése 2,4 százalék volt az egy évvel korábbitól.

Vélhetően a fővárosi hotelek így se bosszankodtak a forgalom láttán, mert

amíg a szállodai szobák bruttó átlagára 18,7 százalékkal növekedett, addig Budapesten 37 százalékkal.

A külföldi vendégek átlagosan 29,4, a belföldiek 7,6 százalékkal nagyobb szállásdíjat fizettek, mint tavaly júliusban. (Vagyis a külföldiek, köztük a vizes vb-re érkezett küldöttségek bizonyára az eleve drágább 4-5 csillagos szállodákat részesítették előnyben.)

A német vendégek 11,3, az oroszok 31,4, a kínai és japán vendégek 21,8, illetve 76,3 százalékkal több vendégéjszakát töltöttek Magyarországon, mint tavaly júliusban. Franciaországból 10,0, Írországból 14,2, Portugáliából 14,8 és Lengyelországból is 8,8 százalékkal nőtt az idegenforgalom. Ugyanakkor Ausztriából 5,6, az Egyesült Királyságból 9,3, Olaszországból 14,4, Spanyolországból pedig 7,3 százalékkal csökkent a turisták által eltöltött vendégéjszakák száma.

A belföldi vendégek száma 1,6 százalékkal, 853 ezerre nőtt tavaly júliushoz képest, az általuk eltöltött éjszakák száma 2 millió 416 ezer volt. A turisztikai régiók többségében emelkedett vagy stagnált, a Balatonnál, Dél-Alföldön és Dél-Dunántúlon kismértékben csökkent a vendégéjszakák száma. A belföldivendég-éjszakák 37 százalékát a Balatonnál, 12 százalékát Észak-Magyarországon regisztrálták a kereskedelmi szálláshelyek.

A számok cáfolják Orbánt

A miniszterelnök szerint „színvonaltalan érvelés” az uniós támogatásoknak tulajdonítani a magyar gazdaság fejlődését. A kormány által megrendelt jelentésben viszont az áll: e pénz nélkül recesszióban lenne a gazdaság. Az MNB tanulmánya is azt állítja, hogy a kkv-knak adott EU-s pénz sem emelte a termelékenységet.

A Széchenyi kártya programjának 15-ik évfordulóját megünnepelendő Orbán Viktor a magyar gazdaság önerejét méltatta a növekedésről szólván csütörtökön. A kormányfő azt mondta, hogy nem szabad a mostani gazdasági sikereket külső tényezőknek tulajdonítani, az, ahogy ma a magyar gazdaság működik, nem külső segítségnek tudható be, hanem a magyar gazdaság szereplőinek. Ez a mi magyar sikerünk, saját erőfeszítéseinknek köszönhető – mondta.

Pontosítva ezt egyenesen úgy fogalmazott, hogy

„színvonaltalan érvelés”

az uniós támogatásoknak tulajdonítani a magyar gazdaság fejlődését, hiszen a magyar költségvetés 18 ezer milliárd forint, az uniós támogatások pedig 1000-1500 milliárd forintot tesznek ki.

Az állítások mindegyikét hivatalos adatok, a kormány által rendelt jelentés, nemzeti banki tanulmány megállapításai cáfolják.

Magyarország az elmúlt években az 1000-1500 milliárd forintnál sokkal többet kapott az Európai Uniótól. Amikor a legbővebben ömlött ide a pénz, 2013-2015-ben, évente 1800-2500 forint érkezett támogatásként, azaz a bruttó hazai termék (GDP) 5,5-7 százaléka. Ha ehhez hozzászámítjuk a ma már 600 ezerre becsült külföldön dolgozó magyar által hazautalt évi körülbelül 1100 milliárdot, akkor levonható a következtetés, hogy

a GDP 8-10 százalékát nem az országban állítják elő.

De álljon itt a miniszterelnökség által megrendelt KPMG-GKI-tanulmány azon megállapítása, hogy 2006-2015 között a GDP 4,6 százalékkal nőtt, az EU pénze nélkül viszont 1,8 százalékkal masszív recesszió lett volna. A részadatok (lakossági fogyasztás, beruházások) mind azt bizonyítják, hogy a közösségi hozzájárulással éppen a víz felszínén maradt a magyar gazdaság, a fejlesztések finanszírozása szinte kizárólag EU-forrásból történik.

Orbán a kis- és közepes vállalkozások (kkv-k) számára kitalált Széchenyi hitelprogram évfordulóján fejtegette a „saját lábon állás” teóriáját, érdemes hát szembesíteni ezt a Magyar Nemzeti Bank közelmúltban publikált tanulmányában foglaltakkal. Eszerint a 2007-2013-as uniós költségvetési ciklusban 2500 milliárd forint közvetlen gazdaságfejlesztési támogatást kaptak a hazai vállalkozások, ebből cirka 1700 jutott a legkisebbeknek (kkv-knak). A jegybanki elemzők szó szerint

„a támogatásokra való számottevő ráutaltságról”

írnak: a kis cégek külső forrásainak 63 százaléka uniós támogatás, sőt, 37 százalékuknál az arány 80 százalék.

