Áradó gyűlölet

1
1583
Fotó: Berecz Walter

Árad a gyűlölet Giacomo Meyerber A hugenották című operájából, amiben ádázul dúl a vallásháború, ha úgy tetszik, kettészakadt az ország. Aki keresztény, nemigen áll szóba protestánssal és viszont, és hát nem csupán a tekintetek gyilkosak, hanem a tettek is, ezt látjuk, érzékeljük az Erkel Színház Szikora János által rendezett előadásában.

 

Abszolút van valóságalapja a cselekmény egy részének, például a történelembe a Szent Bertalan-éji mészárlásként elhíresült borzadályos tömeggyilkosság. Ezután a rémtettek elkövetői az összes protestáns legyilkolását tervbe vették, az iszonyatos cselekedetekbe katonákon kívül a felhergelt polgárok is beavatkoztak, és öldököltek, öldököltek, eszmék, téveszmék, rögeszmék, ideológiák meg saját agresszivitásuk alapján.

Fotó: Berecz Walter

Mondhatnánk azt is, hogy egész pályás letámadásra törekedtek, és lényegében ezt teszi a nézőkkel Meyerbeer műve is. Nem ritkán végtelenül, falrepesztően hangos a zene, amit meglehetősen tekintélyes létszámú zenekar produkál, de nagy a kórus is, a díszletek is grandiózusak, a jelmezek pompázatosak, balettkart is latba vetnek, nem véletlenül hívják ezt francia nagyoperának. Igazán nem szeriőz műfaj, állíthatnám azt is, mindenáron, akár erőszakosan, hatni akar. Az más kérdés, hogy Meyerbeer amúgy német születésű, eredetileg Jakob Liebmann Beernek hívták, csak miután korai operái megbuktak, költözött Olaszországba, hogy tanulmányozza az ottani operaírást. A világhírt végül a Párizsban töltött időszak hozta meg számára, az Ördög Róbert fergeteges sikerét öt évvel később jócskán felülmúlta A hugenották. Ami hosszúságát tekintve is nagyszabású, már-már wagneri méretű, este 6-kor kell kezdeni, hogy a szokott időben befejeződjön. Meyerbeer különböző zenei stílusokat is egymásra halmozott és ötvözött benne. A librettót szerző Émile Deschamps és Eugéne Scribe realitást ötvözött szövevényesen sokfelé indázó, rémdrámába hajló fantáziaszüleménnyel.

De a lényeg a szűnni nem akaró, szikrázó gyűlölet, ami megmérgez mindent, ideológiával mossa át az agyakat, métellyel átitatott cselekvésre késztet.

Fotó: Berecz Walter

Az Oliver von Dohnányi által jókora szuggesztivitással vezényelt zenekar olykor a dobhártyánkat fenyegeti. A tobzódó őrületet lírai futamok is áthatják. Persze, hogy a két ellentábor képviselői között szerelem szövődik, és nem nehéz kitalálni, hogy ez tragédiával végződik, az elvakultság iszonytató vérfürdővel jár. A Horesnyi Balázs által tervezett festői díszlet hátterében apokaliptikus víziók jelennek meg, Kovács Yvette Alida jelmezei a fehér és a fekete kontrasztját használva, megjelenítik az éles, árnyalatlanul durva ellentéteket.

Szikora János rendező értője a monumentális színpadi tablóknak, Richard Strauss művének, Az árnyék nélküli asszonynak színpadra vitelével jelentőset alkotott a Magyar Állami Operaházban. A hugenották nem ennyire kiegyenlítetten magas színvonalú produkció. Az első résznek a hőfoka már-már egekbe tör, aztán némileg lankad a lendület, hogy végül ismét fokozódjon.

Fotó: Berecz Walter

Valois Margit, Navarra királynéja szerepében, Kolonits Klára énekesi és színészi szempontból is a topon van, megjelenít egy fajsúlyos embert, aki próbál és próbál békíteni, de szinte törvényszerű, hogy félremenjenek a szándékai. A mozgékony, szemfüles apródjaként Balga Gabriella sok babért arat. Saint-Bris grófként Cseh Antal megmutatja, milyen katasztrófához vezet a szemellenzős farkasvakság. A Létay Kiss Gabriella által megformált lánya apja keze által hal rút halált. Boncsér Gergely a protestáns Raulként hőstenor és hősszerelmes, de édes légyott helyett ő is kénytelen hadban állni, és pokoli halált halni. Gábor Géza, a szolgájaként, mentené, ami menthető, de szinte semmi nem az. Nevers gróf, Haja Zsolt megszemélyesítésében, is a mészárlás áldozata lesz.

Ugyanúgy kő kövön nem marad, mint egy Shakespeare tragédiában. A gyűlölet halált vet és halált arat.

Szikora rendezése nem játszik rá direkt a fölöttébb kézenfekvő áthallásokra. Eléggé fájdalmasan világosak azok anélkül is, hogy bármit aktualizálna.

1 hozzászólás

  1. “Aki keresztény, nemigen áll szóba protestánssal” – az ember azt hihetné, hogy a protestáns is keresztény, és hogy “keresztény” nem azonos “katolikus”-sal.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..