Egy hét – A Magyar Idők munkáslevelezője elintézte Elton Johnt

A kormánypártok, a Jobbik szíves asszisztálása mellett, megvédték Magyarországot. Elfogadtatták ugyanis a parlamenttel a Stop Soros néven futó törvénycsomagot, mostantól tehát bűncselekménynek számít, ha valaki idegeneket készül betelepíteni Magyarországra. Ha lehet, tartózkodjunk az idegenek betelepítésétől! Heti összefoglaló.

A menekült gyerekeknek viszont lehet egy pohár vizet adni, ezt maga Dömötör Csaba mondta az ATV-ben, az ilyen még nem számít bűncselekménynek, vagyis, és ezt már mi tesszük hozzá, a Stop Soros mégsem annyira embertelen és gyomorforgató, mint amilyennek sokan látják.

A bíróságok, ha lehet, még a mostaninál is sokkal függetlenebbek lesznek. A parlament ugyanis megszavazta azt az előterjesztést, hogy jöjjenek létre úgynevezett közigazgatási bíróságok, ami szabad magyar fordításban azt jelenti, hogy a jövőben a mostani bíróság mellett lesz egy másik is, ahol a kormány számára fontos ügyekben a kormánytól nem túl távol álló bírók hoznak majd ítéleteket. Ezzel hatékonyabbá válhat az ítélkezés, nem az lesz, hogy egyik bíróság így dönt, a másik meg máshogy, a jövőben mindenki tudni fogja, hogy mi a dolga, mit vár  el tőle a Nemzeti Együttműködés Rendszere.

És a gránitszilárdságúnak álmodott, ezúttal hetedszer módosított alaptörvényben mostantól az is benne lesz, hogy minden állami szervnek kötelessége lesz a keresztény kultúra védelme. Hogy ez mit jelent, azt az alaptörvény nem írja körül pontosan, de feltehetően az Erkel Színházban kedden bemutatott Billy Elliot című musical feltehetően nem számít annak. Ez onnan is sejthető, hogy a Magyar Idők N. Horváth Zsófia nevű munkáslevelezője cikket írt ebben a tárgyban. Nevezett hölgy a Szabad Nép reinkarnációjaként működő Magyar Idők hasábjain még június első napján tett közzé egy igen mérges hangú kritikát a Sir Elton John által jegyzett és sok országban – köztük Magyarországon is – nagy sikerrel játszott Billy Elliot felújításáról.

N. Horváth Zsófia egy igen erős felütéssel kezdte írását, azzal, hogy Magyarországon a kultúra területén még nem történt meg a rendszerváltozás. Ennek egyik fényes bizonyítéka N. Horváth Zsófia szerint a Billy Elliot című darab bemutatása, melyet ő még a tavalyi sorozatban látott, és már akkor fel volt háborodva azon, hogy a balettos fiú története nyomán a gyermeknézők késztetést éreznek majd arra, hogy melegek legyenek. A Billy Elliot tehát legalábbis N. Horváth Zsófia munkáslevelező olvasatában, nem más, mint a homoszexualitás propagálása.

Ókovács Szilveszter egy nappal későbbi válaszában megvédte a darabot, szerinte nem ösztönzi „buziságra” a nézőket, majd az operairodalomból hozott példákkal illusztrálta, hogy abban a világban természetes, hogy a nők néha férfinak, a férfiak pedig nőnek öltöznek, mégsem lesz mindenki meleg.

Úgy tűnt, ezzel a lovagiasság szabályai szerint le lett rendezve a csörte, ám csütörtökön az Operaház közleményt adott ki, miszerint a sajtótámadások miatt visszaesett az érdeklődés a darab iránt, ezért 15 előadást levesznek a műsorról. Megnéztük az aznapi jegyeladásokat, és nem tapasztaltuk a csökkenő érdeklődést, mondhatjuk azt is, hogy épp ellenkezőleg: nagyon jó eladási mutatókat láttunk. Persze mi nem értünk hozzá, nem vagyunk igazgatók az Operaházban, főigazgatók meg még annyira sem. Nem is szólnánk bele ilyen dolgokba, ha nem éreznénk mögötte a megfelelési kényszert. Jelesül azt, hogy valójában nem a jegyeladások miatt mondták le az előadásokat, hanem mert N. Horváth Zsófia munkáslevelező véleménye mögött a kormány nyomatékos kérését vélték felfedezni.

A keddi nap eseménye még, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség menesztette Georges Leekens szövetség kaptányt. A kirúgás körülményei korrektek voltak, olyannyira, hogy Leekens úr nem a sajtóból tudta meg hogy lapátra tették, hanem egy barátja mondta el neki, hogy legközelebb már nem kell bemennie dolgozni, mert más lett a szövetségi kapitány.

Pedig Leekens mindent megtett annak érdekében, hogy a magyar labdarúgó csapat élén maradhasson. Igaz, a csapat meglehetősen eredménytelenül szerepelt – Leekens vezérletével három vereség mellett egy döntetlent is elszenvedett – ám a belga úr nem győzte hangsúlyozni, hogy egyre jobb úton járunk, és ő a maga részéről látott biztató jeleket.

Amiben lehet igazság, főleg, ha biztató jelnek tekintjük, hogy Leekens mester néhány héttel korábban nagyon megdicsérte Orbán Viktort, azt mondta róla, hogy a miniszterelnök szereti a futballt. És a stadionépítéseket is megdicsérte, miközben a saját hazájába is belerúgott, hogy lám a belgák sehol sincsenek, ott húsz éve nem történik semmi.

Amiben lehet valami. Belgium ugyanis mindössze harmadik a FIFA világranglistáján, éppen hogy csak 47 hellyel előz meg bennünket, magyarokat, a miénk tehát látszólag egy rosszabb pozíció, de ugye nálunk vannak biztató jelek és Orbán Viktor is jobban szereti a focit, mint belga kollégája.

Mindez azonban kevés volt ahhoz, hogy Leekens megtarthassa a helyét a csapat élén, a szájkarate a futballban ugyanis csak ideig-óráig működik. Ebben is különbözik a politikától, ahol végtelen hosszú ideig lehet mellébeszélni és maszatolni, vagyis addig, ameddig nagy számban lesznek olyanok, akik a legképtelenebb ostobaságokat is elhiszik.