Aranybarátság

0
194
P. István atya 2014-ben interjút adott a Hír TV-nek

A hír csak kicsit abszurd, voltaképpen az a csoda, hogy eddig ez az első ilyen jellegű lebukás – röviden, arról van szó, hogy a honi Vonzás Törvénye nevű kisegyház vezetője, bizonyos P. István atya ellen vádat emeltek piramisjáték szervezése miatt, és már meg is volt az első tárgyalás. Kár, hogy nem tudtam róla időben, esküszöm elmentem volna tudósítani.

Mert a bírósági tudósítás külön műfaj, hangulata van és kivétel nélkül mindig okosabban jön ki az ember a tárgyalóteremből, mint ahogy bement – persze, van egy rítusa a dolognak, ahogy az elején megkérdi a bíró a feleket, engedélyezik-e a sajtó számára a kép- és hangfelvételek készítését, a felek szinte sosem engedélyezik, tehát engedély nélkül készül a felvétel, én is látom, ők is látják, a bíró is látja, hogy felveszem, de sebaj… de ne a sajtóelmélettel foglalkozzunk, lássuk, mi a vád István atya ellen?

Az, hogy Aranybarátság Segítő Klub néven piramisjátékot szerveztek, az egyház berkein belül (és kívül is). Mármost a név jó: ki ne akarna barátkozni az arannyal? Kinek ne volna szüksége némi segítségre? És még klub is: azért gondolom, hogy erről lehet szó, mert kotorászás közben sikerült rábukkanni ez egyház nevéhez köthetően egy „Vonzás Törvénye Egyház Károsultjai” nevű Facebook-csoportra, és ott így nevezik a vállalkozást. De az ügyészség pontosabban fogalmaz:

„Egy 54 éves budapesti férfi társaival együtt 2010-ben egyházat alapított, majd miután – a törvényi változások folytán – 2012. január 1-től már nem minősültek egyháznak, az egyházi minőség fenntartásának látszata mellett 135 esetben fogadott el adományokat azzal, hogy a pénzt befizetőknek az összegyűjtött összeg segélykénti újraosztását ígérte.”

Pedig ez lesz az… a csoport ugyanis 2014-es, azóta nem frissült. Ott különben így mutatkoznak be: „A Vonzás Törvénye Egyház keretein belül működő Arany Barátság Üzleti Kör nevű bujtatott pilóta játék károsultjait keressük.” De szó van vásárlói csoportról is, szóval a szélhámosság mindenféle nemeit felvonultathatta az atya.

A piramisjáték különben nem egy bonyolult dolog:

arról van benne szó, hogy én elkérek valakitől sok pénzt, és azt ígérem, hogy ha hoz még pár embert – általában ötöt-tízet szokás előírni – akik szintén adnak nekem sok pénzt, akkor még többet kap tőlem vissza. Aztán az újaknak is ezt mondom, és pár lépésben elérjük először Magyarország, aztán a bolygó teljes lakosságának szintjét, hiszen én a pénzeket nem valamiféle termelő munkából származó bevételből fizetgetem ki, amíg kifizetem, hanem bizony az ügyfelektől befolyó összegekből, tehát ez addig él, míg terjeszkedni tud. Illetve, úgy szokott lezajlani, hogy az első pár szintet még kifizetik, aztán lázas hálózatépítés következik, de már nem képes fennmaradni a rendszer, és összeomlik, az alapító elutazik a Bermudákra és ott tölti élete hátralévő részét, a második-harmadik szint szervezőit meg becsukják, ha nem is hosszú időre.

Van olyan variáció is, amiben nem kell senkinek semmit küldeni, viszont az ügyfél kap fizetséget egy „csatlakozási díj” ellenében. Ekkor természetesen a cég semmilyen profitot nem termel, a fizetést a csatlakozási díjak exponenciális növekedéséből fedezik. És ugyanígy összeomlik az egész, persze.

Mármost a piramisjáték szervezése Magyarországon bűntett a Btk. 412. §-a szerint. Pontosan idézve:

„Aki mások pénzének előre meghatározott formában történő, és kockázati tényezőt is tartalmazó módon való összegyűjtésén és szétosztásán alapuló olyan játékot szervez, amelyben a láncszerűen bekapcsolódó résztvevők a láncban előttük álló résztvevők számára közvetlenül, vagy a szervező útján pénzfizetést vagy más szolgáltatást teljesítenek, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Hát ez a törvényi tényállás, kérem, akkor most lássuk magát az esetet

A Vonzás Törvénye egyházat 2010-ben alapították, akkor ez még nem volt nehéz dolog, azonban a kormány 2011-ben megváltoztatta az egyházakra vonatkozó szabályozást. Ennek alapján 2012-ben közjogi szempontból az összes magyar egyház megszűnt, az egyházi státuszt pedig csak azok a szervezetek (összesen 14) kaphatták vissza, akikre az országgyűlés rábólintott. Valódi, karitatív kisegyházak is áldozatául estek különben ennek az intézkedésnek: például Iványi Gábor Magyarországi Evangéliumi Testvérközössége, akik több pert is nyertek a magyar állam ellen, ám az mégsem hajlandó visszaadni az egyházi státusukat. Igen ám, de ők valódi egyház, valódi jótékony tevékenységgel.

A Vonzás Törvénye viszont csak állítja, hogy jótékony célra szedte be a pénzt – mindösszesen olyan 25 millió forintot, ami nem sok, de azért nem is kevés – sok mehetett el a bevételből a fenntartási költségekre, a központjuk ugyanis Budapest egyik legfrekventáltabb helyén, az Aranykéz utcában volt (innen tehát az arany a cég nevében), de országszerte több helyen is voltak regionális irodái.

István atya természetesen tagad. Nem volt semmi, ami volt, az nem úgy volt, ők tényleg szétosztották a pénzt, amit meg nem, azt gondosan magukhoz vették, hogy el ne lopják rossz emberek, és időközben elkopott, mert a pénz ilyen természetű, hogy kopik. A kegyes atya a 444-nek azt nyilatkozta, hogy a Fidesz és a kormány akarja egy koncepciós eljárásban megsemmisíteni, amiért pert indítottak az egyházi státuszuk visszaszerzéséért a Strasbourg-i Emberi Jogi Bíróságon.

Ebben kicsit kételkednék.

Már nem abban, hogy a kormány mindenre képes, akár erre is, hanem abban, hogy pont ezt a vallási-szervezeti szempontból jelentéktelen ám roppant jövedelmező kisegyházat tennék egy koncepciós per áldozatává a strasbourgi keresetük miatt – mikor a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség például nyert is pert ugyanezen a nemzetközi fórumon a magyar kormány ellen, és őket mégsem kezdték ki ilyen úton-módon, pedig ha valakikre, hát rájuk tényleg haragudhatnak.

Különben nem is értem István atyát, kezében a szabadulás kulcsa, nem tagadnia kellene a piramisjáték szervezését, hanem beismernie, és azt mondania, hogy ez hitének szerves része. Kicsit csavarni kéne a dogmákon, az igaz, de ha utána megkérdezné a bíróság:

– És miben hisz ön, amihez elengedhetetlen a piramisjáték?

Nyugodtan válaszolhatná:

– Én, kérem, Ozirisz főpapja vagyok.

Márpedig Oziriszhez Íziszhez, Széthhez, Amonhoz, Réhez, Hathorhoz valóban társítható a piramis, ezt mindenki tudja a Csillagkapu című tévésorozatból.

Ehelyett a mi István atyánk olyanokat mond, hogy „a sötét erők most nagyon munkálkodnak ebben az országban… mi a világos erők oldalán állunk…” – hát, ez még egyházi bíróság előtt is gyenge volna.

Kérem, ne szépítsük: szélhámossághoz nem elég az, ha megvan a csibészségre való hajlam az emberben, tehetség is kell a kivitelezésben, különben hajítófát sem ér a stikli.

Hát így van ez, arany barátaim – mondaná Hofi.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..