Magyarországon egyértelműen fennáll az uniós értékek súlyos megsértésének kockázata – ezt állapította meg a Judith Sargentini vezetésével készített jelentés. Cikkünkből megtudhatja, mi kell ahhoz, hogy az Európai Parlament megszavazza a jelentést, és azt is, hogy mi történhet ezután.
Ma délután tartják az Európai Parlamentben a vitát a jogállamiság magyarországi helyzetéről szóló különjelentésről – vagyis ismertebb nevén a Sargentini-jelentésről, az ezt összeállító csoportot ugyanis a holland zöldpárti politikus, Judith Sargentini vezette.
A jelentés elkészítését még tavaly rendelte el az EP plenáris ülése. Ezt akkor az Európai Néppárt (amelynek a Fidesz is tagja) is megszavazta.
Sargentiniék ezután készítették el a jelentést, amely megállapította, hogy Magyarországon egyértelműen fennáll az uniós értékek súlyos megsértésének kockázata:
- korlátozták az alkotmánybíróság hatáskörét,
- csorbították a bírói függetlenséget,
- romlott a sajtó- és a szólásszabadság helyzete,
- támadást indítottak a civil társadalom ellen.
A jelentés foglalkozik a korrupciós helyzettel is, idézi például az OLAF jelentéseit. A jelentéstervezetet ide kattintva teljes egészében elolvashatja.
Júniusban az Európai Parlament belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottsága (LIBE) nagy többséggel elfogadta a jelentéstervezet, amely a hetes cikkely alapján történő, jogi atombombaként is emlegetett eljárás megindítását javasolja. A bizottságban 37-en szavaztak igennel, 19-en nemmel.
Fontos kiemelni: a Fidesz kommunikációjában a „bevándorláspárti, Soros-barát erők újabb támadásáról” van szó, de a jelentés egyáltalán nem erről szól. Judith Sargentini is többször kijelentette, hogy
nem a menedékkérőkről van szó,
hanem arról, hogy a magyarok alapjogai hogyan érvényesülnek, az állam miként bánik a polgáraival, és hogy ezt látva az EU-nak kötelessége cselekedni.
A mai vita után holnap szavaznak majd a jelentésről. A fideszesek egy része már előre csalást kiáltott, valószínűleg tartanak az eredménytől.
Pedig ki kell emelni:
az Európai Parlament az Európai Unió legdemokratikusabban választott szerve,
hiszen tagjait a polgárok közvetlenül választják, arányos választási rendszerben.
A szavazásnál a képviselők abszolút többségére (vagyis minimum 376 igenre), és ugyanakkor a leadott szavazatoknak a kétharmadára van szükség ahhoz, hogy elfogadják a jelentést.
Fotó: MTI/EP/Fred Marvaux
Az Európai Parlamentben ma a legnagyobb frakciója a Néppártnak van, 219 taggal (ebből 12-t ad a Fidesz). Utánuk jön az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége, 189 taggal (MSZP, DK), majd az Európai Konzervatívok és Reformerek 71, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége 68, a Zöldek / Európai Szabad Szövetség 52, az Egységes Európai Baloldal / Északi Zöld Baloldal 51, a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája 45 és a Nemzet és Szabadság Európája 36 taggal. Van 20 független képviselő is (például a jobbikosok).
A jelentést várhatóan megszavazzák a baloldaliak, a liberálisok és a zöldek, de ez még nem elég az elfogadásához. Az is valószínű, hogy nemmel szavaz a populista szélsőjobboldali pártokat (pl. a Ligát, az AfD-t) összefogó legkisebb frakció, valamint a második legkisebb is, amelynek többek között a szélsőjobboldali Svéd Demokraták és az Unióból való kilépést propagáló UKIP is tagja.
Vagyis a jelentés elfogadása a Néppárton múlik.
Kiszivárgott hírek szerint a Néppárt vezetése nem ad központi utasítást arról, hogy hogyan kell szavazni a frakciótagoknak, vagyis: mindenki maga dönthet. Így viszont biztosra vehető, hogy a néppárti képviselők egy része megszavazza majd a jelentést, csak az a kérdés, mennyien. Az biztos, hogy amikor tavaly tavasszal az EP döntött a vizsgálat elkezdéséről, 393 képviselő támogatta a javaslatot. Ez több volt, mint a képviselők fele, de kevesebb, mint a leadott szavazatok kétharmada (kérdés persze az is, hogy most hányan szavaznak majd érvényesen).
Ha a Parlament megszavazza a jelentést, akkor egy szinttel tovább lép az eljárás: az Általános Ügyek Tanácsához, vagyis az uniós tagállamok külügyminisztereihez kerül. Ők kezdeményezhetik a hetes cikkely szerinti eljárás megindítását, méghozzá négyötödös többséggel, vagyis
22 országnak kellene támogatnia ezt.
Az esetleges szankciókról (tehát például a szavazati jog felfüggesztéséről vagy a támogatások megvonásáról) csak ezután döntenek, méghozzá az Európai Tanácsban, vagyis a tagállamok állam- és kormányfőinek találkozóján, ahol viszont egyhangú döntés szükséges – vagyis például a lengyeleknek is meg kellene szavazniuk, miközben ellenük is folyik egy hasonló eljárás.
De idáig leghamarabb is hónapok múlva juthat el az ügy. Már ha persze az Európai Parlament megszavazza a jelentést.
A folyamatot az Európai Parlament infografikája is elmagyarázza:
