Aleksandar Vučić vasárnap este néhány mondattal történelmet írt. Az a politikus, aki 2014 óta miniszterelnökként vagy államfőként gyakorlatilag megszakítás nélkül meghatározta Szerbia politikai életét, elismerte vereségét a diákmozgalomból kinőtt ellenzéki összefogással szemben. A „Diáklista” néven induló mozgalom a részeredmények alapján 135-140 mandátumot szerzett a 250 fős szerb parlamentben, miközben Vučić pártja, a Szerb Haladó Párt (SNS) mintegy 105 mandátumra számíthat.
A választás nem egyszerű kormányváltás. Sokkal inkább annak a közel két éve tartó politikai és társadalmi válságnak a lezárása, amelyet a 2024 novemberében bekövetkezett újvidéki tragédia indított el. A vasútállomás előtetőjének összeomlása tizenhat ember életét követelte, és a közvélemény jelentős része ezt a korrupció, az átláthatatlanság és az állami felelőtlenség jelképének tekintette. Az ezt követően kibontakozó diáktüntetések fokozatosan az egész országot megmozgató politikai mozgalommá nőttek.
A szerbiai egyetemek hallgatói eredetileg elszámoltatást, felelősöket és intézményi reformokat követeltek. A mozgalom azonban hamar túlnőtt az eredeti célokon.
A tiltakozások középpontjába a hatalomkoncentráció, a médiahelyzet, a korrupció és a demokratikus intézmények állapota került.
A fiatalok mögé fokozatosan felsorakoztak tanárok, értelmiségiek, civil szervezetek és olyan választók is, akik korábban távol maradtak a politikától.
Vučić szeptember végén lemondott államfői tisztségéről, hogy a rendkívüli parlamenti választásokon miniszterelnök-jelöltként indulhasson. A lépést sokan politikai manővernek tekintették, amellyel új legitimitást kívánt szerezni. A számítás azonban nem vált be. A választás napján rekordközeli részvétel alakult ki, a szavazók csaknem 70 százaléka járult az urnákhoz, ami a jugoszláv állam felbomlása óta a legmagasabb részvételi arány volt.
Az eredmények ismeretében Vučić meglepően gyorsan elismerte vereségét.
„Világos, hogy elveszítettük ezeket a választásokat, a Diáklista győzött”
– jelentette ki televíziós beszédében. Ezzel elkerülte azt a politikai válságot, amelytől sok elemző tartott, és amelynek történelmi előképe Slobodan Milošević 2000-es bukása volt.
Belgrádban azonnal ünneplés kezdődött. Tízezrek lepték el a főváros utcáit, autók dudáltak, zászlók lobogtak, fiatalok énekeltek és táncoltak. Sokak számára ez volt az első alkalom felnőtt életükben, hogy valódi politikai váltást élhettek meg. A győztes mozgalom egyik vezető arca, Radomir Sajčić professzor úgy fogalmazott:
„Ma este ünneplünk, holnap pedig elkezdjük építeni a jövőt.”
A választás jelentősége túlmutat Szerbia határain. Vučić az elmúlt évtizedben a nyugati és a keleti hatalmi központok közötti egyensúlyozás politikáját folytatta. Miközben hivatalosan fenntartotta az Európai Unióhoz való közeledés célját, szoros kapcsolatokat ápolt Oroszországgal, és személyesen is jó viszonyt épített ki Vlagyimir Putyinnal. A mostani eredményt ezért sokan úgy értékelik, mint a szerb politika lehetséges új orientációjának kezdetét. Ugyanakkor túlzás lenne automatikusan nyugatbarát fordulatról beszélni, mert a diákmozgalom programja elsősorban korrupcióellenes és demokratikus reformokra épült, nem pedig külpolitikai kérdésekre.
A győzelem ugyanakkor számos kérdést is felvet. A diákmozgalomnak nincs kormányzati tapasztalata, vezetői között professzorok, jogászok, művészek, gazdálkodók és civil aktivisták találhatók. A tiltakozás megszervezésében sikeresek voltak, egy ország irányítása azonban egészen más feladat.
A következő hónapokban dől el, hogy az utcák energiáját képesek-e stabil politikai programmá és működő kormányzattá alakítani.
Európában sokan párhuzamot vonnak a szerbiai és a magyarországi politikai változások között. A Reuters szerint több európai vezető, köztük Ursula von der Leyen is gratulált a győzteseknek, míg Magyar Péter nyilvánosan üdvözölte a szerb ellenzék sikerét, és történelmi fordulatnak nevezte az eredményt.
A vasárnapi szerb választás így nem pusztán egy kormányváltás története. Arról szól, hogy egy tragédiából született társadalmi elégedetlenség miként alakult országos mozgalommá, majd választási győzelemmé. Aleksandar Vučić korszakának lezárulása egyben annak a kérdésnek a kezdete is, hogy milyen Szerbia épülhet a diákok győzelme után.
Az biztos: a balkáni ország politikai térképe egyetlen este alatt gyökeresen megváltozott.
*A Szabad Választások és Demokrácia Központja (CeSID), valamint az Ipsos közvélemény-kutató ügynökség közzétette a vasárnapi előre hozott parlamenti választások eredményeire vonatkozó újabb becslését. A feldolgozott minta 98,4 százaléka alapján az egyetemista lista a szavazatok 53 százalékát szerezte meg – számolt be a Szerbiai Rádió és Televízió (RTS).
