A lányomnak mondom…

0
51
FH

Neki meséltem, hogy a napokban „belebotlottam” az egyik tudományos csatornán egy dokumentumfilmbe, amelyben a Kim-családi dinasztia születését, „tündöklését” és az észak-koreai diktatúra mindennapjait mutatták be.

Innen tudtam meg, hogy Kim- Ír Szen a hatalmát a hazugság alapozta meg.

Az ország valamennyi újságja, rádió állomása minden nap azt sulykolta, hogy életveszélyben a haza, a japánok után az amerikaiak akarják a nemzetet leigázni, ott toporognak a határon, és csak Kim vezérben bízhatnak az emberek. Ő megvédi Koreát a betolakodóktól. Amikor véget ért a háború, a valóságra, a több százezer kínai katona segítségére, már senki nem emlékezett.

A történelemkönyvekben a hazugságot tanítják, mindmáig azt terjeszti a kormány kezén lévő propaganda, azt hallja naponta minden észak-koreai a néprádiójából:

örökké hálásnak kell lennie Kimnek és minden leszármazottjának, mert megvédik a népet.

Biztosan igaza volt a diktátornak, hogy nem kötötte minden alattvalója orrára az igazságot, megelégedett az „alternatív valósággal”, és lám, az unokáját is istenként tiszteli a nép. Pontosan felmérte,

ha a félművelt, alig iskolázott, a világ híreitől elzárt vidéki milliók minden percben ugyanazt a hazugságot hallják, előbb-utóbb az lesz az igazság.

Miért ne hinnék el, hiszen a Kimek vezetik országot, gondoskodnak a napi rizs fejadagról, és még az amerikai imperialisták vezetője is gazsulál nekik.

Nem kell Koreába menni az olyan politikusokért, akik a hatalom megőrzése érdekében előszeretettel alkalmazzák az „alternatív valóság” eszközét. Trump elnök ennek a mestere. Szeme sem rebben, ha kiderül, hogy egy-egy kijelentése köszönő viszonyban sincs az igazsággal, pedig az irányítása alatt álló hatalmas ország telis-teli van a valóságról tudósító tévé- és rádióállomásokkal, se szeri se száma a temérdek helyi sajtóorgánumnak, az internetről nem is beszélve. Az ország belső területein, a kisvárosokban, a farmokon milliók élnek, akiknek

fogalmuk sincs, mi van az óceánon túl, ők az elnöknek hisznek, és nem a szemüknek, vagy a fülüknek.

Oroszország sem különb. Háboroghatnak Putyin antidemokratikus módszerei ellen a moszkvai, pétervári értelmiségiek, hol áristomba dugják, hol szabadon engedik Alekszej Navalnij orosz ellenzéki vezért, mert néhány száz embert engedély nélküli tüntetésre bíztat, igazi felfordulást úgysem tud szervezni. Mit sem tudnak a vidéki muzsikok a „demokráciáról”, nem érdekli őket az elnök diktatórikus módszere, az emberi jogok, a civil szervezetek mozgásterének korlátozása.

A vidéki kisembernek egy dolog fontos: Moszkvában ott van egy erőskezű „cár”, aki gondoskodik a biztonságukról,

megvédi őket a nyugati „imperialisták agresszív ármánykodásától”.

Putyin, Erdoğan, Aliev, Nazarbajev, mind-mind, „demokratikusan”, a maguk alakította választási rendszernek hála kerültek hatalomra, de ha kellett, kicsit vérrel, ha kicsit kellett vassal „meggyőzték” a nép makacsabbjait, hogy minden úgy van jól, ahogyan van, és most kényelmes többséggel ülnek a nyakukon.

Lányomnak mondom, hogy a menyem is értsen belőle…

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..