Áder János aggódik az ország állapota miatt

Legalábbis, megtette már az első lépést az aggódás irányába. Előzetes normakontrollra küldte ugyanis  az Alkotmánybírósághoz a vízgazdálkodási törvény vízkivételekkel összefüggő módosítását.

Az nem tetszik Áder Jánosnak, hogy az Országgyűlés által július 20-án elfogadott, ám még nem kihirdetett jogszabály alapján nem kellene engedélyeztetni, sem bejelenteni a 80 méternél sekélyebb, és csupán a házi vízigényt kielégítő kutakat.

A köztársasági elnök alkotmánybírósági beadványban azt írja: a jogszabály az ivóvízbázis jelenlegi állapotát és védelmét tekintve visszalépésnek minősül, ez pedig sérti az alaptörvényben is garantált egészséges környezethez való jogot.

Áder János szerint a víz, az ivóvíz az emberi élet alapja, véges mennyiségben rendelkezésre álló, az alaptörvény által védett természeti kincs, amely elengedhetetlen az egészséges környezethez való jog érvényesüléséhez, és ezt sérti a törvény.

Irgum és burgum.

Már csak azért is, mert sokan Áder szemére vetik, hogy nem törődik az ország állapotával. Kizárólag a természeti környezet érdekli, annak is a globális – értsd: nem magyarországi – vetületei, a hazai fakivágások és a zöldterületek tönkre tétele kapcsán egyszer sem szólalt meg.

De a társadalom állapotáról sem mond véleményt Áder. Hogy tervszerűen és megállíthatatlanul zajlik a jogállam lebontása, a szabad és független sajtó felszámolása. Hogy beteg az egészségügy, lebutított az oktatás, csak a gazdagok gazdagodnak, a szegények egyre szegényebbek lesznek.

Most talán valami elindult: kis lépés a házi vízigényt kielégítő kutak építőinek, nagy lépés Áder Jánosnak. Innen már tényleg csak egy ugrás, hogy az államfő az élet más területein is észlelje a visszásságokat, és ha feltűnik neki valami, ami nem egyeztethető össze a demokratikus normákkal, vagy csak úgy általában a tisztességgel, mert mondjuk lopást észlel, a közvagyon lenyúlását, akkor időnként hallassa a hangját.

Első megválasztása előtt azt mondta Áder: Száz jó törvényből százat aláír, száz rosszból százat visszaküld. Akkor nagyon megörültünk, hogy ilyen nagyszerű köztársasági elnökünk lesz nekünk. Aki mindig tudja, hogy mi a jó, és azt is, hogy mi az, ami nem jó. Mert mi hétköznapi emberek, akik nem vagyunk államfők, szintén tudni véljük, hogy mi a jó, és mi az, ami nem. De Áder János nyilván nálunk is jobban tudja – ha nem így lenne, akkor nem ő lenne a köztársasági elnök, hanem valaki más.

Úgyhogy csak bíztatni tudjuk Áder Jánost: csak így tovább. ne álljon meg félúton! Ha felszámolta a házi vízigényt kielégítő kutak állapota körüli anomáliákat, rugaszkodjon neki a többi megtoldandó problémának is.

Gyürkőzz János, rohanj János!