Mint az bárki által belátható, sokfajta magyar érdek van. Pont annyi, mint ahány magyar, és ez teljesen független attól, kinek mi az állampolgársága. Az ilyen egyértelműen egyéni érdek erősen függ attól, hogy a képviselője milyen helyzetben van, mégpedig az összes szóba jöhető szempontból, milyen a gondolkodásmódja, mekkora az IQ értéke, fiú-e vagy lány, satöbbi, azaz a sokfajtaság eleve bizonytalanná teszi a nemzeti érdekeket.
A szomszédnak az az érdeke, hogy ne álljunk a garázskijárata elé a kocsival, nekünk meg az, hogy de, mert akkor van a kapu a legközelebb a parkolóhelyünkhöz. Az érdekeink tehát homlokegyenest ellentétesek, holott mindketten magyarok vagyunk.
Ebből következően egyfajta magyar érdek nincs. Valószínűleg nem is lehet, mert mint Karinthy írta egykoron:
„Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi nőt – a nő férfit.”
A Karinthy féle indoklás ugyan ugyan az utóbbi időkben hatályát vesztette (ma már az ettől való eltéréseket a világ felvilágosultabb részén engedélyezik és egyenjogúsítják), de a lényeget pontosan fejezi ki.
A totális káosz feloldása érdekében a politika kénytelen volt egyszerűsíteni. Abból kellett kiindulnia, hogy a demokráciákban a nép a hatalmát választott képviselői révén gyakorolja, ezért az aktuális nemzeti érdek mindig az lesz, amit az aktuális nemzeti Parlament elhatároz és megszavaz, a regnálóknak egyeztetni tehát csak a többi párttal kell.
Nálunk ettől kissé eltérő a helyzet. A kétharmad révén fideszéknek nem szükséges egyeztetni senkivel, azaz a Parlament azt szavazza meg, amit a FIDESZ akar, vitának, fellebbezésnek nincs helye, és persze nincs hová, mert Magyarországon nem csak a Parlament, hanem a legfelsőbb fórumok is mind fideszesek.
További egyszerűsítés, hogy autokráciákban a beosztott mindig butább kell legyen, mint a főnök, ebből következően, azaz az 1. pont szerint a főnöknek mindig igaza van (2. pont: ha a főnöknek mégsem lenne igaza, automatikusan az 1. pont lép életbe). Mivel a mi rendszerünk az illiberalizmus, ami az autokrácia magyar megfelelője, a főnök igazsága bárki és bármilyen módszer által megkérdőjelezhetetlen, azaz a magyar érdek mindig hajszálpontosan az, amit a legfőbb főnök, azaz Orbán Viktor miniszterelnök úr annak minősít. A többi szerencsétlen (Orbán Balázs, Kocsis Máté, Szentkirályi Alexandra, Gulyás Gergely, Lázár János, stb.) csak köret, egyben a papagájkommandó tagja, azaz nem változtatják, hanem csak megerősítik az Orbán által a magyar érdekről mondottakat.
A fentiekből következően nem kérdés ma már a Legnagyobb Magyar személye sem, mely címet mostanáig bizonyos Széchenyi István bitorolt, akinek még egy nyomorult kétharmad sem sikerült soha (nemhogy négyszer!), de most hálaisten megtörtént a váltás, és cím így végre jó helyre került. Nem véletlen, hogy a CPAC Hungary rendezvényen Petr Macinka cseh külügyminiszter azt mondta róla:
„Amikor Orbán belép a terembe, olyan, mintha maga Magyarország lépett volna be.”
A mondás helyes, hiszen jelenleg Magyarország = Orbán Viktor. Teljesen normális tehát, hogy Orbán minden erejével a magyar érdekekért harcol, hiszen majd hülye lenne magának rosszat tenni azzal, hogy nem a magyar, azaz nem a saját érdekei lennének neki az elsők. És mivel tengernyi híve szerint mindaz, amit tett, nagyon sikeres, a magyar érdekek Orbán Viktor sikeres tettei alapján összegezhetők.
A fentiek alapján magyar érdeknek tekinthetjük az ország gazdasági lemaradását, amelynek következtében a korábban mögöttünk állók elhúztak mellettünk, az egészségügy, az oktatás és a szolgáltatások, pl. MÁV lerohasztását (az előbbi kettő már csak azért működik, mert rendőri irányítás alá került – várom a vasút odarendelését), a sportba invesztált rengeteg közpénzt, amelynek ugyan sok eredménye nincs, de bemutatja, hogy a jelenlegi magyar sport nem tudja magát eltartani, az EU pénzek és a magyar adózók által befizetett közpénz egy részének haveri zsebekbe való terelését, a nyugdíjak nagymértékű lemaradását a bérek mögött (svájci indexálás eltörlése), a fékek és egyensúlyok fideszhű szervekké való alakítását, a teljes állami (elvileg semleges) apparátus fideszes rendszerekké való konvertálását, a magyar média nagy részének közpénzből fizetett, fideszes reklámújsággá való átszervezését, a tisztán a FIDESZ érdekét szolgáló Alapítványok és új állami szervezetek létrehozását, az egyház politikai támogatásának közpénzen való megvásárlását, a mindazon országokkal és államszövetségekkel való rossz viszonyt, amelyektől hasznot remélhetünk, ezzel párhuzamosan az azokkal való jó kapcsolatot, akiknél csak alárendelt szerepet játszhatunk, azaz a patriotizmusunkat (= önzés) a kapcsolat során még csak véletlenül sem alkalmazhatjuk, mert ezekben az Orbán által kiépített nemzetközi kapcsolatokban mindig ők mondják meg, mi legyen, nekünk meg marad a kuss. Így aztán el is nyertük a teljesen megbízhatatlan, lopós csicska állam büszke címet, melyet nehéz lesz magunkról levakarni.
Ezen magyar érdekeket tehát Orbán Viktor értő vezetésével sikeresen verekedtük ki / védtük meg a 16 év alatt. Ugyanezt folytatná Orbán Viktor, ha nyer, neki ugyanis nincsenek a távlati tervei, olyan messze nem lát, ezért a „Folytatjuk” jelszó, amely a „Majd csak lesz valami” című, zseniális előretervezést takarja.
A helyzet áprilisban megváltozhat, ha a Mi Hazánk Parlamentbe vonulós diadalmenete és a DK mindenki által szorgalmazott kiakolbólítása onnét (így együtt) nem kavar bele a sokak által várt változásba, mert ha belekavar, marad minden, ahogy volt, azaz ahogy ma van.
Persze az is lehet, hogy csak a név változik a miniszterelnöki egyenletben (Magyarország = Orbán Viktor), minden más marad.
Az a propagandaszöveg, hogy csak Orbánnal nem sodródunk háborúba, ugyanakkora marhaság, mint amikor MZP-re mondták éjt nappallá téve a fideszes papagájok, hogy ő vágóhídra küldené fiainkat, Orbán meg nem, amíg ugyanis NATO tagok vagyunk, együtt sírunk, együtt nevetünk. Egyedül nem tud Magyarország sem belesodródni a háborúba, se kimaradni belőle. Jelenleg még tagok vagyunk, és úgy tűnik, egyelőre Orbán sem akar kilépni. Reméljük, hogy soha többé nem is tud, még ha akarna sem.
Akinek nem tetszene, hogy a jelenlegi magyar érdekek a fentebb felsorolt lista tételei, és a „magyar érdek” kifejezéssel fideszék csak hülyítik a jónépet, az tegyen róla, hogy a magyar érdekek mások legyenek. Nemsokára itt az alkalom.
