A mi kultúránk

0
372
facebook

Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke rettenetesen boldog és büszke. A Vatikánban rendezett konferencia után, amelyen a kiskorú gyermekek sérelmére elkövetett egyházi abúzusokat tárgyalták a püspökök, Veres az alábbiakat ujjongta el: „Hála Istennek, azt kell mondani a nagy szomorúság közepette, Magyarországra nem nagyon jellemző az ilyenfajta bűncselekmény, ami szerintem a kultúránkból is következik.

A családok statisztikai felmérései is azt mutatják, hogy a magyar ember családban gondolkodik, a gyermek az érték, azt védeni kell. Ilyen kulturális háttérben kevésbé fordulnak elő visszaélések, ahol viszont szükség van erre, ott megtesszük a lépéseket.”

Igaz, Veres püspök még nem is olyan régen, 2011-ben egyszerre bagatellizálta az egyházon belüli pedofil eseteket, s egyszerre rágalmazott ködös utalgatással: „irányított botrányokkal támadják a katolikus egyházat” – mondta, hangot adva annak, hogy „ez az egész egy mesterségesen, nem tudom, kik által irányítottan, a média által felerősített probléma, támadás az egyház ellen.”

Szóval Veres püspök szerint Magyarországon minden rendben. Nem arról van szó, hogy a hazai sajtó- és véleményszabadság gyenge (egyre gyengébb) lábakon áll; nem arról van szó, hogy az áldozatok félnek, egzisztenciálisan éppen úgy, mint a lakájsajtó minden bizonnyal őket érő támadásaitól; nem arról van szó, hogy az egyház a Fidesz-KDNP legfontosabb ideológiai támasza, így a hatalommal szemben kellene saját gyötrelmeiket és szenvedéseiket nyilvánosságra hozniuk az áldozatoknak; nem arról van szó, hogy a magyar közvélekedésben még mindig (túlsúlyosan) van jelen a hagyományos áldozathibáztatás; nem arról van szó, hogy a rendőrség, a bíróság és az ügyészség szerepét és munkáját nagyfokú bizalmatlanság övezi; nem arról van szó, hogy Magyarországon még mindig nem kellőképpen és méretekben megoldott az áldozatok megfelelő szakmai alapokon nyugvó utógondozása és így tovább, hanem arról van szó, hogy Magyarországra – mint azt a püspök úr kinyilatkoztatta – „nem nagyon jellemző az ilyenfajta bűncselekmény, ami szerintem a kultúránkból is következik… a magyar ember családban gondolkodik…”

Igaz, nem valamikor a középkorban, hanem 2003-ban (!!!) nyilatkozta azt minden következmény nélkül, no nem a faluvégi segédharangozó, hanem Gyulay Endre, az akkori Szeged-Csanádi egyházmegye püspöke, a hazai egyházon belüli szexuális visszaéléseket firtató kérdésre válaszolva, hogy

„ha bármilyen gyanú felvetődne, először beszélnék a pappal. Ha a megbotlás csak egyszeri, folytathatná szolgálatát, ám ha többször előfordulnak ilyen esetek, ki kell vonni az illetőt a forgalomból.” (Magyar Hírlap, 2003. október 27.)

A szép és fennkölt megfogalmazáson túl (ki kell vonni a forgalomból) tessék csak ízlelgetni a megyéspüspök szavait: ha csak egyszeri a megbotlás, akkor annak nincs semmi következménye, csak egy kis beszélgetés. Vagyis egyszeri esetben még nem minősül bűncselekménynek, csak megbotlásnak. (Kérdem: ugyanez vonatkozik – teszem azt – a gyilkosságra is? Egyszeri esetben még csak botlás?) Ám ha többször fordul elő – folytatja a megyéspüspök… Többször. Hányszor? Négyszer? Ötször? Tízszer? Tizenhétszer? Hatvannyolcszor? Kétszáznegyvenháromszor?

Milyen érdekes, amit egy bizonyos Hans Zollner – mintha csak Veres Andrásnak válaszolta volna – mondott a minap a New York Times (2019. február 20.) Survivors of Sexual Abuse Want Church Reform. Here’s Why It Might Not Happen című cikkében: “And if you don’t have cases now,” he said, it’s “because people haven’t started to speak about it”.

”Ha nincsenek ügyek – mondta -, az csak azért van, mert az emberek még nem kezdtek el erről beszélni.”

És mielőtt félreértenénk: Hans Zollner nem a dühöngő antiklerikalizmus vagy a háttérhatalom embere, aki „irányítottan támadja az egyházat”, hanem filozófiát, teológiát és pszichológiát tanult jezsuita atya, az 1553-ban alapított római Pontificalis Universitas Gregoriana pápai egyetem rektora (ennek az egyetemnek a hallgatója volt – mások mellett – Erdő Péter bíboros), a kiskorúakkal szemben elkövetett szexuális bántalmazások szakértője, a Centre for Child Protection (CCP) elnöke, a német kormány által összehívott Round Table on Child Abuse tudományos munkacsoportjának tagja, a Chiesa e pedofilia. Una ferita aperta. Un approccio psicologico-pastorale (2010) c. könyv társszerzője, s aki legfontosabb feladatának a kiskorúak védelmét tekinti.

Igaz, Hans Zollner nem a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke.

Gábor György

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .