Év vége felé itt a zárszámadások ideje. Az áprilisi választások után mára túlzottan lecsökkent a Fidesz-KDNP kormányszövetség szerotonin szintje. Ez lehet egyik oka annak, hogy még mielőtt a társadalom kielégülne, náluk már régen bekövetkezett az ejakuláció. Így aztán kielégítetlen maradt és sértődötté vált az ország jó része, ami feszültség forrása lett. Már csak idő kérdése a robbanás!
A szerotoninnak, mint boldogsághormonnak a csökkenése több mindenre vezethető vissza. A habzsoló étvágy, a mohó fogyasztási kényszer jellemző azokra, akik zabálják a helyzetük adta előnyöket, és kövérre hizlalva magukat mindent megtesznek, hogy pótolják szerotonin csökkenésük okozta lelki bajaikat. Bennük már jelentkeznek a pánikbetegség tünetei, melyek egyre inkább jellemzők rájuk.
Most meg különösen. Miután teletömték magukat minden földi jóval, és megfürödtek kiváltságos helyzetük nyújtotta luxus dolgokkal teli medencéikben, szaunázva a vagyonosodás gőzölgő illúzióiban, lassan majd csömörük támad a jóllakottságtól, meg a körülötte kialakult környezeti valóságtól. És elkezdenek félni, mi lesz akkor, ha egyszer vége lesz majd a földi javakban való önfeledt tobzódásnak és mindenért felelni kell! A szerotoninok csökkenése egyik fő oka klinikailag a korai magömlésnek.
Csak nacionalista törzsbázisuknak volt korábban tetsző az órákkal, táskákkal való flancolás, a méregdrága szolgálati autókkal való villogás. De már közöttük is egyre többen kételkednek abban, hogy szükség van-e milliárdokba kerülő repülőgépes utazásokra, belső építészes irodakialakításokra, valamint több milliós havi jövedelmekre a kormányzati tisztviselőknél. Hogy mást most meg se említsünk itt. Pokorni hiába szólt már az előző választások után rögtön az urizálás veszélyeiről, „mert nem engedheti meg magának egy felelős kormánytag, vezető politikus sem ezt”.
Hosszú lére ereszteni a mondanivalót nem szerencsés, pláne, ha az olvasó több példát tudna felsorolni, mint a cikkíró. De másfajta rongyrázásról is ejteni kell pár szót. 36 milliárd forintot költött el a kormány csak a 2024-es budapesti olimpiai pályázatra, hogy aztán megijedt a Momentum Mozgalom 266 ezer aláírásától. A vizes VB-n végül 130 milliárd körül állt meg az ár, jóllehet előzőleg a bekerülési költség csak 24,5 milliárdról szólt. A Duna Aréna 46 milliárdját már meg sem említem.
A habonyizált úrhatnámság, a másik majmolását űberelő szerzési mánia együtt jár a cinikusan fitymáló felfuvalkodott gőggel, az egótól püffedt házmesteri dölyfös kevélységgel. A letelepedési kötvények sorsa fölötti törvényességi felügyelet hiánya, az, hogy az ügy nem bevándorlási, hanem befektetési kérdés, hogy Polt szerint néhány újságcikk még nem elegendő alap a nyomozáshoz, mind a kivagyiság, a hatalom szeretetének megnyilvánulása. Az elvesztette közpénz jellegét alapítvány gubancot meg sem említem.
A tüntetések elkezdődtek és folytatódnak. Okai közismertek, miként a Fidesz-KDNP reakciói is. És ki tudja, mit hoz a 2019-es esztendő? A tavaszi EU és önkormányzati választások igazolják majd a címben jelzett korai magömlést, a közvélemény kutatások friss adataival, vagy végre érvényesülnek a költő szavai: „Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél! Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel – A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!”
Boldog újesztendőt mindenkinek!
