Már a CEU elleni tavalyi támadás is megmutatta, hogy már semmi nem állhat a hivatalos kormánypolitika útjába, le kell rombolni a liberális értelmiségi elit „fészkeit”. A CEU elleni kampány felébresztett mélyen gyökerező antiszemita érzületeket.
„A jelenkor történelme” című svájci tudományos portál Krasznahorkai Katalin, a Zürichi Egyetem munkatársának rendkívül terjedelmes cikkét közölte „Egy cirkuszigazgató államtitkárként – Hogyan mozgósít a magyar kormány az értelmiség ellen” címmel. A szerző megállapítja: a magyar kormány ellenségeket keres, és az utóbbi hetek eseményei azt mutatják, hogy azok az értelmiségiek, művészek és tudósok alkalmasak leginkább erre a célra, akik a kormánnyal szemben nem tanúsítanak engedelmes magatartást. Magyarországon egy kinevezéshez nem a szakértelem a fontos, hanem a feltétlen lojalitás. A cirkuszigazgató kinevezését Kásler Miklós miniszter testesíti meg – írta a szerző, és ismertette Kásler legnagyobb feltűnést keltő kijelentéseit. Megállapította: mindez abszurd és butaság, de ez (nem csak) Magyarország politikai valósága.
A képzetlenség és az elbutítás politikáját stratégiailag gender-ellenes politikával kötik össze. Orbán el akarja érni, hogy a magyarok 2030-ig képesek legyenek reprodukálni a lakosságot, és ezt a célt kell szolgálnia Kásler tevékenységének is. Már a CEU elleni tavalyi támadás is megmutatta, hogy már semmi nem állhat a hivatalos kormánypolitika útjába, le kell rombolni a liberális értelmiségi elit „fészkeit”. A CEU elleni kampány felébresztett mélyen gyökerező antiszemita érzületeket. Nem csak a CEU célpont, általában az elmélet és a történelem eltörlésére törekednek. Bezárták a Lukács Archívumot. A Lukáccsal szembeni antikommunista, jobboldali konzervatív érzelmeknek hosszú a története, „de ma más áll emögött: az antiszemitizmus és Lukács zsidó származása áll a propaganda középpontjában. Akárcsak Soros esetében, az érvelés soha nem nyíltan antiszemita, de a szélsőjobb retorikája egy kalap alá veszi a Soroshoz hasonló befektetőket és a nemzetközi marxizmus képviselőit, akiket »nem magyar« – vagyis zsidó – »elitként« bélyegez meg” – írta a szerző.
A kormány nem riad vissza az Akadémia elleni lépésektől sem, és újabban számos értelmiségi ellen indított támadás – írta a szerző, és ismertette egyebek között a Figyelő és a Magyar Idők megnyilvánulásait. „Ezek a támadások a kormánnyal szembeni bírálatot eleve erkölcstelennek, aszociálisnak és élősködő jellegűnek minősítik, hogy lehetőleg minden alantas populista reflexet kiszolgáljanak. […] Az ellenzéki értelmiségiek a szocializmusban nagy tekintélynek örvendtek, most ezt a szereposztást megfordítják: a kormány az ellenzék, amely igyekszik megvédeni »a népet« ezektől az erkölcsüket vesztett kulturális élősködőktől.”
A szerző szerint a magyar kormány már megvalósítja azt, amiről más országok jobboldali pártjai még csak álmodnak: új törvényekkel fenyegeti az egyetemeket, a kulturális területre pártérdekek alapján nevez ki embereket, feketelistákat vezet a bírálókról, archívumokat zár be – és mindezt „a lakosság széleskörű támogatásával” teszi. „Az új, jobboldali populista értelmiség felelős hatalmi pozícióból következmények nélkül hirdetheti a legvadabb dolgokat” – írta a szerző.
Geschichte der Gegenwart