Az MNB-sek megállapításainak veleje:

a támogatások nem javították a kkv-k termelékenységét

(vagyis egy időegység alatt előállított értéket).

Az uniós pályázatok (hitelek és vissza nem térítendő összegek egyaránt) javították az alkalmazotti létszámot, növelték az árbevételt és a hozzá adott értéket (az árbevétel és a megvett anyagok és szolgáltatások értékének különbözetét).

„A munkatermelékenység azonban egyik esetben sem változott szignifikánsan a támogatások hatására” – e szikár konklúzió azt jelenti, hogy amint kifutnak a támogatási programok, az ezeket igénybe vevő kkv-k eredménye jellemzően visszazuhan a stagnáló hatékonyság miatt.

A vissza nem térítendő támogatások hatását szemléltető ábra megmutatja, hogy a külső pénzzel legegyszerűbben növelhető létszám és árbevétel mellett a kkv-k üzemi eredménye és hozzá adottérték-teljesítménye mérsékelten javult.

Forrás: MNB

Az EU segítsége és a hazai növekedés közvetlen összefüggését igazolja az is, hogy tavaly, amikor az új uniós költségvetésből még alig csordogált a pénz, a hazai gazdaság növekedése azonnal lezuhant két százalék közelébe.

A kkv-k szerepe a gazdaságban óriási. A foglalkoztatásból körülbelül 70 százalékkal veszik ki részüket. Vagyis a hozzájuk öntött ezermilliárdok termelékenységet növelő hatásának elmaradása nem túl jó jel.

Lázár: “nagyobb szerénységet” a németektől

A kvóta-ítélet arról szól, hogy Brüsszel dönthessen, ki tartózkodhat Magyarországon – mondta Lázár János, aki “nagyobb szerénységre intené” a német politikusokat. A kancelláriaminiszter szerint a felcsúti kisvasút vizsgálatára készülő EP-bizottságot vezető képviselőnőnek Orbán “az idegeire megy”.

Magyarország szuverenitása a Fidesz számára tartópillére a gondolkodásuknak – mondta a Kormányinfón Lázár János. A kancelláriaminiszter hosszas értékelésének lényege, hogy az Európai Bíróság szerdai ítéletének az a következménye, Brüsszelben dönthessék el, ki éljen Magyarországon – mondta Lázár.

Az unióval zajló vitákban Lázár szerint a magyar kormány világosan és egyértelműen fogalmaz,

“nem sunnyog”: jogunk van ezt eldönteni.

Azt elismerte, hogy két év alatt egyetlen menekültet se fogadott be a kormány, de a többi tagállam is átlagosan a megszabott 120 ezres kvóta 27 százalékát teljesítette, így Németország is. Komédiának, másutt paródiának nevezte, hogy Magyarországot szégyenpadra ültették, azokat pedig megdicsérik, akik

“egy-két embert beengedtek”.

Ezért a magyarok ügyében megnyilatkozó német politikusokat “nagyobb szerénységre intené”.

A kormány nem ért egyet azzal a Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök által is hangoztatott véleménnyel, hogy a magyar déli határra felhúzott kerítésre nem jár közösségi pénz, de kész tárgyalni arról, mely határvédelmi költségeket térítik meg – mondta Lázár. Nem ért egyet a kormány azzal, hogy a bizottság a bevándorlás érdekében mindent elkövet, a határvédelemben pedig nem sokat tesz.

Hosszadalmasan és gúnyos felhanggal beszélt a kancelláriaminiszter arról, hogy az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bizottsága (CONT) szeptember 18-tól a helyszínen vizsgálja meg a felcsúti kisvasútra adott közösségi pénz felhasználását. A bizottság elnökének, Inge Grässlének szerinte felkészületlenségére tett megjegyzést, s továbbra sem érti, miért éppen a kisvasutat akarják egyedül személyesen megnézni, holott 2007 és 2010 között 44 ezer projektet támogatott az EU, s változatlanul felajánlja (eddig hiába), hogy a többi öt kisvasutat is megtekintheti a CONT.

“Olyan nincs, hogy csak ezt a kisvasutat vizsgálják meg”

– mondta.

Ez politikai diszkrimináció szerinte. Lázár János számára világossá vált, hogy Inge Grässle “hosszabb ideje érdeklődik Orbán Viktor iránt”, Facebook-bejegyzéseiből pedig kiderül, hogy a miniszterelnök

“az idegeire megy”.

