Ha a végeredmény felől közelítjük az MSZP szombati választmányi ülését, akkor egy hegeli terminológiával kell élnünk: megszüntetve megőrizni. Vagyis: lépjünk túl a Botka korszakon, de mutassuk fel, hogy megőriztük annak értékeit. Ebből aztán megszületett a „Tegyünk igazságot” – szlogen, ami ugye Botka mondatának – „Fizessenek a gazdagok, tegyünk igazságot” – a fele. Ami némiképp annak is az elismerése, hogy a szolidaritás gondolatát egyáltalán nem szolgálta a fizessenek a gazdagok szlogen.
Nem hatott. Így aztán, nem csak ezért, maga a főszereplő, Botka László sem. A szombati választmányi ülésen azonban mégsem a volt miniszterelnök-jelölt bírálata dominált, sokkal inkább tettek kísérletet Molnár Zsolt bűnbakká avatására. E gondolat szószólója Szekeres Imre volt – fölcsatlakozott hozzá Ujhelyi István és Hiszékeny Dezső is -, de többszöri nekifutásra is fennakadtak azok falán, akik a jövőt akarták inkább meghatározni, mint a közelmúlt egyes szereplőit élve boncolni.
De hogy a döntések oldaláról közelítsük a választmányi gyűlést: a legfontosabb határozata a testületnek az volt, hogy nem jelölnek miniszterelnök-jelöltet, hanem megkeresik a legalkalmasabb, nem a párthoz kötődő jelöltet. De hogy pontosan miként is értékelhető a szombati szeánsz, azt a legérintettebbtől, a választmány elnökétől, Hiller Istvántól kérdeztük.
Milyennek ítélte meg összességében a választmányi ülést?
Kemény volt, erős volt, heves vita volt, de a végeredményt tekintve kijelenthetem: összetartás van. Sem személyi kérdésekben, sem a koncepcionális ügyekben nincs törés, hiába jósolták ezt többen is. Nyugodtan leírhatja, hogy összezárt a párt.
De akkor miből állt a vita?
A koncepciókat illetően két markáns vélemény alakult ki. Az egyik csoport kitartott amellett, hogy egyedül kell indulni a választáson, a másik csoport pedig azt mondja, hogy a demokratikus pártokkal együttműködve mindenben érdemes megállapodni, amiben értelmes megállapodás köthető. A döntő többség ez utóbbi mellé sorakozott fel.
Abban is konszenzus alakult ki, hogy a Botka-féle koncepció megbukása a múlt heti LMP kongresszussal vált teljessé; ekkor jogi értelemben is egyértelművé vált, hogy hiába a remény, nincs együttműködési hajlam az LMP részéről.
Ezt persze korábban is lehetett sejteni…
Így van, de ne vegyük el Botka Lacitól azt, hogy ő hitt az utolsó pillanatig a sikerben. Azt remélte, hogy csak politikai játszma az LMP részéről a húzódozás, de amikor már kongresszusi szinten érkezett az elutasítás, már nem volt miben reménykedni. .
Nagyjából hét órán át tanácskoztak, azt állítja, hogy nyugodt légkörben?
Azt mondom, hogy semmilyen hiszti, a végóra megfogalmazása nem volt jelen a tanácskozáson. Feszültség persze volt. Többen feszegették például, hogy a budapestieknek milyen szerepük volt a helyzet ilyetén formálódásában, ennek kapcsán azt, hogy hány mandátumot tud egyáltalán a főváros hozni, de végül a vita nem ment el ebbe az irányba; az volt a kánon, hogy felesleges kettéosztani az országot Budapestre és vidékre, egymásra vagyunk utalva, az egyik csak a másikkal együtt tud sikeres lenni.
Úgy értesültünk, hogy Szekeres Imre volt ennek a felvetésnek a szószólója, ami már csak azért is érthető, mivel ő volt, ahogy mi tudjuk, Botka László egyik legbizalmasabb tanácsadója…
Kétségtelenül a koncepcióval Szekeres Imre teljesen azonosult, alkotó része volt benne, érthető, ha védelmezi. És ismerjük el: az elvi megközelítés helyes is volt, mármint a Botka- Szekeres féle elképzelésé, csak végül sem az LMP nem társult hozzánk, sem pedig Gyurcsányt nem lehetett leválasztani a DK-ról. Hadd jegyezzem meg itt, hogy a tanácskozás alatt a Botkára egyetlen dehonesztáló, vagy rosszízű megjegyzés nem hangzott el. Megköszönte a testület a munkáját, és a koncepciójának, a nem szövetségi politikával kapcsolatos részét folytatni is fogjuk. Én magam például vasárnapra megírok egy demokratikus minimumot, amely két részből fog állni, a második része, a 12 pontos javaslatunk lesz, tárgyalási alapként az elkövetkezendő, többi párttal folytatandó megbeszélésre.
Mi az, amit előre kiemelhet a 12 pontból?
Új köztársaságot akarunk, és ennek meg kell teremteni az alkotmányjogi feltételeit. Új, arányos választási rendszert akarunk; megerősítjük az országunk uniós elkötelezettségét; támogatunk mindent, ami erősíti a szerepünket az Unióban; ellenzünk mindent, ami távolítja Magyarországot az európai együttműködéstől; a határon túli magyarok támogatása, a belügyeikbe való beavatkozás nélkül; sajtószabadságot a közmédia egy pártot szolgáló funkciója helyett; elosztási rendszer változtatása, törvénybe foglalva az egészségügy és az oktatás GDP-hez arányított támogatási mértékét; a fenntartható fejlődés, a beruházásokban zöldpolitika; az önkormányzatoknak visszaadni a financiális és jogi kereteit; szabad kultúra – így fölsorolásszerűen.
Ön többek között azért is hívta össze a választmányt, hogy ily módon vezesse le azt a gőzt, ami a Botka-regnálás és lemondás nyomán kialakult. Bejött az elképzelése?
Ennél több: a megbeszélésen és a kibeszélésen túl abban is meg tudtuk állapodni, hogy a jövő héttől hogyan menjen tovább a párt, elfogadtuk, hogy Egerben hamarosan részországgyűlést szervezünk, hogy a választókkal foglalkozunk, szóval, ha a választmány ülése előtt mínusz ötöt mutatott a hangulatjelző, most viszont már plusz ötben vagyunk.
Előzetesen arról is volt szó, hogy ön lesz majd az MSZP listavezetője…
Abban maradtunk egyrészt, hogy az MSZP nem állít miniszterelnök-jelöltet, de a többi demokratikus párttal egyeztetve egy nem párthoz kötődő jelölthöz, egyeztetések után, szívesen beállunk.
Jöhet megint a casting?
Annyit megfogalmaztunk: nyugodtan mondhat bárki bármilyen nevet, úgy sem tudjuk megakadályozni, de az MSZP azt ismeri el hivatalosnak, amit a párt elnöke, választmányi elnöke és frakcióvezetője megjelöl.
Vagyis önök hárman tárgyalnak tovább és képviselik a pártot a nyilvánosság előtt…
A kríziskommunikáció befejeződik, most egy szélesebb kör fog nyilatkozni, de már csak előre nézve. A krízisre visszatérve: amit öt nap alatt rendbe lehetett tenni, azt most rendbetettük.
