Örményország sorsdöntő választás elé néz: folytatja az EU felé forduló pályát, vagy visszatér Moszkva befolyási övezetébe. Miközben Oroszország háborúval is fenyeget, dezinformációs hálózatot mozgat és gazdasági nyomást gyakorol, Jereván stratégiai csomóponttá vált a Kaukázusban — ez a tét a június 7-i voksoláson.
Összeállított, javított szöveg Oroszország az ukrajnai háború és a belső gondok közepette is új front megnyitásával fenyeget a szomszédságban. A Kreml haragját Örményország váltotta ki, miután márciusban bejelentette: kérelmezi az EU-csatlakozást. Vlagyimir Putyin május 9-én — egy látványosan visszafogott Győzelem napi parádé után — arra figyelmeztetett, hogy Örményországnak „nem szabad a szélsőségekig mennie”, Ukrajna EU-közeledését állítva párhuzamba a mostani örmény lépésekkel.
A figyelmeztetés a június 7-i választási kampány kellős közepén hangzott el, amely eldöntheti: Jereván folytatja-e Európa-párti irányát, vagy visszatér Moszkva pályájára. Nikol Pasinján miniszterelnök kihívója egy Putyin-barát, Oroszországban meggazdagodott oligarcha, Szamvel Karapetjan, az „Erős Örményország” vezetője, aki szoros kapcsolatban áll az orosz energiapiaccal és gazdasági elittel. A Kreml hónapok óta kiterjedt dezinformációs kampányt folytat a kormányzó Polgári Szerződés ellen, mesterséges intelligencia által generált tartalmakkal is: a Matrjoska Hálózat és a Storm-1516 üzenetei azt sugallják, hogy Jereván „eladta magát” Törökországnak, sőt háborúba sodorná az országot Oroszországgal.
Örményország földrajzi helyzete miatt különösen érzékeny célpont. A Kaukázus eddig félreesőnek tartott állama ma kulcsfontosságú útvonalak metszéspontja: ez az egyetlen életképes szárazföldi kapocs Oroszország és Irán között, valamint része a Kínát Európával összekötő „Középső folyosónak”.
A déli határ mentén tervezett Zangezuri átjáró — amelyet Ankara és az EU is támogat alternatív „Selyemút”-ként — felgyorsítaná az áruáramlást Törökország és Európa felé, miközben csökkentené a Hormuzi-szoros és az orosz útvonalak kitettségét. Moszkvának mindez stratégiai veszteség: történetileg protektorátusának tekintett térség fordulna Nyugat felé.
Oroszország továbbra is mélyen beágyazott Örményországban: mintegy 4000 fős orosz helyőrség és 1000 határőr állomásozik az országban; orosz kézben van a vasúti és a földgázhálózat üzemeltetésének jelentős része, és meghatározó az orosz részesedés a külkereskedelemben. Amióta Jereván távolodni kezdett a moszkvai vezette posztszovjet biztonsági szövetségtől, a Kreml szankciós és kereskedelmi nyomást alkalmaz: betiltotta az örmény konyak és ásványvíz importját, gázár-emelést helyezett kilátásba, és az eurázsiai gazdasági tömbből való kizárással fenyegetett. Közben „nem beavatkozásról” beszélve Putyin népszavazást sürgetett az EU-csatlakozásról — miközben az orosz Duma olyan törvényt fogadott el, amely felhatalmazza a Kremlt külföldi csapatbevetésre „az orosz állampolgárok jogainak védelmében”. Örményországban hivatalosan mintegy 43 ezer orosz állampolgár él; ez a jogi keret egy belső válság esetén beavatkozási ürügyet adhat.
A választási műveletek terepmunkáját a Kremlhez köthető politikai operátorok irányítják. A Jerevánba delegált csapatot Vadim Tyitov vezeti, aki nemrég — sikertelenül — Magyarországon próbált kommunikációs és szervezési támogatást nyújtani az orbáni rendszernek.
Örményországban a talaj fogékonyabb lehet a feszültségkeltésre: az országban sok a Hegyi-Karabahból elűzött, frusztrált menekült; a közvélemény egyszerre neheztel Pasinjánra az Azerbajdzsánnal szembeni vereségek miatt, és vádolja Oroszországot a biztonsági garanciák megszegéséért.
A 2023-as karabahi bukás után Jereván látványosan nyugat felé fordult, békét keresve, ám ennek szimbolikus ára is volt: török igényre kikerült az Ararát hegye az örmény útlevelekből. Az Örmény Apostoli Egyház — szoros kapcsolatban az orosz ortodox egyházzal — árulással vádolja a kormányfőt.
A tágabb stratégiai képben Örményország Minszk és Kijev között félúton áll: gazdaságilag és infrastrukturálisan erős az orosz befolyás, ugyanakkor a társadalmi és politikai orientáció egyre inkább Európa felé fordul. A Kreml célja kettős: megőrizni a katonai-logisztikai támaszpontokat és energetikai befolyást, illetve elrettenteni más posztszovjet államokat az EU- és NATO-közeledéstől. Eszköztára ismert: gazdasági szankciók, politikai befolyásvásárlás oligarchákon keresztül, információs műveletek, valamint jogi felhatalmazás egy „védelem” címkéjű beavatkozásra.
A június 7-i választás így több, mint belpolitikai verseny. A tét:
- Örményország európai integrációs pályájának folytatása vagy visszakanyarodás az orosz orbitba.
- A kulcsútvonalak (Középső folyosó, Zangezuri átjáró) geopolitikai orientációja.
- Az orosz katonai és gazdasági jelenlét megtartása vagy fokozatos csökkentése.
- A háború utáni belső stabilitás és a karabahi menekültek integrációjának kezelése.
Örményország ma ütközőzóna a Nyugat és Oroszország között — de nem pusztán geopolitikai térképen, hanem ellátási láncokban, energiaútvonalakban és információs ökoszisztémákban. A Kreml eszközei adottak, de a jereváni választók döntése határozza meg, hogy a Kaukázus e csomópontja európai irányt vesz-e, vagy a moszkvai befolyási rendszerhez igazodik tovább. A kampányban látható dezinformációs nyomás és gazdasági fenyegetés előrevetíti: a választás kimenetele túlmutat Örményország határain.
I.K.