Elfogulatlan vizsgálatra esélyünk sincs, “speciális személyes ellenőrzés” lesz, aminek oka, hogy az uniós politikus asszony “nem túlzottan kedveli” Orbánt – vonta le a következtetést Lázár.

Röviden arról is beszélt Lázár János, hogy a 2014-2020 között Magyarország rendelkezésére álló 8900 milliárd forint uniós támogatásból 6700 milliárdot már odaítéltek. A maradék bő 2 ezer milliárdról is döntenek 2018. második negyedévéig.

Ismét a kiszakadásra készül Katalónia

Szűk többséggel megszavazta a függetlenségi népszavazást elrendelő törvényt Katalónia parlamentje szerdán késő este. A Spanyolországból kiszakadást célzó referendumot ezután kiírta a katalán elnök. A spanyol alkotmánybíróság korábbi tiltása ellenére másodjára próbálkoznak a katalán függetlenséggel. Ha megtartják, veszélybe kerül az ígért folyamatos EU-tagság.

Október 1-jére írta ki a Spanyolországtól való elszakadásról szóló katalán függetlenségi népszavazást Carles Puigdemont katalán elnök

szerdán késő este Barcelonában – jelentette az MTI. Tette ezt azután, hogy előtte a 135 fős törvényhozásban az autonómiát zászlajára tűző Junts pel Sí (Együtt az igenért) pártszövetség és a nacionalista baloldali Népi Egység (CUP) 72 képviselője támogatta a javaslatot, amelyet ők terjesztettek be a parlamentnek. A szavazásnál három ellenzéki párt, a Spanyolországban kormányzó konzervatív Néppárt, a katalán szocialista párt és a Ciudadanos (Állampolgárok) nevű liberális középutas párt képviselői elhagyták az üléstermet.

A referendum kiírását tehát alig 53 százalék támogatta.

A törvényhozási kezdeményezést, ahogyan magát a katalán függetlenséget a spanyol kormány hevesen ellenzi. Katalónia kormánya nem először készül függetlenségi referendumra. A spanyol alkotmánybíróság felfüggesztő határozata ellenére 2014. november 9-én „alternatív népszavazás” címen rendezett népszavazást, hogy megtudja, mennyien támogatják a történelmi régió elszakadását Spanyolországtól.

A 7,5 milliós lakosú Katalóniában akkor az 5,4 millió választásra jogosult kevesebb, mint fele, 2,3 millió szavazó vett részt a voksoláson. A függetlenséget és az elszakadást közülük mintegy 1,8 millióan (80 százalék) támogatták. A katalán kormány

júliusban készíttetett hivatalos felmérésében megkérdezettek többsége nem támogatta a kiválást Spanyolországtól.

A népszavazás kiírásáról szóló dokumentum aláírását követő sajtótájékoztatón Carles Puigdemont hangsúlyozta: senkinek sincs hatalma, hogy elvegye a döntés jogát. „Nem hagyjuk magunkat megfosztani a demokráciától. Nem hagyjuk megsemmisíteni emberi jogainkat” – mondta.

Carles Puigdemont kormánya annak ellenére készül a népszavazás megrendezésére, hogy a spanyol alkotmánybíróság korábban az erre irányuló törekvést alkotmányellenesnek nyilvánította. A spanyol kormány szerint Katalónia

azért sem rendezhet népszavazást a függetlenségről, mert arról csak országos referendum tartható, amit viszont a katalán vezetés nem fogadott el. 

Inés Arrimadas, a katalán parlamentben legnagyobb ellenzéki pártnak számító Ciudadanos helyi szervezetének elnöke a szavazás után bejelentette: bizalmatlansági indítványt nyújtanak be Carles Puigdemont katalán elnök ellen.

„Rúgás a demokráciába” – értékelte a katalán parlamentben zajló eseményeket Soraya Sáenz de Santamaría spanyol miniszterelnök-helyettes. Úgy vélte, hogy a népszavazás kezdeményezői már-már a diktatórikus és autokrata rezsimekre jellemző magatartást tanúsítanak.

A spanyol kormány az alkotmánybírósághoz fordul, mert szerinte már a jogszabálytervezet parlamenti eljárásba vétele is jogellenes. A spanyol alkotmánybíróság ugyanis egy korábbi határozatában alkotmányellenesnek ítélt minden, a függetlenségi népszavazás megrendezésére irányuló lépést.

A függetlenségpártiak azzal is kampányoltak, hogy az önálló Katalónia automatikusan tagja marad az EU-nak. Ezt az érvelést uniós szakértők is cáfolták (új államnak elölről kell kezdenie a belépést), a madridi kormány is kilátásba helyezte a vétót. Katalónia az egyik legnagyobb nettó befizetője a spanyol államkasszának, sokak szerint ettől szeretnének megszabadulni.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK