Kezdőlap Címkék Kabaré

Címke: Kabaré

Már a német közszolgálati televízió kabaréja is Orbánnal foglalkozik

1

Orbán Viktor biztosan büszke arra, hogy ennyire a nemzetközi figyelem középpontjába került, bár a Manneken Pis hasonlat talán zavarba ejti.

Az Oliver Welke által vezetett, politikai és közéleti témákat feldolgozó Heute Show-ban az hangzott el, hogy „Orbán korrupt kormánya egy percig sem tudna életben maradni az EU lóvéja nélkül”.

A humorista megkérdezett egy „bölcset” is, aki elárulta, mi az a három ok, amiért nem zárták ki a magyar kormánypártot a Néppártból:

Audi, BMW, Mercedes – hangzott a válasz.

Welke szerint a németek jót mulatnak azon is, hogy a bevándorlás ellen felhergelt tömegek a vendégmunkások helyett túlórázhatnak a rabszolgatörvénynek köszönhetően.

A ZDF kabaréműsora Orbán mellett a Brexittel foglalkozott, a videón a magyar kormányfő 3:25-től téma:

Sas Józsi: Na hagyjál már békén!

„A mai hatalom nem kedveli a szókimondó humort, ha teheti, még a civil megszólalásokat is elfojtja!”- nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Sas József, aki egyszer ugyan már visszavonult, de újra színpadra lépett. A színművész szerint minden hatalom fél attól, ha kiröhögik, a mai viszont bezáratta a Mikroszkópot, s a kabarénak azóta sincs saját színháza. Sas József „jóváhagyta” az alábbi interjút, de többször félbe akarta azt szakítani.

Bár nem látszik rajtad, nyolcvan éves leszel januárban, azt tervezted, hogy visszavonulsz. Pihenéssel töltöd már az idődet?

Majd a szervezetem fogja eldönteni, hogy visszavonulok, vagy sem. Egyelőre azonban sehogy sem pihenek. Arra ráérek majd, ha megöregedtem. Tavasszal van még négy előadásom a Fészekben, illetve rábeszéltek egy ötödikre is. Alig hirdették meg, máris minden jegy elfogyott. Ilyen körülmények között nem tudok lazítani. Ha jó idő van, mint most, akkor kiülök a kertembe, napozok, olvasgatok, szinte észre sem veszem, hogy közben fejben csiszolgatom a következő előadást. Tudod, hogy a kabaré soha sincs kész, a napi aktualitásoknak megfelelően állandóan frissíteni kell, naprakészen kell tartani. Márpedig naponta történnek újabb dolgok.

Szóval dolgozol, de mi pihentet igazán?

A kert, a zene, irodalom. Az újság időnként már fáraszt, azt csak mértékkel fogyasztom. Ugyanis ma már jobban vigyázok magamra, az előadásokat is délutánra hirdettük, nehezen bírnám már az éjszakába nyúló produkciókat. Fáraszt, de kérlek, ne mondd el senkinek, már az időjárás is megvisel néha, nehezen bírom a frontokat, s persze megkínoz a nagy időjárás változás, és tavaszi viharok is. A társadalmi feszültségek nemkülönben. De sajnos teljesen nem tudok kiszállni a napi dolgokból, mert amint megpróbálom, azonnal súlyos elvonási tüneteim vannak. Úgyhogy örülnék, ha most te is békén hagynál!

Nemrég azt nyilatkoztad, hogy a politikai kabarénak vége, helyébe lép a dumaszínház, vagyis a stand up. Ehhez képest alig lehet jegyet kapni a Sasfészek produkcióra. Lehet, hogy tévedtél?

A dumaszínháznak megvan a maga helye. Ez a felgyorsult világnak egy villámgyors műfaja. Van, aki olyan szinten csinálja, hogy eláll a szavam. Hihetetlen reflex és agy kell hozzá. Felkészültség és bátorság, amilyen a ma született srácokban szerencsére megvan! A Bödöcs egyszerűen remek, úgy ahogy van, de a többiek is nagyon jók. Ha lenne még Mikroszkóp, ott lenne a helyük.  De a színházat 2012-ben jogutód nélkül megszüntették, pedig kabarészínház mindig létezett, mert volt, és ma is van rá igény. Néha még engem is meglep, hogy már hetedik éve színházat csinálunk a Fészek Klubban. Beregi Petivel, akinek zseniális magánszámai vannak, meg a Baranyi Lacival. De két tehetséges fiatal is elejétől ott van velünk, Varga, meg Aradi! És persze ott vannak a lányok: Ress Hajnalka és Plasztán Anett. Az első évben a jelenleginél több eladást tartottunk, teltház volt akkor is, és az van ma is. Igaz, mostanában már legfeljebb néhány előadást vállalok.

Ha szerinted is a stand up a fiatal generáció műfaja, akkor mitől vagytok ti is népszerűek? Az idősebb korosztály tart veletek?

Ők is, de jönnek fiatalok is. Mi már a Mikroszkóp Színpadon ráéreztünk arra, hogy az embereket érdekli, mi történik az országban, s szívesen nevetnek önmagukon, és persze a napi politikán is. A kritikus hangot megtartottuk – de nem ökölbe szorított kézzel rontunk a közéletre – mindezt megkaphatják nálunk ma is, a Sasfészek kabaréban. A nevetés és a röhögés között mindig ott van a véleményünk. Azt tapasztalom, hogy ha a tíz-, vagy 15 évvel ezelőtti műsorokat leadják a tv-ben, azoknak még ma is van aktualitása. Csak a neveket kellene kicserélni. Szinetár Miklós egyszer azt mondta, hogy produkcióink az ország történetét, társadalmi viszonyait mutatják be – a humoron keresztül. Aki tehát meg akarja ismerni az elmúlt évtizedeket, akkor nézze meg a Mikroszkóp Kabarékat. Felszabadít, ha kiröhögjük magunkat.

Ehhez képest – mint mondtad – a Mikroszkóp Színházat 2012-ben jogutód nélkül megszüntették. Hiányzik, de mégsincs?

Néha azt érzem, hogy ez a színház még ma is létezik. Társulata, az egykori kabarészínészek még ma is élnek. Igaz, a többségének nincs állása.

Az átkosban volt állásuk, mert akkor még engedték a kabarét?

Úgy tűnik! Ma már kevesen tudják, hogy a Mikroszkópból Komlós János csinált egy gondolatgazdag színházat, ő volt a védőernyő, mert őt engedték.

Mármint az akkori hatalom…

Persze. 1967-et írtunk, Komlós után jött Marton Frici, aki minden tehetséget felkarolt, segített, megvédett, mert erre is szükség volt akkoriban is. Aki humorral foglalkozott, nagyon sokat köszönhetett neki. Fellépett a színházban a legendás Hofi Géza, Markos – Nádas! Nem sorolom, megtalálod a neveket a lexikonban, kérlek, ne hagyj ki senkit, nekem időnként már lyukas az agyam.

S persze téged is Marton fedezett fel, s lett is belőled színházigazgató. A rendszerváltás éveiben vagyunk…  

Valóban, 1985-től én vettem át a kabarét, s igyekeztünk a nehezen kivívott kritikus-nevettetés műfaját tovább vinni. Hidd el, akkor sem volt könnyű, a hatalom soha sem szerette, ha kinevetik.     

Mintha azt éreznéd, hogy ti nem voltatok olyan bátrak, mint a standupos srácok..

Bátrak voltunk mi is, de más idők voltak, mások voltunk mi is. Ne felejtsd el, hogy mi másféle diktatúrában éltünk. A mai fiatalok azért felszabadultak, mert ők úgy érzik, hogy valódi demokráciában születtek, ebben a tudatban élnek! Ők már felszabadultabbak, néha kegyetlenül kemények is.  A mi életünket meghatározta a három „T”, tehát a „támogatott”, a „tűrt”, és a „tiltott”. De ne hidd, hogy ez ma nem így van, csak ezek a fiúk már másképp mernek a dolgokhoz hozzáállni. Pedig a mai „elvtársak” is ugyanúgy viselkednek, mint a régiek. Sőt!… a régiek egy klottgatyában mentek nyugdíjba, ezek meg…(legyint)

Szerinted erre a bátorságra vevő a mai közönség, amely nemrég ismét vállára vette a korruptnak látszó hatalmat?

Azt tudom, hogy a kabaréhoz kell a bátorság is, de az önmagában kevés. Kell hozzá humor is. Kell hozzá olyan képesség, amely úgy mutatja meg a lényeget, hogy a közönség röhögjön rajta. Belül meg sírjon. Ez nem könnyű műfaj, de a fiatalok között sok a tehetséges ember, színháza viszont ma már nincs a kabarénak. A hatalomnak nincs rá igénye.  

A közönség akar még röhögni a mai politikán?  

Persze, hogy akar! De hagyj engem békén, menj ki az utcára, hallgasd meg a tüntetéseken felszólalókat! Aztán megtudod, hogy milyen hangulatban van Magyarország. Ne engem, az embereket kérdezgesd!

Te érzékeled, hogy milyen hangulatban van a közönség?

Igen, ma Magyarországon vegyes a hangulat. Van, aki nagyon jól érzi magát, boldog. Sokan viszont cefetül érzik magukat, mert nem arra számítottak, ami ma van. Hallgasd meg az embereket a villamoson, a közértben, a piacon, vagy a kocsmában. Ott elmondják az igazat. Azt is elmondják, ha kapnak tízezer forintos Erzsike utalványt, de azt is, hogy ez mire elég. Aki pedig ennél is szabadabban mer gondolkodni, annak a feje felett jól láthatóan gyülekeznek a felhők.

A legnagyobb bajnak azt érzem, hogy ma ez az ország ketté van szakítva. Még emlékszem, a miniszterelnök tíz évvel ezelőtt elhangzott beszédére, amikor a polgári köröket figyelmeztette: „majd szólok, ha mozdulni kell!” Akkoriban kérdeztem a nézőket, hogy ők tudják-e, ki ellen akar mozdítani a miniszterelnök. Valaki bekiabálta, hogy „egymás ellen!

Mára be is igazolódott, – hogy olyan mélyre ásták az árkokat, hogy azt az unokáink sem fogják tudni betemetni!  

De ugye ezen nem röhögött a közönség?

Nem röhögött, persze, hogy nem!  Engem viszont most felkavar! Mondd, minek vettél rá, hogy dumáljak neked, jobb lett volna, ha pihenni hagyod az öreg színészt.

Talán, mert van igény az emberekben, hogy meghallgassák a véleményedet?

Természetesen, de mi a színpadon minden este mondjuk a magunkét! Tudnod kell, hogy a régen rögzített Mikroszkópos műsoraink ma is a legnézettebb produkciók közé tartoznak. Még az ismétlések is hatalmas sikerrel mennek. Kár, hogy a felvételek egy része nem kerülhet adásba, mert azok a Vajna-féle TV 2-nél vannak.

Szóval az emberek vevők arra, hogy a kabaré a kormányt fricskázza?

Dehogy fricskázzuk, esténként mondjuk a magunkét. A korrupció, a lopás, a csalás, a visszaélés, a családi gazdagodás és az emberi butaság ellen! A mai hatalom nem kedveli a szókimondó humort, hiszen még a civil megszólalásokat is elfojtja, ha teheti. Ma a kabarénak ugyan nincs színháza, de mégis működik. Ha nem a színpadon, akkor az utcán. De az már nem is kabaré!

Na, most már tényleg hagyjál békén.

A zsidók által bújtatott náci históriája

Kalmár Tibor rendező élő anekdota és viccgyűjtemény. Dőlnek belőle az adomák. Már úgy nyolc éves korában is mesélt törzshelyén, az Almássy téren szerelmes pároknak, sétálóknak, padon ücsörgőknek, olyan sikamlós vicceket, amelyeket nem is értett.

Mondjuk ilyesmiket. „Két barátnő találkozik, és az egyik megjegyzi a másikról: Csinos vagy, jól ki vagy nyalva. Mire a másik: Ennyire látszik?” Kalmár ezekért a felnőttektől elfülelt viccekért rendszeresen még be is zsebelt néhány fillért. Mondhatnám nagy gonoszul, hogy és így is maradt, az emberek szórakoztatásából él, ahogy ezt leírja Mulattam és mulattattam című legújabb könyvében, ami a Kossuth Kiadónál jelent meg a mostanában igencsak termékeny szerzőtől.

Nem is olyan régen még a Fészek Klubban, majd a műsoros éjszakai lokálokban szerzett régi élményeiről számolt be egy-egy kötetben.

Nehéz megmondani, hogy önéletrajz temérdek anekdotával, vagy anekdoták laza fűzére önéletrajzi elemekkel összefűzve a mostani könyv.

Kalmár, aki júliusban volt 85 éves, és még mindig meglehetősen gyakran ér jókedvében fülig a szája, meg ki sem bírná, ha változatlanul nem lenne hiperaktív, arra jó példa, hogy a humor segít a túlélésben, az egészség megőrzésében. A háborúban pedig veszített elhurcolt hozzátartozókat. Maga is volt gettóban, csillagos házban, ahol Örkény tollára illő abszurd eset történt. A cselédszobájukban lakó Editet keresve Hans névre hallgató náci állított be hozzájuk, övében kézigránáttal. Azt mondta, unja a háborút, a kilátástalan macska-egér harcot, és szeretné náluk meghúzni magát amíg véget nem ér ez a hepaj. És bizony zsidók, a csillagos házban, németet bújtattak. Bármelyik abszurd drámaíró megnyalhatná a tíz ujját ilyen remek téma hallatán. Vannak persze ennél sokkal felhőtlenebb történetek a kötetben, már rögtön Lakner Bácsi Gyermekszínházával kapcsolatban, amiben Kalmár játszott, ahogy a Valahol Európában című filmben is szerepelt, a háború rémségei miatt kivert kutyaként bandázó árva gyerekek egyikeként.

Véletlenen múlt, hogy miután végzett a színművészetin, nem a Nemzetibe került. Akkor tán egészen máshogyan alakul a pályája. A Déryné Színházban még rendezett is úgymond komoly darabokat. De miután a Vidám Színpadra invitálták, visszavonhatatlanul eljegyezte magát a könnyű műfajjal. Zenés vígjátékok, kabarék tömkelegét rendezte, nem csak a deszkákon, hanem a televízióban is.

Több szilveszteri műsor, a hatalmas népszerűségnek örvendő színész-újságíró találkozó, azaz a SZÚR is a nevéhez fűződik, a közszolgálati ismétlő csatorna álla alighanem felkopna az ő műsorai nélkül.

Kalmár egyébként, aki önpropaganda terén soha nem kullogott a leghátul, rendszeresen büszkén ki is teszi a facebookra, hogy már megint mit ismételnek tőle. A legnagyobbakkal dolgozott együtt, és néhány históriával a könyvlapokon érzékletesen meg tudja idézni őket. Nem áll könnyű ember hírében, ha valamit akar, azt rendszerint el is éri, vannak, akik egyenesen erőszakosnak titulálják.

A kötet címlapján Vogel Eric karikatúrája látható róla, amint karmesteri pálcával dirigál a körülötte lévő temérdek jeles színésznek. Mi tagadás, szeret középpontban lenni. Feltehetőleg meglehetősen hiú ember. De van is mire hiúnak lennie!

Veszekedő kettős a lokálban

Nagy mítosz a nálunk már csak mutatóban létező, műsoros éjszakai bár, villódzó fényeivel, fülledten izgalmas erotikájával, és azzal a kiszámíthatatlanságával, hogy sok minden megtörténhet benne, akár törvényen kívüli dolgok is.

Gondoljunk csak a Kabaré című musicalre, John Kender és Fred Ebb az ébredő fasizmus jelképévé tettek egy mozgalmasan élettel teli füstös lokált. A Chicagóban pedig ugyanez a szerzőpáros bártáncosnők históriáján keresztül beszél a mindent elárasztó, feltartóztathatatlan, lényegében polgárjogot nyert korrupcióról.

A Városmajori Szabadtéri Színpadon bemutatott Holdfény Mulató című koncert musicalben nincs ennyi mélyértelműség. Felkonferálják, hogy koncert is meg színház is, de talán leginkább revü, melynek két sztárénekese jutalomjátékot kapott, és a zenekar tagjainak egy része kis szerepekben is kipróbálhatja magát, némi szöveget is mondhat. A 11 éves, jeles nagylemezekkel rendelkező Group’ n’ Swing tagjai vérpezsdítő muzsikusok. Fergeteges tempóban játszanak, humoruk van, és aki olyan hangszerrel rendelkezik, hogy akár táncra lehet perdülni vele, meg is teszi. Romhányi Áron zenéje áradó, a nézőtéren többen a lábukkal verik a ritmust. A Maffia Swing 1920 tánckar tagjai, Bóna Gábor koreográfus intenciói szerint, pedig egész testükkel, estélyi öltözetben ropják. Nem állítom, hogy minden lépés telibe talál, hogy minden egyszerre megy, amikor erre lenne szükség, de van tűz és láz, lendület, jókora nekiveselkedés, komoly akarat.

A történet kissé szimpla, olykor már-már bugyuta. Egy csak a munkájának élő, kezdetben akár frigidnek tűnő vállalatvezető nőt, az új üzletkötő sármos férfi mindenáron meg akar szerezni, de a nő dacosan ellenáll, sőt akár akaratosan betesz a pasinak, aki persze viszont támadásba lendül, és végül igencsak megpuhítja elnyert vágyának tárgyát. Ezt Shakespeare már jobban megírta A makrancos Katában. Igaz, azt nem írta meg, hogy a főhősök kettős szerepet játszanak, mert lokálénekes sztárok is, és a mulatóban ugyancsak előadhatják veszekedő kettőseiket. Kicsit abszurd, kicsit lapos, némiképp túlburjánzó történet, a második rész közepétől már nagyon várom, hogy legyenek egymáséi, mert akkora csavart azért nem várok, hogy végleg szakítanak. Hová lenne a boldog vég? Kevés a valódi szituáció, így igazán játszani elég nehéz, színházi szempontból nem túl erős, amit kapunk. Mihályi Réka és Magyar Bálint viszont meglehetősen jól énekelnek, tudnak elegáns jelmezeket viselni, táncra perdülni, és, ha nem is mutatják meg a szerelmi szenvedések mélységes bugyrait, de valamennyit azért érzékeltetnek belőle. A Kovács Gábor Dénes által rendezett produkció kellemes szórakozás és szerencsére ennél nem is akar többnek látszani.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK