Két, hosszú ideje megbonthatatlannak hitt hatalmi rendszer omlott össze fél éven belül Közép-Európában. Áprilisban Magyarországon szenvedett súlyos vereséget Orbán Viktor tizenhat éve épített politikai konstrukciója, a hétvégén pedig Szerbiában bukott meg Aleksandar Vucsics tizennégy éve fennálló hatalmi piramisa. A szerb elnök maga is elismerte vereségét, miután a választáson a Diáklista aratott győzelmet, élén az újvidéki orvosként ismert Ilija Srdanoviccsal.
A szerb fordulat szimbolikus helyszíne Újvidék. A város neve összeforrt azzal a tragédiával, amikor 2024-ben beomlott a vasútállomás előtetőjének egy része, maga alá temetve az ott tartózkodó embereket, akik közül tizenhatan életüket vesztették. A katasztrófa után egyre több információ látott napvilágot arról, hogy a nagy állami beruházásokat a politikai vezetéshez közel álló vállalkozások nyerték el, a kivitelezés minősége pedig súlyos kérdéseket vetett fel. Sok szerb számára a tragédia a rendszer egészének szimbólumává vált.
A tiltakozó mozgalmat éppen az újvidéki események nyomán szerveződő diákok indították útjára. Hónapokon át tartó demonstrációk, országjáró akciók és nemzetközi figyelemfelkeltő kampányok követték egymást. A szerb hallgatók még Brüsszelben is tiltakoztak Aleksandar Vucsics rendszere ellen, arra figyelmeztetve az Európai Uniót, hogy a csatlakozásra készülő országban egyre látványosabban sérülnek a jogállami normák.
Vucsics mindvégig számíthatott Orbán Viktor támogatására. A két vezetőt nemcsak politikai szövetség, hanem hasonló hatalomfelfogás kötötte össze. Mindketten olyan rendszert építettek, amelyben a politikai stabilitás zálogát az erős központi irányításban, a lojális gazdasági elitben és a nacionalista retorikában látták.
Vucsics mögött ott állt Putyin és Trump
Aleksandar Vucsics nemzetközi kapcsolatai is erősítették pozícióját. Oroszország régóta stratégiai partnerként tekint Szerbiára, Vlagyimir Putyin pedig következetesen támogatta Belgrád Moszkvához közeledő politikáját. Vucsics politikai pályafutása ráadásul közvetlenül kapcsolódott a Milosevics-korszakhoz: a délszláv háborúk idején a később háborús bűnök miatt Hágában bíróság elé állított Szlobodan Milosevics szóvivőjeként dolgozott.
Az amerikai politikában is akadtak támogató kapcsolatai. Donald Trump családi üzleti köre Belgrádban tervezett jelentős ingatlanfejlesztést, éppen azon a területen, ahol a NATO 1999-es bombázásainak egyik legismertebb célpontja állt. A projekt jól mutatta, hogy a geopolitikai és üzleti érdekek milyen különös módon fonódhatnak össze a Balkánon.
Orbán Viktor és Aleksandar Vucsics politikai stratégiájának fontos eleme volt az a feltételezés, hogy a nagyhatalmak közötti új alku kedvező mozgásteret biztosíthat számukra. Egyes elképzelések szerint egy amerikai-orosz közeledés nyomán Közép- és Délkelet-Európában ismét megerősödhettek volna azok a rendszerek, amelyek a szuverenitás jelszavával gyakran a demokratikus fékek és ellensúlyok gyengítését kísérelték meg.
Putyin nem mondott le nagyhatalmi ambícióiról
Moszkva ugyanakkor továbbra sem tett le arról a törekvéséről, hogy befolyását növelje a térségben. Az orosz vezetés Ukrajna jövőjén túlmenően is saját biztonsági és politikai érdekszférájának részeként tekint Kelet- és Közép-Európa egy részére. Az ilyen elképzelések rendszeresen ütköznek az Európai Unió, a NATO és az érintett országok szuverenitási érdekeivel.
A magyarországi és a szerbiai választási fordulat ugyanakkor más üzenetet hordoz. Azt mutatja, hogy a hosszú időn át stabilnak tűnő, személyi vezetésre épülő nacionalista rendszerek sem sérthetetlenek. A gazdasági problémák, a korrupciós vádak, az állami intézményekbe vetett bizalom megrendülése és a civil társadalom mozgósító ereje végül olyan politikai változásokat idézhet elő, amelyek korábban elképzelhetetlennek tűntek.
Orbán Viktor és Aleksandar Vucsics veresége ezért túlmutat két politikus sorsán. Figyelmeztetés azoknak a vezetőknek is, akik úgy vélik, hogy a geopolitikai alkuk fontosabbak a társadalmi legitimációnál. A választók időnként hosszú ideig tűrnek, de amikor úgy érzik, hogy a rendszer már nem az ő érdekeiket szolgálja, a legszilárdabbnak hitt politikai építmények is meginoghatnak. Az elmúlt hónapok fejleményei alapján Közép-Európában új korszak kezdődhet.
