Kalmár Tibor rendező élő anekdota és viccgyűjtemény. Dőlnek belőle az adomák. Már úgy nyolc éves korában is mesélt törzshelyén, az Almássy téren szerelmes pároknak, sétálóknak, padon ücsörgőknek, olyan sikamlós vicceket, amelyeket nem is értett.
Mondjuk ilyesmiket. „Két barátnő találkozik, és az egyik megjegyzi a másikról: Csinos vagy, jól ki vagy nyalva. Mire a másik: Ennyire látszik?” Kalmár ezekért a felnőttektől elfülelt viccekért rendszeresen még be is zsebelt néhány fillért. Mondhatnám nagy gonoszul, hogy és így is maradt, az emberek szórakoztatásából él, ahogy ezt leírja Mulattam és mulattattam című legújabb könyvében, ami a Kossuth Kiadónál jelent meg a mostanában igencsak termékeny szerzőtől.
Nem is olyan régen még a Fészek Klubban, majd a műsoros éjszakai lokálokban szerzett régi élményeiről számolt be egy-egy kötetben.
Nehéz megmondani, hogy önéletrajz temérdek anekdotával, vagy anekdoták laza fűzére önéletrajzi elemekkel összefűzve a mostani könyv.
Kalmár, aki júliusban volt 85 éves, és még mindig meglehetősen gyakran ér jókedvében fülig a szája, meg ki sem bírná, ha változatlanul nem lenne hiperaktív, arra jó példa, hogy a humor segít a túlélésben, az egészség megőrzésében. A háborúban pedig veszített elhurcolt hozzátartozókat. Maga is volt gettóban, csillagos házban, ahol Örkény tollára illő abszurd eset történt. A cselédszobájukban lakó Editet keresve Hans névre hallgató náci állított be hozzájuk, övében kézigránáttal. Azt mondta, unja a háborút, a kilátástalan macska-egér harcot, és szeretné náluk meghúzni magát amíg véget nem ér ez a hepaj. És bizony zsidók, a csillagos házban, németet bújtattak. Bármelyik abszurd drámaíró megnyalhatná a tíz ujját ilyen remek téma hallatán. Vannak persze ennél sokkal felhőtlenebb történetek a kötetben, már rögtön Lakner Bácsi Gyermekszínházával kapcsolatban, amiben Kalmár játszott, ahogy a Valahol Európában című filmben is szerepelt, a háború rémségei miatt kivert kutyaként bandázó árva gyerekek egyikeként.
Véletlenen múlt, hogy miután végzett a színművészetin, nem a Nemzetibe került. Akkor tán egészen máshogyan alakul a pályája. A Déryné Színházban még rendezett is úgymond komoly darabokat. De miután a Vidám Színpadra invitálták, visszavonhatatlanul eljegyezte magát a könnyű műfajjal. Zenés vígjátékok, kabarék tömkelegét rendezte, nem csak a deszkákon, hanem a televízióban is.
Több szilveszteri műsor, a hatalmas népszerűségnek örvendő színész-újságíró találkozó, azaz a SZÚR is a nevéhez fűződik, a közszolgálati ismétlő csatorna álla alighanem felkopna az ő műsorai nélkül.
Kalmár egyébként, aki önpropaganda terén soha nem kullogott a leghátul, rendszeresen büszkén ki is teszi a facebookra, hogy már megint mit ismételnek tőle. A legnagyobbakkal dolgozott együtt, és néhány históriával a könyvlapokon érzékletesen meg tudja idézni őket. Nem áll könnyű ember hírében, ha valamit akar, azt rendszerint el is éri, vannak, akik egyenesen erőszakosnak titulálják.
A kötet címlapján Vogel Eric karikatúrája látható róla, amint karmesteri pálcával dirigál a körülötte lévő temérdek jeles színésznek. Mi tagadás, szeret középpontban lenni. Feltehetőleg meglehetősen hiú ember. De van is mire hiúnak lennie!
